Háromszék, 1990. november (2. évfolyam, 241-262. szám)
1990-11-01 / 241. szám
HÁROMSZÉK társadalmi-politikai napilap Sepsiszentgyörgy 1990. november 1., CSÜTÖRTÖK 241. SZÁM ARA 1 LEJ Megint magyar mumus? A Nemzeti Megmentési Front megyei szervezete a Cuvíntul Nou tegnapi számában közölt közleménye szerint újra meg akarja menteni tőlünk, manyaroktól, illetve a más etnikumhoz tartozóktól a román népet. Nem csalás, nem ámítás, tessék elolvasni az október 27-én „a román nép történelmi fővárosában, Gyulafehérváron“ megtartott koordinációs fronttanács nyilatkozatát, amelyet Bihar, Brassó, Solozs, Kovászna, Hargita, Hunyad, Szeben, Szatmár és Fehér megye ott értekező képviselői dolgoztak ki. Ennek 5. pontjában újra felbukkan a magyar mumus. A tanácskozó urak ugyanis sajnálattal állapítják meg újfent és csodálkozásuknak adnak kifejezést, hogy az erdélyi megyékben a magyar kisebbség szélsőséges elemei a román népelem megfélemlítésének gyakorlatát ösztönzik, sértegetik és fenyegetik azt, erkölcsi és fizikai agressziónak teszik rá, nemzeti felségjeleiket meggyalázzák, mindezt azzal a céllal, hogy a románok kitakarításával etnikai enklávékat hozzanak létre. Nőfene, ez bizony nem volna szép dolog, ha így lenne! Megtörténhet, hogy a többi közlemény-fogalmazó és románmentő megyéből nincsenek pontos információim, ezért csak Kovászna megyei ügyekre reflektálok. A románok „kiűzése“ már annyiszor megcáfolt vád, annyira lerágott csont, hogy nem érdemes foglalkozni se vele. Abszolút számokban kifejezve és százalékban is megfogalmazva kormányszinten is ismerik a valós helyzetet. A megyei vezetésben a románság számaránya nagyobb, mint amelyet akár az utóbbi évek betelepedései is indokolttá tennének. Éppen a Front képviselői ne tudnák, hogy a közel háromnegyedében magyar lakosságú Kovásznán azért nem lehet a polgármesteri hivatal személyzeti keretét kialakítani, mert csak román nemzetiségű polgármesterrel az élen tudják elképzelni ezt? A Front országos győzelmére hivatkozva, olyan helységben, ahol a várla, a liberálisok, a varasztpárt kapott ugyan némi szavazatokat, de a Front jóformán semmit ? Vagy azokat az „elűzött“ tanárokat várnák vissza, mondjuk, Narojborosny óra, akik színmagyar — illetve magyar cigány — községben egy szót sem tudtak ezek nyelvén és önként távoztak olyan, valószínű, szülőföldjükhöz is közel lévő iskolákhoz, ahol a szakmai önmegvalósulásuk is inkább biztosított? Kormány- és miniszteri szintű kivizsgálások voltak már erre a témára. Meddig tudunk még elrágódni ezen a koncon? S közben megfeledkezve arról, hogy ebben a megyében szelíd templomgyújtogatók szorgoskodnak (Zabola), köbméternyi kőzáporral vernek szét műemléképületet (Zágon), szobrot gyaláznak meg (Körösi Csoma Sándor) és így tovább? Az sem zavar senkit, hogy ebben a megyében van Szárazajta? Az itteni lakosság, hagyományos erkölcsi értékítélete jóvoltából szinte fizikai fájdalmat, is érez, ha becsapják és szemérmetlenül hazudnak. Nem kellene ezekben az ősi történelmi fővárosokban arra összpontosítani a figyelmet, hogy valahogyan immár valamit dolgozni is lehessen ebben az ebek harmincalja felé taszigált országban? Együtt és békességben, ahogy erre a történelem során annyi a példa. És a kortársi világban is. Alert nemcsak együtt dolgozni, együtt ünnepelni is tudtunk — tudunk —, ahogyan erre a közelmúltból is akad éppen Zágonból vagy Kovásznáról jó példa. De nem, ehelyett — és most tessék figyelni! —, a közleményfogalmazók javasolják Románia Parlamentjének, hogy az új Alkotmányba foglalják bele az etnikai alapokon szervezett politikai pártok betiltását, lévén, hogy ezek destabilizáló tényezők, hogy fenntartanak és erősítenek egyes konfliktusos helyzeteket, így festene majd a román demokra- SYLVESTER LAJOS ! (folytatása a 2. oldalon) MÁTÓL SZABADÁRAZÁS, AVAGY SZORÍTSUNK EGYET A NADRÁGSZÍJON 1990. november elseje. Nagyon megjegyezzük és megérezzük ezt a napot az elkövetkezőkben. Mától, úgymond, bátor léptekkel indulunk a piacgazdaság fellé. Hogy milyen utat járunk be, hogy hányszor kell megpihennünk, netán le is ülnünk az árok szélére, az a jövő titka. Egyelőre nézzük a rövidtávú futamot. A rajtról DAMIAN IOAN főinspektor, a Kereskedelmi és Turisztikai Megyei Expanziós Központ illetékese tájékoztat. Első kérdésünk: Vezessen be, kérem, az 1990. október 18-i 1109-es számú kormányhatározat rejtelmeibe... — A piacgazdaság előfeltételeként, a jelenlegi árrendszer anomáliáinak felszámolásáért, valamint az összes gazdasági egységek, a termelők érdekeltségének fokozásáért, a 15-ös számú törvény előírásainak figyelembevételével bocsátotta ki a kormány az 1109-es határozatot. Mától, e határozat értelmében, szabadon alakulnak az árak a fogyasztási javak és a szolgáltatások bizonyos területein, ami amelók és a fogyasztók, haszonélvezzók közti alkudozást , megegyezést jelenti. Például a határozat 6-os számú mellékletében szerepel a burgonya (korai és nyári), a friss zöldség és gyümölcs, hazai hűsítők és szörpök, édesipari termékek, ásványvíz ... Vagy a textilipari termékeknél a készruha, a kötöttáru, a lábbeli, zokni és harisnya. (Kivételt képez a rendelésre készített termékcsoport). Bizonyos szolgáltatásoknál szintén TORMA SÁNDOR (folytatása a 2. oldalon) Gondjaink a mezőgazdaságban — Beszélgetés BAGOLY TIBOR vezérigazgatóval — Még telefonon is nehéz kapcsolatot teremteni Bagoly Tibor úrral, a Mezőgazdasági Igazgatóság vezérigazgatójával — minduntalan foglaltat jelez a készülék. Aztán, ha sikerült, a kért és készséggel felajánlott interjú időpontját még nehezebb egyeztetni. Legalábbis a délelőtti órákban lehetetlen. Így hát, délután ülünk be a hetvennégyes szobába, előzetes elképzeléseim szerint egyfajta helyzetjelentés-beszélgetésre. De jöhettem bármilyen, előzőleg átgondolt kérdésekkel, ha mezőgazdaságról van szó ma, csak a legégetőbb gondra terelődik a beszélgetés. * — Pillanatnyilag a helyzetet úgy tudnám jellemezni, hogy törvényhiányban szenvedünk. De azt is el kell mondanom, hogy jó hír is van, mert itt van a tervezet 5. változata, ami a tulajdonjogok rendezésében bizonyos dolgokat meg akar oldani. — Tehát megjelent az ötödik változat is. — Igen, és minden valószínűség szerint ez az, ami a parlament asztalára kerül, ami lehetőséget ad az optimális földhasználatra, és ugyanakkor az ágazatban dolgozók érdekeltsé- gét is megteremti.. — Mielőtt belevágnánk a tervezet „tanulmányozásába“, hadd kérdezzem meg: mikorra várható megvitatása ? — Egyelőre a parlament mezőgazdasági szakbizottsága dolgozik rajta, de rövid idő alatt — szó van arról, hogy október 31-ére — a parlament plénuma elé kerül megvitatásra és jóváhagyásra. — A jóváhagyási vitákat is beteszá- FERENCZ CSABA (folytatása a 2. oldalon) A POLGÁRMESTER BEMUTATKOZIK „Alig tudok hinni — Beszélgetés BOKOR ZOLTÁN úrral. — Sok bírálat éri a Lakásgazdálkodási Vállalatot és közvetve önöket is. — Megvannak a hibáik, az biztos, és ezek nemhogy felszámolódtak volna, még jobban elmélyültek. Az általános munkafegyelem lazulása őket is érintette. Sajnos, egyes dolgok valóban túlhaladják őket. Csak . példakép (2.) a javulásban Kézdivásárhely polgármesterével é pen említem meg a város tisztaságát. Mocskosak az utcák, nem ürítik rendszeresen a kukákat. Ez mind igaz, de ahhoz, hogy a Lakásgazdálkodási Vállalat elhordhassa a kukákat, szüksége lenne sürgősen hat akkumulátorra, 15 —20 gumiabroncsra és cserealkatrészekre, de ezek mind-mind hiánycikkek. Két kocsijuk üzemképes, habár 4—5 sem lenne elég ahhoz, hogy rendszeresen elhordják a szemetet. — A vízzel is gondok vannak... — Ez a másik probléma. A meglévő vezetékek nem felelnek meg a megnövekedett vízfogyasztásnak. Az 54 fúrott kútból 15 nem üzemképes. A legtöbb kút a HEBE 65-ös vízszivattyú-hiány miatt nem működik. Ebből is kellene legalább tíz darab, hogy biztosítani tudjuk a szükséges vizet. A vízellátás javítása érdekében számtalan beadványt, kérést küldtünk a megye új vezetőségéhez, kérve a segítségüket. A fűtési idény előkészítése sem történt meg idejében, csak miután beadták a meleget, derült ki egy csomó hiányosság. — Még milyen problémákkal keresik fel a város lakói a Polgármesteri Hivatalt ? — A legnagyobb gond a lakáshiány. 1990-ben csupán 63 új lakrészt adtunk és adunk át. Ezeket a lakásokat igyekeztünk úgy elosztani, hogy az évekig elhanyagolt kisvállalatok dolgozóinak is jusson. Jelenleg több mint ezer lakáskérésünk van... Jövő esztendőre 120 lakrész építését ütemezték be. A Megyei Lakásgazdálkodási Vállalat eladásra szánja valamennyit. Mi egy beadványban arra kértük őket, hogy csak a felét adják el, a másik felét utalják ki. — Még ebben az esztendőben is épült olyan tömbház, amelyikbe nem vezették be sem a gázt, sem a központi fűtést. — Négy ilyen villa-típusú tömbházunk van. Ezeket eleve így tervezték. A jelenlegi hőközpont már most is túlterhelt. Végre, magánházakba is bevezetik a gázt, és mi azonnal kér Lejegyezte : BOCHOM ISTVÁN (folytatása a 3. oldalon) Hagyományait őrző, szép város ez a mi kralvés városunk, Kezdivásárhely — Nem ártana, ha a gondjait is a múltjához méltó módon tudnánk megoldani. (ALBERT LEVENTE felvétele) r ■' ο V A MISZSZ kongresszusára várva október 27—28-án városunkban a MISZSZ országos választmánya találkozott és tanácskozott. A találkozónak fő célja a temesvári MISZSZ- kongresszus előkészítése volt, melyre november 9—11-én kerül sor. A romániai magyar ifjúsági szervezetek ott fognak vitázni két hét múlva. Arról, hogy ha már széllel szemben nem érdemes, akkor merre lehet vagy kell. Vagy arról, hogyan tudnánk magunkat szétkürtölni a világba. De arról is, honnan fogjuk előteremteni azt a pénzt, ami a MISZSZ működéséhez szükséges. Szó lesz továbbá arról is, hogy ha már szórványvidéken egyes kulturális szervezetek nem nézik jó szemmel a székelyföldi együttesek vendégszereplését, akkor minél többet tudjunk odaküldeni. Szorosabbra kell fogni kapcsolatunkat az egyházzal is, ebből majd külön bizottságban beszélnek a küldöttek. Egyszóval — az ország magyar közéletében eléggé fontos változások, előrelépések várhatók a MISZSZ- kongresszus után. Ami a sepsiszentgyörgyi MADISZ-t illeti, arra kérjük tagságunkat, hogy november 8-ig ötleteiket, javaslataikat telefonon, szóban vagy írásban közöljék, hogy azokat összesítve Temesvárra vihessük. S. RÁDULY JÁNOS