Háromszék, 1992. június (4. évfolyam, 637-657. szám)

1992-06-02 / 637. szám

­ Tiltakozó felvonulást szervezett tegnap a fővárosban az Országos Szakszervezeti Tömb. A szövetséghez tartozó nagy fővárosi iparvállalatok sok ezer alkalmazottja a kormány és a parlament épülete élén követelte az árak és bérek elviselhető irányítását, a törvényhozói választások mielőbbi megrendezését, megfelelő pénzügyi po­litika alkalmazását. A szakszervezeti tömb múlt heti közlése szerint, a par­lamenti választások idejének kitűzését szorgalmazva, a héten tiltakozó őrsé­geket állítanak a honatyák lakásai elé.­­ Ha júliusban nem kerül sor válasz­tásokra, októberben vagy elnöki, vagy katonai diktatúra lesz Romániában — jelentette ki Eugen Dijmarescu, az IMF múlt heti sajtótájékoztatóján.­­ A kormány hamarosan állást foglal Gheorghe Funar egységpárti kolozs­vári polgármester intézkedéseit illető­en, nem igaz, hogy Theodor Stolojan gratulált volna a polgármesternek, a­­mint azt az Adevarul de Cluj közölte — jelentette ki Iolanda Staniloiu kor­mányszóvivő.­­ A Gheorghe Funar intézkedései törvényességét megkérdő­jelező számos beadvány érkezett Ko­­lozs megye prefektusához, aki az ügy­ben vizsgálatot indított, s a­ki arról tájékoztatta a közvéleményt: eddig semmi rendellenességet nem talált. 9 A képviselőház 22 napirendi pontot tűzött ki a hétre, s hozzákezdett az elnökválasztást szabályozó tervezet másodszori vitájához. 9 A Viktória palotában az állattenyésztés helyzeté­ről tanácskoztak a tegnap. 9 Románia kormánya szombaton elismerte Bosz­nia-Hercegovina állami függetlenségét. 9 A Szerbia és Montenegró elleni teljes embargóról határozón az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A BT 757-es ha­tározatának előírásai hasonlatosak azokhoz, amelyet az Öböl-háború ki­robbanásakor Irak ellen hoztak. Az ENSZ több tagállama már vasárnap alkalmazta az embargót. Az amerikai kormány megvonta a jugoszláv repü­lőgépek leszállási jogát, zárolta a bankszmálákat, csökkentette a jugo­szláv diplomaták számát. Németország, Franciaország, Anglia megelégedéssel nyugtázta a szankciók elfogadását. Többek között, Macedónia, Szlovénia és Kína is szankciókat vezetett be, a Malév felfüggesztette belgrádi járata­it. Csehszlovákia valószínűleg a hét végén dönt. Később hozza meg dönté­sét a román kormány is. 9 Vasárnap reggeltől tegnap délutánig bombázta Dubrovnikot a szövetségi hadsereg. A város polgármestere UNESCO-segítsé­­get kért a műemlékek nagyfokú ká­rosodása miatt. 9 Bár Milosevics szerb elnök derűlátónak mutatkozott az ENSZ-szankciókkal kapcsolatosan,­­Belgrádban kitört a nyugtalanság, a lakosság felvásárolja az élelmiszer­készleteket, mások a város elhagyásá­ra készülnek.­­ Több tízezren tüntet­tek a szerb fővárosban Milosevics po­litikája ellen, s a vártnál kisebb volt a Szerbiában és Montenegróban tar­tott parlamenti választásokon való részvétel. A választásokat az ellenzék bojkottálta, s az adatok nyilvánosság­ra hozatalával késnek.­­ Éleződnek az orosz—román ellentétek. Orosz részről kifogásolták, hogy Románia katonai segítséget nyújt Moldáviának. A román külügyminisztérium válasz­közleményben hangsúlyozza: saját fegyveres erőinek létrehozásában Mol­dávia bárkihez fordulhat — Oroszor­szághoz és Romániához is —, Ro­mánia inkább azt várta volna el, hogy az orosz honvédelmi minisztéri­um azzal törődik: fegyveres erők ne avatkozzanak be a konfliktusövezetben. Románia kereskedelmi alapon szállító­eszközöket és pontonhidakat szállított Moldáviába, s ott nem tartózkodik e­­gyetlen román katonai tanácsos sem — áll a közleményben. HÁROMSZÉK Végveszélyben a baróti Kaucsuk Rt.! Március óta a helyzet változatlan. Ezúttal újabb gyűlés, újabb tanács­kozás. Hányadik a leállás óta ? Elke­seredett, már-már kétségbeesett em­berek újra keresik a kátyúból kive­zető utat. Már akit az egység sorsa, saját kenyere érdekel. Akit nem, az errefelé sem dugja orrát... Lőrincz Károly igazgatót május 22- én az Állami Meghatalmazottak Ta­nácsa felfüggesztette, Takó Tibor fő­könyvelő elment, gazda nélkül a nyáj. Kár. Nagy kár... Május 22-én új, öt­tagú vezetőtanácsot választott az AMT, az igazgató és a főkönyvelő széke üres, így hárman, Tóth Leven­te, Bigyipa Zoltán és Szilágyi János megpróbálják a lehetetlent, az egy­ség újraindítását, mert vélekedésük szerint, ha most nem indulnak meg, akkor többé soha, hiszen a tartalék pénzt is felemésztették az eltelt hó­napok. Június 15-én szeretnének újra beindulni, ám a prések egy részének átszerelését legfeljebb a jövő hónap végére fejezik be. A szállítószalag gyártásáról egyelőre le kell mondani: a megrendelők nem tudják azt kifi­zetni. A Köpeci Bányavállalat, saj­nos, más típusú szalagot használ, melyet holtbiztosan sokkal drágábban tesz meg, mint azt a Kaucsuk Rt. e­­lőállítaná. Vajon nem lehetne átsze­relni a vonalat olyan típusú szállító­szalag gyártására, amelyet a bánya megvenne ? Apró termékek gyártásá­ból — személygépkocsi-szőnyegek, hajtószíjak stb. —, gumiabroncsok ja­vításából aligha lehet biztosítani a teljes személyzet jövedelmét, a mun­kásoknak csak bizonyos hányada ma­radhat meg. És kik ? A nők helyzete a legkilátástalanabb. Nagy Kovács Melinda: „Egyedül nevelem kisfiamat, ha utcára kerülök, mi lesz velem?“, Zsiga Irén: „Nyugdíj előtt állok, pont a küszöbön bukjak el?“ Kilátástalanság, helyben topogás. Úgy tűnik, zsákutcába jutott a részvény­­társaság. Vagy mégis van kiút? Min­denesetre, rendezni kell a sorokat, de most már a lehető legkomolyabban, máskülönben csődbe fullad a nem­rég még jól menő egység. BE­NKŐ LEVENTE Osztják a... (foly­tás az első oldalról) falvakon a községi polgármesteri hi­vataloknál kerül sor. A bizottságok — mindenhol — munkanapokon 10— 18 óra között állnak az igénylők ren­delkezésére. Sepsiszentgyörgyön hat bizottság működik, valamennyi a szakszerveze­tek művelődési házában. A várost, utcák szerint, hat körzetre osztották. Az igénylők a bejáratnál kifüggesztett plakátról tájékozódhatnak, hogy me­lyik körzethez tartoznak. Kézdivásárhelyen 2 bizottság, Ba­ráton és Kovásznán egy-egy bizottság működik — a városi művelődési há­zakban. A községközpontokban, a polgár­mesteri hivataloknál lévő bizottságok 180 napnál rövidebb ideig fognak működni, így az OPV arra kéri a falvak lakóit: júniusban vegyék át a tulajdon jegyeket, mert később már távolabb kell utazniuk értük. A tulaj­don jegyek átvételekor fel kell mutatni a személyazonossági i­­gazolványt, és 100 lejt kell fizetni. (Ez nem a jegy ára, hanem a kiosz­tás költségeinek fedezésére szolgál.) Árverés előtt f­olytatnr az első oldalról­ Bodok Szálló­­ lapunkból is jól is­mert kálváriája, amelynek még nincs vége. Az alprefektus úr lépéseket tett, hogy pénzalapot szerezzen annak ki­javítása — egyenesen a kormány­tól. Nincs pénz az üdülők tatarozására, rommá lesznek a Háromszék vagyo­nát képező fürdőhelyeink, mofettá­­ink. Ezért indultunk útnak, hogy a helyszínen szemrevételezzük ezek ál­lapotát, tiszta képet adjunk arról ol­vasóinknak. Természetesnek láttuk, hogy első­nek az Olt Kereskedelmi és Turiszti­kai Rt. — a volt Megyei Turisztikai Hivatal — vezetőit keressük fel, a je­lenlegi tulajdonost Véget nem érő vitában kaptunk valamelyes képet a helyzetről, melyet Tusneanu Lum­enita igazgató és Rosca Gheorghe jogtaná­csos igyekezett megmagyarázni. A hazai gazdasági helyzet rohamos romlása, az árak mértéktelen emel­­_______________________ kedése és a Kereskedelmi és Turisz­tikai Minisztérium pénzügyi alapjai­nak kimerülése a megye turizmusát a csődbe juttatta. Az Rt. vezetőtanácsa úgy határozott, hogy június 10-re nyilvános árverést hirdet, s bérbe ad­ja a vállalat vagyonának tetemes ré­szét. Később — néhány tulajdonjogi kérdés tisztázása után — megkezdi a vagyonrészek, egységek, részlegek vég­leges áruba bocsátását. Így aztán a jelentkező bérlők osztozkodhatnak majd a következő egységek fölött: a Bodok vendéglő és a bár, a sepsi­szentgyörgyi turisztikai iroda, a köz­ponti raktárak, a ma is működő kéz­­divásárhelyi Ojtoz Szálló, Élőpatak, Málnásfürdő, Bálványosfürdő, a su­­gásfürdői vendéglő és meleg fürdő, az Rt. központi irodái. Az említett egységek több mint fe­le már bérlők kezében van. A bérleti szerződések azonban június 1-jén ér­vényüket veszítik.'' Tehát a bérlők, ha továbbra is szándékuk megtartani az illető egységet, meg kell hogy újítsák szerződésüket, s az újonnan megálla­pított szerződési díj 10 százalékát a­­zonnal le kell hogy fizessék. A külföld eddig komolyan nem ér­deklődött oka: a bármely­ pillanat­ban álnokul megváltoztatható itteni törvények és az óriási bizalmatlan­ság. Ami az egységek végleges eladá­sát illeti: az állami tulajdonban lévő­ket az Rt. egyelőre nem adhatja el. Az életre „ítélt“ egységek majdnem mind kereskedelmi-vendéglátó jelle­gűek. Hogy vezet innen az út az igazi turizmus felé ? Ettől még nem gyógyulunk meg. Ebből még nem lesz gyógykezelés. (Megjegyezni kívánjuk, hogy a korszerű kezelőbázissal ellá­tott kovásznai egységek már nem tartoznak az Olt Rt. kötelékébe.) És a természetjárás? Abból nem jön a pénz, s ha jön is, csak kevés ! Mikor épül majd a mi megyénkben is egy igazi menedékház a természetjárók­nak, tegyük fel, éppen Komandóra, a Zemyére vagy a Lakócára, ha nem a Nagy Sándor—Nemere tömbbe. Úgy véljük, hogy azok a helyi ön­­kormányzatok, melyeknek hatáskö­rébe ezek­ a fürdőhelyek tartoznak, igen nagy felelősséggel és éberséggel kell hogy igazodjanak az adott hely­zethez. Ne engedjék, hogy a székely­­földi fürdőhelyeink avatatlan kezekbe kerüljenek. ■Hé Mendemondák... (folytatás az első oldalról) és a munkaközösség érdekében fej­tünk ki. Nos, az állami megbízottak szerdai gyűlése után többet mondha­tunk, most legfeljebb a pillanatnyi helyzetet ismertethetjük. Az egész or­szágot gúzsba kötő pénzügyi blokázs bennünket még az átlagnál is jobban fojtogat. 1 milliárd 200 millió lej ér­tékű terméket szállítottunk le, amiért a partnereink képtelenek fizetni — mindannyian fizetésképtelenek, s így, nyilván, előbb-utóbb azzá tesznek bennünket is. Raktárunkon áll most is úgy 450—470 millió lej értékű termék, amit nyomban szállíthatnánk, mert megvan rá az igény, de mindegy, hogy leszállítjuk, vagy mi raktároz­zuk, az ellenértékét úgysem tudja megtéríteni senki. Ha nálunk marad, legalább tudjuk, hogy a miénk. Ha leszállítjuk, akkor már nem lehet tud­ni, kié. A legelkeserítőbb az, hogy le vagyunk fedve a szükséges szerző­désekkel, szállítóink, Hunyad, Tirgo­­viste, Galac, Roman, Aranyosgyéres értesített, hogy a szükséges alapanya­gokkal hiánytalanul el tudnak látni, ha fizetünk, s még azok a különleges acélok is kielégítő mennyiségben áll­nak rendelkezésre, amelyekért más­kor annyit talpaltunk — de ha nem kapjuk meg a járandóságunkat, jó­részt mi is fizetésképtelenek vagyunk. Ezért úgy terveztük, bár döntés egy­előre még nem született, hogy azo­kon a részlegeken, ahol megfelelő mennyiségű termék áll már raktá­ron, az embereket június 15. és 30. közön, tehát két hétre, szabadságra küldjük. Csak az exportra termelő részlegek dolgoznának tovább ebben a periódusban is. Tehát, egyfajta kény­szerszabadságról lenne szó — ebből csináltak aztán elefántot.“ Csütörtökön ismét felkeressük a gyárat. 2 A rögeszmék és az állam (folytatás az első oldalról) lágerek, de a korrupciót, gyilkosságokat, lopást és természe­tesen a nemzetgyalázást kéz- vagy orr- vagy füllevágással, szemkiszúrással, esetleg halállal lehetne büntetni Elképzel­hető, milyen rendőrállam tudná ezt megvalósítani s milyen besúgói hálózat alakulhatna ki imigyen. Az már természete­sen más kérdés, milyen esélyei lehetnének egy ilyesfajta el­képzelésnek, amely szerint, a jövő román mintaállama Dece­­bal államát mintázná (?) Hogy miből élnénk? — erről a jobb­ító elképzelés nem beszél (?) Mert hogy ilyesfajta „öt­letekért” a „zsidó amerikai tőke” nem hitelezne egy fityinget sem, az több mint bizonyos! Végre megvalósulhatna viszont a román nemzeti egység, s mindazokat el lehetne pusztítani, akik a nemes elképzelés útjába állnának... (Az, hogy dák írásbeliség hiányában és fogyatékos idegen (!) forrásokból elég nehéz rekonstruálni, milyen is volt valójában Decebal lemásolandó Dáciája, senkit sem zavarna; aki nem hinné el, hogy pontosan olyan, mint a mi mostani hazánk —­r meghal­­na, vagy levágnák makacs kezét, ne irkáljon, kiszúrnák sze­mét, ne tekintgessen sandán a nemzeti jelképekre, levágnák fülét, vagy esetleg forró ólmot öntenének bele, ne hallgat­hassa a gálát árulók „szabad európin” át küldözgetett hazug híradásait... Stb.) MÉG EGY UTÓIRAT. Mindez lázálomnak tűnik. Csakhogy egy ilyesfajta lázálomban éltünk több mint négy évtizedig, s félő, hogy a növekvő nyomorúság miatt a politikailag tá­jékozatlan tömegek meghallgatják a fasiszta hitszónokok ha­joló énekeit. Ez már megtörtént egypárszor a világtörténe­lemben,­ a legnyomasztóbb példa Hitler hatalomra kerülése a leszegényedett (weimari) köztársaságban ... Ami után követ­kezett a fasiszta Németország, a második világháború, pusz­tulás és katasztrófák sorozata. Vigyázzunk!...

Next