Háromszék, 1991. május (3. évfolyam, 363-384. szám)
1991-05-03 / 364. szám
HÁROMSZÉK társadalmi-politikai napilap Sepsiszentgyörgy 1991. MÁJUS 3., PÉNTEK 364. SZÁM ÁRA 5 LEJ REAKCIÓS PARLAMENT? A miniszterelnök úr által nagyhangom beharangozott kormányátalakítási kísérlet kisiklott, a parlament alsóháza két miniszterjelölt beiktatását elutasította. Tette ezt annak dacára, hogy a változások nagy többségükben jelentéktelenek voltak, csak másodrangú fontosságú tárcákat ajánlottak fel új embereknek. Talányosnak a nemzetvédelmi tárca vezetőjének kicserélése tűnik. Találgathatjuk, hogy Victor Stanculescu eltávolítása a hadsereg éléről az egyre jobban függetlenedő katonaság kordábafogását célozza-e, vagy a szétzilálódott ipari, gazdasági élet militarizálását óhajtja. A nagy hangon beígért nyitás az ellenzék felé, esetleg független személyiségek bevonása a kormányzásba, elmaradt• Az ellenzéki pártok elutasították a koalíciót, mert nem bíznak a jelenlegi vezetésben, no meg azért is, mert a felkínált tárcák nem nyújtottak volna lehetőséget arra, hogy a kormány ugyancsak ügyetlen politikáját jelentősen befolyásolják. A tekintélyes, független, pártonkívüli személyiségek távolmaradását bizonyára hasonló okokkal magyarázhatjuk, igaz, arról kevés szó esett, kikkel tárgyalt a kormányfő, milyen feltételeket szabott, s milyen válaszokat kapott. Hiába, a nyíltság nem kenyere a Roman-féle vezetésnek. Pedig nagyon nagy szükség lett volna egy jobb, nyitottabb, több színű kormányra. Tudjuk, látjuk, naponta tapasztaljuk, hogy a belpolitikában egymást követő nagy hibák, a gazdasági helyzet folyamatos romlása, a színtelen és eredménytelen külpolitika napról napra rontja az ország nemzetközi tekintélyét, s olyan elszigetelődéséhez vezetett, mely vetekszik a Ceauşescu-rezsim utolsó éveiben tapasztaltakkal. Ezt a hatalom is érzi, s ha logikusan cselekszik, radikális lépésekre kellett volna szánnia magát-ők is tudják, mi is tudjuk, hogy a hivatalos irányítás alatt működő országos közvéleménykutató intézet újabb adatai szerint a kormányzó párt népszerűsége 31 százalékra csökkent, tehát a parlament mai összetétele, hol a képviselők 66 százaléka e párt színeinek, politikájának következetes harcosa, rég nem tükrözi a választótestület igazi akaratát. Az első szabad választások eredményeként létrejött kétkamarás parlament mára az ország legreakciósabb intézményévé vált, mely ellenáll minden olyan javaslat, indítvány, törvény elfogadásának, mely az ellenzék részéről érkezik, képes elutasítani olyan kompromiszszumra kész képviselő kormánytaggá való avanzsálását, mint amilyen Dinu Patriciu, a Liberális Párt Fiatal Szárnyának vezetője. Az a szomorú valóság következett be, hogy ha megtáltosodna a miniszterelnök, s valami csoda folytán valóban nemzeti egységkormány megalakítását sürgetné hangos és korlátolt pártjának tagjai a parlamentben, elutasíthatnák azt. Balszerencsénkre még ez a veszély sem fenyeget. Az üresen maradt két tárca betöltésére könnyen talál két frontos, agrárpártos vagy a Románok Egységpártjából kikerült álellenzéki jelöltet a kormányfő, de az ország általános helyzete ettől mit sem javul. Nem, mert a kétkamarás parlament, hasonló okokkal magyarázhatjuk igaz, mely 66 százalékban kisszerű, felkészületlen, álhazafiság érzelmeiben tetszelgő honatyákból áll, diktál, él, illetve visszaél a választótestület által ráruházott jogával Arra meg, hogy Iliescu elnök — törvényes jogával élve — feloszlatná a parlamentet, s új választásokat írna ki, nincs miért számítanunk. Világosan kijelentette, hogy elégedett a parlament tevékenységével. ördögi kör, melyből egyhamar nem valószínű, hogy kilépünk. SIMÓ ERZSÉBET Galánta egykori városháza A FÖLDTÖRVÉNY UTÁN. HOGYAN TOVÁBB? Társas-bemutató (2.) A VAGYONÁTMENTÉS VESZÉLYEI — Nyilvánvaló, hogy nem a jogi személyiségű társaságok ellen van kifogásom — hangsúlyozta továbbá Csapó József —, hanem olyan módszerek ellen, mikor bizonyos csoportok, saját érdekükben át akarnak menteni a volt termelőszövetkezetből vagyonrészeket az új társasokba, oly módon, hogy a tulajdonosok egy része károsul. Például: egy községben volt 500 termelőszövetkezeti tag, annak van 50 milliós oszthatatlan vagyonértéke (istállók, felszerelések, gépek és így tovább). Ha egy 200-as csoport jogi személyiségű társaságot létesít, és ebbe át akarja hozni a teljes oszthatatlan vagyonát az 1990. december 31-én felszámolt értékben, akkor nagyon olcsón kapja meg ezeket a vagyonrészeket. Ezek ma jóval többet érnek, és a volt téesztag, aki nem lépett be a társasba, vagyonrészét a korábbi értékek alapján kapja meg. Tehát kevesebbet kap, mint ahogy a mai értékelés alapján járna, így a társaságba be nem lépők hátrányba, kerülnek, tulajdonképpen veszteség éri. Tehát nem az önkéntesen, a neki járó vagyonrésszel belépő ellen van kifogásom. Az törvényesen, erkölcsileg és gazdaságilag is elfogadható módon jár el. Az ellen van kifogásom, amikor csoportérdekek jelennek meg és kierőszakolják ezeknek a társulásoknak a létrejöttét oly módon, hogy aki nem lépett be, az hátrányos helyzetbe kerül. A jogi személyiségű kisgazdasági csoportosulás tehát előnyt jelent, bár első lépésként javasolnám, hogy induljon meg előbb a magángazdálkodás. Különösképpen azoknak a gazdáknak a részéről, akik nagyobb területekkel rendelkeznek (3—5 ha vagy ennél is nagyobb területtel). Ezek nagyon életképes gazdaságok, farmok lehetnek. Természetesen, a gazdának meg kell találnia azt az anyagi lehetőséget, amivel egy ilyen területet megfelelőképpen ki tud használni. Mert pár hektár már erőgépeket feltételez, az anyagi költségszintek pedig elég nagyok (a burgonyánál 40—50 e- FERENCZ CSABA (folytatása a 2. oldalon) SZÉKVÁROSUNK VÉDELMÉBEN Kik járják fejszével a parkjainkat?(l.) Ismeretterjesztő lapban olvastam, hogy a növények is visszajelzik az elszenvedett sérüléseket. Egy kutatócsoport burgonyával kísérletezve ezt be is bizonyította. Megsértve a szár alsó leveleit, rövidesen törékennyé váltak a fennebb elhelyezkedő sértetlen leveleik sejthártyái. Amennyiben kártevő rágta az alsó leveleket, a sértetlen leveleik 43 százaléka kimutathatóan reagált, s az arány elérte a 90 százalékot, ha a szárat borotvapengével meghasogatták. Az elváltozásokat eddig ismeretlen sebjelzés idézheti elő, állapították meg a kutatók. A megsebzett levél tehát „fáj“ a növénynek. A környezetvédők, környezetkímélők világszerte pártokat szerveznek, politikai fórumokon, tömegmegmozdulásokkal protestálnak, hogy mohó, meggondolatlan és csak a mának élő embertársaink időnap előtt ki ne rántsák alólunk ezt az árva planétát. Futólag leltározzunk csak a megyeszékhelyen. A diktatúrának ilyen téren sem voltak gátlásai. A megalomániás városrendezési terveknek időtállóan megépített családi házak estek áldozatul, s velük együtt a fák is. Pedig egy idegyökerezett lakosnak emlékei kötődnek egy jegenye- vagy gesztenyesorhoz, akárcsak a főtér óratornyához. Valahol ilyen látszólag apróságokból áll össze a szülőföldhöz való ragaszkodás, amibe beletartozik még a szomszéd jónapotja is. Kivágták a Mikó Kollégium patinás épületét övező gombakácsorokat. Ettől korszerűsödött a korzó. Eltűntek az állomás felé vezető kockaköves út két oldaláról a jegenyesorok, pedig évtizedekig azt rajzolgatták a diákok a perspektíva szemléltetésére. Ettől korszerűsödött a közlekedés. A hajdani benzinkút kis tere körül kivágták a nyárfákat, mert állítólag a környék lakói panaszkodtak, hogy a molyhos termések beszálltak a levesükbe. Most már nincs mennyei manna. Ettől korszerűsödött a táplálkozásunk s főként a levesünk. Kiirtották a kettes számú líceum évszázados nyárfáit, a központi park jó néhány terebélyes árnyékfáját, díszjuharját, mert a lehasadó ágak veszélyeztették a pihenő polgártársakat és zavarták a kilátást a pártházból a dolgozó tömegek felé. Bár hatvanezres városunk eltávozottai közül egy sincs, kinek életét platánfa oltotta volna ki, de mindettől korszerűsödött a zöldövezet, s nemkülönben a kilátás napfényes jövőnk felé. Hétvégi hajrával kivágták a park szélén a képtárral szemben susogó jegenyesort, mert akadályozta a Gábor Áron tér szoborcsoportjára a rálátást, s csak a csodával határos módon úszta meg a régi megyeházával szemben a sétányokat kísérő vadgesztenyesorok közül a legfelső, ami értelmetlen útszélesítést szolgált volna, ugyanis akkoriban a forgalmat ott biztonsági okokból és a zajszennyezés megelőzése végett lezárták. Mindezektől korszerűsödött városunk lakosságának rálátása a zöldövezetekben folyó eldőlések, a szeszélyes, ötletszerű, mégis tudatos céljaira. Errefelé ugyanis a diktatúra előtt senki nem épített, nem telepített környezetszépítő és -alakító fát, véletlenül sem parkosított, de ha netalántán mégis igen, akkor — leradírozni! A környezetromboló garázdálkodás tanújeleit még sorolhatnánk bátran akár oldalakon át. A letarolt díszjuharok helyén adott percen megjelent maga az istenadta nép. Tovább nem volt hajlandó tűrni, hogy ne becsüljék többre egy állítólagos útban álló nyárfánál a nagy korszerűsítési vagdakozásban. A hatalom géppisztolyosai jó ideig farkasszemet néztek a fellázadt „platánokkal“, aztán ésszerűnek vélték megfontoltan elillanni a fejeliken. A népi akasztófahumor így keresztelte át a megyei pártbizottság és néptanács büféjének ellátására szolgáló kis vasajtót. Ha elmentek, hát elmentek, s jött a demokrácia a maga jó szándékú iparkodásaival. A fejőlikon idők múltán némi visszalopakodás is megesett és, sajnos, a beidegződött favágó-szemlélet is visszaszivárgott TOMPA ERNŐ Kodály nevében Galántától Sepsiszentgyörgyig Galántai vendégeink, földrajzilag távolról érkeztek hozzánk, Sepsiszentgyörgyre. Városuk neve a székely népdalokkal talán mindent akaró Kodály Zoltán gyermekkorá- nak emlékeit idézi és a galántai táncokat. Most a Székely Mikó Kollégium vendégei. Ahol félévszázada a fiatal Bágya András terjesztette a I Kodály-kórusműveket. Ahol a már Kodály előtt székely népdalokat gyűjtő és közlő Seprődi János leánya, Seprődi Anikó terjesztette a „tiszta forrást“ írásban, élőszóval és kórusszervezéssel. Ahol majd félévszázada a kollégiumi érettségiző osztály a teljes Háry Jánost vitte színpadra. Új baráti kapcsolat? Új is meg régi is. Mert az emberi alkotómunka legyőzi a földrajzi távolságokat. Galánta közelében, érdekes művelődéstörténeti hagyományokkal büszkélkedő kisváros, Vágsellye. Szelemenes tetőszerkezetével, a nálunk honos népi építészeti formáktól elütő tájházában, a Mikós-diákok is jártak az elmúlt év decemberében. 1992. májusában a vágsellyeiek a helység nagynevű szülöttjére. Feketeházy János (1842— 1927) európai hírű hídépítő mérnökünkre emlékeznek majd, születésének 150. évfordulója alkalmából. Tervei alapján nevezetes hidak- KÓNYA ÁDÁM (folytatása a 2. oldalon) SZTRÁJK Tegnap, május 2-án a sepsiszentgyörgyi bútorgyár dolgozói beszüntették a munkát. A spontán sztrájk tiltakozás az újonnan letárgyalt fizetések alacsony szintje, valamint a demokratikus módon megválasztott vezetők kicserélése ellen. A fejleményekre holnapi lapszámunkban visszatérünk. (MATEK)