Háromszék, 1991. május (3. évfolyam, 363-384. szám)

1991-05-01 / 363. szám

HÍRVILÁG ­ A tegnap a titkos szavazáson a Kép­viselőházban két miniszterjelölt nem kapta meg a szükséges szavazat­­számot: Dinu Patriciu és Radu Ber­­ceanu. Vasile Văcaru, az NMF parla­menti csoportjának vezetője rádiónyi­latkozatában rámutatott, hogy a sza­bályzatnak megfelelően a parlament két kamarája egyikében érvénytele­­nített minisztert helyettesíteni kell. A Képviselőházban ma megejtett szava­zat azt bizonyítja, hogy Romániában demokrácia van, hogy a parlamenti többség nem szavazógépezet, s hogy az emberek nem utasításra szavaznak — mondotta Văcaru. Az új javaslato­kat újra megvitatja a Szenátus és a Képviselőház.­­ Több ellenzéki párt és szervezet, köztük az RMDSZ szer­vezésében Temesváron, az Opera té­ren tegnap engedélyezett nagygyűlés zajlott le Temes megye és Temesvár sok ezer lakosának részvételével. A felszólalók kérték, hogy Florentin Cârpanu álljon el lemondási kérésé­től. Hangsúlyozták: Temes megye la­kosainak óhaja az, amennyiben Flo­rentin Cârpanu nem vonja vissza le­mondási kérését, a megyefőnöki tiszt­séget csakis szabad választáson kije­lölt személy foglalja el. Lapzártakor a nagygyűlés még tartott, incidensekre nem került sor, a jelenlévők kommu­nista-, szekuritate-, kormány- és el­­nökellenes jelszavakat skandáltak. A Temesváron hétfőn lezajlott tiltakozó tüntetés résztvevői kifejezték elégedet­lenségüket a prefektus lemondása mi­att. Az Opera téren megemlékeztek a neokommunizmus-mentes övezet létre­hozásának első évfordulóján.­­ A brassói November 15. Társaság rész­vételével hétfőn is folytatódott a Pol­gári Szövetség támogatásával szervezett tiltakozó akció, a független televí­zió létrehozásáért. A fővárosi Forra­dalom téren aláírásokat gyűjtenek az RTV vezetőségének leváltásáért.­­ Marosvásárhelyen találkozót tartot­tak a Szociál-Demokrata Párt me­gyei szervezeteinek tagjai és vezetői. Meghívottakként részt vettek az RMDSZ, az NLP, a k­d NPP, valamint a ma­rosvásárhelyi Romák és Cigányok De­mokratikus Szövetségének képviselői is. Jelen volt az alprefektus és az NMF megyei elnöke.­­ Ion Iliescu el­nök hétfőn találkozott az Alfa szak­­szervezeti kartell küldöttségével. Meg­vizsgálták a gazdaság helyzetét, az Alfa kartell­nek a piacgazdaságra való áttérését célzó alternatíváját, vala­mint a kormányprogramot.­­ A tej­es hús feldolgozó egységek szakszerve­zeti vezetői az élelmiszeripari szabad szakszervezetek szövetségének szék­házában megtartott rendkívüli ülésü­kön közölték: tekintettel arra, hogy a kormány nem válaszolt az április 16- án előterjesztett kérésükre, amelyben követelik, hogy a kormány szubven­cionálja a nyersanyagárak és a ter­mékek eladási ára közti különbséget, a kormány tudomására hozzák, hogy a termelők nem tudnak többé tejter­méket és húskészítményeket szállíta­ni, mivel nem rendelkeznek pénzügyi eszközökkel a nyersanyag beszerzésé­hez. A szakszervezetek kérik, hogy a lakosság értse meg, e termékek hiá­nya nem a sztrájk következménye, ha­nem annak tudható be, hogy a terme­lők a csőd szélén állnak. Jószándéku­kat bizonyítandó, még a­ veszteségek á­­rán is biztosítják a napközik, kórhá­zak és öregházak ellátását. 9) Buka­restben aláírták a román légitársasá­gok és a Lufthansa közötti Lutas kft. létrehozására vonatkozó okmányt. A 2,8 millió dollár tőkével rendelkező társaságban a­ román cégek 67 száza­lékkal vesznek részt. A cél az Otopeni repülőtér korszerűsítése. HÁROMSZÉK álláspontokulllll LACI BÁCSI, KI KACAG MINKET? Íme, miről van szó: Málnásfürdőn az RMDSZ helyi szervezetének taná­csa, ismervén a helység régi problé­máit, határozatot hozott egy kultúrte­rem építésére. Az elképzelés szerint csekély lehetőségeinkhez mérten anya­gilag, de még inkább morálisan segí­tenénk az ügyön, tekintettel szerveze­tünk érdekképviseleti jellegére is. Nos, ezt a hírt Zsigmond László nyug­­ta­nító közölte is a Háromszék hasábja­in. Igen ám, de mint kiderült, nem mindenki annyira lelkesedő, mint mi, legkevésbé a polgármesteri hivatal Mikóújfaluban. Titkárunk, a felelőt­lenség és komolytalanság jelzőkkel il­lette törekvésünket. Még azt az ígé­retet is kaptuk, hogy el fognak be­szélgetni velünk. Köszönjük előre is, ám szükségesnek látom a hivatalt ér­tesíteni, hogy Málnásfürdőn 500 lakos­ra 4 vendéglő működik, most nyílik az ötödik, és biztos forrásból tudom, hogy a hatodik megnyitásra is sort kerítenek. Nálunk nem ritka a késelés, a vere­kedés. Én már mozi, bál vagy előadá­sok nélkül nőttem fel. Hogy a hagyo­mányokat hol ápoljuk? A válasz egy­szerű: a vendéglőkben és a kocsmák­ban. A polgármesteri hivatalnak van egy komoly érve: nincs a tervrajzod­ra se elég pénzünk, mármint a helyi RMDSZ-nek. Igazán, nem tudom, de gondoltuk, annyi segítséget csak vár­hatunk, hiszen e község lakosai va­gyunk. Ráadásul nem is palotát aka­runk. Furcsa az, hogy valaki azt mondta: „Bent lekacagtak minket“. — Hogy kik kacagtak le, az nem érdekel, ő­­szintén sajnálom, de megkérdezném: Kit kacagtak le? Talán Zsigmond László 78. éves tanítót, talán a szer­kesztőséget, hogy ilyen kacsát közölt? Vagy talán Balázs Éva művésznőt, aki a marosvásárhelyi rádióban beolvasta a hírt? Vagy Flóra Gábort, aki a Ma­gyar Szót tudósította? Hogy engem? Ugyan, én ezért nem haragszom. Csak az ügy elvetése, mert ez nagy érdekte­lenséget árulna el saját népünk jövő­jét illetőleg, és ez mindnyájunkat el­szomorít. BENEDEK BARNA RMDSZ-elnök, Málnásfürdő Társas-bemutató (1.) (folytatás az első oldalról) témája a mezőgazdasági társaságok törvényének ismertetése, azoknak a gazdasági formáknak a megbeszélése volt, amelyek szervezése lehetővé vá­lik a törvény alkalmazása során. Kezdjük az egyszerűbb formákkal. Azért érdemes felhívni ezekre a fi­gyelmet, mert a föld feletti tulajdon­jog visszaszerzésekor és a magángaz­dálkodás megindulásakor létfontosságú a gazda határozata: az, hogy eldöntse, egyéni gazdaként óhajt-e termelni, vagy különböző közösségi formákban akarja kihasználni a területet oly mó­don, hogy a föld feletti tulajdonjogát megőrizze. A jelen törvény a második cikkelyben előírja, hogy családok vagy gazdák között, létszámtól függetlenül, szóbeli vagy írásbeli megegyezés a­­lapján létre lehet hozni az úgyneve­zett egyszerű gazdasági társaságot, a­­melynek nincs jogi személyisége, de amely társas a Polgári törvénykönyv­ben előírt rendelkezések alapján mű­ködik. Ez a legegyszerűbb társasági forma, amely szerveződhet szinte bár­milyen mezőgazdasági tevékenységre, a termőföld kihasználására, állagok tenyésztésére, állati termékek előállí­tására, beszerzésére, eladására, sőt szolgáltatást is vállalhat. A VERSENYHELYZET ALAPJA Mi ezt a formát javasoljuk a gaz­dáknak. Hogy miért? Fel kell mérjük azt, hogy a piacgazdálkodásban ver­senyhelyzet alakul ki. Amikor a gazda a terményével vagy a termékével a piacra megy és el akarja adni, akkor e kereslet-kínálat határozza meg, hogy azért mennyit kap. Ezen kívül vannak olyan szabályo­zások és tennivalók, amelyek utána­járást, szervezést igényelnek. Például vetőmagot, műtrágyát, vegyszereket beszerezni, gépeket használni, szolgál­tatásokat igényelni. Külön-külön na­­gyon időigényes tevékenységek lévén, nehéz megoldani, és bizony a terme­lési költségeket is nagyon megterheli. Tehát piac- és versenyhelyzetben sokkal védettebbek lesznek azok a gazdák, és sokkal életképesebb gazda­ságokat tudnak fenntartani, ha úgy­nevezett társaságokba tömörülnek. E­­zért szorgalmazta már a tavaly tavasz óta az RMGE a gazdakörök szervezé­sét, melyek nem csak ismeretterjesztés céljából jöttek létre és nem csak o­­lyan közösségi kérdések megoldására, amelyek érdekvédelmet és jogvédelmet szavatolnak a gazdáknak, hanem a gaz­dasági tevékenységek elősegítésére is. Közösen sok kérdés sokkal könnyeb­ben megoldható. Egyetlen példát mon­dok a gépesítésről. Földhöz jutnak a gazdák. Természetszerűleg merül fel a kérdés, hogy mivel műveljék meg. Nem mindenkinek van megfelelő iga­vonó állata, nagyon kevésnek van traktora, egyéb erőgépe, eszköze. Nincs ilyen irányban befektetni való pénz. Ne felejtsük, százezrekről van szó. Hogyha társul és közösen vásá­rolnak, akkor a saját gépparkjával sokkal hatékonyabban és olcsóbban tud gazdálkodni a társaság. A KÖZÖSSÉG MINT EGYSÉG — Ez a társasági forma tehát nem biztosítja a társaság jogi személyis­ggé való nyilvánítását. A mai helyzetben, mivel a törvény bizonyos előnyöket biztosít a társulásoknak, nem jelent ez valamiféle hátrányt az előbb vázolt társaság számára? — A törvény nem tartalmaz olyan előírást, hogy előnyben részesítene tár­sasági formát, ha jogi személ­yisége van. Bár jelez egy olyan lehetőséget, hogy az elkövetkező törvényes rendel­kezések esetleg előnyöket szavatol­nak. A jogi személyiségekkel rendel­kező mezőgazdasági egyesületekre vi­szont nem a várható törvénykezési e­­lőnyök miatt kell számítani. Mert a jogi személyiség azt jelenti, hogy a közösség, mint egység lép fel a többi jogi személyiséggel rendelkező szerve­zetek, kereskedelmi társaságok, intéz­ményekkel szemben. Hiteleket vehet fel, alkalmazottakat foglalkoztathat a törvények előírása értelmében. Tehát egy egységként jelenik meg, amelyik sokkal könnyebben mozog a gazdasá­gi életben, mint az olyan társaság, a­­hol a felelősség minden egyes tagra külön-külön hárul.­­Milyen kifogások merülnek fel a törvény által előírt jogi személyiségű társaságok esetében? — Ezt járjuk kö­rül, a szakember és a politikus szem­szögéből, a beszélgetés következő ré­szében.) A svéd, holland, osztrák segélyek után a napokban Angliából érkeztek vendégek az oltszemi kisegítő iskolába. A Lloyd Williams lelkész vezette harminckéttagú csoport a baptista felekezetet képviseli. Az alkatrészek beho­zatalán túl a munkálatokat is a csoport végzi: a vízvezeték, a mosdó, a vécékagylók felszerelését. Ezzel a Mikó-kastély mai lakóinak régi gondját oldja meg. És mit tehetünk mi, amíg mindent csak segélyként várhatunk, kaphatunk? Újból megköszönjük. (ALBERT LEVENTE felvétele) Agitálunk... (folytatás az első oldalról) szó azt szögezi le, hogy a téeszben le­dolgozott idő szolgálati időnek számít, és figyelembe veszik a nyugdíj meg­állapításánál. Ezen túlmenően­ a téesz­­nyugdíj már megszerzett jog,­­ s at­tól nem foszthatja meg a nyugdíjast sem az új társulásokat létrehozni aka­ró agitáló személy, sem más i­s jog­államban még a parlament sem. Így tehát, jó lenne elkerülni a ha­mis győzködést, a zsarolást, s hadd döntse el mindenki, miként gazdál­­kodjék a továbbiakban. Biztosan jól fog dönteni. Persze, ha békében hagy­ják, s nem nehezedik rá a félreveze­­zetés, a bizonytalanságkeltés erkölcsi nyomása! S hogy e rövid írás se legyen félre­érthető, leszögezzük: az érdekközössé­gen alapuló különböző társulási for­mák létrehozását csak ajánlani tud­juk, ha arra a földművesek SZABAD AKARATÁBÓL kerül sor. Kifogást a minősíthetetlen meggyőzés ellen emel­hetünk, mert az bűn és vétek. Mindig is az volt... 2 SZABAD VAGYOK?! (folytatás az első oldalról) tonákra maradt. A katona parancsot kapott, és azt teljesí­tette a haza nevében. De miért így? Miért ilyen emberál­­dozattal? Igen, ez volt az „aranykorszak“. Még ak­kor nem tudhattam, hogy az igazi pokol, amin végig kell menjek, még hátravan... 86-ban leszereltem, igaz, két hónappal meghosszabbították a szolgálatunkat. Ha­zajöttem­­ tele elképzelésekkel, tervekkel. Nem tudtam elhelyezkedni. Akárhová adtam be a kérésemet, minden­honnan elutasító választ kaptam. 86 augusztusában végül is az uzoni szeszgyárban alkalmaztak. A gyár sokat állt, nyersanyag vagy üzemanyag hiánya miatt. Ilyenkor fizetés sem volt. A szekuritáté és milícia képviselői mindennapos „vendégek“ voltak. Nekik minden szabad volt. Ők voltak­­ az aranyban az ezüst. Szerettem volna szilárd talajt érezt­­­ni a talpam alatt, de ilyen körülmények között lehetetlen­­ volt. Közben megtaláltam az élettársamat, ő is szenvedő alanya volt az embertelen diktatúrának. Úgy határoztunk, hogy együtt próbálunk harcolni a Sors viszontagságai ellen. Hamarosan megszületett Botond fiunk. Ő lett az életcélom, mindenem. Vele együtt megszülettek az újabb problémáim, nehézségeim, összeházasodtunk, és beadtuk a lakásigény­­lési kérésünket az uzoni néptanácshoz Meg is ígérték a la­kást, és másfél éven keresztül hetente ígérték, de csak azz­­al maradtunk. Azok voltak előnyös helyzetben, akik ott­honról mentek, és lábbal kopogtattak. Végül is, nagy nehe­zen, a véletlennek köszönhetően megkaptuk az áhított la­kást. A nehézségek, sajátos, nem szűntek meg, egyre sza­porodtak. Képtelenség volt beszerezni a kicsinek a tejet, a vajat, a tejport, a mindennapit. Az élelmiszerüzletbe, ha hoztak is árut, az elkelt sógor, koma és jó barát alapon, a többiek súrolhatták a hasunkat. A helyzet elviselhetetlen­né vált. 1988. szeptemberében elhatároztam, hogy illegáli­san átmegyek Magyarországra.

Next