Háromszék, 1991. október (3. évfolyam, 471-493. szám)

1991-10-22 / 486. szám

HÁROMSZÉK társadalmi -politikai napilap SEPSISZEN­TG­YÖRGY 1991. OKTÓBER 22., KEDD 486. SZÁM ARA 6 LEJ Vádlott: két megye lakossága HIGGADTAN És az ön véleménye ? (2.) Csak e szigorú, kopogó szót írhatom le, amikor eldöntöm, hogy a romá­niai magyarság ellen múlt héten par­lamenti szinten megfogalmazott vér­vádat fogadni miként szabad és ér­demes. S mert a második világháború óta először állítottak egész népcsopor­tot kollektív bűnösség vádjával egy ország legmagasabb közjogi méltósá­ga, a parlament színe elé, elbagatel­lizálni vagy túlértékelni eme aktus lényegét felelőtlenség. Mielőtt a kétségbeesés első indula­tában letépnénk magunkról az inget, vagy asztalt döntögetnénk, tessék hig­gadtan tudomásul venni a pillanatnyi bel- és külpolitikai helyzetet: Kelet- és Közép-Európa-szerte fellángoltak a függetlenségre törő nemzeti indulatok, helyenként vérbe is borítván e térsé­get. Továbbá: Balkán-szerte nem haj­landóak többé államkeretekben élni nemzetek oly közösségekkel, melyek etnikai identitásukra törnek, vagy­ közelebbi földrajzi utalással és analó­giával a romániai magyarság pártjá­nak helyzetére: a szomszédos Bulgá­ria választási harcának győztes pártja kénytelen koalícióra lépni a második legnépesebb pártcsoporttal, a török­kel, mely etnikum írmagját évekkel ezelőtt kiirtani óhajtották. De magá­nak a román nemzeti érzésnek is van külpolitikája: érzékeny és ideges, a­­miért a függetlenségét nemrég kikiál­tott hárommilliós Moldávia a maga több mint másfél milliós lélekszámú etnikai kisebbségével nem siet a nem­zet keblére, tapasztalván hangadói ultranacionalista beállítottságát. Lel­kesen üdvözli a­ talán k­étszázezres lé­lekszámú Bukovina követelését, hogy a románt hivatalos nyelvként elismer­tesse, de retteg amiatt, hogy a két­milliós romániai magyarság ugyanezt fogja maga számára igényelni. Láng­ban körül a világ, és e napokban mi történik? Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet folyamata­iban részt vevő 38 tagállam elfogadja és aláírja a moszkvai konferencia zá­ródokumentumát, amely leszögezi: az emberi és nemzetiségi jogok tisztelet­ben tartása többé nem belügy, még a rendkívüli állapotban levő országok­ban sem, hanem össz-európai megíté­lés alá esik mint a kontinens béké­jét és biztonságát érintő kérdés. És ezzel már itthon is vagyunk: ereszté­keiben ropog egy fiatal társadalom. Vezető kormánypártja a gazdasági csőd miatt elveszti népszerűségét, a kormány megbukik, kétségbeesett vá­lasztási hadjárat kezdődik. Kiderül, hogy tizenhat magyar kisebbségi em­ber viszonylagos függetlenségről ál­modik —, ím, veszélyben a haza! E veszély oka pedig nem a gazdasági csőd miatt kopogtató éhínség, hanem egy népes kisebbség: a romániai ma­gyarság. A bukott kormányfő és új pártlíder, mert elvarratlan gazdaság­­politikai szálak birtokosa, s rémesen vetül rá egy nemrég kivégzett állam­fő árnya, kétségbeesett politikai ak­tusba kezd: mozgósítja a parlamenti életet meghatározó pártcsoportját egy olyan vérvád nemzet színe elé ter­jesztésére, mely rég megfogalmazta­tott, de elővezetésére csak e válságos légkörben kínálkozott alkalom. Amió­ta parlamenti élet van a világon, e­­gyedülálló pillanat és aktus: megkí­sérelni egy posztrevolucionális társa­dalom minden felöklendezett szeny­­nyét-piszkát, hányadikát, a fiatal társadalmi berendezkedéseket törvény­szerűen kísérő minden bomlástermék gennyét-szutykát egy etnikai csoport vállára rakni. Önveszélyes, kétségbe­esett, pillanat­ szülte gesztus. Kábító­szérum­ ereje órákig, napokig működ­het, de mert rémálomból, annál iszo­nyúbb lesz az össztársadalmi ébredés. Nincs értelme kitérnünk arra, ami e perbe fogott országrész minden ma­gyar és román lakója számára eviden­cia: egy ultranacionalista, fasiszta beállítottságú lap és párt rég megé(- FARKAS ÁRPÁD) (folytatása a 7. oldalon) RIPORTOFONNAL AZ UTCÁN Farkas József, nyugdíjas tanító: „Meg kellene tudni, kinyomozni, hogy azok az emberek miért fátták el. Mert elfúltak, nem elűztük. Elmenekültek, mert valami olyant csináltak. Ezt kéne hangsúlyozni. S azok, akik vé­dik őket, azok éppen olyan gazembe­rek ...“ Georgescu Marius és Gábor Áron diákok (együtt jönnek ki a Mihai Vi­teazul Líceum kapuján): „Nem politi­­zálok, nem is tudom, mi történt, dél­után iskolában voltam “ — mondja románul az egyik. „Nem ide járok iskolába, a textilbe, és úgy érzem, hogy nem érint..." — így a másik. Lejegyezte: FERENCZ CSABA (folytatása a 2. oldalon) Két megye vagy még inkább az egész magyarság kollektív bűnössé­gét bizonyító, több mint másfél száz oldalas vádiratra nem lehet válasz. Amit mégis elmondhatunk: sohasem hittük volna, hogy a több­­ nyire lezárt vagy még kérdőjelekkel terhes, néhány dosszié valaha is ki­sebbségellenes politikai vádirattá lényegülhet. Szerettünk volna kínosan­­pontos jogászszemmel viszonyulni a JELENTÉSHEZ, de mind tartalma, mind hangvétele lehetetlenné teszi ezt. Nem száraz perirattal, nem pon­tosan körülhatárolható bűncselekményekkel találtuk szembe magunkat, ha­nem vak és elvadult indulatok özönével, melyre nem születhet emberi vá­lasz. Hétköznapjainkhoz, életünkhöz tartozó viszont minden olyan vélemény, amely e parlamentben elhangzó, csaknem sorsfordító szövegre reagál. Azo­­ké az embereké tehát a szó, kiknek nem áll módjukban a tévékamera előtt szónoki emelvényre lépni. Fodor Ferenc, KOVÁSZNA MEGYE PREFEKTUSA: — Első hallásra nehéz végleges vé­leményt, következtetést mondani a parlamentben elhangzott jelentésről. Mindenképpen megdöbbentő az, hogy ilyen szintű okiratba számos hiba, el­írás, ferdítés és főleg általánosító vé­lemény került be a megye egész la­kosságára vonatkozólag. Ahogy eddig is tettük, el kell ismernünk azokat a tényeket, amelyek megtörténtek. Nem értettünk és ezután sem érthetünk egyet (folytatása a 3. oldalon) NINCS KEGYELEM? Már-már hihetetlen, ami velünk történik. Azt hittük, hogy ama rága­lom, amely felfarajlott habzó szájú, a gyűlölettől (honnan ez a rettenetes indulat?) elhomályosodó tekintetű ki­választott honatyáink ajkáról, az csak a szélsőséges „kisebbség“ ellenőrizet­len merényletének minősíthető. De nem, és lám, újabb csalódás terheli „bűnhődésü­nk“ számláját, hisz azóta sincs kegyelem, nincs szünet, a hazai médiák minden csatornán zúdítják nyakunkba a felfokozott szitkokat. A televízió, a rádió, az újságok zöme csak velünk foglalkozik, még nem e­­lég, még mindig nem elég ... Hát med­dig még? Meddig? Még nem e­­lég, mert ez egyszerű román ember még nem esik nekünk az utcasarkon, mert a kiskatonák még nem ütik le fiainkat a kaszárnyákban, mert szülő­földünket még elhagyhatjuk úgy, hogy a megyehatárokon kiírni nem várnak furkósbottal, mert még nem ver­nek lépten-nyomon szájon, ha anya­nyelvünkön megszólalunk, mert ... Uram, ments meg minket a har­mad- és félművelt honatyáktól, uram, ments meg a szélsőséges nacionalis­táktól, uram, add meg nekünk és ennek a többségi román népnek a mindennapi kenyeret, hogy egyébbel is foglalkozhassunk e rövid árnyék­­világban. AMEN _________________ Dragoș Alexandru Cesar, A KÖPECI BÁNYAVÁLLALAT FŐMÉRNÖKE: — El van túlozva minden, sok min­den el van ferdítve. Sárral mocskoltak ide ártatlan embereket. A jelentés egy­oldalú, olyan dolgokat állít, amelyek­ről mindannyian tudjuk, hogy nem i­­gazak. Csak az egyik fél állításait vet­ték figyelembe. Nem ezt vártam, azt hittem, hogy építő jellegű, tárgyilagos jelentés lesz, amely kideríti, bemutatja a valóságot, s amely a békés, csendes, tiszteséges együttélés alapjait rakja (folytatása a 3. oldalon) BIZONYOS SÖTÉT ERŐK MUNKÁLKODNAK közlemény A háromszéki RMDSZ választmánya mélységes aggodalmának ad­ hangot azon újabb próbálkozásokkal kapcsolatban, amelyek az utóbbi két hétben a magyarellenes kampány felerősödését célozták mind a Parlament­ben, mind pedig a tömegkommunikációs eszközök útján tett számtalan nyi­latkozat („állásfoglalás“) révén. 1. E megnyilvánulások, az RMDSZ képviselői által kifejtett, egyes gondolatok félremagyarázása, ferdítése vagy éppen meghamisítása útján azt a képet próbálták beültetni az­ ország közvéleményének a tudatába, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárok általában és az RMDSZ különös­képpen románellenes és államellenes cselekedetekre készülnek. Ebben a keretben torz kép alakult ki az RMDSZ helyi autonómiával kapcsolatos koncepciójáról. 2. Sajnálatos tény, hogy a székelyföldi politikai egyeztető néven is­mert kezdeményező csoport szándékairól és cselekedeteiről a televízióban, rádióban és sajtóban megjelent anyagok útján a közvélemény tévesen vagy részlegesen szerzett tudomást. Ez a testület nem tett tulajdonképpen egyebet, mint hogy az RMDSZ programja, a Nemzeti Megmentési Front 1990 januári kiáltványa, valamint az Európa-szerte elismert elvek szellemében, a törvényesség szigorú betar­tása mellett a helyi autonómia kérdésköréről vitatkozott, szándékai szerint, hozzájárulva ezáltal az egész román társadalom demokratizálásához. Ez a kezdeményező csoport nem szándékozott soha szétválasztani, vagy pláne elszigetelni a „székelyeket“ és a „magyarokat“, mert véleménye szerint mind egyazon nemzetiséghez tartoznak, azon „föld“ pedig, amelyen többségben élnek a magyarok, akiket székelyeknek neveznek, nem más, mint bizonyos sajátos jegyeket viselő terület. Mások voltak azok, akik a „magyarok és székelyek közötti különbségek“-kel manipulálva akarták kettészakítani a romániai magyar kisebbséget. 3. A háromszéki RMDSZ választmánya határozottan tiltakozik a Har­­gita és Kovászna megyékből elűzött román nemzetiségű személyeket ki­hallgató bizottság jelentésének tartalma és bemutatási módja ellen. Az a (folytatása a 2. oldalon) Nem tudják, mit cselekszenek A hívők talán e bibliai tanítás szelídségébe kapaszkodnak, a nem hívők, az ateistává gyúrtak az egy­szerű jó létezésébe... Ennyi szennyes vád, ennyi rága­lom és sötét gyanú, léleksérelem nélkül (talán) csak így viselhető el. Most, amikor a primitív ide­gen- és mássággyűlölet (primitív félsz?), egy nemzetiség megbélyeg­zése a törvényhozás „rangjára“ e­­melkedik, most amikor az induló gazdasági kapcsolatok, a nyitás, az európai szelek enyhe fuvallata, az ugyanazon gyökérből táplálkozó kultúrmelegség természetes vonzal­ma irredentizmus-nyálként fröc­­­csen véresre festett arcunkon; most, amikor az ellopott forrada­lom fellobbanásai, a rendőr- és kommunista államszervezés meg­változtatására irányuló törekvések, a közönséges bűnözés, az egyértel­mű románellenesség, haza-, sőt, ál­­lamellenesség maszkjába kénysze­rí­ttetik; most, amikor az elképzel­hetetlen, bizánci mélységeket meg­hazudtoló politikai machinációk primitív lökései a körültekintéssel és (talán túlzott) óvatossággal szőtt közeledést, a gazdasági romok kö­veivel zúzott megértést kiszámítha­tatlan sötétségbe sodorják; most, amikor a falak omlásától önmaga imádatába szédült Európa a fékez­­hetetlen nacionalizmusok lándzsa­szúrásaitól hörög, és az álmodott közös ház „angyalai“ búvóhelyekre menekülnek; most, amikor az ész­érv a csúsztatással, a szemensze­­dett hazugsággal kényszerül meg­mérettetni ; most, amikor a min­dennapok könyörtelen kilátásta­­lanságában sínylődve a puszta megélhetés gondjai kísértnek; most, amikor a levegő is az átmenet (ho­vá?) perzsszagától keserű, most... „bocsássatok“ meg nekük ... Nem tudják, hogy önmaguk ellen mit cselekszenek . .. DANKL CSABA 4. OLDALON: A CSIHA TAMÁS RMDSZ-SZENÁTOR ÉS TAKÁCS ALBERT CSABA RMDSZ-KÉPVI­selő Által előterjesztett JELENTÉS ELSŐ RÉSZE. 5. OLDALON: A HÁROMSZÉK KED­DI sportösszeállítása Oros­­ Károly szerkesztésében. NE HAMISÍTSÁTOK MEG A FORRADALMAT! KÖZLEMÉNY A Polgári Szövetség Kovászna me­gyei fiókja felhívja a figyelmet arra, hogy a Hargita és Kovászna megyék­ben 1989 decembere után munka- és lakhelyüket elhagyni kényszerülő sze­mélyeket meghallgató parlamenti bi­zottság jelentése, illetve a jelentés e­­lőterjesztése miatt, a megyében növekedett a társadalmi feszültség. A bizottság jelentését lázítónak, belema­­gyarázónak minősítjük, olyan doku­mentumnak, amely nem tudja bizo­nyítani állításait, valótlanságokat tar­talmaz, egyoldalúan és elfogultan mu­tatja be a tényeket, s egy egész kö­zösség ellen irányul. Hiányosságai mi­att nem mérvadó, hiszen előre meg­fontolt szándékkal mellőzi a polgári DITU MIHAI, a PSZ megyei fiókjának elnöke (folytatása a 2. oldalon)

Next