Háromszék, 1991. szeptember (3. évfolyam, 451-470. szám)
1991-09-03 / 451. szám
HÁROMSZÉK társadalmi-politikai napilap Sepsiszentgyörgy 1991. SZEPTEMBER 3., KEDD 451. SZÁM ARA 6 LEJ Ki kit lop meg ? Egyszer azt kellene tisztáznunk: ki kinek fizet? Egy dolog egyre nyilvánvalóbbá válik, éspedig az, hogy szeretett államunk csak lopni és harácsolni akar. A kisemberektől. Csodálatosan megalkották az úgynevezett agrártörvényt, mellyel Petre Roman úr és elvtársai megpróbálják az új kollektív gazdaságokba visszakényszergetni a föld művelőit. Ez a csodálatos koncepció és csodálatos kiötlői nem akarnak egyebet, mint az eddigi álszövetkezetek helyett ál-állami mezőgazdasági korporációkat hozni létre, teljesen kezükben tartva az ország utolsó esélyre jogosult jövedelemforrását, a mezőgazdaságot. Nézzük meg csak, hogyan történik ez! Az ön- és elvbarátairól kinevezett miniszterelnök megpróbálja elhitetni, hogy ő a magántulajdon legnagyobb híve. Egyetértünk. Valóban az, ha a saját magántulajdonáról és a barátai által birtokolható javakról van szó. Különben? A mezőgazdaságot, mely ez országnak az utolsó esélyét jelenthetné egy piacgazdasági áttérés megvalósítására, egyszerűen megbénítják, hogy bebizonyítsák: csak együtt — és nyilván, a mi zsebünkre, barátaim! — lehet gazdálkodni, mert különben megdöglesz. Megdöglesz, mert hitelt csak a ROMCEREAL, kap (ami az ő csodálatos vállalatuk), az esetleg még ad hitelt a gépészeti trösztöknek, de utána — slussz. A termelő nem kap semmit. A termelő dögöljön meg, álljon be az általuk kitalált társulásokba, amit kézben tudnak tartani. Kik ezek a semmirekellő emberek, akik teljesen szétverték az ország addig is gyengélkedő mezőgazdálkodását? Első köztük a széles mosolyú miniszterelnök, utána következnek az ő minisztériumi főfunkcionáriusai és sorrendben a prefektúrái, kiknek hivatalnokait ugyancsak ez a végtelenül felelőtlen ember ,,találta ki“. Honnan veszi a jogot, hogy a falvak reményre biztatott, aztán a reménytől megint megfosztott embereit ennyire lenézze, semmibe vegye? Iszonyú látvány, hogy az ország legszorgalmasabb mezőgazdái által meglakott és megművelt földjén — Háromszéken — a székely földészek nem tartják érdemesnek — aratni. Lassan nincs is amit. Rettenetesen elburjánosodott, elgazosodott búzatáblák, kilúgozott, lepusztult krumpliföldek figyelmeztetnek rá: nem is érdemes. Amíg az országnak olyan felelőtlen és gondatlan vezetői lesznek, mint amilyenek vannak, egyszerűen nem érdemes dolgozni. Mert, kinek a zsebére — és miért? Hoztak egy teljesen félresikerült földtörvényt — hoznak ezek más, hasonló emberellenes törvényeket is —, hoztak egy elmebeteg privatizációs jusst, s az ország piheg, utolsókat rúgja nyomorúságában• Az emberek, végleg kiábrándulva, elveszítették maradék munkakedvüket, a reménytelenség letargiája leng át mindent Meddig? Fel kell ébredni már, s valóban meg kell szüntetni itt és mindörökkön a kommunizmus emberellenes ostobaságait, fel kell ébreszteni az emberek jóravaló józanságát, munkakedvét, föld- és szerszámszeretetét, mert különben — mind közönségesen — éhen döglünk valamennyien. Kivéve a tolvaj gazembereket. MAGYARI LAJOS lin. Az uzoni SOL-LACT Rt. impozáns székháza, a Béldi-kastély, a községközpont patinás épülete. A gazdaságról szóló riportunk lapunk 6. oldalán. (ALBERT LEVENTE felvétele) HELYZETJELENTÉS MEGYÉNK ÚTHÁLÓZATÁRÓL Rázós kérdés a rázós utakról Nemes Imre mérnök, a Megyei Útés Hídügyi Igazgatóság igazgatója által előadott tájékoztató alapján levonhatjuk a következtetést: a helyzet nem valami szívderítő. De lássuk csak a részleteket. Megyénk közútjainak összhossza 627 kilométer. Ebből 414 megyei, 213 pedig községi kategóriába van sorolva. A 627 kilométerből 382 km (61 százalék) aszfaltozott, 242 km (38,5 százalék) köves (kővel borított), 3 km (0,5 %) pedig földút. Hídjaink összhossza 2035 méter, melyből 1405 m (70 százalék) vasbetonból készült, 535 m (26 százalék) vegyes szerkezetű (acél, vasbeton), 95 m (4 százalék) pedig fahíd. 1991 elején aszfaltozott („modernizált“) útjaink 45 százalékának (172 kilométer) lejárt a „szavatossági“ ideje, azaz a normák szerinti karbantartásokat, javításokat pénzhiány miatt nem tudták elvégezni — megkezdeni sem! (Az előző évek során az e célra kiutalt összegek az igényeiteknél alacsonyabbak voltak.) Az aszfaltozott — csak megyei! —k utak közül jónak minősíthetők például a Sepsiszentgyörgy — Kovászna — Kézdivásárhely (kivéve a kovásznai és zabolai részeket), a Kézdivásárhely — Bükszád (kivéve a torjai és bükszádi részeket), a Sepsiszentgyörgy — Eklőpatak, a Mikóújfalu — Bárót (kivéve a bibarcfalvi részt) vagy a Gelence — Szentkatolna útszakaszok, melyeken 60 kilométeres óránkénti átlagsebességgel lehet haladni. Közepesnek minősíthető a Hidvég—Nagyajta — Barót—Vargyas, az Angyalos—Gidófalva, a Barátos—Szörcse vagy a Kovászna—Zágon útszakaszok. Ezeken 45 kilométeres óránkénti átlagsebességgel lehet menni. Egy másik kategória a köves utaké. Ezen belül jónak minősíthetőek az Uzon—Nagyborosnyó, a Szörcse—Imecsfalva, a Kovászna—Szörcse, az Árapatak—Erősd vagy a Zabola—Szörcse útszakaszok. A közepes és gyenge minőségű csoportba a Sepsikőröspatak— Középajta(?!), a Kézdimartonos — BENKŐ LEVENTE (folytatása a 3. oldalon) Magántulajdonban lévő bankot Erdővidéknek ! A Háromszék augusztus 20-i számában olvastam egy vastag betűs hírt, miszerint folyó hó 15-én „valósra vált az erdővidékiek régi álma: megkezdte működését a Román Kereskedelmi Bank Rt. Baróti Fiókja“. Lehet, hogy ez a bankegység nagy szenzáció egyesek számára, főleg a fiatalabb nemzedéknek, de az idősebbek még emlékeznek, hogy Baróton, Erdővidék központjában, nem egy, hanem több bank is működött. Ezt nem szabad elfelejteni, mert ezek a pénzintézetek adtak Erdővidék szorgalmas népének , a földművelőknek, a kisiparosoknak, a bányászoknak és a helyi értelmiségieknek — segítséget pénzszükségleteik kielégítésére. Biztosították ezek a bankok és takarékpénztárak a megtakarított tőkék megőrzését és kamatoztatását. A Baróti Takarékpénztár Rt.-t 1883- ban hozták létre. 1930-ban az alaptőkéje 3,4 millió lej volt, a kibocsátott részvények száma 20 000 darab, 150 lejes névértékkel. Az intézmény élén Bíró István állt. Szintén Baróton mű- CZIKÓ ÁRPÁD közgazdász (folytatása a 2. oldalon) Keresztényi együttérzés A Krisztus utáni első évszázadok keresztényei megértették, hogy az emberi együttérzés egymás önzetlen segítését és támogatását jelenti. Ma ez a szolidaritási érzés feltámadóban: intézmények, vállalatok vezetői és alkalmazottai, egyházi elöljárók, minden felekezet hívei nagylelkűen válaszolnak a bajlátott moldvai lakosság megsegítésére szólító felhívásokra, hiszen tudják, hogy felebarátaik kegyetlen megpróbáltatásokon mentek és mennek át. A tények beszédesek. Az ortodox, református, római katolikus, unitárius és lutheránus hívek tudva tudják, hogy Krisztus igazságát megértve (Galileaiakhoz 6., 2.) szolgálhatnak rá igazán keresztény nevükre, így tölthetik be hivatásukat. E megye román és magyar lakói elég erőt, nagylelkűséget és áldozatkészséget találtak magukban, hogy szenvedő, szükséget látott embertársaikon segítsenek. A Bodza vidéki, erdővidéki, uzoni, kökösi, bácsteleki és számos más községben, faluban és városban élő hívek nagy mennyiségű ruhát, ágyneműt, gyógyszert, háztartási eszközt gyűjtöttek össze és juttattak el a rászoruló moldvai embertársaiknak, s tetemesek az árvízkárosultak megsegítésére adományozott pénzű összegek is, melyek hozzájárulnak a kátyúba jutott életek újrakezdéséhez. Meleg köszönetet kell mondanunk tehát a különböző nyelvű és felekezetű keresztényeiknek, s azoknak is, kik e jótékony célú akciókat megszervezték, összefogták és irányították, például az uzoni és kökösi polgármesteri hivataloknak, más helyhatósági szerveknek, közületeknek. És természetesen nem szabad megfeledkeznünk a megye Vöröskereszt szervezete áldozatos munkájáról sem, mely a rendelkezésére álló erőt és lehetőségeket maradéktalanul mozgósítva, mintegy igazolta Szent Pál apostol szavainak igazságát: „KRISZTUSBAN NINCS TÖBBÉ ZSIDÓ, NINCS ÚR ÉS SZOLGA, MINDANYNYIAN EGYEK VAGYUNK.“ (Galileaiakhoz 3., 28.) Ebben a keresztényi összefogásban jó példával járt elöl a megye vezetése is. Adja Isten, hogy a szeretet erénye szüntelenül erősödjék és állandósuljon, izmosodjék a hit, hogy mindannyian a Haza, a világ és a történelem érző „állampolgárai“ vagyunk. GHEORGHE RÂTULEA ortodox esperes Tisztelt olvasónk ! Amint már bejelentettük, e lapszámunktól kezdődően, kénytelenek vagyunk emelni az újság árát, mert a tetemesen megnövekedett nyomdai költségek, papírárak és egyéb anyagárak miatt a kiadásaink minden egyes lappéldánynál túllépték a feltüntetett eladási árat. Sajnos, erre a lépésre kényszerül minden kiadvány, hiszen hiányból nem lehet gazdálkodni, veszteségekből nem lehet fenntartani folyóiratainkat és lapjainkat. Sokszor az az érzésünk, hogy a mai kormányzat végeredményben erre is törekszik, hiszen az anyagi ellehetetlenülés éppen az ellenzéki és a kisebbségi fórumokat szüntetné meg, lévén, hogy ezek nem részesülnek semmiféle anyagi-pénzügyi támogatásban, amit bőven és HÁROMSZÉK (folytatása a 8. oldalon) tgepsiszeptgyörgyy Szept.27. 1991.1 f JiLiiiw'w Lr*'11 Tv*'?^taiii 11, v'i~ . Tlrr fBebute ANDRfi!'S.?e fictor fc‘nes 2 *‡»?•» ÚGY TETSZIK, HOGY... jó helyen vagyunk itt, úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt... Stílusosan ezzel a népdallal nyitotta meg László Attila, a Mikes Művelődési Egyesület alelnöke a régi megyeháza Gábor Áron termében a tegnap, hatvan énekkar- és zenekarvezető részvételével az egyhetes szakmai fórumot. Farkas Árpád, az egyesület elnöke, köszöntő szavaiban a barátság kupolája alatt összehozott alkotóműhelyként jelölte meg a rendezvénysorozat feladatát Tájékoztató A Háromszéki Rádió-Tévé Alapítvány 25 érdeklődő-támogató indítványából született meg 1991 júniusában. Elfogadó bírósági bejegyzést augusztus 2-án kapott. Az alapító tagok elsősorban a brassói területi televízió-stúdió magyar nyelvű műsoránál ügy- és szakmaszeretetből dolgozók, de a szervezésben és az alapszabályzat véglegesítésében nagy szerepet játszottak, besegítettek közgazdászok, jogászok, műszaki szakembereik, orvosok, tanárok, művészek, újságírók, egyházi képviselők. Az alapító tagok névsora a következő: Balló Árpád tanár, Bálint Ferenc mérnök-tanár, Birtalan Ákos közgazdász, Csáki János mérnök, Égető Albert tanár, Égető Éva vegyész, Fábián Ernő tanár, Ferencz Csaba AZ ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA (folytatása a 8. oldalon)