Háromszék, 1991. február (3. évfolyam, 302-321. szám)

1991-02-01 / 302. szám

HÁROMSZÉK társadalmi -politikai napilap Sepsiszentgyörgy 1991. FEBRUÁR 1., PÉNTEK 302. SZÁMÁra 3 lej LÉLEKTANI­­ HADVISELÉS? A ,,kulturális“ szervezet nem tagad­hatta meg önmagát: állítólagos hat­millió tagja nevében — egy későbbi nyilatkozatban már az egész román nép képviseletét vindikálják maguk­nak — több száz főt számláló ,,depu­­táció“ utazott fel a fővárosba, hogy tiltakozzon a Marosvásárhelyi Jelen­tés ellen, követelje annak visszavoná­sát, s ha már nem is lehet visszakér­ni azt az Európa Tanácstól, legalább annyit elérni, hogy ,,itthoni használat­ra“ egy, az erdélyi magyarságot meg­felelőképpen megbélyegző, az RMDSZ-t teljesen dehonesztáló új jelentés ké­szíttessék. Nézzük higgadtan a kérdést, próbál­juk meg felfejteni az indítékokat és a lehetséges következményeket. Az indítottok sorában, nyilván, a legelső az, hogy a Vatra, bármennyire is szőrmentén és rejtve van ebben a jelentésben, mégiscsak bűnösnek ta­­láltatik, ha egyébben nem is — s itt vannak a jelentés esetlenségei, mikről Sorin Roşea Stănescu oly brilliánsan és könyörtelen logikával szólott —, abban mindenképpen, hogy a román­­ lakosságot szándékos félrevezetéssel, hajtogatással vitte bele ebbe a sze­rencsétlen etnikumközi konfliktusba, s alapvető, intoleranciát árasztó néze­teiről ma sem mond le. Nem, mert akkor ,,nemzeti értékvédő“ szerepe funkcióját és állítólagos „legitimitását“ veszítené, sőt, az a veszély is fenyege­ti őket, hogy közülük egyeseknek e­­setleg felelniök kellene tetteikért. Tud­ván tehát, hogy a legjobb védekezés a támadás, lélegzetvételnyi szünetet sem hagynak magyar- és RMDSZ-ellenes k­ampányukban, s most új elemként jelent meg e kampányban a „presszió­­csoport“, melynek Bukarestbe való küldése kettős célt is szolgált: maguk melé állítani a fővárosi közvéleményt, s a hatalom csúcsain újabb biztosíté­kokat kicsikarni érinthet­etlenség­ükre vonatkozóan. A parlamentnek benyújtott, a rádió­ban és a televízióban is hatalmas kö­rítéssel bemutatott tiltakozó jegyzé­kükben van néhány új elem. Ezek közül akad egészen nevetséges is (,,a Szászrégen környékéről Marosvásár­helyre tartó teherautók és autóbuszok március 19-én és 20-án kenyeret szál­lítottak a székvárosba“), akad átlátszó­an csúsztató (március 16. és 19. ese­ményeire egyáltalán nem óhajtanak emlékezni), de akad lélegzetálllóan perverz és alattomos is (...a marosvá­sárhelyi magyarok navok, sőt, hetek óta készültek a románok elleni pog­romra“, „jól fölfegyverkezve mentek a március 20-i tüntetésre, s aztán le­rohanták az ott összeverődött, kíván­csiskodó románok­at“, „Tőkés László, Sütő András, Kincses Előd, Jakabffy Attila, Pálfalvi Attila, Demény Lajos, Smaranda Enache (!), Domokos Géza, Király Károly és társaik fölbujtók, u­­szítók, irredenták és destabilizáló elemek, következésképpen minden funkciójuktól meg kell fosztani és fe­lelősségre kell vonni őket“), mert i­­lyesfajta beállításaik és követeléseik meghallgatása már a koncepciós pe­rek árnyékát veti előre — egyébként, ha nem is visszhangos, de a koncepci­ós jelleg sok ismérvét kimerítő volt már eleddig is a marosvásárhelyi ci­gányok, a marosszentgyörgyi és nagy­­ernyei, a falujukat és a közeli várost védő lakosok, az állítólagos „felségjel­­gyalázó“ fiatalok minden pere s azok is, mik készülőben vannak a Maros megyei igazságügyi szervek boszor­kánykonyhájában — kiszámíthatatlan ■ belső és nemzetközi hatásokkal. Nem­­ hiszem, hogy eddig elmenne az új hatalom. Bár sok minden függ az or­szág belső, elsősorban gazdasági (!) helyzetének alakulásától. Az említett tiltakozás legsúlyosabb kitétele az RMDSZ „terrorista“ jelző- M­AGY­ARI LAJOS (folytatása a 3. oldalon) Megyénk egyik legszebb és legértékesebb barokk műemléke a lemhényalmá­­si Szent Mihály templom. Helyének megválasztásához érdekes legenda fű­ződik. Írásunk a 4. oldalon (ALBERT LEVENTE felvétele) Egy régi-új ellenség az infláció (2.) A hetvenes, nyolcvanas években az áruk külföldi értékesítését megnehezí­tette a termékek iránt a kereslet csök­kenése (például teherjárművek, trak­torok), de nem utolsósorban befolyá­solták a súlyos minőségi hibák is. A termékek nagy része nem felelt meg a belföldi, de különösképpen a nemzet­közi minőségi szabványoknak. Az érté­kesítési nehézségek, valamint a felhal­mozódott készletek miatt, a vállalatok egész sora fizetőképtelenné vált, s ez láncreakció-szerűen kiterjedt az egész nemzetgazdaságra. A legsürgetőbb fi­zetési kötelezettségek, mint például a munkabérek, az állammal szembeni tartozások, hitelek felvételére késztet­ték a vállalatok­­ túlnyomó többségét. Ezek a fölös hitelfelhasználások na­gyon sok esetben éppen az anyagi fe­dezetet nélkülözték. A hitelek mérték­telen folyósítása újabb és újabb kész­pénz-kibocsátást tett szükségessé, ami az infláció fokozódását segítette. Az ipari és általában az anyagi ja­vak termelésében mind több és több vállalat az előirányzottnál sokkal na­gyobb költségráfordítással, állította e­­lő termékeit. A gazdasági egységek veszteségei évről évre nőttek, s az állami költségvetés kiadásait, termel- CZIKÓ ÁRPÁD közgazdász (folytatása a 2. oldalon) A FÖLDTÖRVÉNY MEGJELENÉSE ELŐTT MIT KELL TUDNI (?) Bár különböző szövegkörnyezetekben már sokszor utaltunk rá, a többszörös visszajelzésnek engedve, az RMDSZ jogi szolgálatának megfogalmazásá­ban, pontokba szedve adjuk közre azt, hogy mit, lehet, mit kell tenni a földtörvény hivatalos közléséig, illet­ve a közlés időpontjától számított 30 napig (a 30 nap a bizonylatok meg­szerzésének, az igénylések benyújtásá­nak időszaka). Az „útmutatás“ természetesen csak „javaslat“ ás nem „rendelet“. A föld­törvény végleges előírásainak alkal­mazási módját külön kormányrendelet fogja szabályozni. Ennek ismertetésé­re a törvény megjelenése után, pontos és végleges adatok birtokában, vissza­térünk. ....... -ÚTMUTATÁSOK A FÖLDTÖRVÉNY ALKALMAZÁSÁVAL KAPCSOLA­TOSAN : 1. A szerzett nyugdíj-jogosultság, továbbá a szolgalmi jogok stb. az e­lőkészü­letben lévő földtörvény szerint is, érvényben maradnak. Senkit sem lehet megfosztani a meg­szerzett jogaitól. 2. Az elvett vagy átadott földtulaj­dont­ 10 hektárig az alábbi bizonyíté­kok alapján lehet visszaigényelni : a) az mtsz nyilvántartásában szerep­lő bejegyzések vagy okmányok alapján; b) a polgármesteri hivatalok (volt néptanácsok) kezelésében lévő katasz­teri mezőgazdasági nyilvántartások (re­gistrul agricol) bejegyzései vagy okmá­nyai alapján; c) az adóhivatali nyilvántartás a­­lapján ; d) a telekkönyvi kivonat alapján; e) örökösödési bizonyítvány (certi­ficat de moştenitor) alapján;­ f) bírósági ítélet alapján. Ha a kérelmező a fentebb felsorolt bizonyítékok egyikével sem rendelke­zik, a tulajdonjog a polgári perrend­tartás által szabályozott eljárással . (folytatása a 3. oldalon) Erdő, erdő, erdő... Borbándi Jenő erdészember, s hitem szerint, azok köz­­ül való, akik valóban szeretik az erdőt, tudják, hogy az ő lélegzete nélkül nincs is élet, egészség ezen a földön. Félti hát, óvná az erdőt, a mértéktelenül így is elpusztítot­tál, óvná és védné mindazoktól, akik — törvényesen és szervezetten, de felelőtlenül, vagy törvényen kívül helyez­ve magukat — nyaklatlanul pusztítanak. — Az a baj, hogy az emberek egy része nem hallgat a törvény szavára. Itt Csernátonban a cigányemberekkel van sűrűn baj. Vágják, csonkolják, pusztítják az erdőt, enge­dély nélkül, fizetség nélkül, s főleg ott, ahol ez egyáltalán nem lenne szabad. Már rég nem mondhatja senki, hogy törvényesen nem lehet, vagy nehéz tűzifához jutni. Mert lehet. Kedden és pénteken van engedélyezett erdőlés, arra kijelölt vágtereken, kibocsátott bárcák­ alapján. S nem mondhatni, hogy drágán, mert egy ló utáni tervért 150 lejt kell fizetni. Ezt bárki megbírja, megbíznák az erdőki­hágásokat, elkövetők is, de azok, sajnos, erőssen rákaptak a törvénytelenség ízére. S alig lehet tenni valamit ellenük. — Az erdőt most nem pusztítani, hanem ültetni kelle­ne — kapcsolódik a beszélgetésbe a házigazda, Haszmann Pál — fát kellene ültetni a lepusztított erdőtalajba, de a falu között, a kertekbe, udvarokba­­ is. Tűzifának, munka­fának valót, de gyümölcsfát és díszfát is. Egy év múlt el, ugye a forradalmat követő kora tavasz óta, hát ültessünk emlékerdőket, emlékfákat annak tiszteletére, egy éve meg­eredt, magzott csemetékből. Emlékerdőket a tarvágások helyébe, díszfákat a parkokba, iskolaudvarra, a községköz­pontokba, a templomok köré, az utak mentén. Hely elég van erre. És nevezzük el HMDSZ-erdőnek, MADISZ-fá­­nak, Forradalom-emlékerdőnek, ahogyan jónak látjuk. A fontos az, hogy ültessünk. Minden ember öt-hat fát leg­alább. Az az ő élete folytatása lenne... — Nagyon jó csemetésünk van, kiültetésre váró cse­metékkel. Díszfa, haszonfa, minden kerül. Csak legyen, aki elültesse — veszi vissza a szót Borbándi Jenő. Hát, mi hiányzik akkor? Egyelőre a szándékokat össze­fogható szervezés, a dolog jelentőségének és szépségének tudatosítása. Fogjunk hát össze legalább erdeinkért, fáinkért e zűr­zavaros világban, ültessünk fát, gondozzunk erdőt-ker­­tet, ami túlél minket is, s túl e megcsuszamlott, zavaros időt UDVARHELYI MIKLÓS A bagdadi rádió jelentése szerint Irak tervet dolgozott ki a szárazföldi támadásra, az úgynevezett amerikai­­atlanti-cionista unió ellen. A szaúd-a­­rábiai Kadzsi városban már szárazföl­di harcok folynak. Az irakiak célja a szövetséges erők visszavágó képessé­gének felbecsülése. Brit források sze­rint Irak húsz páncélos járművet és több száz katonát vesztett. Az iraki csapatok behatolása Szaúd-Arábiába — amerikai értékelések szerint — nem jelenti a szárazföldi háború kezdetét, de a harcok, valószínű, folytatódni fognak, és nem fejeződnek be egyha­mar. Kadzsi város nyolcvanötezer la­kosa már a háború kezdetén elhagyta a települést. A szövetséges erők az Irak és Kuvait közötti vasúti és köz­úti összeköttetés megsemmisítésére összpontosítanak, s az iraki hadsereg teljes elszigetelése érdekében támad­ják a had­táposzlopokat is. Ennek kö­vetkeztében az irakiak lemondtak légvédelmük ellenőrzéséről.. Sajnos, éppen a veszteségek miatt Irak ismét a környezetszennyezés fegyveréhez fo­lyamodott, s újabb nagy mennyiségű kőolajat engedett az Öböl vizébe. A BBC szerint ezt az újabb fekete árt, a szövetséges erőknek helikoptereiből sikerült felderíteni, igaz, méreteit még nem sikerült felbecsülni. Jeruzsálemi katonai források szerint az elmúlt két nap folyamán Izraelt három rakétatá­madás érte Libanonból. A France Presse arról tájékoztat, hogy az izraeli hadsereg tüzérsége Dél-Libanont tá­madta. Az egyiptomi elnök és Szaúd- Arábia királya újra felhívta Szaddam Husszein elnököt, hogy vonja vissza csapatait Kuvaiiból, mert így véget vethetnek a háborúnak. Hoszni Muba­rak és Kadhafi líbiai elnök ezt meg­előzően,­ valószínű, olyan tervről tár­gyalt, amelynek értelmében az észak­afrikai országok kérni fogják a Biz­tonsági Tanács egybehívását a háború beszüntetése végett. A szovjet és ame­rikai külügyminiszteri találkozóról (folytatása a 2. oldalon) HÍRVILÁG HA IRAK KIVONUL KUVAITBÓL, BESZÜNTETIK A TÜZET Műsorkalauz: Ígéretünkhöz híven, mai lapszámunk­ban a brassói területi tévéstúdió mű­sora mellett közöljük a kolozsvári magyar nyelvű adás tartalmát. Az ATV hétfői magyar műsorá­ról is információkat kaphat az olvasó, ám valószínűleg nem a műsor végle­ges tartalmát és időtartamát még. Er­re holnapi lapszámunkban visszaté­rünk.

Next