Háromszék, 1991. január (3. évfolyam, 284-301. szám)

1991-01-08 / 284. szám

HÁROMSZÉK Sepsiszentqyörqy 1991. JANUÄR 8., KEDD 284. SZÁM Ara 2 lej társadalmi-politikai napilap Mérleg — I hiányokkal Azt ígértük, hogy az RMDSZ egy­éves „történelme“ általános jellemzé­se után sort kerítünk arra is, hogy a háromszéki szervezet „hőskorának“ kapcsán ugyancsak elmondjunk né­hány gondolatot. Ez a megyei szervezet egyike a legszámosabbaknak és a legszámotte­vőbbeknek, s nincs ebben semmi kü­lön érdem. hiszen ez az adottság az itt élő magyarság kompakt mivoltából következik, s ennek természetes folyo­mánya az is, hogy e megyében a leg­népesebb és legsúlyosabb politikai erő az RMDSZ, mely az első törvényho­zási választásokon nagyjából annyi szavazatot vitt el, amennyi a magyar­ság itteni számaránya szerint várható volt: a voksok jó háromnegyedét. Természetes lett volna tehát, hogy a helyi közigazgatásban és hatalom- gyakorlásban is ily arányban része­sedjék, de hogy ez nem történt meg, az a kormányzat minden demokráci­át fumigáló sakkhúzásának tudható be, mely — volens, nolens — függet­lenül a választási eredményektől, megpróbált országszerte egyszínű köz- igazgatást bevezetni, mondván, így lehetséges csupán a kormányprogra­mot zökkenőmentesen és maradéktala­nul megvalósítani. Hogy melyik kor­mányprogramot ? — nos, ez még nem derült ki egyértelműen, ám az viszont már a napnál is világosabb, hogy ez az átmenet — ki tudja, meddig tart?! — az etatizmus és centralizmus min­den eddigit fölülmúló szintjét próbál­ja az országra és annak vidékeire, rá- tukmálni. Ez pedig úgy talál a de­mokratizálódáshoz, mint a juh fejé­re a cilinderkalap. Az RMDSZ háromszéki szervezeté­nek egt/esztendős történelme“ mind­ezek folytán máris három jól elkülö­níthető szakaszra tagolható. Az első szakaszban — megalakulásától egé­szen a helyhatósági tisztségviselők ki­nevezéséig — nagyjából a súlyának megfelelő arányban vállalhatott és vállalt részt a közügyek vitelében. Ebbe a szakaszba tartozott a válasz­tások előkészítése és lebonyolítása is. Ez eau nagyon ak‘iv és gyümölcsöző periódusnak mondható, amelyben a szervezet képes volt valóban tömege­ket mozgatni, s ugyanakkor önfegye­lemre is bírni e tömegeket. Ebben a szakaszban — tekintve a körülménye­ket és lehetőségeket — nagyjából jól vizsgázott n politikai tapasztalattal alig rendelkező szervezet, s blzonnos erkölcsi tőkét halmozott fel tagsága és szimpatizánsai körében. 4 második szakasz rövid volt, de annál zaklatottabb: a kizárólagosság­ra törő frontos elképzeléssel szemben kellett volna megvédeni az arányos helyi képviselet elvét és eszméjét, de ez a kihívás — éppen elképesztően antidemokratikus és váratlan mivolta folytán — csaknem felkészületlenül érte a szervezetet, s a kivívott félsiker így minősült át látszólag sikerré, a- mi, bizonyos megyék helyzetéhez vi­szonyítva, valahol érthető is, ám egy­általán nem megnyugtató. Nem meg­nyugtató, mert felhívta a figyelmet ar­ra is, hogy a szervezet kompromisz- szumkészsége, nem találkozván hason­ló hajlékonysággal, egyszerűen meg­hátrálásba hajolhat. Ez a szakasz nagy-nagy tanulságokkal szolgált — elsősorban azzal, hogy a szervezet vezetőinek föl kell nőniük oda. hogy szembenézhessenek a legváratlanabb helyzetekkel, s testületként kell helyt­állniuk a kritikus pillanatokban. A harmadik szakasz a kompromisz- szum létrejöttétől máig tart, s ha váratlan fordulatok nem adódnak, el­tarthat a helyhatósági választások kiírásáig és megtartásáig. Ezt a sza­kaszt — bár tele volt, van és lesz rendkívül fontos eseményekkel, mint a földosztás, a privatizálás stb.. stb. MAGYARI LAJOS (folytatása a 4. oldalon) Az egykor virágzó székely földműves-porták „feltámadásra“ várnak. (ALBERT LEVENTE felvétele) A jéghegy víz alatti része — szombati beszélgetés MÄRTON ÄRPÄD képviselővel — — A hírközlési csatornák jóvoltából látjuk, halljuk, hogyan zajlik a föld­törvény-vita a parlament felső- és alsóházában. Az RMDSZ-javaslatok „fogadtatása“ is betekintést nyújtott az ottani harc „hangulatába“. De mi történt azóta az alsóházban? És mi van a kulisszák mögött? — A földtörvénynek rengeteg buk­tatója van, rengeteg politikai és gaz­dasági érdek összeütközésére ad le­hetőséget. Sajnos, ezek neon mindig fedik egymást, és a képviselők, a frakciók túlnyomó többsége nem a földműves, a választópolgár érdekei­ből indul ki, hanem pártideológiából vagy ahszolút egyéni, kicsinyes érde­kekből. Furcsának tűnhet ez a dolog. Természetesen, ez a leegyszerűsítése a dolgoknak, hiszen sokkal bonyolul­tabb mechanizmusok, érdekszférák ál­tal befolyásolt elképzelések csapnak össze. Példával is tudok szolgálni. Ó- riási harc van az erdélyi és a nem erdélyi képviselők között, ugyanis, mint tudjuk, más a föld helyzete Er­délyben és más a Kárpátokon kívül. Ezzei együtt más a választópolgárok elvárása a földtörvény iránt is. Az erdélyi képviselők a tény tudatában — főleg, mert állandóan ott a televí­zió, és sohasem lehet tudni, mit köz­vetítenek — nem engedhetik meg maguknak, hogy ne az erdélyi paraszt érdekeit védjék. Ami azt jelenti, hogy adott pillanatban a Román Nemzeti Egységpárt, a Front vagy az ellenzé­ki pártok erdélyi képviselői ugyan­olyan jellegű módosító javaslatokat tesznek, ugyanolyan szellemben vé­dik meg, mint mondjuk, az RMDSZ. Most jön a furcsaság. Például ki­FERENCZ CSABA (folytatása a 2. oldalon) A TRAKTOROKRA HOLNAP IS SZÜKSÉG LESZ A mezögépészet jövője Vajon formálhatjuk-e anélkül a jelent, hogy ne tudjuk: mit akarunk holnap? S tervezhetjük-e úgy a holnapot, hogy közben ne rajzolódjanak ki a holnapután, egy távolabbi jövő körvonalai? Első hallásra méltán gondol­hatnánk: aligha kérdő jelezhető meg a hosszú távú tervezés létjogosultsága. S mégis, miközben a mezőgazdaságban, parlamenti, képviselőházi szinten, kormányszinten mind több koncepció — s eltérő — lát napvilágot, szakbi­zottságok tanulmányai, s a töretlen fejlődésért, mezőgazdaságiunk, a falu új arculatának körvonalazásáért, a faluközösségek újjászületéséért felelős­séget érző .gazdasági irányítók — anélkül, hogy ez idáig meglelték volna a közös nevezőt — ki-ki a maga módján elkészítette azt a stratégiát, amely elképzelése szerint, a leghatékonyabban egyesíti az egyéni és a közös érde­kek megvalósítására irányuló törekvéseket. — Való igaz, bár vannak már egy­re határozottabb körvonalak, egyértel­mű koncepció kialakulásáról még nem beszélhetünk. Egyébként eat tükrözte a közelmúltban megtartott országos megbeszélés konklúziója. Az ott elhangzott eszmecserék soirán kü­lönböző variánsok, megoldási módo­zatok egyetlen pontban jártak közel egymáslioz: biztosra vehető, hogy a mezőgépészeti tevékenység alapvető formája a részvénytársaság lesz, a- mely megfelelő gazdasági, pénzügyi és jogi feltételeket biztosíthat mind az egyéni, gazdálkodásban, mind a nagyüzemi mezőgazdaságnak és a pi­acgazdálkodás érvényesülésének — kezdte a Piteşti-an megtartott érte­kezlet összegezéséről szóló tájékozta­tóját Hatházi János mérnök, a mező- gépészeti tröszt igazgatója. Ezek után a mezőgépészeti Igazga­tó nem vállalkozhat olyan „horosz­kóp“ készítésére, amely határozottan megjósolja, akár rövid, akár hosszaibb távon a mezőgazdasági, s ennek ke­retén belül, a mezőgépészeti tevé­ARADf ENDRE (folytatása a 3. oldaton) MÉG MINDIG KÉRDŐJELEK Történelmünk Január 9-én délután öt órától BÁLINT GYULA kiváló demográ­fus tart előadást az RMDSZ dísz­termében. Témája: A székelység, ennek keretében pedig Háromszék népesedési történetének a bemu­tatása. A „Történelembarátok kö­rének“ ötödik előadására, akár­csak az előbbiekre, most is min­denkit szeretettel elvárunk. Felkérjük: Sombori Sándort, Györgybíró Istvánt, Székely Zsol­tot és Seres Andrást, hogy a múlt é' őszén tartott előadásaik anya­git, 7—15 gépelt oldal terjedelem­ben juttassák el a Megyei Tan- felügyelőséghez alulírott címére. Az RMDSZ vezetőségének, a szer­vezet megyei alelnökének. Pus­kás Attilának a javaslatára az el­hangzott és sorra kerülő előadása­inkat ki fogjuk adni könyvformá­ban, melyet a megye városaiban és községeiben megalakult és meg­alakuló „Történelembarátok kö­rei“ is hasznosíthatnak. Reméljük, hogy e körök tevékenységébe fo­kozottabban bekapcsolódnak a tör­ténelmet és magyar irodalmat is­merő tanáraink, f tanítóink, hely­történészek, függetlenül a foglal­kozásuktól. Célunk az önismeretre való serkentés, a valós múlt meg­ismerése. KÁDÁR GYULA Szentiványi változások „MINDEN NÉP ADDIG ÉL, AMÍG VAN MIT. MONDANIA EMBERTÁRSAINAK “ Amit tudsz — nagy érték, az 5- sök hagyománya a magad lelke i- gaz kifejezése. Becsüld meg, erő­södj benne, mert ha többre akarsz menni, csak erre építhetsz! — eze­ket a sorokat Kodály Zoltán. 1915- bem vetette papírra. S mintha ezt a gondolatot. tük­rözné napjainkban végbemenő ma- gunkra-találásunk sok-sok esemé­nye. Igen, mintha e gondolatot tükrözné az is, hogy 1990 kará­csony havában, a Megváltó szüle­tésének havában újjászületett fa­lumban. Szentiványlaborfalván az egykor oly ismert, de lassan el­sorvadt, elhallgattatott férödalár- da. Az együvétartozás, a megma­radás és ittmaradás, a helytállás óhaja hívta ismét életre, több mint három évtizedes kényszerű szünet után ezt a szép hagyo­mányt. Kezdeményezői, szervezői és vezetői említést érdemelnek: Ferencz János és Kelemen Árpád, mindketten nyugalmazott tanítók. Karácsony ünnepén a falu kato­likus, unitárius és református gyü­lekezeteiben, templomainkban így a legszebb karácsonyi énekek és himnuszok csendültek fal. És kitar­tó munka bontakozik ki az új év­ben is, esténként próbák zajlanak. Egy ilyen alkalommal beszélget­tem több dalárdistával, akik élet­koruk szerint, 15—75 év közé so­rolhatók, s rájöhettem, hogy hi­szik és vallják a kodályi gondola­tot: „minden nép addig él, amíg van miit mondania embertársai­nak“. akár a zene, a népdalok nyel­vén is. (folytatása a 4. oldalon) M ATEKOVITS V É KORODI MARIA

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék