Háromszék, 1990. szeptember (2. évfolyam, 198-218. szám)

1990-09-01 / 198. szám

BOGDÁN LÁSZLÓ a­z erdélyi term­­pzi TOTÁLPLAN: a n­egesztőpisztolyok apró kis pontnak lenni a látóhatáron gurulni növekedni csak növekedni végül eltak­arni mindent kitűnni a képből megint távolodni csak távolodni apró kis pontnak lenni a vörös horizonton remek dolog a jéghegy is hirtelen magasodik fel a titanik előtt jéghegy lenni a látóhatáron közeledni távolodni egy csoda spontaneitásával érkezni meg eltávozni a harmincas évekből bávatagon csodálva az ötvenes éveket a beszolgáltatásokat az agitátorokat éjszaka aláírja? vagy nem írja alája? a kérdések a válaszok a harmincas évekből az ötvenes évek a félelem amint megeszi a lelket a kapus félelme tizenegyesnél a történelem amint éppen alakul az indulók a tettenért történelem a koreai háború az újságok főcímei távol moszkvától a világtól isten háta mögött és az öröm hiszen a szovjetunióban ma is felsü­tött a nap és a vörös csillag is ott van még lilára verve bujdosik a keleti égen és a bőröndök is igen a film forog a papundekli bőröndök és a madzag is amivel átkötik őket a madzag külön és a parasztok is hónuk alatt váltás fehérnemű kenyér szalonna hagyma fogadkozásokkal tömött papundekli bőröndök nyolcas sorokban egymás könyökét alig érintve egymás testszagában egymást bátorítva menetelnek egy téren egy bulevárdon egy mezőn a csalafintán magát mindég másnak hazudó magát eltakaró magát kitakaró magát egészen soha föl nem fedő (föl nem fedezett) jövő felé leninváros sztálinváros mindent eltakaró egymást sokszorozó brosúrák és természetesen az osztályharc is az élesedő osztályharc és a pisztolyok is a hegesztőpisztolyok kékes fényében szivárványszínű az ég és mi szivárványszínű , vagy szürke vagy mindegy milyen egek alatt de végül mégis felrakjuk a köntörfalat a hegesztőpisztolyok manósapka lángocskái hó rukk! és lészen város és sínpár és barakk és ágy és kórház és út és temető és • és végül lesz minden és ez a harc lesz a végső hó rukk! a legvégső (a legeslegvégső!) malter és taps köt össze mindent mindenkivel AZ ÜGYÜNK GYŐZNI FOG! a harmincas évekből az ötvenes évek borzongató még hitler ugató hangja Chaplintől lopott nyesett hőscincér bajsza jelvények és féltékenyek cinkosok és sértődöttek világválság és szónoklatok a parlamentekben európa épp soron következő elrablása előtt az értelmiség utolsó (legeslegutolsó!) árulása népszövetség intrikál greta garbó malraux hemingway a háború sehol a félelem indignált még minden lehet apró kis pontnak lenni a látóhatáron .A gigászi vörös szemgolyó a kételyek fölött“* növekedni távolodni egy erdélyi kertmozi szakadozott vetítővásznán egyszerre keveredik össze csúszik egymásra minden látni a világot ma és húsz év múlva hitler hangja és Sztálin pipája és churcill bőrszivara és papundekli bőröndök és végtelen listák és hegesztőpisztolyok és enküvédés tisztek valahol Katalóniában amint épp szalonkákra lövöldöznek ha nem akkor egymásra „a szépség vagy görcsös lesz vagy semmilyen“** Puffogtatnak az elvtársak de eltakarja őket is egy fekete kocsi aláírja vagy nem írja alája? girbe-gurba betűk kanyarognak gyűrött papirosok­on állnak nevekké össze a nevek sorsol­at takarnak sorsok emlékművei és közben elhordják a termő­talajt a szülőföldről a kocsikat külön az éjszakákat a billenőkocsikat a telerobbanó vörös zászlóról elnevezett köhögő teherautókat külön a hidegeket a brosúrákat az aszályt megörökíteni a föld változó arcát csak ez maradt a sztahanovistákat is ide vágni be száznegyvennyolc százalék a kezüket külön! az éveket a levegőben meghintáztató emelődarukat az emberarcú buldózereket a békemeneteket a petróleumlámpásokat a didergéseket MINDENT KÜLÖN végül két alak távolodik — jó esetben — egy hómezőn s amint kimerevednek ezrek és ezrek vacogását hallani ezer és ezer fogpasztareklámra illő vagy vipla fogakkal pótolt fogsor ütödik egymásnak kitűnni a képből megint forogni önmagunk körül és hazudni mindez csak ÁTMENET — perspektíva pörgés! TE TOVÁBB FOGOD BÍRNI egy erdélyi kertmoziból nézni a történelem hazai látomását ezt a végképpen elfuserált játékot amellyel annyian éltek vissza (sőt még többen is) KÖZELEDNI TÁVOLODNI nézni amint járni tanul az osztály a lerobbanó promenádon tényleg remek székemen ülök mélyül a ránc a homlokomon * Dobai Péter ** Andre Breton HÁROMSZÉK 3 HELYTÖRTÉNET Mikor létesítették Koman­dót? Forgatom kedvenc olvasmányom, Látó Anna Honvágyam hiteles tör­ténete című, 1981-ben megjelent szub­jektív monográfiája lapjait, és kere­sem benne a feltett kérdésre a választ. Talán ez a mondat: „Alig kezdett dol­gozni a komandói fűrészgyár is, már 1890-ben állandó csendőrőrs felállítá­sát kéri — Horn Dávid —, Komandó központtal.“ (15. old.) adhatna legin­kább útbaigazítást. De akkor honnan az a bizonytalanság, ami a címben megfogalmazottal kapcsolatosan, a Háromszék napilap Komandóra is vo­natkozó március 24-i és április 19-i számában ismét jelentkezett? Mindez pedig számomra — és remélem ,igé­nyemmel nem vagyok egyedül — a­­zért lényeges, mert Komandó község 100 éves fennállásának megemlékezé­sekor jó alkalom adódna mindazok­nak az erdőipari technikai megvaló­sításoknak a felelevenítésére, melyek­re a község lakosságán, a szakma mű­velőin kívül Kovászna megye műsza­ki értelmisége is méltán büszke le­het. És ha már sok évi erdészet- és faipartörténeti búvárkodásom szeren­csés pillanataiban olyan forrásra is ráakadtam, melyet a Komandóról írók aránylag széles tábora nem ismert, gondolom, helyesen járok el, ha ada­taimat a közvélemény tudomására hozom. (Mindezt annál is inkább meg kell tennem, mert az Aluta 1971 „az 1888-ban létesített komandói fű­részárugyár“-at említi, ami hasonló­képpen téves. (80. old.). A rendkívül tevékeny Siklódy Ist­ván brassói szaktanárnak — ő volt az 1902-ben megtartott csíktusnádi szé­kely kongresszus faipari előadója — 1890. V. 12-én kelt ..Jelentés a Horn Dávid-féle gyulafalvi faipari telep megtekintésére tett kirándulásról“ cí­mű írása az első megemlítendő for­rásmű. (Megjelent A brassói m. kir. állami középfokú faipari iskola Értesí­tője az 1889/90. tanévről című ki­adványban.) Siklódy ottjártakor — 1890. tavaszán — a komandói úgynevezett Gábor-fű­­résztelep gépei még szerelés alatt voltak. A Gyulafalvától (ez volt Horn 1880-djra épített első telepe) Kovász­­náig tervezett erdei vasútvonallal kapcsolatosan pedig a cég úgy tájé­koztatta, hogy a munkálatok szeptem­berre befejeződnek. Amint tudjuk, a majdnem mindent jelentő vasút a Székelyföldre több év­tizedes késéssel vonult be. A dualista korszaknak ez volt az egyik nagy bű­ne, ugyanis a vasútépítés mindvégig állami közreműködéssel folyt. . Arad­nak már 1858-ban volt vaspályája, Brassóig 1873-ban ért el a vasúti szál­lítás, hogy aztán 18 év kelljen, amíg a megyeszékhely, Sepsiszentgyörgy is bekapcsolódhatott a vasúti forgalom­ba. Horn, Gyulafalva építésének ide­jén, tudta, hogy 2—3 év alatt — egy kis kitérővel — az állami normálvá­gány Kovásznát is érinteni fogja. De arról is felvilágosították, hogy a tör­vények az erdei vasutak (ezek rend­szerint 760 mm nyomtávolságú ipar­vágányok voltak) tulajdonosait kötele­zik arra, hogy más fakitermelő cég járművei számára is, igény esetében, a szabad szállítást biztosítsák. Ez az előírás azonban a siklókra nem vo­natkozott. Ezért, a­­ lehető leggyorsab­ban megépítette­ a komandói erdei vasúthálózat első, mintegy, 26 kilomé­ter hosszú szakaszát, de­ úgy, hogy ab­ba egy 1260 méter hosszú siklót is be­iktattak. Ennek­­ köszönhetően, a mö­götte levő hatalmas erdőségek leg­esélyesebb vásárlójává vált. „Komandónak... érdeme nem óriási, dicsekedni vele nincs miért, de szé­gyenkezni sem kell miatta..." olvas­hatjuk Látó Anna könyvének fülszö­vegében. A rendkívül nehéz terepen ily rövid idő alatt megépített vonal kétségtelenül műszaki bravúr volt, és hogy a máig is utol nem ért Pallas Nagy Lexikonában az erdei vasút címszó illusztrálására ábrákat innen készítettek, az bizony komoly elisme­rést jelentett. Valamint az is megelé­gedettséggel kellene hogy eltöltsön, amit az 1899-ben megjelent monu­mentális Potsa-féle nagymonográfiá­ban (Háromszék vármegye­i Emlék­könyvben) Komandóval kapcsolatosan olvashatunk: „A gőzfűrésztelepek a modern technika bámulatos vívmá­nyaival vannak felszerelve, s terje­delmükben páratlanul állanak... Az éj sötétjét elűzi a villamos fény, mely a tisztviselői és munkáslakásokba is be van vezetve.“ Amikor Brassóban még gázzal vilá­gították az utcákat és a házakban pet­róleumlámpák égtek, Komandót már villamosították. Annak eldöntése pe­dig, hogy a sikló közbeiktatásával Horn utódainak — a Groedel család­nak — juttatott felbecsülhetetlen elő­nyért, végül is a helyi lakosság — hosszabb távon — arányos ellenszol­gáltatást kapott-e, bizonyára meg­történt... A kolozsvári Erdélyi Híradó ripor­tere 1890. november 20-án részt vett a komandói Gábor gőzfűrész „és a maga nemében páratlanul épült vasút“ ünnepélyes felavatásán. (A beszámo­ló a lap 270. számában, november 24-én jelent meg.) Idézzünk a riport alábbi soraiból: „A meghívott és nagy számban összegyűlt “vendégek Vajna­­falván a vállalat irodájában találkoz­tak... A reggeli után a vállalkozó­­vezetése mellett vasútra ülve, a gőz­sikló alá jutottunk, honnan — mert a gőzsiklón a személyszállítás tilos — részint lóháton a hegy tetejére halad­tunk. Itt készen vártak a feldíszített vasúti kocsik, melyekre elhelyezkedve, feledhetetlenül szép úton a gőzös füttyei közben egy félórát haladva, el­értük a Gábor gőzfűrész telepét, hol egy perezre megállva, az egész társa­ság ennek eltelte után a vonaton to­vább­­­á József gőzfűrész telepre ment...“ A fentiek szerint tehát, 1890. november 20-án „a kovásznai «Tér­­rét»-től kezdve a «Gábor»- és a «Jó­zsef» fűrészekig“ — vagyis Koman­­dón át Gyulafalváig erdei vasút létezett, a megye első vasútvonala —, melybe egy sikló (de nem a mostani, mely nem gőzsikló, hanem kéthatású fékpálya) volt beiktatva. Marad annak az eldöntése, hogy a mostani sikló mikor épült. Kétségte­lenül 1898. előtt, mert az Erdészeti Lapok 1898. évfolyamában közölt Er­dei Iparvállalatok Háromszék várme­gyében című terjedelmes dolgozatá­ban, Sümegh Ignác már a jelenlegi leírását adta meg. KADAR ZSOMBOR

Next