Háromszék, 1990. augusztus (2. évfolyam, 175-197. szám)
1990-08-02 / 176. szám
HÁROMSZÉK társadalmi -politikai napilap SOK BESZÉDNEK SOK AZ ALJA? Feljegyzések a tegnapi telefonbeszélgetéseimből: — Ha írsz a lapba, feltétlen idézzed a Romániai Magyar Szó keddi számából Vasile Goldiş ezelőtt 72 esztendővel Gyulafehérváron elmondott szövegét. „Teljes nemzeti szabadságot az itt lakó népeknek. Minden nép önmagát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, a saját kebeléből vett egyének által, és minden nép létszámának arányában képviselteti magát a törvényhozó szervekben és az ország irányításában.“ — Ioan Bălan megyefőnök (prefektus): „Én a tegnap voltam a fővárosban. Tájékoztattam a kormányszerveket, személyesen Adrian Severin urat az itteni helyzetről. Átadtam a Petre Roman Őexcellenciájához írt nyílt levelet az RMDSZ részéről. Négyszemközt majd többet is mondok arról, hogy mi volt a véleményük. A kormány sok ilyen levelet kap. Nekem azt mondták, hogy ne komolytalankodjak, menjek haza és végezzem a dolgomat. Beszéljek a politikai formációk vezetőivel, legyen javaslatunk a megyei vezetést illetően, s ha Petre Roman úr hazajön augusztus 9. után Spanyolországból, ő változtathat csak a megyei vezetésen.“ — Domokos Géza, az RMDSZ országos szervezetének elnöke: „Most beszéltem telefonon Ion Iliescu sursal. Maradjunk józanok, őrizzük meg a méltóságunkat és ne kihívásként fogjuk fel ezt a dolgot. Én elmondtam, hogy a megyében mi a helyzet, tudattam, hogy még a Ceauşescu diktatúra is vigyázott arra, hogy Kovászna megyében egy Király, egy Nagy Ferdinand vagy Rab István legyen a vezető. Megmondtam, hogy a lakosság semmilyen körülmények között sem fogadhatja el azt, hogy ne a döntő többséget kitevő magyarság köréből nevezzenek ki prefektust. Azt a választ kaptam, hogy az országban még húsz helyen nem akarják elfogadni a kinevezett prefektusokat. Tudattam, hogy ez egy különleges helyzet, nem azonos a többivel. Elmondtam, hogy a helyi RMDSZ véleményét kell figyelembe venni ebben a kérdésben is. Azt a választ kaptam, hogy a véleményemre volt kíváncsi, s azt, hogy a megyében üldözik a románokat. A tegnap arra kértetek, hogy ne közöljétek ezzel a kérdéssel kapcsolatos beadványunkat. Most kérlek, fordítsátok le és hozzátok a lapban. Legyen világos a mi véleményünk is!“ — Tallózás a véleményekből: „a Városgazdálkodási Vállalatnál éhségsztrájkot kezdeményeznek...“ „Hogyan fogja az új prefektus lecsillapítani a népet a megyeháza erkélyéről, ha az emberek kivonulnak az utcára?“ „Ne engedjük ki az embereket az utcára, fogjuk teljes bojkott alá a prefektusi hivatalt“, „Legyünk intelligensek, ne vegyük föl a kesztyűt, ne dőljünk be a provokációnak!“ „Hívjuk fel a világ közvéleményének a figyelmét, hogy mit akarnak elművelni velünk“... Éjjel-nappal szól a telefon. Megbolydult az egész megye, Ioan Bălan úr, tehát a kinevezett prefektus is elismeri, hogy a magyar lakosság követelése indokolt. Most a megye vezető kádereinek nemzetiségi összetételét közöljük: a megye összalkalmazottainak 24,27 százaléka román. A 202 vezető beosztásban dolgozó személyből — a termelő vállalatokról van szó — 55, azaz 27,22 százalék, román. A 87 igazgatóból 34, azaz 39,8 százalék. Köztük éppen Ioan Bălan úr is, akit két ízben is igazgatóvá választottak a tejgyár nagy többségben magyar alkalmazottai. Sajnálatos lenne, ha a megyében élő román lakosság érdekeit egyetlen prefektusnak kellene képviselnie. Hagyjuk tehát, hogy valóban együtt és egymásért is éljünk. SYLVESTER LAJOS A nyugodt légkör biztosításáért Ion Iliescu úrnak, Románia elnökének Tekintettel arra, hogy a prefektúra-szervek kinevezése a megyékben azt a célt tűzte maga elé, hogy a kormány programja valóra váljék, ez feltételezi a nyugodt légkör biztosítását. Úgy véljük, hogy azokban a megyékben, ahol magyar lakosság is él, egyes esetekben épp többségben, nemkívánatos helyzetek állhatnak elő az olyan elsietett határozatok miatt, amelyek nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy ezekben a zónákban a lakosság nem fogad el olyan vezetőséget, amely etnikai szempontból nem reprezentatív. A mi óhajunk az, hogy minden megyében a demokratizálódási folyamathoz kedvező légkör teremtődjék. Épp ezért újfent figyelmébe ajánljuk, hogy a prefektúrák összetételének megállapításakor vegyék figyelembe, a kormány kérésére, az RMDSZ helyi szervei által felterjesztett javaslatokat. Aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy az esetek zömében, a birtokunkban lévő információk szerint, nem vették figyelembe a fent említetteket. Mellékelten bemutatjuk a helyszínen más politikai alakulatokkal, beleértve a Nemzeti Megmentés! frontot is, megvitatott javaslataink szintézisét, abban a reményben, hogy viszszatérnek erre ott, ahol nem vették figyelembe. Bukarest, 1990. július 30. Az RMDSZ elnöke: DOMOKOS GÉZA A kormányprogram megvalósítása érdekében Petre Román úrnak, Románia miniszterelnökének Miniszterelnök úr! Az RMDSZ parlamentáris csoportjának tagjai, a 15. számú, Kovászna megyei választókörzet képviselői, szükségesnek tartjuk tudomására hozni a következőket: Választóinkkal a múlt hét végén tartott megbeszélések nyomán különleges feszültséget tapasztaltunk amiatt, hogy a kormány Kovászna megye prefektusának Bálán Joán urat, a Nemzeti Megmentési Front tagját nevezte ki, figyelmen kívül hagyva az RMDSZ (folytatása a 2. oldalon) A demokrácia nyelvén IOAN BALÁN úr, Kovászna megye prefektusa felhívása Kovászna megye prefektusi tisztségébe történt kinevezésemet, és az ezzel kapcsolatos reakciókat figyelembe véve, amelyek a Háromszék július 31-i számában megjelent, s az RMDSZ, a MADISZ, a Kisgazdapárt és a Roma Párt vezetőségei által a miniszterelnökhöz intézett nyílt levélben tükröződtek, szükségesnek tartok néhány pontosítást, és szeretnék felhívást intézni a megye lakosságához. Először is kinevezésem ebben a tisztségbe Románia Kormányának az 1990. július 19-i, 5. sz. törvény alapján hozott, s Petre Roman miniszterelnök jegyezte Határozatával történt. A személyemet érintő választásnál, gondolom, figyelembe vették, hogy több mint húsz esztendeje vagyok e megye lakosa, ismerem az itteni embereket, és ők is ismernek engem. Úgy vélem, a megyefőnöki tisztséggel járó feladatkör túllép a beszélt (folytatása a 2. oldalon) Kovászna kupa ’90 „Nem hisszük, hogy bárki is vitatná, hogy az emberi kultúra fejlődésében mérföldkövet jelentett a ló háziasítása. Háborúban bajtársa, békés időkben nélkülözhetetlen segítőtársa volt a ló az embernek. Egyre változó, modernizálódó világunkban azonban a ló leginkább sporttársunk lesz, milióknak okozva örömet, önfeledt kikapcsolódást, egészséges edzést tesznek és léleknek, kórra való tekintet nélkül. Ebben az évben, immár másodszor rendezünk fogathajtó versenyt, ahol szeretnénk, hogy a lóverseny nemcsak városi sportéletünkben, hanem egy kicsit városunk történetében is hagyománnyá váljék. Szeretnénk továbbá, ha az évek fe- CSEKE S. TIBOR (folytatása a 4. oldalon) Újfajta túrák kerékpárral Hírül adtuk már olvasóinknak, hogy jó néhány, a kerékpársportot kedvelő fiatal hétvégi túrautakra indult. Az első három túra alatt a felsőháromszéki Mezőföldet, Szék földjét (Arapatak — Erősd környéke), az Oltfejet, a sepsibükszádi medencezugot és a Szent Anna-tó környékét ismerték meg részleteiben. Összesen 15 fiatal startolt és pedálozott eddig. Az út előtti dokumentálódásban, előtanulmányokban, megyénk e témában jártas szakemberei nyújtottak segítséget. Nos, az első sikeres fordulók véget értek. Az eredményekről, tapasztalatokról és az őszi tervekről faggatjuk Baló Zoltán szervező-vezetőt. — Mennyiben sport, mennyiben sportteljesítmény is egy ilyen túra? — kérdezzük Baló Zoltánt. — Van ilyen elvárás is, hisz több túra után a teljesítmény és a rutin is nő. Az alapgárda időben felkészül, edz, s bízom abban, hogy igényelni fogja a nagyobb utat. Ez a mai szedentáris világban akár mozgalom is lehetne! A ke- KISGYÖRGY ZOLTÁN Az Anna kápolnánál (BALÓ ZOLTÁN felvétele) (folytatása a 3. oldalon) Sepsiszentgyörgy 1990. augusztus 2., CSÜTÖRTÖK 176. szám ÁRA 1LEJ Magyarországi tapasztalatok, hazai gondok Beszélgetés PUSKÁS BÁLINT jogászszal, a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetségének elnökével — A megyei szövetség tapasztalatcserét szervezett Magyarországon. Az érdekelne, merre jártatok, mit láttatok? — A tapasztalatcserét az Unió rendezte, olyan pénzalapból, melyet még a nyolcvanas évek elején kapott szövetségünk ilyen célra. Úgy gondoltuk, amennyire lehet, megismerkedünk a magyarországi kisiparral, és közben felvesszük a kapcsolatot a különböző cégekkel, üzletkötés végett. Veszprémben például a Veszprémi Ipartestület képviselőivel, valamint a Kisipar Megyei Szövetségének vezetőivel tárgyaltunk, Budapesten, a Híradástechnika szövetkezetnél egyúttal az országos szövetség képviselőivel is találkoztunk. Delegációnk egyes tagjai eközben más cégek képviselőivel is tárgyaltak. A szó szoros értelmében „piackutatást“ végeztünk a „lengyel“ vagy ,,KGST"-nek nevezett piacokon. — Hogy néz ki a kisipari tevékenység odaát? — Úgy találtuk, hogy az országos szövetség Magyarországon inkább társadalmi szervezet. A megyei szövetségek is kisebbek, mint nálunk. A kisipari szövetkezetek laza szövetségen alapulnak. Mind a szövetségek, mind az ipartestületek jogi képviseletet, termékek és szolgáltatások kiközvetítését, számítógépes szolgáltatásokat, tanfolyamszervezést vállalnak, adóbevallási "tájékoztatót adnak, de foglalkoznak külkereskedelemmel, nyelvoktatással, reklámmal... A felsorolást folytatni lehet. Csak annyit jegyzek meg, hogy anyagbeszerzéssel minden kisiparos és szövetkezet maga foglalkozik, ismeretlen a kiutalásos rendszer. Mindenki ott vesz anyagot, ahol és amennyiért lehet. — Hol tartanak a privatizálásban? — A privatizálást nem úgy kell elképzelni, hogy effektíven szétosztjuk a szövetkezet vagyonát a tagok között. Vendéglátóink beszámoltak arról, hogy ők megkezdték a szövetkezeti vagyon nevesítését, ami azt jelenti, hogy kiszámítják mindenkinek a szövetkezeti vagyonból rá eső részét, ami az infláció, a változó bér- és árviszonyok miatt elég nehéz művelet. Ezt a névleges összeget figyelembe veszik a különféle juttatások kiszámításánál. Még ők is a privatizálás elején vannak, és nem tudják pontosan, mi lesz tovább. — Az átmeneti időszakban milyen gondjaik vannak? — A szakosított szövetkezetek, azok, amelyek sorozatgyártással foglalkoztak termékváltási gondokkal küzdenek. A Híradástechnika szövetkezet Lejegyezte MOLNÁR K. JÁNOS (folytatása a 3. oldalon)