Háromszék, 1990. október (2. évfolyam, 219-240. szám)

1990-10-23 / 234. szám

A héten a filmszínházakban A KIS VERA (Malenkaja Vera; szovjet, színes, 1988; írta: Maria Hmelik; rendezte: Vaszilij Picsul; fényképezte: Jefim Reznyikov; zene: Vlagyimir Matvetszkij; főszerep­lők: Natal­ja Nyegoda — Vera, Andrej­­ Szokolov — Szergej, Ljudmila Zajceva — az anyja, Jurij Nazarov — az apja, Alekszandr Alekszejev-Nyegreba — Viktor, Alekszandra Tabakova). Ná­lunk szokatlan az a mód, ahogy a Szov­jetunióban egy-egy film széles körű társadalmi vita tárgyává, avagy cél­pontjává válik, s némi túlzással azt mondhatnók, hogy két táborra osztja az országot­­ elszánt hívekre és ádáz ellenfelekre. (Voltak nálunk is alkal­mak ilyen össznépi eszmecserére, le­galábbis Pintilie Visszajátszása kivált­hatott volna ilyen szenvedélyeket, de azt gondosan elhallgatták a lapok, a hatóságok pedig sürgősen visszavon­ták, majdhogynem betiltották, de mégsem: a kritikusok megemlíthették, de a moziba nem került, s pláne nem a televízióba.) A kis Vera pedig nem is valami nagy horderejű és a társa­dalom életében gyökeres fordulatot hozó esemény vagy eseménysorozat sajátságos interpretálásával kavart vihart, hanem azzal, ahogy a szovjet társadalom évtizedeken át szorgalma­san pingált, megénekelt, tudatokba sulykolt idillikus képe benne megjele­nik. Kiúttalanság, reménytelenség, felbomlott értékrendszer, elsilányult emberi kapcsolatok, röhejesre lejára­ton eszmények. A jól-fésült-honleány­­ha véres-feleség-gondos-családanya-sze­­rű­­énekből a hivatalosságok által gondosan összeállított szovjet film­­színésznő-arcképcsarnok áhitatos szem- m­iéletébe feledkezett nézőket való.Aasat sokkolta ez a kihívó, erotikus, önfejű és szabadszájú „csaj“ Natalja Nye­goda parádés átélésében — átélést mondtunk és nem alakítást, annak el­lenére, hogy szakajtóval kapta érte színészi játék címén a hazai és kül­földi rangos fesztiváldíjakat — mert a színésznő minden nyilatkozata ellené-­­ re, hogy mennyire idegen volt neki ez­­ a szerep, másra gyanakszunk; a világ- , hírű Playboy magazin felkérésére nem „a kis Vera“, hanem maga Natalja Nyegoda vállalta a szex-szimbólum szerepkörét, s hagyta, elsőször a szov- f­isz film majdnem háromnegyed év­százados történetében, hogy aktfotó­­s sorozatot készítsenek és közöljenek ró­la. A forgatókönyvet író Maria Hme­lik az ugyancsak most bemutatkozó rendező, a fogalmam sincs, milyen nemzetiségű Vaszilij Picsul felesége (azóta elkészítették már második kö­zös filmjüket is, Szocsi városában komorak az éjszakák címmel.). A kis Vera sajtóvisszhangjából vaskos kö­tetet lehetne összeállítani. Egy svájci lap szlogenja: „In Vera veritas“ (az in vino veritas — korban az igazság szellemes analógiájára) nem minden alap nélküli: a film hitelessége, való­ságtartama adhatja fedezetét. Nemkü­lönben a beszélő Vera személynév is, amely Hadrovics­ Gáldi nagyszótára szerint: hitet, bizalmat, esetleg meg­győződést jelent oroszul. Irina Coroiu a Noul Cinemában egy svéd lap érté­kelését idézi: „Egy modern tragédia nézői vagyunk. Valami meghal itt a­­ filmvásznon. Mi az ami kimúlik? Nem a szocializmus kapitalizmus fölötti felsőbbrendűségének a mítosza, nem is a soron lévő mítosz: a szocializmus kevésbé jó, mint a kapitalizmus. A különbözőség mítosza szenderül jobb-­­ létre, omlik össze. Mi felfedezzük, hogy én­-j£ olyanok, mint mi.“ „A kis­­ Vera, Vaszilij Picsul önéletrajzi indít­tatású drámai életképe... őszinte, te­hetséges, sőt ihletett beszámoló két ge­neráció, az egymást tragikusan nem értő, a szeretet kötelékével mégis szo­rosan egymáshoz fűzött nemzedékek ellentétéről. A tengerparti iparváros­ban, a füstölő, légszennyező gyár­monstrumoktól körülvett lakótelepen, szűköcske szocialista aranykalitkában él a tizenhétéves, punkfrizurás Vera, szüleivel. Az élet vidám és reményte­len...“ (Léta Vera velencei tudósításá­ból — FILMVILÁG, 1988/12). AKI NEM BÁNJa (Nyeprikajannij, szovjet, színes, 1989; r.: Vlagyimir Arro; r.: Szamszon Szamszonov; r.: Mihail Demurov, Vik­tor Epstein; r.: Victor Doga; fsz.: O­­leg Jefremov — Vetlugin, Svetlana Krjucskova — Szonyicska, Ljuszen Ovcsinyikova — Aszja, Ljudmila Se­ver — „Kék szem“ Natalja, Maria Szurgutanova — Vera; közreműködik a Diana rock-együttes és a Narodnij ucsityeli akadémiai kórus). Szamszon , Szamszonov (sz. 1921) különböző mű-­­ '­fajokban jeleskedő, nálunk is jól is- I­mert rendező (Hajsz:l. Századunk kor- '­társa, Optimista tragédia, Három nő- I vér, Állami áruházban, Minden este I tizenegykor, Sok hűhó semmiért, Olga I és a költő, Leányotthon, A táncparkett I stb.), ebben a hatvannyolc éves korá­­i­ban forgatott filmben — az idős, élete végéhez közeledő művészről készített­­ filmet, aki végre találkozik álmai asz­­szonyával a 19 éves Vera személyében, aki tökéletesen úgy énekel, ahogy ő­­ szeretné, de fölöttébb unja az öreg­­urat, s három, táviratilag odarendelt korábbi feleségével is, akik nem fe­leltek meg a karmester művészi esz­ményének, s akiket ezért sorban el­hagyott... STARMAN — CSILLAG EMBER (Starman, amerikai, szélesvásznú, szí­nes, 1985; f.: Bruce E. Evans, Raynold Gideon; r.: John Carpenter; f.: Do­nald M. Morgan; r.: Jack Nitzsche; fsz.: Jeff Bridges — Csillagember, Ka­ren Allen — Jenny Hayden, Charles Martin Smith — Mark Shermin, Ri­­ca­rd Jaeckel — George Fox, Robert Phalen — Bell őrnagy, Tony Edwards — Lemnon szakaszvezető, John Walter Davis — Brad Heinmuller, Ted White — a szarvasvadász). „A Csillagember jó film. Sőt, «fantasztikusan» jó. Bi­zonyíték arra, hogy egy rémfilmren­dezőnek is lehetnek érzelmei. Aki ké­pes arra, hogy a terrorról szóló képi tanulmányok közben stílust váltson, s a műfajnak az «ellenségünk az uni­verzum» divatos jelszavával szemben a megértést, a kapcsolatfelvételt, az együttműködést szorgalmazza a föl­dönkívüliekkel. Mi történik akkor, ha a Voyager-szonda fedélzetén küldött földi üzenet célba ér, s a címzettek meg akarnak ismerkedni a feladóval? A csillagember fénygömbjével egy wisconsini ház mellett landol a Föl­dön, ahol a volt férj alakját föltéve megismerkedik annak özvegyével, majd együtt menekülnek az őket ül­döző rendőrök, katonák és külön"“"es szolgálatok elől... (Szilágyi G. Gábor — FILMVILÁG). MATEKOVICS JÁNOS mozi : Sepsiszentgyörgy — Művész : A KIS VERA (kétrészes szovjet film, 10, 16, 19 órától). Sepsiszentgyörgy — Lux : AKI NEM BÁNJa (színes szovjet film, 9,30; 15,30; 17,30 és 19,30 órától). Kézdivásárhely : EGY SZÍNÉSZNŐ ÁLMA (színes kínai film, 10, 16, 18, 20 órától). Kovászna : MISS JUGOSZLÁVIA (színes jugo­szláv film, 10, 17, 19 órától). HÁROMSZÉK 4 A héten a GYŐZD LE AZ ÖRDÖGÖT (Beat the Devil; amerikai, színes, 1954; rendezte: John Huston; főszerep­lők: Humphrey Bogart, Jennifer Jo­nes, Gina Lollobrigida). A hét tévé­műsorában öt filmet láthatunk orszá­gos bemutatóként. A lapzártával ver­senyfutásban kutatjuk a rendelkezé­sünkre álló dokumentációt, folyóiratok százait lapozzuk át, s mivel rendsze­rint a lapzárta diadalmaskodik, csak azokról a munkákról számolunk be, amelyekről sikerült megtudnunk vala­mit. A Győzd le az ördögöt kevésbé ismert alkotása a híres és egész életé­ben sikeres amerikai rendezőnek, John Huston-nak (1906—1937; olvasd: dzson hasztn), aki A Siedra Madre kincse című, a tévében is többször látott film­jéért Oscart kapott, s színészként, új­ságíróként, sőt még íróként is jelentős egyéniség. Egész sor filmjét ismerjük, többek között A máltai sólyom, a Key Largo, Az aszfaltdzsungel, a Mou­lin Rouge, a Moby Dick, a fehér bálna, Az iguana éjszakája, a Kallódó embe­rek, a Fat City, Az esőkabátos ember, a Menekülés a győzelembe címűeket. A továbbiakban bővebben idézünk Ta­kács Ferenc tan­­­ányából, amely Huszton rendezői jelentőségét próbál­ja meghatározni, s néhány érdekes a­­dalékot hoz a Bogart-mítoszhoz is — Bogart népszerűsége nálunk is mind­máig töretlen, pedig már 1957-ben, tehát 33 évvel ezelőtt, hogy némileg az ő stílusában­ maradjunk, kiszállt a bu­­liból. ..Huston az, aki Billy Wilderrel és Howard Hawsk-szal közösen létre­hozza... azt a jellegzetes filmtípust, a­ televízióban melyet később a francia új hullám elméleti élharcosai, a Cahiers kritiku­sai keresztelnek el... cinema noir-nak, vagy, ahogy gyakrabban emlegetik, film noir-nak (fekete filmnek). Fojto­gató levegőjű városi táj; bűnözők, szélhámosok, szánalmas stikli-bajno­­kok sötét és szellőzetlen élete; nyo­masztó mellékutcák örök félhomálya; az itt zajló sorsok piszkosan­ kicsinyes végzetszerűsége és reménytelensége, ember és ember végső és teljes elszi­geteltsége egymástól — ez a film noir világa. Többnyire bűnügyi történet... de itt a nyomozás, a krimielem jóval kevésbé érdekes, mint a nyomozó —­­ többnyire a más piszkában turkáló magánnyomozó — beszennyeződése, szerepének erkölcsileg kétessé válása, életének végső erkölcsi-érzelmi kudar­ca, mégha — nyomozói értelemben — sikerre viszi is az ügyet, mint Sam Spade A máltai sólyomban. Kemény, pesszimista, illúziótlanul, néha egye­nesen cinikusan társadalomkritikus filmtípus volt ez, az amerikai álom, az emberi jóságba, közösségbe és si­kerbe vetett optimista hit visszájának a látványával szembesítette nézőit (...) E filmtípus volt az a keret, amelyben az amerikai filmfolklór egyik legha­tásosabb alakja. Humphrey Bogart — pontosabban Humphrey Bogart film­beli mitikus personája — megszületett: a vesztes férfi, a kudarc glóriájával övezett keserű arc, az élet peremére szorult, hitetlen-sikertelen, sebzetten­­cinikus figura, aki tudja, nincs szere­lem, jóság, boldogság; a szabadságért halott, aki, még ha az élet érdekében cselekszik is, reménytelennek és célta­lannak tudott gesztusként teszi; ha minden mindegy, akár hős is lehet az ember. Ma már, negyvennyi évvel később, kevésbé látszik, hogy mennyi­re fontos szerepe volt Hustonnak a Bogart-folklór és Bogart-mítosz megte­remtésében (...) Michael Curtiz is hozzátett valamit az 1942-es Casablan­cában, kitalálni viszont Huston találta ki, először Raoul Walsh Magas Sierrá­­jának (1941) forgatókönyvírójaként — ez volt Bogart első sztárszerepe —, majd ugyanebben az évben A mágai sólyomban,­­ rendezőként. A Bogart­­alak körvonalait is ő töltötte ki jel­legzetes részletekkel, állandó jegyeit ő egészítette ki finom variációkkal, például az At a Csendes-óceánonban és a Key Largoban (1948), majd vala­mivel az 1953-as Győzd le az ördögöt­ben, ahol Bogart — Gina Lollobrigida és mások társaságában — Huston ko­rábbi film noirjainak, elsősorban A máltai sólyomnak és az At a Csendes­­óceánon-nak, valamint mitikus önma­gának a paródiáját adja elő...“ (FILM VILÁG, 1987/12). képernyő GDEiE© 0 A televízió mai műsora: I. műsor: 9,00 Műholdról; 10,00 Hír­adó; 10,10 Horoszkóp; 10,20 Műsorelő­zetes; 10,30 Kereszténység az Európa­­házban; 11,10 Mire megvénülünk; 11,35 Közéleti kilátó; 12,00 Gyermekeink — a jövő zenészei; 13,00 Az Alkotmány; 14,00 Híradó; 14,10 Egészségügyi szol­gálat; 14,30 Otthon és kert; 14,50 Fő­iskola előtt; 15,30 Tévéiskola; 16,00 Kívánságműsor; 16,20 Egymás mellett élni; 16,50 Mi és a számítógép; 17,05 Folklórműsor; 17,30 Természetvédelem; 17,50 Ablak a nagyvilágra; 18,20 Kulcs a sikerhez; 18,45 Slágerparádé; 19,00 Nézőpontok; 19,40 Rajzfilmek; 20,00 Híradó; 21,00 Parlamenti krónika; 21,15 Győzd le az ördögöt! — amerikai játékfilm (főbb szerepekben Humpt­ey Bogart, Jennifer Jones és Gina Lollo­brigida); 22.55 Román énekesek nem­zetközi fesztiválokon (II.): 23,25 Helló, barátaim! (I.); 0,15 Híradó; 0,25 Helló, barátaim (II.); II. műsor: 16,00 Rajzfilmek; 16.20 Főiskola előtt; 17,00 A zene ma: 17 ,-­0 Egészségügyi szolgálat; 18.00 Híradó; 18.10 A cukor — francia film (fősze­replők: Gerard Depardieu, Michel Piccoli); 20.00 Közéleti kilátó; Balett; 21.00 Sportvilág; 21,30 Egy élet — egy eszme; 22.00 Híradó; 22.10 Műholdról. 0 A televízió holnapi műsora: L műsor: 9,00 Műholdról; 10.00 Hír­adó; 10,10 Horoszkóp; 10,20 Műsorelő­zetes; 10,30 Sorstársaink; 11,10 Verdi (III. rész); 12,00 Zeneóra; 13,00 Dzsessz; 14,00 Híradó; 14,10 Dokumentumfilm; 14,25 Labdarúgás (helyszíni közvetíté­sek a kupamérkőzésekről); 16,50 Fó­rum; 17,15 „E“ stúdió; 17,40 Ifjúsági műsor; 18,20 Reflektor; 18,45 Zenefü­zet; 19,00 Nézőpontok; 19,40 Rajzfilmek; 20,00 Híradó; 21,00 Parlamenti króni­ka; 21,15 ENSZ Világnap; 21,30 Lab­darúgás: Montpellier — Steaua —-1 helyszíni közvetítés Montpellierből; 23,15 A Guldenburg család öröksége (VIII. rész); 0,00 Híradó; 0,10 Sláger­parádé. II. műsor: 16,00 Rajzfilmek; 16,20 Főiskola előtt; 17,00 Mozivászon; 18,00 Híradó; 18,10 Tévészínház: Az alapí­tók— Otto Ernst darabja; 20,00 Autó­­motó; 20,25 Amerikai slágerek; 20,50 A Baha'i vallás; 21,40 A nonkonfor­misták stúdiója; 22,00 Híradó; 22,10 Műholdról.

Next