Háromszék, 1992. május (4. évfolyam, 616-636. szám)

1992-05-01 / 616. szám

lasztásokkal járó készültséget visszavonták. Meg nem erősített forrásokból értesültünk, hogy az RNEP egyik képviselője azzal fenyegette meg a prefektúrát, hogy ha esetleg mégis megtartanák a választásokat, kétezer „jól felkészült“ emberrel szétverik a választóhelyiségeket. Nem tudni, a kormányhoz is érkezett-e ilyen fenyegetés,vagy csak a PdflR ellen nem akarnak érvényt szerezni a jogszerűségnek? Tény az, hogy a május 3-ra kiírt választásokat nem tartják meg, mehet tehát mindenki nyugodtan majálisozni. Néhány kérdés azért mégis feltevődik: hogy van az, hogy a prefektúra, négy nappal a választások előtt, nem tud ilyen jellegű döntésről, nem tud az RMDSZ, nem tudnak a politikai pártok, de tudja a hadsereg? Még a kormány egyes tagjai sem tudtak róla szerdán este 8 órakor... Hogy maradunk akkor a jogállamisággal, a demokráciával? És végül még egy kérdés:mégis mikor lesz polgármester-választás Marosvásárhelyen? Mert ebben a pillanatban ezt még senki nem tudja. Románia kormánya azzal indokolta határozatát: megfellebbezték a Maros megyei törvényszék április 22-i ítéletét — ebben a Központi Választási Iroda május 3-át megszabó döntését semmisítették volt meg —, az óvást a Legfelsőbb Törvényszék csak május 11- én tárgyalja, s addig — rendezetlen jogi körülmények között — a végrehajtói hatalom nem vállalja a választás megszervezését A marosvásárhelyi rádiónak adott nyilatkozatában Verestóy Attila szenátor úgy vélekedett tegnap: a kormány döntése jogilag nem kifogásolható, bár az intézkedés — akarva, akaratlan — egy „kifárasztási“ politika része is lehet. Ha a szenátus betartja a házszabályt, megszűnik a Nemzeti Liberális Párt frakciója. A csoportból eddig négyen léptek ki, ezzel tagjainak száma tíz alá csökkent. A szabályzat értelmében legkevesebb tíz szenátor képezhet egy frakciót. • A képviselőház tegnap a törvényhozási választást vitatta, a szenátus az alkotmánybíróság tevékenységét szabályozó tervezettel foglalkozott. Dan Martian házelnök a jövő hétre hoszszabbított programot javasolt, s bírálta a Transznacionális Radikális Pártba beállt honatyákat, akik a párt kongresszusára akarnak utazni. • Tagnap Iasi megyében látogatott Ion Iliescu államfő. A megyeszékhelyen nem részesült a bírlatához hasonló ünneplésben, a város lakóinak többszázas — főleg fiatalokból álló — csoportja skandált elnökellenes jelszavakat, fütyülte ld. A Nemzeti Megmentés! Demokratikus Promt néven jegyezte be a Bukarest municípiumi törvényszék az NMF-ből kivált, eredetileg magát NMF—December 22. névvel illető új pártot. A törvényszék a December 22. megnevezést kisajátító névhasználat ellen benyújtott óvásoknak helyet adott. A román külügyminisztérium nyilatkozatban foglalt állást az új jugoszláv államszövetség létrehozásával szemben. Ebben hangsúlyozza: Románia kormánya tiszteletben tartja a Jugoszláv köztársaságok opcióját az önrendelkezési jog gyakorlására, de a különböző társulási formák kialakulását is. A nyilatkozat a helyzet tudomásulvételét tartalmazza, az új államszövetség elismeréséről vagy elutasításáról nem beszél. A Bukarestben tartózkodó svájci parlamenter küldöttséget tegnap fogadta Theodor Stolojan kormányfő. A küldöttség vezetője kijelentette: országa támogatja Romániát, hogy az F-Béna Tanács teljes jogú tagjává váljék. (folytatás az EKO oldalról) HÁROMSZÉK Az igazgatónő... (folytatás az első oldalról) Kedés: ha ők elmennek, nem omlik össze a szálloda. Ez az egyetlen megoldás. Roșca Gheorghe jogtanácsos úr egyedül állja az össztüzet, magyaráz, érvel: „Testvéreim, kedveseim...* Igazgatónő nincs, odafenn sír. Kiderül, hogy a munkaszerződések aláírása körül is hibádzik valami, az alkalmazottakat nem képviselték. Egy hölgy: „Kaptunk egy papírt, hogy tartsunk gyűlést, jelöljük ki a képvi-iselőket. Ez a kazánházban, a sörözőben, de máshol sem volt meg. Erről van szó." A kollektív munkaszerződéseket nem mindenki írta tehát alá. ,,Hol van az igazgatónő?" — zúgják az elkeseredettek. „Neki könnyű, ő megkapja a havi 45 ezer lejes fizetését ... “ Egy másik hölgy: „Legyen bátorságunk kiírni, hogy csőd, s menjünk haza mind, ne csak a melósok!“ Egy fiatalember: „Ne vitatkozzunk feleslegesen, az igazságot, a reális helyzetet akarjuk ismerni! Hogyhogy a földrengés után két évig jó volt? Mit mi van ? Ki döntötte el a bezárását? Hol van a papír?“ Nem tudni, hol van. A földrengés után, Mamina úr, a volt igazgató, egy brassói meg egy bukaresti szakember felmérték a károkat, s úgy döntöttek, hogy egy éti-l'brengést nem bíz meg. Mamina úr azóta elköszönt, a szakemberek egyike Olaszországban van, a javítási terv megvan, de a minisztérium s a bank nem adott pénzhitelt. Aztán egy Chirita nevű bukaresti úr is kint járt: „Még nem zártátok be?" ,,Ha valaki írásban vállalja, hogy működteti a szállót, s ezért vállalja a felelősséget, mi beleegyezünk. Ha valaki pénzt tud szerezni a javításra, tegye meg, s mi átadjuk neki ezt a terhet. Mi nem ragaszkodunk székeinkhez“ — így Rosca úr. Hogyhogy? Tudomásunk szerint önök a vezetők, nemde ? Önök miért vannak ? Telik-múlik az idő, már 45 perce folyik a vita, igazgatónő még mindig nincs. „Soha szóba nem áll velünk, de most sírni, azt tud! Szépen megmondtuk neki, hogy jöjjön le, álljunk szóba, hát nem jött le. Mindig összedugják a fejüket, öle diktálnak. Háromszor is felmentünk, hogy jöjjön le, azt mondta, menjen fel hozzá két képviselő." Persze, könnyebben megy a hegy Mohamedhez, mint Mohamed a hegyhez... Egy biztos: egyetlen dolgozót sem értesítettek írásban 16 nappal munkaszerződést esedékes felbontása előtt, sem ennek okairól, pedig a kollektív munkaszerződés szerint az adminisztrációs vezetés erre köteles. Valami bűzlik tehát, valami nincs rendbe A kintrekedt milliókról, a dolláros üzlet 1988 óta tisztázatlan millióiról van szó. Vajon kitkinek a nagy játszmája ez az üzlet ? Kik munkálkodnak a kulisszák mögött ? Kik akarják megkaparintani a jó üzlettel kecsegtető egységet ? Több mint egy órája folyik a cirkusz, az igazgatónő, Trumea Luminita még mindig zokog. Felmegyek az irodába: „Nincs itt, hazament, be, tec.“ Lent elkeseredett, becsapott emberek. A hallban tábla: „A szálló bezárva." RENDŐRSÉGI KÉRDŐJELEK Ki tudja, meddig ütheted Amikor a korábbi Kovászna megyei rendőrségi szóvivő, Toma Roman százados közleményben védelmébe vette Ioan Aurel Agache, volt kézdivásárhelyi gazdasági milícia őrnagyot, azt hittük, káprázik a szemünk, amikor a jelenlegi Kovászna megyei rendőrségi szóvivő, Gheorghe Todor százados közleményben kételkedett afelől, hogy egyes rendőrök inkorrektek lennének, azt hittük, megremegett alattunk a föld. Közben egyre gyakrabban hallunk esti órákban vagy fényes nappal bántalmazott, meghurcolt emberekről, felnőttekről és serdülőkről egyaránt. Példa erre Kátai Ferenc sepsiszentgyörgyi lakos ügye. Melyet a kolozsvári Nu hetilap idei március 17-i (72.) száma is ismertetett, a telene rendőrségi súlyos visszaélést felsoroló romániai emberjogvédelmi szövetségi közlemény felszólítja a román belügyminisztériumot, hogy ismertesse a tettes rendőrök elleni intézkedéseit. „A sepsiszentgyörgyi Kátai Ferencet 1992. február 9-én, fényes nappal, 12—13 óra között verték meg a rendőrök, és a verést a rendőrőrsön folytatták. A tettes két rendőrt a bántalmazott részéről származó tettlegességgel akarták tisztába mosni; (Kátai Ferencet) nem adták törvényszékre, hanem 20 000 lejes pénzbírság kifizetésére kötelezték. A rendőrségi jegyzőkönyv szerint a három rendőr a Piros bár előtt állt. Kátai úr és tanúi szerint a három rendőr épp akkor távozott a bárból.“ (Nu, 72. szám, III. évfolyam, 1992. március 17—23., Sonata lunii,rovat, 10. oldal) Az eset bemutatásával elégtételt szolgáltattunk Gheorghe Todor százados szóvivőnek, aki — joggal — ragaszkodik „a valós tények és adatok" bemutatásához. Azt szeretnénk még megtudni Todor úrtól: 1. Kötelesek-e a rendőrök mindig viselni a mellükre tűzendő sárga azonosítási számukat?; 2. Mi a garancia, hogy a több személyből álló csendőrségi vagy rendőrségi őrjáratok az igazságot szolgálják, akkor is, ha valamelyik társuk ellen kellene fellépniük? 3. Mi a garancia arra, hogy a rendőrség nem gyakorol nyomást a korábbi milíciának dolgozó (zsarolt) adatszerzőkre? DOMOKOS PÉTER EMT-napok Sepsiszentgyörgyön Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság május 4. és 9. között, a sepsiszentgyörgyi fiók rendezésében, hatnapos rendezvénysorozatot tart, mely előadások és gyakorlati bemutatók révén igen gazdag tárgykört ölel fel — elektronika, elméleti és gyakorlati fizika, matematika, műanyag-feldolgozás, élelmiszeripar, ökológiai vegyészet, számítástechnika, topográfia, fémmegmunkálás —, s mintegy keresztmetszetét adja mindannak, ami ma Sepsiszentgyörgy műszaki értelmiségét foglalkoztatja. A napi programokat közölni fogjuk, most elöljáróban annyit, hogy az EMT-napok hétfőn, május 4-én kezdődnek a Megyei Könyvtárban szervezett könyvkiállítással. (1 -s) 9 Egy nap mérés — egy hét szünet?! (fölytatás az első oldalról) — Jómagam csak ez év március 16- tól vettem át a földosztó bizottság elnöki tisztségét. Az ellenben tagadhatatlan tény, hogy a bizottság nem úgy dolgozott, ahogy elvárta volna a lakosság. A területeket térképen felparcellázták, minőség szerint osztályozták, aszerint, hogy annak idején ki milyen minőségű földdel állt be az alakuló téeszbe. Ez a munkálat nagyon elhúzódott, ezért is késett meg ennyire a földmérés. A múlt héten egyetlen nap mértek, akkor is fölöslegesen. Abba kellett hagyni, mivel bizonyos személyek szabályosan megakadályozták a növekelést. Problémáink adódtak a szentlélelmikkel is, akik elfoglalták a helyi katolikus fenyő környékén levő foteleket, a Sinka-lábat és a Fehérmartok egy részét. Hiába próbáltunk velük egyezségre jutni, a telekkönyvire vivatkoznak, nem veszik figyelembe a törvényes előírást, történetesen azt, hogy a vitatott terület 1990. január elsején a kézdivásárhelyi volt téesz tulajdonát képezte. Sajnos, a földosztó bizottság sem állt mindig a helyzet magaslatán. Ha figyelembe vennénk mindenkinek az egyéni érdekét, akkor még őszig sem tudnánk kimérni a földet! A társasok is sok fejtörést, bosszúságot okoztak, főleg a Farkas-félére gondolok, túlindegyik a lehető legjobb földeket követelte, sőt, egyesek be is álltak ide-oda, területeket foglaltak el, teljesen jogtalanul. A torjai határban, miután április 22-én kimérték a társasnak a földet, jó néhány személynek már nem jutott, mivel a földmérők átszöktek az olyan parcellákon, amelyek már fel voltak szántva, vagy be voltak vetve. Ezt nem vehetjük számításba! Miután kimérjük a földet, utána az, aki megművelte, valamilyen formában közös nevezőre kell jusson az új tulajdonossal a termést, a mezőgazdasági munkálatok díját iletően. Mint már említettem, olyanok is vannak, akik önkényesein területeket foglaltak el, első osztályúakat. Most pedig ezek a legnagyobb hangadók, akik félretájékoztatják a népet. Naponta feljön a városházára legalább 50—60 elégedetlen ember, s egyszerre kiabálnak, hogy ilyen-olyan igazságtalanság történik a földosztással kapcsolatosan. Komplikálja az ügyet az is, hogy a bíróság egyre-másra helyet ad az óvásoknak, és a végzések úgy szólnak, hogy a telekkönyv szerint megállapított helyen kell kimérni a visszajáró földet, és nem máshol. A földtörvény leszögezi, hogy a bírósági döntések véglegesek, nem fellebbezhetők meg. Punktum! Csak éppen az a baj, hogy nincs elég föld. Alig van tartalékban 80 hektárunk- s legalább 300 ha-t követelnek vissza. Hol és miből fogjuk mindezt kimérni? Remélem, hogy most már (április 28-án — J. I. megjegyzése) a földosztó bizottság nem húzza tovább az időt, hanem úgy, ahogy eredetileg elihatároztuk, kímélik a földet. Ma ismét a torjai úton kezdjük meg a mérést, személyesen kimegyek ellenőrizni a munkálatokat. Befejezésül minden földigénylő tudomására szeretném hozni azt, hogy a városháza hirdetőtáblájára kifüggesztettük azt a névsort, mely szerint megnézhető, ki hol kapja vissza a földjét...