Háromszék, 1992. március (4. évfolyam, 575-595. szám)

1992-03-03 / 575. szám

SEPSISZENTGYÖRGY 1992. MÁRCIUS 3., KEDD RaUu és a ráció * Többek között elnökválasztások is közelednek, ezért talán nem. érdekte­len néhány szót ejteni egy volt elnök­jelöltről. A csokornyakkendős londo­ni úrról van szó, aki sok-sok millió­ja, hatalmas politikai tapasztalata, ú- ri modora és többször is hangsúlyo­zott demokrata mivolta fedezetében jött haza a „nagy fordulat“ után, részt vett a parasztpárt újjászervezé­sében, és a köztársasági elnöki címet is megpályázta. Kevés reménnyel, még kevesebb sikerrel. De megkapta a honatyai bársonyszéket, s azóta ott mosolyog-pisolyog a frakció soraiban, s ha nagy ritkán megszólal. általá­ban érdemes odafigyelni. Sőt, arra is érdemes odafigyelni, hogy a „papil- lonos“ úriember — teljesen elütően a frontos hazafiaskodóktól és a gyűlöl­ködő csábosoktól — akár a „nagy je­lenlévőnek" is nevezhető eme sok­szor kabarés törvényhozásban: vala­hányszor a kamera végigpásztázza a termet — ő a helyén ül, figyel és so­molyog. Vagy csak nekünk tűnik úgy? Hiszen különösebb derűre még egy olyan megállapodott és jól szi­tuált úriembernek sincs itt túl sok oka, amilyen loan Raţiu úr. Akit különben ' politikai ellenfelei — hajaj, sokan vannak, de már jól tud­juk, kik azok, s mennyit is érnekl —. nyilván, magyar kapcsolatai okán próbáltak mindenképpen lejáratni, állítván, hogy a romániai eseménye­ket megelőzően Budapesten már el­adta az országot az irredenta magya­roknak, s mikor ezt több-kevesebb meggyőző érvvel és erővel cáfolta, akkor rukkoltak ki az igazi tromfász- szal: Raţiu nem is román, eredetileg RAcz Jánosnak hívták... Raţiu úr — aki különben köztudo­másúlag a román Memorandum egyik szerzőjének egyenes ági leszármazott­ja, s arról bajos lenne haló porában azt állítani, hogy rossz román vala — erre a „vádra“ annak idején nem is felelt (talán méltóságán alulinak érezte vitatkozni és bizonygatni), ám a minap, az ügy újra szóba kerülvén, elmondotta, hogy a kíváncsiságtól hajtva, ő maga elővétette az egyko­ri tordai anyakönyvet, s abba őt 1917- ben valóban eléggé furcsán jegyezték be: Raţiu János Miklós Ágoston, a- mi. ugye, tulajdonképpen Raţiu loan Nicolae Augustint jelent. Nem hábor­gott, nem szitkozódott, egyszerűen megállapította: akkcrrjában ez volt az úzus. S mert Raţiu úr erről a kérdésről többet nem szólott se jót, se rosszat, hadd nyissunk itt önkényesen egy zá­rójelt, s mondjuk el, hogy nem csak akkor és ott vala így az úzus, hanem Erdélyben a föhatalom-változfist kö­vetően mindvégig, egészen 1989-ig, az­zal a különbséggel, hogy az „átkos magyar gyakorlattól“ eltérően a ro­mán jegyzők már nem csak a kereszt­neveket torzították-ferdítették-fordí­tották, hanem a családneveket is, gyártván Sabăut, Cadart, Balaşt eleget — hogy csak személyes isme­rőseimről szóljak. De térjünk vissza Raţiu úrhoz. An­nak idején, az elnökválasztásokkor ő nekünk nem ígért semmit, nem é- desgetett magához (sőt, a Bolyai e- gyctem újraindításának lehetőségéről tett egyik megjegyzése éppenséggel taszító hatású volt), merőben eltérően a liberális Radu Cámpeanutól, aki szép kijelentéseket tett volt — szór­tuk is elébe a vokspkat százezer­számra —, hogy aztán el sem hang­zottaknak tekintse őket. A párhu­zamból messzemenő következtetése­ket ugyan hiba lenne levonni, de azt mégis megkockáztatom kimondani, hogy a nagy élet- és politikai tapasz­talattal rendelkező Raţiu már bizo­nyosan akkor is tudta, hogy aki ma­napság Romániában a kisebbségi jo­gok kérdésében engedékenységre val­ló nyilatkozatot, sőt ígéretet tesz, az — bukott politikus. Még akkor is, ha a családfáját egyenesen Decebó lig és Traianusig tudná visszavezet­ni. Ha olvasná, Raţiu úr csokornyak­kendője felett talányoson mosolyogna e megállapításon, MAGYAR! LAJOS Május végén RMDSZ-kongresszus Az RMDSZ-küldöttek Országos Ta­nácsa Nagyváradon több határozatot fogadott el. A gazdasági részbizott­ság javaslata alapján a KOT elfo­gadta a parlamenti frakció által el­készített kárpótlási törvénytervezetet, megszavazták a területi szervezetek pénzügyi elszámolásának egységesí­tésére vonatkozó határozat javaslatot is. Megvitatták az RMDSZ, a Romá­niai Magyar Gazdák Egyesülete és a Romániai Magyar Közgazdásztársaság közötti viszony szorosabbá tételére vonatkozó javaslatokat, döntöttek a romániai magyar pedagógusok orszá­gos konferenciájának összehívásáról, megalakították az RMDSZ etikai bi­zottságát, mely a platfarmszabadsá- got hivatott támogatni, természetesen, olyan alapvető szabályok betartásával, mely nem bontja meg a szervezet egységét sarkalatos döntések, például választások alkalmával. A szervezet rendkívüli kongresszusát május vé­gén, Brassóban fogják megtartani. A KOT elfogadta a kongresszus napi­ffolytatása a Hírvilágban) VAN, AHOL JÖL MEGY? TÖPRENGÉSEK SZAKSZERVEZETI GÖNDÖRRŐL (3.) Sikeres munkát, helyi tanácsok és polgármesterek! A február 24—29. közötti időszakban a megye 37 helységében meg­alakultak a választások nyomán a helyi közigazgatási tanácsok (Gelenee község kivételével), és beiktatták hivatalukba a megválasztott polgármes­tereket is (Bölön kÖ7.ség kivételével). Az említett két helységben április I9-én új választásokat tartanak egyrészt a tanácstagok számának kiegé­szítéséért Gelencében, másrészt pedig Bölön községi polgármesterének megválasztásáért. A helyi tanácsok és a polgármesterek mint közigazgatási szervek tevékenysége a helyi autonómia s a közhivatalok decentralizálásának el­vére épül, mind a helyi közigazgatás megszervezése és működtetése, mind pedig a képviselt közösség érdekelnek a képviselők saját felelősségére történő vitele szempontjából. A helyi tanácsok tanácskozó jellegű hatóságok, a polgármester testesí­ti meg a végrehajtó hatóságot. Az alakuló gyűléseken a helységek többségében megválasztották az alpolgármestereket, létrehozták a különböző tevékenységi területek tanácsait, és jóváhagyták a folyó évi tevékenység irányvonalait. Ezután kerül majd sor, az eligazító mintaalapszabály és -működési szabályzat a- lapján, a helységek saját alapszabályának, a helyi tanácsok működési szabályzatának és a helyi költségvetéseknek a kidolgozására. Most, az út elején, minden tanácstagnak és minden polgármesternek eredményes munkát kívánunk, bölcsességet határozataik meghozatalában, jó egészséget és kellő munkaerőt, hogy teljesíteni tudják azt a fontos fel­adatot, amelyet az őket megválasztó polgártársaik javára töltenek be! FODOR FERENC Kovászna megye prefektusa Sikerült a „főpróba“ „Nem Tárhatunk sem mennyei, sem földi csodákra66 Mint ahogy arról annak idején hírt adtunk, 1991. július 5-én avatták föl a német Meyer cég és a kezdi vásár­helyi Ruhaipar Rt. közös vállalkozá­sából született TGS—FASHION gyá­rat. Bakk Vitális Kinga textilmérnök, a város legkorszerűbb ipari egysé­gének technikai igazgatója ekképpen összegezi az indulástól eltelt nyolc hónap eredményeit: IOCHOM ISTVÁN (folytatása a 2. oldalon) — Keményebb vezetési vonalat ígér­tetek, és mégis megválasztottak ben­neteket? — Lehet, hogy én túl sötéten látom a dolgokat, de az volt az érzésem, hogy az embereknek teljesen mindegy volt, ki kerül a szakszervezeti veze­tőségbe. Minket csak néhányan java­soltak, más jelölt nem volt, minek, gondolhatták, eddig is mi csináltuk, aztán ellenjavaslat sem került, jófor­mán ellenszavazat se, megkaptuk a majdnem egyhangú megerősítést. Nem jól van ez így! Mint említettem, megpróbálunk mostantól másként hozzáállni az egész tevékenységhez. Meg fogjuk mondani, mit kell csi­náljanak, és meg is követeljük a fel­adatok teljesítését. — Sok sikert hozzá, bár nem tu­dom, hogy fog-e menni. Ez a másik véglet. Sajnos, semmilyen tévedhetet­MATEKOVICS JÄNOS (folytatása a 2. oldalon) ARANY JÁNOS „HAZATÉRT“ Bármilyen meglepő, a legna­gyobb magyar epikai költőnek nem volt eleddig köztéri szobra szülővárosában, Nagyszalontán. Em­lékét itt a Csonkatoronyban beren­dezett szerény múzeum és egy em­léktábla őrizte, meg a Csonkato­rony homlokzati részén lévő kis- szobor. Vasárnap több mint ötezer em­ber részvételével leplezték le a költő impozáns köztéri mellszob­rát, Kiss István szálontai s~-árma~ zású, Kossuth-dijas szobrászművész alkotását, a testvérváros, Nagykő­rös ajándékát. A szoboravatási ünnepségen je­lentős romániai és magyarországi közéleti személyiségek jelentek meg — köztük Andrásfalvy Ber­talan magyar művelődésügyi mi­niszter, Csoóri Sándor író, a Ma. gyarok Világszövetségének elnöke, Jókai Anna, a Magyar írószövet~ ség elnöke —, akik az ünneplő nagyszalontai hajdúivadékokkal e- gyütt tisztelegtek a költő élő em­léke és halhatatlan műve előtt. Isten hozott, Arany János, Nagy­szalonta „híres városába"! (VARGYASI) Már az olaszok sem ismerik Románia himnuszát? A budapes­ti súlyemelő-világbajnokságon a magyarok köszöntötték a régi him­nusszal a győztes Vladot. Akkor tücsköt-bogarat rákiabált a román mass media a rosszmájú magya­rokra. Lám, most az olaszok, a test­vér olaszok követtek el bakit. Hogy merték? Le velük! Vagy mégse, elvégre nem Kovács és nem Keszeg győzelmére játszottak más himnuszt. Akkor lett volna csak igazán nemulass! (—ROS) HADIFOGLYOK, -ÖZVEGYEK A törvény világos A Háromszék február 27-i számában közölt írás, HADIFOGLYOK, -ÖZVE­GYEK felháborodást, pánikot keltett az érdekeltek körében. A cikk írója, Váncsa Albert összeka­varta a 118/90-es törvényhatározatot a 49/91-es törvénnyel. A kettőnek sem­mi köze egymáshoz, éppen ezért, szük­ségesnek tartjuk, hogy ismételten visz- szatérjünk rá. A 118/90-es törvényhatározat; kiegé­szítve a 38/1991-es törvénnyel, kárpó­tolja a volt politikai foglyokat, politi­kai üldözötteket, deportáltakat (az or­szág területén bárhová, avagy a Szov­jetunióba) és a volt hadifoglyokat, míg a. 49/91-es törvény a háborús ve­teránok és hadiözvegyek számára ír elő kárpótlást­A 118/90-cs törvényhatározat alkal- TÖRÖK JÓZSEF, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke (folytatása a 2. oldalon) Ilyen a kilátás március elején, egy medveles lőrésnyi ablakából. Alant, úgy harminc méterre, percnyi pontossággal jár be az etetett medve, farkas, róka... Csak sorban, ahogy a természet törvénye előírja. A felvétel pilla­natában csupán nyomok, finom hóporral befújt nyomok és a csendélethez szükséges puska... Szárazajta — Hársántó, medveles — '92. (ALBERT LEVENTE felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék