Háromszék, 1990. április (2. évfolyam, 84-105. szám)
1990-04-02 / 84. szám
HÁROMSZÉK Sepsiszentgyörgy 1990. április 2., HÉTFŐ 84. szám ÁRA 1LEJ társadalmi-politikai napilap Micsoda mundér védelmében ? Bár csitult némiképp, de még egyáltalán nem ült el a marosvásárhelyi véres és tragikus események körüli sajtókampány. A képlet keveset változott: a felek vádolan kinyújtott, kezekkel-ujjakkal mutogatnak egymásra — te tetted, te tetted? Nekem egyre inkább úgy tűnik, az igazság itt már soha nem fog kiderülni, mert az igazság keresésének módja eleve elhibázott, ha azt próbálják megállapítani, ki hányszor és mekkorát ütött, ki használt veszélyesebb fegyvert... A felek egymásra mutogatnak, és egymás tetteit minősítik. Jól van ez így? Nincs jól, mert az igazság felfedéséhez legelőbb is az okokat kell tisztázni, ama mind közönségesen ismert és használt joggyakorlat szerint, hogy minden bekövetkezett ténynek a hajszálgyökerénél, „kinek használt, kinek állott az érdekében?“ kérdés lámpásával kell kutakodni, mert a következmények mind csupán ennek a folyományai. Tehát kinek is állott érdekében, kinek használt? Akkor is így kell feltennünk a kérdést, ha nagy jóindulattal elhisszük, aki kezdeményezte-provokálta, maga sem volt tisztában az események tragikus kifejletével. Használni pedig csak annak használhatott, aki ezt az egész forradalmat, mindent fölkavaró forgatagával, szeretné egy kicsit átvinni nemzetiségi síkra, hogy társadalmi vonatkozásai eltussolódjanak, lezáródjanak, így már egyszerűbb a felelet, bár így sem lehet egyértelmű. Az „iskolavitából“ kifejlett, egyre magasabbra szított ellentéteket a régi rend emberei arra szerették volna fölhasználni, hogy a nemzeti-nemzetiségi ,,önvédelem“ álcája mögött megőrizhessék pozícióikat, befolyásukat, hatalmukat átmenthessék a jövőbe. Mert, ha nem hátsó gondolatokkal, hanem becsületesen tárgyalnak az iskolaügyről, a dolog nem tragikus konfrontációval, hanem megegyezéssel végződött volna, biztosítván egymást a kölcsönös jó szándékról, illetve türelemről. Csakhogy sokaknak kapóra jött ez az iskolaügy ahhoz, hogy rögtön „nemzet- és országrészértő“ vádakat koholjanak az RMDSZ, a MADISZ, a magyar értelmiség, a magyar diákok és általában a magyarság ellen. A régi nóta: „Ezek Erdélyt akarják!“ Igaz. Persze, hogy akarjuk: Erdélyben akarunk élni, emberekként, magyarokként, munkában, becsületben, méltóságban, egyenlő jogű és felelősségű állampolgárokként a többi román állampolgárokkal. Ennél többet mi nem akarunk, de ehhez viszont nemzetiségi intézményekre van szükségünk, a nyilatkozatok szépek, de iskolák nélkül, intézmények nélkül nem látjuk, mert nem láthatjuk, biztosítottnak jövőnket. A tény, hogy mi iskolákat, az anyanyelv használatának és ápolásának lehetőségét kérjük és akarjuk itt és most, tulajdonképpen a legmeggyőzőbb állampolgári hűségnyilatkozatnak kellene hogy tekintessék, hiszen ezzel jelezzük egyrészt, hogy továbbra is ezen ország polgáraiként akarunk élni, sőt gyermekeinket is erre nevelnénk, másrészt pedig véget szeretnénk vetni a diktatúra Romániáját ért vádak alapjainak, mely a nemzetiségek szellemi-lelki elsorvasztására utalt. A mi iskolánk ügye tulajdonképpen a román demokrácia ügye és egyik sarkallatos próbaköve, s a romániai demokratizálódásnak mi éppen iskolaügyünk és más ügyeink fokozatos, de határozott rendezése révén lehetünk igazi koronatanúi a világ előtt, a világ szemében. Ha viszont úgy vélik egyesek, hogy a dolgok rossz menetéért mindig és újra a nemzetiségeket kell és lehet felelőssé tenni, ez azt jelenti, hogy nem tanultak sem a múltból, de nem készültek fel a következő lecke megértésére sem, melynek címe: Európa." Akik a besározott mundért nem hajlandók letisztítani, azok nem lehetnek szalonképesek a demokrácia Európájában. MAGYARI LAJOS Egyéni tettek, kollektív felelősség? Március 30-án Kolozsváron találkozott megyénk RMDSZ- és MADISZ- küldöttsége a kovásznai Vatra Românească, a Hargita megyei RMDSZ és MADISZ, valamint a hargitai Vatra Românească és a Liga Democratică Românească, továbbá a kolozsvári Vatra Românească néhány képviselőjével. A kerekasztal-értekezést dr. Adrian Moţiu miniszteri rangú államtitkár hívta össze, aki a kormány megbízásából az erdélyi kérdésekért felel (elég furcsa miniszteri beosztás — a nemzetiségi minisztérium helyett...). Természetesen meglepett néhány váratlan mozzanat. Többek között az is, hogy a kolozsvári RMDSZ nem szerepelt a meghívottak között. Ugyanakkor a megbeszélés során körvonalazódott az összejövetel konkrét célja: e két, többségében magyar lakosságú megyéből a mass media minden csatornáján a valóságos helyzetet meghamisító vagy legalábbis túlzó hírek áramlottak szerte az országba. Ebben sajnos, része volt a helyi, többnyire egyéni hírforrásoknak is. Viszont az is kétségtelen, hogy felelőtlen egyének (magyarok?) olyan, közösségünkhöz méltatlan eszközökhöz folyamodtak, mint telefonfenyegetések, sőt sértő fellépések olyan románokkal szemben, akik személy szerint nem voltak vádolhatók magyarellenességgel. Néhány gondolat szűrődött le bennem az egyébként igen heves vádvédelem párbajjá alakult gyűlés után. Mindenekelőtt az a kétségtelen tény, hogy az együttélésnek nincs más alternatívája, mint a párbeszéd. A sérelmeket, követeléseket, egyéni és kollektív jogokat egymással tisztázó és megértető párbeszéd! Az erőszak, a szélsőséges indulatok látták, hová vezettek. Ilyent, ezt a szégyent nem akarjuk. A találkozón többnyire értelmiségiek voltak. Mindenki szégyellte hogy a forradalmat követő együttörvendés ide fajulhatott. Tudunk arról, hogy a nyomozószervek igyekeznek feltárni a történtek valóságos filmjét. De ez nem segít sem Sütő Andráson, sem a számos magyar és román sebesültön. Marad a tanulság... Egyik legfontosabb konklúziója a találkozónknak: nem szabad abba a hibába esnünk, hogy felelőtlen és többnyire tájékozatlan, felbujtatott egyének okozta tettek miatt akár a Vatrát, akár a magyarságot vádoljuk. Emeljük ki a homályból a gonoszsággal megverteket, a bajkeverőket; saját közösségük ítélje el őket — akár az érintett, szervezetből való kizárásig! Sérelmeink tisztázását ne mellékutakon, ne a megyén kívül keressük, hanem magunk oldjuk meg az erre hivatott szervek segítségével. Egyeztető és tisztázó találkozást tervezünk a románságot képviselő szervezeti alakulatokkal, politikai, kulturális szervezetekkel a megyei tanács bevonásával. Reméljük, ez alkalommal sok kérdés tisztázódik. Legtöbb kérdés a tanügy vonalán merül fel. E téren a tanügyi szerveknek pontos tájékoztatást kell kiadniuk és megvizsgálniok minden egyes panaszt. Ezeket meg kell oldani, avagy ha csak „álpanasz“ és diverziós jellegű, adatszerűen visszautasítani. Nem fogadhatjuk el azt a tételt, hogy megyénk tanügyi kádereit „elüldöztük“ innen. Tessék személyre lebontva tisztázni, mi a pontos helyzet. Hasonló a helyzet a vezető emberekkel. Meg kell konkrétan mondanunk, hogy hol, kit, milyen szavazó- PUSKÁS ATTILA (folytatása a 2. oldalon) A KOVÁSZNA ÉS HARGITA MEGYEI RMDSZ, A KOVÁSZNA, HARGITA, KOLOZS MEGYEI VATRA ROMANEASCA SZERVEZETEK, A CSÍKSZEREDAI AIFA IFJÚSÁGI SZERVEZET ÉS A SEPSISZENTGYÖRGYI MADISZ KÖZÖS NYILATKOZATA Március 30-án Kolozsváron a fenti szervezetek képviselői a következőkben egyeztek meg: 1. A románok és a magyarok itt éltek, élnek és itt fognak élni, ugyanazon a földön, együtt, jó egyetértésben, harmóniában és a kölcsönös tisztelet légkörében. 2. Kinyilatkoztatjuk, hogy Románia közös hazánk, és elhatároljuk magunkat minden olyan szándéktól, mely az ország területi egységének csorbítására törne, s közösen lépünk fel minden olyan próbálkozás ellen, mely széthúzáshoz, bomlasztáshoz, az ország egyensúlyi helyzetének megbontásához vezethetne, bárki részéről is tapasztalnánk ilyen irányú szándékot. 3. Vállaljuk, hogy tiszteletben tartjuk az ország összes állampolgárainak egyéni és kollektív jogait — nemzetiségüktől függetlenül —, összhangban az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki és bécsi konferenciák dokumentumaival és az ország törvényeivel. 4. Úgy értékeljük, hogy minden konfliktust és nézetellentétet párbeszéd útján kell megoldani, a hazai közvélemény, a román és magyar lakosság tisztességes tájékoztatása révén. Ugyanakkor egymás kölcsönös, becsületes, és nyílt tájékoztatását is vállalnunk kell. 5. Úgy értékeljük, hogy Kovászna és Hargita megye többségi lakosságának erkölcsi kötelessége megértést és jóindulatot tanúsítani az itt számbeli kisebbségben élő közösségekkel szemben. Javasoljuk ezen elv érvényesítését az egész ország területén. Hősökre emlékezve Száz nap telt el a nagy forradalom óta. Emlékezésre, események felidézésére biztató, az azóta eltelt hetek, hónapok történéseinek számbavételére serkentő pillanat. Mit, hogyan végeztünk el a kivívott demokráciában, erősödtünk-e emberileg, erkölcsileg, a hősök kiontott vérével megáldott forradalom meghozta-e valóban azt a fordulatot, amelyre oly régen vártunk? A megemlékezés tiszta, őszinte momentumainak voltunk részesei a századik napon, a sepsiszentgyörgyi ortodox katedrálisban és a római katolikus Szent József templomban, ahol alkalom adódott gondolatban, érzelmekben újra átélni mindazt, amit a decemberi virradat magával hozott. Az ortodox templomban sorra került emlékező istentiszteleten a Bodza vidéke is képviseltette magát, jelen voltak a megyei és municípiumi tanácsok, illetve polgármesteri hivatalok, különböző politikai pártok és csoportosulások képviselői. Három román ortodox lelkész, valamint a szemerjai református lelkész imáikban, szentbeszédeikben megértésre, nyugalomra, egymás iránti tiszteletre intettek, hisz csakis így válik, válhat valóra az a nagyszerű cél, amelyért múlt év decemberében anynyian életüket áldozták a haza oltárán. A fentebb említett szervek és szervezetek részéről elhelyezett virágkoszorúk a kegyelet, a hősök iránti mélységes tisztelet jelképei voltak, kifejezői annak, nekünk az akkor kezdődött úton megállnunk nem szabad, s csakis együttesen leszünk képesek arra, hogy diadalra vigyük a tiszta gondolatot, az emberséget. Késő délután, a sepsiszentgyörgyi római katolikus Szent József templomban szintén emlékező és kegyeletteljes szentmisére került sor. A decemberben elesettek mindannyiunkért harcoltak, akik e hazában élünk és dolgozunk, a rájuk való emlékezés és az emlékük előtt történő tisztelgés tehát mindenki részéről tiszteletet parancsol. A templom előtti kereszt lábánál elhelyezett virágkoszorúk a legőszintébb kegyelet jelképei. A mindkét helyen lángra lobbanó gyertyák fénye este is beragyogta a környéket. Bízunk abban, a decemberi hősök emlékét idéző kegyeletteljes rendezvények elősegítik legmélyebb emberségünk kiteljesedését, a közös erőbe, a kölcsönös bizalomba és tiszteletbe vetett hitünk megszilárdulását. (PÉTER) Marosvásárhely! híradó Marosvásárhelyen nyugalom van. A hadsereg jelenléte nem akadályozza az élet természetes menetét ezekben az igazán szép tavaszi napokban. A mosoly s a remény kezd visszatérni. Úgy tűnik, hogy a két népcsoport képviselői közötti érdekegyeztető tárgyalások jó irányba haladnak. Szerencsés fordulatnak kell tekintenünk azt, hogy az elmúlt hét végén arról kaptunk hírt, hogy a dialógust viselő felek már nem tekinthetőek csak az RMDSZ és a Vatra Românească szervezet képviselőinek, hanem beléptek a párbeszédbe a pártok, s ami talán még fontosabb, az ifjúsági szervezetek is. Bizonyára Marosvásárhelyen is örömmel vették azt a hírt, melyet számunkra Ráduly János hozott Magyarországról. „A budapesti Róbert Károly kórház folyosóján szívszorongva vártam az engedélyt, hogy a súlyosan megsebesített Sütő Andrást meglátogathassam a kórteremben. Ám az engedély érthető okok miatt nem adatott meg. Viszont beszélhettem Sütő Andrásáéval. A torkom elszorult szomorú, fáradt arcát látva. Először is az író állapota felől érdeklődtem. . . Az állapota most már jobb, viszont lelkileg nagyon össze van törve. Ennyire fáradtnak, csalódottnak még nem láttam őt — mondja Sütő Andrásné. — Marosvásárhelyen annyi hittel ment a demokrata szövetség székházába, hogy ő majd beszél a felbőszült tömeggel, hogy neki majd sikerül lecsillapítania... s lám, őt is megverték. — Sütő András a magyar televízión keresztül üzent: „mindenki vigyázzon magára, énrám itt van, aki vigyázzon.“ Mit üzen haza Sütő Andrásné? — Azt, hogy minden gondolatom hazaszáll, hogy rettentően aggódom. Azt, hogy minden híresztelés ellenére, amint a férjem felépül, HAZAMEGYÜNK — szól a sepsiszentgyörgyi Ráduly János szállította igazi örömhírt hordozó üzenet. Különben az egész Erdélyt, sőt egész Romániát átfogó magyarellenes megmozdulások, demonstrációk, melyek most a hét végén mintha csillapodtak volna kissé, arra késztetik az RMDSZ országos és megyei ideiglenes ügyvezető bizottságát, hogy ismételten felhívja a tagságot, a romániai magyarságot, hogy tanúsítson, akárcsak eddig is, méltóságtudatot és felelősségérzetet, ne engedjen semmiféle provokációnak, ne fogadjon el semminemű felszólítást, hanem a szövetségtől jön. Folytatni kell az építő szellemű párbeszédet az összes politikai, társadalmi, művelődési szervezetekkel, köztük, miként a Kovászna megyei RMDSZ tette és teszi, a Vatra Românească elnevezésű egyesülettel is, egymás elgondolásainak, céljainak, törekvéseinek jobb megismerése, megértése érdekében és álláspontjainak esetleges (folytatása a 2. oldalon)