Háromszék, 1991. október (3. évfolyam, 471-493. szám)
1991-10-22 / 486. szám
HÁROMSZÉK társadalmi -politikai napilap SEPSISZENTGYÖRGY 1991. OKTÓBER 22., KEDD 486. SZÁM ARA 6 LEJ Vádlott: két megye lakossága HIGGADTAN És az ön véleménye ? (2.) Csak e szigorú, kopogó szót írhatom le, amikor eldöntöm, hogy a romániai magyarság ellen múlt héten parlamenti szinten megfogalmazott vérvádat fogadni miként szabad és érdemes. S mert a második világháború óta először állítottak egész népcsoportot kollektív bűnösség vádjával egy ország legmagasabb közjogi méltósága, a parlament színe elé, elbagatellizálni vagy túlértékelni eme aktus lényegét felelőtlenség. Mielőtt a kétségbeesés első indulatában letépnénk magunkról az inget, vagy asztalt döntögetnénk, tessék higgadtan tudomásul venni a pillanatnyi bel- és külpolitikai helyzetet: Kelet- és Közép-Európa-szerte fellángoltak a függetlenségre törő nemzeti indulatok, helyenként vérbe is borítván e térséget. Továbbá: Balkán-szerte nem hajlandóak többé államkeretekben élni nemzetek oly közösségekkel, melyek etnikai identitásukra törnek, vagy közelebbi földrajzi utalással és analógiával a romániai magyarság pártjának helyzetére: a szomszédos Bulgária választási harcának győztes pártja kénytelen koalícióra lépni a második legnépesebb pártcsoporttal, a törökkel, mely etnikum írmagját évekkel ezelőtt kiirtani óhajtották. De magának a román nemzeti érzésnek is van külpolitikája: érzékeny és ideges, amiért a függetlenségét nemrég kikiáltott hárommilliós Moldávia a maga több mint másfél milliós lélekszámú etnikai kisebbségével nem siet a nemzet keblére, tapasztalván hangadói ultranacionalista beállítottságát. Lelkesen üdvözli a talán kétszázezres lélekszámú Bukovina követelését, hogy a románt hivatalos nyelvként elismertesse, de retteg amiatt, hogy a kétmilliós romániai magyarság ugyanezt fogja maga számára igényelni. Lángban körül a világ, és e napokban mi történik? Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet folyamataiban részt vevő 38 tagállam elfogadja és aláírja a moszkvai konferencia záródokumentumát, amely leszögezi: az emberi és nemzetiségi jogok tiszteletben tartása többé nem belügy, még a rendkívüli állapotban levő országokban sem, hanem össz-európai megítélés alá esik mint a kontinens békéjét és biztonságát érintő kérdés. És ezzel már itthon is vagyunk: eresztékeiben ropog egy fiatal társadalom. Vezető kormánypártja a gazdasági csőd miatt elveszti népszerűségét, a kormány megbukik, kétségbeesett választási hadjárat kezdődik. Kiderül, hogy tizenhat magyar kisebbségi ember viszonylagos függetlenségről álmodik —, ím, veszélyben a haza! E veszély oka pedig nem a gazdasági csőd miatt kopogtató éhínség, hanem egy népes kisebbség: a romániai magyarság. A bukott kormányfő és új pártlíder, mert elvarratlan gazdaságpolitikai szálak birtokosa, s rémesen vetül rá egy nemrég kivégzett államfő árnya, kétségbeesett politikai aktusba kezd: mozgósítja a parlamenti életet meghatározó pártcsoportját egy olyan vérvád nemzet színe elé terjesztésére, mely rég megfogalmaztatott, de elővezetésére csak e válságos légkörben kínálkozott alkalom. Amióta parlamenti élet van a világon, egyedülálló pillanat és aktus: megkísérelni egy posztrevolucionális társadalom minden felöklendezett szenynyét-piszkát, hányadikát, a fiatal társadalmi berendezkedéseket törvényszerűen kísérő minden bomlástermék gennyét-szutykát egy etnikai csoport vállára rakni. Önveszélyes, kétségbeesett, pillanat szülte gesztus. Kábítószérum ereje órákig, napokig működhet, de mert rémálomból, annál iszonyúbb lesz az össztársadalmi ébredés. Nincs értelme kitérnünk arra, ami e perbe fogott országrész minden magyar és román lakója számára evidencia: egy ultranacionalista, fasiszta beállítottságú lap és párt rég megé(- FARKAS ÁRPÁD) (folytatása a 7. oldalon) RIPORTOFONNAL AZ UTCÁN Farkas József, nyugdíjas tanító: „Meg kellene tudni, kinyomozni, hogy azok az emberek miért fátták el. Mert elfúltak, nem elűztük. Elmenekültek, mert valami olyant csináltak. Ezt kéne hangsúlyozni. S azok, akik védik őket, azok éppen olyan gazemberek ...“ Georgescu Marius és Gábor Áron diákok (együtt jönnek ki a Mihai Viteazul Líceum kapuján): „Nem politizálok, nem is tudom, mi történt, délután iskolában voltam “ — mondja románul az egyik. „Nem ide járok iskolába, a textilbe, és úgy érzem, hogy nem érint..." — így a másik. Lejegyezte: FERENCZ CSABA (folytatása a 2. oldalon) Két megye vagy még inkább az egész magyarság kollektív bűnösségét bizonyító, több mint másfél száz oldalas vádiratra nem lehet válasz. Amit mégis elmondhatunk: sohasem hittük volna, hogy a több nyire lezárt vagy még kérdőjelekkel terhes, néhány dosszié valaha is kisebbségellenes politikai vádirattá lényegülhet. Szerettünk volna kínosanpontos jogászszemmel viszonyulni a JELENTÉSHEZ, de mind tartalma, mind hangvétele lehetetlenné teszi ezt. Nem száraz perirattal, nem pontosan körülhatárolható bűncselekményekkel találtuk szembe magunkat, hanem vak és elvadult indulatok özönével, melyre nem születhet emberi válasz. Hétköznapjainkhoz, életünkhöz tartozó viszont minden olyan vélemény, amely e parlamentben elhangzó, csaknem sorsfordító szövegre reagál. Azoké az embereké tehát a szó, kiknek nem áll módjukban a tévékamera előtt szónoki emelvényre lépni. Fodor Ferenc, KOVÁSZNA MEGYE PREFEKTUSA: — Első hallásra nehéz végleges véleményt, következtetést mondani a parlamentben elhangzott jelentésről. Mindenképpen megdöbbentő az, hogy ilyen szintű okiratba számos hiba, elírás, ferdítés és főleg általánosító vélemény került be a megye egész lakosságára vonatkozólag. Ahogy eddig is tettük, el kell ismernünk azokat a tényeket, amelyek megtörténtek. Nem értettünk és ezután sem érthetünk egyet (folytatása a 3. oldalon) NINCS KEGYELEM? Már-már hihetetlen, ami velünk történik. Azt hittük, hogy ama rágalom, amely felfarajlott habzó szájú, a gyűlölettől (honnan ez a rettenetes indulat?) elhomályosodó tekintetű kiválasztott honatyáink ajkáról, az csak a szélsőséges „kisebbség“ ellenőrizetlen merényletének minősíthető. De nem, és lám, újabb csalódás terheli „bűnhődésünk“ számláját, hisz azóta sincs kegyelem, nincs szünet, a hazai médiák minden csatornán zúdítják nyakunkba a felfokozott szitkokat. A televízió, a rádió, az újságok zöme csak velünk foglalkozik, még nem elég, még mindig nem elég ... Hát meddig még? Meddig? Még nem elég, mert ez egyszerű román ember még nem esik nekünk az utcasarkon, mert a kiskatonák még nem ütik le fiainkat a kaszárnyákban, mert szülőföldünket még elhagyhatjuk úgy, hogy a megyehatárokon kiírni nem várnak furkósbottal, mert még nem vernek lépten-nyomon szájon, ha anyanyelvünkön megszólalunk, mert ... Uram, ments meg minket a harmad- és félművelt honatyáktól, uram, ments meg a szélsőséges nacionalistáktól, uram, add meg nekünk és ennek a többségi román népnek a mindennapi kenyeret, hogy egyébbel is foglalkozhassunk e rövid árnyékvilágban. AMEN _________________ Dragoș Alexandru Cesar, A KÖPECI BÁNYAVÁLLALAT FŐMÉRNÖKE: — El van túlozva minden, sok minden el van ferdítve. Sárral mocskoltak ide ártatlan embereket. A jelentés egyoldalú, olyan dolgokat állít, amelyekről mindannyian tudjuk, hogy nem igazak. Csak az egyik fél állításait vették figyelembe. Nem ezt vártam, azt hittem, hogy építő jellegű, tárgyilagos jelentés lesz, amely kideríti, bemutatja a valóságot, s amely a békés, csendes, tiszteséges együttélés alapjait rakja (folytatása a 3. oldalon) BIZONYOS SÖTÉT ERŐK MUNKÁLKODNAK közlemény A háromszéki RMDSZ választmánya mélységes aggodalmának ad hangot azon újabb próbálkozásokkal kapcsolatban, amelyek az utóbbi két hétben a magyarellenes kampány felerősödését célozták mind a Parlamentben, mind pedig a tömegkommunikációs eszközök útján tett számtalan nyilatkozat („állásfoglalás“) révén. 1. E megnyilvánulások, az RMDSZ képviselői által kifejtett, egyes gondolatok félremagyarázása, ferdítése vagy éppen meghamisítása útján azt a képet próbálták beültetni az ország közvéleményének a tudatába, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok általában és az RMDSZ különösképpen románellenes és államellenes cselekedetekre készülnek. Ebben a keretben torz kép alakult ki az RMDSZ helyi autonómiával kapcsolatos koncepciójáról. 2. Sajnálatos tény, hogy a székelyföldi politikai egyeztető néven ismert kezdeményező csoport szándékairól és cselekedeteiről a televízióban, rádióban és sajtóban megjelent anyagok útján a közvélemény tévesen vagy részlegesen szerzett tudomást. Ez a testület nem tett tulajdonképpen egyebet, mint hogy az RMDSZ programja, a Nemzeti Megmentési Front 1990 januári kiáltványa, valamint az Európa-szerte elismert elvek szellemében, a törvényesség szigorú betartása mellett a helyi autonómia kérdésköréről vitatkozott, szándékai szerint, hozzájárulva ezáltal az egész román társadalom demokratizálásához. Ez a kezdeményező csoport nem szándékozott soha szétválasztani, vagy pláne elszigetelni a „székelyeket“ és a „magyarokat“, mert véleménye szerint mind egyazon nemzetiséghez tartoznak, azon „föld“ pedig, amelyen többségben élnek a magyarok, akiket székelyeknek neveznek, nem más, mint bizonyos sajátos jegyeket viselő terület. Mások voltak azok, akik a „magyarok és székelyek közötti különbségek“-kel manipulálva akarták kettészakítani a romániai magyar kisebbséget. 3. A háromszéki RMDSZ választmánya határozottan tiltakozik a Hargita és Kovászna megyékből elűzött román nemzetiségű személyeket kihallgató bizottság jelentésének tartalma és bemutatási módja ellen. Az a (folytatása a 2. oldalon) Nem tudják, mit cselekszenek A hívők talán e bibliai tanítás szelídségébe kapaszkodnak, a nem hívők, az ateistává gyúrtak az egyszerű jó létezésébe... Ennyi szennyes vád, ennyi rágalom és sötét gyanú, léleksérelem nélkül (talán) csak így viselhető el. Most, amikor a primitív idegen- és mássággyűlölet (primitív félsz?), egy nemzetiség megbélyegzése a törvényhozás „rangjára“ emelkedik, most amikor az induló gazdasági kapcsolatok, a nyitás, az európai szelek enyhe fuvallata, az ugyanazon gyökérből táplálkozó kultúrmelegség természetes vonzalma irredentizmus-nyálként fröccsen véresre festett arcunkon; most, amikor az ellopott forradalom fellobbanásai, a rendőr- és kommunista államszervezés megváltoztatására irányuló törekvések, a közönséges bűnözés, az egyértelmű románellenesség, haza-, sőt, államellenesség maszkjába kényszeríttetik; most, amikor az elképzelhetetlen, bizánci mélységeket meghazudtoló politikai machinációk primitív lökései a körültekintéssel és (talán túlzott) óvatossággal szőtt közeledést, a gazdasági romok köveivel zúzott megértést kiszámíthatatlan sötétségbe sodorják; most, amikor a falak omlásától önmaga imádatába szédült Európa a fékezhetetlen nacionalizmusok lándzsaszúrásaitól hörög, és az álmodott közös ház „angyalai“ búvóhelyekre menekülnek; most, amikor az észérv a csúsztatással, a szemenszedett hazugsággal kényszerül megmérettetni ; most, amikor a mindennapok könyörtelen kilátástalanságában sínylődve a puszta megélhetés gondjai kísértnek; most, amikor a levegő is az átmenet (hová?) perzsszagától keserű, most... „bocsássatok“ meg nekük ... Nem tudják, hogy önmaguk ellen mit cselekszenek . .. DANKL CSABA 4. OLDALON: A CSIHA TAMÁS RMDSZ-SZENÁTOR ÉS TAKÁCS ALBERT CSABA RMDSZ-KÉPVIselő Által előterjesztett JELENTÉS ELSŐ RÉSZE. 5. OLDALON: A HÁROMSZÉK KEDDI sportösszeállítása Oros Károly szerkesztésében. NE HAMISÍTSÁTOK MEG A FORRADALMAT! KÖZLEMÉNY A Polgári Szövetség Kovászna megyei fiókja felhívja a figyelmet arra, hogy a Hargita és Kovászna megyékben 1989 decembere után munka- és lakhelyüket elhagyni kényszerülő személyeket meghallgató parlamenti bizottság jelentése, illetve a jelentés előterjesztése miatt, a megyében növekedett a társadalmi feszültség. A bizottság jelentését lázítónak, belemagyarázónak minősítjük, olyan dokumentumnak, amely nem tudja bizonyítani állításait, valótlanságokat tartalmaz, egyoldalúan és elfogultan mutatja be a tényeket, s egy egész közösség ellen irányul. Hiányosságai miatt nem mérvadó, hiszen előre megfontolt szándékkal mellőzi a polgári DITU MIHAI, a PSZ megyei fiókjának elnöke (folytatása a 2. oldalon)