Háromszék, 1992. július (4. évfolyam, 658-680. szám)

1992-07-01 / 658. szám

HÁROMSZÉK társadalmi-politikai napilap SEPSISZENTGYÖRGY 1992. JÚLIUS 1. 658. SZÁM­­ÁRA 10 LEJ SZERDA Kék mezőben páncélos kar... Címer, embléma, piktogram. Meg­annyi képi megjelenítése országoknak és családoknak, művelődési célkitűzé­seknek vagy éppen sportegyesületek­­nek. A beszédes képi szimbólumok va­lósággal körülvesznek az országutakon is. Maradjunk a címereknél. Évtizede­kig amolyan avit holminak tartották, pedig... Ha a koronával ékített, gyö­keres fatönk rajzolatát meglátjuk, a­­zonnal Brassó városa­ jut eszünkbe. Jó­zanabb, ugyancsak a „szocializmust" é­­pítő népek (csehek, szlovákok, lengye­lek) minden változtatás nélkül használ­ták továbbra is vajdaságaik, városaik címereit, a képes levelezőlapoktól az i­­degenforgalmi kiadványokig. Lett lé­gyen azon intő kézmozdulatú szent vagy — elvtársam, bocsá’ — éppenség­gel apostoli kereszt. Legyen hát ott lapunk fejlécén a cí­mer. Kézdi-, Orbai-, Sepsiszék lakói már háromszáz esztendőnél is több ta­lán, hogy közösen tartották — életük egy-egy szakaszát eligazítandó szán­dékkal — gyűléseiket. A Háromszék elnevezés már negyed évezrede fel­tűnt egy Hágában kiadott térképen. Azt pedig a térkép feliratán magát — önérzetesen — a hollandiai Királyi Tudományos Akadémia első geográfu­sának nevező francia Guillaume de l’Isle készítette, a korábban helyszínen felvételező, nagy hírű Marsigli térké­pe alapján. Háromszék címere pedig 1832 óta ott díszült a mai Megyei Könyvtár homlokzatán. Alatta egy év­százada még felirat hirdette, hogy a­z épület: ,,A nemes Három és Miklós­­vár törvényesen egyesült székeké." Ezt a címert változtatás nélkül hasz­nálta főispáni hivatal és prefektúra, bé­lyegzőn, nyomtatványon egyaránt. 1899-ben jelent meg Sepsiszentgyör­­gyön, a Jókai Nyomda kivitelezésében, a Háromszék vármegye Emlékkönyv. Szerkesztő-írói között volt az újságszer­kesztőként is közismert Málik József. A nagy formátumú könyv külső és bel­ső címlapján látható az akkor már me­gyévé átszervezett területi egység cí­mere. Nyomda- és sajtótörténeti vo­natkozások okán is ezt a változatot véltük alkalmasnak, hogy a lap címol­dalára kerüljön. Koronával és kartus­sal övezett, domborhatásúra rajzolt o­­vális pajzson a címerképek: szívet fel­mutató, egyenes szablyát tartó páncélos kar­ oldalt a sugaras Nap és a növek­vő Hold sarlója. Utóbbi közül három csillag. Ezeknek száma a megye nevé­nek előtagjára is utal. KÓNYA ADAM A hétvégén Bereckben, Gábor Áron szülővárosában újabb egész alakos szoborkompozícióval egészül ki a példaképi világba emelkedett, legendás hős emlékét idéző alkotások sora. Vargha Mihály szobrászművész művének leleple­zési programját holnapi lapszámunkban részletesen kö­zöljük. HÍRMOZAIK Riporterünk Uzonban ■ Azonban a helyi tanács csu­pán 200 000 lejből gazdálkodhat — mondja Béres Gyula polgármester —, holott a közutak áldatlan álla­potban vannak. Valamennyi kavicsot kifizettek, most kellene hordani. Az összeg egynegyedét szállításra szánták. • A földosztás éppen azonban, a községközpontban ment a legnehe­zebben. A szántóterületek 98 száza­lékát kimérték, a kaszálóknak pe­dig körülbelül 60 százalékát. Sajnos, itt-ott maradtak megműveletlen par­cellák is. • Ezer a gondja ennek a nagyköz­ségek: nincsen megoldva a szemét kihordása, főleg a tömbházövezet­­ből. Elképesztő az aragázpalack-hi­­ány. Többen panaszolják, hogy ál­landó orvosi és fogorvosi szolgálatra lenne szükség. Főleg hétvégén érez­ni hiányát. • Fafűtésre berendezett tömbfa-KISGYÖRGY ZOLTÁN (folytatása a 2. oldalon) Álláspontok ■ÍGY IS LEHET Be­mutatkozás — Bälde Gyula vagyok búzásbese­nyői (Maros megye) nyugalmazott ta­nító, régi parasztpárti ember. — Búzásbesenyő lakóinak 80 száza­léka magyar, 20 százaléka román nem­zetiségű. Közösen alakítottunk egy gaz­daköri társulást, ami tulajdonképpen gépvásárlásból állott. Huszonöt ma­gyar illetve román gazda hektáron­ként 10—10 ezer lejes részvénnyel já­rult hozzá közös vagyonunkhoz. Ebből FERENCZ CSABA (folytatása a 3. oldalon) MÁTÓL nyolc oldalon Lépcsőfok — megújuláshoz Lapunk a mai számtól új fejléccel jelentkezik. Régi karakterét megőrizve, ezentúl nemcsak nevében hordoz­za Háromszék tegnapi, mai és holnapi képét, hanem a­ laptest élére helyezett történelmi címerszimbólummal indítja naponként nyolcoldalas olvasmányútjára az ol­vasót. Az olvasók és lapszerkesztők egyaránt érezték a terjedelem növelésének szükségességét. A nyolcvanki­lences adventi fordulat másnapján megjelent zöld betűs Háromszék végül is azt a nevet emelte a lap élére, amelyet egy másik, a kilencszázhatvannyolcas változás napjaiban is szívesen odahelyezett volna — ha hagy­ják. De ebben az erős történelmi értékű térségben minden múltra utaló jelzéstől szabadulni kellett, hogy a jövőtől is megfoszthassalak — idők múltán. így let­tünk először furcsán hangzó, cseppet vidéki ízű Megyei Tükör. A Háromszék előtörténetének figyelemre méltó lépcsőfokai azok, amelyek ezt a provinciát idéző ne­vet egyik hónapról a másikra töltik fel olyan szellemi­séggel, amely már az első lépésektől kezdve túlsugár­­zik holmi megyehatárokon, s nemcsak tükörképe a kor­nak, hanem igazítója is a nemzetiségi önismeret és az emberi tartás alakulásának. Ezt a friss feltörést az ak­kor hazatérve ideserélő vagy a szellemi és anyagi épít­kezésből ítt részt vállaló sokaságnak köszönhette. A kezdeti nekirugaszkodást később a sorvadás évei sem tudták végérvényesen felszámolni. A lap megért négy­oldalas, nyolcoldalas, tizenhat oldalas terjedelmi perió­dusokat, napi, heti megjelenést, nyomdai felszereltsége is kölcsönből, a régiből összehordott-illesztett-szerkesz­­tett; már-már az az érzésünk, az emberek szeretete tar­totta össze a szétesésre hajlamos berendezéseket. A politikai erózió a lap tartását, nyelvét, szándékait, ő­­szinte népszolgálatát próbálta kikezdeni. Nyolcvankilenc HÁROMSZÉK (folytatása a 3. oldalon) Egy tál lencséért? Nem szeretnék vitába bocsátkozni Beczásy Isvánnak a rendtartó falu kapcsán, a lap hasábjain minap fel­vetett — összességben csak értékelhe­tő, gondolatébresztő — írásának mon­danivalójával. Idős, sokat látott, meg­ért, tapasztalt, gyakorló szakember­ként is jeleskedő mérnök szavára fi­gyelni kell, különösen most, amikor sok mindent kell újrakezdenünk és új­raértékelnünk. Beczásy úrról az is köz­ismert, hogy agrárpolitikus is... Elhiszem tehát azt, hogy falusi gond­jaink rendre-sorra megoldódnak, ha herét és lucernát, somkórót és sok-sok lencsét, szóját (?), borsót, kölest meg FLORA GÁBOR (folytatása a 2. oldalon) Ismerkedés a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületével A kolozsvári kezdeményezésre a kincses városban megalakult, és a ko­lozsvári bíróság által 1902. május 22-én elismert, majd pedig a jogi szemé­lyek nyilvántartásába 24/1932-es sorszámmal bejegyzett Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete — az RMDE — országos szervezetté kíván alakulni, s ennek érdekében szóvivője, Nagy Károly egyetemi előadó tanár arra kért, kö­zöljük az egyesület felhívását. (A TOBORZÓ a 2. oldalon olvasható) A háromszéki dolgozókkal való kapcsolatfelvétel és az RMDE megyei kezdeményezőbizottságának megalakítása érdekében csütörtökön, július 2-án 17 óra 30 perckor megbeszélésre kerül sor az RMDSZ székháza Gábor Áron termében. Az RMDE vezetősége arra kéri az érdekelteket, hogy minél na­gyobb számban vegyenek részt ezen a találkozón, s hangsúlyozni kívánja, hogy az egyesület, mint a bérből élő dolgozók, az alkalmazottak érdekvédel­mi szervezete, nem azonos a szakszervezetekkel, viszont hasznosan kiegé­szítheti (az RMDSZ ernyője alatt tevékenykedve) a szakszervezetek munká­ját mind a tömbben, mind pedig a szórványban élő magyar alkalmazottak összefogásával, egységes fellépésének biztosításával. BITAY ÖDÖN MAI SZÁMUNKBAN: 9 Ember és környezete a 4. olda­lon :9 Szent László és a székelyek — Jánó Mihály írásának második része az 5. oldalon 4) Reklámok és apróhirdetések a 7. oldalon fei i« - ~ - s U * A " ■ Uzon főterén filagória épül (írásunk a 6. oldalon)

Next