Háromszék, 1992. május (4. évfolyam, 616-636. szám)

1992-05-01 / 616. szám

lasztásokkal járó készültséget vissza­vonták. Meg nem erősített forrásokból értesültünk, hogy az RNEP egyik kép­viselője azzal fenyegette meg a pre­­fektúrát, hogy ha esetleg mégis meg­tartanák a választásokat, kétezer „jól felkészült“ emberrel szétverik a vá­lasztóhelyiségeket. Nem tudni, a kor­mányhoz is érkezett-e ilyen fenyege­tés,­vagy csak a Pd­flR ellen nem a­­karnak érvényt szerezni a jogszerű­ségnek? Tény az, hogy a május 3-ra kiírt választásokat nem tartják meg, mehet tehát mindenki nyugodtan ma­­jálisozni. Néhány kérdés azért mégis feltevődik: hogy van az, hogy a pre­­fektúra, négy nappal a választások e­­lőtt, nem tud ilyen jellegű döntésről, nem tud az RMDSZ, nem tudnak a politikai pártok, de tudja a hadsereg? Még a kormány egyes tagjai sem tud­tak róla szerdán este 8 órakor... Hogy maradunk akkor a jogállamisággal, a demokráciával? És végül még egy kérdés:­­mégis mikor lesz polgármes­ter-választás Marosvásárhelyen? Mert ebben a pillanatban ezt még senki nem tudja. Románia kormánya azzal indokolta határozatát: megfellebbezték a Maros megyei törvényszék április 22-i ítéletét — ebben a Központi Választási Iroda május 3-át megszabó döntését semmi­sítették volt meg —, az óvást a Leg­felsőbb Törvényszék csak május 11- én tárgyalja, s addig — rendezetlen jogi körülmények között — a végrehaj­tói hatalom nem vállalja a választás megszervezését A marosvásárhelyi rádiónak adott nyilatkozatában Veres­­tóy Attila szenátor úgy vélekedett tegnap: a kormány döntése jogilag nem kifogásolható, bár az intézkedés — akarva, akaratlan — egy „kifárasz­tási“ politika része is lehet.­­ Ha a szenátus betartja a házsza­bályt, megszűnik a Nemzeti Liberális Párt frakciója. A csoportból eddig négyen léptek ki, ezzel tagjainak száma tíz alá csökkent. A szabályzat értelmében legkevesebb tíz szenátor képezhet egy frakciót. • A képviselő­­ház tegnap a törvényhozási választást vitatta, a szenátus az al­­kotmánybíróság tevékenységét szabá­lyozó tervezettel foglalkozott. Dan Martian házelnök a jövő hétre hosz­­szabbított programot javasolt, s bírál­ta a Transznacionális Radikális Párt­ba beállt honatyákat, akik a párt kongresszusára akarnak utazni. • Tagnap Iasi megyében látogatott Ion Iliescu államfő. A megyeszékhelyen nem részesült a bírlatához hasonló ünneplésben, a város lakóinak több­százas — főleg fiatalokból álló — csoportja skandált elnökellenes jelsza­vakat, fütyülte ld. A Nemzeti Meg­mentés! Demokratikus Promt néven jegyezte be a Bukarest municípiumi törvényszék az NMF-ből kivált, ere­detileg magát NMF—December 22. névvel illető új pártot. A törvényszék a December 22. megnevezést kisajátí­­tó névhasználat ellen benyújtott óvá­soknak helyet adott.­­ A román kül­ügyminisztérium nyilatkozatban fog­lalt állást az új jugoszláv államszö­vetség létrehozásával szemben. Ebben hangsúlyozza: Románia kormánya tiszteletben tartja a Jugoszláv köztár­saságok opcióját az önrendelkezési jog gyakorlására, de a különböző tár­sulási formák kialakulását is. A nyilatkozat a helyzet tudomásulvéte­lét tartalmazza, az új államszövetség elismeréséről vagy elutasításáról nem beszél.­­ A Bukarestben tartózkodó svájci parlamenter küldöttséget tegnap fogadta Theodor Stolojan kormányfő. A küldöttség vezetője kijelentette: országa támogatja Romániát, hogy az F-B­éna Tanács teljes jogú tagjává váljék. (folytatás az EKO oldalról) HÁROMSZÉK Az igazgatónő... (folytatás az első oldalról) Kedés: ha ők elmennek, nem omlik össze a szálloda. Ez az egyetlen meg­oldás. Roșca Gheorghe jogtanácsos úr egyedül állja az össztüzet, magyaráz, érvel: „Testvéreim, kedveseim...* Igazgatónő nincs, odafenn sír. Kide­rül, hogy a munkaszerződések aláírá­sa körül is hibádzik valami, az al­kalmazottakat nem képviselték. Egy hölgy: „Kaptunk egy papírt, hogy tartsunk gyűlést, jelöljük ki a képvi-iselőket. Ez a kazánházban, a söröző­ben, de máshol sem volt meg. Erről van szó." A kollektív munkaszerződé­seket nem mindenki írta tehát alá. ,,Hol van az igazgatónő?" — zúgják az elkeseredettek. „Neki könnyű, ő megkapja a havi 45 ezer lejes fize­tését ... “ Egy másik hölgy: „Legyen bátorságunk kiírni, hogy csőd, s men­jünk haza mind, ne csak a melósok!“ Egy fiatalember: „Ne vitatkozzunk feleslegesen, az igazságot, a reális helyzetet akarjuk ismerni! Hogyhogy a földrengés után két évig jó volt? M­i­t mi van ? Ki döntötte el a bezá­rását? Hol van a papír?“ Nem tud­ni, hol van. A földrengés után, Mami­na úr, a volt iga­zgató, egy brassói meg egy bukaresti szakember felmér­ték a károkat, s úgy döntöttek, hogy egy é­ti-­l'b­rengést nem bíz meg. Ma­mina úr azóta elköszönt, a szakem­berek egyike Olaszországban van, a javítási terv megvan, de a miniszté­rium s a bank nem adott pénzhitelt. Aztán egy Chirita nevű bukaresti úr is kint járt: „Még nem zártátok be?" ,,Ha valaki írásban vállalja, hogy mű­ködteti a szállót, s ezért vállalja a felelősséget, mi beleegyezünk. Ha va­laki pénzt tud szerezni a javításra, tegye meg, s mi átadjuk neki ezt a terhet. Mi nem ragaszkodunk széke­inkhez“ — így Rosca úr. Hogyhogy? Tudomásunk szerint önök a vezetők, nemde ? Önök miért vannak ? Telik-múlik az idő, már 45 perce folyik a vita, igazgatónő még mindig nincs. „Soha szóba nem áll velünk, de most sírni, azt tud! Szépen meg­mondtuk neki, hogy jöjjön le, áll­junk szóba, hát nem jött le. Mindig összedugják a fejüket, öle diktálnak. Háromszor is felmentünk, hogy jöj­jön le, azt mondta, menjen fel hozzá két képviselő." Persze, könnyebben megy a hegy Mohamedhez, mint Mo­hamed a hegyhez... Egy biztos: egyetlen dolgozót sem értesítettek írásban 16 nappal mun­kaszerződést esedékes felbontása e­­lőtt, sem ennek okairól, pedig a kol­lektív munkaszerződés szerint az ad­minisztrációs vezetés erre köteles. Valami bűzlik tehát, valami nincs rendbe A kintrekedt milliókról, a dolláros üzlet 1988 óta tisztázatlan millióiról van szó. Vajon kitkinek a nagy játszmája ez az üzlet ? Kik munkálkodnak a ku­lisszák mögött ? Kik akarják megka­parintani a jó üzlettel kecsegtető egy­­séget ? Több mint egy órája folyik a cir­kusz, az igazgatónő, Trum­ea Lumi­­nita még mindig zokog. Felmegyek az irodába: „Nincs itt, hazament, be, tec.“ Lent elkeseredett, becsapott embe­rek. A hallban tábla: „A szálló be­zárva." RENDŐRSÉGI KÉRDŐJELEK Ki tudja, meddig ütheted Amikor a korábbi Ková­szna megyei rendőrségi szóvivő, Tom­a Roman szá­zados közleményben védelmébe vette Ioan Aurel Agache, volt kézdivásár­­helyi gazdasági milícia őrnagyot, azt hittük, káp­rázik a szemünk, amikor a jelenlegi Kovászna megyei rendőr­ségi szóvivő, Gheorghe Todor száza­dos közleményben kételkedett afelől, hogy egyes rendőrök inkorrektek len­nének, azt hittük, megremegett alat­tunk a föld. Közben egyre gyakrab­ban hallunk esti órákban vagy fényes nappal bántalmazott, meghurcolt em­berekről, felnőttekről és serdülőkről egyaránt. Példa erre Kátai Ferenc sepsiszentgyörgyi lakos ügye. Melyet a kolozsvári Nu hetilap idei március 17-i (72.) száma is ismertetett, a te­lene rendőrségi súlyos visszaélést fel­soroló romániai emberjogvédelmi szö­vetségi közlemény felszólítja a román belügyminisztériumot, hogy ismertes­se a tettes rendőrök elleni intézkedé­seit. „A sepsiszentgyörgyi Kátai Ferencet 1992. február 9-én, fényes nappal, 12—13 óra között verték meg a rend­­őrök, és a verést a rendőrőrsön foly­tatták. A tettes két rendőrt a bántal­mazott részéről származó tettlegesség­­gel akarták tisztáb­a mosni; (Kátai Fe­rencet) nem adták törvényszékre, ha­nem 20 000 lejes pénzbírság kifizeté­sére kötelezték. A rendőrségi jegyző­könyv szerint a három rendőr a Piros bár előtt állt. Kátai úr és tanúi sze­rint a három rendőr épp ak­kor tá­vozott a bárból.“ (Nu, 72. szám, III. évfolyam, 1992. március 17—23., So­nata lunii,rovat, 10. oldal) Az eset bemutatásával elégtételt szolgáltattunk Gheorghe Todor száza­dos­ szóvivőnek, aki — joggal — ra­gaszkodik „a valós tények és adatok" bemutatásához. Azt szeretnénk még megtudni Todor úrtól: 1. Kötelesek-e a rendőrök mindig viselni a mellükre tűzendő sárga azonosítási számukat?; 2. Mi a garancia, hogy a több sze­mélyből álló csendőrségi vagy rend­őrségi őrjáratok az igazságot szolgál­ják, akkor is, ha valamelyik társuk ellen kellene fellépniük?­ 3. Mi a ga­rancia arra, hogy a rendőrség nem gyakorol nyomást a korábbi milíciá­nak dolgozó (zsarolt) adatszerzőkre? DOMOKOS PÉTER EMT-napok Sepsiszentgyörgyön Az Erdélyi Magyar Műszaki Tu­dományos Társaság május 4. és 9. között, a sepsiszentgyörgyi fiók rendezésében, hatnapos rendezvény­sorozatot tart, mely előadások és gyakorlati bemutatók révén igen gazdag tárgykört ölel fel — elekt­ronika, elméleti és gyakorlati fizi­ka, matematika, műanyag-feldolgo­zás, élelmiszeripar, ökológiai ve­gyészet, számítástechnika, topográ­fia, fémmegmunkálás —, s mint­egy keresztmetszetét adja mindan­nak, ami ma Sepsiszentgyörgy mű­szaki értelmiségét foglalkoztatja. A napi programokat közölni fogjuk, most elöljáróban annyit, hogy az EMT-napok hétfőn, május 4-én kezdődnek a Megyei Könyvtárban szervezett könyvkiállítással. (­1 -s) 9 Egy nap mérés — egy hét szünet?! (föly­tatás az első oldalról) — Jómagam csak ez év március 16- tól vettem át a földosztó bizottság el­nöki tisztségét. Az ellenben tagadha­tatlan tény, hogy a bizottság nem úgy dolgozott, ahogy elvárta volna a la­kosság. A területeket térképen fel­parcellázták, minőség szerint osztá­lyozták, aszerint, hogy annak idején ki milyen minőségű földdel állt be az alakuló téeszbe. Ez a munkálat na­gyon elhúzódott, ezért is késett meg ennyire a földmérés. A múlt héten egyetlen nap mértek, akkor is fölöslegesen. Abba kellett hagyni, mivel bizonyos személyek sza­bályosan megakadályozták a növeke­­lést. Problémáink adódtak a szentléle­lmikkel is, akik elfoglalták a helyi ka­tolikus feny­ő környékén levő fotele­ket, a Sinka-lábat és a Fehérmartok egy részét. Hiá­ba próbáltunk velük e­­gyezségre jutni, a telekkönyvire vivat­koznak, nem veszik figyelembe a tör­vényes előírást, történetesen azt, hogy a vitatott terület 1990. január elsején a kézdivásárhelyi volt téesz tulajdo­nát képezte. Sajnos, a földosztó bizottság sem állt mindig a helyzet magaslatán. Ha fi­gyelembe vennénk mindenkinek az e­­gyéni érdekét, akkor még őszig sem tudnánk kimérni a földet! A társasok is sok fejtörést, bosszú­ságot okoztak, főleg a Farkas-félére gondolok, túlindegyik a lehető legjobb földeket követelte, sőt, egyesek be is álltak ide-oda, területeket foglaltak el, teljesen jogtalanul. A­ torjai határban, miután április 22-én kimérték a tár­sasnak a földet, jó néhány személy­nek már nem jutott, mivel a földmé­rők átszöktek az olyan parcellákon, a­­melyek már fel voltak szántva, vagy be volta­k vetve. Ezt nem vehetjük szá­mításba! Miután kimérjük a földet, utána az, aki megművelte, valamilyen formában közös nevezőre kell jusson az új tulajdonossal a termést, a mező­­gazdasági munkálatok díját iletően. Mint már említettem, olyanok is vannak, akik önkényesein területeket foglaltak el, első osztályúakat. Most pedig ezek a legnagyobb hangadók, akik félretájékoztatják a népet. Napon­ta feljön a városházára legalább 50—60 elégedetlen ember, s egyszerre kiabál­­nak, hogy ilyen-olyan igazságtalanság történik a földosztással kapcsolatosan. Komplikálja az ügyet az is, hogy a bíróság egyre-m­ásra helyet ad az óvá­soknak, és a végzések úgy szólnak, hogy a telekkönyv szerint megállapí­tott helyen kell kimérni a visszajáró földet, és nem máshol. A földtörvény leszögezi, hogy a bírósági döntések véglegesek, nem fellebbezhetők meg. Punktum! Csak éppen az a baj, hogy nincs elég föld. Alig van tartalékban 80 hektárunk- s legalább 300 ha-t kö­vetelnek vissza. Hol és miből fogjuk mindezt kimérni? Remélem, hogy most már (április 28-án — J. I. megjegyzése) a földosz­tó bizottság nem húzza tová­bb az időt, hanem úgy, ahogy eredetileg elihatá­­roztuk, kímélik a földet. Ma ismét a torjai úton kezdjük meg a mérést, személyesen kimegyek ellenőrizni a munkálatokat. Befejezésül minden földigénylő tu­­domására szeretném hozni azt, hogy a városháza hirdetőtáblájára kifüggesz­tettük azt a névsort, mely szerint megnézhető, ki hol kapja vissza a földjét...

Next