Háromszék, 1992. június (4. évfolyam, 637-657. szám)
1992-06-02 / 637. szám
így látják a „szeparatisták“... • Ami jó a szocializmusban és a kapitalizmusban • Majdcsak megtanulom a moldovánt is 9 Menjenek, ha akarnak 0 Rátörnek Tiraspolra 9 Többen ne jöjjenek 9 Halálos veszedelmet jelentene 9 Agresszió áldozata 9 Snegur eleget tett a többség elvárásainak 9 Túl a Pruton, Moldvában, folyik a vér, szenvednek, nyomorodnak, halnak az emberek, érthetetlen és nekikeseredett dühvel, sistergő gyűlölettel gyilkolják egymást, és pusztítanak mindent, amit csak el lehet pusztítani. A Dnyeszter mentén olyan katonák néznek egymással farkasszemet, akik nem is olyan régen még ugyanabban a hadseregben, esetleg ugyanabban az egységben szolgáltak, esetleg együtt véreztek, ugyancsak oktalanul, Afganisztán félelmetes szirtjei között. Fájdalmas, iszonyú tragédia ez mindenképpen, érthető, ha mutálunk is olyan nagyon fáj. De a hazai írott sajtóban, a rádióban, a televízióban, parlamenti szószéken, sajtótájékoztatókon és politikusok interjúiban, ha naponta ott is sajog a transznisztriai tragédia, és záporoznak az ítéletek, bélyegek és átkok az ún. „szeparatistákra“, arról, hogy ők, a „szeparatisták“ mit akarnak, mit gondolnak, miben hisznek és miben reménykednek, miért véreznek és miért halnak meg, jószerével nem tudtunkmeg semmit. Mi valahogy úgy vagyunk vele, hogy még azt is, akit mélységesen meg kell vetnünk, aki felett ítélkeznünk kell — azt is szeretnénk alaposan megismerni. A hallgattassák meg a másik fél elve már csak azért is rendkívül fontos nekünk, mert bennünket nagyon sokszor nem hallgattak meg, de megbélyegeztek és ítélkeztek felettünk, mi több, ezt az agyonrágott „szeparatista“ jelzőt ránk is nagy előszeretettel aggatják a hatalom legfelső szintjén is. A hét elején sugározta a Szabad Európa Rádió román adása a Dnyeszteren túli Köztársaság elnökének, Igor Szmirnovnak azt az interjúját, amit a Moscow News című moszkvai lapnak adott. Olvasóink tájékoztatására ebből fordítottunk le néhány hosszabb részletet: „— A Dnyeszteren túli Köztársaság egy titokzatos államalakulat. — Igyekszünk átvenni mindent, ami jó a szocializmusban és a kapitalizmusban. A mi célunk az, hogy minden egyénnek adjuk meg az önmegvalósítás lehetőségét a legteljesebb gazdasági szabadság körülményei között. — Miért maradtak meg a régi, kommunista elnevezések, emlékművek és szimbólumok! — Az általunk most használt elmert és zászlót népszavazás hagyta jóvá. Nem folytatunk háborút az emlékművek ellen. Azok történelmünket jelenítik meg, akármit mondjanak. — Hogyan kívánják megvalósítani a térség belső békéjét? — A térség népességének az összetétele a következő: 39 százalék moldován, 26 százalék ukrán, 23 százalék orosz és más nemzetiségek. Az emberek nevelése is eszerint alakult. Én magam a nacionalizmus minden formáját gyűlölöm, az oroszt éppen nem, mint a moldvait A Dnyeszteren túli Köztársaság célja, hogy emberi és nem feltétlenül nemzeti jogokat nyújtson, bár ez utóbbiakat is figyelembe vesszük. Nálunk három hivatalos nyelv van. A parlament pedig két kamarával működik. — Ön mennyire jól beszéli a moldován nyelvet? — Általánosságban véve, az elnökségre vonatkozó törvényünk nem írja elő minden államnyelv tökéletes ismeretét Beszélem az orosz és az ukrán nyelvet, és végül megtanulom a moldovánt is. — Miért nem jelennek meg a Dnyeszteren túli Köztársaságban moldován nyelvű újságok is? — Megpróbáltuk lerakni a Dnyeszteri Pravda moldován nyelvű változata kiadásának alapjait De nem sikerült több, mint nyolcszáz érdeklődőt találnunk iránta. Ennek utána elhatároztuk, hogy kiadunk egy különálló lapot. De pénzügyi problémák adódtak, és a szerkesztőségi kollektíva sem állt össze. — Vannak olyan vélemények is, hogy a DK olyan államalakulat, amely összeomlana, ha nélkülözné a külső támogatást. — Moldva nemzeti jövedelmének 37 százalékát ez a tartomány termeli, amely területének mindössze 13 százalékát teszi ki. Egy sor gyakorlati ok miatt, az itteni gazdaság korábban is piaci körülmények között dolgozott. Mindent szerződéses alapon termelnek. Ennek következtében az életszínvonal valamivel magasabb, mint Moldovában és Ukrajnában. Gyakran kijelenti, hogy bírja a Dnyeszteren túli nagy vállalatok vezetőinek a támogatását. — Számunkra irányadó alapelvet jelent, hogy nem avatkozunk be a vállalatok életébe, legyenek azok állami vagy magántulajdonban. — Független-e az önök köztársasága élelmezési szempontból? — Nincsen búzánk és cukrunk. De a helyi szükségleteken felül termelünk zöldséget, gyümölcsöt és bort. Ilyenformán, kompenzáció útján fedezzük élelmiszer-szükségleteinket. — Mit mondhatna a katonai biztonságról? — Sokáig úgy véltük, hogy a 14. hadsereg védelmez bennünket. A saját gárdánkat az etnikumközi konfliktusok megfékezésére hoztuk létre. De miután a 14. hadsereget Oroszország a saját fennhatósága alá vonta, ezeket a csapatokat bármikor visszavonhatják. Menjenek, ha akarnak, de a javaik a mi köztársaságunk birtokában kell hogy maradjanak. Azután majd megszervezzük a saját hadseregünket, mintegy 11—12 000 emberből. — Milyen az önök viszonya az itteni, 14. hadsereg parancsnokságával? — Nagyon jó. Általánosságban beszélve, a két oldalról jövő nyomás miatt a hadsereg borotvaélen táncol. Szeretné mindkét felet megleckéztetni, hogy eltántorítsa őket a háborúval való kacérkodástól, de ha a konfliktus súlyosabbá válik, félek, hogy a hadsereg nem fogja tudni megőrizni a semlegességét. — Gondolja, hogy a hadsereg rárohanhatna Tiraszpolra? — Én inkább attól tartok, hogy más ötletük támad: az, hogy magát Kisinyovot foglalják el. — Miért hívták be akkor a kozákokat? — Nem a mi ötletünk volt. Nekünk is megvannak a magunk fekete-tengeri kozákjaink. Ennek ellenére hálásaik vagyunk nekik a kapott segítségért, és a többi önkéntesnek is. Ugyanakkor az önök lapja útján szeretnék minden potenciális önkénteshez fordulni. Kérjük, többen ne jöjjenek! Elég emberünk van! Igyekezzenek viszont befolyásolni a kormányukat, hogy módosítsa viszonyulását a DK-hoz. (...) — Gondolja, hogy a DK-t egyszer majd elismerik jogi egységként a FÁK többi köztársaságai? — Mindenekelőtt azt kell mondanom erre, hogy a FÁK államainak a vezetői sohasem fognak ezzel egyetérteni attól való félelmükben, hogy precedenst teremtenek, ami rájuk halálos veszedelmet jelentene. Azonkívül egy ilyen elismerés súlyosbítaná a Kisinyovval való konfliktusunkat, és egy sor nehézséget teremtene. Következésképpen inkább érdekeltek vagyunk abban, hogy gazdaságilag és katonailag ismerjenek el bennünket. Ami a diplomáciai elismerést illeti, az nem izgat bennünket különösebben. — És ha Moldva egyesül Romániával, Transznisztria akkor Ukrajna része lesz, beékelt orosz állam (enkláve) vagy egy független állam? — Egy, struktúrájában szabad gazdasági övezet kívánnánk lenni, az orosz és az ukrán érdekeknek a Balkánnal való találkozásánál. Valami olyasmi, mint amilyen Szingapúr vagy Luxemburg. — Milyen lenne ebben az esetben a dubaszári körzeti falvak jövője a Dnyeszter bal partján? És Bender városé a jobb partról! Ezek is a Dnyeszteren túli Köztársaság részeiek tekintik magukat? — Mi teljes egészében fenntartjuk Jelcin elvét a határok légiesítéséről. Formálisan a vitatott területek jövőjéről népszavazás dönt majd. — Mit tudna mondani jó ellenfeléről, Mircea Snegurról, Moldva elnökéről? — Snegur elnök, nyilván, realista politikus, nagyon fejlett önfenntartó ösztönnel. A probléma az, hogy ő már nem tartja ellenőrzése alatt a moldvai helyzetet. (...) — önök szerint a DK egy olyan békés köztársaság, amely agresszió áldozata. Ennek ellenére a Trudovoj Tiraszpol című újság és a transznisztriai rádió nekem rendkívül harciasaknak tűnnek. Mikor vetnek véget ennek a helyzetnek? — Meg kell értenie, hogy ezt a harci szellemet nem lehet elválasztani azoktól a provokációktól, amelyek kiváltották. Két esztendő óta vernek bennünket, megaláznak. Azóta egyvégtében próbálunk a józan észre, a jóérzésre hivatkozni. Mi senkit sem akarunk eltaposni. Annak semmi értelme sem lenne. A kisinyovi újságok, minden propagandájuk ellenére, kaphatók nálunk. A moldvai televízió adása is nagyon jól fogható. Igen könynyű lenne számunkra, hogy megállítsuk ezt az adást. De hagyjuk az embereket, végezzenek összehasonlításokat, s a dolgok ismeretében, döntsenek maguk. — Milyen körülmények között lenne hajlandó lemondani? Mit gondol, kinek van nagyobb sansza arra, hogy előbb mondjon le, Szmirnovnak vagy Snegurnak? — Egy elnök amikor távozik, amikor politikája már nem fejezi ki a közvéleményt, nem egyezik a végrehajtó hatalommal és az értelmiségi elittel. Nekünk ilyen értelmiségi elitünk még nincs, a nép pedig, úgy tűnik, nem kívánja a lemondásomat. Másrészt Snegur eleget tett ugyan a többség elvárásainak, de úgy tűnik, egyre jobban eltávolodik a Romániával való egyesülésre hajló értelmiségi elittől. Úgyhogy ön is láthatja, az én sanszaim jobbak.“ Az olvasó, nyilván, észrevette az interjú ellentmondásait, amelyek a népe egy részének nyelvét nem ismerő elnök szavaiból durván a szemünkbe szöknek, de azért van ott még más is, amin felemelt ujjunk nélkül is elgondolkozhatnak. Közreadja: MATEKOVICS JÁNOS . Mégis lehull a vörös csillag? (•ALBERT LEVENTE felvétele) Háromszék Z . Pályázati felhívás " A romániai magyar tannyelvű iskolák, így a kolozsvári piarista atyák által vezetett Római Katolikus Főgimnázium az államosítás előtti évtizedekben a magyar tanulóifjúság irodalmi szárnypróbálgatásainak otthona volt. Volt iskolánk keretében jeles tanárok irányításával szerkesztett JÓBARÁT című ifjúsági havilap. Fakadó rügyek feleimmel külön rovatban adott teret az írói tehetséggel megáldott diákok próbálkozásainak. Vers, próza egyaránt helyet kapott itt, méltó elhelyezésben. A hónapról hónapra megjelent sikeres karcolatok, novellák, versek, a diákszerzőknek egyre több biztatást nyújtva a kibontakozáshoz. 1940-ben a végzős piarista diákok a maguk által írt zenés játékot adták elő, év végi iskolabúcsújuk költségeinek fedezésére. A fentiekre való emlékezés indította dr. Ambrus László kaliforniai öregdiáktársunkat, a fent említett rovat gyakori vendégét és az említett színdarab társszerzőjét arra, hogy a múlt évhez hasonlóan ismét felajánlja anyagi hozzájárulását a Baráti Körünk keretében meghirdetendő PÁLYÁZATI felhívásra, amelyen részt vehet valamennyi romániai magyar tannyelvű osztályba járó iskolai tanuló. A pályázat tárgya: két- vagy háromfelvonásos zenés vagy prózai, kimondottan a mai magyar fiatalok problémáját tárgyaló, egyszerű színpadi technika mellett előadható színdarab, valamint diáktárgyú karcolat vagy novella. A pályázati feltételek a következők: — az írásmű kimondottan diáktárgyú legyen,, amely a mai magyar tanulóifjúság problémáit tárgyalja; — a színdarab legkevesebb 20, a karcolat legkevesebb 4 másfél soros oldal terjedelmű legyen, és két példányban küldendő be; — a pályázó mellékelje személyi adatait, valamint igazolást iskolája részéről, hogy magyar tannyelvű osztályban tanul; — a pályázó Baráti Körünkre ruházza a darab előadási, valamint a novella vagy karcolat közlésének jogát. Beküldési határidő: 1992. november 1 Mind a két pályázatnak 3 díja van. A színdarabpályázat 10 000, 6 000, 3 000; a novellapályázat 4 000, 2 000, 1000 lejes jutalomban részesül, de ezeken kívül Baráti Körünk a tehetséges munkákat különdíjakkal is jutalmazza. A pályázatokat a Baráti Kör címere, postán: 3 400 Cluj, str. Universitaris nr. 10, vagy személyesen, keddenként 17—18 óra között kell eljuttatni. Valamennyi színdarabpályázónak 250 lej, novellapályázónak 100 lej költségtérítést juttatunk. Dr. HAAS EDE REISINGER LÁSZLÓ ANDRÁS elnök titkár Kolozsvár, 1992. április 30. Telefon: 95/16 09 20