Háromszék, 1992. május (4. évfolyam, 616-636. szám)

1992-05-01 / 616. szám

TELEPÜLÉSEINK (53.) Magyarhermány Bibarcfalván túl három völgy sza­kad egybe, az északi irányú Kisba­con vize völgyében található Magyar­­hermány. Közepes nagyságú, döntő többségben szabad székelyek által la­kott falu. Első, okleveles említése 1566-ból való, amikor János Zsigmond fejedelem 11 ház jobbágyot adomá­nyoz Jánosi Péternek. 1567-ben 14, 1576-ban 22, 1602-ben 13, 1614-ben 25 és 1721-ben 76 a családok száma. A lélekszám növekedése a múlt század közepétől töretlen, 1850-ben 920-an, 1867-ben 1087-en, 1880-ban 1113-an, 1910-ben 1178-an, 1930-ban 1159-en, 1956-ban 1218-an, 1966-ban 1214-en él­tek Magyarhermányban. A társadalmi tagolódás erős szabad jogállású kö­zösséget bizonyít, ahol a jobbágyság részaránya elenyésző. Az itt lakó ne­mesek pedig a kevés jobbágytartók közé sorolhatók, az igazi nagybirto­kos nemesek, a Dánielek és Henterek, csak bebírók (nem itt laktók) voltak. 1602-ben a 13 családból 10 kisnemes és 3 jobbágy. 1614-ben a 25 gazdaság­ból 15 szabad székelyekből állott, 6 jobbágy, 2 zsellér és 2 pedig 5 jöve­vény volt, míg 1721-ben a 76 család társadalmi besorolása a következőkép­pen alakult: 1 nemes, 52 kisnemes, 3 jobbágy, 9 zsellér és 11 jövevény. 1766-ban, mindjárt a határőrség meg­szervezése után készült összeírás 91 katona mellett 12 jobbágycsaládot jegyzett fel. A református gyülekezet a falu lakosságának nagy többségét jelenti. 1867-ben az 1087 lélekből 985- en vallották reformátusnak magukat. Az egyházra vonatkozó adatokat Benkő József által ismerjük. 1603-ból való a régi egyházszervezetre vonat­kozó feljegyzés: „az eccla felől is megfeleltettük, ez ab antiquo Nagy­baconhoz tartották póznával régi idők óta a nagybaconi skola mester házát is ők tartották. Papot is úgy tartottak, ha a baconi pap megengedte. Míg a római vallást tartották, régen ezen eklésiák Nagybaconban, Kisbaconban és Hermányban külön-külön voltak papi öltöző ruhák és midőn a pap hozzájuk ment, azokba öltözött a szentségek kiszolgáltatására“. Igen érdekes és a reformáció térhódításá­nak folyamatára utal az 1635-ös vi­­zitációs határozat: „az hermányiak azt fogadták, hogy templom oldalán belől való írott képet és egyéb mázo­lásokat befehérítsék sub poena flor 24. Ugyanebben az időben még meg voltak minden eklézsiának a pápista papi öltözetek, szand­us harangok, a­­mint szokták volt nevezni, érc ne­mekből való keresztek, mise szolgál­tatására való könyvek és több effé­lék, melyekről a vizitációk sok rend­ben azt deliberálták, hogy Brassóban vagy egyébüvé vivén adják el és pén­zé tegyék eklésia számára.“ 1656-ban a vizitációs jegyzőkönyvbe bejegyez­ték „az hermányiak a pápista eszkö­zöket, csegyenttyűt és mindeneket öl­tözetekkel együtt adják el, költsék a templomra“. Ugyancsak Benkő idéz egy esetet az átállás idejéből: „az ott való And­rás nevezetű legelső református pap valami rosszul fedett osztagjának te­tejébe felfüggesztette a templomból kivett zászlós kereszteket, ami a nép között felháborodást keltett“. A legkorábban itt megtelepedett családok nevei 1602-ből: Imre, Antal, Zerpes, Pető, Nagy, Barabás, Domo­kos, Vajda, György. Bod Péter 1760-ban a következőket jegyzi fel a faluról: „a hermányi bi­ka igen­ híres, azért, hogy a Fenyőte­tőn elmaradván a tehenektől egyedül olyat bödült, hogy lehullott a falu­ba. Vagyon ennek is igen jó savanyú­vize, a víz mellett, a falun kívül, melyből élnek bor helyett. Igen rus­nya köves hegyek között vagyon úgy, hogy valamig az utazó a falu végére nem megyen, meg nem pihen. Vasbá­nya is volt itt régen, de az emberek elszegényedvén félbe hadtak, arról híresek ezek még, hogy az asszonyok is tudnak kádarozni. A vasbánya 1716-ban romlott el. Itt nagy divatba vagyon a nyírfa viricse. 1764. március 18-án Bardócszék la­kosságát feleskették határőröknek. Magyarhermányból 58 személyt vettek számításba. A falu gyalogkatonáit a harmadik századba sorozták be Te­­legdibacon, Sepsibacon, Szárazajta, Bodos, Bibarcfalva és Kisbacon fal­vak társaságába. A török elleni háború idején, 1788— 1791-ben, a határátkelőket kellett vé­delmezni az ellenség betöréseitől. A tömösi, bodzai és törcsvári szoroso­kat védték sikeresen a támadó törö­kökkel szemben. Magyarhermány ha­tárőrkatonái közül, 1788-ban, a bodzai csatában, 29-en estek el, 5-en meg­se­­besültek, 10-en pedig rabságba jutot­tak. A Napóleon elleni háborúkban a falu újabb 30 ember életével áldozott. A katonai szolgálat terhességét, a sokféle feladat mellett, az is fokozta, hogy a határőröknek, egy-két ruhá­zati darab kivételével, a maguk öltö­zetében kellett gyakorlatozniuk és harcolniuk. „A francia háborúban ki lévén kommendírozva Dezső János — jegyzik be 1797. november 18-án, Ma­gyarhermány falu jegyzőkönyvébe —, és nem lévén olyan tekéje, amelyben elmasírozhatott volna, a nénje akkor csinált egy új szürke zekét, az mely­ben elmasírozhatott“. A nemes—jobbágy kapcsolatokra utal az 1785-ös úrbéri összeírás során készült jobbágyterhek lajstroma. Ami a robot teljesítését illeti, megállapít­ható, hogy a falun belül is majdnem minden nemesi udvar másképpen kö­veteli az ingyenmunkát. Az Olaszte­leken lakó idősebb és ifjabb Daniel Sámuel jobbágyai télen-nyáron, gya­log­­ragy­­gás állattal, heti három napot teljesítettek Kalabér János ki­vételével, aki vagy 20 esztendeje 6 forint taxát fizetett egy évre, és ara­tásnak idején egy hétig részt vett eb­ben a munkában. Báró Renter An­tal jobbágya télen nem tartozott szolgálattal, hanem nyáron, Szent János- és Szent Mihály-nap között, minden héten négy nap gyalogszeres robotot teljesített. Baló Lászlóné és az Osváth-birtokon lévő” zsellérek 6—6 forint taxa fizetéssel váltották meg a szolgálatot. A Daniel család jobbá­­gyai, szántás idején, 2—2 vonómarhá­val hetenként három nap szolgálatot tettek. A többi jobbágy ettől a teher­tételtől mentesült. A faluközösségnek ismeretes a jegyzőkönyve 1757—1771-ből és 1794— 1799-ből. Falutörvénye pedig 1803-ból való. A jegyzőkönyvek betekintést nyújtanak a falu életének különböző területeibe. Imreh István helyi ada­tokkal gazdagon illusztrált tanulmá­nyából megismerjük a faluközösség igazságtevő tevékenységét. Az itélő­­szék munkája a perbehívással kez­dődik. 1769-ben Magyarhermányban annak, akinek éjnek idején méheit ellopták, gazdatársa tanácsolja: „menj a bíróhoz, add által az bírónak a d°lgot". A peres eljárásnak tehát az első mozzanata, hogy jelentik a sérelmet a bírónak, kérik, hogy vala­minő vitás kérdésükben döntsenek. A szigorúnak vagy igazságtalannak, vélt ítélet­­hallattára az elégedetlen fél „novizál“, „nóvummal“ él, vagyis új érvek, bizonyítékok gyűjtésére, bemutatására kér lehetőséget. Nóvum­mal nem lehet a pert nagyon hosszú időre elnapolni, meghatározott időn belül élni kell ezzel a lehetőséggel is. 1770-ben Magyarhermányban vita is támad az időhatár felől: „Hermán­y falnának régi, megírott törvénye, hogy sármos ökörről, hámos lóról és bor­­ixis tehénről harmadnapján adjon számot a pásztor. Ha gravé törvénye adjudi­áltatik, szabadságában vagyon nóvumai élni. Azon nóvumot nyolcad napján tartozik elfolytatni, ha a gaz­da is, ha hibázott valamiben, más nyolcadnapra hadd novizálhasson, és hadd készülhessen rá.“ Az alperes viszont azt állítja, hogy Udvarhely­szék statútuma szerint, a perújítás határideje 60 nap. A felperes pedig ismét a helyi szokásra és írott bizo­nyítékra, a pásztorfogadási szerződés­re hivatkozik. A bizonyítás, termé­szetesen, nem csak oklevelekkel, ha­nem tanúkkal, helyszíni szemlével, eskütétellel is történhet. 1771-ben Magyarhermányban 24 vallomástevőt hallgattak meg a falu törvényén. A „juramentum“,­ a „hittétel“ — a középkori perrendi eljárás e marad­ványa — szélesebb körű szokásjogi szabályozással övezett. Így például a falu törvénye szerint, a gazda és pásztor közötti perben „a hit elsőbben a gazdáknak elejétől fogva ítéltetett". A bizonyítási eljárás tehát a jogi for­mák gazdagságáról, a faluszéki ítél­kezés rendjének kimunkáltságáról tesz tanúságot. A falu törvénye, végzése már csak azért is megegyez­het a közhatalom jogforrásaival, mert már évszázadok óta igazodni kénytelenek hozzájuk. Nem véletlenül mondja, 1770-ben, Magyarhermány­ban az egyik perlekedő: „a falu szab­hat magának törvényt, de úgy, hogy a haza törvényeivel megegyezzen“. A föld közös használata a széke­lyeknél élt a legtovább. A hajdani szántóföldi közösség emlékeként van­nak a falvaknak gyepei, pusztái, kertjei, erdei és rétjei. Ezekből, szo­rult helyzetükben, elárusítanak vagy elajándékoznak, segítve az arra ér­demeseket. Folyik viszont a faluéból foglalás, az élő erdő szántófölddé a­­lakítása, lábon szárítással, aszalással. 1766-ban kerül be a jegy­zőkönyvbe: „lévén Hermány falvának egy tilal­mas bükk erdeje, mely tilalmas volt három forintokban. Ezen tilalmas er­dőnek nekimenvén Nagy Baló József egy részit potentiose leaszalta, eddig elhallgatván a bírák, mások is le­akarván más részit aszalni. Megje­lentvén az káplánnak, parancsolt az birának, hogy törvény szerint eligazít­sa... az falu törvényibe konstál, hogy Esztena nevű helyen alól foglalni csereerdőt nem szabad, mivel marha élő hely. Pető János belementen po­­tenciálb leaszalta. A bír­ó Lőrincz Já­nos megzálogolta és keresi az bírósá­got falutörvénye szerint.“ Az állattartás kiemelt fontosságára utalnak a pásztorszerződések, melyek hű tükrözői az állattartás mikéntjé­nek. 1798-ban ezzel kapcsolatosan a hermányiak szükségesnek vélik sza­bályba iktatni: „Minthogy pedig régi eleinktől reánk maradott szokás és törvény az, hogy midőn a makkon a sertések mellett lévő pásztor vala­mely sertést lát s észrevevén, hogy az nem életrevaló vagyis beteg, tehát legottan szorgalmatos kötelessége a pásztornak hogy abba mindnyárt kést üssön, megperzselje, kettéhasít­­sa, megtakarítsa, megsózza és alkal­matos helyen megfüstölje és számadá­sig úgy tartsa minden hiba nélkül, ha akkor a gazda, mikor kár esik, hozzá nem nyúl." Magyar kormányban az emberek jö­­vedelemkiegészítésként a kádármes­terséget és fazekasságot űzték. Igen sokféle fazekastermékeket készítettek, amelyek közül nem hiányoztak a bo­­kályok­, kályhacsempék, káposztás fa­­zakak, gyertyaöntők, kürtőskalács­­sütők, pálinkáshordócskák. Termé­keikkel, a környékbeli vásáron kívül, Csík, Udvarhely, Fogaras és Felső­­háromszék vidékeit is felkeresték. Dávid László monografikus mun­kájában részletesen leírja a falu temp­lomát: kőfallal kerített, portikusos cinterem közepén áll a keletelt temp­lom, nyugati homlokzati toronnyal és néhány támpi­lérrel erősített sor­szög­­záródású szentéllyel. A templombelső a sokszori javítással elveszítette kö­­zépkori formáját. Tehát az építészeti stíluselemek figyelembevételével meg­­állapítható, hogy a magyarhermányi templom a késő gótika és a rene­szánsz közötti átmenet idején, a XVI. század első felében készülhetett. cserey Zoltán, Dr. BINDER FAL TÖRTÉNELEM A tízesekre oszló falu A tizes nem volt más a székely falu életében, mint annak alapsejtje. Mint önrendelkező alapegység, köny­­nyebben megszervezhetővé tette, el­lenőrizhetőbbé az önigazgatást, a köz­munkákat. Az akkori vezetés — mind a széki, mind a katonai elöljáróság — igye­kezett ezt a szervezett formát meg­tartani. Rendészeti és közigazgatási célokból előnyösnek mutatkozott. Könnyebbé tette járványok esetén a „karantén“ állítását, a családok fe­gyelmi és egészségügyi „vizitorozá­­sát" az éjszakai és a nappali „strá­­zsák“ megszervezését. 1755-ben pél­dául egy határozat megkövetelte, hogy a falvak, nagyságuknak megfelelően, két három vagy még több tízesre osztódjanak, tizedesük pedig a háza­kat reggel és este kötelezően ellen­őrizze. 1831-ben, a kolera Erdélybe való betörésekor parancsot adtak, hogy „a Helységek osztassanak Tize­dekre és minden tizedes meg-megmzl­­lérozván a maga tízét... reportot ad­jon". 1832-ben Gazda kapitány pa­rancsa szerint, „kötelesek minden hé­ten kétszer a házakat vizitálni, hogy ott tisztaság legyen, és a kormok meg­­sepertessenek... hol ilyen hiba történ­nék, a falu keményen büntesse meg­ a vétkeseket. (Zalán törvénykönyve, 1828) Zalánnak 1770-től a XIX. század vé­géig fennmaradt falujegyzőkönyvei­ben folyamatosan követhető a mun­kálkodó tízes és az azok élén áll­ó tizedesek munkája. A tizedesi funk­ció ugyanis felelősséggel járó tisztség volt. Ha a „Communitásnak (falukö­zösségének, D. L. megj.) Sokféle Törvé­nyes Perei miatt a költségeket felosz­tották, a tizedes az ő tizében köteles volt a pénz felhajtására“. Ha ezt nem teljesítette, a falusbírót hatalmazták fel, hogy ha kell »Záloglás által is Szorítsa a Határozott pénz Felgyűjté­sére“. A tizedes felelős volt a kelet­kezett károk megfizetéséért. A falu székén, a kárvallottakkal „a tiz képé­ben“ ő érvelt és perelt. A megítélt kárt ő maga és a tízese volt köteles megtéríteni, Zalánban a falu füvét, 1699-ben, a tízek között megosztották. A tizedesnek kellett azt arányosan el­osztania. Ők oldották meg az erdő­­pásztorságot, a szántóhatár őrzését, Jogában állott a vétkesek bezálogol­tatása. De felelős volt a vetéskapuk fenntartásáéa is. Sorolhatnánk azokat a megbízatáso­kat, melyeket a tízek voltak hivatot­tak elintézni: faosztás, falusbírói szám­adások ellenőrzése, egyházi építkezé­sek stb. A régmúlt tapasztalatain alapuló szervezettség, a közös gondok megol­dásának közös módja, jó példa lehet a mában sok-sok hasonló kérdéssel vajúdó falvaink számára is. DEMETER LAJOS HÁROMSZÉK ÚT A JÖVŐBE ! • '■JL J­­O ROTECH Computers Rt. ROTECH rnmnnton, Sepsiszentgyörgy, Grigore Bálán út 2.. .zam. V— v_-f 111 UU It-1 u Telefon: 923-24776, Tel+Fav 921-51138 4 ADÁS­ Eladó 251 és Miraj b­ái szalonna, deszka. Tele Vásárolnék bás tömbhá e­setleg elesen sonló egys Telefon. I 48 után. Eladó do Telefon:16 Eladó cs alá val­i léc.­sárhely, Mar­ca 13. szám Eladó a­nya. Erdé 6 34 86-os tel óra után. Eladókétb kás gyt Cím: Mikénj Érdeklődni e telefonon 14 Vegt Kiadó 1 garzonlakás. December 1. fon: 92/13 55 Kiadó 1 ht Csernáton Telefon: 2 16 Négy szem tok Budapesti 1992. május Grigore Bála szám, 37-es­­ lépcsőház, 9- Kató Béla. Kézdivásári gántulajdonú e meleti,­­ tömbházlakás cserélném ha­sonlóval. 7 73 36. 3­­.

Next