Háromszék, 1991. július (3. évfolyam, 406-427. szám)
1991-07-02 / 406. szám
labdarúgás Átszervezés előtt a román labdarúgás Úgy tűnik, a Román Labdarúgó Szövetség is megelégelte a sportágban elburjánzott sportszerűtlenségeket, s rendet, fegyelmet akar teremteni. Ilyen irányú lépésnek tekinthetjük a labdarúgó-élet átszervezését. Az ősszel kezdődő 1991—92-es bajnoki év még a régi „felállításban“ zajlik, azzal a meghatározott céllal, hogy előkészítse az 1992—93-as idényre tervezett új bajnoki rendszer bevezetését 1992 őszétől tehát az A-osztály 18 csapattal rajtol, a B-osztály két tizennyolcas létszámú csoportban, a C-osztályt pedig négy csoportra szűkítik le, egy-egy csoport 20 együttest fog számlálni. A felsőbb osztályú csapatok száma ily módon 264-ről 134-re csökken. Minden osztályban a minőségre esik a hangsúly, minden osztályban a legjobbak kapnak helyet. Hogyan lesz az átállás? Az A-osztályban marad az 1991— 92-es bajnoki év 1—15. helyezettje, s ehhez csatlakozik a három B-osztályos csoport győztese. Az 1992—93-as bajnokság végén pedig nem három, hanem csak két csapat esik ki. A B-osztályban maradnak a három csoport 2—12. helyezettjei és az A-osztályból kiesett három együttes. Ezt a harminchatos mezőnyt két csoportra osztják. Az 1992—93-as bajnokság végén a két csoportgyőztes feljut az A- osztályba, 3 minden csoportból a két utolsó helyezett visszakerül a C-osztályba. .4 C-osztály mezőnyét alkotják az 1991—92-es bajnokság B-osztályosainak 13—18. helyezettjei, a tizenkét C-osztályos csoport 1—5. helyezettjei, valamint a két legjobb hatodik helyezett csapat. Az 1992—93-as bajnoki év végén a négy csoportgyőztes feljut a B-osztályba, s a csoportok utolsó négy helyezettjei visszakerülnek a megyei bajnokságba. A megyei bajnokok C-osztályba jutásáért a Román Labdarúgó Szövetség körmérkőzéses tornát ír ki. Ideje volt már rendezni a sportág sorait. De vajon ez az átszervezés elegendő lesz-e? Véget vet-e a kuliszsák mögötti machinációknak, a csapatok, a játékosok, a bírók megvesztegetésének. A futballatyák mentalitásának megváltoztatására is ki kell találni valamit. SELEJTEZŐ A C-OSZTÁLYÉRT SZENTKATOLNA — URLATI 3—1 (0—0) Kovászna. Játékvezető: Dan Petrescu. KATOLNA: Orbán — Pados, Cseh NI., Albert, Szigeti, Demkó, Cseh I., Bodosi (Opra — 46. p), Bejan, Csegezi, Kocsis. URLAŢI: Mihalache II. — Nedelcu, Safta, Dávid. Radu, Mihalache I., Juju (Davidoiu — 78. p), Grigorescu, Băltăreţu, Pană, Ştefan. Góllövők: Radu (53. p), Cseh II. (75. p), Demkó (80. p — 11 m), Cseh I. (86. p). Kiállítva: Opra (50. p). A vendégek alkalmazkodtak jobban a nehéz pályához, ők uralták az első félidőt, s hogy nem lőttek gólt, gólokat, az Orbán kapus érdeme. Az 50. percben Oprát kiállítja a játékvezető — jogosan —, majd három perccel később, az elalvó katonai védelem mellett. Radu öt méterről a léc alá fejeli a labdát. 0—1. Az ezt követő jó negyedóra olyan, mint egy rossz álom, a vendégek játszadoznak a gólhelyzetekkel. Az utolsó 20 percre feltámad a katolnai együttes. Igazi huszáros hajrába kezd. Cseh N. a 75. percben mintegy 30 méterről lőtt bombagóljával egyenlít. 1—1. A vendégek beszorulnak saját kapujuk előterébe, védik a védhetőt. Bejant csak szabálytalanság árán tudják feltartóztatni. A tizenegyest Demkó értékesíti. 2—1. Négíy perccel a befejezés előtt Cseh I. állítja be a végeredményt. 3—1. Az utolsó 20 percben mutatott játékával megérdemelte győzelmét a bajnokcsapatunk. Egy jó együttest kényszerített megadásra. Csak így tovább. A jó folytatáshoz — a viszszavágón — kívánunk sok sikert, katonaiak. GAZDA ISTVÁN ( HÁROMSZÉK --------------------—-------------------sportélet APOSTOLI BUSSZAL ORSZÁGOS KÖRÚTON Hátizsákos, napbarnított öregúr látogatott meg a szerkesztőségben — a iaşi-i Petriţa. Crăciun, aki ez év április 28-án indult el a moldvai városból, hogy az „apostoli busszal“, azaz gyalog bejárja az ország még meg nem látogatott megyéit. Az öregúr ugyanis két évvel ezelőtt körbejárta az országot (átgyalogolt a határ menti megyéken), letaposva 2425 km-t. Ezt a szupermaratoni távot 74 nap alatt tette meg. Az idén az, úgymond, belső megyéken gyalogolt, gyalogol át. Az eddig eltelt 61 nap alatt 2 251 kilométert tett meg 22 megyében, áthaladt 52 városon, 123 községen és 223 falun. Naponta 40—45 kilométert gyalogol a 62 éves Petrita bácsi. — Mielőtt elindultam volna — meséli —, „jóakaróim“ óva intettek. Ne menj Erdélybe és főleg a magyarok lakta megyékbe, mert ott még hideg vizet sem adnak neked. Majdnem igazuk lett, hiszen nem hideg vízzel, hanem pálinkával, borral fogadtak mindenütt és nagy-nagy szeretettel mind a román, mind a magyar emberek. Mindenütt igazi barátok között vezetett az utam. Nézze, itt van ez a napló, tele szívderítő bejegyzésekkel, sok száz aláírással. Mindenik cérból a szeretet, a barátság sugárzik. Cak jót és nagyon jót mondhatok otthon az erdélyi magyarokról. Távolról sem olyanok, mint amilyenre lefestik őket az újságok... Hadd köszönjem meg a lapjuk hasábjain a sepsiszentgyörgyi és Kovászna megyei lakosok vendégszeretetét, baráti viszonyulást. — Sepsiszentgyörgyről merre vezet az útja? — Hargita és Neamţ megyén át haladok Iaşi felé. Ezt a 360 km-t 10—12 nap alatt szándékszom legyalogolni. — A nagy vállalkozásra kapott-e szponzori segítséget ? — Nem. Saját zsebemre gyalogolok. A szállásra sehol sem vettek el pénzt, és nagyon sok helyen meg vendégeitek, így aztán a kajára sem kellett sokat költenem. Na, de ne nyújtsam hoszszúra a beszélgetést. Ma még negyven kilométer áll elöttem s a festői szépségű Tusnádfürdő vár. — Jó utat, Petrita bácsi, erőt eg készséget ! JÁTSZANI KELL ! Beköszönt a nagyvakáció. Pihennek a labdák, pihennek a csapatok, és pihen az iskolások hada. De ez a pihenés nem mehet a teljes elernyedésig. A vakációban is játszani kell. A sportolóknak, hogy megőrizzék erőnlétüket, a tanulóknak, hogy teljes mértékben kikapcsolódjanak, hogy felfrissüljenek ... A megszokott játékok mellé mi is ajánlunk néhányat. Olyanokat, amelyek nálunk nemigen ismertek, de könnyen elsajátíthatóak, sőt, báármelyik csapat be is iktathatja edzésprogramjába. Kezdjük hát. FOCI KÉT LABDÁVAL Nyolc-tíz fős csapatok játsszák. A játékra általában a labdarúgás szabályai érvényesek. Ami eltérő: mindkét csapat kap egy-egy labdát, és feláll saját térfelére, amelyen már kijelölték — egymással szemben — a két, egyenként egy méter széles kaput. Kezdéskor mindkét csapat a saját térfelének kapuja elől indítja el a labodát. A cél: minél több gólt rúgni az ellenfélnek. A két labdát ugyanannak a csapatnak a játékosai is birtokolhatják, így aztán egyszerre két labdával is lehet gólt, gólokat rúgni, természetesen, ha a kapusok ezt megengedik. A gól után alapállásból folytatódik a játék. - FOCI TÖBB KAPUVAL A résztvevők száma: 6—10. A kijelölt pálya vagy terem szélén helyezzünk el annyi széket (vagy egyéb, hasonló nagyságú kapunkvalót), ahány játékos vesz részt a játékban. Minden játékos elfoglal egyegy kaput. A kezdő játékos elrúgja a kb. 10 cm átmérőjű (de, ha nagypoo, az sem baj labdát. A többiek kiszaladnak saját kapujukból, s megkezdik a csatát a labdáért. A cél az, hogy berúgják valakinek a kapujába. .A kaput állandóan védeni nem szabad, egyetlen játékos sem álldogálhat a kapujában a rárúgott labdákat várva. Ha viszont valaki úgy látja, hogy kapuja előtt nagy a csődület, akko odaszaladhat, és igyekezhet eltávolítani a környékről a labdát, sőt, védheti is a rálőtt lasztit. Ha valamelyik kapuba bemegy a labda, akkor a tulajdonosa elkiáltja magát, hogy vegz. Mindenki visszaáll saját kapujába, és utána egy kapuval jobbra lép. A labdát a gólt kapott játékos hozza játékba. Ha ismét az ő kapujába megy be a labda, akkor már kettőt kiált, Esten ,az már a második kapott gólja. A játék hat gólig megy. Ha valakinek legalább négy gólja van már, e kor végigkérdezheti kezdés előtt a gólok számát. Az a játékos nyer, akinek a játék végén a legkevesebb gólja van. Szerkesztette: ÁKOS KÁROLY 4 „Most jöttem be (folytatás a 3. oldalról) Mit mond a falu egyik első embere ? Elsősorban is az elhagyatottságról beszélnék, amit a néptanács hiánya okoz. Itt van ez a nagy közigazgatási épületünk, itt van ez az egységes, kemény falu, erős magángazdaságokkal, a vak is látja, hogy ennek a közösségnek önigazgatásra van szüksége, önálló községként kell működnie, és mégsem hallgatják meg kérelmünket. Benyújtottuk a megyének, a parlamentnek, várjuk a választ jogos igényünkre... A helyi választások is halasztódnak őszről tavaszra, tavaszról őszre, telik az idő, a helyi vezetőségnek nincs szava, nincs hatalma, hogy irányítson, vezessen, hogy összefogja a falut közös dolgokra. Ha így haladunk tovább is, egészen tönkremegyünk. Minket a földtörvény nem befolyásolt, mert nálunk nem volt kollektivizálás. A komasszált területekkel van a baj, a kollektívekkel és az állami gazdaságokkal történt cserékkel. Van, amit már visszafoglaltunk, persze ez törvényesen még nincs intézve, ezzel még lesz bajunk. Ilyen ügy van az uzoni, a var’vasi állami gazdaságokkal. Nincs elég régiónk a mi szarvasmarha-állományunk méretéhez viszonyítva. Mert átlagban lehet számolni kamunként három nagyállatot, juhot pedig rengeteget, az hatalmas számban van, még négyezernél is több. Mi voltunk már panaszra mindenütt, de az ügyek nagyon vontatottan mennek. Kilőttek, meghalhattak, szó se róla, a partok is előverődtek, de, tiszta ügy nincs, öszszesen negyvenkét hektár legelőről lenne szó.. ték ki, a madarainkat a juhok verték föl. Hadd említsem meg, hogy az egykori maurivilágunk 2001 ma már nem lehet látni pacsirtát, fürjét, filemjét. Kivesztek a mezőgazdaság összes hasznos madarai. A múltban patakjaink tele voltán pisztrángját meg egyéb halakkal, nyáron az állóvizekben hemzsegett az ivadék, ma nem lehet látni egyet sem, a vizbén levő kövek lemohásodnak. Tehát, csak a vandisznóknak van értékük, becsületük, csak azokat kell etetni. Az őz- és szarvasetetők a mai somercsaládok szintjén vannak ellátva. A vaddisznóra is szükség van, de csak annyira, amennyit a terület eltart. Figyelembe kell venni, hogy a Hargita, Piliske láncolatáról a bükkerdőt tervszerűen elvégeztük, legalább fél évszázadra kiirtottuk, a csereerdőnk pedig beteg, csak ritkán lehet makkot látni, vagyis a kevesebb vadállomány a dollárt jobban behozná. Vissza kell térni a régi jó gyakorlatra, a kultúrtermet szélére jöhessenek el a vadászok, a vadőr tudtával, lesbe állni. Adjanak fegyvertartási engedélyt azoknak, akik szeretik ezt a sportot, és ne legyen a nacionalista szemlélet után megállapítva, hogy ki lehet vadász,ki nem. Lehetne beszélni sokat arról, hogy még most is kinek van fegyverviselési engedélye. Az erdészeti hivatal, ha szem előtt tartaná a vadászati és vadgazdálkodási alapismeretek nagykönyvét, akkor már most kellene szelektálni a külön járó vadkanokat és kocákat. Úgy gondolom, hogy ha Háromszék vármegye prefektusa, az erdőfelügyelőség főnöke, a rendőrség főnöke is megismerkedne helyzetünkkel, a helyszínen megszívlelné bajainkat, akkor nekifoghatnánk az igazi, védett mezőgazdálkodásnak ezeken a tájakon is... Magyarhermány falunk kultúrterületén 630 hektár a szántó, aminek kb. fele 7—14—20 árnyi nadrágszíj-parcellából áll. Nincsenek mezei utak és ahol gyakorlatilag jártunk, azt elkertelték. A falunkban 40—50 magántraktor van. Jönnek a kertleverések, és amelyik terményen a traktor átmegy, legyen az akár fű is, az megsemmisül. Aztán jönnek a fenyegetések, a szitkok, hogy aki rálép az övére, azt levogjá, az Istent is levágják. Nagyon érződik a falunkban a törvénytelenség, mindenki azt teszen, amit akar, se a magán-, se a közvagyont nem tiszteljük. Magyarul mondva: fonjuk. A juhtartóknak nincs törvény, a nagyállatok elől mindent elpusztítanak. A juhnélküliek pedig a már említett nadrágszíj-parcellákra mennek kaszába de a szomszédjáén parkol, ott eteti tehenét, lovát. Persze, tisztelet a kivételnek... Ez a helyzet tulajdonképpen 1965 után burjánzott el falunkban, s azóta egyre jobban mélyült. A vadakkal mit lehetne csinálni? Uram, ez n kéz probléma. Én ma is beszéltem a helybéli vadőrrel, s azt mondta, hogy van engedély két vadkan kilövésére. De ez naivon kevés. Mert félelmetes a pusztítás. Itt hiába kezdijük el a kultúrákat, ledöntik a kerítéseket. Halcsávval felszántják a terményt, tönkreteszik a kaszálókat. A falunak van két erdésze két puskával. Mit lehet tenni két fegyveret, ha riasztasz az egyik határban, túrnák a másikban, nincs menekülté«. Mivel véd.«'—»—ünk? Csandát nem lehet állítani, elszaporodtak, nem hagyják, hogy éltünk. Ahol kéne legyen harminc mázsa széna, ott lesz tíz, mert mindent... Mi csak is tudnánk megvédeni, ha ide, a faluba adnának legalább nésm.at fegverviselési engedélyt, hogy tudnék mevszervezni az őrzést, a riasztást. most azt mondok, hogy an elveseket meg Tehet fónt s amelyik esianatostól tár, azokat tilos. A tahiban vannak olyan komnbr mevbfvb.grfd e*n rek, akikre rá lehetne bízni a puskát. A ■> *-ek, pznvvaS'Ok, azok mév farKo+ttHHen tdeoiVedpek, de a medvékszintén pusztítanak. Benánik a fa'nHa... Van aki nem mer járni éjszaka az utcán, a medvék miatt... (Folytatása lapunk pénteki számában) Az erdő vad nélkül, éneklő madarak nélkül siket és néma. Az nem fáj senkinek, hogy a vadnyulat nemsokára csak a múzeumban ismerheti meg az utókor. A nyulakat a kölönc nélküli juhászkutyák él