Háromszék, 1991. június (3. évfolyam, 385-405. szám)

1991-06-01 / 385. szám

HÁROMSZÉK Sepsiszentgyörgy 1991. JÚNIUS 1., SZOMBAT 385. SZÁM ARA 3 LEJ társadalmi-politikai napilap KOLLÉGIUMI LUSTRA „Amintenséi'wl mírd mai­d'­ — szól József Attila, mindenese egy­kor ennek a földi világnak. Ő jutott eszembe, olvasván a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium meghívóját egy eddig talán sosem látott véndiák-találko­­zóra. Igen, úgy tudni — innen néz­vén —, hogy 1941 óta nem volt ha­sonló találkozó az ősi iskolában. Most is — Világtalálkozóra invi­táltak. A Mindenségbe szórta fiait az öreg — nem is olyan nagyon öreg, mint marosvásárhelyi, kolozsvári bátyjai — Alma Mater, s látom, hogy gyülekeznek a vének ebben a nagy világhuzatban Budapestről, Göteborgból, a Pilis menti Cso­­bánkáról, Ausztráliából s amotb­­­an Torontóból. — A Mindenség­­gel méri? ezzel méri? ezzel a nagy fesz­távolsággal méri magát a vén iskola? ! Nem hiszem, hogy valakit is az tett naggyá, amilyen messzire vető­dött, hányódott, oldódott el a konviktustól, ahol hagymaleve­sen is magasra soványodott, homloká­val anyaföldig meghajolt a kisdi­ák, a leendő apparitor. Igen, apparitorrá, védővé növe­kedett a hagyományokat őrző, egy­kor latinos-protestáns, de feleke­zetekre csak a türelem szigoráig ügyelő iskola növendéke, ha tisz­tességben megtartotta a belső fe­gyelmet. Előbb csak vigil a fiúgyermek, éber, tűz ki ne aludjék, vagy kel­letlen föl ne lobbanjon a folyosón, s hiába ne mászkáljon senki, míg tart a szilencium, a könyvek, a fü­zetek csöndje, s majd aztán leszen belőle, ha nagydiákká emelkedik tornaszereken meg hagymalevese­ken, majd aztán leszen belőle ap­paritor: védője, felelőse a bentla­kás rendjének egy hosszú héten át, védője kicsinyeknek s tisztelője a nagyoknak. Iviast lustrán a Székelyföld s an­nak iskolája. fsgyitor szalmazsákkal, zsák krumplival, liszttel, oldalszalonná­val villul a székely a Mikó Kollé­gium felé Uzonból, Cofalváról, tra­­rótról, Kézdiszentlélekről, a szekér­­derekában a szükséges holmi mel­lett ott ücsörög egy szem fiúgyer­mek és egy szőke copfos kislány, ki először megy világlatni ki a fa­luból, a Városba, abból az alkalom­ból, hogy a mindenség mély vizé­be dobja a fiút most a család. — Embereid meg magad fiam, s meg ne nézesd magad feleslege­sen a tanár urakkal. Rossz hired ne halljuk! V­ilágtalálkozó. Istenem, miért ne ?! Hiszen világ nyílott akkor a gyermekre, mikor­­ a kollégium kapuja bezárult a ki­­j felé poroszkáló lovak s a szekér u-­­­tán, odaleve a kicsi húgocska is vélök s Apjával. Megembereli magát, meg a gyer­­­­mek. Csak nézi a nagyok, Csutak Vilmos tudós rektor úr meg Kon­­sza Samu professzor úr arcmását az ősrégi tablókon, eddigelé hírü­ket sem hallotta. Csak didergett a rettenetes kíváncsiság: Milyen lehet megnőni? Láttam Rácz Gábor igazgató urat könnyezni, mikor mi ballagtunk. Mikor már fölnőttem, az ő sző­ke hajáig, akkor sem mertem, so­ha nem mertem megkérdezni: Ak­kor mire gondolt? Arra-e talán, hogy 1955-ben miféle világba csap­juk bele ezeket a félig érett, alig­­maturandus diákokat? Tudom, más is így van ezekkel a dolgokkal. De hát, mi, mikósok is így vagyunk! CZEGŐ ZOLTÁN (folytatása a 4. oldalon) _______________________________ AZ RMDSZ II. KONGRESSZUSA : A SVÉDASZTAL KÖRÜL Radikalizmus és mérsékeltség Kérdés: — Hogyan tevődik át a radikalizmus a verbális szintről a tet­tek mezejére? Szőcs Géza: — Azt gondolom, hogy amit radikalizmusnak nevezünk, hosz­­szú ideje kumulálódik a szervezetben. Olyan döntések miatt, amikor az RMDSZ vezetőségét nem érezték elég elvszerűnek, következetesnek, vagy gondolták, hogy megtagadja azokat az elveket, amelyek védelmére megvá­lasztották. Például egy olyan döntés, amelyet az RMDSZ-en belüli radikális vonal hozott volna, soha nem tette volna lehetővé azt, hogy a parlamen­ti csoport tartózkodó szavazattal ve­gyen részt az alkotmány vitájában, a nemzetállam megfogalmazásakor. Ez persze a verbális szférában fogalmazó­dik meg. De talán áttérve az írott szférába, érdemes elővenni azt a tör­vénytervezet-csomagot, ami a nemzeti­ségi törvénykezésnek egy négy szöveg­ből és két indoklásból álló csomag­­tervét képezi, és amelyet egyetértés­ben fogalmaztam azoknak a nagy ré­szével, akiket fegyvertársaimnak, po­litikai bajtársaimnak tartok. Ha ezt a programot összevetjük az RMDSZ ed­digi állásfoglalásainak némelyikével, és találunk némi különbséget, akkor világosan láthatjuk, mit értünk rá- FERENCZ CSABA (folytatása a 2. oldalon) EGY BÉRALKU TANULSÁGAI MEDDIG BÁMULJUK MÉG A SZOMSZÉD KECSKÉJÉT? Tudatlanságunknál fogva kiszolgál­tatott helyzetbe kerültünk, mindannak ellenére, hogy a társulat vezetősége nem kezelte ellenségesen a bérkérdést. Az, hogy most egyszerre mindenkinek új fizetést állapítottak meg, zavarta a munkaközösséget. Szinte mindenki azt gondolta, hogy most az áremeléseket ellensúlyozó fizetésemelésről van szó, kevesen figyeltünk oda a 14/1991-es bérezési törvény, valamint a társula­ti egyezmény előírásaira. Nem tud­tunk eltekinteni attól, hogy már dol­goztunk a vállalatnál. Mindaz, amit kifogásnak felhoztunk, értelmetlen lett volna a teljesen új körülmények kö­zötti munkavállalásnál. A béralku a piacgazdaság (kapita­­­­lizm­us) törvényei szerint kétoldalú KOÓS JÁNOS, a Villanymotorokat és Villamos Berendezéseket Gyártó Zrt. szak­­szervezeti elnöke­­ (folytatása a 7. oldalon) „Világiani és világi tani“ 4. IN MEMÓRIÁM MIKÓ IMRE Mikó Imre a Budapesti szemlében közölte azokat az in­telemszerű tanulmányokat, amelyeket külön lenyomatként Irányeszmék (Pest, 1861) címmel is megjelentetett. E ta­nulmányokat, vallomása szerint, az alkotmányon kívüli lét körülményei között, „homályba burkolva“ a „nemzeti ön­tudat, önbecsészet és munkássági ösztön“ ébrentartásáért írta. A sorozat első tanulmányában — Nyelv és irodalom — fejtette ki politikai filozófiáját a nyelvről és irodalom­ról. Egy nép vagy öngéniusza által vezérelve halad elő­re a „polgáriasodás pályáján, vagy egy másik társnép karját és nyelvét fogadja el.“ Más választása nincs. An­nak a „népfajnak“, Mikó szerint, melynek saját hazája, kiművelt nyelve, fejlődő irodalma van, nemzeti léte és jelentősége biztos, még akkor is, ha ezt bizonyos politikai fórumok elismerni nem akarják. A föld, amelyen a nép lakik, a test s annak lelke a nyelv, amely fenntartja a társadalom benső életét. Összefoglalva: a nemzeti lét mi­lyenségének (identitásának) meghatározója a nyelv. Mikó azonban nem ajánlotta a nemzeti bezárkózást, elszigete­lődést, a „classical irodalom“ alkotásainak megismerése mellett, le kell fordítani a világirodalom alkotásait, a „külföldi remek­művek magyarra tételét előmozdító ha­zafias egylet“ létesítését javasolta a magyar nyelvtan és teljes szótár kiadása mellett. Az ún. nemzeti bűnöket is számba vette. A magyart „uralkodni vágyó s egyenetlenkedő“ pártos népnek tart­ják. Mikó szerint joggal, mert a nagy tragédiákat, így Mohácsot is a pártviszály okozta és szakította ketté az „egy hazát“. A viszálykodás azóta is tart, pedig itt — sa­ját korára és kortársaira gondolt — , egységre, összetarto­zásra lenne szükség, a „lelki egybeolvadásban“ látta a fennmaradás legfőbb biztosítékát, a teendők alfáját, ki­indulási pontját. A magyar ifjúság feladatairól írva, szabatosan kifej­tette, hogy az általa oly fontosnak tekintett irodalmi és művészeti tér nem elegendő „cselekvési tér", ennél sok­kal többet kell tenni. Legalább ennyire fontos a közjó forró ó­­hajtása, a „mezeigazdaság“,­ takarékosság, a nemzeti va­gyon gyarapítása, szellemi és testi önképzés, s nem utol­sósorban az egyesületi életben való részvétel. A nők hiva­tásáról írva, Mikó az „ál­polgáriasodás“, a divatok, fény­űzés hajszolásának veszélyeire figyelmeztette a szépnem­­i­hez tartozókat, a fő teendők egyikét a természethez való­­ visszatérésben jelölte meg hogy senki másában a termé­szetét meg ne ölje. „lényét eredeti szép alakjából ki ne fordítsa.“ FABIAN ERNŐ (folytatása a 2. oldalon) „De Jézus magához kíván ti­két, mondta. Engedjétek, hogy a kis gyermekek hozzám jöjje­nek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek or­szága.“ Talán soha nem volt ilyen gyer­meknapi felkészülés városunkban. A segítő szándék, jó szervezés sok-sok ajándékot gyűjtött össze, azért, hogy legalább a gyerekek ne érezzék min­dennapjaink nyomorúságát. Példátlan erőbedobással dolgozott több mint három hétig a szervező gárda. Innen senki nem fog vesztes­ként távozni. Itt mindenkit díjaznak. A gyerekek végre léggömböt lóbál­­hatnak kezükben, és ingyen kapják a­­zokat a csokikat, melyekre egyre ke­vesebb a pénz a szülői pénztárcában. Ez az ünnep végre valódi ünnep­ként kerül be Sepsiszentgyörgy életé­be. És ez a tény szervezőt és szpon­zort egyaránt dicsér! Köszönjük a támogatóknak! Kö­szönjük a szervezőknek! (VÁG­VÖLGYI) KOVÁCS JÓZSEF grafikája A Mikós Napok rendezvények mai műsorában gróf Mikó Imre mell­szobrának leleplezése Zabolán. SZABAD-E FŰTENI MÁJUSBAN A LAKÁSOKAT? A sepsiszentgyörgyi közművek veze­tőjénél, Fejér Sándornál érdeklőd­tünk: miért nem fűtöttek ezekben a zord napokban? Több olvasónk tette ugyanis szóvá, hogy amit lehetett Brassóban vagy Tusnádon, azt ki til­totta meg Sepsiszentgyörgy­ön?­­ Nos, nem a jóindulat hiányáról van szó, hanem arról, hogy a fűtésidény befe­jeztével azonnal a hálózat javításához fogtak. Ez pedig azzal kezdődött, hogy leürítették a hálózatot, sok helyen pe­dig már fel is bontották a vezetéket, megkezdték a kazánok szétszerelését. Műszaki akadálya volt tehát annak, hogy a fűtést újraindítsák. Most már csak abban reménykedjünk, hogy az idő helyreáll, a javítás alapos lesz, s a télen a szolgáltatás az eddiginél jobb, mert annyi már biztos, hogy ol­csóbb nem lesz. P. M.

Next