Háromszék, 1992. augusztus (4. évfolyam, 680-701. szám)

1992-08-01 / 681. szám

társadalmi-politikai napilap SEPSISZENTGYÖRGY 1992. AUGUSZTUS 1. 681. SZÁM ÁRA 10 LEJ Kinek az érdeke? A tegnapi gondolatsort folytatva, szeretném a prefektuscserékkel kap­csolatos gondolataimat továbbra is megosztani az olvasókkal. Jeleztük már, hogy Theodor Stolojan kormányfő hétfőre Sepsiszentgyorgyre ígérkezett, és hiszem, hogy a válságot közmegelégedésre feloldó terv birto­kában érkezik. Ha a politika az okos kompromisszumok művészete, akkor kell lennie ilyen megoldásnak, s mind a kormány, mind pedig a romániai magyarság érdeke, hogy a kialakult feszültség ne fokozódjék. ellenkezőleg, mihamarább oldódjék fel, s a válasz­tási kampányt szabadíthassuk meg ettől a tehertételtől. Annál is inkább, mert jószerével még semmit sem tet­tünk egy hatékony és eredményes kampány érdekében. S ez nem csupán Hargita és Kovászna megye RMDSZ- szervezeteire vonatkozik, ahol ez az adminisztratív intézkedés a lehető leg­rosszabbkor kuszálta össze soraikat, és kötötte le az amúgy is hiányos ener­giáinkat. Vonatkozik ez az egész szer­vezetre, mely már a kampány legkezT detén bizonyos lépéshátrányba került. Ez is lett volna a prefektuscserék egyik rejtett, de igen lényeges célja. Nos, elképzelhető, de azt hiszem, hogy sokkal nagyobb horderejű és távlato- sabban ható célokat is követtek azok, akik ezt kiötlötték és előkészítették. Az az érzésem, hogy nem Theodor Stolojan kormányfő kezdeményezte, ő csak kézjegyével szentesítette azt, amit mások kifőztek, a miniszterelnököt meggyőzvén az eljárás helyességéről. Hogy mennyire volt ez helyes a kor­mány szempontjából, nos, már ez is erősen vitatható, hiszen éppen az or­szágba látogató EDU-küldöttség (Eu­rópai Demokratikus Unió) professzio­nalista politikusai, köztük Jan Carno- gursky szlovák, Claude Mignon fran­cia és Klaus Franke német politikusok is erős fenntartásokkal beszéltek az egyoldalú intézkedésről, s nem csupán az RMDSZ elnökségi tagjaival való találkozójukon (éppen kedden a Ko­vászna és Hargita megyei küldöttségek fogadásának napján), hanem a csütör­töki, nagy nyilvánosságot biztosító saj­tóértekezletükön is, s feltehetően el­mondták ugyanezt a pártok és szerve­zetek képviselőivel létrejött egyéb kontaktusaik során is. Éppen ezért lepett meg alaposan a különben igen tárgyilagosnak nevez­hető Evenimentul zilei című új fővá­rosi lap jó tollú és szókimondó főszer­kesztője, Ion Cristoiu úr kifakadása az RMDSZ tiltakozó gesztusa ellen, olyas­mit állítván, hogy az RMDSZ provo­kálja a kormányt, sőt „destabilizálni” akarja az országot. s éppen most, a választási kampány beindulásakor. Hát, kedves kolléga, ön nagyon is fer­dén és fordítottan, igencsak torz tü­körben látja a dolgokat, ha az RMDSZ-t vádolja liepciáskodással és rejtett-palástolt szándékokkal, hiszerf akit ígyen pofon sirítenek, az nem szokott bocsánatot kérni a támadótól, hanem legalább az arca elé kapja a kezét, hogy még egy ne következhes­sen. Ön leszólja az Adevărul cikkíró­ját, Sergiu Andon kollégánkat, aki sze­rényen jelezte, hogy vélekedése szerint, a nemsokára leköszönő Stolojan-kor- mány igenis alapos hibát követett el, hogy ilyetén módon kavarta meg a nyugvóponton amúgy sem lévő nemze­tiségi kérdést, szelet vetett... Én azt hiszem, Cristoiut ezúttal az S. Andon iránti ellenszenve vezette, s ha netalántán S.A. helyeselte volna a kormány döntését, akkor I.C. biztosán hevesen kikelt volna ellene, hiszen lapja a korábbi számaiban igen tár­gyilagosan, sőt némi rokonszenvvel szólott nagy gondunkról, mely lehet ugyan bizonyos kormánykörök, politikai erők számára egy hatodrendű ügy, jó alkalom a zavarkeltésre, de minékünk létkérdés, hiszen ha ma prefektusain­kat menesztik, holnap, holnapután teljesen önkényesen és egyoldalúan feloszlatják tanácsainkat, leválthatják maradék vezetőinket, megvétózhatják minden döntésünket. Hiszen minderre ugyancsak lehető­séget adnak as érvényben lévő törvé­nyek. A föltett kérdésre tehát bárki köny- nyedén megadhatja a logikus választ. MAGYAR! LAJOS A DREPTATEA FELTETELEZÉSEI Stolojan iír forgószélben? Abban senki sem kételkedett, hogy higgadt, egyenes emberként megis­mert miniszterelnökünket alattomosan beugrasztották a két magyar prefek­tus indokolotlan, provokációizű leváltásának kalandjába: nem az ő stílusa ez. A Dreptatea pénteki elemzésében Adrian Pătruşcă arról ír, hogy Stolo­jan úrra minden oldalról erőteljes nyomás nehezedik. Ion Iliescu minden­áron kormányátalakítást akar kierőszakolni, hogy kedves elvtársai a demok­ratikus frontból miniszteri tárcát kapjanak, s főleg a belügy élén megsza­baduljon Babiuctól, tudja ő (s mi is tudjuk), miért. Adrian Pătruşcă azt is tudni véli, ki ugratta be a miniszterelnököt az űjabb Har—Kov-provoká­cióba: a kormány két államtitkára: Mireea Theodor Vaida és Doru Viorel Ursu. A Cámpcanu liberálisait képviselő Vajda — a Dreptatea állítása sze­rint — pártjának megtépázott népszerűségét próbálja gyarapítani azzal, hogy hajszolja a nacionalista politikai vonalat. Doru Viorel Ursu roppant indu­latosan pedáloz a prefektusügyben, olyannyira, hogy a keddi találkozón ki­fakadt: „A hargitai és kovásznál magyaroknál fegyverek vannak!“ (Nincs kedvünk olyantán ékelődni: hát persze — a szükségesnél sokszorta nagyobb létszámú ide összpontosított csendőralakulatok kezében!) Doru Viorel Ursu hivatalosan nem a România Mare Párt, hanem a Petre Roman-féle Front tagja, nem nagyon értjük indítékait. Aínit a Dreptatea állít, hogy szeretné saját embereit látni a két megye élén a választási kampány idejére: ben­nünket nemigen győzött meg. (A Frontnak nálunk nincsenek igazán reális esélyei.) És talán nem véletlen, hogy Funar is fegyvert kerestetett a magyar templomokban, persze, 5 is hiába. Mindenesetre jellemző a parasztpárti lap cikkének a címe: „Gaz peste focul din Harghita şi Covasna: Dl. Doru Viorel Ursu speră să găsească arme la unguri !“ — kb.: Olaj a hargitai és kovász­nál tűzre: D.V.U. úr abban reménykedik, hogy fegyverre bukkannak a ma­gyaroknál! Szerintünk D.V.U. úr vagy megátalkodott magyarellenes poli­tikus — vagy pedig, s ez a valószínűbb: a profik azon az oldalon csoporto­sulnak, akiknek érdeke ez a diverzió, tehát egyszerűen: zsarolják D.V.U. urat! Ezt a feladatot kapta esetleg. Mivel egyre, több jel mutat arra, a világos fejű román politikusok is felmérték a prefektuscsere diverziós jellegét, talán nem hiába reménykedünk abban, a hozzánk látogató miniszterelnöknek lesz ereje ahhoz, hogy levonja az ésszerű s mindannyiunk javára szolgáló konzekvenciákat. MATEKOVICS JÁNOS BARCELONA '92 Nyolc arany Darnyi Tamás 200 m vegyes ú- szásban is verhetetlennek bizonyult. A szöuli két aranyát itt, Barcelo­nában is megvédte: Mögötte harma­dik Czene Attila és máris követke­zett Egerszegi és Szabó Tünde a 200 m háton. Nos, Egerszegi jött, látott, és győzött. (ÁROS) Fuluriportunk az 3. oldalon Tagkönyvre szállt cimermadár Illő elfogultsággal mondom, hogy megszületett az általam ismert tagsá­gi könyvek legvonzóbbiika: az Erdélyi Magyar. Közművelődési Egyesületé: a történelmi Erdély-címereink búzakék mezejébe helyezett közművelődési fel­ségjelünkkel, az EMKE-címerrel bo­rítóján. A közművelődés címermadará­nak szimbólumerejét és asszociációit a kultúra kék égboltozatára emeli többféle, a szabványtagkönyv elkopta- tofit színmezőiből. Újszerű az is, hogy nincsenek benne „tagdíjrovatok” — az EMKE ugyanis kiiktatta ezt az ugyan­csak sok minden miatt rossz ízű szót, s helyette a KÖZMŰVELŐDÉSI A- DOMÁNYOK oldalfelcím szerepel két féléves kazettával, ahová bejegy­zik és pecséttel igazolják az adományo­zott pénzt vagy egyéb értéket. (Fest­ményt, egy könyv szerkői mgdíiá* né­SYLVESTER LAJOS Forró, izzasztó nyár honol a kolozs­vári sétatéri színház körül, s úgy tű­nik, heve decemberig megmarad: ak­kor ünnepli Erdély kincses városában fennállásának kétszáz éves évforduló­ját az erdélyi magyar hivatásos szín­játszás. S ezért bizony csak színész, rendező és művészvezetés hűsül, vagy CSÍZIÓ Augusztus, Kisasszony hava Kisasszony havában igen mérték­letesen élj, ha akarod magad be­tegségtől megoltalmazni. Ne egyél káposztát, sem oly étkeket, a melyek szaporítják a melancholiát. Sáros tóhalaktól és csíktól óvjad magad. Ne igyál se méhsört, se szaladsört; útfüvet, polét és Acrimoniát tarts borodban; alkalmas borsos étekkel élhetsz; eret ne vágass, reggeli kihá­nyás igen hasznos. Nagy-Boldogasz- szony napján ha fénylik a nap, azt ítélik a szegény szőlőkapások, hogy azon esztendőben sok jó bort ihat­nak. Minden veteményes öröme Kisasszony, tiszta életűeket. kedve­seket, de hirtelen, vakmerő, bátor színűeket és mindenben kegyes er­kölcsűeket, okosakat és kalmárság- ra szerencséseket teremtesz, de a fiad minden örökségét elhagyja és idegen földre megy vándorolni. ÁLLÁSPONTOK Ki a sarokból ... Az RMDSZ által 1992. július 23-ra szervezett tüntetés sokakból egyet nem értést, komoly kérdőjeleket vál­tott ki. A demonstráció kapcsán az RMDSZ-nek előbb-utóbb tisztáznia kell néhány kérdést. Ezek elsősorban a szervezet' működésére, a politikai funkció ellátására vonatkoznak. Néhány ilyen, a tüntetés alatt és után felmerült kérdésre próbálok az alábbiakban rávilágítani. S. RÄDULY JÁNOS éppen lubickol a nyári szabadság vi­zeiben, a színház és opera gazdasági vezetésének csúcsidénye van, s az lesz folyamatosan, amíg az európai rangú SYLVESTER LAJOS (folytatása a 3. oldalon) MAGASLES CSODÁK Hogy hogyan érhet fel két szomorú, űzött hi­tünket dúló, vakmerő reményekre jogosító' s mégis annyi felemelő élményben részesítő esztendő két­ezer évvel ? ! Íme : mondotta volt ama undorító emlékezetű, állandóan újraválasztott Hős, hogy ilyen jó román, mint ö, ily tehetséges, nagyra hivatott vezér öt­száz évben egyszer ha a világra jön, s még akkor is kérdés, eléri-e célját, mint ahogyan ő, népe ér­dekében, erre éjt nappá téve törekedik. Úgyhogy ez a hálátlan nép őt meg sem érdemelné ... Nos, döghalála után, mint mondottuk, felgyorsult kissé a sokoldalúan fejlett életünk, úgyszólván mindent meg is tettünk érte, ahogy az átkunkba temetett örökké kívánta: símé, már a negyedik jó román és nagyra hivatott (nép)vezér jelentkezik: az első volt, ugye, Radu Ceontea, a második Corneliu Vadim Tudor, a harmadik Gheorghe Funar, s most a sza­bad román televízió — csak hazudni szabad ben­ne — jóvoltából újra itt van a negyedik is, Adrian Păunescu, aki már ugyan az átkozott életében mu­togatta „oroszlánkörmeit“ a stadionokban, amíg a balkáni Caligula rá ezért meg nem orrolt, s azután már hiába fújta úgy, oly odaadással furulyáját, ahogy addig is, már nem figyeltek rá, de most itt van 6 is, dacosan és törhetetlenül... Vonzónak u- gyan nem a legvonzóbb, de a felsoroltak közül — már súlyra is kétségtelenül a legnagyobb ... Ha mind a négy önjelölt népvezérre öt-ötszáz esztendőket számítunk, elmondhatjuk, két év any- nyi, mint kétezer esztendő. Persze, őket sem érde­melte meg a nép, de hát mit lehet tenni, a nép- vezérek önzetlenek BOGDÁN LÁSZLÓ (folytatása a 2- oldalon) (folytatása a 3. oldalon) kétszáz éves a magyar színjátszás Múltunk elevenítése beruházás a jövőnkbe

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék