Háromszék, 1992. március (4. évfolyam, 575-595. szám)
1992-03-03 / 575. szám
Radu és a ráció . Többek között elnökválasztások is közelednek, ezért talán nem érdektelen néhány szót ejteni egy volt elnökjelöltről. A csokornyakkendős londoni úrról van szó, aki sok-sok milliója, hatalmas politikai tapasztalata, úri modora és többször is hangsúlyozott demokrata mivolta fedezetében jött haza a „nagy fordulat“ után, részt vett a parasztpárt újjászervezésében, és a köztársasági elnöki címet is megpályázta. Kevés reménnyel, még kevesebb sikerrel. De megkapta a honatyai bársonyszéket, s azóta ott mosolyog-posolyog a frakció soraiban, s ha nagy ritkán megszólal, általában érdemes odafigyelni. Sőt, arra is érdemes odafigyelni, hogy a „papillonos“ úriember — teljesen elütően a frontos hazafiaskodóktól és a gyűlölködő csábosoktól — akár a „nagy jelenlévőnek" is nevezhető eme sokszor kabarés törvényhozásban: valahányszor a kamera végigpásztázza a termet — ő a helyén ül, figyel és somolyog. Vagy csak nekünk tűnik úgy? Hiszen különösebb derűre még egy olyan megállapodott és jól szituált úriembernek sincs itt túl sok oka, amilyen Ioan Raţiu úr. Akit különben politikai ellenfelei — hajaj, sokan vannak, de már jól tudjuk, kik azok, s mennyit is érnek —, nyilván, magyar kapcsolatai okán próbáltak mindenképpen lejáratni, állítván, hogy a romániai eseményeket megelőzően Budapesten már eladta az országot az irredenta magyaroknak, s mikor ezt több-kevesebb meggyőző érvvel és erővel cáfolta, akkor rukkoltak ki az igazi tromfászszal: Raţiu nem is román, eredetileg Rácz Jánosnak hívták... Raţiu úr — aki különben köztudomásúlag a román Memorandum egyik szerzőjének egyenes ági leszármazottja, s arról bajos lenne haló porában azt állítani, hogy rossz román vala — erre a „vádra“ annak idején nem is felelt (talán méltóságán alulinak érezte vitatkozni és bizonygatni), ám a minap, az ügy újra szóba kerülvén, elmondotta, hogy a kíváncsiságtól hajtva, ő maga elővétette az egykori tordai anyakönyvet, s abba őt 1917- ben valóban eléggé furcsán jegyezték be: Raţiu János Miklós Ágoston, ami, ugye, tulajdonképpen Raţiu Ioan Nicolae Augustint jelent. Nem háborgott, nem szitkozódott, egyszerűen megállapította: akkorijában ez volt az úzus. S mert Raţiu úr erről a kérdésről többet nem szólott se jót, se rosszat, hadd nyissunk itt önkényesen egy zárójelt, s mondjuk el, hogy nem csak akkor és ott vala így az úzus, hanem Erdélyben a főhatalom-változást követően mindvégig, egészen 1989-ig, azzal a különbséggel, hogy az „átkos magyar gyakorlattól“ eltérően a román jegyzők már nem csak a keresztneveket torzították-ferdítették-fordították, hanem a családneveket is, gyártván Sabăut, Cadart, Balaşt eleget — hogy csak személyes ismerőseimről szóljak. De térjünk vissza Raţiu úrhoz. Annak idején, az elnökválasztásokkor ő nekünk nem ígért semmit, nem édesgetett magához (sőt, a Bolyai egyetem újraindításának lehetőségéről tett egyik megjegyzése éppenséggel taszító hatású volt), merőben eltérően a liberális Radu Câmpeanutól, aki szép kijelentéseket tett volt — szórtuk is elébe a voksokat százezerszámra —, hogy aztán el sem hangzottaknak tekintse őket. A párhuzamból messzemenő következtetéseket ugyan hiba lenne levonni, de azt mégis megkockáztatom kimondani, hogy a nagy élet- és politikai tapasztalattal rendelkező Raţiu már bizonyosan akkor is tudta, hogy aki manapság Romániában a kisebbségi jogok kérdésében engedékenységre valló nyilatkozatot, sőt ígéretet tesz, az a bukott politikus. Még akkor is, ha a családfáját egyenesen Decebalig és Traianusig tudná visszavezetni. Ha olvasná, Raţiu úr csokornyakkendője felett talányosan mosolyogna e megállapításon. MAGYAR LAJOS Sikeres munkát, helyi tanácsok és polgármesterek! A február 24—29. közötti időszakban a megye 37 helységében megalakultak a választások nyomán a helyi közigazgatási tanácsok (Gelence község kivételével), és beiktatták hivatalukba a megválasztott polgármestereket is (Bölön község kivételével). Az említett két helységben április 19-én új választásokat tartanak egyrészt a tanácstagok számának kiegészítéséért Gelencében, másrészt pedig Bölön községi polgármesterének megválasztásáért. A helyi tanácsok és a polgármesterek mint közigazgatási szervek tevékenysége a helyi autonómia s a közhivatalok decentralizálásának elvére épül, mind a helyi közigazgatás megszervezése és működtetése, mind pedig a képviselt közösség érdekelnek a képviselők saját felelősségére történő vitele szempontjából. A helyi tanácsok tanácskozó jellegű hatóságok, a polgármester testesíti meg a végrehajtó hatóságot. Az alakuló gyűléseken a helységek többségében megválasztották az alpolgármestereket, létrehozták a különböző tevékenységi területek tanácsait, és jóváhagyták a folyó évi tevékenység irányvonalait. Ezután kerül majd sor, az eligazító mintaalapszabály és -működési szabályzat alapján, a helységek saját alapszabályának, a helyi tanácsok működési szabályzatának és a helyi költségvetéseknek a kidolgozására. Most, az út elején, minden tanácstagnak és minden polgármesternek eredményes munkát kívánunk, bölcsességet határozataik meghozatalában, jó egészséget és kellő munkaerőt, hogy teljesíteni tudják azt a fontos feladatot, amelyet az őket megválasztó polgártársaik javára töltenek be! FODOR FERENC Kovászna megye prefektusa VAN, AHOL JÓL MEGY? TÖPRENGÉSEK SZAKSZERVEZETI GÖNDÖRRŐL (3.) „Nem várhatunk sem mennyei, sem földi csodákra66 — Keményebb vezetési vonalat ígértetek, és mégis megválasztottak benneteket? — Lehet, hogy én túl sötéten látom a dolgokat, de az volt az érzésem, hogy az embereknek teljesen mindegy volt, ki kerül a szakszervezeti vezetőségbe. Minket csak néhányan javasoltak, más jelölt nem volt, minek, gondolhatták, eddig is mi csináltuk, aztán ellenjavaslat sem került, jóformán ellenszavazat se, megkaptuk a majdnem egyhangú megerősítést. Nem jól van ez így! Mint említettem, megpróbálunk mostantól másként hozzáállni az egész tevékenységhez. Meg fogjuk mondani, mit kell csináljanak, és meg is követeljük a feladatok teljesítését. — Sok sikert hozzá, bár nem tudom, hogy fog-e menni. Ez a másik véglet. Sajnos, semmilyen tévedhetet- MATEKOVICS JÁNOS (folytatása a 2. oldalon) Sikerült a „főpróba“ Mint ahogy arról annak idején hírt adtunk, 1991. július 5-én avatták föl a német Meyer cég és a kezdivásárhelyi Ruhaipar Rt. közös vállalkozásából született TGS—FASHION gyárat. Bakk Vitális Kinga textilmérnök, a város legkorszerűbb ipari egységének technikai igazgatója ekképpen összegezi az indulástól eltelt nyolc hónap eredményeit. SOCHOM ISTVÁN (folytatása a 2. oldalon) ARANY JÁNOS „HAZATÉRT“ Bármilyen meglepő, a legnagyobb magyar epikai költőnek nem volt eleddig köztéri szobra szülővárosában, Nagyszalontán. Emlékét itt a Csonkatoronyban berendezett szerény múzeum és egy emléktábla őrizte, meg a Csonkatorony homlokzati részén lévő kisszobor. Vasárnap több mint ötezer ember részvételével leplezték le a költő impozáns köztéri mellszobrát, Kiss István szalontai származású, Kossuth-díjas szobrászművész alkotását, a testvérváros, Nagykőrös ajándékát. A szoboravatási ünnepségen jelentős romániai és magyarországi közéleti személyiségek jelentek meg — köztük Andrásfalvy Bertalan magyar művelődésügyi miniszter, Csoóri Sándor író, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Jókai Anna, a Magyar Írószövetség elnöke —, akik az ünneplő nagyszalontai hajdúivadékokkal együtt tisztelegtek a költő élő emléke és halhatatlan műve előtt. Isten hozott, Arany János, Nagyszalonta „híres városába"! (VARGYASI) HADIFOGLYOK, -ÖZVEGYEK A törvény világos A Háromszék február 27-i számában közölt írás: HADIFOGLYOK, -ÖZVEGYEK felháborodást, pánikot keltett az érdekeltek körében. A cikk írója, Váncsa Albert összekavarta a 118/90-es törvényhatározatot a 49/91-es törvénnyel. A kettőnek semmi köze egymáshoz, éppen ezért, szükségesnek tartjuk, hogy ismételten viszszatérjünk rá. A 118/90-es törvényhatározat, kiegészítve a 38/1991-es törvénnyel, kárpótolja a volt politikai foglyokat, politikai üldözötteket, deportáltakataz ország területén bárhová, avagy a Szovjetunióba) és a volt hadifoglyokat, míg a 149/91-es törvény a háborús veteránok és hadiözvegyek számára ír elő kárpótlást-A 118/90-es törvényhatározat alkal- TÖRÖK JÓZSEF, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke (folytatása a 2. oldalon) SEPSISZENTGYÖRGY 1992. MÁRCIUS 3., KEDD Május végén RMDSZ-kongresszus Az RMDSZ-küldöttek Országos Tanácsa Nagyváradon több határozatot fogadott el. A gazdasági részbizottság javaslata alapján a KOT elfogadta a parlamenti frakció által elkészített kárpótlási törvénytervezetet, megszavazták a területi szervezetek pénzügyi elszámolásának egységesítésére vonatkozó határozat javaslatot is. Megvitatták az RMDSZ, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete és a Romániai Magyar Közgazdásztársaság közötti viszony szorosabbá tételére vonatkozó javaslatokat, döntöttek a romániai magyar pedagógusok országos konferenciájának összehívásáról, megalakították az RMDSZ etikai bizottságát, mely a platformszabadságot hivatott támogatni, természetesen, olyan alapvető szabályok betartásával, mely nem bontja meg a szervezet egységét sarkalatos döntések, például választások alkalmával. A szervezet rendkívüli kongresszusát május végén, Brassóban fogják megtartani. A KOT elfogadta a kongresszus napifolytatása a Hírvilágban. Már az olaszok sem ismerik Románia himnuszát? A budapesti súlyemelő-világbajnokságon a magyarok köszöntötték a régi himnusszal a győztes Vladot. Akkor tücsköt-bogarat rákiabált a román mass media a rosszmájú magyarokra. Lám, most az olaszok, a testvér olaszok követtek el bakit. Hogy merték? Le velük! Vagy mégse, elvégre nem Kovács és nem Keszeg győzelmére játszottak más himnuszt. Akkor lett volna csak igazán nemulass! (PROS) Ilyen a kilátás március elején, egy medveles lőrésnyi ablakából. Alant, úgy harminc méterre, percnyi pontossággal jár be az etetett medve, farkas, róka... Csak sorban, ahogy a természet törvénye előírja. A felvétel pillanatában csupán nyomok, finom hóporral befújt nyomok és a csendélethez szükséges puska... Szárazajtó — Harsántó, medveles — '92. (ALBERT LEVENTE felvétele)