Háromszék, 1992. július (4. évfolyam, 658-680. szám)

1992-07-01 / 658. szám

ROMÁNOK ROHAMOZZÁK A NÉMET iskolát A helyi adminisztráció központosí­tása ma éppannyira túlzott, mint ezelőtt, Ceauşescu idején volt­ a he­lyi autonómia létezése mese — je­lentette ki a România liberánek a­­dott interjújában Sorin Şerbu, Sze­­ben konvenciós polgármestere. A többség-kisebbség közti viszonyról szólva elmondotta: Szebenben nem­zetiségi problémák nincsenek. A né­met líceumot ellenben megrohamoz­ták a román diákok. Annyian szeret­nének oda felvételizni, hogy az még egy német tannyelvű intézet létesí­tésének a szükségességét veti fel. Szebenben természetes és normális a német nyelvű hirdetmény, pla­kát ... — mondotta. Szeben városában még körülbe­lül 3000 német él. NEM KOCCINTOTT C. V. TUDORÉKKAL Theodor Stolojan nem ünnepelt és nem koccintott a România Mare vezetőivel — mondotta Iolanda Stă­­niloiu kormányszóvivő, s kijelentet­te: az ezt bizonygató fénykép közön­séges trükk, hamisítás. A szóvivő viszont csak annyival támasztotta alá cáfolatát, hogy a kormányfő a szóban forgó napon más rend ruhát viselt mint ami a felvételen látha­tó. HIÁNYCIKK MARAD A CUKOR tehet, még most aratják a nádat, amiből az a cukor készül, amelyből Románia polgárai elmaradt cukor­­adagjaikat megkapják. A tavaly ő­­szi hurráoptimizmus ellenére sem sikerült biztosítani a hazai répater­mésből a havonta szükséges 27 000 tonna cukrot, importra szorulunk. Az államilag támogatott cukorel­látás márciustól egyszerűen meg­szűnt. A kereskedelmi minisztérium előbb június végére ígért cukrot. Cukor nem érkezett, s most arról nyilatkozik: a behozatal kérdésessé vált mert nőtt a kereslet a kelet­európai piacokon, s a termelők azt szolgálják ki, aki többet fizet. EGYETÉRTENEK AZ ÉHSÉGSZTRÁJKKAL A kolozsvári unitáriusteológia-hall­­gatók egyetértésüket fejezték ki Ká­dár Attila éhségsztrájkoló papnöven­dékkel. Nyilatkozatukban felsorol­ják a város magyarságát ért sérel­meket: a gyülekezési szabadság kor­látozása, az anyanyelvi oktatás el­leni folyamatos támadások, a két­nyelvű feliratok, falragaszok betil­tása, a magántulajdon korlátozása, nyílt sértegetés, rágalmazás, uszítás, önkényes kilakoltatások, Bálint Ke­lemen Attila iskolaigazgató, a városi tanács tagja meghurcoltatása ellen A kolozsvári jogtiprások elleni tiltakozást tett közzé az RMDSZ Arad megyei intézőbizottsága is. Megállapítja: a polgármester rende­letei ugyanazt a célt szolgálják, mint az 1990 márciusában kirobbantott események Marosvásárhelyen. MOIS SZENÁTOR A BELÜGYEKRŐl Budapesten az Európa Tanács Parlamenti közgyűlésének munká­latain Vasile Moiş, a román küldött­ség vezetője megengedhetetlennek minősítette Szőcs Géza indítványát, hogy a tanács küldjön kivizsgáló­bizottságot Kolozsvárra. Vasile Mo­iş úgy vélekedett: az ET nem avat­kozhat bele Románia belügyeibe, a román kormány és más felelős té­nyezők kötelessége megállapítani, a demokratikusan megválasztott pol­gármester követ-e el vagy­ sem tör­vénysértéseket. 1992. JÚLIUS 1. Lépcsőfok — megújuláshoz (folytatás az­ első oldalról) előtt ott tartottunk, hogy szülőfalunk nevét sem írhat­tuk le, csak rejtjelezve adhattunk hírt arról is, hogy gyerekeinket hegyeken túlra űzve, kényszerálláshoz, keserű kenyérhez ott kötve élhetünk csupán — egy da­rabig így,­­ majd, ha nem is óhajtjuk, a többségbe ol­vadva tudjuk folytatni a rég nem magyar etnikum­ként számon tartott biológiai láncot. A Tükör, a kor kényszerkalodájában is, ahogy tudott, ez ellen lépett fel, bár­hány­ oldalas számaival is. Nyolcvankilenc de­cemberében kiirta homlokára a Háromszék nevet, és­­ próbálta tenni a dolgát. A megújulás ama lépcsőfokain népszolgálati teen­dők függvényében a lap függetlenségének megteremté­se volt a cél. Nehezen járható út ez. Nemcsak a társa­dalomra kény­szerített függőség évtizedeken át fojtogató hínárosai, hanem a nyomdai és általában a műszaki felszereltség súlyos lerobbantsága és a partnerként máshová szegődő társvállalkozások miatt is. Mindezek ellenére, sok csetlés-botlás közepette sem estünk el, pártoló olvasóink, intézmények, vállalkozók, vállalatok folyamatos anyagi és erkölcsi segítsége, biztató vissza­jelzéseik segítettek — egyelőre — anyagilag lábon ma­radni, műszaki felszereltségért küszködni, a szétzilált terjesztést valamennyire rendbehozni, megteremteni és megőrizni valós függetlenségünket, kiszűrni a bértoll­­nok-hajlamot, amely a lapcímbe emelt térség lakossága elkötelezett szolgálatának biztosítéka. A megnövekedett laptér több információt, eligazító írást, olvasmányt, anyanyelvünkbe öltözött kultúrát kí­ván közölni, és nyitottságot és befogadókészséget az or­szágban élő minden náció iránt, és természetes kötődést az anyaország, a Kárpát-medence, a világ magyarságá­hoz, az Európa révén felénk hajló nagyvilághoz. Ígérni ezt ígérjük. A fennmaradáshoz szükséges alapvető támasztékot olvasóink elvárásaiban, erkölcsi és anyagi támogatásá­ban véljük fellelni. Egymásért vagyunk. TOBORZÓ Dolgozók! Két és fél év telt el a diktatúra bukása óta. Két és fél év, mely a kez­deti nagy reménységek és részeredmények után be nem tartott ígéreteket, fokozódó szegénységet, növekvő munkanélküliséget, megfizethetetlen árakat, nemzeti gyűlölködést és keserű csalódásokat hozott. Jóhiszemű félrevezetettek és hazug politikusok évtizedekig hirdették, hogy ha vállaljuk az átmeneti nehézségeket, az áldozatok — ha nem min­ket, hát gyermekeinket — elvezetik egy gazdag, igazságos, boldog jövőhöz. Mi lett az eredmény? Íme, két és fél éve ismét „átmeneti nehézségekről", „elkerülhetetlen" áldozatokról beszélnek nekünk, és ismét egy „boldogabb jövő" nevében. Csak a színei vannak átfestve ennek a jövőnek, de szenvedni ismét nekünk kell ! Meddig lehet hinni az ígéreteknek ? Nagy bajainknak — melyek a múltba gyökereznek, de a jelenben is burjánzanak — sok oka van. Ezek között az egyik, hogy a dolgozóknak nem volt szervezete, mely következetesen képviselje a kisemb­­rek érdekeit. A másik az, hogy a múltban is és ma is a dolgozók nevében, de azok megkérdezése nélkül olyan emberek beszélnek, és döntenek, akik nem is­merik a bérből élők, az alkalmazottak életét és gondjait, vagy teljesen kö­zömbösek azok sorsa iránt! Ezen a helyzeten változtatni kell! íme, miért jött létre és lett törvényesen bejegyeztetve a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete, miért nem politikai szervezet, mely a munkások, tech­nikusok, mérnökök és más alkalmazottak gazdasági-társadalmi felemelkedé­séért kíván küzdeni. Hogy melyek a járható utak egy gazdaságilag is igazságos és demokra­tikus társadalom felé, azt közösen kell keresnünk, mert végképp eljött az ideje, hogy a dolgozók saját sorsukról, sajá­t jövőjükről maguk döntsenek és szóljanak. Reméljük, hogy ezekben a kérdésekben román sorstársainkkal is megtaláljuk a közös nyelvet. Addig is azonban, amíg az útkeresés tart, az egyre nyomasztóbb gondok s bajok enyhítéséért máris cselekedni kell ! Az azonnali cselekvés érdekében az Egyesület három közeli célt tűzött maga elé : 1. MEGGYŐZNI az RMDSZ vezető testületeit arról, hogy mind a prog­ramjában, mind napi tevékenységében a bérből élők gazdasági-társadalmi ér­dekeinek védelmére — mégpedig a DOLGOZÓK ÁLLÁSPONTJÁT FIGYE­LEMBE VÉVE — sokkal nagyobb gondot kell fordítani! 2. ELÉRNI, hogy az RMDSZ leendő parlamenti csoportjában olyan kép­viselők is legyenek, akik BELÜLRŐL ISMERIK az üzemi dolgozók helyze­tét, maguk is tapasztalták, mennyi nehézséggel kell megküzdeniük nap mint nap az alkalmazottaknak, és így meggyőződésből vállalják, hogy a bérből élők érdekeiért az egész ország színe előtt kiállnak. 3. TÖMEGSZERVEZETTÉ változtatni a Dolgozók Egyesületét, hogy elvá­rásainknak olyan nyomatékot adjunk, amelyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. Éppen ezért hívunk benneteket! Ismerkedjetek meg az alapszabályza­tunkkal !! Gyertek el gyűléseinkre !!! LÉPJETEK BE A ROMÁNIAI MA­GYAR DOLGOZÓK EGYESÜLETÉBE ! ! ! ! A ROMÁNIAI MAGYAR DOLGOZÓK EGYESÜLETÉNEK KEZDEMÉNYEZOBIZOTTSÁGA Riporterünk azonban (folytatás az első oldalról) Kis lakóinak baját sírja el Ferenczi Zoltán: nincs megoldva a téli fael­látás. Nem tudnak meleg vizet elő­készíteni. Feketeúton történő be­szerzésnek sok a hátulütője. Az új tanáccsal együtt kell keressék az utat. • Zenepavilon épül a központi parkban a szeszipari részvénytársa­ság jóvoltából. Meg is érdemli egy olyan helység, ahol két fúvószenekar működik. A fiatalok második helye­zést értek el a rétyi fesztiválon. Meg is hívták őket az ajkai bányá­szok, augusztusban Magyarhonban lépnek föl. • Kétnyelvű esti líceumi osztály végzett Uzonban. Nagy az izgalom: Sepsiszentgyörgyön érettségiznek. Számukra szerfelett magas a mérce. • Szalay Árpád tanár úr és fele­sége egy csapat V—VIII. osztályos tanulóval utazott föl a komandói magyar irodalmi táborba. • Edzenek az uzoni bicajotok. Készülnek a nyári nagy kerékpáros túrára. Ambrus László testnevelő tanár lesz a csapatkapitány. A test­vérközségnek induló Gárdonyban fogadják is őket. Lesz meleg étel, szállás, fürdés a Velencei-tóban. • Ebben az évben sem cukrot, sem lisztet, sem olajat nem kapott a község. ■ UZONFÜZESEN — ebben az Uzonhoz tartozó kis faluban — már a tavaly ősszel befejezték a földosztást. Gond- és zökkenőmen­tes akció volt. Példásan megművelt a határ. ,­Széna is lenne elég a Fe­keteügy síkjáról, ha a Fennvaló se­gítene, hogy megszárítsuk." — mondja egy magyarul is tudó idő­sebb füzesi. 9 közúti kijáró építését kezdték itt meg. A falucskának nincsen rendes útja. Most, a folyó védőgát­ján közlekednek. A tervrajz is el­készült : átjárót kell építeni a DN— 11-es műúton és a vasútvonalon. Jelentős mennyiségű töltésre volna szükség. Felesleges anyagát a szesz­gyár is felajánlotta. A tejipari nyersanyagban érdekelt szentgyör­­gyi tejgyár is besegít. Most a füzesi fogatosokat mozgósítják, kezdjék meg a fuvarozást.­­ A kis román település új templomot épít magának. Az uzoni református magyarság gyűjtést ren­dezett, és jelentős pénzösszeggel segítette őket. Ezt kellene lássák­­hallják az egyébként lakóközösség­ben békésen élő két népet egymás­ra uszító román szélsőségesek. Egy tál lencséért ? * (folytatás az első oldalról) árpát termesztenek az újdonsült tulaj­donosok, s­­ az őszi szántáson kívül száműzik a gépeket. Az áttérés idősza­kában ( ? ) burgonyát és cukorrépát is lehet termelni. Meglehet, hogy eljön az az idő, a­­mikor krumpli helyett a lencse lesz a második kenyerünk. Volt erre példa, olvasom, s ha a burgonya árára gon­dolunk ..., szeretni fogjuk a lencsét. Azt viszont már nehezebben tudom megemészteni, hogy a búzától is táv­latilag búcsút kell vennünk. Megter­meli helyettünk a Bărăgan és Bánát. Lehet, hogy megtermeli, lám, az idén is nehezen gyűlhet össze annyi kenyér­­­nekvaló, amely helyi termelésből a há­romszékiek számára a cipót biztosít­hatja. De hát ebből azért mégis más­fajta tapasztalatokat kellene levonni. Esetleg azt, hogy a gazdik időben, már most készüljenek fel őszi vetésre. Mert eget rengető rekordokat csak a jelen­tésekben sikerült elérni, harminc-egy­­néhány éves újságíró terepút talán leg­ígéretesebb tanulságaként mégis az ma­radt meg, hogy a búzát minálunk is bánati színvonalon meg lehet termelni. Egy tál lencséért ne bízzuk tehát más­ra saját kenyerünk megtermelését. A rendelkezésre álló földterület ugyanis, bár nem túl sok, arra elegendő, hogy a cipó nyersanyaga mellett a lencse­kedvelők álma is megvalósuljon ... Oldalassal körítve, amint azt a minapi emlékezésben olvashattuk. HÁROMSZÉK 2

Next