Háromszék, 1990. szeptember (2. évfolyam, 198-218. szám)

1990-09-01 / 198. szám

Ion Iliescu elnök a Bécsi döntés 50. évfordulója alkalmából mondott rádió- és televízióbeszédében hangsúlyozta, hogy ezen esemény felidézése semmi­képpen sem szolgálhat gyűlöletszítás­ra, uszításra, hanem a bizalmatlan­ság és gyanakvás légkörének eloszla­tását célozza. „A román nép sorsá­nak fontos fordulója idején egyesíte­nünk kell erőfeszítéseinket, meg kell találnunk, a decemberi forradalom, a nemzeti lét más jelentős pillanatainak szellemét ”, hangoztatta. Románia el­nöke fiatal, demokratikus intézmény­­rendszerünk megszilárdítására szólítot­ta fel az ország népét, ugyanakkor a cselekvő társadalmi bírálat szükséges­ségét hangoztatva rámutatott, hogy a politikai ellenzéknek nem szabad szem elől téveszteni Románia alapvető nemzeti érdekeit. A felelőtlen meg­mozdulások, a gyűlöletre és erőszakra való uszítás határozott visszaverését kérte. Románia egysége és sérthetet­lensége a nemzetközi normák között képzelhető el — mondotta —, bele­értve a kisebbségek jogait is. Szomszédainkkal a tiszteletbeli és e­­gyüttműködésen alapuló kapcsolatok fejlesztéséért szállt síkra, kiemelve a Magyarországgal való jószomszédi kapcsolatok fontosságát. Petre Roman miniszterelnök közle­ményt adott ki, amelyben úgy érté­kelte, hogy a brassói Traktorgyár dol­gozóinak döntése, a sztrájk felfüggesz­tésére, helyes megoldás volt, s ez az egyetlen útja a nehézségek áthidalá­sának. A kormány felelősséget vállal az üzem jó működéséhez szükséges körülmények biztosításáért, és a la­kosság életkörülményeinek javításá­ért A miniszterelnök bejelentette, hogy hamarosan ellátogat a brassói­­ gépgyártóipari vállalatokba. Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára Annanban úgy nyilatkozott, hogy sze­retne megbeszélést folytatni az iraki külügyminiszterrel. A megbeszélések a Biztonsági Tanács határozatairól folynának, amelyek semmiképpen sem képezhetik vita tárgyát. George Bush, az Egyesült Államok elnöke tegnap te­lefonbeszélgetést folytatott a nyugat­német kancellárral, az Egyesült Arab Emírségek elnökével, Kuvait emírjé­­vel, valamint az egyiptomi és török­­ államfővel az általuk igényelt esetle­ges segítségről. Az­ Emberi Jogok Nemzetközi Albizottsága felhívást in­tézett az iraki kormányhoz, hogy a­­zonnal tegye lehetővé a külföldi ál­lampolgárok távozását Irakból és Ku­­vaitból. Ugyanez a bizottság megvizs­gálta az emberi szabadságjogok hely­zetét Irakban. Jól értesült források szerint az említett országban kurdo­­kat végeznek ki. Azt is tudni vélik, hogy több ezer kurdot az észak-iraki táborokba szállítanak, és hogy Kuvait­­ban több száz olyan irakit tartóztat­nak le, akikről feltételezik, hogy szem­beszegülnek a bagdadi rendszerrel. A Szovjetunió parlamentjének belügyi bizottsága az Öböl-térségi helyzet e­­lemzése után nyilatkozatot adott ki, amelyben síkra száll az összes iraki csapatok Kuvaitból való teljes és ké­sedelem nélküli kivonulásáért, Kuvait szuverenitásának, nemzeti független­ségének és területi sérthetetlenségének helyreállításáért. Yitzac Samir izraeli miniszterelnök a francia televíziónak adott interjújában arra figyelmezteti a nemzetközi közvéleményt, hogy Szaddam Husszein megtámadhatja Iz­raelt, hogy az öbölbeli válságot arab­­izraeli konfliktusként tüntethesse fel. „Ha megtámadnak, védekeznünk és válaszolnunk kell — mondta a mi­niszterelnök. — Minden szükséges in­tézkedést megtettünk ennek érdeké­ben.“ Irak kijelentette, hogy Kuvait annektálása arab kérdés, nem képez­heti vita tárgyát a nyugattal, és hogy Bagdad kész megbeszéléseket folytatni Washingtonnal a szaúd-arábiai hatal­mas amerikai katonai jelenléttel kap­csolatosan. Kuvait Irak tizenkilence­dik tartománya lett és ez nem vita tárgya — jelentette ki az iraki tájé­koztatási minisztérium vezetője. 1^ 1 é ^ HÍRVILÁG HÁROMSZÉK HÉTVÉGI TIGRAAJÁNLAT: Fel a Kárhágó völgyén Kárhágó helynevünk elég gyakori.­­ Mondják, hogy nem olyan nehezen­­ járható — hegyre mászó — utak vol­tak ezek, ahol a régi, a vár nélküli szekerek kereke könnyen összetörött, egyszóval kárt vallottak vele. Ez al­kalommal Kovászna és Brassó megye határára irányítjuk a túrázókat, főleg azokat, akiket érdekelnek az egykor­­ letűnt állati élet megkövült maradvá­nyai, a fosszíliák. Ez a hely ugyanis egy földtani rezerváció. A Kárhágó pataka az Olt jobb oldali mellékvize. Ebbe ömlik északnyugatról a Veres­­föld árka, ahol a múlt század első fe­lében vaskőbányák működtek. Nyo­maik ma is látszanak. Innen is szállí­tották a vasércet a fülei vashámorhoz a háromszéki önvédelmi harc idején. A kárhágói rétegek jellegzetes kö­vületei a Beriasella nevű lábasfejű maradványai. Mivel a terület egy természetes kőzettani múzeum, a tú­ratérképen feltüntettük a földtani a­­lakzatokat is. Egy kis kiterjedésű területen két tu­cat fajta kőzetet lehet itt összegyűj­teni. A közelben halad el a kora kö­zépkori gyepűvonalnak tartott Kakas­­borozda. A völgyön vezet fel a víz­választóra a kék kereszttel jelzett per­­sányi turistaösvény, mely a homoród-almási Orbán Balázs-barlangig vezet. Legkönyebben megközelíthető az á­­gostonfalvi vasútállomástól. KISGYÖRGY ZOLTÁN BERIASEL LA SP Karhagó p. A rendőrség közleménye F. é. augusztus 30-án 19.30 órakor a Forradalom út (volt Lenin) és az Au­gusztus 23 út kereszteződésénél közle-­­­kedési baleset történt, melynek szen­­t védő alanya a sepsiszentgyörgyi rend-­­­őrség egyik gépkocsija volt. A gépkoc­­­­si legénysége bevetésre, egy bejelent­­­tett bűneset helyszínére ment. Az altiszt, aki a gépkocsit vezette,­­ megpróbálta megelőzni az előtte a második sávon haladó járművet, hir­telen balra rántotta a kormányt, az autó megcsúszott, nekiütközött az út­szegélynek, és felborult. A baleset so­rán könnyen megsérült egy sorkatona, aki tagja volt a legénységnek, de meg-­­sérült a gépkocsi is. A lakosság tudomására hozzák, hogy a balesetben más, kívülálló személy és gépkocsi nem játszott szerepet, va­lamint azt, hogy az altiszt nem volt ittas. A kivizsgálást a rendőrség kompe­tens szervei végezték, és a törvény szigorú tiszteletben tartásával zárják le az ügyet. A rendőrségi szervek sajnálatukat fejezik ki, hogy egy szolgálatot telje­sítő rendőr közúti balesetben szere­pelt, amelynek lehettek volna súlyo­sabb következményei is. * ARDELEAN GAVRIL ezredes,­­ a megyei rendőrfelügyelőség főnöke 2 „A falvak törődésre, jóindulatra várnak“ (folytatás az első oldalról) son is szükségesek a megtermelt ja­vak. Bagoly Tibor, a Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója: Egy kérdést szeretnék feltenni: mi történt az álla­tokkal V­argyason ? Orbán Dezső: Az állatállomány ál­talános értelemben tönkrement, szé­riában vágták le vagy pusztultak el az állatok. De a jövőben is így lesz, mert hatalmas területek maradnak ka­­szálatlan. Például Kászonokban 13 ezer hektár, s amikor kérdeztem a gazdá­kat, hogy egy 300 hektáros dűlőt mi­ért nem kaszáltak le, azt mondták: szívesen lekaszálnánk, de nincs mivel hazahozni. Ugyanez a helyzet Ozsdo­­lán is. Amikor le akartak kaszálni egy területet, kiderült, hogy azt oda­adták a vráncsaiaknak. Kovászna megyében a terület 43 százaléka, Udvarhelyen 53 százaléka, Csíkban pedig 73 százaléka, kaszáló és legelő. Ezeket a 488/1990. február 12-i határozattal visszaadták a falvaknak. Fodor Ferenc: Helyesbítek: a pol­gármesteri hivataloknak adták vissza, vagyis az államnak. Orbán Dezső: De a polgármesteri hivataloknak egyetlen tehenük sincs. Az RMGE gyűlésén megállapítottuk, hogy ismét ott fognak maradni ki­használatlanul. Nyugodtan meg lehet csinálni a felmérést. Vissza kell végre állítani a közbirtokosságot, a legelők­nek pedig legyen gazdája. Meg kel­lene szervezni a legelők, kaszálók feljavítását. Talajmintabankra lenne szükség. Szakembercsoportok kellene hogy járják az országot. Csak hát ki kell menni terepre, és itt kell hagyni az aszfaltot. Jó lesz elgondolkodni a­­zon, gazdálkodni csak falun lehet. Ha szabad kezet adnak a gazdálkodók­nak, és a szakemberek elhagyják az aszfaltot, megtépázott tekintélyük is helyreáll, a munka is jobban megy. Talajfeljavítási szempontból a gaz­dakörök nem tudnak saját vagyonukra szorítkozni. Mi már felvettük a kap­csolatot a Nemzetközi mezőgazdasági és élelmezési szervezettel, a FAO-val, ahonnan kaptunk segítséget. Rengeteg a kopár terület, ahol például fűma­got lehetne termelni. Nagy piaca van­­ ennek Nyugat-Európában. Jelentkez­tek osztrák cégek, minden segítséget megadnak, hogy a kaszálókat, legelő­ket minél jobban kihasználhassuk. Végre oda kellene, figyeli ezekre az ajánlatokra. Bagoly Tibor: Orbán úr, a termelés anyagi bázisával kapcsolatban mit tud mondani? Orbán Dezső: Felvettük a kapcsola­tot a Mezőgazdasági Minisztériummal, ők is tisztában vannak az óriási le­pusztult, megműveletlen területekkel. De állatok nélkül, csak gépekkel, az oldalak, a hegyhátak terméketlenek maradnak. Körülbelül 1,5 millió hek­tár ilyen terméketlen terület van az országban. A gazdakörök felvállalják ezek rendezését, de nem tisztességes dolog, hogy a sík területeket elveszik tőlünk, és felküldnek a hegyre. Leg­kevesebb 4 tehén kell egy hektár fel­javítására, de most egy sincs. Az ál­­­latállomány feljavítása tehát sok szempontból elsődleges feladat. Kö­rülbelül ezek lennének az RMGE táv­lati tervei, s ebben a vezérigazgató­ság élre kell hogy álljon. Fodor Fere­­c: A távlati tervektől vissza szeretném terelni a beszélgetést a mára. Lássuk, hogy mi a gazdakö­rök irányvonala mostantól a télig? Orbán Dezső: A válasz nagyon rö­vid: minél hamarabb földet kérünk a gazdák részére, hogy már az ősszel venni tudjanak. Fodor Ferenc: Milyen formában gondolták ezt el? . Orbán Dezső: Csakis törvényes ke­reteken belül. Fodor Ferenc: Pontosan kellene tud­ni, milyen kategóriájú embereknek, mi­lyen alapon, körülbelül milyen nagysá­gú területet adnak családonként, és azt is, hogy egyénileg, vagy csoporto­san szeretnék művelni. Azért nagyon fontos ez, mert jelen pillanatban az emberek nem rendelkeznek a műve­léshez szükséges anyagi alapokkal. Orbán Dezső: A gazdakör minden faluban pontosan tudja, hogy mennyi földet igényeltek a gazdák. És termé­szetesen, géppel kívánjuk megművel­ni. Csakhogy a gépészeti állomások visszaélnek a helyzettel. Megvannak a törvényesen meghatározott díjszabá­sok, de, azon a címen, hogy a magán­gazdákkal azt csinálunk, amit aka­runk, annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek elkérni. Másrészt a 42-es rendeletnek van egy záradéka, ami kimondja, hogy a hegy- és dombvidéken 5 hektárig le­het viszavenni földeket. Az RMGE er­délyi szinten felmérte a helyzetet, és megállapította, hogy sok megyében a földet nem akarják visszaadni. És itt, Kovászna megyében is vannak gon­dok. Fodor Ferenc: Engedje meg, hogy pontosítsák: nem a föld visszaadásá­ról van szó. Arról van szó, hogy mű­velésre biztosítsuk azt a területet, a­­mit pillanatnyilag a törvény enged. Aki ennek ellenáll, vagy ezen túllép, törvény ellen cselekszik. Orbán Dezső: Rosszul fejeztem ki­ magam, most még nem kérjük vissza, de már most jelezzük határozott igé­nyünket. Fodor Ferenc: Ismét pontosítok. Az 5 hektárt is csak úgy lehet használat­ba venni, ha azt az illető a családjá­val együtt meg tudja művelni. Orbán Dezső: Ezt a gazdakörök na­gyon jól tudják, és el is tudják bírál­ni. S hogy valóban meg tudják mű­velni, azért felelősséget vállalnak. Váncsa Albert: Gidófalván végez­tünk egy nagyon szép kísérletet. A téesz közgyűlése elhatározta, hogy lét­rehoz egy társulást, amelyben tag­ként benne van a téesz, a gazdakörök, a magángazdák, vezetősége is közös (az­­ elnök a téeszelnök, az alelnökük a gazdakörök elnökei és így tovább). Ki ahogyan akar, magánosan vagy közösben dolgozik. Egy ideig ment is az együttműködés, aztán a téeszelnö­­köt hirtelen elhelyezték. Nem szaba­dott volna helyette mást kinevezni. Vajnár György, az UJCAP alelnöke: Nem neveztek ki senkit, ideiglenesen az alelnököt bízták meg a teendők végzésével. Váncsa Albert: Ez egy új forma lenne, érdemes kipróbálni. Minden­hol üljenek össze, beszéljék meg. A téesz egy társ legyen ebben a közös társaságban. A másik kérdésünk az: miért aka­dályozzák a gazdakörök bejelentését? Immár minden faluban gazdakör ala­kult. A közgyűlés összetételén is vál­toztatni kellene. Létezett a forrada­lom előtti, irányított közgyűlés, de most egy olyan közgyűlés kellene hogy döntsön, ami az összes mezőgaz­dasággal foglalkozókat magában fog­lalja. Egy kicsi jóindulattal a falut ki lehetne és ki kell békíteni. Létrehozni egy olyan közös, társulás jellegű gaz­dálkodást, amelyet — rotációs alapon — minden résztvevő szervezet irányít. Sok akadállyal kerülünk szembe. Pél­dául az általunk beindított traktorvez­­­zetési és karbantartási tanfolymot is, mit három helyen is megszerveztünk, de egy Major nevű agitátor humbug­nak nevezte, és feloszlatta. (folytatjuk)

Next