Háromszék, 1992. március (4. évfolyam, 575-595. szám)
1992-03-03 / 575. szám
(folytatás az első oldalról) rendi pontjait és a részvételi arányt. Két bizottságot alakítottak, a programmódosító bizottságot — elnöke Béres András, országos elnökségi tag — és az alapszabályzat-módosító bizottságot, melyet Kolumbán Gábor vezet. • Vasárnap az ország 23 kerületében tartották meg a helyhatósági választások második fordulóját. Jelentések szerint a választópolgároknak csak mintegy 25 százaléka járult az urnák elé. Három megyeszékhelyen — Giurgiuban, Drobeta Turnu-Severinben, Slatinán — polgármester-választás volt. Március 8-án újabb választások lesznek azokban a körzetekben, ahol nem sikerült a jelölteknek megszerezniök a szükséges szavazatokat. Marosvásárhelyen tegnap nem jelentek meg a városi tanács alakuló ülésén a Románok Egységpártjának és a Nemzeti Megmentési Frontnak a megválasztott tanácsosai. Az ülést a prefektus a „törvénykezési űr“-re hivatkozva feloszlatta, és azt nyilatkozta, hogy a helyzetet a kormány elé tárja. A Maros megyei RMDSZ választmánya nyilvánosságra hozta a helyhatósági választások kivizsgálásával megbízott csoport jelentését, s a következő döntéseket hozta:össze kell hívni a megyei közgyűlést, fölül kell vizsgálni a tavaly feloszlatott városi vezetőség újraalakításának lehetőségét, a hét végéig, a körzeti javaslatok alapján, dönteniük kell a polgármesterjelölt személyéről, Mihály Istvánt felmentették kampányfelelősi tisztségéből. A Maros megyei választmány úgy ítélte meg, hogy a szervezet egységét meg kell őrizni, s meg kell előzni a bizalmi válság kialakulását, és felkérték a választótestületet, hogy az április 14-i polgármester-választáskor az eddigi példás összefogással támogassák a szervezetet . Még kisebbre — tulajdonképpen két államra — Szerbiára és Montenegróra — zsugorodott Jugoszlávia. A vasárnapi népszavazás eredményeként Bosznia-Hercegovina is ki óhajt válni az államközösségből, de ezen akaratnyilvánítással szinte párhuzamosan eldördültek a fegyverek Szarajevóban is. A szövetségi hadsereg szabályos ostromgyűrűvel vette körül a várost, a helyi fegyveres gárdák pedig a középületeket védik. A többségében horvátok és muzulmánok lakta köztársaságban azért veszélyes a válsághelyzet kialakulása, mert a szövetségi hadsereg ide vonta vissza haderejét, s ennek eredményeként a fegyverek olyan koncentrációja jött létre, mely példa nélküli Európában. Tudjman horvát elnök annak a meggyőződésének adott hangot, hogy e súlyos helyzeten csak az ENSZ kéksisakosainak mielőbbi gyors bevonulása vethetne gátat. A Moldáviától elszakadni kívánó Dnyeszteren túli orosz terület egyik vezetője azt állítja, hogy az utóbbi időben csapatokat vonnak össze Dubaszár környékén. Az elmúlt napokban több emberéletet követelő összecsapásokra került sor. A város vezetése a moldáviai belügyi csapatok kivonását követeli, de a köztársaság vezetői elhárították ezt, s katonai lépéseket helyeztek kilátásba, ha az orosz erők újra megtámadnák a moldáviai rendőrséget. • Hegyi-Karabahban továbbra is aggasztóan súlyos a helyzet. Az örmények és azeriek egymást vádolják a harcok kirobbantásáért, miközben az orosz csapatok megkezdték a kivo nulást a térségből. Jelcin ajánlatot tett a washingtoni kormánynak, hogy részt vennének a csillagháborús tervekben. Az amerikai kormány viszszautasította azt, hogy csúcstechnológiát vásároljanak az oroszoktól, mert attól tartanak, hogy a katonai célokra is használható volt szovjet technológia megvásárlásával az Egyesült Államok segítséget nyújtana ezen iparágak fenntartásában. HÁROMSZÉK SIKERÜLT A (folytatás az első oldalról) — Jó, sőt nagyon jó eredményeket értünk el. Átestünk a „főpróbán“. Az első és legfontosabb lépés az volt, hogy embereink alkalmazkodjanak az új gépekhez, a világszínvonalú technológiához. Örömmel jelenthetem ki, nemcsak hogy megszokták azokat, hanem egyéni normáikat is tudják teljesíteni, szeretik ezeket a gépeket. Hónapról hónapra nőtt a gyár termelékenysége. December végéig sikerült elérnünk egy tizenöt százalékos termelékenységnövekedést, ami szép eredményként könyvelhető el, mivel itt mindannyiunk számára újdonságot jelentett az új technológia, mind a munkásoknak, mind a mestereknek és mechanikusoknak. A német partner gondoskodott szakembereink felkészítéséről. Mestereink és mechanikusaink rövidebb-hosszabb ideig „iiaskodtak“ Németországban. A Meyer cég úgy szervezte meg ezeket a szakmai továbbképző tanfolyamokat, hogy a Dürkopptól, Németország egyik legnagyobb gépgyártó vállalatától hívott szakembereket. Alkalmazottaink megjárták magukat, tanultak. Úgy érezzük, hogy jelenlegi eredményeink nagyon jók, a minőség is elfogadható. Az indulástól munkásaink számát nem növeltük, sőt csökkent a létszám, mivel sokan elmentek szülési vagy gyermeknevelési szabadságra. Ettől függetlenül, nőtt a munkatermelékenység. „FŐPRÓBA“ — Az eddigi jó eredmények fellelkesítették a német partnert —■ fűzi hozzá Kászoni Kálmán gazdasági igazgató. — Közösen eldöntöttük, hogy tovább bővítjük a gyárat. A raktározási felület még a jelenlegi helyzetnek sem felel meg, éppen ezért arra gondoltunk, hogy a meglévő épülethez hozzáépítünk egy új raktárhelyiséget. Menet közben körvonalazódott az az ötlet, hogy egy kalap alatt, ezzel párhuzamosan, a termelést is lehetne bővíteni. A tervek szerint, a majdani épületben a földszinten termelőfelület, az emeleti részen pedig raktárhelyiség lesz. Az építkezés már a tavaly elkezdődött, s amint az időjárás megengedi, azonnal folytatódik. Remélhetőleg az idén az új egység is elkészül. Szintén ez évben energetikai gondjainkat is meg szeretnénk oldani, önálló hőközpont építését is tervbe vettük. — Ne feledjük el, hogy a gyár bővítésével újabb 150 személy számára biztosítunk munkahelyet — mondja Bakk Vitális Kinga. — Munkásaink elégedettek a javadalmazással. Az igazság az, hogy rádolgoznak, de valóban városszinten itt és az anyavállalatnál kapják a legnagyobb fizetéseket... — Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a fejlett, nyugati csúcstechnológiát minálunk is lehet alkalmazni — mondja búcsúzásképpen Dobra László úr, a Ruhaipar Rt. vezérigazgatója. 135 L EGY SZEMÉLYBE Mugur Isărescu bankkormányzó közölte, hogy ezentúl minden román állampolgár évente egyszer, 50 000 lejért vásárolhat valutát. Vagyis körülbelül 135 dollárt kaphat. Ennyiből már például Olaszországban meg lehet szállni egy éjszakára egy harmadosztályú szállóban, be lehet menni két múzeumba, és lehet vásárolni két képeslap-leporellót. Persze, az sem megy olyan könnyen, hogy az ember fogja magát, bemegy a bankba, s kapja kézhez a valutát... Nem, s kapja, ha a banknak éppen van fölös készlete. S ha megkapta, azt bejegyzik az útlevelébe. „Nem járhatunk sem mennyei, sem földi csodákra66 (folytatás az első oldalról) ha recept nincs arra, hogyan lehetne az embereket a közönyükből kimozdítani. Talán sorra kellene vennetek azt a hét-nyolc alapszervezetet, s mindeniknél eltöltve egy két hetet, kiválaszthatnátok közösen azokat a szakszervezeti bizalmikat, akik egyegy kisebb csoport munkáját vinnék, s képviselhetnék munkatársaik érdekeit a mesterrel, a csoportvezetőkkel szemben, nem is tudom. Néha, rosszabb pillanataimban azt szoktam hajtogatni, hogy amíg az embereket egyénileg nem éri olyan megrázkódtatás, amely ráébreszti őket, hogy jobban oda kellett volna figyelniük a közösségre, a közösség érdekeire, a közösség erősítésére, addig nem sokat tehetünk. Akit például elbocsátanak a gyárból, az, ha még egyszer sikerül munkát találnia, biztosan sokkal fogékonyabb lesz a közösségi gondokra, jobban foglalkoztatja majd, mi történik körülötte. Egyszer dühömben már azt is mondtam, hogy az kellene, bocsássanak el mindenkit, hadd járja ki egy kicsit a munkanélküliség keserves iskoláját, s majd csak azután alkalmazzák újra — akkor majd mindenki észre tér. — Remélem azért, hogy ennyire drasztikus leckét nem tartogat a sors az egész gyár számára, bár hallom, hogy már most is fenyeget nálatok egy jó néhány embert az elbocsátás veszélye... — Sajnos, valóban ez a helyzet 250 ember elbocsátása van folyamatban. 250 ember leépítését jóváhagyta már az állami megbízottak tanácsa, az ügy a jelen pillanatban az igazgatótanácsoknál akadt el, mert a személyeket és az elbocsátás módját illetően rendkívül nagyok a nézeteltérések az igazgatótanácson belül... Persze, hogy nyugtalanok az emberek, ez a te interjúdból is kiderült. De a közösség nagyon jól tudja, és tudta a tavaly is, hogy a termeléshez képest a gyárban túl sokan vagyunk. Hogy ennek ellenére mindenkinek megőrizzük a munkahelyét, azt a szakszervezet nem vállalhatja fel. De senki sem akarja magára venni annak a terhét, hogy kijelölje, ki menjen el. És bármilyen kritériumok szerint járunk is el, mindig lesznek emberek, akik ártatlanul kerülnek a hatályuk alá. Ennek ellenére, azt mondhatnám, a közvélemény úgy általában nincsen az elbocsátások ellen, ha a gyár helyzete, megmaradásának biztosítása feltétlenül megköveteli. De most már ideje lenne, hogy egyezzünk meg végre, s ha mindenáron meg kell tenni ezt a keserves lépést, tegyük meg minél hamarabb, legyünk végre túl rajta, mert mostan mindenki, a nagy többsége az alkalmazottaknak, akiket, nyilván, senki sem akar elbocsátani, ők is bizonytalanságban vannak, szoronganak. El lehet képzelni, milyen magas szintre emelkedik így a munkamorál. Mindenesetre azt az ígéretet kaptuk, hogy ezt a 250 embert elbocsátják ugyan, de év végéig a megmaradóknak nem kell újabb kitevésektől tartaniuk. Mi azt kértük, és az igazgatótanács legtöbb tagja a kérésünkkel egyetértett, hogy ha már tényleg el kell bocsátani ezt a 250 főt, akkor ez az intézkedés a gyár legrosszabb embereit érje. A 250 legrosszabb ember kerüljön ki a gyárból. És ebbe a közvélemény már úgyahogy bele is nyugodott. Nagyon sok olyan alkalmazottunk van, aki huzamosan italozik, vannak, akik elég gyakran nem járnak be munkába, jónéhány embert megfogtak már kisebb-nagyobb lopáson, s nem egy olyan munkatársunk van, akinek, amióta itt van, gyakorlatilag semmi hasznát nem vette a gyár. Őket nem sajnálja túlságosan a közösség — maguk idézték a fejükre a bajt. Sokan hangoztatnak úgynevezett humanitárius szempontokat viszont, amelyekre mégsem lehet tekintettel lenni. Ilyen az például, hogy férj és feleség lehetőleg ne kerüljön ki egyszerre a gyárból. Humánus elképzelés. De másfelől , ha mind a kettő gyenge, rossz munkás, akkor is tartsuk meg az egyiket? A feleséget csak azért, mert a férjét már elküldték? Mert van ilyen eset is. Rossz munkaerő a férj is, a feleség is, és mind a ketten a fajában dolgoznak. Tartsuk meg az egyik , hasznavehetetlent — a többi, becsületesen dolgozó ember kárára? A másik szempont, amelyet sokszor felvetnek, hogy a gyermeküket egyedül nevelő anyák lehetőleg ne veszítsék el a munkahelyüket. Ez is nagyon szép, humánus elgondolás. De ha az az anya semmi hasznot nem hajt a gyárnak, tekergő, munkakerülő, hazudozó — akkor is tartsák el a többiek? Amikor ezekből, az éhbérnek is alig megfelelő, sovány fizetésekből a becsületesen dolgozó ember a saját családját is maholnap már csak az éhhaláltól tudja megszabadítani? Akármilyen keserves dolog ez, meg kell értenie mindenkinek, hogy megbízhatatlan, lógós, munkakerülő embereket a szakszervezet sem védhet meg a lelkiismeretesen dolgozók kárára! Könyörtelen világban élünk és ebben a világban a szakszervezet sem lehet irgalmas szamaritánusok jóték Ikonysági egylete. A törvény világos (folytatás az első oldalról) mazásával az e célra (a törvény értelmében) létrehozott megyei bizottság foglalkozik, melynek összetétele Kovászna megye esetében: öt személy a volt politikai foglyok szövetsége részéről, két személy a munkaügyi igazgatóság részéről. A 49/91-es törvény alkalmazása kizárólag a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik. Sajnos, a 118/90-es törvényhatározat alkalmazása nagyon sok nehézségbe ütközött és ütközik ma is a megyei munkaügy „jóvoltából“, hol rutinszerűen fellebbeznek meg határozatokat, és nem tartják tiszteletben a törvény előírásait. Ily módon sikerült Kovászna megyének, a Harikov Jelentés után, e területen is ismertté válnia, ugyanis egyetlen megye vagyunk az országban, ahonnan a Legfelsőbb Törvényszékbe is kerültek a fellebbezések. A legtöbb fellebbezés a munkaügy részéről történik. Mint várható volt, a törvényszék elutasított minden fellebbezést, és a határozatok jogerősek maradtak. Ezért elismerés illeti a megyei igazságszolgáltatást. Higgyük, hogy az igazságszolgáltatás, különböző sötét erők nyomására, nem hoz fals ítéleteket ! Ami a hadifoglyokat illeti, a törvény világos: nem zár ki senkit a kárpótlásból, ha román állampolgár. A beidézéseken való megjelenés tízért fontos, mert az adatfelvételkor a munkaügynél előfordult, hogy személyi adatokat hiányosan vezettek be, valamint azért is, mert az igazoló aktákat hitelesíteni kell. Ha valaki nem tud személyesen megjelenni a határozat átvételére, megfelelő iratokkal bárki képviselheti. Felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy, a törvény értelmében, a bizottság március 31-én feloszlik ! 2