Háromszék, 1991. július (3. évfolyam, 406-427. szám)
1991-07-02 / 406. szám
HÁROMSZÉK társadalmi -politikai napilap Sepsiszentgyörgy 1991. JÜLIUS 2., KEDD 406. SZÁM ara 5 lej Szembenézni a történtekkel Az első és második világháborúban elesett mikós diákok és 1942—44 közötti vészkorszak áldozatául esett zsidó diákokra emlékeztünk péntek délben. A Székely Mikó Kollégium udvarán, tanárok és diákok csoportja előtt, Bíró Béla iskolaigazgató mondta, hogy kegyeletünket leróni gyűltünk össze azok előtt, kiket a bűnös népirtás korszakában a Székely Mikó Kollégiumból diákként vezényeltek ki a golyózáporba, vagy hurcoltak el haláltáborokba ... Szent kötelességünk szembenézni a történtekkel. Tudatosítani azt, aminek nem szabad megismétlődnie. E figyelmeztetés, sajnos, időszerű e XX század végi környezetünkben is. Az 1943-as mikós évfolyam részéről Havadtós Sándor amerikai lelkipásztor emlékezett társaira és Dachauban meghalt zsidó osztálytársára... A megemlékezésen jelen volt Inczie Sándor református lelkipásztor és Sebestyén Ottó katolikus lelkész. Az iskola falára két emléktáblát helyeztek el. Villa hegyen a széna (Riportunk a 3. oldalon) Törvénytevők és törvényszegők Ha lenne elég ideje és energiája az embernek ahhoz, hogy a rádióban, a televízióban és a meglehetősen elburjánzott — sok gyomot is termő — sajtóban kövesse legalább törvényhozásunk munkáját, ugyancsak meghökkentő képet alakítanak ki a két ,,honatyái“ testületről. Az első és rendkívül sokkoló megállapítás az lehetne, hogy a többségi párt és a mellé csapódott szatellit-csoportocskák kézzel-lábbal, de főleg agresszív hangoskodással azon vannak, hogy a demokráciának nevezett mannából minél kevesebbet szórjanak az istenadta nép elé, melyről — úgy tűnik — igen rossz a véleményük, s ezért egyvégtében reklámozni akarják dicső törvényeik betűjével és szellemével egyaránt Pedig ezeket az urakat e naiv és jobbra érdemes nép küldte a parlamentbe, s pont azért, hogy ott számára elfogadható és valamelyes emberi jövőt biztosító törvényeket, jogszabályokat hozzanak össze. A„ e .„törvénytudók“ és „törvénytevők“ szemmel láthatóan azon munkálkodnak, igyekeznek, fáradoznak — ugyancsak törvén magukat heti három, esetleg négy napon át —, hogy az „alkotmány rózsáit“, szirmostól, illatostól maguknak megtartván — a nép közé bőven szórják a töviseket, miközben az lépten-nyomon meg is sebzi önmagát. Ám a nép türelmes, hallgat, vagy jószerint oda sem figyel arra, hogy ,,törvénytudói“, ,,törvénytevői“ újabban egyre inkább ellene törvénykeznek. Nem azon törődnek, hogy megállapítsák: a civilizált együttélés szabályai betartása mellett mit is szabad ennek a népnek, az istenadta árva állampolgárnak, hanem éppen azon, hogy tilalmakkal és sorompókkal, korlátokkal és kerítésekkel hogyan állják el az útját, mely — kis szerencsével, sok jóakarattal — esetleg még a jövőbe is vezethetne. Tudom, hogy ezek súlyos szavak, de mindjárt igazolom. Akár száz példát is felsorolhatnék itt, de ezúttal beérem hárommal. A legfrissebbekből. Itt van például a gyülekezési jogról szóló törvény, mely szinte odáigmegy el, hogy azt is becikkelyezi, a tüntető állampolgár mennyire lehet felháborodva az őt ért sérelmekért, s főleg, hogy ennek a visszafogott felháborodásának hol adhat kifejezést... Nyilván, mennél messzebb a kormányépületektől, a közhivataloktól. Mondjuk, falumúzeum körüli parkban. Mert, ugye, oda való az istenadta nép, ott háboroghat, majálisozhat, éhségsztrájkolhat, s foglalkozhat egyéb hagyományos népi foglalatosságokkal... A „szervek“ munkáját nem illik és nem tanácsos zavarni, mert azok ugyancsak el vannak foglalva az ország maradék életerejének elapasztásával. Vagy a másik: iszonyú hosszú és kimerítő csatározás, egyeztetés, kompromisszum- és konszenzus-keresés után véglegesítenek — ó, nem európai, de valamelyest civilizált formában! — néhány alkotmánytézist, hogy néhány napra rá azoknak teljesen ellentmondó törvényszövegeket szavazzanak meg. Szemrebbenés nélkül, így leszünk mi megint „szeparatisták“, ha valamelyest is önmagunk próbálunk lenni, így húzhatják ránk a mindig kéznél lévő vizes lepedőt, ha mukkanunk iskoláinkért, nyelvhasználatunk korlátainak lebontásáért. Jaj, az önkormányzatról már szólni sem merek, szinte lelki szemeim előtt látom a Iorgovan úrék boszorkánykonyháján készülő, a helyhatóságok jogkörére vonatkozó törvénytervezetet, mely valószínűleg ezzel az épületes megállapítással fog elkezdődni. ..a helyi hatóságok azon szervek, melyeket a központ a helyükre tett... “ A harmadik példámat már ki sem „bontanám“, mindössze utalok rá: újra az iskoláinkról van szó. Kolozsvárott bejelentik, hogy három magyar MAGYAR LAJOS (folytatja a 2. oldalon) Védőbeszéd — toleranciáért Nem tudom, önök közül, hányan ismerik azt a tényt, hogy Sepsiszentgyörgy 1972-től egy magas művészeti színvonalú együttest támogat anyagilag olyat, mely Euterpének hódol. Június 18—21. között a fent említett „csoportosulás“, mely Vox Humana konspirativ néven ismert, átlépte a magyar határt, és Miskolc felé vette útját, ahol azokban a napokban nemzetközi kamarakórus-fesztivál volt NICULINA ŢÎNŢAR (folytatása a 2. oldalon) A MAGYAR REFORMÁTUSOK világtalálkozójáról „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk ?”. Útban a Nagy Találkozó felé, lélekben és szellemben a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójára készülve, ilyetén gondolatok és érzések foglalkoztattak . A létmentés, a lélekmentés új lehetősége lesz ez a találkozó, a világban szétszórtságban élő magyar reformátusoké, az egyetemes magyar szellem égboltja alatt. Egyszerűbb szavakkal kifejezve, csodálatos érzés lesz itt és most magyarnak lenni. Ezt mondhatják nemzeti büszkeségnek, melyet a mi erdélyi Sütő Andrásunk a sajátosság méltóságának nevezett. Tartozni egy néphez, egy nemzethez, nem csak büszkének, de méltónak is lenni ennek történelméhez, nyelvéhez, kultúrájához felemelő és felelős emberi érzés. Ezt éreztük mi, átlépve az országhatárt. És, íme, bebizonyosodott, hogy a hit, a szeretet, a szellem nem ismer határokat ! Szétzúz minden gátat, és az összetartozók újra és újra találkoznak ! Szép és nemes érzés hinni és vallani ezt nekünk, székelyeknek, erdélyi református magyaroknak, akik eljöttünk erre a találkozóra. „Székely lévén, magyar nemzetbéli vagyok“ — vallotta magáról falunk. Bardóc nagy református lelkipásztora, a történész és botanikus Benkő József a XVIII. században. S valljuk ma is, és vallottuk mindenkor, a nagy politikai paktumok és diktátumok előtt és után. „Omló egekalatt“ kerestük, társadalmi erő és hatalom híján, a kisebbségi lét nyomorúságában és megalázottságában, a szellem és hit erejével a megmaradást, a puszta létünk megőrzését. És íme, élünk és vagyunk, és tenni fogunk, amíg a mi népünknek Tőkés Lászlói, Sütő Andrásai vannak és lesznek ! Zúgjon fel hát a magyar zsoltár, keressen fel minden magyart ! „Székelyek ott a bércek szikla-mellén / üljetek mellém ! / Magyarok ott a Tisza partján / magyarok ott a Duna partján, / magyarok ott a tót hegyek közti, üljetek mellém. / Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párizsban vagy Amerikában, üljetek mellém ! / Ülj ide, gyűlj ide, népem, s hallgasd, amit énekelek.“ „Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön / zsoltárod..." BENKŐ EMŐKE HÍRVILÁG VAN REMÉNY A BÉKÉS RENDEZÉSRE Több napig tartó tűzpárbaj után, nagyjából elhallgattak a fegyverek Jugoszláviában. A nemzetközi diplomácia lépéseinek és a jugoszláviaiak belátásának következtében lehetővé válik a térséget feszültségükben tartó kérdés békés rendezése. Jelentős fordulatnak számít, hogy megoldódik a május 15-e óta tartó szövetségi elnökségi válság, elismerték a horvát soros elnököt, ugyanakkor tűzszünetet rendeltek el, és megegyeztek abban: három hónap alatt döntik el a szövetségi rendszer mikéntjét. A Közös Piacfolytatása a 2. oldalon) Nemzetközi Ifjúsági Tábor Az illyefalvi református vártemplom ásványokkal körülzárt tornya látható felvételünkön. A földrengések rongálta tornyot és várfalat renoválják ... Nem ettől aktuális ez a hír, hiszen ezek a munkálatok már a múlt év őszétől tartanak, a torony javítása pedig az ígéretek szerint jövő héten befejeződik. De július harmadikától Nemzetközi Ifjúsági Tábor fog működni a vártemplom környékén. Eddig Hollandiából, Svájcból, Magyarországról és a bukaresti műépítészeti egyetemről jelentkeztek a résztvevők. Egyelőre az Ifjúsági Telep felépítéséért gyűlnek össze Illyefalván, melynek későbbi rendezvényeiről még csak tervek vannak. Kép és szöveg: ALBERT LEVENTE