Háromszék, 1991. október (3. évfolyam, 471-493. szám)
1991-10-01 / 471. szám
MAGYAR ÜZLETEMBER A ROMÁN GAZDASÁGRÓL 4 • ENNEK KÖVETKEZTÉBEN „ELMENNEK“ AZ ÁRAK • SENKIT NEM LEHET ARRA KÉNYSZERÍTENI HOGY MÁSBA FEKTESSEN BE • NE MINDEN A KÖZPONTON CSATTANJON • TÖBB KOMBINÁCIÓS LEHETŐSÉGET HASZNÁLJUNK • ITT AZ FOG GYŐZNI, AKI HAJLANDÓ SEGÍTENI • RÖVID IDŐ ALATT JÓ TÖRVÉNYEKET NEM LEHET HOZNI • BAJ VAN A VÉGREHAJTÁSSAL • A DÖNTÉSI JOGKÖRÖK NINCSENEK SZABÁLYOZVA • OLYAN MÓDSZERT, AMI TÖKÉLETES LEGYEN, SOHA NEM FOGNAK TALÁLNI • ÉRDEKEM, HOGY NÁDAMNÁL OKOSABBRA BÍZZAM A VAGYON MŰKÖDTETÉSÉT • HOLDINGBA KELL VONNI • HA ENGEDIK, MAGÁTÓL MŰKÖDIK • AKKOR MÁR A KLIENS NEM EGY ZAVARÓ TÉNYEZŐ • EZ EGY KEMÉNY KÖZEG • AZ ÜZLETEMBER „TÍZPARANCSOLATA“ • * Az üzleti gondolkodásmód a nálunk még alig működő piaci viszonyok oldaláról világítja meg a gazdaság egészét. Ez irányba történő „bukdácsolásaink“ közepette jó hallani külföldi tapasztalatokról. Magyari József, a magyarországi Mikromatika Holding cég üzletembere a decemberi események előtt alig egypár nappal hagyta el az országot. De nem szakadt el végképp itthonról, hiszen néhány hónapja, mint cége kiküldöttje, itthon keresi az együttműködés, az üzlet lehetőségeit. Alábbi beszélgetésünk, bár még a nagy port kavart privatizációs törvény vitája előtt került magnószalagra, megállapításaiban hosszú ideig érvényes marad. * — Mit jelent egy működő piacgazdaság? — A működő piacgazdaságban úgy gondolkodnak, ha van piac, akkor már csak szervezés kérdése az egész. Finanszírozni kell, akár kölcsönből is, és az kell hogy működjön. Itt, sajnos, az van, hogy az árualap viszonylag kevés, az igazi kereskedelmi hasznok csak nagy mennyiségeknél érvényesülnek. Ennek következménye, hogy „elmennek“ az árak. És a végső árat még növeli az is, hogy elaprózódik a meglévő árualap is. Itt minden vonalon a termelésre kell rámenni, ha azt akarjuk, hogy igazán jól lehessen kereskedni." Magyarán, olyan vegyes vállalatokat, termelőegységeket kell létrehozni, amelyek hiányárukat termelnek. — Gondolom, nem véletlen, hogy főleg a kereskedelemmel foglalkozó cégek szaporodtak (nak), hiszen a tőkeéhség a rövid idő alatt nagy hasznot hajtó ágazatoknak kedvez. — A kereskedelem mindenhol nagyobb profitot termelő és gyorsabban megtérülő befektetés. Az csak természetes, hogy senkit nem lehet arra kényszeríteni, másba fektessen be, amikor ezzel többet keres. A kérdés csak az, mi lesz ezzel a profittal?! Van, aki elfogyasztja, mert azt hiszi, hogy ez mindig így lesz. És van, aki jövedelmének újabb befektetésével kezdi kiépíteni a termelőbázisait is. Attól még kereskedelemmel is foglalkoznat, s akkor kétszeres a haszna. — Milyen munkakörben dolgozol, és kapcsolatrendszered által milyen tapasztalataid vannak? — Nemrég neveztek ki a Mikromatika Holding bukaresti irodájának igazgatójáva. A volt szocialista országoitan és Ausztriában van ilyen kirendeltségünk, éppen a kapcsolatok könnyebb kezelése és előzetes szelekciója érdejeben. Ne minden a központon csattanjon, nem lehet egy központtól elvárni, hogy ismerje a körülményeket, az illető ország törvényeit, lehetőségeit és a háttérinformációkat, amelyek talán a leglényegesebbek, hiszen ezek azok,amelyek a törvények után visznek egy üzletet. Nagyon sokba kerül egy ilyen iroda, tehát úgy kell megjelenni, hogy komolyan vegyenek. A Bukarest szállóban van a székhelyem, mert ott vannak a külföldi cégek képviselői, ott lehet a legkönnyebben kiépíteni a kapcsolatokat. Na meg egy státust is jelent ez. Azzal kezdtük, hogy újramelegítettük a létező kapcsolatokat, lévén, hogy a Mikromatika nem fogyasztási, cikkeket, hanem a retechnologizálás eszközeit kínálja. Éspedig, robotok — bármilyen, de legfejlettebb a festőrobotok és rendszerek,sorok „részlege“ —szerelősorok stb. Felmerül viszont a román fél fizetési kapacitása. Én azzal kezdem, hogy mivel tudnám segíteni a román partnert. Azonkívül, hogy én tudom, mit akarok eladni, megkérdem, hogy a vásárlópartner mit tud eladni. Én biztos, hogy tudok megfelelő ajánlatot tenni. De nem beszéltem még a számítógép-rendszerekről és a többi jövőt jelentő iparágról, a légi közlekedésről — szállítás, repülőtérrendezés stb. Természetesen, a vásárló ajánlatának függvényében, bármilyen terméket el tudok helyezni a piacon. — Csak a magyar piacon? — Nem, a magyar piac nem piac, pontosabban kicsi piac. De kereskedelmi hálózatunkkal van lehetőségünk, hogy több kombinációs lehetőséget használjunk. Mert lehet, hogy csak egy hármas-négyes kapcsolásban jön létre az üzlet. A másik fontos dolog: nem úgy álltam neki a munkának, hogy én itt most 6 hónap alatt nagy üzleteket csinálok. Ellenben, hogy egy-két év múlva itt lehessek, már most meg kell ismertetnem magamat. Tehát nagy propagandatevékenységet folytatunk — nem a mass médiában, mert nem olyan jellegű a tevékenységünk — közvetlen kapcsolatteremtéssel, megismeréssel. Itt az fog győzni — és látom az olasz tőke beáramlását —, aki hajlandó segíteni a román partnert valamiben. Meg kell találni az ellentételt, a szolgáltatási lehetőségeket. Ugyanakkor meg kell hogy legyen az embernek a türelme ahhoz, hogy segítse partnerét gondolkozni. — Milyen felfutási lehetőségeket látsz a román gazdaság számára. — Én Bukarestben végeztem, kutatási területem is ide köt. Magyarországon is a román gazdasággal foglalkoztam. Figyelemmel kísértem a folyamatokat. Vannak bizonyos összehasonlítási kritériumaim. A törvénykezés, bármennyire is támadják, szerintem, jó ütemben halad. Világos, hogy rövid idő alatt jó törvényeket nem lehet hozni. Ugyanakkor előzetes gyakorlat nélkül sem lehet szabályozni valamit. De már magas az a tény, hogy, tudomásom szerint, például a külföldi beruházásokra vonatkozó törvénynél a török példát vették alapul, ez egy jó dolog. Azt jelenti, hogy figyelembe vették, hogy egy viszonylag gyengén fejlett országnak mi minden kell ahhoz, hogy fellendüljön. Az más kérdés, hogy a török gazdaság kifulladóban, de az utóbbi 8-9 évben tekintélyes növekedést produkált. Személyes véleményem szerint ez a törvény még tisztességtelenül nagy előnyöket is biztosít a külföldi tőkének, természetesen, gazdasági értelemben. Egy piacgazdaságban ugyanis esélyegyenlőség és versenysemlegesség kell hogy legyen. A kormányprogram is elég liberális. Baj van viszont a végrehajtással. Három fontos törvény jelent meg, a társasági törvény, a földtörvény, a külföldi beruházásokra vonatkozó törvény (azóta van privatizációs törvényünk is — a szerk. megj.). A koncessziós törvény, sajnos, hiányzik, s a meglevők végrehajtásában is elhajlások mutatkoznak. A sebesség tehát jó, de a színvonal, ahonnan el kell indulni, nagyon alacsony. Ha minden jól sikerül, akkor is kell jó pár év addig,amíg elindul az igazi rendezett fejlődési folyamat. Az állami vállalatok nem igazán tudják, hogy hol van a helyük. A döntési jogkörök például nincsenek szabályozva. Van egy tendencia az állam részéről, hogy ismét korlátozza, szabályozza a gazdasági életet. — Mit tud megoldani a privatizáció? — Abból kell kiindulni, hogy ha a termelőeszközök tulajdonosa az állam, az még nem nagy baj. De mivel nem tudja működtetni, hatékonyan kihasználni, az állami tulajdont minél jobban le kell csökkenteni. A szerződéses bérbeadás is csak egy szimuláció. Köztudott, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos, még Nyugaton is. Tehát a tulajdonváltásra szükség van. A nagy kérdés az, hogyan. amikor valamit el kell osztani, amikor el kell dönteni, hogy néhány év múlva ki lesz a tulajdonos, ki lesz az alkalmazott, az már különleges problémákat vet fel. Szerintem minél gyorsabban privatizálnak, annál jobb. Mert olyan módszert, ami tökéletes legyen, soha nem fognak találni. Olyan nincs. Egy gyárat sem fognak úgy privatizálni, hogy mindenkinek megfeleljen, hogy valaki ne támadja azt. Mert az érdekeltségek sokrétűek. A váltás elkerülhetetlen. Mert most egy vállalatigazgató vagy kapcsolatai révén, vagy esetleg jó képességei jogán igazgathat. De igazából nincs kapcsolat a vállalat eredményessége és az ő anyagi vagy erkölcsi elismerése között. Innen adódik a kontraszelekció is, hiszen nincs érdeke támogatni a nála okosabb és tehetségesebb embereket, mert akkor felvetődik a kérdés, miért épp ő az igazgató és nem a másik. Egy tulajdonosnál ez sohasem tevődik fel. Nekem mint tulajdonosnak, az az érdekem, hogy nálam okosabbra bízzam a vagyon működtetését. A privatizáció kell hogy létrehozza ezt a tulajdonosréteget. És itt kezdődnek a bajok... Szociális értelemben megérthető ez a 30 százalékos „osztás“, de a privatizációhoz nem sok köze van. Ebből úgysem lesz semmi, úgyis felvásárolják a vagyont potom pénzért azok, akiknek lehetőségük van rá. — A Cojocaru-féle változatról mi a véleményed? — Az akár szélsőségesnek is nevezhető, mert egyszerre piacra dobni az egész állami vagyont nem lehet, hiszen egyébként sincs fizető kereslet. Ez pedig nagyon leviszi az értékét ezeknek a részvényeknek-kötvényeknek, s akkor bagóért fel lehet vásárolni az egész országot. A Stolojan-féle elképzelés ilyen alapokról beszél, amik végül is holdingok. Mert eleve igazságtalanság történik, ha mindenki a saját gyárában kapja a részét, hiszen egyik gyár nyereséges, a másik a csőd szélén áll. Én úgy látnám jónak, ha a vállalatokat valamilyen holdingrendszerbe vonnák, és a holding részvényeit kellene kiosztani. Akkor már a holding rá lenne kényszerítve, hogy profitot termeljen. Itt már a tulajdonos dönt — és a rendszer működni kezd. Van egy olyan része is a gazdaságnak, amit nem szabad privatizálni. De az tény, hogy az állami részesedést nagyon le kell csökkenteni: a távköz-lésre, a kőolajiparra, hadiiparra stb. — összegezve, lehet egy prognózist adni, hogy végül is mi fog itt történni gazdasági téren? — Nehéz prognózisokat adni. De ha tényleg „elengedik“ a gazdasági élet szereplőit, és kizárják a politikát a gazdasági életből, akkor ez magától indul be. Az állami apparátus csak esetleg nemzetközi kapcsolatszerzéssel foglalkozzon. Szerintem a dolgok, belső logikájuknál fogva, megoldódnak. Nem kell ide semmilyen nagy találmány, bár fognak nagy okosságokat mondani, tanulmányokat terjesztenek elő — de ez, ha engedik, magától működik. Nem kell felépíteni semmit, csak a mechanizmust kell létrehozni, a játékszabályokat kell rögzíteni. Kell egy jogszabály-folytonosság, kell politikai stabilitás, kell önképzés, az új folyamatok lereagálása. Ami majd nehezebb lesz, az a termék, a szolgáltatás értékesítése. Ezzel még senki nem foglalkozott, a lényeg az volt, hogy valahogy be tudja szerezni az árut. Ez egy komoly gondolkodásbeli váltást igényel. Akkor már a kliens nem egy zavaró tényező. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a munkanélküliség el kell hogy érjen minimum 10 százalékot, de itt lehet, hogy még magasabb szintet. Azért, hogy legyen munkaerőpiac, és lehessen erősíteni a munkafegyelmet. Mert lehet szépen beszélni, de az igazi érv mégis az, hogy másnap ő lehet ,a kerten kívül. Egy nemzetgazdaság hatékonyságához ez is hozzátartozik. Tudom, hogy ezek kemény szavak, de a piacgazdaság a pénz világa. Ez egy kemény közeg! A többi csak félrebeszélés. A szociális hálót is csak egy kemény vállalkozóréteggel lehet biztosítani. Minél gazdagabb az, aki képes rá, annál több jut a munkanélkülinek is. Az nonszensz, hogy tőle azért kell elvenni, mert neki több van. — Egy kicsit erőltetve az analógiát, hadd kérdezzem meg, hogy mi az üzletember „tízparancsolata“ ? — A rendszer — mindenkinek legyen egy rendszere, mely szerint dolgozik. Az információháttér alapos ismerete. Nem fölösleges luxus az, ha a legjobb szaklapokat olvasod, kell tudni, kell érezni a gazdasági környezetet, mozgásainak tendenciáit. Emberismeret, fejlett kommunikációkészség. Nem szabad lehengerelni soha ,a partnert, sohasem szabad arra törekedni, hogy bebizonyítsuk: a másik félnek nincs igaza. A partner az úr, mert a partner a kliens. Az idegen nyelvek ismerete elengedhetetlen, még akkor is, ha a partner nem beszéli azt a nyelvet. Egy jó menedzser nem főszereplő, nem mindig mond véleményt, de ő dönt. Nem kell mindent tudnia, azért vannak mellette az emberek. A részterületeken mindenki okosabb lehet, mint ő, de a dolgok rendszerbe való fogásánál nem. Egy üzletember minden partnerét bizalommal kezeli. Amikor leül tárgyalni, százszázalékos bizalmat előlegez, függetlenül attól, hogy egy konszern igazgatójával vagy egy kisvállalkozóval tárgyal. Felkészületlenül nem szabad leülni a tárgyalóasztalhoz (arról nem is beszélek, hogy mit kell dolgozni azért, hogy ez ne történhessen meg). Akkor jobb, és még mindig kevesebb baj az, ha lemondja a tárgyalást. Egy menedzsernek jó szervezőkészsége kell hogy legyen. Mindenki a megfelelő munkát kell hogy elvégezze, a megfelelő időben. Ki kell hogy alakítson egy ellenőrzőrendszert, melynek segítségével folyamatosan tudja követni a feladatokat. Egy menedzser ne felejtse el, hogy bármennyit tud, holnap már nem tud annyit. A folyamatos tanulást, a képzést valahol az elején kellett volna említenem. Akárki vagyok, akármilyen pozícióban, az nem jelent semmit. Főleg az utóbbi időben olyan a gazdasági élet dinamikája, hogy itt már olyan nincs, hogy egyszer valamit megtanultam, s azzal élni tudok. Nagyon gyorsan évülnek el az információk, a tudásanyag, a módszerek. A tapasztalat inkább csak a dolgok asszimilálásában, a módszerek kidolgozásában segíthet. Tudom, hogy tudásom holnap is segít majd abban, hogy meg tudjam tanulni az újat. — Kösznöm a beszélgetést. Kérdezett: FERENCZ CSABA HÁROMSZÉK