Háromszék, 1990. szeptember (2. évfolyam, 198-218. szám)
1990-09-01 / 198. szám
BOGDÁN LÁSZLÓ az erdélyi termpzi TOTÁLPLAN: a negesztőpisztolyok apró kis pontnak lenni a látóhatáron gurulni növekedni csak növekedni végül eltakarni mindent kitűnni a képből megint távolodni csak távolodni apró kis pontnak lenni a vörös horizonton remek dolog a jéghegy is hirtelen magasodik fel a titanik előtt jéghegy lenni a látóhatáron közeledni távolodni egy csoda spontaneitásával érkezni meg eltávozni a harmincas évekből bávatagon csodálva az ötvenes éveket a beszolgáltatásokat az agitátorokat éjszaka aláírja? vagy nem írja alája? a kérdések a válaszok a harmincas évekből az ötvenes évek a félelem amint megeszi a lelket a kapus félelme tizenegyesnél a történelem amint éppen alakul az indulók a tettenért történelem a koreai háború az újságok főcímei távol moszkvától a világtól isten háta mögött és az öröm hiszen a szovjetunióban ma is felsütött a nap és a vörös csillag is ott van még lilára verve bujdosik a keleti égen és a bőröndök is igen a film forog a papundekli bőröndök és a madzag is amivel átkötik őket a madzag külön és a parasztok is hónuk alatt váltás fehérnemű kenyér szalonna hagyma fogadkozásokkal tömött papundekli bőröndök nyolcas sorokban egymás könyökét alig érintve egymás testszagában egymást bátorítva menetelnek egy téren egy bulevárdon egy mezőn a csalafintán magát mindég másnak hazudó magát eltakaró magát kitakaró magát egészen soha föl nem fedő (föl nem fedezett) jövő felé leninváros sztálinváros mindent eltakaró egymást sokszorozó brosúrák és természetesen az osztályharc is az élesedő osztályharc és a pisztolyok is a hegesztőpisztolyok kékes fényében szivárványszínű az ég és mi szivárványszínű , vagy szürke vagy mindegy milyen egek alatt de végül mégis felrakjuk a köntörfalat a hegesztőpisztolyok manósapka lángocskái hó rukk! és lészen város és sínpár és barakk és ágy és kórház és út és temető és • és végül lesz minden és ez a harc lesz a végső hó rukk! a legvégső (a legeslegvégső!) malter és taps köt össze mindent mindenkivel AZ ÜGYÜNK GYŐZNI FOG! a harmincas évekből az ötvenes évek borzongató még hitler ugató hangja Chaplintől lopott nyesett hőscincér bajsza jelvények és féltékenyek cinkosok és sértődöttek világválság és szónoklatok a parlamentekben európa épp soron következő elrablása előtt az értelmiség utolsó (legeslegutolsó!) árulása népszövetség intrikál greta garbó malraux hemingway a háború sehol a félelem indignált még minden lehet apró kis pontnak lenni a látóhatáron .A gigászi vörös szemgolyó a kételyek fölött“* növekedni távolodni egy erdélyi kertmozi szakadozott vetítővásznán egyszerre keveredik össze csúszik egymásra minden látni a világot ma és húsz év múlva hitler hangja és Sztálin pipája és churcill bőrszivara és papundekli bőröndök és végtelen listák és hegesztőpisztolyok és enküvédés tisztek valahol Katalóniában amint épp szalonkákra lövöldöznek ha nem akkor egymásra „a szépség vagy görcsös lesz vagy semmilyen“** Puffogtatnak az elvtársak de eltakarja őket is egy fekete kocsi aláírja vagy nem írja alája? girbe-gurba betűk kanyarognak gyűrött papirosokon állnak nevekké össze a nevek sorsolat takarnak sorsok emlékművei és közben elhordják a termőtalajt a szülőföldről a kocsikat külön az éjszakákat a billenőkocsikat a telerobbanó vörös zászlóról elnevezett köhögő teherautókat külön a hidegeket a brosúrákat az aszályt megörökíteni a föld változó arcát csak ez maradt a sztahanovistákat is ide vágni be száznegyvennyolc százalék a kezüket külön! az éveket a levegőben meghintáztató emelődarukat az emberarcú buldózereket a békemeneteket a petróleumlámpásokat a didergéseket MINDENT KÜLÖN végül két alak távolodik — jó esetben — egy hómezőn s amint kimerevednek ezrek és ezrek vacogását hallani ezer és ezer fogpasztareklámra illő vagy vipla fogakkal pótolt fogsor ütödik egymásnak kitűnni a képből megint forogni önmagunk körül és hazudni mindez csak ÁTMENET — perspektíva pörgés! TE TOVÁBB FOGOD BÍRNI egy erdélyi kertmoziból nézni a történelem hazai látomását ezt a végképpen elfuserált játékot amellyel annyian éltek vissza (sőt még többen is) KÖZELEDNI TÁVOLODNI nézni amint járni tanul az osztály a lerobbanó promenádon tényleg remek székemen ülök mélyül a ránc a homlokomon * Dobai Péter ** Andre Breton HÁROMSZÉK 3 HELYTÖRTÉNET Mikor létesítették Komandót? Forgatom kedvenc olvasmányom, Látó Anna Honvágyam hiteles története című, 1981-ben megjelent szubjektív monográfiája lapjait, és keresem benne a feltett kérdésre a választ. Talán ez a mondat: „Alig kezdett dolgozni a komandói fűrészgyár is, már 1890-ben állandó csendőrőrs felállítását kéri — Horn Dávid —, Komandó központtal.“ (15. old.) adhatna leginkább útbaigazítást. De akkor honnan az a bizonytalanság, ami a címben megfogalmazottal kapcsolatosan, a Háromszék napilap Komandóra is vonatkozó március 24-i és április 19-i számában ismét jelentkezett? Mindez pedig számomra — és remélem ,igényemmel nem vagyok egyedül — azért lényeges, mert Komandó község 100 éves fennállásának megemlékezésekor jó alkalom adódna mindazoknak az erdőipari technikai megvalósításoknak a felelevenítésére, melyekre a község lakosságán, a szakma művelőin kívül Kovászna megye műszaki értelmisége is méltán büszke lehet. És ha már sok évi erdészet- és faipartörténeti búvárkodásom szerencsés pillanataiban olyan forrásra is ráakadtam, melyet a Komandóról írók aránylag széles tábora nem ismert, gondolom, helyesen járok el, ha adataimat a közvélemény tudomására hozom. (Mindezt annál is inkább meg kell tennem, mert az Aluta 1971 „az 1888-ban létesített komandói fűrészárugyár“-at említi, ami hasonlóképpen téves. (80. old.). A rendkívül tevékeny Siklódy István brassói szaktanárnak — ő volt az 1902-ben megtartott csíktusnádi székely kongresszus faipari előadója — 1890. V. 12-én kelt ..Jelentés a Horn Dávid-féle gyulafalvi faipari telep megtekintésére tett kirándulásról“ című írása az első megemlítendő forrásmű. (Megjelent A brassói m. kir. állami középfokú faipari iskola Értesítője az 1889/90. tanévről című kiadványban.) Siklódy ottjártakor — 1890. tavaszán — a komandói úgynevezett Gábor-fűrésztelep gépei még szerelés alatt voltak. A Gyulafalvától (ez volt Horn 1880-djra épített első telepe) Kovásznáig tervezett erdei vasútvonallal kapcsolatosan pedig a cég úgy tájékoztatta, hogy a munkálatok szeptemberre befejeződnek. Amint tudjuk, a majdnem mindent jelentő vasút a Székelyföldre több évtizedes késéssel vonult be. A dualista korszaknak ez volt az egyik nagy bűne, ugyanis a vasútépítés mindvégig állami közreműködéssel folyt. . Aradnak már 1858-ban volt vaspályája, Brassóig 1873-ban ért el a vasúti szállítás, hogy aztán 18 év kelljen, amíg a megyeszékhely, Sepsiszentgyörgy is bekapcsolódhatott a vasúti forgalomba. Horn, Gyulafalva építésének idején, tudta, hogy 2—3 év alatt — egy kis kitérővel — az állami normálvágány Kovásznát is érinteni fogja. De arról is felvilágosították, hogy a törvények az erdei vasutak (ezek rendszerint 760 mm nyomtávolságú iparvágányok voltak) tulajdonosait kötelezik arra, hogy más fakitermelő cég járművei számára is, igény esetében, a szabad szállítást biztosítsák. Ez az előírás azonban a siklókra nem vonatkozott. Ezért, a lehető leggyorsabban megépítette a komandói erdei vasúthálózat első, mintegy, 26 kilométer hosszú szakaszát, de úgy, hogy abba egy 1260 méter hosszú siklót is beiktattak. Ennek köszönhetően, a mögötte levő hatalmas erdőségek legesélyesebb vásárlójává vált. „Komandónak... érdeme nem óriási, dicsekedni vele nincs miért, de szégyenkezni sem kell miatta..." olvashatjuk Látó Anna könyvének fülszövegében. A rendkívül nehéz terepen ily rövid idő alatt megépített vonal kétségtelenül műszaki bravúr volt, és hogy a máig is utol nem ért Pallas Nagy Lexikonában az erdei vasút címszó illusztrálására ábrákat innen készítettek, az bizony komoly elismerést jelentett. Valamint az is megelégedettséggel kellene hogy eltöltsön, amit az 1899-ben megjelent monumentális Potsa-féle nagymonográfiában (Háromszék vármegyei Emlékkönyvben) Komandóval kapcsolatosan olvashatunk: „A gőzfűrésztelepek a modern technika bámulatos vívmányaival vannak felszerelve, s terjedelmükben páratlanul állanak... Az éj sötétjét elűzi a villamos fény, mely a tisztviselői és munkáslakásokba is be van vezetve.“ Amikor Brassóban még gázzal világították az utcákat és a házakban petróleumlámpák égtek, Komandót már villamosították. Annak eldöntése pedig, hogy a sikló közbeiktatásával Horn utódainak — a Groedel családnak — juttatott felbecsülhetetlen előnyért, végül is a helyi lakosság — hosszabb távon — arányos ellenszolgáltatást kapott-e, bizonyára megtörtént... A kolozsvári Erdélyi Híradó riportere 1890. november 20-án részt vett a komandói Gábor gőzfűrész „és a maga nemében páratlanul épült vasút“ ünnepélyes felavatásán. (A beszámoló a lap 270. számában, november 24-én jelent meg.) Idézzünk a riport alábbi soraiból: „A meghívott és nagy számban összegyűlt “vendégek Vajnafalván a vállalat irodájában találkoztak... A reggeli után a vállalkozóvezetése mellett vasútra ülve, a gőzsikló alá jutottunk, honnan — mert a gőzsiklón a személyszállítás tilos — részint lóháton a hegy tetejére haladtunk. Itt készen vártak a feldíszített vasúti kocsik, melyekre elhelyezkedve, feledhetetlenül szép úton a gőzös füttyei közben egy félórát haladva, elértük a Gábor gőzfűrész telepét, hol egy perezre megállva, az egész társaság ennek eltelte után a vonaton továbbá József gőzfűrész telepre ment...“ A fentiek szerint tehát, 1890. november 20-án „a kovásznai «Térrét»-től kezdve a «Gábor»- és a «József» fűrészekig“ — vagyis Komandón át Gyulafalváig erdei vasút létezett, a megye első vasútvonala —, melybe egy sikló (de nem a mostani, mely nem gőzsikló, hanem kéthatású fékpálya) volt beiktatva. Marad annak az eldöntése, hogy a mostani sikló mikor épült. Kétségtelenül 1898. előtt, mert az Erdészeti Lapok 1898. évfolyamában közölt Erdei Iparvállalatok Háromszék vármegyében című terjedelmes dolgozatában, Sümegh Ignác már a jelenlegi leírását adta meg. KADAR ZSOMBOR