Háromszék, 1991. március (3. évfolyam, 322-343. szám)

1991-03-01 / 322. szám

(folytatás az első oldalról) országok állampolgárait, és vissza kell szolgáltatnia az elesettek földi maradványait; szabadon kell bocsátania az összes kuvaiti túszokat; tájékoztatnia kell a szövetséges hatalmakat a szárazföldi és tengeri aknák telepítési helyéről és azok természetéről; Irak alá kell hogy vesse magát a Biztonsági Tanács összes határozatainak, melyek egyebek között magukba foglalják Kuvait bekebelezésének hatálytalanítását, és elvben felelősséget kell vállalnia az agresszió okozta károk megtérítéséért; a koalíció kéri, hogy az iraki kormány nevezze ki azokat a katonai parancsnokokat, akik negyvennyolc órán belül találkoznak szövetségbeli kartársainkkal, a tűzszünet katonai vetületeinek megállapítása végett. James Baker a jövő héten az Öböl térségébe utazik, hogy tanácskozzék a szövetségesekkel a háború utáni időszak előkészítéséről. Az amerikai hadvezetés bejelentette, hogy a több mint 4200 iraki tank közül a szövetségesek több mint 3000-et megsemmisítettek, ugyanakkor Irak 12 hadosztálya közül 29-et harcképtelenné tettek. A hadifoglyok száma meghaladja a 60 000-et. Időközben nőttek a szövetségesek veszteségei is. A hírek szerint 9 angol katona meghalt, amikor az amerikaiak tévedésből az ő járműveikre tüzeltek. Meg nem erősített hírek szerint az USA csak addig akarja állomásoztatni csapatait Dél-Irakban, míg ezt a hadműveletek szükségessé teszik. Ezzel összhangban tervek készülnek arra vonatkozóan, hogyan biztosítják a lakosság számára az egészségügyi ellátást Kuvaitban, ugyanakkor arra számítanak, hogy Irakban az életszínvonal romlása lázadáshoz vezet, s megdöntheti a jelenlegi vezetést. Az Öböl-háború befejezése után az Egyesült Államok demilitarizált övezetet szeretne létrehozni Irak és Kuvait határán, és a térséget arab és muzulmán, esetleg ENSZ-csapatok ellenőriznék. Tegnap zárt ajtók mögött ülésezett a Biztonsági Tanács, diplomáciai források szerint nem kizárt annak a lehetősége, hogy azonnal elfogadják a tűzszünetre vonatkozó határozatot. A parlament két kamarájának tegnapi ülésén megkezdődött a vita a miniszterelnök jelentéséről, a reform helyzetéről és a kormány idei programjáról. Mivel nagyon sok szenátor és képviselő kért szót, elhatározták, hogy a vitát jövő héten folytatják. Az alkotmányozó gyűlésen — e heti, sorrendben második ülésén — 279 szavazattal, 12 ellenszavazattal és 76 tartózkodással elfogadták az alkotmány első tézisét, amely meghatározza az állam jellegét. Románia nemzeti, szuverén, egységes, független és oszthatatlan állam, kormányzási formája a köztársaság. Andreas Björg, az Európa Tanács parlamenti ülésének elnöke a román parlamentben tartott beszédében rámutatott, hogy reménnyel tekint Románia és az európai közösség kapcsolatainak megszilárdítására, s hangsúlyozta, hogy Európának újból pozitív és konstruktív szerepet kell betöltenie a világban. Az Európa Tanács politikai szerepét a kontinens egységének előmozdításában kiegészítik az úgynevezett technikai igények kielégítésére irányuló erőfeszítések, ezek kiterjednek a kultúrára, az oktatásra, a környezetvédelemre, az egészségügyre és a vendégmunkások helyzetére. Utalt arra is, hogy hazánknak hárommillió dollár értékű veszteséget kell elszenvednie az Öböl-válság miatt, s természetesnek tartotta, hogy Románia sürgős segélyt kérjen a károk enyhítésére. Ami az emberi jogokat és a törvényhozói reformot illeti, kiemelte, hogy Strasbourgban nagy megelégedéssel fogadták a román parlament jelentéseit a tavalyi márciusi és júniusi eseményekről, s értesült arról, hogy átfogó reform kezdődött a büntetőeljárásban. Tegnap Björgöt a Cotroceni palotában fogadta Iliescu elnök. A kormány e heti ülésének napirendjén tájékoztató szerepelt Hargita megye prefektúrájának eddigi tevékenységéről. A PECO vezérigazgatósága jelentette, hogy a februárra, márciusra és áprilisre kiadott benzin- és motorolaj-jegyek a három hónap bármelyikében érvényesek. HÍRVILÁG HÁROMSZÉK Nyerni magasugrásban (folytatás az első oldalról) dem : francia porcelánok, Nemréd márkájú készletek, antik bútordarabok, világító eszközök, vasalt utazóláda. Igen jelentősek : 130 darab népi varrottal Háromszéktől Marosmagyaróig, másfél tucat festmény. Ez a leglényegesebb. Barabás Miklós, két Gyárfás Jenő-kép, Bölöni Sikó Miklós, Koszta József, Thorma Jánosné, Bortnyik Sándor, Bordi András és így tovább. — Műgyűjtő volt Dr. Horváth ? — Rendkívül érdekes az életútja. Dalnokban született 1906. május 4-én. Apjai, ha jól tudom, kapus a Székely Mikó Kollégiumban. Édesanyja altiszt a Székely Nemzeti Múzeumban. Szerény családból származik, de a szülők munkahelye jelzi a kötődéseket. 1925- ben érettségizik. A tabló már saját keze munkája, és jó rajzkészségre vall. Jó hangja van, állandóan nyert magasugrásban is. Tagja volt a Munkás Testedző Egyesületnek. 1945-ben ennek a díszelnöke. Miközben iskolába járt, volt újságárus, alkalmi munkás, nyomdászinas a Jókai Nyomdában. Szebenben érettségizett, diplomáját egyik felől, Anghelescu írta alá. Ugye, ismerős a név ? Közben megismerkedik egy jómódú nővel. Ennek köszönhetően (is) Budapesten tanul a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Elvégzi, és hazatér. Egy évet Iaşiban jár egyetemre, ott véglegesítik 1932-ben a diplomáját. 1932 és 1948 között lényegében Sepsin él. Több síkon dolgozik. Körzeti orvos, de a közemlékezetben megyei tiszti főorvosként rögzítődött emléke. Szentgyörgyi éveiben rendkívüli közéleti egyéniség. Támogatja a sportot. Tagja a magyar dalárdának. Ennek 1935-től elnöke. Dokumentumok kerültek elő, 1934-ben például Csorákőrösön énekelnek évfordulós emlékünnepélyen. Elmentem a nyolcvanhét éves Dakó Pista bácsihoz, hogy azonosítsuk a képen lévőket. Mutatok egy 1925-ös dalárdaképet. Nos, ki van rajta többek között ? Köpeczi Sebestyén József. De mit keresett ott, két fejjel magasabban, mint a dalárdatagok ? Kiderült, hogy ő tervezte a dalárda zászlaját. Iparművészetileg azért tökéletes, Köpeczi híres heraldikus volt. Ezért hívták meg a dalárdisták, és állították be középre. A zászlót már a harmincas években hajkurászták, de dr. Horváth bevarratta a zongoraborító bélésébe. Így menekült meg. .. Szóval egy rendkívül színes egyéniséggel van dolgunk. 1948-ban hívják meg Marosvásárhelyre, az orvostudományba. Ő a közegészségügyi tanszék alapító professzora. Hatvannyolcig volt katedrafőnök. Orvosnemzedékeket mondhatott a tanítványának. — Sokan élnek körünkben ? — Tele van a noteszem címekkel. Akiket elértünk, meg is hívtuk a megnyitóra. Mindenkit szívesen várunk. Úgy ötvenöt éven felüli orvosok ismerik. Egész sereg van belőlük. Igen érdekes, hogy utódokat is a háromszékiek közül nevelt az egyetemre. Dr. Bedő Károly kálnoki, dr. DienesSándor ikafalvi. 1957-58-ban, tekintélyét latba vetve, sok diákot mentett meg a retorziótól. Most, hogy emlékkiállítást rendezünk az adományokból, akik ismerték, mind ujjongatnak. Itt nyugszik Sepsin a köztemetőben. 1981 végén adományozott és '82. január 10-én meghalt. Kopjafája van a sírkő mellett. — Lesz folytatása ennek a kiállításnak ? — Májusra előkészítjük a László Ferenc-emlékkiállítást. Hárrmas alkalom ez : most 90 éve lett múzeumőr, 80 évvel ezelőtt jelentek meg az erősdi dolgozatai, és mindkét esemény az ekkorra tervezett Mikós Napokat szolgálja. Ekkor lesz a Mikós világtalálkozó. Júniusban Árvay József születésének 75. évfordulójára emlékezünk, jövőben lenne 100 éves Diószegi László. Ekkor kerül a lepkegyűjtemény a közönség elé, s az a negyven festménye is, amelyet Borosjenőről hozunk át. Eddig mindenki csak a lepkegyűjteményről ismerte. — A mostani kiállítást el lehet majd innét mozdítani ? — Elvihetjük, esetleg Kézdivásárhelyre is, ha igény lesz rá. Dr. Horváth Miklós, az orvosprofesszor, műgyűjtő, lokálpatrióta. Bizottság—szervezésben (folytatás az első oldalról) régi, városi bizottságoknak. A határidő — amint az a teremből is hallatszott — nagyon szűk, hiszen van olyan község, amely hét faluból tevődik össze. A határozat mégis „jogerős“, legkésőbb hétfőn délelőtt 9 órakor a bizottság összetételét igazoló jegyzőkönyvek a prefektúra titkárságára kell hogy kerüljenek. Nagyon fontos feltétel a választások törvényességét illetően, hogy mindenki tudomást szerezzen a választási gyűlés időpontjáról, helyéről és céljáról. A bizottságok működésének törvényessége függ ettől. A törvény értelmében, megjelenésétől számított 15 napon belül, meg kell hogy alakuljanak az úgynevezett felszámoló (likvidáló) bizottságok is, amelyek 9 hónapon belül felleltározzák, és „döntenek" a téeszek vagyonáról. A bizottságok munkájában 3-5 választott téesztagnak is részt kell vennie. A választó gyűléseknek ebben a kérdésben is le kell hogy adják voksukat. . Megtudtuk azt is, hogy a megyei bizottság, amely már megkezdte tevékenységét, tizennégy zónát jelölt ki a megyében, ugyanannyi „felelőssel“. Természetesen, ez nem jelent kizárólagosságot, csak szervezési okokból került erre sor. Ennyit a szervezésről. De szóba került, és nem legelőször, nem is utoljára, hogy mi lesz az idei terméssel? Lesz-e egyáltalán amit betakarítani, ha a nagy „osztozkodás“ lázában „elfelejtünk“ vetni? Egyáltalán ki és kinek a földjén végzi el a tavaszi munkálatokat? Hiszen a tulajdonjogok tisztázásának hosszú útját még meg sem kezdtük. Módot kell találni a tavaszi munkák elvégzésére. Fogas kérdések. Talán ezekre próbált válaszolni mindenképpen Bagoly Tibor vezérigazgató. Beszámolójából megtudtuk, hogy kormányszintű javaslat értelmében az idei termés elvesztését-kiesését elkerülendő, 1991-et átmeneti évnek nyilvánították. A tulajdonjog megállapításával párhuzamosan, közösben kell a területeket megművelni, a tulajdonba helyezés pedig a betakarítás után történjen az előzőleg kijelölt helyen. Az elvégzett munka árát mindenkinek a tulajdonába kapott terület függvényében felvezetik a szabályzat 22. mellékletében szereplő táblázatba. A termelési összegek viszszafizetése vagy a tulajdonba állítás pillanatában, vagy egy kötelezvény aláírásával történik, amelynek értelmében minden tulajdonos a helyi és a likvidáló bizottságok előtt kötelezi magát a költségek visszafizetésére, legkésőbb 1991. december 1-ig. A „szűnni nem akaró“ kérdések aztán igazolták, hogy, ami egyszerűnek, könnyen kivitelezhetőnek tűnik elméletben, az gyakorlatban olyan kérdéseket szül, amelyek megoldására kevés esély mutatkozik, vagy rendkívül nehezek. De ezekről, sajnos, lesz alkalmunk beszámolni a következő hetekben (hónapokban?). Befejezésül hadd idézzem szabadon Fodor Ferenc megyefőnök úr szavait: Függetlenül magánvéleményünktől, a törvényt elfogadták, tehát :ad literam“ (betűhíven) kell alkalmazni. (Kommentár nélkül.) 2 Erdélyi diákok Sopronban (folytatás az első oldalról) A soproni Erdészeti és Faipari Egyetem mérnökképző karán 15 erdélyi tanuló tanul, kettő a levelező tagozaton. A továbbiakban eltekintek a nevek teljes kiírásától. A tanári kar általános véleménye: meglepően gyengék az erdélyi diákok. Ezt tükrözik az eredmények. Mivel az Alapítvány feltétele a legalább 3,80-as félévi átlag, ezért (tekintettel arra, hogy ennek csak a csomafalvi F. E. felelt meg), kénytelen-kelletlen megalkuvónak kellett lenniök, hogy a három (évi átlagban egyenként 500 ECU valutát jelentő) személyre szóló összeget a következő félévre kiadhassák. Ez nem jelentéktelen pénz, hiszen havi kb. 50 dollárt jelent egyenként. De nézzük a dolog még kellemetlenebb felét! A 15 diákból 3 elsőéves erdőmérnök-jelölt a félév ismétlésére utasíttatott (D. F.J., a mi megyénkből), tehát három az ötből ! A faipari szakon a négyből kettő (Csíkszeredaiak). Ami az osztályzatok átlagát illeti, 2,50-től (A. Zs., Sepsiszentgyörgyi 3,92-ig terjednek (F. E. Gyergyócsomafalva). De nem haladjál túl átlagban az elégségesnek megfelelő 3,10-3,20 médiát. S ha ez azoknál, akik Brassóból mentek át magasabb évfolyamra (különbözetit is kellett tenniük!), elfogadható (kezdetnek), annál kevésbé az a nagy számban ismétlő elsősöknél. Mert mit jelent az ismétlés? Kipakolják őket a kollégiumból, elvesztik a szállást Hogy ezután mit csinálnak, nem tudom. Képtelenségnek tartottam, de a professzorok erősítgették: nyelvi nehézségekkel is küzdenek diákjaink. Azok is, akik magyar környezetben, magyarul tanultak. Hihetetlennek tűnik, de vegyék tanáraink fontolóra ezt a megállapítást. Annyi bizonyos: szegényes gyermekeink szókincse, kifejezőkészségük pedig egyenesen kezdetleges. Ez a diákkiáramlás idéntől megszűnik. (Erről majd még bővebben írunk.) De mi lesz azzal az 1200 magyar fiatallal, akik közül soknak vissza kell(ene) térniök a sikertelenség után? Sajnos, tapasztaljuk, hogy nem mind térnek vissza. Ott lézengnek pénz és egyéb létalap nélkül, többnyire a züllés veszélyének kitéve. Kedves szülők! Nézzünk utána gyermekeink sorsa alakulásának. Ellenőrizzük őket, és csak ha szavahihetőségükről megbizonyosodtunk, nyugodjunk meg. Kár lenne ezekért a más pályán itthon is boldogulható fiatalokért !