Háromszék, 1990. augusztus (2. évfolyam, 175-197. szám)

1990-08-01 / 175. szám

\ V Sepsiszentgyörgy 1990. augusztus 1., SZERDA 175. szám ÁRA 1 LEJ társadalmi~politikai napilap EGY LÉPÉS, AMELY KÖZELEBB HOZ Szótárból kerestük ki, hogy a latin eredetű prefektus Franciaországban és egyes más államokban: a megye vagy ennek megfelelő magasabb közigazga­tási egység vezető tisztviselője, tehát magyarul megyefőnök. Jelentsük be tehát: az RMDSZ me­gyei szervezete, a MAD1SZ, a Kis­gazdapárt, a Szabad Romák Pártja, valamint más csatlakozó szervezetek kérő-követelésére, amelyet szenátora­ink és parlamenti képviselőink támo­gató véleményesésükkel Ion Iliescu államelnöknek a tegnapelőtt este el­juttattak, elvben (és a gyakorlatban is), lehetséges lesz, hogy magyar nem­zetiségű megyefőnököt nevezzenek ki. Jó szívvel vesszük tudomásul. És azt is, hogy a két megyefőnök- helyettes közül az egyik román, a má­sik magyar nemzetiségű lesz, a titkár is az, s hogy a megyefőnökség tizen­egy tagja esetében is figyelembe ve­szik a megye lakosságának nemzetisé­gi összetételét. Ez így normális, így megnyugtató. Az igazságnak tartozunk azzal is, hogy elmondjuk: loan Bălan úr sze­mélyesen és az őt jelölő Front is már hetekkel ezelőtt azt tartotta megfele­lőnek a mi megyénk esetében, hogy a megye vezetője magyar nemzetiségű le­gyen, s az új helyzet előállta után sem habozott kijelenteni: a Kovászna megyei magyar lakosság igénye jogos. Pop Dumitru megyefőnökhelyettes- jelöltnek a tegnapi beszélgetésünk so­rán ugyanez volt a véleménye. Az RMDSZ megyei vezetősége az új helyzet kialakulását, illetve eme nor­mális állapot létrejöttét egy demokra­tikus politikai szemlélet örvendetes érvényesítésének tartja, amelynek sta­bilizáló hatása mindannyiunk számára nyilvánvaló.. Nos, ennél a mozzanatnál álljunk meg egy szóra. A loan Bălan és Pop Dumitru úr­ral folytatott tegnapi nyílt és őszinte beszélgetésből az is kiderült, hogy a velünk együtt élő román lakosság bi­zonyos rétegei úgy érzik, hogy kisebb­ségbe szorultak eme két megyében, I hogy a jóhiszemű emberek közül is távoztak innét, nem érezvén kellő biz- tonságban_ magukat. Kérjük, ne tegyék. Az itteni magyar lakosság barátságáról és szimpátiájá­ról, aki odafigyelt, aki itt élt, eddig is meggyőződhetett. Ennek - egyetlen fel­tétele van: a teljes emberi és állam- polgári egyenjogúság kölcsönös bizto­sítása és ennek a napi gyakorlatban történő érvényesítése. A bizalom, a tolerancia gyakorlása. És ha elő is for­dulnak mindkét részről szélsőséges megnyilvánulások is, kerülnünk kell az általánosítást. Józanul kell értékel­nünk azt is, hogy megyén belül és megyén kívül a szennyes uszítást, Er­dély elcsatolásának rémét, s az itteni magyarság „gaztetteit“ rendszerint a- zok a kevesek terjesztik, manipulál­ják, akiknek valóban volt amiéit in­nen elmenniük. Ismerjük őket, tudjuk, bízván az igazság érvényesülésében, hogy elöbb-utóbb az ottaniak is ki­közösítik maguk közül őket, mert, is­mételjük el a közmondást: a hazug embert hamarabb utol lehet érni, mint a sánta kutyát. A megyefőnökség arányos nemzeti­ségi összetétele, hisszük, est a bizal­mat is erősíti majd. Az RMDSZ-hez a tegnap telefonál­tak: egy Dîmboviţa megyei hölgy sze­retne néhány napot a mi megyénkben tölteni, ismerkedni emberekkel, közös örömeinkkel és fájdalmas félreértése­inkkel. Fogadjuk-e? Elkalauzoljuk-e 'a jó és rossz emlékű helyekre? Nagy-nagy örömmel. A vendégszeretetnek az itteni ma­gyarok és románok soha nem voltak híjával. SYLVESTER LAJOS MAGÁNVÁLLALKOZÓKÉ A JÖVÖ ,. Az egész család dolgozik Fogarasi József, amióta Szászrégen- ben leérettségizett, több mindennel próbálkozott. A katonaság után be­szerző lett, majd árueladással foglal­kozott. Járta megyénk piacait, és azt árult, amit rábízott a vállalat. Már ekkor sem volt vasárnapja, ünnepnap­ja, mert ilyenkor ment az üzlet. Ek­kor kezdett el gazdálkodni a ház kö­rül, de csak a család szükségletére termelt. Állattartásnak is nekifogott, de erről lemondott később, mert nem volt glegendő takarmány. Kezdetben virág- és zöldségtermesztésnek fogott. Termelt kardvirágot, szegfűt, rózsát, tulipánt, nárciszt és különböző zöld­ségféléket, gyakorlatilag mindent, ami a háztartásban szükséges. Mikor a ház körüli kert szűknek bi­zonyult, kerteket bérelt, és nagyban folytatta a megkezdett tevékenységet. 1988-ban otthagyta munkahelyét, sza­badúszó lett. Az esztendő nála februárban kez­dődik, amikor az üvegházban már ve- teményezni kell. Melegággyal nem fog­lalkozik, mert az szerinte sokba ke­rül. Az üvegház sem olcsó mulatság, minden elképzelhető fűtéssel melegí­teni kell, nehogy megfagyjanak a pa- lántok. Ezután fóliasátor alá „piké- rozzák“ a palántokat. Legnagyobb gond ilyenkor á növényvédelem, ami­vel különben a betakarításig kell fog­lalkozni, mert mindenféle betegség, gombásodás és állati kártevők támad­hatják meg a növényzetet. A véde­kezési módot meg kell tanulni, a vegy­szereket beszerezni ugyancsak nem könnyű. Késő tavasszal, főleg májusban az­tán el kell adni a palántokat. Lehet válogatni a paradicsom, különféle pap­rika, zeller, káposzta és egyéb palán- tok közül. De van virágpalánta is: szalvia, petúnia, szegfű, jégvirág ... (A növények egy részét — amelyek nem kényesek a hidegre —, hideg­ágyakba vetik.) A palántok eladása után a fóliát lehúzzák és ide krizan­tém kerül, ami jó hidegtűrő, de ősz­szel vissza kell tenni a fóliát, és is­mét fűteni kell. A kertben talpalat­nyi föld nem marad kihasználatlanul. Az egész család foglalkozik a teen­dőkkel. A mezőgazdasági munka gya­korlatilag késő őszig tart, a fagyok beálltáig. Meg kell termelni a piacra Lejegyezte MOLNÁR K. JÁNOS (folytatása a 2. oldalon) Békesség Istentől — hirdeti a bibarc- falvi díszes székely kapu felirata. — Nagy-nagy szükségünk lenne arra a békességre az emberektől is ... KOMANDÓN JÁRTUNK A lehetőségek „paradicsoma“ — egyelőre kihasználatlanul Az 1017 méter tengerszint fölötti magasságban fekvő Komandó felé ka­nyarogva, miközben az' egyébnek be­cézett erdei út porát nyelem, gondo­latban végigszaladok a kérdeznivalók hosszú során. Aztán, a gondolatsor végére érve, mintegy összegezéskép­pen ötlik fel, hogy tulajdonképpen a lehetőségek „paradicsoma“ felé köze­ledünk. Értem ezt elsősorban idegen­forgalmi-turisztikai vonatkozásban, an­nak szinte minden ága-bogára. Mert a természet különlegességeitől (amelyek itt a mindennapok természetességében léteznek), a sportlehetőségeken keresz­tül, az ipartörténeti számba menő élő múzeumig itt minden megtalálható, a- mi egy egyedülálló turisztikai és sport- zarándokhely“ megteremtéséhez szük­séges. Valami azért mégis hiányzik (?) Ahogy Székely Gábor polgármester­rel végigszaladunk a község gondjain- bajain, egyáltalán nem egy elfogad­ható, legalább kezdeti pezsgést muta­tó kép alakul ki bennem. Inkább va­lamiféle — ideiglenességből, nem-tud- ni-merre-indulásból származó — tehe­tetlenség észlelhető. Persze, van jó hír is, hiszen a kis­vasút léte immár nem tartozik a bi­zonytalan kérdések közé. Mert úgy, ahogy a Rejték—Becás—Györke vona­lat felszámolták (ha akarnák, sem le­hetne könnyen visszaállítani, mert a síneknek lába kelt), a végül helyén maradt Komandó—Sikló—Kovászna, valamint a Komgndó—Három—Bene­dek—Manicska vonalat is, akárcsak az azokat üzemeltető 78 .fős munka- közösséget, a felszámolás veszélye fe­nyegette. A női munkaerő alkalmazása azon­ban nehézségekbe ütközik. Pedig a fakitermelés mostani üteme mellett az asztalosműhely mellé láda- és kofrázs- elemeket gyártó részleget lehetne lé­tesíteni. (Kabaréba illő eset, hogy a helyi üzlet 53 lejes fa lábsúrlókat ka­pott eladásra.) A szövődé bővítése is, ahol most 30—40 háziasszony dolgo­zik, nagy segítséget nyújtana a fog­lalkoztatottság bővítésében. A legnagyobb bajt őszre mégiscsak a tanerőhiány okozhatja. A több mint FERENCZ CSABA (folytatása a 3. oldalon) A társadalom levelező tagjai leszünk ? Őexcellenciája PETRE ROMAN miniszterelnök úrnak % A magyarság képviselői a decemberi események óta annyi levelet, be­adványt, memóriumot intéztek a vezetéshez, hogy lassan a román társada­lom levelező tagjainak tekinthetjük magunkat. Legutóbb oktatásügyben született újabb három levél; alább közöljük az RMDSZ szenátusi csoportjá­nak Petre Roman miniszterelnökhöz Miniszterelnök úr! Az RMDSZ szenátorainak és képvi­selőinek parlamenti csoportja aggodal­mának ad hangot a magyar felsőfo­kú oktatás helyzetének teljes kilátás- talansága miatt. Megállapítja, hogy paradox módon sem a kormány, sem a Tanügyminisztérium nem foganato­sított semmilyen intézkedést a magyar tannyelvű intézmények, intézetek, szekciók és karok visszaállítására, nem válaszolt a Bolyai Egyetem Tár­saság egyetlen hozzájuk intézett be­adványára sem. Romániában az élet minden területét — beleértve a fel­sőoktatást is — érintő demokratizáló­dási folyamat nem terjedt ki a ma­gyar nyelvű felsőoktatásra. Sőt, mi több, vannak olyan komoly és aggasz­tó jelek, amelyek arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az 1990/91-es tanév­ben a magyar nyelvű felsőoktatás ne­hezebb helyzetben lesz, mint az 1989/ 90-es utolsó csausiszta tanév elején. A magyar nyelvű felsőfokú oktatás kérdéseinek megoldatlansága az egész magyar nyelvű oktatást érinti, de min­denekelőtt a gimnáziumi és líceumi oktatást. Tekintve, hogy az elmúlt másfél évtizedben szinte teljes mér­intézett nyílt levelét. tékben megszüntették a tanerőképzést a magyar nyelvű iskolák számára, az 1990/1991-es tanév elején nagyon nagy a tanerőhiány a gimnáziumokban és líceumokban, s ez a helyzet az 1995- 96-os tanévre még súlyosabb lesz. 1990. szeptember 15-én 1132 középiskolai tanárral van kevesebb, mint ahányra szükség volna; ez a szám 1995 szep­temberében már 5352-re nő (...) Tudomására hozzuk, hogy jelenleg a Kolozsvári Egyetemen tanuló ma­gyar diákok Száma semmiféle megol­dással sem kecsegtet, mivel számos szakon teljesen megszüntették a ma­gyar nyelvű előadásokat, más szakok­ra pedig elenyésző számban kerülnek be magyrar diákok (...) A magyar nyelvű felsőfokú oktatás kérdésének megoldatlansága olyan kö­vetkezményekkel jár, amelyek túllé­pik a tanügy szféráját, kihatnak az egész romániai magyar nemzeti ki­sebbség szellemi életére, és egy közel kétmillió lelket számláló kisebbség nemzeti-kulturális identitás-tudata megőrzésének lehetőségét kérdőjelezik meg (.,.) A magyar nemzetiségi kisebbséghez tartozó fiatalok kilátástalannak érzik i azt, hogy Romániában anyanyelvükön szerezhetnek képesítést, és ez vezetett az utóbbi időben a magyar fiatalok hangsúlyozott exodusához. Csak az u­(folytatása a 2. oldalon) ( X ^ „ x) ■*/ ' L-C \ // . nj-Á­l,///<:> ­r t,’ A' / J * U' A>-» * c </ //V ‘ A vj h'Jyíra-Y 11- // // v F 11) í >,r 1 * ^

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék