Háromszék, 1991. június (3. évfolyam, 385-405. szám)
1991-06-01 / 385. szám
HÁROMSZÉK Sepsiszentgyörgy 1991. JÚNIUS 1., SZOMBAT 385. SZÁM ARA 3 LEJ társadalmi-politikai napilap KOLLÉGIUMI LUSTRA „Amintenséi'wl mírd maid' — szól József Attila, mindenese egykor ennek a földi világnak. Ő jutott eszembe, olvasván a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium meghívóját egy eddig talán sosem látott véndiák-találkozóra. Igen, úgy tudni — innen nézvén —, hogy 1941 óta nem volt hasonló találkozó az ősi iskolában. Most is — Világtalálkozóra invitáltak. A Mindenségbe szórta fiait az öreg — nem is olyan nagyon öreg, mint marosvásárhelyi, kolozsvári bátyjai — Alma Mater, s látom, hogy gyülekeznek a vének ebben a nagy világhuzatban Budapestről, Göteborgból, a Pilis menti Csobánkáról, Ausztráliából s amotban Torontóból. — A Mindenséggel méri? ezzel méri? ezzel a nagy fesztávolsággal méri magát a vén iskola? ! Nem hiszem, hogy valakit is az tett naggyá, amilyen messzire vetődött, hányódott, oldódott el a konviktustól, ahol hagymalevesen is magasra soványodott, homlokával anyaföldig meghajolt a kisdiák, a leendő apparitor. Igen, apparitorrá, védővé növekedett a hagyományokat őrző, egykor latinos-protestáns, de felekezetekre csak a türelem szigoráig ügyelő iskola növendéke, ha tisztességben megtartotta a belső fegyelmet. Előbb csak vigil a fiúgyermek, éber, tűz ki ne aludjék, vagy kelletlen föl ne lobbanjon a folyosón, s hiába ne mászkáljon senki, míg tart a szilencium, a könyvek, a füzetek csöndje, s majd aztán leszen belőle, ha nagydiákká emelkedik tornaszereken meg hagymaleveseken, majd aztán leszen belőle apparitor: védője, felelőse a bentlakás rendjének egy hosszú héten át, védője kicsinyeknek s tisztelője a nagyoknak. Iviast lustrán a Székelyföld s annak iskolája. fsgyitor szalmazsákkal, zsák krumplival, liszttel, oldalszalonnával villul a székely a Mikó Kollégium felé Uzonból, Cofalváról, trarótról, Kézdiszentlélekről, a szekérderekában a szükséges holmi mellett ott ücsörög egy szem fiúgyermek és egy szőke copfos kislány, ki először megy világlatni ki a faluból, a Városba, abból az alkalomból, hogy a mindenség mély vizébe dobja a fiút most a család. — Embereid meg magad fiam, s meg ne nézesd magad feleslegesen a tanár urakkal. Rossz hired ne halljuk! Világtalálkozó. Istenem, miért ne ?! Hiszen világ nyílott akkor a gyermekre, mikor a kollégium kapuja bezárult a kij felé poroszkáló lovak s a szekér u-tán, odaleve a kicsi húgocska is vélök s Apjával. Megembereli magát, meg a gyermek. Csak nézi a nagyok, Csutak Vilmos tudós rektor úr meg Konsza Samu professzor úr arcmását az ősrégi tablókon, eddigelé hírüket sem hallotta. Csak didergett a rettenetes kíváncsiság: Milyen lehet megnőni? Láttam Rácz Gábor igazgató urat könnyezni, mikor mi ballagtunk. Mikor már fölnőttem, az ő szőke hajáig, akkor sem mertem, soha nem mertem megkérdezni: Akkor mire gondolt? Arra-e talán, hogy 1955-ben miféle világba csapjuk bele ezeket a félig érett, aligmaturandus diákokat? Tudom, más is így van ezekkel a dolgokkal. De hát, mi, mikósok is így vagyunk! CZEGŐ ZOLTÁN (folytatása a 4. oldalon) _______________________________ AZ RMDSZ II. KONGRESSZUSA : A SVÉDASZTAL KÖRÜL Radikalizmus és mérsékeltség Kérdés: — Hogyan tevődik át a radikalizmus a verbális szintről a tettek mezejére? Szőcs Géza: — Azt gondolom, hogy amit radikalizmusnak nevezünk, hoszszú ideje kumulálódik a szervezetben. Olyan döntések miatt, amikor az RMDSZ vezetőségét nem érezték elég elvszerűnek, következetesnek, vagy gondolták, hogy megtagadja azokat az elveket, amelyek védelmére megválasztották. Például egy olyan döntés, amelyet az RMDSZ-en belüli radikális vonal hozott volna, soha nem tette volna lehetővé azt, hogy a parlamenti csoport tartózkodó szavazattal vegyen részt az alkotmány vitájában, a nemzetállam megfogalmazásakor. Ez persze a verbális szférában fogalmazódik meg. De talán áttérve az írott szférába, érdemes elővenni azt a törvénytervezet-csomagot, ami a nemzetiségi törvénykezésnek egy négy szövegből és két indoklásból álló csomagtervét képezi, és amelyet egyetértésben fogalmaztam azoknak a nagy részével, akiket fegyvertársaimnak, politikai bajtársaimnak tartok. Ha ezt a programot összevetjük az RMDSZ eddigi állásfoglalásainak némelyikével, és találunk némi különbséget, akkor világosan láthatjuk, mit értünk rá- FERENCZ CSABA (folytatása a 2. oldalon) EGY BÉRALKU TANULSÁGAI MEDDIG BÁMULJUK MÉG A SZOMSZÉD KECSKÉJÉT? Tudatlanságunknál fogva kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, mindannak ellenére, hogy a társulat vezetősége nem kezelte ellenségesen a bérkérdést. Az, hogy most egyszerre mindenkinek új fizetést állapítottak meg, zavarta a munkaközösséget. Szinte mindenki azt gondolta, hogy most az áremeléseket ellensúlyozó fizetésemelésről van szó, kevesen figyeltünk oda a 14/1991-es bérezési törvény, valamint a társulati egyezmény előírásaira. Nem tudtunk eltekinteni attól, hogy már dolgoztunk a vállalatnál. Mindaz, amit kifogásnak felhoztunk, értelmetlen lett volna a teljesen új körülmények közötti munkavállalásnál. A béralku a piacgazdaság (kapitalizmus) törvényei szerint kétoldalú KOÓS JÁNOS, a Villanymotorokat és Villamos Berendezéseket Gyártó Zrt. szakszervezeti elnöke (folytatása a 7. oldalon) „Világiani és világi tani“ 4. IN MEMÓRIÁM MIKÓ IMRE Mikó Imre a Budapesti szemlében közölte azokat az intelemszerű tanulmányokat, amelyeket külön lenyomatként Irányeszmék (Pest, 1861) címmel is megjelentetett. E tanulmányokat, vallomása szerint, az alkotmányon kívüli lét körülményei között, „homályba burkolva“ a „nemzeti öntudat, önbecsészet és munkássági ösztön“ ébrentartásáért írta. A sorozat első tanulmányában — Nyelv és irodalom — fejtette ki politikai filozófiáját a nyelvről és irodalomról. Egy nép vagy öngéniusza által vezérelve halad előre a „polgáriasodás pályáján, vagy egy másik társnép karját és nyelvét fogadja el.“ Más választása nincs. Annak a „népfajnak“, Mikó szerint, melynek saját hazája, kiművelt nyelve, fejlődő irodalma van, nemzeti léte és jelentősége biztos, még akkor is, ha ezt bizonyos politikai fórumok elismerni nem akarják. A föld, amelyen a nép lakik, a test s annak lelke a nyelv, amely fenntartja a társadalom benső életét. Összefoglalva: a nemzeti lét milyenségének (identitásának) meghatározója a nyelv. Mikó azonban nem ajánlotta a nemzeti bezárkózást, elszigetelődést, a „classical irodalom“ alkotásainak megismerése mellett, le kell fordítani a világirodalom alkotásait, a „külföldi remekművek magyarra tételét előmozdító hazafias egylet“ létesítését javasolta a magyar nyelvtan és teljes szótár kiadása mellett. Az ún. nemzeti bűnöket is számba vette. A magyart „uralkodni vágyó s egyenetlenkedő“ pártos népnek tartják. Mikó szerint joggal, mert a nagy tragédiákat, így Mohácsot is a pártviszály okozta és szakította ketté az „egy hazát“. A viszálykodás azóta is tart, pedig itt — saját korára és kortársaira gondolt — , egységre, összetartozásra lenne szükség, a „lelki egybeolvadásban“ látta a fennmaradás legfőbb biztosítékát, a teendők alfáját, kiindulási pontját. A magyar ifjúság feladatairól írva, szabatosan kifejtette, hogy az általa oly fontosnak tekintett irodalmi és művészeti tér nem elegendő „cselekvési tér", ennél sokkal többet kell tenni. Legalább ennyire fontos a közjó forró óhajtása, a „mezeigazdaság“, takarékosság, a nemzeti vagyon gyarapítása, szellemi és testi önképzés, s nem utolsósorban az egyesületi életben való részvétel. A nők hivatásáról írva, Mikó az „álpolgáriasodás“, a divatok, fényűzés hajszolásának veszélyeire figyelmeztette a szépnemihez tartozókat, a fő teendők egyikét a természethez való visszatérésben jelölte meg hogy senki másában a természetét meg ne ölje. „lényét eredeti szép alakjából ki ne fordítsa.“ FABIAN ERNŐ (folytatása a 2. oldalon) „De Jézus magához kíván tikét, mondta. Engedjétek, hogy a kis gyermekek hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa.“ Talán soha nem volt ilyen gyermeknapi felkészülés városunkban. A segítő szándék, jó szervezés sok-sok ajándékot gyűjtött össze, azért, hogy legalább a gyerekek ne érezzék mindennapjaink nyomorúságát. Példátlan erőbedobással dolgozott több mint három hétig a szervező gárda. Innen senki nem fog vesztesként távozni. Itt mindenkit díjaznak. A gyerekek végre léggömböt lóbálhatnak kezükben, és ingyen kapják azokat a csokikat, melyekre egyre kevesebb a pénz a szülői pénztárcában. Ez az ünnep végre valódi ünnepként kerül be Sepsiszentgyörgy életébe. És ez a tény szervezőt és szponzort egyaránt dicsér! Köszönjük a támogatóknak! Köszönjük a szervezőknek! (VÁGVÖLGYI) KOVÁCS JÓZSEF grafikája A Mikós Napok rendezvények mai műsorában gróf Mikó Imre mellszobrának leleplezése Zabolán. SZABAD-E FŰTENI MÁJUSBAN A LAKÁSOKAT? A sepsiszentgyörgyi közművek vezetőjénél, Fejér Sándornál érdeklődtünk: miért nem fűtöttek ezekben a zord napokban? Több olvasónk tette ugyanis szóvá, hogy amit lehetett Brassóban vagy Tusnádon, azt ki tiltotta meg Sepsiszentgyörgyön? Nos, nem a jóindulat hiányáról van szó, hanem arról, hogy a fűtésidény befejeztével azonnal a hálózat javításához fogtak. Ez pedig azzal kezdődött, hogy leürítették a hálózatot, sok helyen pedig már fel is bontották a vezetéket, megkezdték a kazánok szétszerelését. Műszaki akadálya volt tehát annak, hogy a fűtést újraindítsák. Most már csak abban reménykedjünk, hogy az idő helyreáll, a javítás alapos lesz, s a télen a szolgáltatás az eddiginél jobb, mert annyi már biztos, hogy olcsóbb nem lesz. P. M.