Háromszék, 1992. július (4. évfolyam, 658-680. szám)
1992-07-01 / 658. szám
ROMÁNOK ROHAMOZZÁK A NÉMET iskolát A helyi adminisztráció központosítása ma éppannyira túlzott, mint ezelőtt, Ceauşescu idején volt a helyi autonómia létezése mese — jelentette ki a România liberánek adott interjújában Sorin Şerbu, Szeben konvenciós polgármestere. A többség-kisebbség közti viszonyról szólva elmondotta: Szebenben nemzetiségi problémák nincsenek. A német líceumot ellenben megrohamozták a román diákok. Annyian szeretnének oda felvételizni, hogy az még egy német tannyelvű intézet létesítésének a szükségességét veti fel. Szebenben természetes és normális a német nyelvű hirdetmény, plakát ... — mondotta. Szeben városában még körülbelül 3000 német él. NEM KOCCINTOTT C. V. TUDORÉKKAL Theodor Stolojan nem ünnepelt és nem koccintott a România Mare vezetőivel — mondotta Iolanda Stăniloiu kormányszóvivő, s kijelentette: az ezt bizonygató fénykép közönséges trükk, hamisítás. A szóvivő viszont csak annyival támasztotta alá cáfolatát, hogy a kormányfő a szóban forgó napon más rend ruhát viselt mint ami a felvételen látható. HIÁNYCIKK MARAD A CUKOR tehet, még most aratják a nádat, amiből az a cukor készül, amelyből Románia polgárai elmaradt cukoradagjaikat megkapják. A tavaly őszi hurráoptimizmus ellenére sem sikerült biztosítani a hazai répatermésből a havonta szükséges 27 000 tonna cukrot, importra szorulunk. Az államilag támogatott cukorellátás márciustól egyszerűen megszűnt. A kereskedelmi minisztérium előbb június végére ígért cukrot. Cukor nem érkezett, s most arról nyilatkozik: a behozatal kérdésessé vált mert nőtt a kereslet a keleteurópai piacokon, s a termelők azt szolgálják ki, aki többet fizet. EGYETÉRTENEK AZ ÉHSÉGSZTRÁJKKAL A kolozsvári unitáriusteológia-hallgatók egyetértésüket fejezték ki Kádár Attila éhségsztrájkoló papnövendékkel. Nyilatkozatukban felsorolják a város magyarságát ért sérelmeket: a gyülekezési szabadság korlátozása, az anyanyelvi oktatás elleni folyamatos támadások, a kétnyelvű feliratok, falragaszok betiltása, a magántulajdon korlátozása, nyílt sértegetés, rágalmazás, uszítás, önkényes kilakoltatások, Bálint Kelemen Attila iskolaigazgató, a városi tanács tagja meghurcoltatása ellen A kolozsvári jogtiprások elleni tiltakozást tett közzé az RMDSZ Arad megyei intézőbizottsága is. Megállapítja: a polgármester rendeletei ugyanazt a célt szolgálják, mint az 1990 márciusában kirobbantott események Marosvásárhelyen. MOIS SZENÁTOR A BELÜGYEKRŐl Budapesten az Európa Tanács Parlamenti közgyűlésének munkálatain Vasile Moiş, a román küldöttség vezetője megengedhetetlennek minősítette Szőcs Géza indítványát, hogy a tanács küldjön kivizsgálóbizottságot Kolozsvárra. Vasile Moiş úgy vélekedett: az ET nem avatkozhat bele Románia belügyeibe, a román kormány és más felelős tényezők kötelessége megállapítani, a demokratikusan megválasztott polgármester követ-e el vagy sem törvénysértéseket. 1992. JÚLIUS 1. Lépcsőfok — megújuláshoz (folytatás az első oldalról) előtt ott tartottunk, hogy szülőfalunk nevét sem írhattuk le, csak rejtjelezve adhattunk hírt arról is, hogy gyerekeinket hegyeken túlra űzve, kényszerálláshoz, keserű kenyérhez ott kötve élhetünk csupán — egy darabig így, majd, ha nem is óhajtjuk, a többségbe olvadva tudjuk folytatni a rég nem magyar etnikumként számon tartott biológiai láncot. A Tükör, a kor kényszerkalodájában is, ahogy tudott, ez ellen lépett fel, bárhány oldalas számaival is. Nyolcvankilenc decemberében kiirta homlokára a Háromszék nevet, és próbálta tenni a dolgát. A megújulás ama lépcsőfokain népszolgálati teendők függvényében a lap függetlenségének megteremtése volt a cél. Nehezen járható út ez. Nemcsak a társadalomra kényszerített függőség évtizedeken át fojtogató hínárosai, hanem a nyomdai és általában a műszaki felszereltség súlyos lerobbantsága és a partnerként máshová szegődő társvállalkozások miatt is. Mindezek ellenére, sok csetlés-botlás közepette sem estünk el, pártoló olvasóink, intézmények, vállalkozók, vállalatok folyamatos anyagi és erkölcsi segítsége, biztató visszajelzéseik segítettek — egyelőre — anyagilag lábon maradni, műszaki felszereltségért küszködni, a szétzilált terjesztést valamennyire rendbehozni, megteremteni és megőrizni valós függetlenségünket, kiszűrni a bértollnok-hajlamot, amely a lapcímbe emelt térség lakossága elkötelezett szolgálatának biztosítéka. A megnövekedett laptér több információt, eligazító írást, olvasmányt, anyanyelvünkbe öltözött kultúrát kíván közölni, és nyitottságot és befogadókészséget az országban élő minden náció iránt, és természetes kötődést az anyaország, a Kárpát-medence, a világ magyarságához, az Európa révén felénk hajló nagyvilághoz. Ígérni ezt ígérjük. A fennmaradáshoz szükséges alapvető támasztékot olvasóink elvárásaiban, erkölcsi és anyagi támogatásában véljük fellelni. Egymásért vagyunk. TOBORZÓ Dolgozók! Két és fél év telt el a diktatúra bukása óta. Két és fél év, mely a kezdeti nagy reménységek és részeredmények után be nem tartott ígéreteket, fokozódó szegénységet, növekvő munkanélküliséget, megfizethetetlen árakat, nemzeti gyűlölködést és keserű csalódásokat hozott. Jóhiszemű félrevezetettek és hazug politikusok évtizedekig hirdették, hogy ha vállaljuk az átmeneti nehézségeket, az áldozatok — ha nem minket, hát gyermekeinket — elvezetik egy gazdag, igazságos, boldog jövőhöz. Mi lett az eredmény? Íme, két és fél éve ismét „átmeneti nehézségekről", „elkerülhetetlen" áldozatokról beszélnek nekünk, és ismét egy „boldogabb jövő" nevében. Csak a színei vannak átfestve ennek a jövőnek, de szenvedni ismét nekünk kell ! Meddig lehet hinni az ígéreteknek ? Nagy bajainknak — melyek a múltba gyökereznek, de a jelenben is burjánzanak — sok oka van. Ezek között az egyik, hogy a dolgozóknak nem volt szervezete, mely következetesen képviselje a kisembrek érdekeit. A másik az, hogy a múltban is és ma is a dolgozók nevében, de azok megkérdezése nélkül olyan emberek beszélnek, és döntenek, akik nem ismerik a bérből élők, az alkalmazottak életét és gondjait, vagy teljesen közömbösek azok sorsa iránt! Ezen a helyzeten változtatni kell! íme, miért jött létre és lett törvényesen bejegyeztetve a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete, miért nem politikai szervezet, mely a munkások, technikusok, mérnökök és más alkalmazottak gazdasági-társadalmi felemelkedéséért kíván küzdeni. Hogy melyek a járható utak egy gazdaságilag is igazságos és demokratikus társadalom felé, azt közösen kell keresnünk, mert végképp eljött az ideje, hogy a dolgozók saját sorsukról, saját jövőjükről maguk döntsenek és szóljanak. Reméljük, hogy ezekben a kérdésekben román sorstársainkkal is megtaláljuk a közös nyelvet. Addig is azonban, amíg az útkeresés tart, az egyre nyomasztóbb gondok s bajok enyhítéséért máris cselekedni kell ! Az azonnali cselekvés érdekében az Egyesület három közeli célt tűzött maga elé : 1. MEGGYŐZNI az RMDSZ vezető testületeit arról, hogy mind a programjában, mind napi tevékenységében a bérből élők gazdasági-társadalmi érdekeinek védelmére — mégpedig a DOLGOZÓK ÁLLÁSPONTJÁT FIGYELEMBE VÉVE — sokkal nagyobb gondot kell fordítani! 2. ELÉRNI, hogy az RMDSZ leendő parlamenti csoportjában olyan képviselők is legyenek, akik BELÜLRŐL ISMERIK az üzemi dolgozók helyzetét, maguk is tapasztalták, mennyi nehézséggel kell megküzdeniük nap mint nap az alkalmazottaknak, és így meggyőződésből vállalják, hogy a bérből élők érdekeiért az egész ország színe előtt kiállnak. 3. TÖMEGSZERVEZETTÉ változtatni a Dolgozók Egyesületét, hogy elvárásainknak olyan nyomatékot adjunk, amelyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. Éppen ezért hívunk benneteket! Ismerkedjetek meg az alapszabályzatunkkal !! Gyertek el gyűléseinkre !!! LÉPJETEK BE A ROMÁNIAI MAGYAR DOLGOZÓK EGYESÜLETÉBE ! ! ! ! A ROMÁNIAI MAGYAR DOLGOZÓK EGYESÜLETÉNEK KEZDEMÉNYEZOBIZOTTSÁGA Riporterünk azonban (folytatás az első oldalról) Kis lakóinak baját sírja el Ferenczi Zoltán: nincs megoldva a téli faellátás. Nem tudnak meleg vizet előkészíteni. Feketeúton történő beszerzésnek sok a hátulütője. Az új tanáccsal együtt kell keressék az utat. • Zenepavilon épül a központi parkban a szeszipari részvénytársaság jóvoltából. Meg is érdemli egy olyan helység, ahol két fúvószenekar működik. A fiatalok második helyezést értek el a rétyi fesztiválon. Meg is hívták őket az ajkai bányászok, augusztusban Magyarhonban lépnek föl. • Kétnyelvű esti líceumi osztály végzett Uzonban. Nagy az izgalom: Sepsiszentgyörgyön érettségiznek. Számukra szerfelett magas a mérce. • Szalay Árpád tanár úr és felesége egy csapat V—VIII. osztályos tanulóval utazott föl a komandói magyar irodalmi táborba. • Edzenek az uzoni bicajotok. Készülnek a nyári nagy kerékpáros túrára. Ambrus László testnevelő tanár lesz a csapatkapitány. A testvérközségnek induló Gárdonyban fogadják is őket. Lesz meleg étel, szállás, fürdés a Velencei-tóban. • Ebben az évben sem cukrot, sem lisztet, sem olajat nem kapott a község. ■ UZONFÜZESEN — ebben az Uzonhoz tartozó kis faluban — már a tavaly ősszel befejezték a földosztást. Gond- és zökkenőmentes akció volt. Példásan megművelt a határ. ,Széna is lenne elég a Feketeügy síkjáról, ha a Fennvaló segítene, hogy megszárítsuk." — mondja egy magyarul is tudó idősebb füzesi. 9 közúti kijáró építését kezdték itt meg. A falucskának nincsen rendes útja. Most, a folyó védőgátján közlekednek. A tervrajz is elkészült : átjárót kell építeni a DN— 11-es műúton és a vasútvonalon. Jelentős mennyiségű töltésre volna szükség. Felesleges anyagát a szeszgyár is felajánlotta. A tejipari nyersanyagban érdekelt szentgyörgyi tejgyár is besegít. Most a füzesi fogatosokat mozgósítják, kezdjék meg a fuvarozást. A kis román település új templomot épít magának. Az uzoni református magyarság gyűjtést rendezett, és jelentős pénzösszeggel segítette őket. Ezt kellene lássákhallják az egyébként lakóközösségben békésen élő két népet egymásra uszító román szélsőségesek. Egy tál lencséért ? * (folytatás az első oldalról) árpát termesztenek az újdonsült tulajdonosok, s az őszi szántáson kívül száműzik a gépeket. Az áttérés időszakában ( ? ) burgonyát és cukorrépát is lehet termelni. Meglehet, hogy eljön az az idő, amikor krumpli helyett a lencse lesz a második kenyerünk. Volt erre példa, olvasom, s ha a burgonya árára gondolunk ..., szeretni fogjuk a lencsét. Azt viszont már nehezebben tudom megemészteni, hogy a búzától is távlatilag búcsút kell vennünk. Megtermeli helyettünk a Bărăgan és Bánát. Lehet, hogy megtermeli, lám, az idén is nehezen gyűlhet össze annyi kenyérnekvaló, amely helyi termelésből a háromszékiek számára a cipót biztosíthatja. De hát ebből azért mégis másfajta tapasztalatokat kellene levonni. Esetleg azt, hogy a gazdik időben, már most készüljenek fel őszi vetésre. Mert eget rengető rekordokat csak a jelentésekben sikerült elérni, harminc-egynéhány éves újságíró terepút talán legígéretesebb tanulságaként mégis az maradt meg, hogy a búzát minálunk is bánati színvonalon meg lehet termelni. Egy tál lencséért ne bízzuk tehát másra saját kenyerünk megtermelését. A rendelkezésre álló földterület ugyanis, bár nem túl sok, arra elegendő, hogy a cipó nyersanyaga mellett a lencsekedvelők álma is megvalósuljon ... Oldalassal körítve, amint azt a minapi emlékezésben olvashattuk. HÁROMSZÉK 2