Háromszék, 1990. május (2. évfolyam, 106-130. szám)

1990-05-03 / 106. szám

Kongresszusi filmkockák Április 21—22-én a hazai magyar­ság szeme Váradon volt, de még azok közül is, akik a rádió keresőgombját csavargatva, újságot, tévét böngészve töltik el szabad idejüket, kevés tar­talmi és főleg hangulati információt hallhattak arról, hogy valójában mi is történt ott. Betudható ez természe­tesen az információs közegek tapasz­talatlanságának vagy hiányosságainak is, de annak is, hogy a széles közvé­lemény érdeklődése egy ilyen kifeje­zés hallatán-olvastán, mint kongresz­­szus, bezárul, mint egy automatikusan működő biztonsági szerep és még egy ilyen — mondhatjuk bátran — tör­ténelmi fordulóponton is átsiklik, egy­szerűen nem vesz tudomást róla. Igen, minden szem Váradra irányult, de ilyen, vagy olyan okból kifolyólag néz­ni talán még igen, de látni már csak keveseknek adatott meg. Ezért próbál­juk meg együtt felpörgetni a kong­resszus néhány filmkockáját (milyen találóan nevezte a házigazdák elnöke a megtervezett munkarendet forgató­­könyvnek), hogy, bár egy kis késés­sel, tágabb betekintést nyerhessünk ab­ba a munkába, amit joggal lehetett ne­vezni kisebbségi szervezetünk megmé­rettetésének. Nehéz feladat tallózni az elhangzott felszólalásokból, hiszen a nézőpontok, ha nem is mindig ellenkező előjellel, de más megközelítésből szemlélték a megtörtént, vagy a majdnem megtör­tént eseményeket, azok tanulságait és azokat a gondolatokat, amelyek előse­gíthetik a szervezet ütőképességének jövőbeli növelését. ŐRIZZÜK MEG A SZERVEZET SÚLYÁT Kántor Lajos, a Kolozs megyei szer­vezet alelnöke elöljáróban elmondta, hogy saját és nem a megyei bizottság véleményét tolmácsolja. Úgy vélte, hogy mi, romániai magyarok nem egé­szen reálisan mérjük fel helyzetünket, ezért egyfajta magatartásváltásra van szükség, majd felolvasta azt a nyilat­kozatot, amelyet egy kolozsvári értel­miségi csoport írt alá: Nyilatkozat a közös földről — a nemzeti totalita­rizmus ellen címmel. (Lapunk szom­bati számában közzétettük.) „Azért is olvastam­ föl, hogy az itt lévő vendégek közvetlenül szerezzenek tudomást róla — érvelt tovább a fel­szólaló —, de talán elsősorban azért, hogy javasoljam, hogy a kongresszus fogadja el, mint a szövetség hivatalos állásfoglalását, mert ebben az esetben nem kilenc személyiségnek a megnyi­latkozása, hanem közösségi megnyilat­kozás volna és ez egészen másképp hangzik. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy most már próbáljunk a ma­gunk útján járni és azt megbeszélni, hogy miképpen mehetünk előre való­ban a magunk útján és lehetőleg egy­ségben. Természetesen, nem elvtelen és nem bármilyen egységben. Nyílt ti­tok az, hogy a szövetségen belül kü­lönböző álláspontok vannak, nem is lehetséges az, hogy egy két és fél mil­liónyi nemzetiség egységes álláspontot fogadjon el minden kérdésben. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen mamut szervezetet, a jelenlegi — mondhat­nám — formátlan formájában nagyon nehéz működtetni. Világos az is, hogy az elkövetkezőkben a pluralizálódás be fog következni. De a politikai plurali­zálódás mellett — ami már lényegé­ben megindult — végtelenül fontos­nak azt vélem, hogy őrizzük meg a tagságunkat és így a szervezet súlyát is. Ahhoz viszont, hogy ez megtörtén­hessen, az eddigi, részben kényszerű vezetési stílust, tevékenységi módot meg kell változtatni. Nagyon fontos­nak tartom azt — és ezt már a hol­napra, a holnaputánra gondolva mon­dom —, hogy az egyéni ambíciókat próbáljuk meg alárendelni a közösségi érdekeknek. A tegnapi vagy akár mai karrieristákat lehetőség szerint szorít­suk háttérbe és ne hagyjuk azt, hogy különböző eszközökkel egy ilyen fajta vezetés érvényesüljön. Ami a mostani ideiglenes vezetést illeti, ilyen tenden­ciák letagadhatatlanul léteznek, de éppen Domokos Gézát, aki ezt önzet­lenül vállalta fel és annyi éven át a romániai magyarság ügyét, elsősorban kulturálisan, hiszen ezt tehette a Kri­­terion igazgatójaként, őt ez a vád nem érheti. Bizonyos viszont az, hogy jo­gosak azok a kritikák, amelyek bizo­nyos fokon a vezetés szellemének el­öregedését teszik szóvá. Éppen ezért nagyon jól meg kell gondolni azt, hogy milyen módon lehet fiatalítani, első­sorban szellemben. Nagyon fontos, hogy a ma kezdődő kongresszus ezt a szellemet képviselje, és ne folytassa azt a területi beszámoló elvet, amitől félek, hogy folytatódik, annak alap­ján, hogy megint megyénként szóla­lunk fel. Minden megye esetleg fon­tosnak tartja elmondani a maga gond­jait, és nem a gondolatok és az újí­tó törekvések kapnak hangot, hanem az esetleges ambíciók, hatalmi törek­vések, vagy esetleg a jelenlétnek az igénye. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szervezet döntsön a központ­ját tekintve. Ismerve a jelenlegi po­litikai helyzetet, az országos politikai térképet és mindazokat a lehetséges vádakat, amelyek elhangozhatnának, ugyanakkor azt a feltétlen szükséges­séget, hogy a szervezet Erdély-közpon­­tú legyen, azt javasolom, hogy a kong­resszus fogadja el, hogy az RMDSZ Kolozsvár és Bukarest központú. Sze­retném, hogy minél többen szólalja­nak fel, de nem azért, hogy maguk­nak tekintélyt vagy szavazatot szerez­zenek, hanem azért, hogy az RMDSZ-t meg tudjuk újítani, hiszen jelen pilla­natban — valljuk be — így nem mű­ködőképes. Vannak nagyon pozitív el­vi állásfoglalásaink, van egy hatalmas tagságunk, elindultunk egy úton, de jelen pillanatban stagnálunk, és ezen gyökeresen változtatni kell.“ Európában érdekeink védelmére szo­rulunk. Örvendetes, hogy az RMDSZ egyrészt keresi az egyházakkal a kö­zösséget, de szomorú, hogy keresni kell, mintha elveszített volna valamit — a saját gyökereit... Jól meg kel­lene értenünk: egy nép sem veszítheti el saját gyökereit, különben önmagát veszíti el. Az RMDSZ nem lehet a nép érdekvédelmi szervezete, ha figyel­men kívül hagyja, hogy ez keresztény nép. És ez a nép, valószínű, nem vár­ja el képviselőitől, hogy valamennyi gyakorló keresztény legyen, de azt igen, hogy áhítattal közelítsen saját né­péhez, amint az áhítattal közelít a maga Istenéhez. Belső minőség ez, és ha fi­gyelmen kívül hagyjuk, illetéktelen marad minden politikai próbálkozás... .. . Ha Európa haza akar találni, vál­lalnia kell keresztény voltát. Ha mi itt — románok és magyarok — egy­másra akarunk találni, vállalnunk kell kereszténységünket. Keresztény ala­pok nélkül nem lesz Európa, nem lesz új társadalom, nem lesz testvériség, nem lesz nemzetiségi érdekvédelem, nem lesz RMDSZ, nem lesz semmi, csak egy nagy üres emberi hőzöngés lesz, ami előbb vagy utóbb összerop­pan. ... az RMDSZ-nek tudnia kell, hogy a nép, amelynek érdekvédelmét igyek­szik biztosítani, milyen kérdésekkel küszködik. És ezekre a válasz, csak profán megoldásban, nem kereshető. Úgy kell, hogy eggyé kovácsoljon ben­nünket a közös cél, hogy a szent és a profán egyaránt fontos legyen hívő és hitetlen számára. És akkor az RMDSZ nem az enyém és nem a tied, hanem a mienk. Azoké, akik arra ren­deltettek, hogy valahol a Kárpátok alatt, ebben a világban otthon legye­nek . . .“ RMDSZ—UDMR hiszen hogyan létesíthetünk Erdély­­központú szervezetet ilyen nagyará­nyú szórvány esetén. A helyi autonó­mia további érvényesülése, az alulról építkezés gyakorlata a legjobb példa arra, hogy nincs szükség központvál­tásra. Feladatvállalás szempontjából legyünk többközpontúak, Bukarestben legyen egy kapcsolattartó gárda a ha­talommal, a pártokkal és külfölddel is. A gátló tényezők, amelyek akadá­lyozták a szervezet tevékenységét — véli a felszólaló — két csoportba oszt­hatóak: külső tényezők, mint például a törvényes keretek gátja, de belső tényezők is, mint egyéni érdekek elő­térbe helyezése, nemzedéki ellentétek kiéleződése. „Bennünket minden ütés erősít, mert ráébreszt arra, hogy egy­ségben kell dolgozni. Szervezetünkön belül kell biztosítsuk a pluralizmus érvényesítését.“ Erélyesen tiltakozik a Libertatea bukaresti napilap, az olasz TV egyik műsorában feltűnt Romina Power. Éneklés közben egy vörös rózsát lehe­tett látni a kezében. (A rózsa a Nem­zeti Megmentési Front választási jele). Az említett napilap erélyesen tiltako­zik tehát az újabb manipulálás ellen. • Kegyetlen csalódás érte a csausiszta diktatúrabeli volt minisztereket és miniszterhelyetteseket: a legfrissebb Kereszténydemokrata Nemzeti Paraszt­párt alapszabályzati rendelkezései sze­rint nem lehetnek a KD­NPP tag­jai. Várniuk kell — 1995-ig! • A Cu­rierul Comercial ápr. 17-i számában javasolják Rázván Theodorescu úr­nak, az SZRTV elnökének, hogy kér­je a kormánytól a TV-bérletdíj eme­lését, hiszen „plusz adásidő, hál' Is­tennek, van, sőt, ha így megy tovább, nemsokára, akarva-akaratlanul, meg­tanulunk magyarul is. A hétfői, ápri­lis 16-i intenzív tanfolyam megerősíti ilyen irányú reményeinket. Abban az esetben, ha netán R. Theodorescu úr tartana attól, hogy egy ilyen javasla­tot tegyen a kormánynak, úgy aján­lunk neki egy megszívlelhető alterna­tívát: a lemondását.“ • Újra a Liber­tatea (ápr. 19-i száma), feliratkozáso­kat fogadnak el, élelmiszereket, sür­gősen NSZK-ba juttatandó adományo­kat Doru Braia úr részére, aki közel áll az éhséghez, lévén ennek oka a nemrég bejelentett élelmiszeri sztrájk. A napilap „teljesen nem hivatalos for­rásokra“ hivatkozva megjegyzi, hogy Világításkor őurasága mégis elfogyasz­tott néhány (zöld, nem vörös) tojást. • A Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa újabb emberbaráti megnyil­vánulásra készül: amnesztia apróbb dolgokért — lopás, tettlegesség, csa­ládelhagyás, erőszakos nemi közösülé­­si kísérlet, betörés, protekció, útonál­­lás, rablás, nemi erőszak, szexuális perverziók stb. Aláírja (1990. április 11-én) — Petre Roman, miniszterel­nök. Miért ne? Munkahely van, sza­badság és felelősség ugyancsak — „a bárányok és a farkasok összeölelkez­ve. Marad elég hely a fogházakban. A be nem illeszkedőknek.“ • Ember­baráti tett volt a Nemzeti Megmentési Front év eleji rendelete; ennek nyo­mán 18 000 börtöntöltelék boldogítot­ta a félénk rendőrséget. Pedig a volt milícia még benne volt a három (át­meneti, beilleszkedési) hónapban! Em­lékszem, hogy az egy szem román tri­kolór karszalagos, milícia-egyenruhás rendőröket három-négy hazafias gár­dista őrizte — közös őrjáratuk ideje alatt. • Kölcsönös gondoskodásról le­het olvasni az Adevărul ápr. 21-i szá­mában, a Takarékpénztár hivatalánál kerülendő tolakodás megszüntetése Céljából a Pénzügyi és a Posta-Táv­közlési Minisztérium elhatározta, hogy az eddigi 65 és 250 lejes nyugták he­lyett azonos értékű bélyeget bocsáta­nak ki, ezek nemsokára forgalomba kerülnek. Tehát a tolakodás áttevődik a trafikokba és a postahivatalokba! • A Körösi Csom­a Sándor utca egyik lakásában levő telefonkagylóban, már­­­­cius 22-én, késő esti órákban, tizenegy óra húsz perc körül hallottam. „Ezt mondják Râmnicu Vilceán is. Anyám nem mer taxiba ülni, nem tudja, mi történhet vele. Listák készülnek a tömbházakban lakó románokról, rájuk törnek és lemészárolják. Ezt miért nem mondják be a tévében? Elindult egy kenyeret szállító teherautó Szász­­régenből és Ernyén felborították. A lényeg az, hogy élünk.“ Román nyel­ven hangzottak el a fentiek, női hang volt. Miket hall bizonyos helyeken az ember, ha csak felemeli a kagylót! • Romulus Vulpescu úr (lásd az Adevă­rul március 22-i számát), aki azt ál­lította, hogy Hargita és Kovászna me­gyében sarlóval vágják le a román pa­rasztok fejét, protektorokra talált a bukaresti Zig-Zag Magazin hetilap személyében. Az ápr. 23—29. számban Alexandra Coman: természetes, hogy a támadások a valós helyzetet bemu­tatók ellen irányulnak. „Miért nem a nem jóváhagyott marosvásárhelyi te­rületi TV magyar nyelvű adásai, il­letve a hargitai Népújság ellen?“ (ki­emelés D. P.). (DOMOKOS) HÁROMSZÉK BELSŐ MINŐSÉG — A KERESZTÉNY ÉRTÉKREND Sikli László Szilágy megyei plébános az érdekvédelem vallási vonatkozásai­ra hívta fel a figyelmet. „Amikor a marosvásárhelyi közgyűlésen az RMDSZ a szándéknyilatkozatban nem­zetiségi érdekvédelmi szervezetnek ne­vezte magát, már éreztem, hogy ez nem elég. Ennél többre van szükség: az RMDSZ-nek meg kell keresztelked­­nie. Örvendetes, hogy van érdekvédel­mi szervezetünk, de szomorú, hogy ma BIZAKODÁS „Szórványvidéknek tekinthető az a vidék, ahol a magyarság 1 %-tól 25 %-ig terjedő arányban él — pon­tosít Zonda Attila, a máramarosszi­­geti felszólaló. Erős hitét, bizako­dását a következőképpen fogalmazza meg: „Ismétlem, bizakodó vagyok, mert ismerem nemzetemet, amít most hasonlítsunk a fenyőhöz. Tudjuk, hogy normális földrajzi és meteorológiai kö­rülmények között a fenyő a büszke tölggyel békésen meg tud élni ugyan­abban az erdőben. De azt is nagyon jól tudjuk, hogy ez a vegyes erdő csak egy bizonyos tengerszint feletti ma­gasságban jöhet létre, amit talán eu­rópai szintnek nevezhetnénk. Remél­jük, hamarosan elérjük ezt a szintet. Addig is makacsul bizakodó vagyok. Mert bár a tölgy kemény — nemes fá­jának erős a parazsa (főleg egyes tűz­helyeken) és egyesek szerint ez a lán­golás veszélyezteti a gyúlékony, gyan­tás fenyőt — én mégsem félek. Ismer­jük a fenyő tulajdonságait — kibír szárazságot, záport, jégesőt, fagyot, szélvihart és mégis fennmarad. És van még egy fontos tulajdonsága, mely miatt soha nem fog megszűnni biza­kodásom: — az, hogy a fenyő örök­zöld.“ BENNÜNKET MINDEN ÜTÉS ERŐSÍT „A központ kérdését vitatni szofiz­­mus“ — véli Bitay Ödön Bukarestből, konfliktusszándék Markó Béla, a marosvásárhelyi kül­döttek nevében, egyfajta rezignáltság­gal számolt be az ott történt esemé­nyekről és azok elő- és utórezgései­ről. „Sajnos, nagyon népszerűek let­tünk“ — vallja bevezetőjében. Egyet­ért Domokos Géza véleményével ab­ban, hogy nem interetnikus konflik­tus, hanem jól előkészített akció, konf­liktusszándék vezetett a tragikus ese­ményekhez. Néhány gondolat a hozzá­szólásból: A Vatrával folytatott pár­beszéd létjogosultságát végül minden­ki elismerte, hiszen abban a konflik­tushelyzetben egyetlen megoldás a nyugalom visszaállítása, az elvi ellen­tétek politikai síkra juttatása volt. A hibák nem stratégiai, inkább pillanat­nyi, taktikai jellegűek voltak. A jövő­re nézve a román közvélemény pon­tos tájékoztatására egy kompetens saj­tószolgálat kiépítése lenne a legfonto­sabb feladat. A horizontális szerkeze­tű szervezet (kulturális, szociális au­tonómia) politikai irányítása inkább vertikálisan képzelhető el, hiszen kell egy különböző szinteken döntéshoza­talra képes szervezeti struktúra. A bu­karesti jelenlét nagyon fontos: a még­­ mindig létező centralizált államműkö­dés esetén, a választási kampány kel­lős közepén a kapcsolatvesztés rossz hatással lenne. „Az országban, úgy tű­nik, nem létezik olyan politikai for­máció, amihez csatlakozhatnánk.“ Délután, a szakbizottságok munkája után, folytatódtak a felszólalások. E­­zekről a következő lapszámunkban számolunk be. FERENCZ CSABA 2.

Next