Háromszék, 1991. szeptember (3. évfolyam, 451-470. szám)

1991-09-03 / 451. szám

HÁROMSZÉK társadalmi-politikai napilap Sepsiszentgyörgy 1991. SZEPTEMBER 3., KEDD 451. SZÁM ARA 6 LEJ Ki kit lop meg ?­­ Egyszer azt kellene tisztáznunk: ki kinek fizet? Egy dolog egyre nyil­vánvalóbbá válik, éspedig az, hogy szeretett államunk csak lopni és ha­rácsolni akar. A kisemberektől. Cso­dálatosan megalkották az úgynevezett agrártörvényt, mellyel Petre Roman úr és elvtársai megpróbálják az új kollektív gazdaságokba visszakény­­szergetni a föld művelőit. Ez a cso­dálatos koncepció és csodálatos kiöt­lői nem akarnak egyebet, mint az ed­digi álszövetkezetek helyett ál-állami mezőgazdasági korporációkat hozni létre, teljesen kezükben tartva az or­szág utolsó esélyre jogosult jövede­lemforrását, a mezőgazdaságot. Nézzük meg csak, hogyan­­ tör­ténik ez! Az ön- és elvbarátairól ki­nevezett miniszterelnök megpróbálja elhitetni, hogy ő a magántulajdon legnagyobb híve. Egyetértünk. Va­lóban az, ha a saját magántulajdoná­ról és a barátai által birtokolható ja­vakról van szó. Különben? A mező­­gazdaságot, mely ez országnak az u­­tolsó esélyét jelenthetné egy piacgaz­dasági áttérés megvalósítására, egy­szerűen megbénítják, hogy bebizo­nyítsák: csak együtt — és nyilván, a mi zsebünkre, barátaim! — lehet gaz­dálkodni, mert különben megdög­­lesz. Megdöglesz, mert hitelt csak a ROMCEREAL, kap (ami az ő csodála­tos vállalatuk), az esetleg még ad hi­telt a gépészeti trösztöknek, de utána — slussz. A termelő nem kap sem­mit. A termelő dögöljön meg, álljon be az általuk kitalált társulásokba, a­­mit kézben tudnak tartani. Kik ezek a semmirekellő emberek, akik teljesen szétverték az ország ad­dig is gyengélkedő mezőgazdálkodá­sát? Első köztük a széles mosolyú miniszterelnök, utána következnek az ő minisztériumi főfunkcionáriu­sai és sorrendben a prefektúrái, kik­nek hivatalnokait ugyancsak ez a végtelenül felelőtlen ember ,,találta ki“. Honnan veszi a jogot, hogy a falvak reményre biztatott, aztán a reménytől megint megfosztott embe­reit ennyire lenézze, semmibe vegye? Iszonyú látvány, hogy az ország legszorgalmasabb mezőgazdái által meglakott és megművelt földjén — Háromszéken — a székely földészek nem tartják érdemesnek — aratni. Lassan nincs is amit. Rettenetesen elburjánosodott, elgazosodott búzatáb­lák, kilúgozott, lepusztult krumpli­­földek figyelmeztetnek rá: nem is ér­demes. Amíg az országnak olyan fe­lelőtlen és gondatlan vezetői lesznek, mint amilyenek vannak, egyszerűen nem érdemes dolgozni. Mert, kinek a zsebére — és miért? Hoztak egy teljesen félresikerült földtörvényt — hoznak ezek más, hasonló emberellenes törvényeket is­ —, hoztak egy elmebeteg privatizációs jusst, s az ország piheg, utolsókat rúgja nyomorúságában• Az emberek, végleg kiábrándulva, elveszítették maradék munkakedvüket, a remény­telenség letargiája leng át mindent Meddig? Fel kell ébredni már, s va­lóban meg kell szüntetni itt és mind­örökkön a kommunizmus emberelle­nes ostobaságait, fel kell ébreszteni az emberek jóravaló józanságát, mun­kakedvét, föld- és szerszámszeretetét, mert különben — mind közönségesen — éhen döglünk valamennyien. Ki­véve a tolvaj gazembereket. MAGYARI LAJOS lin­. Az uzoni SOL-LACT Rt. impozáns székháza, a Béldi-kastély, a község­­központ patinás épülete. A gazdaságról szóló riportunk lapunk 6. oldalán. (ALBERT LEVENTE felvétele) HELYZETJELENTÉS MEGYÉNK ÚTHÁLÓZATÁRÓL Rázós kérdés a rázós utakról Nemes Imre mérnök, a Megyei Út­és Hídügyi Igazgatóság igazgatója ál­tal előadott tájékoztató alapján levon­hatjuk a következtetést: a helyzet nem valami szívderítő. De lássuk csak a részleteket. Me­gyénk közútjainak összhossza 627 ki­lométer. Ebből 414 megyei, 213 pedig községi kategóriába van sorolva. A 627 kilométerből 382 km (61 százalék) asz­faltozott, 242 km (38,5 százalék) köves (kővel borított), 3 km (0,5 %) pedig földút. Hídjaink összhossza 2035 mé­ter, melyből 1405 m (70 százalék) vas­betonból készült, 535 m (26 százalék) vegyes szerkezetű (acél, vasbeton), 95 m (4 százalék) pedig fahíd. 1991 elején aszfaltozott („moderni­zált“) útjaink 45 százalékának (172 ki­lométer) lejárt a „szavatossági“ ideje, azaz a normák szerinti karbantartáso­kat, javításokat pénzhiány miatt nem tudták elvégezni — megkezdeni sem! (Az előző évek során az e célra kiutalt összegek az igényeiteknél alacsonyab­bak voltak.) Az aszfaltozott — csak megyei! —k utak közül jónak minősíthetők példá­ul a Sepsiszentgyörgy — Kovászna — Kézdivásárhely (kivéve a kovásznai és zabolai részeket), a Kézdivásárhely — Bükszád (kivéve a torjai és bükszá­­di részeket), a Sepsiszentgyörgy — Ek­lőpatak, a Mikóújfalu — Bárót (kivé­ve a bibarcfalvi részt) vagy a Gelen­­ce — Szentkatolna útszakaszok, me­lyeken 60 kilométeres óránkénti át­lagsebességgel lehet haladni. Közepes­nek minősíthető a Hidvég—Nagyajta — Barót—Vargyas, az Angyalos—Gi­­dófalva, a Barátos—Szörcse vagy a Kovászna—Zágon útszakaszok. Ezeken 45 kilométeres óránkénti átlagsebes­séggel lehet menni. Egy másik kategória a köves utaké. Ezen belül jónak minősíthetőek az U­­zon—Nagyborosnyó, a Szörcse—Imecs­­falva, a Kovászna—Szörcse, az Ára­­pa­tak—Erősd vagy a Zabola—Szörcse útszakaszok. A közepes és gyenge mi­nőségű csoportba a Sepsikő­röspatak— Középajta(?!), a Kézdimartonos — BENKŐ LEVENTE (folytatása a 3. oldalon) Magántulajdonban lévő bankot Erdő­vidéknek ! A Háromszék augusztus 20-i számá­ban olvastam egy vastag betűs hírt, miszerint folyó hó 15-én „valósra vált az erdővidékiek régi álma: meg­kezdte működését a Román Kereske­delmi Bank Rt. Baróti Fiókja“. Lehet, hogy ez a bankegység nagy szenzáció egyesek számára, főleg a fiatalabb nemzedéknek, de az időseb­bek még emlékeznek, hogy Baróton, Erdővidék központjában, nem egy, hanem több bank is működött. Ezt nem szabad elfelejteni, mert ezek a pénzintézetek adtak Erdővidék szor­galmas népének , a földművelőknek, a kisiparosoknak, a bányászoknak és­­ a helyi értelmiségieknek — segítséget pénzszükségleteik kielégítésére. Bizto­sították ezek a bankok és takarék­­pénztárak a megtakarított tőkék meg­őrzését és kamatoztatását. A Baróti Takarékpénztár Rt.-t 1883- ban hozták létre. 1930-ban az alaptő­kéje 3,4 millió lej volt, a kibocsátott részvények száma 20 000 darab, 150 lejes névértékkel. Az intézmény élén Bíró István állt. Szintén Baróton mű- CZIKÓ ÁRPÁD közgazdász (folytatása a 2. oldalon) Keresztényi együttérzés A Krisztus utáni első évszázadok keresztényei meg­értették, hogy az emberi együttérzés egymás önzetlen segítését és támogatását jelenti. Ma ez a szolidaritási érzés feltámadóban: intézmé­nyek, vállalatok vezetői és alkalmazottai, egyházi elöl­járók, minden felekezet hívei nagylelkűen válaszolnak a bajlátott moldvai lakosság megsegítésére szólí­tó felhí­vásokra, hiszen tudják, hogy felebarátaik kegyetlen megpróbáltatásokon mentek és mennek át. A tények beszédesek. Az ortodox, református, római katolikus, unitárius és lutheránus hívek tudva tudják, hogy Krisz­­tus igazságát megértve (Galileaiakhoz 6., 2.) szolgál­hatnak rá igazán keresztény nevükre, így tölthetik be hivatásukat. E megye román és magyar lakói elég erőt, nagylelkűséget és áldozatkészséget találtak magukban, hogy szenvedő, szükséget látott embertársaikon segít­senek. A Bodza vidéki, erdővidéki, uzoni, kökösi, bácsteleki és számos más községben, faluban és város­ban élő hívek nagy mennyiségű ruhát, ágyneműt, gyógy­szert, háztartási eszközt gyűjtöttek össze és juttattak el a rászoruló moldvai embertársaiknak, s tetemesek az árvízkárosultak megsegítésére adományozott pénzű összegek is, melyek hozzájárulnak a kátyúba jutott éle­tek újrakezdéséhez. Meleg köszönetet kell mondanunk tehát a különböző nyelvű és felekezetű keresztényeiknek, s azoknak is, kik e jótékony célú akciókat megszervezték, összefogták és irányították, például az uzoni és kökösi polgármesteri hivataloknak, más helyhatósági szerveknek, közületek­­nek. És természetesen nem szabad megfeledkeznünk a megye Vöröskereszt szervezete áldozatos munkájáról sem, mely a rendelkezésére álló erőt és lehetőségeket maradéktalanul mozgósítva, mintegy igazolta Szent Pál apostol szavainak igazságát: „KRISZTUSBAN NINCS TÖBBÉ ZSIDÓ, NINCS ÚR ÉS SZOLGA, MINDANY­­NYIAN EGYEK VAGYUNK.“ (Galileaiakhoz 3., 28.) Ebben a keresztényi összefogásban jó példával járt elöl a megye vezetése is. Adja Isten, hogy a szeretet erénye szüntelenül erő­södjék és állandósuljon, izmosodjék a hit, hogy mind­annyian a Haza, a világ és a történelem érző „állam­polgárai“ vagyunk. GHEORGHE RÂTULEA ortodox esperes Tisztelt olvasónk ! Amint már bejelentettük, e lap­számunktól kezdődően, kénytelenek vagyunk emelni az újság árát, mert a tetemesen megnövekedett nyomdai költségek, papírárak és egyéb anyagárak miatt a kiadá­saink minden egyes lappéldánynál túllépték a feltüntetett eladási á­­rat. Sajnos, erre a lépésre kénysze­rül minden kiadvány, hiszen hiányból nem lehet gazdálkodni, veszteségekből nem lehet fenntar­tani folyóiratainkat és lapjainkat. Sokszor az az érzésünk, hogy a mai kormányzat végeredményben erre is törekszik, hiszen az anyagi ellehetetlenülés éppen az ellenzéki és a kisebbségi fórumokat szüntet­né meg, lévén, hogy ezek nem ré­szesülnek semmiféle anyagi-pénz­ügyi támogatásban, amit bőven és HÁROMSZÉK (folytatása a 8. oldalon) tgepsiszeptgyörgyy Szept.2­7. 19­91.1 f JiLiiiw'w Lr*'11 Tv*'?^taiii 11, v'i~ . Tlrr fBebute ANDRfi!'S.?e fictor fc‘nes 2 *‡»?•» ÚGY TETSZIK, HOGY... jó helyen vagyunk itt,­­ úgy tetszik, hogy máskor is voltunk itt... Stíluso­san ezzel a népdallal nyitotta meg László Attila, a Mikes Művelődési E­­gyesület alelnöke a régi megyeháza Gábor Áron termében a tegnap, hat­van énekkar- és zenekarvezető rész­vételével az egyhetes szakmai fóru­mot. Farkas Árpád, az egyesület el­nöke, köszöntő szavaiban a barátság kupolája alatt összehozott alkotómű­helyként jelölte meg a rendezvényso­rozat feladatát Tájékoztató A Háromszéki Rádió-Tévé Ala­pítvány 25 érdeklődő-támogató in­dítványából született meg 1991 jú­niusában. Elfogadó bírósági be­jegyzést augusztus 2-án kapott. Az alapító tagok elsősorban a brassói területi televízió-stúdió ma­gyar nyelvű műsoránál ügy- és szakmaszeretetből dolgozók, de a szervezésben és az alapszabályzat véglegesítésében nagy szerepet ját­szottak, besegítettek közgazdászok, jogászok, műszaki szakembereik, or­vosok, tanárok, művészek, újság­írók, egyházi képviselők. Az alapító tagok névsora a következő: Balló Árpád tanár, Bálint Ferenc mér­nök-tanár, Bir­talan Ákos közgaz­dász, Csáki János mérnök, Égető Albert tanár, Égető Éva vegyész, Fábián Ernő tanár, Ferencz Csaba AZ ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA (folytatása a 8. oldalon)

Next