Háromszék, 1992. november (4. évfolyam, 747-767. szám)

1992-11-03 / 747. szám

• • • HAROMSZE társadalmi-politikai napilap SEP^ISZENTG­YÖRG­Y 1992. NOVEMBER 3. 747. SZÁM AdA : SZABADARUSI­ASBAN 15 LEJ. ELŐFIZETŐKNEK 10 LEJ Víj*. ^ KEDD A belső önrendelkezésről KOZSOKÁR GÁBOR A KOLOZSVÁRI NYILATKOZATRÓL Az RMDSZ Kolozsvári Nyilat­kozatáról a román sajtó, a par­lament, maga az államelnök is azt állítja, hogy alkotmányelle­nes és törvénytelen. Kozsokár Gábor szenátor jogász, tőle kérdeztük meg, mi a véleménye ezekről a kijelentésekről, és ho­gyan illeszkedik a hazai jog­rendbe a sok vihart kavart do­kumentum. A Bevezetőben elmondanám, hogy feltétlen szükség volt egy i­­lyen nyilatkozatra. Közel három év telt el az 1989. decemberi for­dulat óta, amikor is szárnyakat kaptak a remények, hogy az em­beri és nemzetiségi méltóságot, jo­gokat meg lehet szerezni, s az a hit, hogy ezt mindenki természe­tesnek fogja találni. Nagyon kevés történt. Sőt, esetenként vagy bi­zonyos kérdéskörökben visszalépést tapasztaltunk. Ez meg okot szol­gáltatott a romániai magyarság­nak az elkeseredésre, a bizalom elvesztésére, a csüggedésre. Ennek konkrét megnyilvánulási formája az akár tömegesnek is mondható kivándorlás vagy a közélettől va­ló távolmaradás. Nyilvánvaló, hogy ezt a román vezetés és köz­vélemény tudomására kellett hoz­ni. A magyarság nincs és nem is lehet megelégedve azzal, ahogyan a kisebbség ügyét kezelték, s a­­zokkal a kilátásokkal sem, melyek rá várnak. Tehát határozottabb kinyilatkoztatásra volt szükség. Ezt a választási kampány idején meg is tárgyaltuk, ígéretet tettünk erre, tehát ezt a lépést el is vár­ták tőlünk. Ami a jogi és törvényességi jel­legét illeti ennek a nyilatkozat­nak. Aki tárgyilagosan és jóhisze­műen olvassa és értelmezi a szö­veget, nem vonhat le olyan követ­keztetést, miszerint az az alkot­mányt vagy a hatályban lévő tör­vényeket sértené, vagy hogy az román- és államellenes lenne. A nyilatkozat lényege az, hogy az egyenjogúságot, az egyenlő esélye­ket s mindazokat a feltételeket, melyek szükségesek a nemzeti ön­azonosság megőrzéséhez, ahhoz, hogy hagyományainkat, nyelvünket ápol­hassuk és fejleszthessük, művelő­dési és iskolarendszerünket az i­­gényeknek megfelelően kiépítsük, bizonyos jogokat kell kiharcol­nunk. De a nyilatkozat nem buz­dít erőszakra, tüntetésekre, tö­megmegmozdulásokra. Nem mond olyant ki, nem tűz olyant ki cé­lul, ami Románia területi épség­ét vagy akár egységét veszélyezteti, mert nem területi elhatárolódásról van szó, hanem a magyarságnak járó önkormányzatról, amely tu­lajdonképpen a helyi önkormány­zattól indulna ki. És ezt már itt­hon is törvény szabályozza. Az 1991. évi 69-es törvény 1. cikkelye. Lejegyezte: SIMÓ ERZSÉBET (folytatása a 2. oldalon) Jelentés a tejpiacról Hatalmas sorok vannak a vajért, kevés a sajt, szegényes a választék, délelőtt elfogy a tej, a kefir, joghurt, tehéntúró, tejföl. Ez a tömör helyzet­­jelentés a tejpiacról. Okát a gyár főmérnöke ugyancsak tömören fog­lalta össze. Míg május-júniusban 180 000 liter tejet dolgoztak fel, most 45—50 000 liternél több nem kerül az üzemkapukon belül. S ed­digi tapasztalataik alapján februárig még fokozatos csökkenésre számíta­nak. Olyannyira kevés a feldolgozan­dó nyersanyag, hogy november 1­­jével kénytelenek voltak lemondani a Ploieşti-nek és Bukarestnek szál­lított 5 000 liter továbbításáról is. Ami az árak alakulását illeti. Jó, ha tudják az olvasóink, hogy a kö­zeljövőben — a gyárban úgy gon­dolják —, december 1-jétől öt—hat­szorosára emelkedhet a tej és a viz ára. Ezt az állami ártámogatás meg­vonása és az energiaárak begyűrű­zése okozza. (se) MEGYEI képzőművészet Alkotni annyi, mint túlélni A szombaton a sepsiszentgyörgyi Ré­gi Képtárban megnyílt hármas tárlat végkicsengése: a hazai általános válság időszakában a létbizonytalanságból és a tájékozódási lehetetlenségből csak é­­pítkezéssel, alkotással lehet átvészelni az 1989. december 22. utáni átmeneti — lényegében a piacgazdasági viszony­­rendszerhez való visszatérési — idősza­kot. Albert Levente, Baász Szigeti Pál­ma és Fazakas Gyula munkáit látva, a nyugdíjas orvos — aki évek óta egyet­len képzőművészeti tárlatot sem mu­lasztott el szemrevételezni — felsóhaj­tott, bárcsak ő is fiatal lenne most. A szombati tárlatmegnyitón szép szám­ban láthattunk serdülőkorúakat, azo- DOMOKOS PÉTER (folytatása a 3. oldalon) Albert Levente : Alvó — objekt LEMIZÉNYBEN TÖRTÉNT Ismét támad a medve (írásunk a 2. oldalon) NEMZETKÖZI SZEMINÁRIUM MAROSVÁSÁRHELYEN „Közelebb egymáshoz" A nemzetiségek együttéléséről tartot­tak háromnapos nemzetközi szeminári­umot Marosvásárhelyen. Az értekezle­tet a Helsinki Nemzetközi Emberjogi Szövetség, a németországi Heinrich Böll Alapítvány, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga és a Romániai Helsinki Bizottság szervezte. A romániai nemze­ti kisebbségek együttélésének, a több­ségi nemzet és a kisebbségek közötti megértés, kölcsönös megismerés kérdé­seinek szentelt értekezleten jelen vol­tak. Hollandia nagykövete, az Európa Parlament, a Közös Piac, az Amnesty International Szervezet, a Heinrich Böll Alapítvány, illetve számos ország — (INCIE) (folytatása a 7. oldalon) Máról holnapra Az évszázados szomorújáték Amióta augusztus 22-én éjszaka Rostockban fel­lobbantak a gyűlölet lángjai, és a bőrfejűek éjszakáról éjszakára egyre harsányabban követelték az idegenek, a „románok“ kitoloncolását a német területekről, a romániai cigányok problémája nem került le a világ­lapok első oldaláról, és témáját képezi a televíziós tár­saságok műsorainak is. Vasárnap éjjel az RTL-en su­gárzott Spiegel TV-magazinban­­a népszerű és több milliós példányszámú hetilap megengedheti magának, hogy a keresett kereskedelmi csatornákon, az RTL-en vagy a SAT 1-en saját műsort tartson fenn!) — még egyszer összefoglalták az eseményeket, most nem is annyira a Molotov-koktélokkal bevilágított dühös bőr­­fejűek arcára koncentráltak, hanem a több évszáza­dos szomorújáték bizonyos előzményeit igyekeztek, nem kevés bátorsággal, megvilágítani, így, teljesen termé­szetes módon, archív anyagot vágtak be a cigányság harmadik birodalombéli sorsának áttekintésére. Mint köztudott, Hitler és a fajvédő, az árja faj tisztaságáról álmodó ideológusai genetikailag visszamaradott, har­madrangú népnek tekintették a Németországban mint­egy fél évezrede élő cigányságot, és megkezdték depor­tálásukat. A náci génsebészek is előszeretettel használ­tak fel — hogy mondjuk minél szakszerűbben az el­­borzasztó tényt ? ! ? — kísérleteikhez cigány egyede­­ket. .. Érthető tehát, hogy a bőrfejű üvöltözés, a Molotov­­koktélok és a hónapok óta tartó „kraval“ szomorú em­lékeket ébreszt a cigányság képviselőiben éppúgy, mint a szenvedő alanyokban s a politikusokban, valamint a liberális hírmagyarázókban . •­ A Spiegel riportere azt is bemutatja, HONNAN jönnek ezek a roma csoportok. Meg kell mondanunk, Románia imázsa még soha — a kilencvenes bányász­­dálást bemutató riportok óta — nem forgott ilyen ré­szeiben, mint az Európa egyik legnépszerűbb, nézett­ség tekintetében listavezető tévécsatornáján sugárzott riport esetében. Ugyanis a Fenyegetett Népek Társasá­gának adatait felemlegetve, a riporter 22 romániai ci­gánytelepülés feldúlásáról, szétveréséről, felgyújtásáról beszél, hozzátéve, hogy mintegy hatvan súlyos atroci­tást tartanak számon a nyolcvankilences fordulat óta, s mindezt megduplázzák a Mihail Kogălniceanu falu felgyújtott és lerombolt cigánytelepüléseiről készülő archív felvételek, hogy azután világhíres fővárosunk Ferentari negyede következzék, a sivár balkáni nyomor egymásra úszó képsoraival. A fogyasztói társadalom pol­gárának szemével nézve ez ólom már, nem is valóság, ilyen szörnyű állapotok talán csak — böffent egyet a német polgár, eltolva maga elől a harmadik doboz sört — Ázsiában léteznek. Vagy még ott sem!... A politikusok — megszólal a Szociáldemokrata Párt és Kereszténydemokrata Párt egy-egy képviselője is — mindettől, persze, húzzák az orrukat, mint az ördög a tömjénfüsttől, és mintha leckét mondanának fel, ítélik el a „szörnyű múltat“, a náci cigánytalanítást idéző bőr­­fejű akciókat, de kényszeredetten ide-oda pislogva, a „szociális feszültségekről“ is szót ejtenek, és arról, hogy „ezekkel a félnomád tömegekkel nem lehet mit kez­deni !“ Az egyszerű „ném­et polgár“ — egy boltos pél­dául — mindezt sokkal szemléletesebben és nyersebben fejezi ki: „menjenek vissza oda, ahonnan jöttek !.. S minden valószintűség szerint, bizonyos visszatolon­­colások mégiscsak lesznek, bár mindez együtt egyre kísértetiesebben és szomorúbban példázza az évszáza­dos szomorújáték egyetlen komoly, máig érvényes igaz­ságát. Azt jelesen, hogy Európa soha nem tudta, ho­gyan boldoguljon a dacosan engedetlen és a beolvasz­tási kísérletekkel szemben ellenállóképes (vándor) ci­gány tömegekkel. Az úgynevezett „kommunista“ kelet­európai rendszerek összeomlásával ez a probléma is egyre hevesebben követel „helyet“ magának a nap a­­latt, és a megoldási kísérletek sorozatos kudarca azt bizonyítja, hogy az európai cigánykérdés az évtized és a következő évezred talán legsúlyosabb problémája le­het!... BOGDÁN LÁSZLÓ Virág borítja a sepsiszentgyörgyi te­metőben a Hősök emlékművét HITÉLET Reformáció -475. év 1517. október 31-én Luther Márton (1483—1546) a wittenbergi templom kapujára kifüggesztette 95 tételét, a­­melyek között már megtalálható a ké­­sőbb kibontakozó reformáció alapta­nítása. Megyeszerte a reformáció 475. évfordulójáról emlékeztek meg az egyházközségekben. • A sepsiszentgyörgyi vártemplom­ban a három református egyházköz­ség szombaton közös emlékünnepélyt tartott este 18.00 órai kezdettel. Több száz hívő lélek jelenlétében igét hir­detett nagytiszteletű Incze Sándor, Sepsi egyházmegyei esperes, nt. Pap Sándor, az Olt utcai gyülekezet­­el- KISGYÖRGY ZOLTÁN (folytatása a 2. oldalon)

Next