Háromszék, 1992. március (4. évfolyam, 575-595. szám)
1992-03-03 / 575. szám
sportélet — HOT, TART MEGYÉNK SPORTMOZGALMA? — Megint átszerveztek! — ezekkel a szavaikkal fogadott a minap Lázár Mihály, most már akkor a Megyei Ifjúsági és Sporthivatal (röviden, hogy szokjuk, MISH) főnöke. Mit jelent ez? Röviden: a MISH-nek két irodája lesz — az ifjúság kérdésével foglalkozó (szabadidő-megszervezés, kulturális tevékenység, a fiatal házasok sorsának elgyengetése... lesz többek között a feladata) és a sporttevékenységet irányító iroda. Az ifjúsági irodában két ülnök (így, hogy ülnök) fog tevékenykedni, s kiválasztásuk versenyvizsga alapján történik. A sportnál marad a régi gárda. Ez eligazítónak nem rossz. Az más kérdés, hogy annak az ifjúsági irodának olyan kommunista íze van. A minita az francia, tudjuk, csak a munkamódszer nem ígérkezik annak, hiszen az anyagi alap (érthetőbben, a pénz) nem éppen biztosított. Ennek a jó működéséhez igencsak pénz kell. A rangos és vonzó akciók megszervezése mind a szervezőt, mind a résztvevőt alapos zsebbenyúlósdira kényszeríti... Na, de majd kiderül a vallatásnál. Sok, nagyon sok függ az ülnököktől. Addig is nézzük, az átszervezés milyen stádiumban találta megyénk sportmozgalmát? Mert két év alatt inkább a Lenin-féle tangót járta — azaz: egy lépést előre, kettőt hátra. Kezdjük hát a felmérést az anyagi alappal. — Az átszervezéssel pénz jár-e? — kérdeztük a MISH igazgatóját. — Az valamivel kevesebb, minnt tavaly. Biztosított a fizetési alap, egy bizonyos szervezési költség, s adva a bevételi terv. — Ezek szerint marad a hivatal és egyesületek közötti régi viszony — technikai irányító szerep. — így van, kivételt az MSC képez. Azontúl, hogy szakvéleménnyel segítjük az egyesületeket, anyagilag nem tudjuk. Nincs rá pénzalapunk. — És most nézzük, sportágak, osztályok szerint hogy is áll sportmozgalmunk. — E pillanatban van 4 A-osztályos csapatunk (MSC — kézilabda, ISAMA — jégkorong, ISK — jégkorong, Árkosi Lendület — telke), 2 B-osztályos (MOPACO — kézilabda, ISK — kosárlabda), három C-osztályos (Kézdivásárhelyi Vasas, Sepsiszentgyörgyi FC, Bodzaforduló), két ifjúsági bajnokságban szereplő együttes (kosárlabda és női kézilabda) — ezek a sportjátékok, ami pedig az egyéni sportokat, illeti: három jól menő atlétikai szakosztályunk van (MSC, Olimpiai központ és ISK — korosztályonként mondtam a sorrendet), országos élmezőnybe tartozik a gyorskorcsolya (ISAMA), a fogathajtó (Szentkatolnai AGROMIST Rt.), a hegymászás (Elektró), a modellezés (Faipari kombinát), a terepmotorozás (Elektra), a gyorsasági motorozás (ISAMA), a gokart (Kézdivásárhelyi Vasas — bár ez nem tartozik a hivatal irányítása alá), működik még az ökölvívás és erősen feljövőben vannak a különböző keleti küzdősportok. Az ISK-t leszámítva, az egyesületek jobb, jó, elfogadható sportbázissal rendelkeznek... Jó, tudom, az atlétikai pálya siralmasan fest, tekepályáink megrongálódtak... Na, de európai szintű a kezdivásárhelyi gokartpálya, országos szinten van az Elektra-stadion, a kézdivásárhelyi stadion, a jégpályáról csupán a fedél hiányzik, versenyképes az úszómedence (a Főcze kft. jóvoltából), a fortyogói lovaspálya..., hogy csak néhányat említsek. Hogy megtorpant sportmozgalmunk, az nem a sportbázison múlott. — Az emberekben volt a hiba? — Elsősorban, s gondolok itt arra, hogy egyre fogy a vállalatok, intézmények sportszerető vezetőinek sora. A lázas privatizálási folyamatban, a gyors meggazdagodás hajszájában egyre többen feledkeznek meg a sport és testnevelés szükségességéről. Ma egyre kevesebbet áldoznak a sportra, hogy ötven-hatvan éves fejjel aztán sokat fizethessenek az ilyen-olyan betegségek kezeléséért... Néhány szakemberünk is alaposan hozzájárult az általános hanyatláshoz. Van, aki belefáradt a hajtásba, van, aki elfásult a munkában, van, aki az egyesületét, játékosait hagyta cserben... A sportolók? Egy része a jobb megélhetés, érvényesülés reményében eltávozott, egy része szép álmokat kerget, az itthon maradottak legtöbbjéből hiányzik az önmagával szembeni igényesség, a szurkolók iránti megbecsülés érzése, hiányzik az igazi ügyszeretet. Amit nyújtanak, az egyre kevésbé közönségcsalogató. Csak fel-felvillannak, de nem lángolnak. S nem hozzák lángba a nézőket, akik, a maguk rendjén, lassan-lassan elhűltek a stadionoktól. Egy nagy-nagy láncreakcióhoz hasonlít az egész. — Hogyan lehetne megállítani ezt a folyamatot ? — Nagyobb ügyszeretettel, hozzáállással, áldozattal, becsületes, kitartó nevelőmunkával. Mindannyiunk részéről. Az általános kép nem szívderítő. Amellett, hogy néhány, nálunk kevésbé ismert sportág — a keleti küzdősportok, a fogathajtás — virágzásnak indult, mások — atlétika, gyorskorcsolya, gokart, hegymászás, modellezés — úgyahogy még tartják korábban kiharcolt helyüket az élvonalban, a hagyományos sportágaik — játékok — lemenő ágban vannak. És kevés jel utal arra, hogy ez a hanyatlás a végét járná. A gazdasági jólét káosza, alásüllyedés mint az ostorvég, úgy csap vissza a sportéletre. Először Itt kell megállni a zuhanásban, hogy megállíthassuk a sportélet elzüllését. Vannak vállalatok, vállalkozók, ahol még minősig jutna egy-egy csepp a sportéletnek is. Ne sajnálják, kézilabda CSAK ÖNMAGUNKRA ALAPOZHATUNK Az MSC női kézilabdacsapata ajándékként kapta az idei A-osztályos címet. Nem várta, nem készült rá. A csapat fele elment, köztük Kopacz, Doina, Pătraşcu, Cutrina, Popa... Megfogyva, erőtlenül csak arra gondolhatott a klub és a szakvezetés, hogy ezt a felkínált „mély vizet” csapatépítésre fordítja, mert, ugyebár, mély vízben hamarabb megtanul úszni az ember. Na, persze, ha akar is. Túl vagyunk egy idényen, várjuk a másodikat De hogy állunk azzal a mély vízben tanulással? Volt-e foganatja? Ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor leültünk a csapat edzőjével, Ceangău Sándorral beszélgetni. Az edző nem rejtette véka alá — s nagyon helyesen — gondolatát. Nyakig benne van a hullámzó mély vízben, úgymond izzadva araszolgat a kitűzött cél felé, de tud józanul mérlegelni. — A leányok elveszítették önbizalmukat — mondja —, az idősebbek a pályafutásuk végét várják, a fiatalok az idősektől törvényszerűen átvett élettapasztalattal próbálnak élni. Ez az élet rendje, a baj csak az, hogy mindkét generáció megelégszik a kevéssé. Ez a kevés érinti a sport- és a sporton kívüli életüket is. Az idősebbek életük jó részét a pályán töltötték, ott elértek egy bizonyos szintig, s tovább nem igyekeztek, a magánéletben pedig, túl a családon, nem sokat realizáltak. Mesterség, nyugdíjaskort biztosító állás nélkül várják az utolsó sípszót. Ez elgondolkoztató. S ha arra gondolunk, hogy a fiatalok az öregek életvitelét követik, egyenesen elszomorító. Nézem, nézem őket, s Bodor Enikőt leszámítva, egyikükben sem látom pislákolni a vágyat, mely a fennebb lépést célozná. Sőt, mi több, a csapaton belül még mindig az öregek hajtanak — Kozmáné, Vişan, Goeiman, Gheţu —, küzdenek jobban, na meg a két generáció között lebegő Szávuly, de mintha ő sem tudná, mit akar. — A fiatalokra ezek után mennyire számíthatunk? — Bát már jó másfél hónapja betegeskedik. Bodor, bár igyekszik, szeretne többet, jobbat nyújtani, elérni, az ő egészsége körül is problémák merültek fel. A vidanei határozatlan, s ráadásul nem is él sportszerű életet; Tamás és Gászpár a felvételire készülnek; Gáspárról pedig lemondtunk — fegyelmi okok miatt. — Juga Éva? — Ő úgy jött vissza Magyarországról, hogy 1991. július 1. után saját maga dönti el, hol kezdi az új bajnoki évet. Nos, Éva még egy idényt vállalt a klub színeiben. December 1. után viszont a jobb feltételeket biztosító Brassói Rulmentushoz ment. — Jobb feltételeket említettél, az MSC milyent biztosít? — A felkészülési lehetőség adva, felszerelésünk van, a kalóriapénzt is megkaptuk, megkapjuk, de a fizetés a létminimum alatt mozog. Sőt, mi több, néhány játékos munkahelye borotvaélen táncol. Játékosainknak szakképesítése nincs, mesterségük címere a kézilabda. Mit mondjak még? — Mi lesz, ha az öregek leköszönnek, ha Gászpáréknak sikerül a felvételijük, ha But, betegsége miatt, kiválik a csapatból? Milyen az ISK utánpótlása? — Ez az évjárat három ígéretet — Barabás Mónika kapus, Kovács Emese és Péter Ibolya mezőnyjátékosok — kínál, s talán hazatér Gyönes Kati Slatináról, ha lakást és állást biztosítunk... — Na, hát nem nevezhetjük fényes ígéretektől besugárzott jövőnek. Szorult helyzetben mi a tennivaló? — Megtenni mindent a felszínen maradás érdekében. Egy-két évet kihúzni azzal a kerettel, amilyen lesz, amilyen marad, mert az ISK következő évjáratai már többet ígérnek. Na, persze, itt jön az újabb gond: vajon az ISK átvészeli-e a következő éveket? Mert itt sem igen dobálóznak a pénzzel, a csőd szélén áll... Tehát az ISK-t is át kell menteni. Ez az átmentés biztosíthatja csak a biztosabb jövőjét a kézilabdának, mert kintről hozni, importálni játékosokat ma nagyon nehéz, lakás, állás szükségeltetik. Egy menő játékosnak pedig nem ajánlhatsz fel hosszú időre harmadosztályú szállodai szobát, „ma van, holnap nincs” biztonságú munkahelyet, fizetést... Nagyon szerettem volna szebb, jobb dolgokról beszélni, de hát ez van, ez a jelen, ez a jövőígéret. Egyik sem szívmelegítő... S ha nem akad néhány kszponzor, aki a női kézilabda hóna alá nyúljon, és felemelje, minden eddigi munkánk kárba vész. Csak az emlékek maradnak Radóékról, a Török testvérekről. Ez pedig nem tölti majd ki vasárnap délelőttjeinket, őrizte a kaput, Kisgyörgy ura volt végig a játéknak. Adespi feltartóztathatatlannak bizonyult, Sándor pedig éppen akkor tudott megvillanni, amikor Adespi „lazított“. Dorca mester fiai ma felnőttek régi önmagukhoz. Igazi csapatmunkát végeztek! Játékuk céltudatos, férfias volt, s mindenekelőtt eredményes. A szponzorok, de különösen Molnár Ferenc igazán örülhetett választott csapata játéka láttán. Ez a mai győzelem, a a játék igazolta: „jó lóra teltek“. NI AIOMSZEK B-OSZTÁLY — FÉRFIAK MOPACO—BUKARESTI CALCULATORUL 26—20 (14—9) Sportcsarnok, kb. 100 néző. Játékvezetők: Mészáros és Pop (Nagybánya). MOPACO: Andrei (Bărbos) — Olariu, Adespi 18, Hölgyes 1, Kisgyörgy 1, Sándor 4, Dobra 2. CALCULATORUL: Tudor (Andrei) — Cuscara 6, Enache, Ureche 2, Pascu 4, Alexandru, Bărăscu, Ilie 2, Variu 2, Manu 4, Tarlău. Büntetőpercek: 4—2. Hétméteresek: 6 (értékesítve: 5) — 5 (3). Legszívesebben ezt a címet adtam volna: Adespi—Calculatorul... S hogy nem adtam, az az utolsó negyedórában dőlt el, amikor a MOPACO gólgyárosa, Adespi egyszerűen megtorpant, négyszer is eladta a labdát. Na persze, így is ő volt a legjobb, a legeredményesebb, az eredmény meghatározója, de — gondoltam — mégiscsak túlzás lenne az egész dicsőséget a számlájára írni. Mert sportdicsőségszámba megy ez a győzelem. Mindig kemény csatát vívott, csapatunk a Calculatorullal, mindig szoros eredményen dőlt el a pontok sorsa, most viszont lezserül győztek fiaink. 6-6-ig együtt haladt a két csapat, aztán Hölgyes kétperces kiállításával emberhátrányba került, s ekkor szerzett kétgólos előnyt, éppen Adespi révén. Ez az előny Hölgyes visszaállása után csak nőtt, adott pillanatban hétgólosra kerekedett... Tény az, jó negyven percen át úgy játszott csapatunk, hogy az ellenfél előtt a döntetlen lehetőségének reménysugara sem villant fel. A két kapus — Andrei és Bărbos — magabiztosan B-OSZTÁLY SEPSISZENTGYÖRGY—PRAHOVA CSU 56—60 128—32) A jó iramú mérkőzésen a tapasztaltabb, magasabb játékosokból verbuvált Prahova megérdemelten győzött. Pontszerzők: Buna 14, Lázár 9, Holló 8, Fábián 10, Kovács 6, Simon 6, ill. Micu 12, Lambrino 7, Tudorache 25, Marcu 2, Donose 10, Coman 4 pont. IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG SEPSISZENTGYÖRGYI ISK — MAROSVAsARHELYI ISK 44—36 (25—24) A második félidei jobb játék döntött a pontok sorsa felett, természetesen, a jobbik csapat javára. Pontszerzők: Fábián 5, Holló 7, Lázár 12, Goeiman 2, Buna 9, Kovács 11, ill. Stanciu 11, Gagyi 16, Friciu 1, Molnár 4, Csömör 2, Zsigmond 2. MEGYEI ISKOLÁSBAJNOKSÁG A nők is megrendezték a bajnokavatást: 1. Mihai Viteazul Líceum, 2. Mikes Kelemen Líceum, 3. Mikó Kollégium, 4. Kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum. Na, ugye, így is lehet?! A fedett pályás atlétikai Európabajnokságról érkezett hírekszerepeltek az Aktualitások műsorának főhelyén. A bemondó ugyanaz a Roşiianu elvtárs, aki oly kajánul tudta bejelenteni az Avram Iancu-szobornál végrehajtott „hegymászás” gyalázó voltát, aki a Harakov Jelentésnél csak éppen azt nem mondta, na, bozgorok.„ Tudtam, kik szerezték a jó hírt, és, éppen ezért, kíváncsian vártam, elgörbül-e a szája széle, amikor bejelenti Kovács Ella és Keszeg Margit győzelmeit. Érdekes, nem ült ki a kaján mosoly az ajkára. Sőt, mi több, még a neveket is jól ejtette ki. Na ugye, elvtárs, lehet így is viszonyulni egymáshoz? Igaz, sem Kovács, sem Keszeg nem kértek iskolát, magyar nyelvű feliratot... Ők csak adtak, ők csak hoztak egy darabka téglát a román sport nemzetközi hírnevéhez, úgy, mint tette azt annak idején Nagy Irén, Ugrón Jozefina, Radó Ilona, Balázs Jolán, Bodola Gyula, Petschowszky József, Szabó Kati, Török Mária, Kicsid Gábor, Derzsi Ede, Miklós Ilona, György Vilmos, s annyi sok Csíkszeredai, gyergyószentmiklósi jégkorongozó, marosvásárhelyi vízilabdázó, kosarazó, labdarúgó... És még hányan, tennék, ha békén hagynák őket, élni szülőföldjükön... 3 sakk m ILYÉS VEZET a férfi egyéni sakkbajnokság megyei döntőjén. Hét fordulón jutott túl a mezőny, s ahogy közeledik a véghajrához, úgy fokozódik a küzdelem. Előre nem akarunk inni a medve bőrére, de tény, hogy régi szép napjaira emlékeztető formában játszik az éllovas. Íme a pillanatnyi állás: Ilyés 6,5 p, Scribon 5,5 p, Sükösd 5 p, Sípos és Sírbu 4,4 p, Szabó és Nagy 3,5 p, Puskás és Veress 3 p, Bajkó és Tankó 2,5 p, Veress NI. 2 p, Incze és Málnási 1,5 p. A verseny szponzora a Tulipán kft. Szerkesztette: ÁROS KÁROLY