Háromszék, 1991. július (3. évfolyam, 406-427. szám)

1991-07-02 / 406. szám

HÁROMSZÉK Sepsiszentgyörqy 1991. JÜLIUS 2., KEDD 406. SZÁM ara 5 lej társadalmi -politikai napilap Törvénytevők és | törvényszegők Ha lenne elég ideje és energiája az embernek ahhoz, hogy a rádióban, a televízióban és a meglehetősen elbur­jánzott — sok gyomot is termő — saj­tóban kövesse legalább törvényhozá­sunk munkáját, ugyancsak meghök­kentő képet alakítanak ki a két ,.hon­atyái“ testületről. Az első és rendkívül sokkoló meg­állapítás az lehetne, hogy a többségi párt és a mellé csapódott szatellit-cso- portocskák kézzel-lábbal, de főleg ag­resszív hangoskodással azon vannak, hogy a demokráciának nevezett man­nából minél kevesebbet szórjanak az istenadta nép elé, melyről — úgy tű­nik — igen rossz a véleményük, s e- zért egyvégtében rekcumozni akarják dicső törvényeik betűjével és szelle­mével egyaránt Pedig ezeket az ura­kat e naiv és jobbra érdemes nép küldte a parlamentbe, s pont azért, hogy ott számára elfogadható és va­lamelyes emberi jövőt biztosító tör­vényeket, jogszabályokat hozzanak össze. Am e ..törvénytudók“ és „törvény­tevők“ szemmel láthatóan azon mun­kálkodnak, igyekeznek, fáradoznak — ugyancsak törvén magukat heti há­rom, esetleg négy napon át —. hogy az „alkotmány rózsáit“, szirmostól, il­latostól maguknak megtartván — a nép közé bőven szórják a töviseket, miközben az lépten-nyomon meg is sebzi önmagát. Ám a nép türelmes, hallgat, vagy jószerint oda sem figyel arra, hogy ,,törvénytudói“, ,,törvénytevői“ újab­ban egyre inkább ellene törvénykez- nek. Nem azon törődnek, hogy megál­lapítsák: a civilizált együttélés szabá­lyai betartása mellett mit is szabad ennek a népnek, az istenadta árva ál­lampolgárnak, hanem éppen azon, hogy tilalmakkal és sorompókkal, kor­látokkal és kerítésekkel hogyan állják el az útját, mely — kis szerencsével, sok jóakarattal — esetleg még a jövő­be is vezethetne. Tudom, hogy ezek súlyos szavak, de mindjárt igazolom. Akár száz példát is felsorolhatnék itt, de ezúttal beérem hárommal. A legfrissebbekből. Itt van például a gyülekezési jogról szóló tör­vény, mely szinte odáig .megy el. hogy azt is becikkelyezi, a tüntető állam­polgár mennyire lehet felháborodva az őt ért sérelmekért, s főleg, hogy en­nek a visszafogott felháborodásának hol adhat kifejezést... Nyilván, mennél messzebb a kor­mányépületektől, a közhivataloktól. Mondjuk: falumúzeum körüli parkban. Mert. ugye, oda való az istenadta nép, ott háboroglu ', majálisozhat, éhség­sztrájkolhat. s foglalkozhat egyéb ha­gyományos népi foglalatosságokkal... A „szervek“ munkáját nem illik és nem tanácsos zavarni, mert azok u- gyancsak el vannak foglalva az ország maradék életerejének elapasztásával. Vagy a másik: iszonyú hosszú és kimerítő csatározás, egyeztetés, komp­romisszum- és konszenzus-keresés után véglegesítenek — ó, nem euró­pai, de valamelyest civilizált formá­ban! — néhány alkotmánytézist, hogy néhány napra rá azoknak teljesen el­lentmondó törvényszövegeket szavaz­zanak meg. Szemrebbenés nélkül. így leszünk mi megint „szeparatisták“, ha valamelyest is önmagunk próbálunk lenni, így húzhatják ránk a mindig kéznél lévő vizes lepedőt, ha mukka­nunk iskoláinkért, nyelvhasználatunk korlátainak lebontásáért. Jaj, az ön- kormányzatról már szólni sem merek, szinte lelki szemeim előtt látom a Iorgovan úrék boszorlcánykonyháján készülő, a helyhatóságok jogkörére vonatkozó törvénytervezetet, mely va­lószínűleg ezzel az épületes megálla­pítással fog elkezdődni: ,.a helyi ható­ságok azon szervek, melyeket a köz­pont a helyükre tett... “ A harmadik példámat már ki sem „bontanám“, mindössze utalok rá: új­ra az iskoláinkról van szó. Kolozsvá­rott bejelentik, hogy három magyar MAGYAR! LAJOS (folytatja a 2. oldalon) Villa hegyen a széna (Riportunk a 3. oldalon) Szembenézni a történtekkel Az első és második világháborúban elesett mikós diákok és 1942—44 közötti vészkorszak áldozatául esett zsidó diákokra emlékeztünk péntek délben. A Székely Mikó Kollégium udvarán, tanárok és diákok csoportja előtt, Bíró Béla iskolaigazgató mondta, hogy kegyeletünket leróni gyűltünk össze azok előtt, kiket a bűnös népirtás korszakában a Székely Mikó Kollégium­ból diákként vezényeltek ki a golyózáporba, vagy hurcoltak el haláltáborok­ba ... Szent kötelességünk szembenézni a történtekkel. Tudatosítani azţ, a- minek nem szabad megismétlődnie. E figyelmeztetés, sajnos, időszerű e XX század végi környezetünkben is. Az 1943-as mikós évfolyam részéről Havadtól Sándor amerikai lelki­pásztor emlékezett társaira és Dachau-ban meghalt zsidó osztálytársára... A megemlékezésen jelen volt Inczie Sándor református lelkipásztor és Se­bestyén Ottó katolikus lelkész. Az iskola falára két emléktáblát helyeztek el. Védőbeszéd — toleranciáért Nem tudom, önök közül, hányán is­merik azt a tényt, hogy Sepsiszent- györgy 1972-től egy magas művészeti színvonalú együttest támogat anyagi­lag olyat, mely Euterpének hódol. Jú­nius 18—21. között a fent említett „csoportosulás“, mely Vox Humana konspirativ néven ismert, átlépte a magyar határt, és Miskolc felé vette útját, ahol azokban a napokban nem­zetközi kamarakórus-fesztivál volt NICULINA ŢÎNŢAR (folytatása a 2. oldaton) HÍRVILÁG VAN REMÉNY A BÉKÉS RENDEZÉSRE Több napig tartó tűzpárbaj után, nagyjából elhallgattak a fegyverek Jugoszláviában. A nemzetközi diplo­mácia lépéseinek és a jugoszláviaiak belátásának következtében lehetővé válik a térséget feszültségükben tartó kérdés békés rendezése. Jelentős for­dulatnak számít, hogy megoldódik a május 15-e óta tartó szövetségi elnök­ségi válság, elismerték a horvát soros elnököt, ugyanakkor tűzszünetet ren­deltek el. és megegyeztek abban: há­rom hónap alatt döntik el a szövetsé­gi rendszer mikéntjét. A Közös Piac (folytatása a 2. oldalon) Nemzetközi Ifjúsági Tábor Az illyefalvi református vártemp- lom ásványokkal körülzárt tornya lát­ható felvételünkön. A földrengé­sek rongálta tornyot és várfalat reno­válják ... Nem ettől aktuális ez a hír, hiszen ezek a munkálatok már a múlt cv őszétől tartanak, a torony javítása pedig az ígéretek szerint jövő héten befejeződik. De július harmadikától Nemzetközi Ifjúsági Tábor fog működni a vár­templom környékén. Eddig Hollandiá­ból, Svájcból, Magyarországról és a bukaresti műépítészeti egyetemről je­lentkeztek a résztvevők. Egyelőre az Ifjúsági Telep felépítéséért gyűlnek össze Illyefalván, melynek későjbi rendezvényeiről még csak tervek van­nak. i Kép és szöveg: ALBERT LEVENTE A MAGYAR REFORMÁTUSOK vilägtalAlkozöjArgl „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk ?<; Űtban a Nagy Találkozó felé, lélekben és szellem­ben a Magyar ReformáUisok II. Világtalálkozójára ké­szülve, ilyetén gondolatok és érzések foglalkoztattak : A létmentés, a lélekmentés új lehetősége lesz ez a találkozó, a világban szétszórtságban élő magyar refor­mátusoké, az egyetemes magyar szellem égboltja alatt. Egyszerűbb szavakkal kifejezve, csodálatos érzés lesz itt és most magyarnak lenni. Ezt mondhatják nemzeti büszkeségnek, melyet a mi erdélyi Sütő Andrásunk a sajátosság méltóságának nevezett. Tartozni egy néphez, egy nemzethez, nem csak büszkének, de méltónak is lenni ennek történelméhez, nyelvéhez, kultúrájához fel­emelő és felelős emberi érzés. Ezt éreztük mi, átlépve az országhatárt. És, íme, bebizonyosodott, hogy a hit, a szeretet, a szellem nem ismer határokat ! Szétzúz min­den gátat, és az összetartozók újra és újra találkoznak ! Szép és nemes érzés hinni és vallani ezt nekünk, székelyeknek, erdélyi református magyaroknak, akik el­jöttünk erre a találkozóra. „Székely lévén, magyar nem­zetbéli vagyok“ — vallotta magáról falunk. Bardóc nagy református lelkipásztora, a történész és botanikus Benkő József a XVIII, században. S valljuk ma is, és vallottuk mindenkor, a nagy politikai paktumok és dik­tátumok előtt és után. „Omló egek .alatt“ kerestük, társadalmi erő és hata­lom híján, a kisebbségi lét nyomorúságában és megalá- zottságában, a szellem és hit erejével a megmaradást, a puszta létünk megőrzését. És. íme. élünk és vagyunk, és tenni fogunk, amíg a mi népünknek Tőkés Lászlói. Sütő Andrásai vannak és lesznek ! Zúgjon fel hát a magyar zsoltár, keressen fel min­den magyart ! „Székelyek ott a bércek szikfa-mellén / üljetek mel­lém ! / Magyarok ott a Tisza partján / magyarok ott a Duna partján, / magyarok ott a tót hegyek közit, ülje­tek mellém. / Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párizs­ban vagy Amerikában, üljetek mellém ! / Ülj ide, gyűlj ide, népem, s hallgasd, amit énekelek.“ „Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön / zsoltárod..." BENKÖ EMŐKE

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék