Háromszék, 1990. december (2. évfolyam, 263-281. szám)
1990-12-01 / 263. szám
MI ÉS AZ EGYESÜLÉS Román állampolgárságú magyar ember előtt hetvenkét esztendő óta ura emelkedik — mered föl legmagasabbra a dilemma: hogyan viszonyuljon az állami ünnep rangjára emelt, évfordulóhoz, ha nem maradhat semleges és színlelten közömbös? Mert nem maradhat. Nem csak azért, mert állampolgárként köze van az állam ünnepéhez, hanem azért sem, mert az esemény az ő sorsát is befolyásolta, meghatározta, és hatni fog további sorsalakulására is. Még akkor is, ha ő, de talán még apja-anyja sem élt 1918-ban. Meghatározza, mert mai és jövőbeni jogállása — román állampolgárságú magyar — innen eredeztethető. Az állami ünnep előtt — minden civilizált ember tudja ezt — az állampolgárnak tisztelettel illik adóznia, de ugyanakkor meg kell őriznie teljes emberi méltóságát és integritását is — esetünkben nemzetiségi önérzetének és önbecsülésének csorbítatlanságát. Hogy ezt megtehessük, őszintéknek és nyíltaknak kell lennünk. S úgy viszonyulnunk az ünnephez, ahogyan értelmes és jó szándékú ember viszonyulhat. A képmutató lelkendezés ízléstelen és hazug lenne, s ha jól belegondolunk, tulajdonképpen ez sérthetné egyedül a többségi román nemzetérzelmeit és önérzetét: egy szót sem hinnének el a lihegő hűségnyilatkozatokból, ahogyan nem is lenne azoknak igazi érzelmi bátorsága sem. A józan tiszteletnek viszont van, mert kell lennie, értelmi fedezetének, s ez annak a tudatosításában gyökerezhet, hogy itt, e közös földön, e — remélhetőleg fizikailag és szellemi értelemben egyre inkább átjárhatókká váló — határok között kell élnünk és dolgoznunk, múltat tisztelnünk és jövőt építenünk, gondokat leküzdenünk, gyermeket nemzenünk és nevelnünk a becsületre, a munkára, az anyanyelv szeretetére, más kultúrák megismerésére és megbecsülésére, toleranciára és méltóságra. Aki itt maradt és marad, az aligha tehet mást, mint fölülemelkedve minden szűkkeblű szemléleten, megtanul a más agyával is gondolkodni, a más lelkével is érezni úgy, hogy közben saját öntudata és érzelemvilága semmiben ne károsodjék. Nehéz feladat, ehhez nem elégséges színlelési képesség, hanem bölcs fölülemelkedés szükségeltetk, erős hit és rendteremtő belső béke, mely azt a reményt dajkálja, hogy e térségben, ebben az országban ember és ember között, a legzaklatottabb század végéhez közeledve, megszülethet a kölcsönös tolerancia, az egymás kínjai-gondjai iránti megértés és empátia, sőt az elidegeníthetetlen — mert legbensőbb — érzelmek tisztelete is. Ita eljutunk oda, hogy egyik közösség — legyen az etnikai, vallási vagy társadalmi alapon szerveződött — a másikban nem lát ellenséget, legyűrendő ellenfelei, de még kisemmizendő prédát sem, ellenkezőleg: az érző, gondolkodó, a maga sajátosságaihoz ragaszkodó ember-egyedek kollektivitását veszi észre, kiket, egyéni értékek mellett, összeköt egy, számunkra az általános emberivel egyenértékű sajátosság: identitásuk közössége. Ami nyelv, kultúra, múlt, hagyomány, érzelem. Ez a sajátosság minden közösség számára oly természetes és magától értetődő, mint a szomjat oltó ivóvíz, a belélegzett levegő. Nem lehet el ■nélküle, vagy ha megtanulna nélküle létezni, úgy már nem lehet önmaga. Mert nem érezhetünk egyformán mindenben, ugyanazokról a dolgokról nem lehet kötelezően ugyanazt gondolnunk. Az elmúlt években sokszor jutott eszembe nagy olvasmányélményem, Csingiz Ajtamatov kirgiz író Évszázadnál hosszabb ez a nap című regényének egyik „hőse“, a mankurt, magyari latos (folytatása a 8. oldalon) t* „teljes nemzeti szabadság, az összes együttlakó nemzetiségeknek. Minden nemzetiség oktatása, közigazgatása és szolgáltatása a saját anyanyelvén történik, az illető nemzetiség köréből származó egyének által.Minden nemzetiség képviseleti jogat kap az ötszög törvényhozási és kormányzó testületében számarányának megfelelően“ A Gyulafehérvári Határozatokból, III. szakasz /-es pont Csütörtökön Sepsiszentgyörgyön ünnepi gyűlést tartottak December 1., Románia nemzeti ünnepe alkalmából. Az ünnepi gyűlésen jelen voltak a megyei Főispán Hivatal vezetői, szenátorok és képviselők, a polgármesteri hivatalok tagjai, a politikai pártok delegációi, az egyházak lelkészei, katonatisztek, nagyszámú érdeklődő. A nemzeti ünnep jelentőségéről szólott Fodor Ferenc úr, a megye főispánja, Ion Ursache képviselő, Mihai Pop, az NMF megyei vezetője, Vlad Aurel Coşuneanu, a PUNR fiókjának elnöke, Kozsokár Gábor szenátor, Gheorghe Vasulea ortodox esperes, valamint Márton Árpád, a megyei RMDSZ-szervezet elnöke. Mugur Topolniţchi, megyei alispán felolvasta annak a Megbízó Levélnek a szövegét, melyet ma a megye 80 tagú küldöttsége a Gyulafehérvári Gyűlésre visz el. A küldöttség vezetői: Fodor Ferenc, Ion Solomon és Demeter Antal urak. Az ünnepi gyűlést tartalmas és színvonalas művészi műsor követte. 1918 A TŰRTE. MIKRITA GYULAFEHÉRVÁR, DECEMBER ELSEJE Már hajnalban hatalmas tömeg zsibong Gyulafehérvár utcáin. A városban senki sem alszik, még az sem, akinek a készülő nagy, horderejű események tövében nincs oka örömünnepet ülni. Erdély 80 városából és több mint 500 falvából érkeznek a Nagygyűlés küldöttei. Minden községből 10—12 küldött utazott ide, a csoportok élén háromszínű zászlók lobognak, magasra emelik a táblát a képviselt helység nevével. Munkások is jönnek, bányászok a Zsil völgyéből, Boksabányáról, Anánáról, Érádról, gépészek, lakatosok Resicáról, Dézsről, Tordáról, egész Erdélyből. A 70 000 szervezett munkást képviselő 150 szociáldemokrata küldött mellé, a szakszervezetek mintegy 10 000 munkást indítottak el a Gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlésre. A történelmi levegőjű városban összesen 228 hivatalos küldött gyűlt össze, akiket a politikai, gazdasági, kulturális, vallási, katonai és sportszervezetek hatalmaztak fel képviseletükre, Erdély egész területéről. 10 órakor Ştefan Cicio Pop, a Központi Román Nemzeti Tanács elnöke nyitja meg a nagygyűlést. A román nép rendkívül nehéz helyzetét ecseteli a volt dualista monarchia esztendeiben, különösen az elmúlt világháború alatt. Beszél arról, milyen nagy jelentősége volt annak, hogy Románia háborút üzent a monarchiának. „Sem Romániának, sem nekünk nincs miért sajnálkozzunk amiatt, amiért Románia úgy határozott, hogy belép a háborúba, mivel ez az elhatározás adta meg nekünk a jogcímet ehhez a gyűléshez és a mai határozatunkhoz...“ a Központi Román Nemzeti Tanács tevékenységéről szólván, Ştefan Cicio Pop elmondta: „Mi, akiket a mi népünk a nemzeti ügyek élére állított, megtaláltuk azt a lélektani pillanatot, amikor bejelenthettük évszázados ellenségeinknek, hogy mi vesszük át az impériumot (itt a régies államhatalom, uralom értelmében Stefan C. .Pop arról az ultimátumról beszél, a MATEKOVICS JÁNOS (folytatása a 2. oldalon) Őszi helyzetkép a mezőgazdaságban Különösebb idegfeszültség nélkül és ráadásul még a szakavatatlan „felelősök“ beavatkozásából származó fejetlen kapkodástól is mentesen sikerült időben és jó minőségben elvégezni a nagy mennyiségű őszi mezőgazdasági munkálatot. Ha a csapadék Dr. VERESS LÁSZLÓ agrármérnök (folytatása a 3. oldalon)