Háromszék, 1990. március (2. évfolyam, 57-83. szám)

1990-03-01 / 57. szám

HÁROMSZ EK Sepsiszentgyőrgy 1990. március 1., CSÜTÖRTÖK 57. szám ÁRA 50 BAN! Közelítés az I igazsághoz Az Adevărul keddi száma (végre!) bő összeállítást tett közzé a marosvásárhe­lyi „iskolaharcok“ kapcsán, a Romániai Magyar Szó munkatársaival együttmű­ködve, közvéleménykutatást rendeztek a városban, s egymás mellé helyezve hozták nyilvánosságra — talán először a román sajtóban a két jél álláspont­jait. A nagyonis eltérő véleményeket. A vitában a haladás, a konszenzus felé való közeledés tehát ezúttal csak annyi, hogy egyazon „malomban“ őrli ki-ki a maga gabonáját. A magyar tan­nyelvű Bolyai Farkas Líceum mellett és ellen kardoskodók. Mert egyébként a vitapartnerek egy jottányit sem enged­tek még álláspontjukból. Sőt. Van, aki túl is lép eddigi kitételei merev nya- kasságán. Mert a „szeparatizmus“ vád­ját nemhogy elejtenék, de talán még inkább kiélezik, s nagyon kitetszik a szándék: egyszerűen nem hajlandók engedni, vagy legalábbis, nem hagyják magukat meggyőzni’ vélvén, hogy vala­ki, saját tál arukból, még árulónak tar­taná őket, ha egy talpalatnyit is enged­nének. Szinte hihetetlen, hogyan tud­nak pörögni — keringeni egy megfog­hatatlan és minden alap nélkül való fogalom körül. hogy ne kelljen a reali­tással szembenézni. Mert arról egy szót sem hajlandók szólni, hogy egy 'négy évszázados magyar tanintézetről van szó — református kollégiumról —, mely még nem is olyan régen ugyan­csak magyar líceum volt. Véleményü­ket többé-kevésbé alkalmuk volt is­merni a helyi és a központi sajtóból — végül is ugyanazokról a nevekről van szó —, talán annyit módosultak e- zek az állásfoglalások, hogy a komp­romisszumra hajlók most nyitotiab- bak némelyest, a csökönyösek pedig még csökönyösebbek. Ezt az összeállítást én mégis óriási e- lőrelépésnek tekintem, s üdvözlöm ér­te az Adevărul (Igazság) szerkesztősé­gét, éppen azért a gesztusért, hogy nyilvánosan és időben, terjedelemben egyként méltányosan tálalta a megkü­lönbözött felek véleményét. S ezúttal, végre, a legszélesebb román közvéle­mény számára. S így kitetszik, hogy a két érvelés között lényeges értékbeli különbségek vannak. Oly nyilvánvaló­ak, hogy azt minden jószándékú, jó­érzésű és józan ember észreveszi. Ki­tetszik, hogy a Bolyai-tábor érvei mu­tatnak a demokrácia, az európai szel­lem felé, nem az ellenfél ködös álhu­manista. áltestvéri csakazértsemje. Kitetszik, hogy a szeparatizmus vádja csupán fegyver bizonyos, diktatúrától örökölt privilégiumok védelmében, nem a túlcsorduló testvéri szeretet mondatja, hanem egyesek — reméljük fogyó számúak — másságot nem tole­ráló antidemokratizmusa. Az Adevărul igen jó szolgálatot tett e közvéleménykutatással, a vélemé­nyek közreadásával akkor is, ha a meg szólalt at attak álláspontja ettől nem fog egyik napról a 'másikra megvál­tozni. De megváltozhat, jó irányban alakúikat a közvélemény, oszlik a köd, melybe (rossz) szándékosan sokan az iskolák, főiskolák körüli vitákat bur­kolták. Olyanok, akik végtelenül demokratikus érzelmüek, kenyérre kívánkozóan kedvesek, amíg dek­larációkról és ígérgetésekről van szó, de rögtön kizárólagosak és agresszívek lesznek, ha őket az ígéretek betartására emlékeztetik. Hogy ők nem tettek semmiféle ígére­tet? Ez igaz. Ötőlük hiába is vártunk volna. De tett a román nép. s ennek képviseletében az ország vezetősége, ünnepélyesen biztosítván Románia magyarságát, Európa e legjogfosztot- tabb és legnagyobb kisebbségét az e- gyéni és a kollektív jogok maradékta­lan szavatolásáról. A kollektív jogok­nak pedig alfája és ómegája az autó- nom anyanyelvű iskolarendszer, a kul­turális önrendelkezés. „Mikor értjük meg ezt?“ — rímel erre Ştefan Ciochinaru ugyancsak A- devárul-beli mai elsőoldalas cikke, az igazság higgadt nyugalmával kelve ü- gyünk védelmére. Köszönjük. MAGYAR! LAJOS JOGOS KÖVETELÉSEKÉRT FORRONG A GYÁR Több bizalmat, türelmet Olyan hír jutott el hozzánk, hogy sztrájkolnak a „dudagyárban“. Czir- mai Lajos, a vállalati szabad szakszer­vezet elnöke nem ért egyet a megfo­galmazással : — Ez nem nevezhető sztrájknak, hiszen az valami szervezettet jelent, arról tudnia kellene a szakszervezet­nek. sőt az kellene, hogy ő szervezze, össze kellene állítania a követeléseket, s főként ellentétnek kellene léteznie a vállalat vezetősége és a munkások közt Ilyesmiről pedig szó sincs. Hogy mi is történt tulajdonképpen? Az autóvillamossági alkatrészeket összeszerelő részleg dolgozói hétfőn beszüntették a munkát. Követelésük: a munkanormák felülvizsgálása, visz- szaállítása eredeti formába. Hétfőn délelőtt a vezetőség, az igazgató be­szélt a munkásokkal, kedden már újra zavartalan volt a munka. Nyitott ka­pukat döngettek ugyanis a dolgozók. A vezetőség, az igazgatói tanács is tisztában van azzal, hogy az utóbbi íuőben alkalmazott munkanormák képtelenségek. Hónapról hónapra u- gyanis kötelező volt jelenteni, hogy a korszerűsítési program keretében al­kalmazott intézkedések következtében mennyivel nőtt a munkatermelékeny­ség. Nos. ezeknek a fiktív termelé­kenységnövekedéseknek az eredmé­nyeként az utóbbi időben átlag 7 szá­zalékkal csökkentették a munkanor­mákat. Az eredmény: kihasználhatta a munkaidő minden egyes percét a munkás, egy-egy munkadarab eseté­ben. mégsem sikerült 100 százalék­ban teljesítenie a tervét. Január 25-én a vállalat vezetősége határozatot hozott az összes munka­normák felülvizsgálására és rendezé­sére. Ez a határozat március 20-i ha­táridőt szabott meg. A határidők azon­PÁLJÁNOS MÁRIA (folytatása a 4. oldalon) ITT A TAVASZ. KI AKASZT EKÉT A FÖLDBE? Középajtán dolgozni akarnak Középajtán 34 gazda kért földet ,,Mi dolgozni akarunk“ jelszóval. Harminc esztendeig nemegyszer a gátakba és a patakok mellé szállították az istálló­trágyát, ahol elégették, vagy elvitték az árvizek. A nagyajtai állami gazdaság állat- tenyésztő farmja mellett egy évig füs­tölt. égett a trágya, ami a termelőszö­vetkezet földjét illette volna. Máskor az Öröknél, az Omlás alatt, azelőtt a Toknál semmisült meg a trágya. 1990. február 8-án a termelőszövet­kezetben közgyűlés volt Nagyajtán, a- hol a volt elnök összefogásra hivatko­zott. nálunk mégis félsivataggá vált a határ. Mi, a munkás kezünkre számí­tunk, és úgy akarunk termelni, hogy másokat is visszahívjunk a faluba munkaerőnek, bár sokan 55 éven túl vagyunk, de még van erő és akarat bennünk. A faluban híresztelik. hogy akik földet kérnek, külön pártot ala­kítanak. Ijedeznek az idősebbek, hogy veszélyeztetjük a nyugdíjukat, pedig abba aligha szólhatnánk bele. Nem a- karjuk mi meggyűlöltetni magunkat Azt is mondják, hogy az apjuk földjén ne gazdálkodjon senki, mert olyanok Is akarnak földet, akiknek nem volt VANCEA GHEORGHE (folytatása a 3. oldalon) Van-e „nemzetiségi“ kérdés Bardócon Táskámban a lapunkban pár nappal ezelőtt megjelent írásra küldött vá­lasszal. a két írás és a személyesen is elmondottak alapján bennem felgyü­lemlett sok kérdőjellel indultam Bar- dócra. Akkor nem gondoltam, az egy gyűlésből kettő is lesz, hogy a tantes­tület megbeszélését másik is követi a községi polgármesteri hivatalban, a- hol ugyancsak az iskolában kialakult helyzet került terítékre. Nyújt-e baráti jobbot egymásnak a két tábor? Ez volt végeredményben a súlyos kérdés, mert ha nem, annak leginkább azok isszák meg a levét, a- kik mindebben a feszültségben és a felpiszíkált indulatokban a legártatla­nabbak: maguk a gyerekek, a bardóci tanulók, akikről hosszú időn át csak azt lehetett hallani, ilyen egészséges észjárású, belevaló fiúk és leánykák nemigen teremnek szerte Erdővidé­ken. Az, hogy bizonyos idő óta számon lehetett kérni a színvonalesést, nem a- zokon múlott, akik jelenleg ennek az iskolának tantestületét alkotják. A bardóciak tudják a legjobban, kik fordultak meg pár esztendő alatt eb­ben az intézményben, s milyen nehéz­ségekkel kellett megküzdeniük gyere­keiknek néhány tantárgy román nyel­ven történő oktatása miatt. Nos. mondjuk azt. a történelem igazságot szolgáltatott. A román anya­nyelvű tanárokat áthelyezték más is­kolába. Maradt viszont a francia-ro­mán szakos tanárnő: Popa Maria. És körülötte kavarodtak fel az in­dulatok. Csak a baj abból adódott, hogy akik a kavarodást előidézték, éppen azzal PÉTER SÁNDOR (folytatása a 2. oldalon) • Bikfalván is megalakult az RMDSZ helyi szervezete. Az intéző bizottsági Szász Tibor elnök, Zsig- mond Dezső alelnök, Szebeni Attila titkár. A pillanatnyi taglétszám: 240, a tagszervezés tovább folytatódik. # Március 2-án, pénteken 17,30-kor közgyűlést tart az RMDSZ uzoni szer­vezete a helyi művelődési házban. • Emlékeztetjük Sepsiszentgyőrgy lakosságát, hogy könyveket gyűjtünk az iskolák számára. Ügy döntöttünk, hogy az első szállítmányt a gyímes- bükki, most alakult magyar tagozatú iskola könyvtárának megalapozására szánjuk. Ehhez van szükségünk az Ön segítségére is! Adományaikat a MADISZ-székházban (Megyei könyv­tár) vesszük át. # Gergely Zoltán, kézdiszentléleki olvasónk a Háromszék segítségével kí­vánja tudomására hozni minden me­gyénkben élő magyar embernek, hogy Kézdiszentléleken 1990. február 25-én a helyi MADISZ tagjai nagyszerű szervezéssel, tenni akarással, fegyelme­zett magatartással egy szép népszokást mutattak be: a farsangkergetést. Le­vélírónk és a község lakosai is remé­lik. hogy ez a szép népszokás meg­gyökerezik Kézdiszentléleken. és ez­után is élni fog, ugyanis megyénk e- gyik legnagyobb községében eddig nem sikerült, vagy legalábbis kevés sikerrel eredeti népszokás nyomára akadni. Száz tonna baromfihús a piacra Február elsején Varga József, az Állami Baromfitenyésztő Vállalat igaz­gatója lapunkban közölt interjújában azt ígérte, hogy március 15-től nem lesz gond a tojás, május elejétől pe­dig helyreáll a hústermelés, eltűnnek az üzletekből a zacskókban árúsított rosszemlékű hármas „ikercsirkék“. Nos. ma március elsejét írunk, s a februárban előirányzott másfélmil­lió helyett kétmillió körüli az üz­letekben forgalmazott tojás. Oda jutottunk — tájékoztatta szerkesz­tőségünket a vállalat igazgatója —, hogy meg lehetett szüntetni a fejadag- rendszert, szabaddá vált a tojásárusí­tás, biztosított a lakosság tojásellátása. Ami pedig a húsellátást illeti, a vá­góhíd hűtőházaiból harminctonná­nyi (egyenként 2,5 kilós) tyúkhús, harminc tonna (egyenként 600—700 gramm) csirkehús kerül az üzletekbe, ezen kívül negyven tonna 8—9 hetes pecsenyecsirke kerül eladásra. Vég­eredményben összesen száz tonna ba­romfihús. amelyet a nagybani keres­kedelmi vállalat forgalmaz (ebből nyolctonnányi a szövetkezeti háló­zatba kerül). — Minek tulajdonítható a tojás- és hústermelésben beállt gyökeres fordu­lat? — kérdeztük Varga Józseftől. — Három hónappal ezelőtt az 58 napos csirkék átlagos súlya 270 gram­mot nyomott, ma az ötvennyolc napos csirkék elérték az egy kilót. Ugyan­akkor a beindult csibék 27 napos korukban elérték a fél kilót, tehát majdnem a kétszeresét a novemberi vágósúlynak. Tavaly júliusban nyolc­tonnányi volt a havi hústermelés, az idén a 200—300 tonnányi termelést már június havában elérjük. Azt kér­dezte. minek tulajdonítható a gyöke­res fordulat? A felelet: a tápanyagel­látásban bekövetkezett változásnak Az eddigi 8—11 százalékos fehérje­szint 18—21 százalékra növekedett, ezzel a fehérjetartalommal végre át- állhattunk az elvárásokat megközelítő termelésre, mind a tojástermelésben, mind a húselőállításban. Folyamatossá vált Konstancáról és Székelykeresztúr- ról a tápanyagellátás. Sőt. már az is lehetővé vált. hogy a félmilliós kapaci­tású keltetőállomásunkból kikerülő csibékből juttassunk a magántermelők 'udvaraira is. Gondolunk itt a 30—40 napos, betollasodott csibékre, amelyek egyhónapos jó tartás mellett elérik a vágósúlyt. Itt említjük meg, hogy a vállalat hűtőberendezése, valamennyi beren­dezésé húsz napig, március 20-ig nagy­javítás alá kerül, az innen kikerülő húsmennyiség azonban erre az idő­szakra elegendő. fedezi a lakossági igényeket. ARADI ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék