Háromszék, 1991. június (3. évfolyam, 385-405. szám)
1991-06-01 / 385. szám
• Csütörtökön Ion Iliescu elnök és Petre Roman kormányfő jelenlétében ülésezett a Hadsereg Legfelsőbb Katonai Tanácsa. Nicolae Spiroiu altábornagy honvédelmi miniszter tájékoztatót tartott a katonai szerv megújulási folyamatára vonatkozó eddigi intézkedésekről. • Petre Roman miniszterelnök levelet intézett az Európai Közösség Bizottságának elnökéhez. A levél szorgalmazza a puhatolózó tárgyalások megkezdését Romániának az Európai Közösséghez való társulására vonatkozólag. A levelet Eugen Dijmărescu nyújtotta át Brüsszelben a testület alelnökének. A közösségi szervek nagy óvatossággal fogadták Romániának az Európai Közösséghez való társulásának kérését — jelenti a France Presse. A Közös Piac Bizottságának egyik magas rangú tisztségviselője úgy nyilatkozott, hogy a Közös Piacnak előbb véglegesítenie kell a Lengyelországgal, Magyarországgal és Csehszlovákiával való tárgyalásokat, s csak a ,,tizenkettek“ miniszterei dönthetnek arról, hogy a társult státust kiterjeszik-e Romániára is. A Romániai Közöspiac vegyes bizottságának üléséről kiadott közlemény szerint, a vegyes bizottság második ülésére Bukarestben kerül sor, 1992. második felében. A román külügyminisztériumi szóvivő közölte, Etiópiában a román követség alkalmazottai biztonságban vannak. Ugyancsak a sajtóértekezleten elmondotta, a Vaclav Havel csehszlovák és Mitterrand francia elnök kezdeményezésére június 12—14. között sorra kerülő prágai értekezletre, melyen az európai konföderáció létrehozására vonatkozó francia javaslatot vitatják meg, név szerinti meghívásokat intéztek a résztvevőkhöz. Romániából Mihai Sorát, Ion Caramitrut, Maria Cellacot Smaranda Enachet, Tőkés László püspököt és Nicolae Constantin egyetemi tanárt hívták meg. Francia szakértők egy csoportja Romániába érkezett hogy egy román repülőt is felszereljenek a Nyitott Égbolt-akció keretében a légi ellenőrzést szolgáló berendezéssel. A román kormány megszervezésére és működésére vonatkozó 37/1990-es törvény értelmében a miniszterelnök június 1-jei hatállyal felmentette főtitkári tisztségéből Nicolae Olteanut helyébe hat hónapos időszakra Paul Jerbast nevezte ki. Paul Jerbas 1989 decemberéig a honvédelmi minisztérium tisztje volt, majd a nemzeti egységtanács tagjaként a szervezési bizottság elnöke lett. A Nyugathoz intézett szovjet segélykérés részleteit közölte a The New York Times. A levél szerint a Szovjetunió mély társadalmi és gazdasági válságban van. Összeomlott a pénzgazdálkodás, a fogyasztói és a beruházó piac, az ország hiperinfláció küszöbén áll. Az egyetlen kiút az átfogó gazdasági reform, ám ennek megvalósítására nyugati együttműködésre van szükség. Mitterrand francia elnök és Kohl német kancellár Lille-i periodikus találkozója első napján megvitatta Gorbacsov elnök ama kérését, hogy jelen legyen a hét vezető ipari állam magas szintű összejövetelén, ahol országa számára gazdasági segélyt kérne. Mindketten kedvezőnek tekintik Gorbacsov óhaját, hogy részt vegyen a Londonban sorra kerülő csúcstalálkozón. Hasonlóképpen vélekedett Japán, Kanada és Olaszország is. Az USA és Nagy-Britannia tartózkodik, attól félve, hogy Gorbacsov az összejövetel sztárja lesz, megnehezítve a szovjet gazdaságba való tőkebefektetés támogatásának elutasító válaszát, ami elhalaszthatja a radikális reformot. © Támogatja a Világkiállítás budapesti megrendezésének gondolatát a magyar Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága, az 1996-os évre. © Bécs hivatalosan is visszavonta jelentkezését az 1995-ös Világkiállítás megszervezésére. © A horvát parlament úgy döntött, egy hónapon belül el kell készíteni a köztársaság teljes állami szuverenitását és önállóságát megvalósító államközi határozatokat. © Tiranában tovább tart az általános sztrájk és az utcai zavargások is folytatódnak. © HÍRVILÁG HÁROMSZÉK MEDDIG BÁMULJUK MÉG A SZOMSZÉD KECSKÉJÉT? (folytatás az első oldalról) megegyezés a munkavállaló (alkalmazott) és a munkáltató (a patronátus képviselői) között, aminek értelmében az egyének külön-külön eladják munkavégző képességüket és tudásukat a gyártulajdonosoknak — a mi esetünkben az államnak. Ez utóbbi lehetőségeitől függően, az eddigi személyes hozzáállást, a kereset-kínálat elveit is figyelembe véve bérajánlatot tett az elvégzendő munka arányában, szabadpiaci elvek szerint emelve (többször is) ezt az ajánlatot, mindaddig, amíg kiegyeztünk. Az már csak normális, hogy ha valakinek megfelelő volt már az első felajánlott összeg , azzal maradt. Egy egész évre. Nem lett volna szabad leülni a tárgyalóasztalhoz a társulat pénzügyi helyzetének mélyebb ismerete nélkül. De a kormány már november 1-től elkezdte az áremeléseket, április 1-től a második lépéssel, úgymond, „betette a kaput“. Várhattunk még a béralkuval? A saját kárunkra csak, hisz az új árak több mint háromszor nagyobbak már, a régi bérek pedig jóval a létminimum alatt voltak. Sajnos, az új fizetés nem emelkedhetett az árakkal arányosan. Az új bértörvény rögzíti az országos minimálbér nagyságát, ami 3150 lej bruttó, valamint a kedvezményes adózási felső bérhatárt. Irányelvként jelenik meg a régiségpótlék (hűségpénz) törlése — ebben az esetben a kedvezményes adóhatár 10°okkal magasabb lehet. A társulati egyezmény, amit a vezetőség és az alkalmazottak képviselői közösen állítottak össze, meghatározza az ele nve‘v"-" »év évben alkalmazandó fizetési formákat, a pótlékok sorsát, a bérlépcsőket, valamint rögzíti a munkahelyek nehézségi osztályokba sorolását, elfogadta az egyes munkahelyeken alkalmazott személyes értékelések kritériumait. Ugyancsak itt rögzítődött a fizetésegyező albizottságok és a fellebbezéseket felülvizsgáló bizottság összetétele. A tulajdonképpeni alku lebonyolítása, sajnos, már nem volt egységes. Egyes munkahelyvezetők elsiették a tárgyalást, nem adtak elegendő információt az alkalmazottaknak ahhoz, hogy tartózkodás nélkül ül-sen mindenki a tárgyalóasztalhoz. Ugyancsak elmarasztalóan kell szólnunk a jogi szolgálatunkról is, valamint azon alegységekről (irodákról), amelyek „kezén“ a pénzügyi adatok megfordulnak. Hol volt a munkásszolidaritás a béralku előtt? Miért volt önző a többség? Lehet, hogy többet is elérhettünk volna, ha mellőzzük a közeljövőben szükséges beruházásokat, és legkevesebb 500 embert az utcára teszünk. Ezt még nem meri vállalni senki. Ilyen követeléssel szakszembeti oldalról nem állhattunk elő, habár nem az állandó munkahelyet, hanem az állandó foglalkoztatottságot kell biztosítani. Eljövendő jólétünk függ a munkaerő mobilitásának biztosításától. Ott kell dolgoznunk, ahol szükség van tudásunkra, munkavégző képességünkre, és megfizetnek. De hol vannak az új munkhelyek? A társadalombiztosítás ezen oldala még nem létezik. A társulati adminisztrációs vonalak nem felelnek meg a piacgazdaság követelményeinek. Egy kis rosszindulattal azt is mondhatjuk, hogy „kapitalistásdit“ játszunk. A vezetőség teszi magát, hogy ő a tulajdonos, mi meg hagyjuk magunkat kizsákmányolni. Az érdekes csak ezután következik: az állam (a kormány) teszi zsebre a hasznot! Az iparági szakszervezeti szövetség szakemberei felmérést készítettek az átlagember mindennapi kiadásairól. Egy közepes család (férj, feleség és két gyermek) létminimuma havi 8000 lej tiszta jövedelem. Hány családban van ez meg? Az igényeinknek megfelelő fizetést főállásból nem tudjuk biztosítani. A gondtalan megélhetéshez, sajnos, szükséges lesz a másodállás felvállalása is. Fogjuk bírni az ütemet? Ami jónak mondható el az egészből az, hogy helyrekerült a műszaki értelmiségiek besorolása. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden műszakinak nagyobb a fizetése, mint a munkásoké. Nagy a „szórás“. Van nagyon alacsony mérnöki fizetés is és magas munkásfizetés is. Némi előnyben részesült a fiatal munkaerő , az öregebbek fizetése nem nőtt a fiatalokéval arányosan. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért“ elv alapján, műszaki fejlettségünket jellemezve eltűnt a munkások kategóriánkénti besorolás szerinti bérkülönbsége. Az elvégzett munka nehézségi foka volt a döntő tényező. * Panasz, reklamáció, az, mint várható volt, bőven került. Nehéz vállalkozás lett volna úgy megoldani egy ilyen kényes kérdést, hogy mindenkinek jó legyen. Nehézséget okoztak — főleg a fellebbezési bizottságnál — a munkahelvezetők, mesterek, egyes munkásokkal szembeni „kis figyelmedével“, hisz, minden bizalmasság ellenére, pontosan ezek merték el, hoggy egy kicsit „hónuk alá nyúltak“. Így érhettek el magasabb fizetéseket. Leértékeltek szinte mindenkit, aki a béralkut megelőző napokban, hetekben betegség, gyermeknevelés miatt nem tartózkodott, a munkahelyén. Ez már emberi gyarlóség, hisz köztudott, hogy könnyebb elvenni attól, aki nincs jelen. Érdekességként jegyeztem meg magamnak, hogy senki, de senki nem tartja magát átlagon alulinak. Azt sem nagyon akarta megérteni a közösség, hogy ha valaki átlagon felülre került a fizetésével, automatikusan átlag alá szorított egy másikat. Azok, akik nagyon alacsony alrnitotkanták, szinte munkanélkülinek tarthatják magukat, mert főleg hozzáállásuk, magatartásuk miatt kerültek elmarasztalt helyzetbe. A gyakori késések, a munkamegtagadás, az italozás (a társulaton belül), a csoportba való be nem illeszkedés, az önálló munkára való képtelenség meg egyéb ez°khez hasonló, szubjektív (?) tényező negatívan hatott nagyon sok ember bérajánlatánál. Még volt egy érdekesség. Nem is a saját fizetésük miatt panaszkodtak utólag az alkalmazottak — város- és megyeszinten is szép fizetést alkudhatott ki a többség magának —, hanem azért, mert a másik (a kolléga) többet kapott. Slány évig fogjuk még a szomszéd kecskéjét bámulni? A munkáról — a társulati béralkut jelentő szinte egy hónap alatt —, mindannak ellenére, hogy az egységnyi munkaidőre eső munkavégzés nagyobb, mint például '89-ben volt, kevés szó esett. Radikalizmus és mérsékeltség (folytatása első oldalról) dikalizmuson, bár nyilvánvalóan eltérő ideológiai háttérrel. Ez ugyanis nem egy egységes ideológiai áramlat. Amit mi összevonva radikalizmusnak nevezünk, abban vannak olyanok, akiket mások narodnyik-populistának neveznek, vannak olyanok, akiket mások anarchista-liberálisnak vagy anarcho-szindikalistának neveznének. Szóval az ideológiai spektrum nagyon távoli pontjairól találkoznak ezek abban, hogy tagadják a mérsékelt politika eredményességét, hogy kis lépésekkel messze lehetne jutni. (..) Domokos Géza: — Miért tartózkodott az RMDSZ az alkotmány első alaptételénél, ami definiálta a nemzetállamot? Mi világosan kifejtettük az alkotmányozó gyűlésben, hogy nem érthetünk egyet a nemzetállam fogalmával. És megindokoltuk, hogy miért. Mégis miért tartózkodtunk ? Azért, mert tudtuk, hogy következik a hetedik alaptétel, amelyik úgy szól, hogy az alkotmány garantálja a kisebbségek nemzeti identitásának megőrzését gazdasági, politikai, kulturális, vallási, szellemi téren. Az lett, amire mi számítottunk. A Román Nemzeti Egységpárt képviselői javaslatot nyújtottak be, hogy ezt a tételt töröljék az alkotmányból. Arra gond doltünk, mivel ez számunkra létfontosságú pontja az eljövendő alkotmánynak, nagyon fontos, hogy megértésre, támogatásra Máron a többség részéről. Úgy gondoltuk, hogy jobb, ha mi abban a rendkívül érzékeny puban, a nemzetállam fogalmával, ami nagyon felborzolta a kedélyeket, inkább tartózkodunk. Ezzel nem szavaztuk meg, csak tandoka a prlamentben van elvi és taktikai jellegű szavazat. Ezt mi taktikaiellegű szvazatnak tekintettük az előbb elmondott oknál fogva. Egy másik példát is hoztak fel, a földtörvénnyel kapcsolatban. Hatvannál több módosító javaslatot nyújtott be az RMDSZ parlamenti csoportja, amiből négyet fogadtak el. Mégis, miért szavaztuk meg a törvényt? Azért, mert mindent el akartunk követni, hogy meggyőzzük a romániai falu népét, hogy minél többen igényeljék és vegyék vissza földjeiket. Sok helyen tapasztaltuk azt, hogy ingadoznak ezt a lépést megtenni. Tartottunk attól, hogy ha ellenszavazunk, akkor a mi paraszttársadalmunk még jobban elbizonytalanodik, holott ebben a törvényben, minden hibája és egyenesen bűne ellenére, még mindig sok olyan jog van, ami lehetőséget nyújt arra, hogy meginduljon egy folyamat, a parasztság újjáéledése, a falu feltámadása. Ami a radikalizmust és a romániai magyarságot illeti, jelen pillanatban senki sem tudja azt, hogy a mi választóinknak ilyen szempontból mi az álláspontja. Én nem tudom azt állítani, hogy mérsékelt, megfontolt, hész arra, hogy elfogadja a kis lépéseket. De arra sem látok sok jelet, hogy a romániai magyarság radikális lenne, nem értené meg azt, hogy realista kisebbségi puskát ’Mi Mutat”' -a Romániában. Felmerült itt az az ötlet is, hogy létre kellon egy keménykutató intézetet, hogy pontosabban megismerhessük az RMDSZ tagságának, a romániai magyarságnak a véleményét egész sor kérdésről. Segíthetnek a pontosabb tájékozódásban... 1 .0 „Világiani és világítani (folytatás az első oldalról) Az irányeszmék kifejezésére szánt tanulmányok (intelmek) közül a legjelentősebb a történelmi alapok megőrzéséről készült. Ezen alapok közül elsőnek a földet emiíti. A veszélyt is érzékeltette: a magyar birtok mind sűrűbben előforduló elidegenítését. Mint liberális tudta, hogy más népeket a birtokszerzésben nem lehet meggátolni, ezért a hazaszeretetre és az erkölcsi kötelességre hivatkozott. Nagy fontosságot tulajdonított az „egyesületi buzgóságnak“, mert az egyesületi élet gyakorlóiskolája lehet az „ önkormányzásnak, az egyesületi munkásság lehető nagy számra kiterjesztve pótléka lehet a politikai cselekvőségnek". Mikó a történeti alapok közé sorolta a nemzeti szokások, erkölcsök, történeti hagyományok, ünnepek, nyelv, zene, tánc és öltözet ápolását és — természetesen — a nemzeti öntudatot. A nemzeti öntudat — Mikó fogalmazásában — olyan a népek életében, mint az önérzet az egyénnél, alanja a létnek és a „virágzásnak“, s amely nemzet cselekedeteiben az öntudatossal nem látszik, vagy csecsemőkorát éli, vagy közeledik sírjához. A nyelvről és a nemzeti öntudatról Írottak a herber nyelv- és történetfilozófia ismeretéről tanúskodik. Mikó is arra kényszerült, hogy a sorozat utolsónak közölt intelmében a hazán kívüli lakással foglalkozzék. Mondandója ma is időszerű. Mikó szerint, a hazán kívül lakást csak akkor lehet elfogadni, ha valaki erre kényszerítve vagy állásánál fogva erre kötelezve van. azoknak, akik szeszélyből, gyávaságból vagy valamilyen külön érdekből a „gólya életét folytatják“, cselekedeteiket helyeselni nem lehet: az ilyen emberek olyanok, „mint az élősdi növények, amelyek a nemes fától elszívják a nedvet azért, hogy ők haszon nélkül életüket tengessék, se virágot se gyümölcsöt nem teremvén olyanok, mint a herék, vagy orvméhek, melyek munkát emiki kész gyűjteményéből táplálkoznak, ■ mások henyélve töltik el a nyarat“. Mást ma sem mondhatnánk, amikor a megfutamodók száma egyre nő. A világ most is így megyen.