Háromszék, 1990. november (2. évfolyam, 241-262. szám)

1990-11-01 / 241. szám

MÁTÓL SZABADÁRAZÁS... (folytatás az első oldalról) szabadárazás lép érvénybe mától: a vasúti — közúti — folyami személy­­szállítás, posta — telefon — rádió — tévé, karbantartó szolgáltatások, ru­hanemű, lábbeli, ágyhuzat tisztítása és javítása, a szülők pénzbeni hozzá­járulása a bölcsődékben és óvodák­ban, a fodrászatok szolgáltatásai, a szállodai szobák bérelése, a filmszín­házak, színházak, múzeumok árjegy­zéke ... — Kérem, szemléltessük az áralaku­lást egy példával ! — A szabad árak alakulásának há­rom lépcsője van: az előállító-terme­lő, a nagybani kereskedelmi társasá­gok, a kiskereskedelmi társaságok. Például, vegyünk egy bútorgarnitú­­rát. Az már ismeretes, hogy a fenyő­fa, mint nyersanyag, ára 461 lej/köb­­méterről, november elsejével 1 445 lej/köbméterre alakul. Ehhez hozzá­teendő az egyéb anyagok ára, a ter­melő költségei, az energia, fűtőanyag területén, a bérezési költségek, bele­számítva a szabadárazást kiegyensú­lyozó bérkiegészítési és a munkanél­küli segély alapjait. Ezen összetevők­ből alakul ki a termék ára, amikor kilép a gyárkapun. A második lépcsőn, a nagybani ke­reskedelmi társaságokhoz érve, a kész­termék (a bútor, esetünkben) árára rátesz a forgalmazó társaság annyi százalékot, amely fedezi a nagybani forgalmazás­­költségeit, a szállítást, e­­nergiát, raktározást, a választékalapo­zást, bérezési és munkanélküli — se­gély — pénzügyi alapokat, valamint a bérkiegészítési költségeket. A harmadik lépcsőn a termék, az áru (még mindig a bútornál marad­junk) eljut a vásárlóhoz, az üzletbe, a kiskereskedelmi társaságokhoz. Itt ugyanaz a folyamat játszódik le, eb­ben a fázisban a nagybani és kiske­reskedelmi társaságok között folyik az alku, az ár megállapítása, melybe ez utóbbi beleszámítja a saját kiadá­sait is. És ekkor, ezen az áron vásárol a vevő. Mindhárom lépcsőn a társaság úgy számítja az árakat, hogy bizonyos profittal maradjon ... Tehát, az említett bútor a gyár­kapun 3—4-szeres árnövekedéssel lép ki (a számításaim hozzávetőlegesek), erre a nagybani kereskedelmi társa­ság ráteszi az ő 5—15 százalékos ár­alakulási részét, a kiskereskedelmi pedig a sajátját, mely 10—12 százalék között mozog. — Nos, ilyen fogyasztási áron jut­hat az áruhoz a vásárló. És miből fog megélni, melyik zsebbe nyúl ? Gondolt erre a kormány ? — A szabadárazás bevezetésével egyidőben a kormány a lakosság pénz­jövedelmeinek kiegészítését is beüte­mezte a határozatba. A bérek nagy­ságuk szerint növekednek, a kisebb fizetésűek nagyobb, a nagyobbak kisebb kiegészítést kapnak. A nyug­díjak is ugyanígy kapják a kiegészí­tést. Lényeges összegre gondolt a kor­mány, mindenképpen 2—300 lejnél többre... — Mától minden termék ára szabadon alakul, hogy ne használjam azt a félt­ve kiejthető fogalmat, amitől a kor­mány is irtózik — szabadon „emel­kedik“? — Nem, éspedig, 1990. december 31- ig a jelenlegi fogyasztási árak marad­nak: kenyér, sütőipari termékek, liszt, gríz, puliszkaliszt, tésztaféleségek, rizs, vágott hús és fogyasztható szarvasmarha, sertés, juh, szárnyas melléktermékek (kivételt képeznek a specialitások, szebeni szalámi, bél­színtermék stb.), hús-, vegyes konzer­­vek, hal és halkonzervek, állati zsi­radékok, növényi zsiradékok (olaj, margarin), tej- és tejipari ter­mékek (kivételt képeznek bizonyos sajtféleségek), tojás, cukor, zöldség- és gyümölcskonzervek, szemesbab, ő­­szi burgonya, valamint orvosságok (emberi használatra), vatta, orvosi szolgáltatások, szappanok, mosósze­rek, újszülötteknek készült termékek, gyermekek számára készült készruha, kötöttáru, lábbeli, ágyak, plédek, is­kolai egyenruhák, tankönyvek és tan­­felszerelések, iskolatáskák. Természetesen, ezen termékek elő­állítási ára a szabadpiaci áralakulást követi, csak a lakosság felé, a fogyasz­tási kiskereskedelmi ár nem változik 1991. január elsejéig. A különbözetet a kormány állja az államkasszából. — Hogyan állunk az életszínvona­lunkat nagyon is befolyásoló háztar­tási szolgáltatásokkal, bérekkel ? — Ugyancsak az állami kasszából fedezi a kormány a következő lakos­sági szolgáltatások árkülönbözetét: villanyáram, hőenergia, tűzifa, szén és szénből készült koksz, petróleum, folyékony fűtőanyag kaloriferes há­lózathoz, földgáz, aragáz, házbér, fo­lyami szállítás a Delta területén a helyi lakosság részére, városi és hely­ségközi utasszállítás bérletei. Vagyis, ezeknél a szolgáltatásoknál maradnak az érvényben lévő árak.­­ — Mi történik a kávé, a cigaretta, az ital, a személygépkocsi, a ... so­roljam még, az ilyen termékek árá­val ? ! — A kormány fenntartja a jogot a-­­­zon termékek árának megállapítására,­­ amelyek háromnál kevesebb belföldi­­ termelőnél készülnek. Például, televí­­­­zió (színes), hűtőszekrény, aragáz-­­ kályha, személygépkocsi..., valamint­­ az állam által importált termékek —­­ kávé, cigaretta, italok, kozmetikai cikkek stb. — Ön hogyan látja e határozat fo­gadtatását ? — A szabadpiac felé csak ilyen lé­pésekkel lehet haladni. Csakis így zárkózhatunk föl az európai államok­hoz. Hogy most kellett ezt a lépést megtenni, vagy később, ez már túl­lép az én információim határán. A kormány minden bizonnyal alaposan meggondolta. Gondjaink a mezőgazdaságban (folytatás az első oldalról) mítva, meg lehet-e állapítani hozzá­vetőlegesen, hogy mikor, és főleg ho­gyan kezdik alkalmazni az új föld­törvényt ? — A végrehajtáshoz utólagos, tehát jóváhagyás utáni kormányhatározat szükséges, amely a hivatalos közlöny­ben leközölt időponttól számítva 15 napra kell hogy megjelenjen. Ez ben­ne van a tervezetben. A Mezőgazda­­sági Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott szabály­zat alapján aztán, minden egyes ter­melőszövetkezetben a polgármesteri hivatal által vezetett községi bizott­ságok végrehajtják a tulajdonjog visz­­szaadását. Hogy ezeket a bizottságo­kat kinevezik-e, vagy választják, er­ről nem esik szó, valószínű, az utóla­gos szabályzatok fogják ezt tartalmaz­ni. De visszatérve magára a tervezetre, ahogy áttanulmányoztuk, és értelmez­tük, legfőbb erénye a tulajdonjog tisztázása, tehát a magán- és az álla­mi tulajdon pontos meghatározása. Nem írja elő a termelőszövetkezetek vagy az állami gazdaságok felszámo­lását, de nem is zárja ki. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ki fognak ala­kulni egyfajta szövetkezetek, amelyek nem azonosak a régiekkel, tulajdon­képpen még nevük sincsen. Ez nem bérmunkások szövetkezete lesz, hanem földtulajdonosok szövetsége, ami ab­ban áll, hogy a visszaadott földekkel a gazdák szabadon rendelkezhetnek. A szövetségek szabadelvűség alapján jönnek létre, nem erőszak vagy kény­szer eredményei. Természetesen a­­ magántulajdonú területekre vonat-­­­koznak a tulajdonjog egyéb ismérvei­­ is; eladhatók, bérbe adhatók, ajándé-­­ kozhatók, örökölhetők stb. Úgy ére s­zem, hogy két olyan célt lehet elérni, ami ha megvalósulhat, ismét nyuga­lom és csend lehet falvainkban: a fa­lusi lakosság és a termelőszövetkezeti tagság azon rétegeit juttatni földhöz, amelyek nem vittek be földet a kollek­tívbe és jóvá tenni azokat a korábbi sé­relmeket, amelyeket elszenvedtek a régi tulajdonosok, és bizonyos kere­teken belül visszaállítani jogaikba. — A gazdakörök, az RMGE nyilat­kozataiból többször kiderült, hogy ahhoz, hogy az utóbbi cél elérhető le­gyen, jól vissza kell mennünk az idő­ben. És ez valahogy így is van. — Pillanatnyilag a szándék az, hogy a belépési nyilatkozatokat veszik ala­pul. Tehát a belépés időpontjá­ban létező viszonyokat állítanák vissza. A kisgazdapárt tulajdonkép­pen történelmi igazságtételt hirdet, amit nem lehet minden esetben figye­lembe venni. A föld visszajuttatása, sajnos, sok bonyodalommal fog járni. — Hogyan látja a nagyüzemi gaz­dálkodás jövőjét ? — Bármilyen furcsán is hangzik, el kell mondjam, hogy a földtulajdono­sok a szó szoros értelmében meg kell tanuljanak gazdálkodni. Ahhoz, hogy versenyképes mezőgazdasági terme­lést lehessen folytatni, a gyakorlati dolgok mellett kell ismerjék például a piac törvényeit is. Egy dolog ag­gaszt, éspedig az, hogy ismerve a ter­melés anyagi bázisát, úgy érzem, er­re a privatizálásra nem vagyunk fel­készülve. Ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az új — nevezhetjük földre­formnak — körülményeivel, szüksé­gesnek látom szolgáltatási törvények jóváhagyását is. Mert gépek nélkül ma már nincs sehol a világon haté­kony termelés, nem beszélve a nö­vényvédelemről vagy a piackutatásról. — Apropó, gépek: lehetséges lesz a „behajtott“ felszerelések valamilyen formában való visszajuttatása ? — Ha belelapoznak a belépési nyi­latkozatokba, azokat a gazdasági fel­szereléseket most hiába keressük. El­avultak, használatuk a jövőre nézve nem indokolt. Valószínűleg nem is lé­teznek már. Vannak viszont a nagy erőgépek, és ilyen gépellátottság mel­lett a területek nagyparcellás műve­lést követelnek meg. Gondolok itt, mondjuk, 10 hektáros birtokokra, hogy ezt a gépparkot az átmeneti időszakban is tudjuk használni. A hosszú lejáratra kiadott földek hasz­nálata ilyen szempontból nagyon vál­tozatos képet mutat. A nadrágszíj­­parcellától a többhektáros közösbe­­művelésig minden megtalálható. Mi próbáljuk megértetni az emberekkel a nagyparcellás művelés előnyeit. (folytatjuk) Megint magyar mumus ? (folytatás az első oldalról) d­a? Miért is ne? Lenne újra gyönyörű egypártrendszerünk, s erre mi és ki le­hetne más alkalmasabb, mint a Nem­zeti Megmentési Front október 27-én Gyulafehérváron elképzelt pártja. Hát a jóisten mentsen meg bennünket az ilyen „megmentőtől“. S a nemlétező magyar mumustól Gyulafehérváron ijedező „leszenéseket“ is kímélje meg attól a megalázó helyzettől, hogy tgv­­folytában a „kormányt“ kelljen riogat­­niuk és riadóztatniuk s biztatniuk, mint most is, hogy lépjen fel határo­zottabban a román lakosság megvédése érdekében Hargita, Kovászna és Maros megyében. Én, ha román lennék, ezt kikérném magamnak. Meg tudják vé­deni ők maguk­at — ha kell. S akikkel mi tisztességesen együtt élünk és dől-­­ pózunk, tudják, hogy erre nem kerülhet sor. Mindezek után egyszerűen nevetsé­ges, amiként egy következő passzusban Moldávia nemzeti egységét is megvédik. Tipikus példája annak, hogy egy jó ü­­gyet miként lehet lejáratni. Mert ne­künk, itteni magyaroknak és más etni­kai kisebbségekhez tartozóknak juss, s ugyanakkor a beszarábiai testvérek­nek juss? Mindannyiunk jussát csak közösen és egy­formán lehet biztosítani. Ebben a munkában viszont ránk bár­­mikor számíthatnak. HÁROMSZÉK mozi f£­S9KS3K§3) Sepsiszentgyörgy — Művész : A FEKETE FECSKE (színes kínai film, 10, 16, 18, 20 órától). Sepsiszentgyörgy — Lux : ÚJABB KALANDOK A POSZEI­­DÓN HAJÓN (színes amerikai film, 9,30, 15,30, 17,30, 19,30 órától). Kézdivásárhely : EGY KÉNYELMETLEN ZSARU (színes olasz film, 10, 16, 18, 20 órá­tól). Kovászna : A REPÜLŐ SÁRKÁNY (színes kí­nai film, 10, 17, 19 órától) A Szabad Szakszerve­zetek Szövetsége az építőkkel tart! A Szabad Szakszervezetek Ko­vászna Szövetsége 1990. október 30-i vezetőségi ülésén megtárgyal­ta az Építők Társult Szabad Szakszervezete és az Építő-Szerelő Vállalat vezetősége kö­zös tiltakozását a kormány hatá­rozattervezetével kapcsolatosan, a­­mely a munka háromhónapi fel­függesztését írta alá. Szövetségünk teljesen egyetért a háromszéki építők és a három szakszervezeti konföderáció tilta­kozásával. A tiltakozó akciók meg­szervezésében, lebonyolításában mellettük haladunk, követeléseik­kel, célkitűzéseikkel azonosulunk. Abban az esetben, ha az építők tiltakozására a kormány érdemben választ nem ad, november 3-án, szombaton 10 órakor a prefektus ablakai alatt az építők vonulnak fel. Most csak ők. De ha szükség lesz rá, egész tagságunk ki tudja fejezni a háromszéki dolgozók megingathatatlan szolidaritását. A Szabad Szakszervezetek Kovászna Szövetsége Elnök : BAJCSI TIBOR 2 olló»»». Ioan-George Dănescu ezredes, ál­lamtitkár, a Rendőrség főosztályveze­tője: „A rendőrség állományára is a­­zok a törvényes normák, jogok és kötelezettségek érvényesek, amelyek Románia fegyveres erői kötelékében is hatályosak. A román rendőröknek vé­delmezniük kell az emberi méltósá­got, támogatniuk, bátorítaniuk és óv­niuk kell az alapvető emberi jogokat és szabadságokat. Egyetlen rendőr­nek sincs joga elkövetnie, lepleznie vagy eltűrnie kínzást, kegyetlen, em­bertelen vagy lealacsonyító eljárást. A rendőrnek védelmeznie kell a la­kosságot mindennemű törvénytelen megnyilvánulással szemben, harcolnia kell a korrupció ellen, valamint a ve­le szembeni korrupciós kísérletekkel szemben.“ (Adevărul, 1990. 252 sz.)­­• Ion Coja : „Hasonlóan az egykori "Săptămîna»-hoz és a "Flacăra»-hoz, jelenleg, a "România Mare», a leg­élénkebb folyóiratunk, a "Románia Mare» hangsúlyozza azokat a kér­déseket, amelyek jelen pillanat­ban az országgal szembesülnek: a románellenesség pusztítása, az igazságügy siralmas helyzete, a mindent ellepő zavar és hazugság... A "România Mare» érdemei nagyob­bak fogyatékosságainál.“ (Ţara Noas­tră, 1990. 2. sz.) • Laurentiu Olan: „Szomorú és több, mint felháborító egyre gyakrabban hallani a "jobb volt ceauşescu idején» — mondatot olyan emberek szájából, akik csupán tíz hó­nappal ezelőtt képesek voltak felál­dozni magukat a diktatúra bukásáért. Az Északi Pályaudvaron [Gara de Nord], ahol sok évvel ezelőtt nyugod­tan lehetett felhajtani egy sört és a reggeli órákban is falni valamit, most leírhatatlan nyomor uralkodik: fedet­len peronok, egy, a csúcsidőben köz­lekedő betonkeverő, hatalmas tócsa a tudakozó iroda előtt, bezárt kioszkok, a nyitva tartó bódék másfél kilós csomagolású rizslisztet és vietnami rákpehelyt kínálnak az utasoknak. A pályaudvar környéki másodosztályú szálló ablakaiban a "leánykák» kí­nálják magukat“. (Tineretul liber, 1990. 255. sz.). • „Evrika — Egy par­lamenti pirula. Ha az RMDSZ arra kíváncsi, mi a törvényes alapja an­nak, hogy Románia Történelmét és Földrajzát románul tanítsák, vajon nem ajánlják fel azt, hogy a román nyelvet magyar nyelven tanítsák?“ (Libertatea, 1990. 253 sz.). • Toader Şteţca, Szaplonca polgármestere: „Én munkavédelmi felügyelő voltam. Kel­lett az ördögnek a sok baj! De nem tűrhettem azt, hogy ezek az emberek szenvedjenek. Miután letartóztattak, elvittek Nagybányára, ahol egy rakás tiszt várt; az egyik azzal támadt rám, hogy "te szélhámos, befellegzett ne­ked a polgármesteri hivatallal». Egy hétig azzal tömték a fejemet, hogy a franciák fegyvert és kábítószert hoz­tak Szaploncára“. (Libertatea, 1990. 253. sz.) (DOMOKOS)

Next