Háromszék, 1992. május (4. évfolyam, 616-636. szám)
1992-05-01 / 616. szám
TELEPÜLÉSEINK (53.) Magyarhermány Bibarcfalván túl három völgy szakad egybe, az északi irányú Kisbacon vize völgyében található Magyarhermány. Közepes nagyságú, döntő többségben szabad székelyek által lakott falu. Első, okleveles említése 1566-ból való, amikor János Zsigmond fejedelem 11 ház jobbágyot adományoz Jánosi Péternek. 1567-ben 14, 1576-ban 22, 1602-ben 13, 1614-ben 25 és 1721-ben 76 a családok száma. A lélekszám növekedése a múlt század közepétől töretlen, 1850-ben 920-an, 1867-ben 1087-en, 1880-ban 1113-an, 1910-ben 1178-an, 1930-ban 1159-en, 1956-ban 1218-an, 1966-ban 1214-en éltek Magyarhermányban. A társadalmi tagolódás erős szabad jogállású közösséget bizonyít, ahol a jobbágyság részaránya elenyésző. Az itt lakó nemesek pedig a kevés jobbágytartók közé sorolhatók, az igazi nagybirtokos nemesek, a Dánielek és Henterek, csak bebírók (nem itt laktók) voltak. 1602-ben a 13 családból 10 kisnemes és 3 jobbágy. 1614-ben a 25 gazdaságból 15 szabad székelyekből állott, 6 jobbágy, 2 zsellér és 2 pedig 5 jövevény volt, míg 1721-ben a 76 család társadalmi besorolása a következőképpen alakult: 1 nemes, 52 kisnemes, 3 jobbágy, 9 zsellér és 11 jövevény. 1766-ban, mindjárt a határőrség megszervezése után készült összeírás 91 katona mellett 12 jobbágycsaládot jegyzett fel. A református gyülekezet a falu lakosságának nagy többségét jelenti. 1867-ben az 1087 lélekből 985- en vallották reformátusnak magukat. Az egyházra vonatkozó adatokat Benkő József által ismerjük. 1603-ból való a régi egyházszervezetre vonatkozó feljegyzés: „az eccla felől is megfeleltettük, ez ab antiquo Nagybaconhoz tartották póznával régi idők óta a nagybaconi skola mester házát is ők tartották. Papot is úgy tartottak, ha a baconi pap megengedte. Míg a római vallást tartották, régen ezen eklésiák Nagybaconban, Kisbaconban és Hermányban külön-külön voltak papi öltöző ruhák és midőn a pap hozzájuk ment, azokba öltözött a szentségek kiszolgáltatására“. Igen érdekes és a reformáció térhódításának folyamatára utal az 1635-ös vizitációs határozat: „az hermányiak azt fogadták, hogy templom oldalán belől való írott képet és egyéb mázolásokat befehérítsék sub poena flor 24. Ugyanebben az időben még meg voltak minden eklézsiának a pápista papi öltözetek, szandus harangok, amint szokták volt nevezni, érc nemekből való keresztek, mise szolgáltatására való könyvek és több effélék, melyekről a vizitációk sok rendben azt deliberálták, hogy Brassóban vagy egyébüvé vivén adják el és pénzé tegyék eklésia számára.“ 1656-ban a vizitációs jegyzőkönyvbe bejegyezték „az hermányiak a pápista eszközöket, csegyenttyűt és mindeneket öltözetekkel együtt adják el, költsék a templomra“. Ugyancsak Benkő idéz egy esetet az átállás idejéből: „az ott való András nevezetű legelső református pap valami rosszul fedett osztagjának tetejébe felfüggesztette a templomból kivett zászlós kereszteket, ami a nép között felháborodást keltett“. A legkorábban itt megtelepedett családok nevei 1602-ből: Imre, Antal, Zerpes, Pető, Nagy, Barabás, Domokos, Vajda, György. Bod Péter 1760-ban a következőket jegyzi fel a faluról: „a hermányi bika igen híres, azért, hogy a Fenyőtetőn elmaradván a tehenektől egyedül olyat bödült, hogy lehullott a faluba. Vagyon ennek is igen jó savanyúvize, a víz mellett, a falun kívül, melyből élnek bor helyett. Igen rusnya köves hegyek között vagyon úgy, hogy valamig az utazó a falu végére nem megyen, meg nem pihen. Vasbánya is volt itt régen, de az emberek elszegényedvén félbe hadtak, arról híresek ezek még, hogy az asszonyok is tudnak kádarozni. A vasbánya 1716-ban romlott el. Itt nagy divatba vagyon a nyírfa viricse. 1764. március 18-án Bardócszék lakosságát feleskették határőröknek. Magyarhermányból 58 személyt vettek számításba. A falu gyalogkatonáit a harmadik századba sorozták be Telegdibacon, Sepsibacon, Szárazajta, Bodos, Bibarcfalva és Kisbacon falvak társaságába. A török elleni háború idején, 1788— 1791-ben, a határátkelőket kellett védelmezni az ellenség betöréseitől. A tömösi, bodzai és törcsvári szorosokat védték sikeresen a támadó törökökkel szemben. Magyarhermány határőrkatonái közül, 1788-ban, a bodzai csatában, 29-en estek el, 5-en megsebesültek, 10-en pedig rabságba jutottak. A Napóleon elleni háborúkban a falu újabb 30 ember életével áldozott. A katonai szolgálat terhességét, a sokféle feladat mellett, az is fokozta, hogy a határőröknek, egy-két ruházati darab kivételével, a maguk öltözetében kellett gyakorlatozniuk és harcolniuk. „A francia háborúban ki lévén kommendírozva Dezső János — jegyzik be 1797. november 18-án, Magyarhermány falu jegyzőkönyvébe —, és nem lévén olyan tekéje, amelyben elmasírozhatott volna, a nénje akkor csinált egy új szürke zekét, az melyben elmasírozhatott“. A nemes—jobbágy kapcsolatokra utal az 1785-ös úrbéri összeírás során készült jobbágyterhek lajstroma. Ami a robot teljesítését illeti, megállapítható, hogy a falun belül is majdnem minden nemesi udvar másképpen követeli az ingyenmunkát. Az Olaszteleken lakó idősebb és ifjabb Daniel Sámuel jobbágyai télen-nyáron, gyalogragygás állattal, heti három napot teljesítettek Kalabér János kivételével, aki vagy 20 esztendeje 6 forint taxát fizetett egy évre, és aratásnak idején egy hétig részt vett ebben a munkában. Báró Renter Antal jobbágya télen nem tartozott szolgálattal, hanem nyáron, Szent János- és Szent Mihály-nap között, minden héten négy nap gyalogszeres robotot teljesített. Baló Lászlóné és az Osváth-birtokon lévő” zsellérek 6—6 forint taxa fizetéssel váltották meg a szolgálatot. A Daniel család jobbágyai, szántás idején, 2—2 vonómarhával hetenként három nap szolgálatot tettek. A többi jobbágy ettől a tehertételtől mentesült. A faluközösségnek ismeretes a jegyzőkönyve 1757—1771-ből és 1794— 1799-ből. Falutörvénye pedig 1803-ból való. A jegyzőkönyvek betekintést nyújtanak a falu életének különböző területeibe. Imreh István helyi adatokkal gazdagon illusztrált tanulmányából megismerjük a faluközösség igazságtevő tevékenységét. Az itélőszék munkája a perbehívással kezdődik. 1769-ben Magyarhermányban annak, akinek éjnek idején méheit ellopták, gazdatársa tanácsolja: „menj a bíróhoz, add által az bírónak a d°lgot". A peres eljárásnak tehát az első mozzanata, hogy jelentik a sérelmet a bírónak, kérik, hogy valaminő vitás kérdésükben döntsenek. A szigorúnak vagy igazságtalannak, vélt ítélethallattára az elégedetlen fél „novizál“, „nóvummal“ él, vagyis új érvek, bizonyítékok gyűjtésére, bemutatására kér lehetőséget. Nóvummal nem lehet a pert nagyon hosszú időre elnapolni, meghatározott időn belül élni kell ezzel a lehetőséggel is. 1770-ben Magyarhermányban vita is támad az időhatár felől: „Hermány falnának régi, megírott törvénye, hogy sármos ökörről, hámos lóról és borixis tehénről harmadnapján adjon számot a pásztor. Ha gravé törvénye adjudiáltatik, szabadságában vagyon nóvumai élni. Azon nóvumot nyolcad napján tartozik elfolytatni, ha a gazda is, ha hibázott valamiben, más nyolcadnapra hadd novizálhasson, és hadd készülhessen rá.“ Az alperes viszont azt állítja, hogy Udvarhelyszék statútuma szerint, a perújítás határideje 60 nap. A felperes pedig ismét a helyi szokásra és írott bizonyítékra, a pásztorfogadási szerződésre hivatkozik. A bizonyítás, természetesen, nem csak oklevelekkel, hanem tanúkkal, helyszíni szemlével, eskütétellel is történhet. 1771-ben Magyarhermányban 24 vallomástevőt hallgattak meg a falu törvényén. A „juramentum“, a „hittétel“ — a középkori perrendi eljárás e maradványa — szélesebb körű szokásjogi szabályozással övezett. Így például a falu törvénye szerint, a gazda és pásztor közötti perben „a hit elsőbben a gazdáknak elejétől fogva ítéltetett". A bizonyítási eljárás tehát a jogi formák gazdagságáról, a faluszéki ítélkezés rendjének kimunkáltságáról tesz tanúságot. A falu törvénye, végzése már csak azért is megegyezhet a közhatalom jogforrásaival, mert már évszázadok óta igazodni kénytelenek hozzájuk. Nem véletlenül mondja, 1770-ben, Magyarhermányban az egyik perlekedő: „a falu szabhat magának törvényt, de úgy, hogy a haza törvényeivel megegyezzen“. A föld közös használata a székelyeknél élt a legtovább. A hajdani szántóföldi közösség emlékeként vannak a falvaknak gyepei, pusztái, kertjei, erdei és rétjei. Ezekből, szorult helyzetükben, elárusítanak vagy elajándékoznak, segítve az arra érdemeseket. Folyik viszont a faluéból foglalás, az élő erdő szántófölddé alakítása, lábon szárítással, aszalással. 1766-ban kerül be a jegyzőkönyvbe: „lévén Hermány falvának egy tilalmas bükk erdeje, mely tilalmas volt három forintokban. Ezen tilalmas erdőnek nekimenvén Nagy Baló József egy részit potentiose leaszalta, eddig elhallgatván a bírák, mások is leakarván más részit aszalni. Megjelentvén az káplánnak, parancsolt az birának, hogy törvény szerint eligazítsa... az falu törvényibe konstál, hogy Esztena nevű helyen alól foglalni csereerdőt nem szabad, mivel marha élő hely. Pető János belementen potenciálb leaszalta. A bíró Lőrincz János megzálogolta és keresi az bíróságot falutörvénye szerint.“ Az állattartás kiemelt fontosságára utalnak a pásztorszerződések, melyek hű tükrözői az állattartás mikéntjének. 1798-ban ezzel kapcsolatosan a hermányiak szükségesnek vélik szabályba iktatni: „Minthogy pedig régi eleinktől reánk maradott szokás és törvény az, hogy midőn a makkon a sertések mellett lévő pásztor valamely sertést lát s észrevevén, hogy az nem életrevaló vagyis beteg, tehát legottan szorgalmatos kötelessége a pásztornak hogy abba mindnyárt kést üssön, megperzselje, kettéhasítsa, megtakarítsa, megsózza és alkalmatos helyen megfüstölje és számadásig úgy tartsa minden hiba nélkül, ha akkor a gazda, mikor kár esik, hozzá nem nyúl." Magyar kormányban az emberek jövedelemkiegészítésként a kádármesterséget és fazekasságot űzték. Igen sokféle fazekastermékeket készítettek, amelyek közül nem hiányoztak a bokályok, kályhacsempék, káposztás fazakak, gyertyaöntők, kürtőskalácssütők, pálinkáshordócskák. Termékeikkel, a környékbeli vásáron kívül, Csík, Udvarhely, Fogaras és Felsőháromszék vidékeit is felkeresték. Dávid László monografikus munkájában részletesen leírja a falu templomát: kőfallal kerített, portikusos cinterem közepén áll a keletelt templom, nyugati homlokzati toronnyal és néhány támpilérrel erősített sorszögzáródású szentéllyel. A templombelső a sokszori javítással elveszítette középkori formáját. Tehát az építészeti stíluselemek figyelembevételével megállapítható, hogy a magyarhermányi templom a késő gótika és a reneszánsz közötti átmenet idején, a XVI. század első felében készülhetett. cserey Zoltán, Dr. BINDER FAL TÖRTÉNELEM A tízesekre oszló falu A tizes nem volt más a székely falu életében, mint annak alapsejtje. Mint önrendelkező alapegység, könynyebben megszervezhetővé tette, ellenőrizhetőbbé az önigazgatást, a közmunkákat. Az akkori vezetés — mind a széki, mind a katonai elöljáróság — igyekezett ezt a szervezett formát megtartani. Rendészeti és közigazgatási célokból előnyösnek mutatkozott. Könnyebbé tette járványok esetén a „karantén“ állítását, a családok fegyelmi és egészségügyi „vizitorozását" az éjszakai és a nappali „strázsák“ megszervezését. 1755-ben például egy határozat megkövetelte, hogy a falvak, nagyságuknak megfelelően, két három vagy még több tízesre osztódjanak, tizedesük pedig a házakat reggel és este kötelezően ellenőrizze. 1831-ben, a kolera Erdélybe való betörésekor parancsot adtak, hogy „a Helységek osztassanak Tizedekre és minden tizedes meg-megmzllérozván a maga tízét... reportot adjon". 1832-ben Gazda kapitány parancsa szerint, „kötelesek minden héten kétszer a házakat vizitálni, hogy ott tisztaság legyen, és a kormok megsepertessenek... hol ilyen hiba történnék, a falu keményen büntesse meg a vétkeseket. (Zalán törvénykönyve, 1828) Zalánnak 1770-től a XIX. század végéig fennmaradt falujegyzőkönyveiben folyamatosan követhető a munkálkodó tízes és az azok élén álló tizedesek munkája. A tizedesi funkció ugyanis felelősséggel járó tisztség volt. Ha a „Communitásnak (faluközösségének, D. L. megj.) Sokféle Törvényes Perei miatt a költségeket felosztották, a tizedes az ő tizében köteles volt a pénz felhajtására“. Ha ezt nem teljesítette, a falusbírót hatalmazták fel, hogy ha kell »Záloglás által is Szorítsa a Határozott pénz Felgyűjtésére“. A tizedes felelős volt a keletkezett károk megfizetéséért. A falu székén, a kárvallottakkal „a tiz képében“ ő érvelt és perelt. A megítélt kárt ő maga és a tízese volt köteles megtéríteni, Zalánban a falu füvét, 1699-ben, a tízek között megosztották. A tizedesnek kellett azt arányosan elosztania. Ők oldották meg az erdőpásztorságot, a szántóhatár őrzését, Jogában állott a vétkesek bezálogoltatása. De felelős volt a vetéskapuk fenntartásáéa is. Sorolhatnánk azokat a megbízatásokat, melyeket a tízek voltak hivatottak elintézni: faosztás, falusbírói számadások ellenőrzése, egyházi építkezések stb. A régmúlt tapasztalatain alapuló szervezettség, a közös gondok megoldásának közös módja, jó példa lehet a mában sok-sok hasonló kérdéssel vajúdó falvaink számára is. DEMETER LAJOS HÁROMSZÉK ÚT A JÖVŐBE ! • '■JL JO ROTECH Computers Rt. ROTECH rnmnnton, Sepsiszentgyörgy, Grigore Bálán út 2.. .zam. V— v_-f 111 UU It-1 u Telefon: 923-24776, Tel+Fav 921-51138 4 ADÁS Eladó 251 és Miraj bái szalonna, deszka. Tele Vásárolnék bás tömbhá esetleg elesen sonló egys Telefon. I 48 után. Eladó do Telefon:16 Eladó cs alá vali léc.sárhely, Marca 13. szám Eladó anya. Erdé 6 34 86-os tel óra után. Eladókétb kás gyt Cím: Mikénj Érdeklődni e telefonon 14 Vegt Kiadó 1 garzonlakás. December 1. fon: 92/13 55 Kiadó 1 ht Csernáton Telefon: 2 16 Négy szem tok Budapesti 1992. május Grigore Bála szám, 37-es lépcsőház, 9- Kató Béla. Kézdivásári gántulajdonú e meleti, tömbházlakás cserélném hasonlóval. 7 73 36. 3.