Háromszék, 1990. november (2. évfolyam, 241-262. szám)
1990-11-02 / 242. szám
HÁROMSZÉK ¡1*.οä¥,HV-C - *'4 › -■ • VI társadalmi -politikai napilap Sepsiszentgyörgy 1990. NOVEMBER 2., PÉNTEK 242. SZÁM ÁRA 1 LEJ •Vk / Szalfaegyenesen Olvasom a Hargita Megyei RMDSZ pályázatát: dokumentum-jellegű szociográfiai írásokat várnak, visszaemlékezéseket, s ki kell csendülnie ezekből az alkotásokból — teszem én hozzá — a szülőföld-szeretetnek, a ragaszkodásnak, a megmaradás akaratának. A toll megragadására késztető felhívás vetette újból elő velem a levelet, amit valamikori, kedves igazgató-tanítóm itt, aki ma Brassóban él, s nyolcvanhetedik életévét tapossa, neki is megnyomta sok súlyos teher a vállát, családi és társadalmi egyaránt, de amit ő annak idején tett és cselekedett falumért, a Nagyküküllő menti Bögözért, azt ma is emlegetik, s tudom vannak, akik gyakran felelevenítik kedves szigorát, emberi tartását, igazmondását. „Kedves Tanár úr! Dzág mellen a megszólítás, valahogy szívesebben elfogadnám a Fiam! kifejezést, dehát ilyen maradt: a legegyszerűbb falusi elemet is a lehető legnagyobb tisztelettel illette mindenkor. E megszólítás tehát illik egész személyiségéhez... ,,A fiam a napokban Sepsiszentgyörgyön járt, s onnan hozott két lapot: Háromszék és Csíki Lapok címmel. Mivel ismeretlenek ezek a lapok, azonnal hozzákezdtem olvasni. A Háromszékben ismerős névre bukkantam, azonnal elolvastam Az iskolának mindig élnie kell című írást. Szép gondolat. Mindenkinek le kellene jegyeznie, a Biblia margójára. Remélem, a szerkesztőség átadja a levelet Önnek, s emlékezni fog rám, ránk, akik 1948-tól kezdődően néhány évet a bögözi iskolánál dolgoztunk. Mi 70-ben költöztünk Brassóba apám ide épített egy megfelelő lakást. A nagyobb fiunkkal együtt lakunk. A kisebbik ideiglenesen Izraelben él. Mi megöregedtünk, 81 évet töltöttem, napról-napra gyengébb vagyok. A feleségem is betegeskedik. Fekete Margit bögözi tanítónővel néha levelet váltunk. Beszámol leveleiben az ottani életről. Kezdetben több bögözivel találkoztam, fel is kerestek lakásunkon. Ez akkor volt, amikor a faluból özönlött a nép, a falusi életkörülmény erre kényszerítette a százezreket. " Most újabb vándorlás állt elő. Rémítő és aggasztó a helyzet. Itt, lakásunk környékén két ismerős családból két kiskorú indul útnak M. felé. Mindkettő elveszítette apját, árvák. Nem tudtam rábírni az egyik anyát arra, hogy vesse latba minden erejét az ittmaradásra. Nem sikerült. Kellemetlen következménye lett... Szeretettel, Kovács Árpád és családja". Hiszem, sem a levél írója, sem főfelesége, aki román nyelvre és irodadalomra okított volt bennünket, nem akármilyen fokon, nem veszi rossz, néven a levél ilyen nyilvános felbontását. Azért tettem ezt, mert a soraiból kisugárzó mély emberség és a közös ügyért való szilárd kiállása nem mindennapi tanulságul szolgál — főleg a fiataloknak. Adja Isten, hogy sok esztendőkig kalauzolhassa még szomszédait, jó útra téríthesse azokat, akik letántorodnak az útról, amely számukra az egyetlen lehetőséget jelenti. Cselekedjék ki-ki lelkiismerete szerint, s vágjon neki a nagyvilágnak, ha más megoldást nem lát. Ám, akik maradnak, azoknak szálfaegyenesen kell megállniuk. Ahogy ezt az idős néptanító levele sugallja. S ahogy sugallni fogják, bízom benne, a csíkiak által meghirdetett pályaművek is. PÉTER SÁNDOR CSAVARÓ VALI HELYZETJELENTÉS „Soha nem vezetett jóra a széthúzás...“ Beszélgetés TORZSA JÓZSEF úrral, a Csavargyári Szabad Szakszervezet elnökével A visszarendeződés klasszikus példájaként említhetünk egy újabb kormányrendeletet: a vállalatok új adminisztratív vezetőségében nem kapott helyet a szakszervezeti elnök. Erről az antidemokratikus határozatról beszélgettünk a minap Torzsa Józseffel, a Csavargyár Szabad Szakszervezetének elnökével. — Ez igaz, az új vezetőségben nincs helye a szakszervezeti elnöknek — mondja Torzsa József —. Pedig, mi, a szakszervezet, nem gátolni akarjuk a vállalat vezetőségét, hanem segíteni óhajtjuk őket, ellenben jogosan elvárjuk a kölcsönös tiszteletet és segítségadást. Nem az a célunk, hogy ellenük harcoljunk, de a munkásság jogainak védelmezőjeként kötelességünk kiállni azok mellett, akik megválasztottak, bíznak bennünk. Az árammal folytatódik a tavalyi mese, ismét kikapcsolják a gyárat. Az ingázók bejönnek, és nem lehet nekik munkát biztosítani az áramszünet és más okok miatt. A tegnap, október 24-én már nem volt áram, lazult a munkafegyelem. Ennek egyik magyarázata az, hogy gyenge a szervezés. Ezt őszintén kelel vallanunk. A nyersanyag-ellátás sincs mindig biztosítva. A szerszámacélok minősége nem kielégítő. A szerszám- és a javítóműhely nagyon rossz minőségű anyagból dolgozik. Ezért fordul elő, hogy naponta 5—6 alkalommal kell szerszámcserét végezni. Nincs megfelelő mennyiségű öntvényünk, bronzunk, csapágyunk, és ami a legelemibb szükséglet, ékszíjunk sincs. Beszerzőink egyes megyékben olyanválaszt kapnak, hogy menjenek és kérjenek Câmpeanutól, mivel rá szavaztunk május 20-án. Ez tűrhetetlen állapot. Ha egyszer nekünk szerződésünk van az illető vállalattal, akkor azt tiszteletben kellene tartsák. A mi esetünk nem egyedi, a megye többi ipari egysége is hasonló gondokkal küzd. A semmiből pedig csak semmit lehet előállítani. Sajnos, közöttünk, munkások között is van jó néhány, aho azért jön be a gyárba, hogy kipihenje magát. Sokan úgy képzelik el a demokráciát, hogy ne termeljenek semmit, csak éppen a Lejegyezte: SOCHOM ISTVÁN (folytatása a 2. oldalon) NEMZETKÖZI VÁSÁR. BUKAREST, 1990. ÁSZ-nét ! Az ÁSZ azon kevés háromszéki magánvállalkozás közé tartozik, amely részt vett a Bukaresti Nemzetközi Vásáron, és Radu Viorel vegyészmérnök szerint — a vásár sikeres volt a cég számára. — Először is tisztázzuk: mit is gyárt az ÁSZ? Élt először egy bukaresti motorverseny televíziós közvetítésében hallottam róla...— Szeszes italok, hűsítők gyártására és palackozására szakosodott kisvállalat vagyunk — kezdi Radu Viorel —. Jelenleg két hitelesített termékünk van: a Hobby vodka, valamint az Ivan Turbincă. Ez utóbbi is vodkafajta. Az első lágyabb, nem nagyon erős, kellemes nedű, míg a másik egy keményebb, férfiasabb rövidital. — Mivel nem nagyon lehet — pezsgőn kívül — sehol, semmilyen italt vásárolni, a mérnök úr szavába vágva, mindjárt megkérdezem, hogy hol is lehet ezeket az inyenségeket kapni és mennyiért? — Az elsőt, tehát a Hobby vodkát gyártjuk folyamatosan (már amilyen folyamatosan lehet). Ennek ára a cégen belül 60, míg a Súgás áruház cukrászdájában 125 lej. Ott az árat nem mi szabtuk meg — szabadkozik a mérnök úr. (Fél liter ára ennyi). Termékeink minőségéről bárki meggyőződhet, aki megkóstolja — folytatja. — Alapanyagunk a tiszta alkohol, de a kellemes íz, aroma, illat a különleges technológia eredménye. Elmondhatom azt is, hogy vegyészeti kutatás eredményeként sikerült olyan fermentációt biztosítanunk, és olyan gyártási folyamatot beállítanunk, hogy kiküszöböljünk egyes kellemetlen, eset-Lejegyezte MOLNÁR K. JÁNOS (folytatása a 3. oldalon) Gondjaink a mezőgazdaságban (2.) Beszélgetés BAGOLY TIBOR vezérigazgatóval — Fennáll a veszélye egy általános termeléscsökkenésnek ? — Ha nem is áll fenn a termeléscsökkenés veszélye, ebben az átmeneti időszakban nem remélek nagy termelésnövekedést sem. A szakember-ellenes hangulat sem fog senkinek segíteni. Szükség van rájuk, konkrét kivitelezői kellene legyenek a termelésnek. A különböző termelési rendszerek párhuzamosan kell hogy haladjanak, és az idő lesz az, ami a felsőbbrendűséget bebizonyítja. A jövőre nézve kompetitív termékeket kell előállítani, és minél alacsonyabb önköltségi áron. Az lenne a helyes, hogy első fázisban ne kelljen nagy adókulcsokkal dolgoznunk. Persze, ehhez egy jó adótörvény is szükséges. Aztán, a jövedelmi adót, a földérték-, illetve minőségadót is reálisan kellene szabályozni. — És a nyugdíjasok? — Ez a tervezet nem tárgyalja külön a nyugdíjasok kérdését. Remélhetőleg külön rendezik majd ezt is, mert a nyugdíjasok pillanatnyilag többségben vannak. — A tervezetek sorát összehasonlítva, milyen „fejlődési“ tendencia észlelhető? — Már júliusban létezett egy első forma, augusztus 6-án egy második. A felelős szentek nyilatkozatai alapján, szükség volt erre a viszonylag hosszú időre a végleges forma kidolgozásában, mert olyan törvényről van szó, amely a nemzetgazdaság minden ágazatát valamilyen formában befolyásolja. Ezért körültekintő, hosszas munkát igényelt. A változatok javuló tendenciát mutatnak, így például az első változat még a szövetkezeti tulajdonról is beszélt. Véleménye szerint fennáll az állami tulajdon korábban volt elsődlegességének egyfajta új állammonopólium megjelenésének a veszélye? — Az állami tulajdonú területeket, főleg az állami gazdaságok területeit a törvény védi. De rengeteg lehetőség kínálkozik a privatizálásra. Például augusztus 8-án jelent meg az a törvény, amely az állami egységek újraszervezésére vonatkozik, autonóm működési feltételek és kereskedelmi társulások keretében. Persze, az átmeneti időszak legnagyobb feladata az lenne, hogy megtaláljuk azt az optimális változatot, ami mindenkinek megfelel. Ezután a röpke áttekintő után FERENCZ CSABA (folytatása a 3. oldalon) Illyefalvi látkép, várral, templommal; egy háromszéki székely falu, amely megőrzi történelmének tanújeleit, mert tudja azt, hogy’ az a nép, amely felejti múltját, hagyományait, jussához nem ragaszkodik — elpusztul... (ALBERT LEVENTE felvétele)