Háromszék, 1990. április (2. évfolyam, 84-105. szám)

1990-04-03 / 85. szám

HÁROMSZÉK! társadalmi-politikai napilap 1585. szám Sepsiszentgyörgy '90. április 3. KEDD ÁRA 1 LEJ A jogtól a privilégiumig Az erdélyi magyarságot érő mai vádak között elsőként a szeparatizmusé hangzott el, de ez nem találtatván eléggé meggyőzőnek, rögvest következett az újabb, mivel jobban föl lehetett borzolni a lelkeket: „a magyarok nem egyenlő jogokat, hanem privilégiumokat“ követelnek. Nehéz vád, bajos védekezni ellene, főleg akkor, ha a hírközlés egész ármádása áll rá arra, hogy minket befeketítsen, vadállati, vérivó ösztönökkel vádoljon, mint aki sem embertársat, sem Istent nem ismer. A vádak ellen védekezünk, úgy, ahogy tudunk, szóban és írásban, de védekezünk elsősorban magatartásunkkal, mely ellen — legalábbis e megyében — tekintve, hogy egyetlen megnyilvánulásunk sem volt eleddig törvényellenes, hanem éppen törvényes, azokat mi előre hivatalosan bejelentettük, s mind a kijelölt és deklarált célokhoz, mind pedig a megnyilvánulási „forgatókönyvhöz“ kötöttük magunkat — nem érhet vád. Tehát törvénytisztelőknek bizonyultunk akkor is, amikor már-már áttekinthetetlenül kuszává váltak a dolgok, s nem a világ túlsó felén, hanem a szomszédságban, Maros megyében. Párbeszédet folytattunk a román kormánnyal és román barátainkkal, és megőriztük nyugalmunkat, mert úgy véltük, minden meggondolatlan lépés, minden szélsőséges döntés és cselekedet jóvátehetetlen eredményekhez vezethet. Ha privilégiumról van szó, nos, erre az egyetlen privilégiumra, a felelős beszéd és cselekvés előjogára csakugyan szert tettünk sokakkal szemben, s ha Isten és a körülmények úgy engedik, eme privilégiumunkat meg is szeretnénk őrizni. Más privilégiumra — tiszta szívvel és tiszta szándékkal mondjuk — nem tartottunk és nem tartunk igényt, csupán jogokra, melyek minket egyénenként és nemzeti kollektivitásunkban egyaránt megilletnek. Melyek biztosításától még csillagtávolságokra vagyunk, de van türelmünk, kitartásunk, kellő határozottságunk ahhoz, hogy felelősen cselekedve, szüntelen párbeszédet folytatva, megpróbáljuk csökkenteni e távolságot, s a román demokrácia egészének kibontakozási folyamatában elvégezzük a magunk többletmunkáját a nemzetiségi intézményrendszer szétvert épületének újjáépítésére, jogaink elismertetésére. Egyelőre, sajnos, még csak elismertetésről van szó, háborítatlan gyakorlásuk csak ezek után következhet. Nem lesz könnyű. Erre fel kell készülnünk. Szándékainkkal szembeszegülő sötét erőkkel kerültünk szembe, akik a magyar nemzetiség nevének hallatára gyilkost kiáltanak, privilégiumokat emlegetnek, de a legelemibb jogokat is megtagadnák tőlünk. Íme a bizonyság: a Dreptatea című parasztpárti lap 1990. március 29-i száma, miután vezércikke megbékélésről és megértésről ír, s Ion Juga költő barátom, többek között, hozzám is személyes felhívást intéz (teljesen egyetértek vele!), belső oldalán közöl egy „158 állampolgár“ aláírására hivatkozó levelet, mit a Maros megyei eseményeket kivizsgáló kormánybizottsághoz intéztek, jelezvén, ha kell, tíz- és tízezer újabb aláírást tudnak gyűjteni —álláspontjuk támogatására. Érdemes idéznünk e levél (vagy inkább ultimátum?!) néhány pontját: 4. „Az öszszes helységek, intézmények, utcák, cégtáblák stb. kiírása csak az állam hivatalos nyelvén engedélyeztessék, úgy tekintve, hogy az összes állampolgárok elemi kötelessége ama ország nyelvének ismerete, melyben élnek“. (...) 6. „Az összes egyetemi karok (beleértve a marosvásárhelyi OGyF-t) tanítási nyelve kizárólag a román legyen, kivéve a színművészeti és pedagógiai intézeteket.“ (...) 9. Tekintik: MAGYARI LAJOS (folytatása a 3. oldalon) Kézdiszentkereszten befejezéshez közeledik a földkérések megoldása (ALBERT LEVENTE felvétele) A megújhodás jelei Kézdiszentkereszten a legégetőbb kérdés — a földkérdés — lassan egyenesbe kerül, így aztán marad idő, és főleg energia a faluközösség többi gondjainak orvoslására. Hogy mik ezek a gondok? Winkler Imre, polgármester és Hammer Vilmos, tanácselnök nem rejtik véka alá. Csak tudjam jegyezni a terveiket, gondolataikat. — A község kultúrélete jó úton indult újra. Hivatalosan beindult a diszkó, a video, a különböző kultúrcsoportok javában készülnek a böjt utáni bemutatkozásra. A régi pékség helyén könyvtárat akarunk nyitni. Átalakításokra lesz szükség. Pénzt is kértünk már rá. S hogy maradjunk az építkezéseknél, renoválásoknál, sürgősen be kell fednünk a tornatermet. A faanyagot már be is szereztük, a többi felújítási munkálatra pedig megkértük a pénzalapot. Hasonló a helyzet a kultúrotthonnal is. Újra kell fedni, otthonosabbá kell tenni. Ugyanez vonatkozik a tanács épületére is. Egyébként faluszerte érezhető az építkezési, korszerűsítési láz. Jele ez a teljes megújhodásnak. Esztelneken befejezéshez közeledik egy tömbházlakás. Alagsorában kereskedelmi egységek kapnak helyet. Hogy lesz-e lakója? Már jelentkeztek is az igénylők. — Az utak felújítása, rendbetétele is megindult. Bélafalván, Esztelneken harminc tonna követ szállítottak az utakra, Kurtapatakon Dimény Zoltán tanácstag irányításával zajlik az útépítő munka. Jól összefogta a közösséget, eredményes munkát végeznek. — Az ellátás? Javulás észlelhető. A fejadagokat maradéktalanul megkaptuk, kenyérproblémánk sincs, csupán a minőségen kell javítanunk. Szállításról szállításra változik a liszt minősége, s ez bizony a kenyér minőségén megmutatkozik. A szövetkezet textiles készruharészlege ügyesen tevékenykedik, jó az áruellátása. A többi részleg áruellátása bizony akadozik. Járműhiány miatt. — További terveink? Hozzánk tartozik a Katrosa. Ott szeretnénk közösen a kézdivásárhelyiekkel és a szentlélekiekkel egy civilizáltabb „üdülőt“ létrehozni. Mindenekelőtt a meglévő létesítmények felújításával, s ha a zsebünk megengedi, újak építésével. Az már eldöntött tény, hogy a csárda viszszakapja régi nevét, Bátori csárda lesz . .. Szeretnénk itt megrendezni az örökzöld dallamok fesztiválját. Miért ne lehetne? Ha van a Rétyi Nyírben könnyűzene-fesztivál... Nem látom, milyen akadálya lenne a mi elképzelésünk kivitelezésének? Közösen a kézdiöldtel és a szentlélekiekkel jól megrendezhetjük. * Az iskolában kitűnő hangulat fogad. A jól összekovácsolt tantestület valóban lámpása a faluközösségnek. Három magyarországi iskolával léptek testvéri viszonyba. Nagy-nagy segítséget kaptak. Politikamenteset. A tavaszi vakációban a kézdiszentkereszti iskola küldöttsége utazik Magyarországra. Nem üres kézzel mennek. Egy kultúrműsort állítottak össze székely táncokból, népdalcsokorból. A táncokat ÁKOS KÁROLY (folytatása a 7. oldalon) r Testvérünk — Fresnes Fazakas Lajos polgármester, Incze Zoltán mérnök, termelőszövetkezeti elnök és Barabás Mihály, a Kriza János általános iskola igazgatója Nagyajtáról azzal a hírrel kereste fel szerkesztőségünket, hogy egy francia kisváros védnökségébe vette őket. Erről a város Panoráma címen havonta megjelenő színes képeslapjának 1989. decemberi számában értesítették polgáraikat. A városi tanács a forradalom első napjaiban közölte Nagyajta vezetőivel, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a falurombolások megakadályozásáért. Fresnes Párizstól tíz kilométerre fekszik, és mintegy 25 000 lakosa van. Gabriel Bourdin polgármester levél útján vette fel a kapcsolatot a testvérnek fogadott községgel, biztosítva lakosait szolidaritásukról, anyagi, kulturális és egyéb vonatkozású segítőkészségükről. Nagyajta lakossága népgyűlésen vette tudomásul az együttérzést, és fogadta el a baráti jobbot. Március elején telefonértesítés érkezett Bukarestből, bejelentve a francia vendégeket, akik közvetlen kapcsolatot akarnak teremteni új barátaikkal. így érkezett a községbe Julien Gillonnier úr, a polgármester mezőgazdasági kérdésekkel megbízott helyettese. Rövidesen követte őt egy 12 tagból álló együttes, akik még a zongorát is hozták magukkal. A helybeliek meleg ünneplése, tetszésnyilvánítása közben zajlott le a találkozó, a díszelőadás, ahol Roger Lombardot olvasta fel egyik művét és Christopher Beckett zongoraművész Bach, Schubert, Schumann, Albeniz, Chopin műveiből adott elő. Ráadással is meglepte hallgatóit, Liszt magyar rapszódiájával, ezzel is aláhúzva rokonszenvét a falu népe iránt. A nagyajtaiak jól megértették egymást, a barátság nyelvén, szívesen látott vendégeikkel. Szónoklatoknál ékesebben beszélt mindkét fél részéről az őszinte mosoly meg a baráti kézfogás, s az a kedves, hangulatos, vetélkedőkön nemegyszer díjazott műsoros előadás, amellyel a nagyajtai iskolások viszonozták vendégeik figyelmességét. Amikor feltétlenül tolmácsolni kellett az elhangzottakat, a helyi tantestület tagjai elevenítették fel nyelvismeretüket. A 17 tagot számláló Fresnes-városi küldöttséggel közel öttonnányi gyógyszer, élelmiszer, édesség, írószer, könyv, sportfelszerelés érkezett a községbe. A vendégek jól érezték magukat Nagyajtán, ízlett a borsos tokány meg a kürtös kalács, s annyira értékelték a kedves fogadtatást, hogy programjukon módosítva, a tervezett látogatási időt még egy nappal megtoldották. Közben pergett az emlékeket, az elszálló kellemes órákat megörökítő felvevőgép, és kattogtak a fényképezőgépek. Feltehetően, a nagyajtai gyerekekből néhányan Fresnesben tanulnak majd franciául, s az ottaniak is megismerkedhetnek alkalomadtán szépséges tájainkkal. TOMPA ERNŐ Marosvásárhelyi híradó Ma kezdi újra munkálatait— a hétvégi szünet után — Marosvásárhelyen a parlamenti különbizottság. Mint arról olvasóink a rádióból, televízióból is értesülhettek, a bizottság vezetője, Ion Minzatu alelnök úr az Ideiglenes Egységtanács elé terjesztette e különbizottság eddigi tevékenységéről szóló beszámolóját a marosvásárhelyi véres eseményekről. A beszámoló után, a napirendtől eltérve, felszólalt az Ideiglenes Egységtanács több tagja, közülük sokan szorgalmazták, hogy a testület vitassa meg a nemzeti kérdés mai Romániai helyzetét. Végül az a megállapodás született, hogy a tanács folytatja napirendre tűzött munkálatait, s a romániai társadalom jelenének e nagyon fontos és égető kérdését a következő ülésen vitatják majd meg, azután, hogy a marosvásárhelyi parlamenti különbizottság elkészíti végleges jelentését és azt a testület elé terjeszti. Marosvásárhelyen a tegnap nyugalom és csend volt. Az élet megpróbál visszatérni megszokott medrébe. Az ellátási nehézségek is oldódtak valamelyest, a város ipari egységeiben dolgoznak. Úgy néz ki, az üzemek, gyárak java részében a márciusi fizetések 80 százalékát, kisebb hányadában 50 százalékát tudják kifizetni. Az RMDSZ szervezetei, tagsága kezd magához térni a dermedtségből. Egyik első tevékenysége volt az, hogy tagságát a város tavaszi nagytakarítására, szépítésre szólítsa fel, bízva abban, hogy a házak, tömbházak körüli közös munka, a virág-, csemeteültetés, közelebb hozza egymáshoz az embereket. Ebben a döbbenettől még mindig dermedt világban, erőt, önbizalmat, biztonságot nyújtanak az okos, meggondolt szavak. Ezért idézünk most egy részletet Sütő Andrásnak abból a leveléből, melyet a MISZSZ Csíkszeredában tartott kongresszusához intézett: „A gyűlölet sárkányfejei közül több is vicsorog ránk, de maradjunk a legmérgesebbeknél. Egyik azt a lángot fújja, amelynek neve előjog az ősiség alapján. Kedvenc tétele volt ez a szitává lőtt diktátornak. De ne higgyétek, hogy a román történettudománynak nincsenek európai szintű és gondolkodású tudó- SIMÓ ERZSÉBET (folytatása a 7. oldalon)