Háromszék, 1990. augusztus (2. évfolyam, 175-197. szám)

1990-08-02 / 176. szám

HÁROMSZÉK társadalmi -politikai napilap SOK BESZÉDNEK SOK AZ ALJA? Feljegyzések a tegnapi telefonbe­szélgetéseimből: — Ha írsz a lapba, feltétlen idézzed a Romániai Magyar Szó keddi számá­ból Vasile Goldiş ezelőtt 72 eszten­dővel Gyulafehérváron elmondott szö­vegét. „Teljes nemzeti szabadságot az itt lakó népeknek. Minden nép önma­gát kormányozza saját nyelvén, saját közigazgatással, a saját kebeléből vett egyének által, és minden nép létszá­mának arányában képviselteti magát a törvényhozó szervekben és az ország irányításában.“ — Ioan Bălan megyefőnök (prefek­tus­): „Én a tegnap voltam a főváros­ban. Tájékoztattam a kormányszerve­ket, személyesen Adrian Severin urat az itteni helyzetről. Átadtam a Petre Roman Őexcellenciájához írt nyílt le­velet az RMDSZ részéről. Négyszem­közt majd többet is mondok arról, hogy mi volt a véleményük. A kor­mány sok ilyen levelet kap. Nekem azt mondták, hogy ne komolytalan­­kodjak, menjek haza és végezzem a dolgomat. Beszéljek a politikai formá­ciók vezetőivel, legyen javaslatunk a megyei vezetést illetően, s ha Petre Roman úr hazajön augusztus 9. után Spanyolországból, ő változtathat csak a megyei vezetésen.“ — Domokos Géza, az RMDSZ orszá­gos szervezetének elnöke: „Most be­széltem telefonon Ion Iliescu sursal. Maradjunk józanok, őrizzük meg a méltóságunkat és ne kihívásként fog­juk fel ezt a dolgot. Én elmondtam, hogy a megyében mi a helyzet, tu­dattam, hogy még a Ceauşescu dikta­túra is vigyázott arra, hogy Kovászna megyében egy Király, egy Nagy Fer­dinand vagy Rab István legyen a ve­zető. Megmondtam, hogy a lakosság semmilyen körülmények között sem fogadhatja el azt, hogy ne a döntő többséget kitevő magyarság köréből nevezzenek ki prefektust. Azt a vá­laszt kaptam, hogy az országban még húsz helyen nem akarják elfogadni a kinevezett prefektusokat. Tudattam, hogy ez egy különleges helyzet, nem azonos a többivel. Elmondtam, hogy a helyi RMDSZ véleményét kell figye­lembe venni ebben a kérdésben is. Azt a választ kaptam, hogy a véle­ményemre volt kíváncsi, s azt, hogy a megyében üldözik a románokat. A tegnap arra kértetek, hogy ne közöl­jétek ezzel a kérdéssel kapcsola­tos beadványunkat. Most kérlek, for­dítsátok le és hozzátok a lapban. Le­gyen világos a mi véleményünk is!“ — Tallózás a véleményekből: „a Városgazdálkodási Vállalatnál éhség­­sztrájkot kezdeményeznek...“ „Hogyan fogja az új prefektus lecsillapítani a népet a megyeháza erkélyéről, ha az emberek kivonulnak az utcára?“ „Ne engedjük ki az embereket az utcára, fogjuk teljes bojkott alá a prefektusi hivatalt“, „Legyünk intelligensek, ne vegyük föl a kesztyűt, ne dőljünk be a provokációnak!“ „Hívjuk fel a vi­lág közvéleményének a figyelmét, hogy mit akarnak elművelni velünk“... Éjjel-nappal szól a telefon. Meg­bolydult az egész megye, Ioan Bălan úr, tehát a kinevezett prefektus is el­ismeri, hogy a magyar lakosság köve­telése indokolt. Most a megye vezető kádereinek nemzetiségi összetételét közöljük: a megye össz­alkalmazottainak 24,27 százaléka román. A 202 vezető beosz­tásban dolgozó személyből — a termelő vállalatokról van szó — 55, azaz 27,22 százalék, román. A 87 igazgatóból 34, azaz 39,8 százalék. Köztük éppen Ioan Bălan úr is, akit két ízben is igazga­tóvá választottak a tejgyár nagy több­ségben magyar alkalmazottai. Sajná­latos lenne, ha a megyében élő román lakosság érdekeit egyetlen prefektus­nak kellene képviselnie. Hagyjuk tehát, hogy valóban együtt és egymásért is éljünk. SYLVESTER LAJOS A nyugodt légkör biztosításáért Ion Iliescu úrnak, Románia elnökének Tekintettel arra, hogy a prefektú­­ra-szervek kinevezése a megyékben azt a célt tűzte maga elé, hogy a kor­mány programja valóra váljék, ez feltételezi a nyugodt légkör biztosí­tását. Úgy véljük, hogy azokban a me­gyékben, ahol magyar lakosság is él, egyes esetekben épp többségben, nem­kívánatos helyzetek állhatnak elő az olyan elsietett határozatok miatt, a­­melyek nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy ezekben a zónákban a la­kosság nem fogad el olyan vezetősé­get, amely etnikai szempontból nem reprezentatív. A mi óhajunk az, hogy minden me­gyében a demokratizálódási folyamat­hoz kedvező légkör teremtődjék. Épp ezért újfent figyelmébe ajánljuk, hogy a prefektúrák összetételének megálla­pításakor vegyék figyelembe, a kor­mány kérésére, az RMDSZ helyi szer­vei által felterjesztett javaslatokat. Aggodalmunkat fejezzük ki amiatt, hogy az esetek zömében, a birtokunk­ban lévő információk szerint, nem vették figyelembe a fent említetteket. Mellékelten bemutatjuk a helyszí­nen más politikai alakulatokkal, be­leértve a Nemzeti Megmentés! fron­tot is, megvitatott javaslataink szinté­zisét, abban a reményben, hogy visz­­szatérnek erre ott, ahol nem vették figyelembe. Bukarest, 1990. július 30. Az RMDSZ elnöke: DOMOKOS GÉZA A kormányprogram megvalósítása érdekében Petre Román úrnak, Románia miniszterelnökének Miniszterelnök úr! Az RMDSZ parlamentáris csoportjá­nak tagjai, a 15. számú,­­ Kovászna megyei választókörzet képviselői, szükségesnek tartjuk tudomására hoz­ni a következőket: Választóinkkal a múlt hét végén tar­tott megbeszélések nyomán különleges feszültséget tapasztaltunk amiatt, hogy a kormány Kovászna megye prefek­tusának Bálán Joán urat, a Nemzeti Megmentési Front tagját nevezte ki, figyelmen kívül hagyva az RMDSZ (folytatása a 2. oldalon) A demokrácia nyelvén IOAN BALÁN úr, Kovászna megye prefektusa felhívása Kovászna megye prefektusi tiszt­ségébe történt kinevezésemet, és az ezzel kapcsolatos reakciókat figyelem­be véve, amelyek a Háromszék július 31-i számában megjelent, s az RMDSZ, a MADISZ, a Kisgazdapárt és a Roma Párt vezetőségei által a miniszterel­nökhöz intézett nyílt levélben tükrö­ződtek, szükségesnek tartok néhány pontosítást, és szeretnék felhívást in­tézni a megye lakosságához. Először is kinevezésem ebben a tisztségbe Ro­mánia Kormányának az 1990. július 19-i, 5. sz. törvény alapján hozott, s Petre Roman miniszterelnök jegyezte Határozatával történt. A személyemet érintő választásnál, gondolom, figye­lembe vették, hogy több mint húsz esztendeje vagyok e megye lakosa, ismerem az itteni embereket, és ők is ismernek engem. Úgy­­ vélem, a megyefőnöki tisztség­gel járó feladatkör túllép a beszélt (folytatása a 2. oldalon) Kovászna kupa ’90 „Nem hisszük, hogy bárki is vitatná, hogy az emberi kultúra fejlődésében mérföldkövet jelentett a ló háziasítá­sa. Háborúban bajtársa, békés idők­ben nélkülözhetetlen segítőtársa volt a ló az embernek. Egyre változó, mo­dernizálódó világunkban azonban a ló leginkább sporttársunk lesz, mil­ióknak okozva örömet, önfeledt ki­­kapcsolódást, egészséges edzést tesz­nek és léleknek, kórra való tekintet nélkül. Ebben az évben, immár másodszor rendezünk fogathajtó versenyt, ahol szeretnénk, hogy a lóverseny nemcsak városi sportéletünkben, hanem egy ki­csit városunk történetében is hagyo­mánnyá váljék. Szeretnénk továbbá, ha az évek fe- CSEKE S. TIBOR (folytatása a 4. oldalon) Újfajta túrák kerékpárral Hírül adtuk már olvasóinknak, hogy jó néhány, a ke­rékpársportot kedvelő fiatal hétvégi túrautakra indult. Az első három túra alatt a felsőháromszéki Mezőföldet, Szék földjét (Arapatak — Erősd környéke), az Oltfejet, a sepsi­­bükszádi medencezugot és a Szent Anna-tó környékét is­merték meg részleteiben. Összesen 15 fiatal startolt és pe­­dálozott eddig. Az út előtti dokumentálódásban, előtanul­mányokban, megyénk e témában jártas szakemberei nyúj­tottak segítséget. Nos, az első sikeres fordulók véget értek. Az eredményekről, tapasztalatokról és az őszi tervekről fag­gatjuk Baló Zoltán szervező-vezetőt. — Mennyiben sport, mennyiben sportteljesítmény is egy ilyen túra? — kérdezzük Baló Zoltánt. — Van ilyen elvárás is, hisz több túra után a teljesít­mény és a rutin is nő. Az alapgárda időben felkészül, edz, s bízom abban, hogy igényelni fogja a nagyobb utat. Ez a mai szedentáris világban akár mozgalom is lehetne! A ke- KISGYÖRGY ZOLTÁN Az Anna kápolnánál (BALÓ ZOLTÁN felvétele) (folytatása a 3. oldalon) Sepsiszentgyörgy 1990. augusztus 2., CSÜTÖRTÖK 176. szám ÁRA 1­LEJ Magyarországi tapasztalatok, hazai gondok Beszélgetés PUSKÁS BÁLINT jogász­­szal, a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetségének elnökével — A megyei szövetség tapasztalat­cserét szervezett Magyarországon. Az érdekelne, merre jártatok, mit látta­tok? — A tapasztalatcserét az Unió ren­dezte, olyan pénzalapból, melyet még a nyolcvanas évek elején kapott szö­vetségünk ilyen célra. Úgy gondoltuk, amennyire lehet, megismerkedünk a magyarországi kisiparral, és közben felvesszük a kapcsolatot a különböző cégekkel, üzletkötés végett. Veszprém­ben például a Veszprémi Ipartestület képviselőivel, valamint a Kisipar Me­gyei Szövetségének vezetőivel tárgyal­tunk, Budapesten, a Híradástechnika szövetkezetnél egyúttal az országos szövetség képviselőivel is találkoz­tunk. Delegációnk egyes tagjai eköz­ben más cégek képviselőivel is tár­gyaltak. A szó szoros értelmében „piackutatást“ végeztünk a „lengyel“ vagy ,,KGST"-nek nevezett piacokon. — Hogy néz ki a kisipari tevékeny­ség odaát? — Úgy találtuk, hogy az országos szövetség Magyarországon inkább tár­sadalmi szervezet. A megyei szövetsé­gek is kisebbek, mint nálunk. A kis­ipari szövetkezetek laza szövetségen alapulnak. Mind a szövetségek, mind az ipartestületek jogi képviseletet, termékek és szolgáltatások kiközvetí­tését, számítógépes szolgáltatásokat, tanfolyamszervezést vállalnak, adóbe­vallási "tájékoztatót adnak, de foglal­koznak külkereskedelemmel, nyelvok­tatással, reklámmal... A felsorolást folytatni lehet. Csak annyit jegyzek meg, hogy anyagbeszerzéssel minden kisiparos és szövetkezet maga foglal­kozik, ismeretlen a kiutalásos rend­szer. Mindenki ott vesz anyagot, ahol és amennyiért lehet. — Hol tartanak a privatizálásban? — A privatizálást nem úgy kell el­képzelni, hogy effektíven szétosztjuk a szövetkezet vagyonát a tagok között. Vendéglátóink beszámoltak arról, hogy ők megkezdték a szövetkezeti vagyon nevesítését, ami azt jelenti, hogy ki­számítják mindenkinek a szövetkeze­ti vagyonból rá eső részét, ami az in­fláció, a változó bér- és árviszonyok miatt elég nehéz művelet. Ezt a név­leges összeget figyelembe veszik a kü­lönféle juttatások kiszámításánál. Még ők is a privatizálás elején vannak, és nem tudják pontosan, mi lesz tovább. — Az átmeneti időszakban milyen gondjaik vannak? — A szakosított szövetkezetek, azok, amelyek sorozatgyártással foglalkoz­tak termékváltási gondokkal küzde­nek. A Híradástechnika szövetkezet­ Lejegyezte MOLNÁR K. JÁNOS (folytatása a 3. oldalon)

Next