Háromszék, 1991. október (3. évfolyam, 471-493. szám)

1991-10-01 / 471. szám

Románia, Zaire... (folytatás az első oldalról) erőszak és a kormányozhatatlanság fá­ja­bb megnyilvánulásáról. A bukaresti zavargások miatt elu­taztak a fővárosból a Világbank szak­értői, akik tárgyalópartner hiányára hivatkoztak, s akiket ráadásul bántal­maztak az Intercontinental szállóban. Minden nemzetközi szerv felfüggesz­tette a tárgyalásokat Romániával, s nem kerül sor Iliescu bulgáriai láto­gatására sem, amelyen barátsági, e­­gyüttműködési és jószomszédsági meg-­ állapodást írtak volna alá Szófiában — bár a halasztás okai között a román külügyminisztérium a határ menti lég­­szennyezés fölötti vitát is megjelölte. Megingott a pénzpiac. A Román Nemzeti Bank egy hétre felfüggesztet­te a bankközi valutaárverést, amely — a zajló eseményekkel szöges ellen­tétben — a lej dollárhoz viszonyított értékének meredek emelkedését „je­lezte“ a válságos napokban. (Az árve­rést egy hét múlva vezetik vissza, ad­dig a kereskedelmi bankok és valuta­pénztárak adhatnak-vehetnek valutát. Meglátjuk, mennyiért...) A Romániában kialakult helyzetet drámaiként értékelte Eugen Dijmă­­rescu gazdasági és pénzügyminiszter. A szombati kormányülésen úgy véle­kedett, hogy a bukaresti események miatt az 1982-es szintre süllyedt visz­­sza az ország, amikor megszűnt min­­den kapcsolata a nemzetközi közös­séggel, és a volt kommunista láger foglya maradt. A történtek hosszú távra elszigetelik Romániát — jelen­tette ki, de nem szólt arról, meny­nyiben felelős a történtekért és követ­kezményeiért a kormány. Új kormány? Erről folytak hosszas tárgyalások szombaton és vasárnap a Cotroceni palotában. Tegnap délutánig a par­lamentben képviselt összes politikai párt, csoport, egyén kifejtette elkép­zeléseit az alakítandó kormány ösz­­szetételéről, milyenségéről. Többen már azt is jelezték, hogy milyen tár­cákra tartanak igényt. A tárgyalások után két vélemény­vonulat kristályosodott ki: az egyik szerint Romániának politikusokból és nem technokratákból álló kormányra lenne szüksége a válságos időszakra, a másik szerint a jó kormányzáshoz szakemberekre és nem politikusokra lesz szükség. Vitatott kérdés a jövendő kormány „színezete“ is. A Front a választások­­ból következő képviseleti arányához ragaszkodik, az ellenzék több képvise­lője azon a véleményen van: a paritás elvét kell alkalmazni (a kormány fe­lét a Front, másik felét az ellenzék ad­ná). Nem lesz az új kormány tagja — je­lentette ki Petre Roman —, mert azt törvénytelennek tartja. Viszont nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az új választások után is a Front fog kormányt alakítani, s akkor megpá­lyázza a miniszterelnöki tisztséget. Az utolsó bányászvonat Szombaton 9 órakor elhagyta Bu­karestet az utolsó bányászvonat. A 16 kocsiból álló szerelvénnyel utazott vissza a Zsil-völgyébe Miron Cosma is. Vasárnap csak szórványos és hiá­nyos híreket kaptunk a Zsil-völgyi helyzetről. Bejelentették, hogy a Ro­­vinari-medence bányászai nem csatla­koztak az általános sztrájkhoz. Traian Marinescu, a Zsil-völgyi bá­nyászliga titkára tegnap arról szá­molt be a Rompres tudósítójának, hogy a bányászok hétfőn reggel fel­vették a munkát. Két bánya kivéte­lével­­ a aninószai és lónyai bányák dolgozói csak a délelőtt folyamán lép­tek munkába, a bányaigazgatósággal folytatott újabb tárgyalások után. A Rompres értesülései szerint a Zsil-völgyi bányászok nyugalommal vették tudomásul, hogy Ion Iliescu el­nök 30-án nem látogat el hozzájuk. Mint ismeretes, a látogatásra a múlt héten tett ígéretet az államelnök. HÁROMSZÉK FENNTARTJUK szövet-A Construct szakszervezeti­ség eddig már sokszor tiltakozott a válságos helyzet miatt, amelybe a kor­mány hozzá nem értő vezetési mód­szere taszította a román nemzetet. Bár nem értünk egyet az erőszak­kal, szolidaritást vállalunk a bányá­szok sztrájkjával, és támogatjuk az életszínvonal elviselhetetlen szintje miatti követeléseiket. Gazdasági ágazatunk fejlesztésére már számos konkrét javaslatot ter­jesztettünk a kormány elé, de az egyet­lenegyet sem vett figyelembe, az általa elkészített gazdasági és társadalmi forgatókönyv áldozatainak soraiba ta­szítva bennünket. A kormány — bármelyik kormány is lenne az — tudomására hozzuk, hogy ha számunkra tisztességes eset­feltételeket és munkahelyet biztosító eddigi javaslatainkat és követelésein­ket nem veszi figyelembe, országos szintű szakszervezeti harcba kezdünk. Nem tűrjük, hogy tovább pusztuljanak a faik­pentáns pénzügyi politika miatt félbehagyott lakások és beruházások A CONSTRUCT EGYESÍTETT SZÖVETSÉG végrehajtó büró­­ja nevében Adrian Andreescu elnök, az Építő- és Építőanyagipari Szabad Szakszervezetek Szövetsége nevében Creţu Cristea elnök, a Polgári Építőipari Szakszer­­vezetek Autonóm Szövetsége nevében Papp János, első alelnök Hl ii sten Sárrá (folytatás az első oldalról) A Musica Sacra Vallásos Vokális és Hangszeres Zenei Napok alkalmából neves külföldi és belföldi zenészek és együttesek lépnek fel megyénk temp­lomaiban, a képtárban, művelődési házak előadótermeiben, így válnak, ha csak rövid időre is, városok és falvak (Sepsiszentgyörgy, Kézés­vásárhely, Kovászna, Barót, Bod­zaforduló, Illyefalva, Csernáton, Tor­ja, Ozsdola, Árkos) a vallásos zene ünneplőivé. A Kovászna Megyei Művelődési Fel­ügyelőség rendezésében sorra kerülő rendezvénysorozat mai, nyitó előadá­sán a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekarát köszönthetjük 19 órakor a Sepsiszentgyörgyi Színház termében. Műsoron: W. A. Mozart: Missa Brevis; Beethoven: Isten dicsőítése; Paul Rickester: Glória; Glória; Marchesi: Ave Maria — szólista Molnár János; Palestrina; Motetta (Jesus, rex admi­rabili); Costiolini; Adoramus Te; Gounoud: Ave Maria — szólista B. Konrád Erzsébet; csellószóló Kiss B. Edit; Liszt: Ave Maria; Terényi Ede; Meditáció — szólista Hercz Péter; Mozart: Ave Verum. Szerdán a Képtárban a Román Rá­­diótelevízió Régizene-stúdiója lép fel; a kézdivásárhelyi katolikus templom­ban Ella István (Budapest) orgonakon­certje. Csütörtökön a Vártemplomban Ella István orgonaestje, a kovásznái református templomban a miskolci Hassler kórus lép fel. Pénteken a kézdivásárhelyi református templom­ban csehszlovákiai Madrigál-kórus, a művelődési ház kistermében az ud­varhelyi Juvenalis régizene-együttes műsora; a sepsiszentgyörgyi Képtár­ban a kolozsvári Filharmónia kvartett­je; a kovásznái katolikus templomban Csíky Csaba orgonaestje; a sepsi­szentgyörgyi katolikus templomban a miskolci Hassler kórus, Szombaton az illyefalvi református templomban a marosvásárhelyi református vártemp­­lom Cantemus lánykórusa, a kézdivá­­sárhelyi katolikus templomban a Csík­szeredai Árvácska együttes, a cserná­­toni református templomban a Juve­nalis (Székelyudvarhely), a sepsiszent­györgyi Képtárban Terry Charlston (Anglia) klavecsin, a baróti katolikus templomban a Kájoni Consort lép fel. A rendezvény a jövő hét csütörtök­jéig tart. Az SZLEMÉN­Y (folytatás az első oldalról) tésé!, olyan törvényes rendelkezések alkalmazását, amelyek megakadályoz­zák, hogy a sajtó a társadalmi és nemzeti uszítás, a hazugság, a rágal­mazás és a zavarkeltés eszköze legyen. 3. a nemzetiségi jogok törvényes ke­reteinek megteremtését, az ezek gya­korlásához szükséges intézmények lét­rehozását, beleértve a nemzetiségi mi­­nisztériumot; 4. a közegészségügy, az oktatás és kultúra kérdéseinek kiemelt feladatként való kezelését; az újonnan megalakult kormány terjessze sürgősen a Parla­ment elé az egyházak által kidolgozott kultusztörvény-javaslatot; 5. a gazdasági reform reális alapo­kon való kiteljesítését, a privatizáció felgyorsítását, a kereskedelmi társasá­gok privatizációjára vonatkozó tör­vény és a földtörvény módosítását; 6. a gazdasági reform társadalmi vé­dőintézkedésekkel való társítását s ennek megvalósításáért, külföldi hite­lek felhasználását; 7. a pénzügyi zárlat részleges felol­dását és ennek kiegészítéseként a csődtörvény előkészítését és követke­zetes alkalmazását; 8. a munkanélküliség megfelelő esz­közökkel való kezelését; 9. az infláció fékezésére irányuló gazdasági intézkedések érvényesítését, a megkülönböztetett állami támoga­tást, a több változatban elkészített társadalmi­, gazdasági előrejelzést a politikai döntések előkészítéséhez, a reformfolyamat szabályozásához. Az Elnökség megbízta Domokos Gé­zát, Szőcs Gézát, dr. Csapó Józsefet és Tokay Györgyöt, hogy az RMDSZ kép­viseletében — a fenti irányelvek fi­gyelembevételével — részt vegyenek az új kormány megalakítását célzó tár­gyalásokon. T­ete­m­rehívás (folytatás az első oldalról) képviselőházban megkezdődött a te­­temrehívás — rohamzászlóaljakról be­széltek, a képviselőház szándékos fel­áldozásáról. És minél több kérdés csapott fel, árunál sűrűbbé vált a köd. Miért csak a parlamentet nem tudták megvédeni? Állanak-e politikai erők az akció mö­gött? Kínáltak-e fel fegyvereket Petrozsényben a bányászoknak? A bányászok bíznak-e még vezérükben, miután megszegte írásbeli kötelezett­ségét, hogy hazamennek? Egy állam­csíny esetén a tábornokok melyik oldalra állanának? Hogyan érkezhetett ilyen simán ennyi vonat Bukarestbe? Az őrkatonák hogyan adhatták át a pajzsokat és a lőszert a bányászok­nak? Rövidzárlat állt be a belügymi­nisztérium és a nemzetvédelmi minisz­térium között? Miért szakadt meg a telefon­kapcsolat a képv­iselőházzal ? A hatalom vérfürdőt akart? Hazai Pino­chetet? Ki lehet a forgatókönyv szer­zője? Mert több, sokkal több történt, mint amit belülről látni és hallani lehetett. Miközben bent az értetlen félelem ho­­nőtt, és a honatyák „látszólagos tehe­tetlenségükben“ — ahogyan egyikük jellemezte — szinte egymás szavába vágva érveltek, kint a véres tragédia egy hajszálon függött. Stuparu ezre­des, őrs parancsnok lépésről lépésre követte a külső fejleményeket. A tün­tetők a hátulsó bejáratot törték be. Amikor a miniszériumból telefonáltak, és segítséget ígértek, a parlament épü­lete már be volt kerítve. Külső táma­dás az épületbe szorította volna be a tüntetőket, a vérontás elkerülhetetlen­né vált volna... Amikor a bányászok vezére beszélt, a kintiek azt hitték, hogy letartóztatták, és erőszakkal ha­toltak be a terembe Petárdákkal, könnyfakasztó bombákkal voltak fel­­fegyverezve. Óriási volt a kockázat. Az ezredes a vezérek tudomására hoz­ta, hogy ha erőszakosan lépnek fel, a hadsereget hívja­­segítségül. A bá­nyászok elvonultak, magukkal vitték bukaresti szurkolóikat is. Domokos Géza mondta szombaton: A titok fátyla borul a történtekre. Félő, hogy politikai életünk színpadá­nak tehetetlen szereplői vagyunk. A fátyolnak hétfőn délután fel kel­lene lebbenie. S ha nem is születik válasz minden kérdésre, a megnyug­tató válaszok sorát a két miniszternek meg kell kezdenie különben, roha­nunk a diktatúrába. „A FRONTOS URAK...“ (folytatás az első oldalról) RMDSZ vegyen-e vagy sem részt az új kormányban? Személyes véle­ményem az, hogy igenis, részt kel­lene vállalnia egy széles nyitottsá­­gú egységkormányban. Jobban kép­viselhetnék a romániai magyarság ügyét tűzközelből, mint ellenzékbe vonulva. Gondoljunk csak Demény Lajos volt tanügyminiszter-helyet­tes tevékenységére­. Teljes szolida­ritást vállalunk a bányászokkal, el­lenben elítéljük az erőszakos csele­kedeteket, nem tudunk egyetérteni a bányászok akcióival■ de a hatalom eszközeivel sem. A frontos urak készek lennének a nép közé lövetni, csak hogy átmentsék a hatalmukat. Nincs okunk arra, hogy derűlátó­ak legyünk. Ha a székelyföldi ma­gyarság nem tud gazdaságilag meg­erősödni, akkor politizálni sem tud. Először gazdaságilag kellene meg­erősödni. A bányászok követeléseit jogosnak ítéljük, és az ország, a nemzetgazdaság katasztrofális hely­zetéért csakis a leköszönő Román­­kormányt hibáztatjuk." (BAKK LÁSZLÓ, az ELCO Rt. Szabad Szakszervezetének elnöke) „A NÓMENKLATÚRÁNAK SEMMI KERESNIVALÓJA...“ (folytatás az első oldalról) Elvtárs, a város első titkára jelen­leg Ko­vásznán bankigazgató(!?) Hogy lehet ilyesmit megengedni? Ez annak az eredménye, hogy a volt kommunisták még mindig ve­zető állásokat töltenek be. Egyszer és mindenkorra legyen vége a kom­munista uralomnak! Szét kell rom­­­bolni a m­ég létező kommunista struktúrákat. Szintén meneszteni kell a „Szabad“ Román Televízió vezetőségét, a nézők félretájékozta­tása, az események torz bemutatása végett. A csavargyári munkások teljes szolidaritást vállalnak a bányászok követeléseivel, hiszen a mi fáj­dalmaink, nehézségeink közel áll­nak az övéihez. Minket is érint a kilátástalanság, az infláció, a munkanélküliség, a nyomor. Szep­tember második felében nyers­­anyaghiánnyal küszködtünk, hat­vanszázalékos kapacitással dolgoz­tunk. A fizetések is csak olyanok lesznek. Napról napra romlik a munkások életszínvonala. A Ro­mán-kormányt terheli a teljes fele­lősség az ország csődbe juttatásá­ért!“ (TORZSA JÓZSEF, a Mecha­nika Rt. Szabad Szakszervezetének elnöke) 2 „FESZÜLT VOLT A HANGULAT...“ (folytatás az első oldalról) san szolidarizáltak a Zsil-völgyiek­­kel, de ha mi nem mentünk annak idején Iliescut és Románt éltetni, akkor most nem mentünk megbuk­tatni sem őket. Úgy gondolom, hogy ez így is helyes. Meg aztán az sem hiányzik nekünk, hogy me­gint azt mondják rólunk: „No, a magyarok megint kezdik...“ Pontos adatok, információk hiányában bá­nyászaink között feszültség, bizony­talanság uralkodott. Az információ­­hiány vagy azok elferdítése egy­részt a tömegkommunikációs eszkö­zöket, másrészt a bukott kormányt teszi felelőssé. Igaz viszont az is, hogy a Lignitbányák Szakszerveze­teinek elnökei a bukaresti esemé­nyek alatt éppen ott, Bukarestben tárgyaltak, és gyakorlatilag nem tudtunk velük kapcsolatba lépni. E­­gyébként az említett tanácskozásra szóló meghívót csak két napja kap­tam meg... Megkaptuk viszont a ta­nácskozás szándéknyilatkozatát, melynek legfontosabb pontjaiban kérik a bányászatban levő pénzügyi zárlat felszámolását, a beruházási munkálatok pénzalapjának bizto­sítását 1991—92-re, a bányászatban dolgozók egyenlő jogainak biztosí­tását, függetlenül attól, hogy az or­szág­­mely részén és mit bányász­nak, valamint az­t is, hogy amen­­­nyiben igény van rá, számolják fel a központokat, magyarán, adjanak esélyt és lehetőséget a decentrali­záció eléréséhez.

Next