Háromszék, 1991. február (3. évfolyam, 302-321. szám)

1991-02-01 / 302. szám

(folytatás tegnapi számunkból) — Ki a kultúrigazgató? — Román. — Őt a kultúra nevezte ki? — Nem, az akkori egységtanács kel­lett hogy kijelölje. — Az milyen összetételű volt? — Még tisztességes, arányos összeté­telű volt Én polgármester voltam ab­ban az időszakban. Megpróbáltunk a legdemokratikusabban eljárni, össze­hívtuk az egységtanácsot, de a román tagok ellenezték, hogy szavazat alá bocsássuk ezt a tisztséget — ők hogyan képzelték el? — Arra hivatkoztak, hogy eddig magyar volt a kultúrigazgató, most már ideje, hogy román legyen. — Mivel érveltek? — Hogy el vannak nyomva kulturá­lis téren, így nem szavazták meg. Ad­dig húzták, vagy amikor mégis napi­rendre került, nem jelentek meg, a­­míg az országos rendelettel, miszerint a politikai pártok is bekerültek az egységtanácsba, annyira megerősöd­tek, hogy felborult az arányos képvi­selet. Magyar párt, szervezet csak ket­tő volt, az RMDSZ és a MADISZ, ők pedig alakítottak 6 vagy 7 pártot, s így többségbe kerültek. Az első ülé­sen azonnal megszavazták a kultúr­­igazgatót, Anton Líviát. Egyébként tud magyarul. — Gondolom, a kulturális életet fellendítette?! — Semmit nem csinált. Ami kultu­rális tevékenység volt, azt az egyház szervezte. Egyébként olyan magas a terembér, 2500 lej, hogy azt szinte le­hetetlenség kifizetni. — Rendezvényeiket az igazgatónő valamivel akadályozta? — Nem, sőt, szorgalmazná, mert en­nek arányában kapja a fizetést. — A következő falusi tisztségviselő ki? — A szövetkezeti elnök ő is román. Régebben is ő volt. — Bizonyára meg van vele a falu e­­légedve... — Nem! Sokan haragszanak rá! — Ak­kor miért nem váltották le? — Mert gyámoltalanok. A gyűlésen senki nem mert ellene szólni. Ugyan­az a helyzet a kollektív­ elnökkel is. Ő is a régi, a szövetkezeti elnök test­vére. — Tehát magyar vezető egyáltalán nincs a községben? Ön az új RMDSZ- elnök. Ezt a szervezetet úgy becézik, csúfolják, hogy „merevdeszka“. Jel­lemző ez az itteni szervezetre is? — Jellemző, de próbálunk ez ellen termni valamit. Sajnos, a fásultság itt is nagyon elharapódzott. Próbálom a tevékenységet rendszeresebben meg­szervezni. Szükségünk van egy civi­lizált székházra, ahol a kapcsolatot tudjuk tartani a faluval. De vannak e­­redményeink is. Megszerveztük a Há­romszék napilap terjesztését. — Hány fizető tagja van a szer­vezetnek? — Nem tudok pontos számot mon­dani, de kb. 1000. Szeretnénk tartani egy magyar lakosságnyilvántartást, hogy tudjuk pontosan, hány magyar van a faluban. — Az RMDSZ-t a szakszervezethez is tudnám hasonlítani: érdekképvise­leti szervezet. Ha jobban képviselnék a falu érdekeit, nem rázódna fel a tagság? Például: a teljes vezetőség román. Hol volt az RMDSZ? Mit tett, hogy ez ne így legyen? — Mi kiálltunk, sőt, azért lankadt le úgy az érdeklődés, mert túl sokat harcoltunk politikai szinten, s egy ki­­csit elhanyagoltuk a közvetlen kap­csolatot a tagsággal. Muszáj gazdasá­gi és kulturális téren is mozdítanunk valamit. — Milyen konkrét tervei vannak erre az évre? — A székhely beindítása egy meg­felelő programmal, ahol a tagokat mindenben segítenénk. Típuskérést gépeltünk a románul írt nevek vissza­­változtatására. Engedélyt intéztünk el házépítéshez, magánvállalkozások be­indítását segítjük. Tervbe vettük egy elhanyagolt temetőnk rendbetételét. Szeretnénk egy Makó Imre-mellszob­rot készíttetni és az avatással együtt egy ünnepséget rendezni. — Anyagilag hogyan állnak, mert a tervekhez pénz is kell? — Csupán 10 000 lejünk van egy év után. * — Sajnos, továbbra sem tudjuk, ki­ gyújtotta fel a templomot (mondja Bartalus Zoltán, a római katolikus lelkész). A rendőrség ugyanazt a sze­repet tölti be, mint régebben. Egy al­kalommal jártak nálam november e­­lején, hogy segítsek a nyomozásiban. Azt mondták, teljesen tanácstalanok, nem tudnak semmilyen szálon elin­dulni. — Mit lehet tenni? Gondoltak arra, hogy felelősségre vonják a nyomozó­kat, hogy későre és kutya nélkül szálltak ki, s nem is próbálkoztak nyomra bukkani? — A felső-háromszéki papság tilta­kozó, számon kérő levelet írt a bűn­ügyi osztálynak. Mindenesetre, a gyúj­togatás óta sokkal többen járnak templomba, jobban összekovácsolódott ez a kis közösség. — A Vatikánból jött-e visszajelzés a levelükre? — Igen, anyagi támogatást kapunk a templomban tett károk kijavításá­hoz. Pontos felmérést kértek. Sajnos, továbbra sem csitultak a kedélyek. Egy hete a kapumról leszakították a léceket. Nem tudom, ki tehette. Saj­nos, vannak a magyar fiatalok között is olyanok, akik, ha lefizetik őket, hajlandók ilyen aljas munkába is be­lemenni. — Gyanítja, vagy van konkrét in­formációja is? — Régebbről van, de sajnos, most ugyanott tartunk, ahol ezelőtt. — Hogy érzi, ez az ellenséges szel­lem a falu románságánál apad, vagy terjed? — Azt hiszem, nem terjed. Az orto­dox egyháznál papcsere volt, de az új pap is Kézdivásárhelyről „rossz bi­zonyítvánnyal“ (nem eléggé szélsősé­ges !) jött. Bízom az ő erejében is, hogy féken tartja az indulatokat. — Az ezer román lakosból mennyi lehet szélsőséges indulatai? — Körülbelül száz. Ők a gazdagab­bak. ők mindent megtehetnek. Csa­ládjaikból is sok szekus került ki. Azt pedig jól tudjuk, hogy a szekus a Vatra. — Tetszik tudni valami konkrétet az újabb zászlós történésről? — Azt hallottam, hogy a könyves­bolt elé kitűzött román nemzeti zász­lót december elsején este egy falube­li román juhász — nem tudom a ne­vét — meggyalázta. Az éjjeliőr, Fur­tună Ioan elfogta, és másnap nagy hangon kommentálta, ha magyar tette volna, most milyen botrány lenne, vagy’ ha nem füleli le, akkor ráfogták volna a magyarokra. Példa rá, hogy sok rendes, tisztességes román ember is van. — Valamit még óhajtanak monda­ni? — Sajnáljuk, hogy olyan keveset van szó a Háromszékben a mi komoly problémáinkról (mondja Vass Dezső, nyugdíjas tanár). Mi nem ellenségek akarunk lenni. Az iskolával kapcso­latban szeretném, ha a tanerők nem húznának szét, hanem közösen olda­nák meg az iskola súlyos problémáit úgy, hogy a gyermekek értelmi szint­jét emeljék, és ne zü 1t esszék.­­ Bizony, a zabolai magyarság­­szét­húzásának is eredménye ez a kialakult helyzet, amit utólag hiába neveznek tarthatatlannak. Ugyanakkor a helyi románság egy része is észrevette ezt, és kihasználta az adódó alkalmat. A hatalmi harcban soha sem volt udva­riaskodás. Tehát vádolhatunk? Úgy érzem, mégis igen, mert vannak írat­lan és írott szabályok, amelyeket eb­ben az állítólagos jogállamban is be kellene tartani. GAZDA ZOLTÁN ! ügy régi-új ellenség: az infláció (2.) (‘b­utetés az első oldalról) téli. költségvetési hiányt okoz­tak, amit soha nem ismert el a dikta­túra rendszere. Ezek a negatív jelen­ségek anyagi fedezetet követeltek, de a források évről évre csökkentek és így újabb és újabb készpénz kibocsá­tásához folyamodtak. A másik ténye­ző: a beruházási tervek rendszeres ér­­téki túllépése. A kereskedelemben olyan árukész­letek keletkeztek, amelyek sem meny­­nyiségi, sem minőségi szempontból nem feleltek meg a lakossági kereslet­nek. Itt említem meg azt a tényt, hogy hosszú ideig a kereskedelem raktárai tele voltak silány minőségű kötöttáru­val és olcsó készruhákkal, rossz mi­nőségű konzervekkel, amelyek nagy pénzösszegeket kötöttek le és raktáro­zási felületeket foglaltak el... Az ex­porttevékenységben jelemző volt a gazdasági hatékonyság mellőzése és a minden áron való kivitel fokozása. A kivitelt képező termékeket nagy többségében veszteséggel értékesí­tették ezért az exportot az állam szub­vencionálta. Mindez oda vezetett, hogy az álta­lános gazdasági egyensúly megbomlott, és ez magával hozta a pénzügyi egyen­súly megbomlását is. A pénzügyi források kiapadása és az állandóan növekvő szükséglet arra késztette az állam­vezetést, hogy olyan intézkedé­seket foganatosítson, amelyek elindí­tották az inflációs folyamatot. Az irreális tervfeladatok, a tervek idő előtti teljesítésének állandó han­goztatása oda vezetett, hogy az állam mint a vállalatok tulajdonosa, kény­telen volt elfogadni olyan munkaerő- és bérgazdálkodást, ami egyenes el­lentétben van az összes gazdasági szempontokkal. Itt szeretnék kitérni azokra a téves, de ugyanakkor rendkívül káros jelen­ségekre, amik a munkaerő- és béralap­gazdálkodás terén mutatkoztak az el­múlt időszakban nemzetgazdaságunk­ban, és amik hozzájárultak az inflációs folyamatok elindulásához. Téves volt a teljes foglalkoztatottság elmélete, mely szerint, a rendelkezésre álló munkahelyek száma "megegyezik a munkaképes és munkát vállalni kívá­nó személyek számával. Nem fogadták el, sőt, erélyesen tagadták a munka­­nélküliség jelenségét, amit kizárólag a kapitalista gazdaság sajátos problémá­jaként tüntettek fel. Emiatt az ipari termelésben foglalkoztatott létszám jóval a reális szükséglet felett volt, s szerkezete nem tükrözte a vállalatok szakember- és főleg szakmunkás-igé­nyeit. Mesterségesen hoztak létre mun­kahelyeket, a vállalati és általában a gazdaságirányítási apparátust fel­­duzzasztották. Ennek következtében a létszám növekedése nem volt arány­ban a termelés növekedésével, a mun­katermelékenység rendkívül alacsony volt a fejlettebb gazdasággal rendel­kező országok munkatermelékenységé­hez mérve. A javadalmazási rendsze­rek egész sorát vezették be, és helyez­ték hatályon kívül rövid időközön­ként A kialakult bérarányok nem biz­tosították a magasabb szakképzettsé­get, a hosszabb gyakorlatot igénylő munkák kellő anyagi elismerését. A legsúlyosabb negatív jelenség az volt, hogy olyan termékek után fizet­tek ki javadalmazást, amit nem is valósítottak meg, viszont bejelentették termelésüket. Abban az időszakban a hamis adatszolgáltatások mindenna­posak voltak, és ezeket , a hamis jelen­téseket el is várták a vállalatigazgatók­tól. A mi megy­énkben is mindig voltak olyan „élenjárók", akik havonta több­milliós fiktív termeléssel járultak hozzá a megyei terv megvalósításához,­­s fizették ki a javadalmazást úgy, hogy semmi anyagi alapja nem volt annak, duzzasztván a forgalomban lévő készpénzt. Növekedett a kész­pénz, de az anyagi javak mennyisége, főleg a közszükségleti és élelmiszer­cikkeké csökkent, és nem felelt meg a keresletnek. Az úgynevezett „szociális biztonság“ álnok jelszavát hangoztatva az árakat csak titokban emelték, de hivatalosan mindig az árak stabilitásáról beszél­tek, holott ez nélkülözött minden ele­mi gazdasági megalapozottságot. Ez­zel kapcsolatban hadd emlékezzünk vissza arra a módszerre, amikor egyes árucikkek eltűntek a forgalomból, s rövid idő múltán megjelentek más néven, felemelt áron. (Folytatjuk) llA­LOMSZÉK . (folytatás az első oldalról) kiadott nyilatkozat az Öböl-háborúval kapcsolatban rámutat, hogy Washing­ton és Moszkva nem zárja ki a tűz beszüntetésének lehetőségét, amennyi­ben Irak elkötelezi magát, hogy kivo­nul Kuvaitból. A háború beszüntetése esetén közös erőfeszítéseket tesznek a béke érdekében Közép-Keleten. Ang­lia és Franciaország megelégedéssel fogadta a szovjet-amerikai nyilatkoza­tot. Samir izraeli miniszterelnök saj­nálatosnak minősítette, hogy országát előzetesen nem tájékoztatták erről a megállapodásról. Budapesten aláírták a Román Okta­tás- és Tudományügyi Minisztérium és a Magyar Művelődési és Közoktatás­ügyi Minisztérium közötti 1991—1993- as időszakra szóló megállapodást. Magyar részről Andrásfalvy Bertalan, román részről Gheorghe Ştefan írta a­­lá. A dokumentum kifejezésre juttatja a két ország óhaját, hogy az oktatás terén való együttműködés sajátos esz­közeivel erősítse a kölcsönös megbé­kélést, barátságot és bizalmat Úgy értékelték, hogy a tudomány és az ok­tatás terén való együttműködés révén hozzájárulnak az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia záró­okmányaiban lefektetett elvek és a Párizsi Chartába foglalt elvárások megvalósításához, elősegítik az infor­máció- és dokumentációcserét, törté­nelem-, földrajz-, irodalomtanköny­vek és más tananyagok kiadása érde­kében, támogatják az elemi, középfokú és felsőoktatási intézmények közötti kapcsolatok felvételét, valamint a di­ák- és tanárcserét, hogy évente kölcsö­nösen ösztöndíjat biztosítanak a teljes egyetemi és egyetem utáni tanulmá­nyokra és kutatómunkára. Az aláírt dokumentum kiemeli hogy a két fél támogatja az anyanyelvlektor- és a tanárcserét, és együttműködnek a bizo­nyítványok, diplomák és tudományos fokozatok elismerése és hitelesítése cél­jából. A nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás kérdéseiben való együtt­működés érdekében a két ország tá­mogatja a két minisztérium hasonló rendeltetésű osztályai közötti kapcso­latot Ezen megállapodás előírásait tartalmazni fogja a hamarosan aláírás­ra kerülő kormányközi tudományos csereprogram. A Tineretul liber című napilap Er­dély Bukarestbe jött címmel számol be a Varrások fővárosi tartózkodásá­ról. Leírják, hogy­ a­látrásokat buka­restiek vették körül, elnök- és kor­mányellenes jelszavakat skandáltak, valamint azt: Mit tettetek ti december 1-jén? Tizennégy óra körül váratlan incidensre került sor, ugyanis Radu C­eon­tea szenátor úr egész egyszerűen kitépte a magnetofont az Express cí­mű ellenzéki lap riporterének kezéből, és eltűnt vele a szenátus épületében. A magnetofont az újságíró jó félóra múlva kapta vissza letörölt szalaggal. Arról is beszámol a lap, hogy a Vatra Românească jelvényét viselő egyik ci­vil igazoltatni akarta, s mikor ezt megtagadta, az agresszívvá vált A szerkesztőség hozzáfűzi: Mi tudtuk, hogy a Vatra Românească képviselői között, nem tegnaptól és nem is má­tól, sokan vannak, akik az emberek igazoltatásával foglalkoznak, de azt hittük, hogy lemondtak közben erről a szokásukról. Nem így lévén, rövide­sen meg fogjuk nevezni a régen rang­jelzéseket viselő, ma lelkes hazafiakat. • Ion Iliescu elnök tegnap reggel hivatalos látogatásra Olaszországba u­­tazott, ahol február 2-ig találkozni fog az állam vezetőivel, és fogadja majd II. János Pál pápa.­­ Petre Roman miniszterelnök Strasbourgból haza­térve kiemelte, hogy az Európa Par­lament tagjai nagyobb bizalmat és ro­­konszenvet tanúsítottak Románia i­­ránt. Ami Mitterrand elnökkel és Dumas külügyminiszterrel való meg­beszéléseit illeti, bizalommal tekint a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesz­tése elé. HÍRVILÁG

Next