Háromszék, 1991. szeptember (3. évfolyam, 451-470. szám)
1991-09-03 / 451. szám
ILIESCU ELNÖK IZRAELBEN Chaim Herzog tábornok, izraeli elnök meghívására Ion Iliescu úr izraeli hivatalos látogatásra indult. Kíséretében van, többek között, Eugen Dijmărescu államminiszter, gazdasági és pénzügyminiszter. Petre Marculescu ideiglenes mezőgazdasági és élelmizerügyi miniszter, Razvan Theodorescu, a Román Rádiótelevízió elnöke, Aurel Dragoş Munteanu író, Románia ENSZ-képviselője és Augustin Buzura író, a Románia Alapítvány elnöke. A MINISZTERELNÖK TALÁLKOZOTT A BUKARESTI NAGYKÖVETEKKEL Mivel, fájdalom, Románia képe a világban még mindig eléggé ellentmondásos, és hazánkra nézve egyáltalán nem tekinthető hízelgőnek, a kormányfő a régi, örökölt beidegződések szerint nem azzal igyekszik orvosolni a helyzetet, hogy föllépjen mindazon visszásságok, a felemás vagy egészükben visszarendeződésnek tekinthető intézkedések, jelenségek és folyamatok ellen , hanem azzal, hogy kampányokat folytat imázsunk megváltoztatása érdekében. De hát nem amatőrökkel állunk szemben, a Nyugat pontosan tudja, mi a helyzet velünk. Petre Roman úr tehát ezúttal a Romániába akkreditált nagykövetekkel találkozott, a demokratizálási folyamat jelenlegi helyzetéről tájékoztatta őket, és elmondta, milyen intézkedéseket hoztak a nemzetgazdaság felélesztése, átszervezése végett. Kellemes, előzékeny hangulatú találkozó volt, a megfelelő mosolyokkal és kézszorításokkal, és — legalábbis szerintünk — mindenki maradt a korábbi nézeténél. NEM KIZÁRÓLAGOS BELÜGY A NEMZETISÉGIEKKEL SZEMBENI TÜRELMETLENSÉG Ha az ENSZ-ben vagy akármelyik nemzetközi fórumon bárki is szóvá tette a romániai nemzetiségek, mindenekelőtt a magyarok ügyét, már Ceauşescu idejében is azzal vágtak vissza, a legtöbbször éles hangon, sértődötten, hogy Románia nem tűri el a belügyeibe való beavatkozást. A népharag által elsöpört előd szellemében, ebben a hajóban evez a mai román vezetés is, de úgy látszik, a világ — főleg a jugoszláv és a szovjetunióbeli fejlemények hatására — érzékenyebb lett a nemzeti, nemzetiségi elvárásaikra, sérelmekre. ,,A moszkvai, európai biztonsági és együttműködési találkozón továbbléphetünk a Genfben megkezdett úton, és kidolgozhatjuk a módszert arra, hogy a térség országai közvetíthessenek az európai nemzetiségi-etnikai viszályokban“ — nyilatkozta az MTI washingtoni tudósítójának Max Kampelman nagykövet. A veterán politikus vezeti országa küldöttségét a Moszkvában szeptember 10-én nyíló konferencián. Magántulajdonban lévő bankot... •folytatás az első oldalról ködölt az 1884-ben alapított Erdővidéki Takarékpénztár Rt. amely 1,2 millió lej alaptőkével rendelkezett és Bedő József vezette. Ugyancsak Baráton találjuk a két világháború között a Brassói Népbank Rt. fiókját, amely 15 millió alaptőkével rendelkezett, a központjában az elnök dr. Szele Béla volt, aki abban az időben komoly közéleti személyiségnek számított Erdélyben. A felsorolás nem lenne teljes, ha nem említenénk meg az Olaszteleki Takarékpénztár Rt.-t, melyet 1930-ban Felcser Lukács vezetett. Ezt a takarékpénztárat 1895-ben hozták létre a helyi igényeknek megfelelően. Erdővidéknek tehát ezen a téren is hagyományai vannak, olyanok, amelyek kötelezik az ott élőket, és cselekvésre ösztönzik, hogy saját bankot vagy takarékpénztárat hozzanak létre, mert csak ezeket érezhetik sajátjuknak. Csak ezek tudják biztosítani a gazdasági fellendüléshez szükséges pénzeszközöket és egy pezsgő gazdasági élet kialakítását. Az állami tőkével működő bank jelenléte csak pillanatnyi megoldás, de nem biztosíték a jövőre nézve. HÁROMSZÉK Rázós kérdés rázós utakról (folytatás az első oldalról) Ozsdola, a Zabola—Gelence—Hilib, a Bodzaforduló—Floroaia—Bárkiíny, valamint a Felsőrákosra, Szárazajtára, Száldobosra vezető útszakaszok. Ezeken 30—40 kilométeres óránkénti átlagsebességgel lehet... száguldani. Ahhoz, hogy az utak karbantartását, javítását a technikai előírásoknak megfelelően elvégezhessék, évente 200 millió lejre lenne szükség. A valóság az, hogy a vállalat ezen összegnek csupán 30—40 százalékát kapta — kapja! — évente... Emiatt elmaradtak (-nak) a javítások, melyeknek hiányát hűen tükrözi útjaink jelenlegi állapota. Érdemes bepillantani a költségek adataiba. Eszerint 1991-re az utak karbantartására és javítására 43 198 000 lejt utaltak ki,mely összeget júliusban 20 millióval megtoldották. Mire jó ez az összeg? A tájékoztató szerint: aszfaltfelújításra — 12 kilométeres szakaszon; bitumenes kezelésre — 40 kilométeres szakaszon; foltozásra — 54 ezer négyzetméteren; valamint a köves utak minimális karbantartásra. Nem sok... Az év első hónapjában elköltötték: 2,684 millió lejt a hó eltakarítására, 4,127 milliót foltozásra (az utak 90 sázalékát foltozták), 11,2 milliót aszfaltburkolat-felújításra (mindössze 5 kilométeres szakaszon), 3,1 milliót bitumenes kezelésre (16 kilométeres szakaszon), 3,5 milliót a, köves utak kar-bantartására, 890 ezret hidak karbantartására, 350 ezret közlekedésbiztonsági célokra, 260 ezret pedig szolgálati épületek javítására. Nos, így állunk. A jövő? Folytatják a szépmezői, a kovásznai, a Kézdivásárhely—Torja és a Nagyajta—Miklósvár útszakaszok aszfaltozását és — a lehetőségekhez mérten — befejezik a bitumenes kezeléseket. A köves utak karbantartását helyi forrásokra alapozzák. A Mikóújfalu—Bárót útszakasz betonozása egyelőre abbamarad... Mindezek ismeretében érdemes-e feltenni a kérdést: mikor fogunk korszerű aszfaltúton járni, mondjuk, Felsőrákoson, Szárazajtán, Száldoboson, Magyarhermányban, Erősdön, Nagyborosnyón, Nagypatakon, Szörcsén, Imecsfalván, Futásfalván, Ikafalván, Virágpatakon, Bárkányban, Bácsteleken, a Vadason, a Kézdimartonos— Ozsdola, a Zabola—Hilib s nem utolsósorban a Bárót—Székelyudvarhely szakaszon is? Rázós kérdés — rázós utakról. Nem tudom, mások hogy csinálják — Magyarországon, Cseh és Szlovákiában, Lengyelországban s akárhol máshol —, de tudom, hogy őnáluk nem koccan össze az ember foga vezetés közben, a sok-sok-sok milliárdos adósságuk ellenére sem... Az osztrák, német, török (ágy!) utakról nem is merek szólni... Megemlékezés egy évfordulóról Idén szeptember 8-án lesz 47 éve annak, hogy a román hadsereg egységei, súlyos harcok és véráldozatok árán, ostrommal bevették az első észak-erdélyi várost, Sepsiszentgyörgyöt. A maiak kegyelettel emlékeznek az akkori események hőseire, s emlékük megörökítésére a következő megnyilvánulásokat szervezik: 1. Egy emléktábla leleplezése a sepsiszentgyörgyi Városházi falán, mely épületre a román hadsereg katonái 1944. szeptember 8-án kitűzték a trikolórt; 2. Emlékező istentiszteletre és hálaadásra kerül sor Păiş David hadnagy, a városért vívott harc hősi halottja sírjánál; 3. Kegyeletőrző feszületet helyeznek el azon a helyen (a Sepsiszentgyörgy—Árkos útszakasz mellett), ahol elesett Grigore Bălan tábornok, csapatai vezénylete közben; 4. A fentebbi két hősről utcát neveznek el Sepsiszentgyörgyön. Az emlékező eseménysorozat 1991. szeptember 8-án 19 órától kezdődően katonai pompával megy végbe, melyen részt vesznek magas egyházi méltóságok és jeles meghívottak is. A szervezők, az emlékező kegyelet nevében, elvárják az eseményekre a város és környéke lakosságát. A NYUGALMAZOTT ÉS TARTALÉKOS KATONATISZTEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK MEGYEI SZERVEZETE 2 PÁPALÁTOGATÁS MAGYARORSZÁGON (6.) SZENT ISTVÁN ÜNNEPÉN méltó befejezést kapott őszentsége II. János Pál pápa magyarországi látogatása. Reggel a Szent István-bazilikában a betegekkel és az idősekkel találkozott, a délelőtt folyamán pedig talán a legfelemelőbb istentiszteletre került sor az e célra átrendezett Hősök terén. Több mint negyedmillió hívő, zarándok és érdeklődő (közöttük első szektorba helyezve több tízezer szlovák, lengyel, német és, természetesen, erdélyi) jött el, hogy a szentáldozaton részt vegyen. A Szent István-i örökség éltetése és továbbfejlesztése volt az a vezérfonal, amely minden megismerés és biztatás alapját képezte. „«Sziklára építette házát» (Mt. 7., 24.), íme István, Magyarország királya, a szent, aki lerakta házatok alapjait. Rá vonatkoztathatók Krisztus szavai a hegyi beszédben, arról a bölcs emberről, aki sziklára építette a házát. Az ő háza a ti házatok. A királynak ugyanis, mivel ő kormányoz, az a hivatása, hogy az egész nemzet közös javának első szolgája legyen.“ A Szent István-i példa mintegy összegezte: értékrendbe állította mindazt, amit a magyar nemzet közel ezeréves kereszténysége alatt megvalósított, és amelynek talaján hittel és reménnyel nézhet egy alapvető értékekre építő jövőképre. S teheti mindezt egy megváltozott konjunktúra-háló továbbszövéseként, minden „testrészével“ együtt, a mellette és benne élő más ajkú és kultúrájú népekkel-nemzetekkel, a maga érdekében, de senki érdeke ellen. „Ez az ember, István, a magyarok királya és nevelője, maradjon továbbra is jelen köztetek, hogy támogasson titeket azokban a feladatokban és fáradozásokban, amelyeket jövőtük útján vállalnotok kell Ez az ember, a szent, a harmadik keresztény évezred küszöbén, mind, nyájatoknak azt mondja, amit fiának is mondott: «öltsétek magatokra az új embert.»“ A püspöki karral való találkozón, természetesen, a sok hittel és bizalommal szemlélt jövő egyházi szerepeit, lehetőségeit, sőt módszereit vázolta a pápa. Itt csak egyetlen részt emelnék ki azzal az ígérettel, hogy az egyház belső erővonalainak jövőbeli alakulását elemző beszédére alkalomadtán bővebben visszatérünk. ..Futunk «elfeledve a múltat». Amikor a hitélet megújulását várjuk, nem kell a letűnt korok iránti nosztalgiába esnünk. Isten műve sohasem ismétlődik meg, ő mindig új formákat talál vándorló népe számára.“ A BÜCSÜ A Ferihegyi repülőtér felszállópályáján a díszszázad, a zenekar, egy cserkészosztag, a hivatalosságok (a bíboros, püspökök, állami vezetők), néhány búcsúztató gyermek és kíváncsi újságíró köszönt el nemes egyszerűséggel II. János Pál pápától. Őszentsége rövid beszédében még egyszer összegezte azt a két alapvető szempontot, amelyet a társadalom új életének megteremtésében követni szükséges. „Az első: senki sem önmaga miatt kapta az életet; az élet közös örökség és közös kötelezettség; arra vagyunk hivatva, hogy új társadalmat építsünk, új emberséges rendet kell teremtsünk ebben az országban, Európában és a világban... A másik szempont: bár életünkhöz szükségünk van anyagi javakra, az emberi boldogságot nem lehet merőben anyagi jólétre építeni. Igaz, hogy azon kell fáradoznotok, hogy legyőzzétek a súlyos gazdasági nehézségeket és szociális problémákat Az igazságosság segíthet titeket, hogy igazságosan osszátok szét az anyagi javakat, de a boldog és igazán emberi társadalmat nem lehet megteremteni izgalom, szeretet és megbocsátás nélkül.“ A Szentatya búcsúbeszédének utolsó mondata ismét magyarul hangzott el: „Teljes szívemből kívánom az egész magyar nemzetnek és minden magyarnak a jólétet, a békességet és az igazságosságot, és ehhez kérem Isten segítségét és áldását.“ BEFEJEZÉS HELYETT Mit mondhat még a krónikás egy olyan sorozat után, amelyből, minden igyekezete ellenére, a pápalátogatás rengeteg lényeges és (látszólag) lényegtelen mozzanata maradt ki. Mert szólni kellett volna a szinte mindenre kiterjedő szervezésről, nem utolsósorban a közel 700 sajtóképviselő programjának megszervezéséről, szólni kellett volna még néhány, az „órarendben“ szereplő vagy spontánul kialakult programról (például a reggeli „pápai ébresztőkről“), a látogatást, de főképp a nagy felhajtást ellenzőkről, az idesereglett több tízezer más országbeli zarándokról, természetesen, elsősorban az Erdélyből és Moldvából jött katolikusokról (románokról, magyarokról, csángó-magyarokról). És szólni kellett volna a látogatás „árnyékos oldalairól“, a pápabusiness-ről, a mindent elöntő pápasouvenir áradatról, a zarándokok „kálváriáiról“ (e tekintetben itthon talán bővebben tájékozódhattak), a jogos és jogtalan kétkedésekről. És szólni kellett volna a látogatási belengő hangulatról... Befejezés helyett álljon itt még egy idézet, amely a tavalyi mexikói imakörúton hangzott el: „ha az ember enged a kísértésnek, hogy élete céljaértelme a mind több evilági ja nk birtoklása legyen, megfeledkezik •***ról, amire teremtetett, hogy több az ég madarainál és a mezők liliomainál...“ FERENC CSABA