Háromszék, 1992. április (4. évfolyam, 596-615. szám)

1992-04-01 / 596. szám

Hullámcsapda (TANÁCS A BAJBA JUTOTT HAL­TENYÉSZTŐKNEK) Nem kell meg­ölni a halakat, elég, ha leeresztjük róluk a vizet. (TANÁCS A LEROBBANT MOTO­ROSOKNAK) Ha hörögve áll meg a motor, s sehogyan sem tudjuk már begyújtani, keressünk egy kötelet és egy lovat, s fogjuk a paripát a motor elé, így motoron is ülünk, a leve­gőt se szennyezzük, benzint se fo­gyasztunk, és mégis haladunk. (MAGYARÁZAT) A fenti képsor „megalkotására“ a televízióban látott kubai tájkép ihletett: Fidel Castro mintaállamának egyik hős elvtársa lerobbant csónakos motorkerékpárjá­ban ült büszkén felvetett fejjel, s a motor előtt le­poroszkált, húzta a motorost. Valószínű, a jövő, a földi mennyország felé, amelyik Fidel né­pére várakozik makacsul és engesz­telhetetlenül... (TANÁCS IDŐZAVARBAN SZEN­VEDŐ TOLLFORGATÓKNAK) Imi, u­­raim, felszabadultan kellene! Gomb­lyukunkban virággal, szívünkben sze­retettel fecserészni a bizánci metró­ról és a seregélyek őszi röptéről a forrongó Kárpát-medence fölött. De nem lehet, mindannyian keszonbeteg­­ségben szenvedünk, s ha időnként fölemeljük elkínzott tekintetünket a vakítóan fehér papírlapról, amelyik­re írnunk kell, az ágáló, hőzöngő, hő­­börgő politikusokat vesszük észre a felhők, szerelmünk szeme és a reg­gelről reggelre minden búbánatos és szkeptikus előrejelzés dacára mégis­csak kisütő nap helyett... (ARS POETICA) Piros esernyő szerettem volna lenni, hogy büszkén feszülhessek ki legalább valaki — mondjuk, egy lány, egy gyönyörű lány ■— fölé az esőben, s óvhassam őt az elázástól, amennyire minőségem meg­engedi. (MAGYARÁZAT 2.) DE NEM LE­HETEK TÖBBEK KÖZÖTT IMMÁR PIROS ESERNYŐ SEM... (HULLÁMCSAPDA) — főnév — Távközlés: Zavaró adóállomás jeleit kiszűrő rezgőkör. (MAGYARÁZAT 3.) Mióta a diktá­tort lelőtték, és Románia, az arany­­korszak lazárméból ocsúdva, állampol­gárai szemében láthatta meg szomorú önmagát, megszűnt többek között a cenzúra és az információmonopóli­um. A cenzúra megszűnése különféle szélsőséges nézetek és uszítások meg­jelenésének is teret adott, az infor­­máci­ózárlat megszűnése után meg­kezdődött az információkkal való­­visszaélés romániai kora. A mass médiák, elsősorban a hatalmi hely­zetben lévő televízió és rádió (s a nagy napilapok) megpróbálják mani­pulálni, elhallgatni, meghamisítani a ránk zúduló tényeket. Soha nem volt annyira szükség „hullámcsapdákra“, mint éppen most, amikor a párhuza­mosan hömpölygő adások összekeve­rednek, és egyre több hamis hang, za­varó jel nehezíti a „vételt“, azaz a megbolydult világban való eligazodást. (EMBLÉMA) ELFOGULTSÁGOK NÉLKÜL, amennyire tőlünk lehet, tárgyilagosan, nem ragadtatva el ma­gunkat, de a reményt sem adva fel beszélni — ha „felszabadultan, gomb­lyukunkban virággal“ már soha többé nem lehet. Felvállalni a „mai hullám­csapa“ oly háládatlan szerepkörét. Ahogy — és ameddig — lehet!... BOGDÁN LÁSZLÓ ÁPRILIS 4—5. — NAGYTAKARÍTÁS ŐRSZOBA Elő a seprűt! Amerikai vendégünk azzal vigasz­tal, hogy New York is mocskos. Hát, valahogy ez nem okoz örömet nekem, legalább tucatnyi dolgot fel tudnék sorolni kapásból, amivel a pozitív ösz­­s­zehasonlítás jobban kedvemre való volna... No meg, ki szereti azt, ha a Harlemmel hasonlítják össze 3 vá­rosát? Mert azt még a legkedvesebb, minket vigasztalni akaró vendégnek sem hiszem el, hogy amerikai váro­sok jobb kerületeiben úgy szállna a por s a szemét a szélben vagy a jár­művek huzatában, mint nálunk. Hogy a nyugat-európai városokról ne is be­széljek. Hogy ott több a pénz? így i­­gaz! Valóban van pénz arra, hogy a­­laposan, korszerű gépekkel, hatéko­nyan takarítsanak. De azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy egé­szen más az emberek viszonyulása is. No meg sokkal szigorúbbak a törvé­nyek. Nos, törvényünk nekünk is van, ha nem i­s olyan szigorú, mint máshol, de azért bírságot is kilátásba helyez. Sep­(—nos) (folytatása a 3. oldalon) Hollandok Erdővidéken A tulipánok országából, Goes vá­roskából nyolctagú küldöttség ér­kezett a minap Barótra. A Goes-i Baraolt Comité elnöke, Sjaak Elen­­baas, és egyik tagja, Jan Koning lí­rák elmondták, hogy a baróti kór­ház felújítását akarják folytatni, ezúttal a gyermekosztályt és a mo­sodát korszerűsíti augusztus hó fo­lyamán két 20—20 fős holland cso­port. A munkálat értéke eléri az 50 000 német márkát, távlatilag az egész kórház felújítását szeretnék elvégezni holland barátaink. (bl) I HÁROMSZÉK társadalmi "politikai SEPSISZENTGYÖRGY 1992 Április 1., szerda 596. SZÁM ara 5 lej SZÁNDÉKOSSÁG VAGY BAKLÖVÉS A FÖLDOSZTÁSNÁL A bíróság másképp látja Tizenhárom hónapos „vesződés“ u­­tán las­san a gazdák — papíron bár — számba vehetik visszaszolgáltatott, ö­­rökölt vagy újonnan kapott földjeiket. Azok is, akik nem voltak megeléged­ve a helyi, illetve a megyei bizott­ság döntéseivel, és jogosnak vélt föld­­tulajdonuk megszerzése érdekében él­tek törvényes jogukkal, és óvásukkal a bírósághoz fordultak. A nyár derekán kezdődött és vége felé járó „földes“ tárgyalások általá­nos jellemzésére Könczei László ügy­véd vállalkozott.­­ Az óvások száma közel három­ezerre tehető, és a több mint féléves tapasztalat­ azt mondatja velem, hogy jogi értelemben a bizottságok felületes munkát végeztek. Ez abból is látszik, hogy a bíróság a megyei bizottság másodlagos visszautasító válasza el­len nálunk bejegyzett óvások 90 száza­lékának adott helyet. Úgy tűnik, hogy a megyei bizottság inkább az állam-, mint a magánérdekeket tartotta fon­tosnak. Ezt a megállapításomat konkrét pél­dákkal is tudom igazolni. Ezeket több kategóriába sorolnám. Lejegyezte: FERENCZ CSABA (folytatása a 2. oldalon) Rablás és halál Sepsiszentgyörgyön, a Mező utca 18. szám alatt, múlt hét csütörtökön este kilenc óra után, három — tudomá­sunk szerint, eddig még fel nem de­rített — személy kirabolta, és félig agyonverte a Nagy házaspárt. Két nagyon idős, 86, illetve 85 éves em­bert, tíz élő gyermek édesapját és é­­desanyját. Az utca, illetve házsor a város szélén van, a Csíki negyedet ö­­vező tömbházsorral szemben, messze a városi forgalomtól s a rendőrségtől. A temetésre készülő család — ugyan­is Nagy András kétnapi szenvedés u­­tán elhunyt — a szomszédságban la­kó fiuk otthonában próbálja össze­rakni a szörnyűséges este és éjszaka történetét. Mint minden nap, csütör­tökön is, este kilenc óra előtt, fia és unokái átnéztek az öregekhez, jól vol­tak, készültek lefeküdni. Feltételezik, hogy a rablók és gyilkosok figyelték a házat, mert távozásuk után nem a Mező utcában sokkal András bácsi kilépett az ud­varra. Zajt hallott. Két férfi és egy nő, már a lépcsőn, ütlegelni kezdte, belökték a házba, verték mindkettőjü­ket. András bácsit a heréjétől fogva hurcolták végig a szobán és konyhán, a testesebb támadó három ujját le­nyomta a torkán, és azzal fenyegette, hogy kitépi a nyelvét, ha nem mond­ja meg, hol van a pénzük. A nénit is megverték, hajától fogva hurcolták végig a szobán, majd behajították az ágy alá. Természetesen, megmondták a támadóknak, hogy pénzük a fiókos szekrényben van. A rablók azt felfe­szítették, elvittek mintegy húszezer lejt, ágyneműt, mozdítható értékeket, köztük azt a két rend ruhát is, amit a temetésükre vásároltak valamikor. Készültek a halálra, de nem ilyenre. (at) (folytatása a 2. oldalon) Az ezüst rabra 1992. február 2-án, 14 óra körül egy 1985-ös esztendőig visszanyúló bűncse­lekmény-sorozat szakadt meg Kézdi­­vásárhelyen. Napokig erről beszélt a város... az ezüstügyként emlegetett lopás azóta is beszédtéma. Fogarasi Istvánt, a 42 éves bün­tetlen előéletű kézdivásárhelyi lakost, a helyi ELCO Rt.­­volt szigetelőgyári mesterét aznap érte utol a „végzet“, a lebukás. Amikor kihajtott az 54. udvartér 5. szám alatti garázsából, az 1—CV—6203-as rendszámú Dacia 1300-as magántulajdonban lévő gép­kocsijával, rutinellenőrzés céljából, a rendőrség megállította. A csomag­tartóban és a kocsi belsejében vég­zett ellenőrzésből kiderült, hogy F. I. ládákban, nejlonzacskókban, dobo­zokban stb. ipari ezüs­tdrótot és e­­züstpasztillákat rejtett el. Ezek után házkutatás következett. Az újabb DÉVAI ISTVÁN (folytatása a 3. oldalon) MA ESTE A TELEVÍZIÓBAN, 23.20 órakor: SAMPDORIA—BELGRÁDI VÖRÖS CSILLAG, BEK-labdarúgó-mérkőzés. PARTNEREK VAGY ELLENFELEK? Lyuk a hálón Szakszervezeti vezetők panaszolják­, igényt tartottak arra, hogy jelen le­hessenek a közös munkaszerződés megkötésénél a cég új tulajdonosá­val. Az új tulajdonosok előre megfo­galmazott munkaszerződést mutattak be. Annak több kitételével nem érte­nek egyet, s módosításukat igénylik. A felajánlott bérek kicsik, gyermek­­segélyt pedig csak a család­fők (fér­fiak) kapnának, holott az alkalmazot­tak között több a nő, akinek férje nem kapja a segélyt, s olyan is van, aki egyedül tartja fenn a családot. A szakszervezeti vezetők módosító javaslatait a munkaadók félretolták. A tárgyalások menetét a fenyegető­zés jellemzi. Az új tulajdonos kilátás­ba helyezte: ha feltételei nem tetsze­nek, mehetnek. Ez pedig nyomós érv, hiszen az alkalmazottak­ felét már le­építették, s nem vitás, a tulajdonos rendelkezésére bőséges munkaerő-kí­nálat áll, nem lesz nehéz új dolgozó­kat felvenni, akik tán még örvendeni is fognak a felajánlott kevésnek. A szakszervezeti vezetők mondták, a törvényes előírásokat A két fél más­képpen értelmezi, s jogi eligazítást (folytatása a 2. oldalon) INCZE IBOLYA CSÍZIÓ Április: Szent György hava Szent György havában eret vágat­hatsz, kiváltképpen a Cephalicát, mely használ mind fejednek, mind mellednek, a köpölyözés hasznos; ne egyél semmiféle gyökeret, tiszta bort igyál, melyben álljon sarlófű és pipinella. Haslágyító szirupot igyál, a tehénhúsnak békét hagyj, bárányhúst egyél, kecskegödö­lyét tyúkhúst és folyóvízbeli ha­lakat. A fürdő hasznos. Iia e hó­napban mennydörgést hallasz, jó esztendőt jegyez. Húsvét napján, ha kevés eső lesz, sovány gabona terem; ha tiszta a húsvét napja, olcsó húst és hálat vehetsz. Gyer­meket, a­ki idején szopott, jó az­nap a csecstől elválasztani. Virág­hozó, vigasztaló Szent György ha­vában született gyermek furcsa fejű, goromba erkölcsű, tökélet­len, vakmerő, haragos, kegyetlen ember, vérszomjazó, erejébigi és elméjében bizalkodó, gyilkosság, bújdosás, vérontás kell kedvének és szép személyekkel igen nyájas lesz. FIGYELEMRE MÉLTÓ KÉPALÁÍRÁSOK Nemcsak mi tudjuk ... Lám lám, egy olyan, a legtöbb lapban csak esetlegesnek tekintett, „szükség-műfajjal“, mint amilyen a képaláírás, amelyet az oldal be­tűtengerének „feloldására“ ötlet­szerűen előkapott képekhez illesz­tenek — avatott tollú szerkesztők bátor és lényeges dolgokat, állás­­foglalást közölhetnek. A legfrissebb példa erre az Expres Magazin 12. számában (március 25—április 1.): marosvásárhelyi, dorongokkal elő­renyomuló embereket látunk. A kép címe: SRI-évforduló. Az alá­írás: „Két év telt el a marosvásár­­helyi események óta. Ünnepi pilla­nat ez a Román Hírszerző Szolgálat számára:­­két esztendeje került sor első nagyszabású akciójára.“ M. J.

Next