Háromszék, 1992. november (4. évfolyam, 747-767. szám)

1992-11-03 / 747. szám

Alkotni annyi, mint táléni! (folytatás az első oldalról) hát, akik a Badsz Imre-féle rendezvé­nyekre is eljöttek és azokat, akik mosta­nában kezdték ízlelgetni a nem hagyo­mányos művészeti közléseket. Albert Leventének ez a 13. nyilvá­nos szereplése, amely a szín-­ rajz- és kompozícióérzékenység, a kifejezési tér kiterjedése, a fogalmazás egyidejű tisz­tasága és ösztönössége, a sugallt lélek­tani nyomás és értelmi-érzelmi oldó­dás szempontjából látási minőségi ese­ményt jelent, szakítást a korábbi gör­csös-kétségbeesett, kisméretbe szorult helyzetével, személyes tükörképválla­lást. Baász Szigeti Pálma II. közszereplése magán viseli Baász Imre stílusjegyeit, követi, és helyenként tagadja ezeket. B. SZ. Pálma több évig — létfenntartá­si okokból — kénytelen volt elhalasztani a képzőművészeti önkifejezés fényűzé­sét. A szombaton megnyílt tárlaton a kisvárosi lét álcsaládiasságát elutasí­tó, álomtemető hatalm­át gúnyosan elfo­gadó, hangulatos és kifejezési eszkö­zök, eljárások szemszögéből többnyire minőségi képzőművészeti közléseket lát­hatunk. Fazakas Gyulának ez a 17. nyilvá­nosság elé lépése; az 1989 decembere előtti festményeihez képest a mostaniak kevésbé rajzosak, s inkább érzelemgő­zösek, a derű, a mumusnak hányt fitty, a könnyedség és a kötetlenség, a mese- és kisregény-hangulat azonos. A rugal­mas humor és igazodás jegyében folyó képzőművészeti kifejezés-keresés azo­nos a szerző tudatosult vagy érzékelt mindennapi énjével. Kik a szombati tárlatmegnyitón nem vettek részt, akiket érdekel egy, a helyi társadalmi történések sűrűjében, zakla­tásaiban élő fotóriporter gyakran sike­res viaskodása lidérnyomásaival; egy ruhavarrásból önmagát és kamaszleá­nyát fenntartó háztartásbeli harca a vidéki város kispolgári csendjével; egy külhonban alkalmi szoborjavításokból élő festőművész kedves-vicsorgó, bájos­­torz képszínháza — felkereshetik a sepsiszentgyörgyi Régi Képtár emeleti kiállítóhelyiségét. Fazakas Gyula: Szörnyek házai installáció mmatmmm­i-MmKMmmiemmmmimmimi B. Szigeti Pálma: Az utolsó vacsora tamási áron Szülőföldem - 48. — Megindulok az istálló felé, hogy lássam azt is, ha gyenge, ha nem. Gáspár kinyitja az ajtót, s beme­­gyünk mind a ketten. Éppen esznek a tehenek, lustán és fanyalogva. Kettő van, de húsban és formában egyaránt mutatósak. Tiszta, fehér fajta mind a kettő, de ez jó is, mert a tarkát sohasem szerettem, s apám be sem kötötte volna. Pedig tejet sokat ad, azt mond­ják. Úgy látom, ez is fejős az egyik, de a borjú, amelyik ott áll mellette, a tejhez egy kicsit nagynak tetszik. — Tán nem szopik? — kérdem. — Az igen — mondja Gáspár. — Mindent csinál. Nevetve magyarázza, hogy milyen életes állat: a szopás mellett mindent megennék a világon, a minap egy zsebkendőt is bekapott. Nekem is nevetnem kell rajta, nagy, puha szemekkel úgy néz reám. A szarva már jól kibökte magát, az orra feketén csillog, s egy vastag szalmaszál kiáll a tápja alól, s úgy tartja, mint­ha málnaszörpöt akarna szívni vele. Mondom is Gás­párnak, hogy menjen s hozzon egy pohárral. De Gás­pár tett helyett elkacagja a dolgot, odamegy és meg­veregeti szeretettel a nyakát. Én is megsimogatnám, de félrebújik előlem, s az anyja pedig zordul tekint rám, s olyan hangot ad, mintha valami nagybőgő moz­dulna meg. — Szereti. — mondja Gáspár. Ha nem tekintene olyan nagyba engem az öcsém, most egy kicsit döfetném a borjút, s nagybőgőztet­­ném az anyját, de így le kell mondanom a játékról. Inkább a pajtát vizsgálom, a hídlást s a gerendázatot, a jászlót és könyöklőt. Kifogástalan minden, sőt mó­dosnak is tetszik. Külön rekesz is van a belső sarok­ban, hol a szerszámok állanak és az itatócseber. Kö­zépen egy ablak, mely a haladást leginkább mutatja, hiszen apám idejében és a régi pajtában efféle ablak nem volt. Télen, amikor nemcsak, a külső, cifrára fa­ragott szellős ajtót tettük be, hanem a melegítő belsőt is, akkor sűrű sötétben haltak a marhák. Most esetleg a holdat is láthatják a kicsi ablakon keresztül, ha vé­letlenül odakerül a hold, s ők valami gondjukon ké­rődzőn töprengenek. S ahogy vizsgálódom, mezei virágot fedezek fel kis csokorba összekötve és felszúrva a gerendába, közel az ablakhoz. Jobban megnézem a virágot, hogy vajon nem ismerem-e. Bizony, sokszor láttam érett füvek­ben, nyár derekán, de nem a faluhoz közeli kaszáló­kon, hanem távol. Erős szára van a virágnak, s a szár tetején több ágacska nyílik. Minden ágacskának gömb van a tetején, maga a virág. A színe most is o­­lyan friss és hatás, mintha lábon állana, illatos föl­dön, testvérei között. Finom kék ez a szín, nem ka­cagó, hanem csak mosolygó kék. Nézem, s a neve nem jut eszembe. _ Ez miféle virág? — kérdem. — ördöglőttes fű — mondja Gáspár. Ha engemet lőnének meg, úgy sem tudtam­ vol­na megtalálni ezt a nevet, pedig csak fel kellett vol­na bukkantanom emlékezetemből. De íme, úgy jártam ezzel is, mint a házunk születésének körülményeivel: rétegek takarták, melyek alatt elevenen eltemetve fe­küdt. Szomorú dolog ilyen gyarlónak és változékony­nak lenni, amilyen én vagyok. S hozzá még igazság­talannak is önmagam iránt, csakhogy kedvezhessek kicsinyes emberi természetemnek. Mert ezt a gyarlósá­got, melynek jegyében elmém elveszít régi dolgokat és kedves virágneveket sokszor egészségnek neveztem önmagamban, és azt mondogattam: múzeum talán az agyvelő, hogy limlomokat gyűjtsön össze, s azokkal töltse meg a helyet, amely friss dolgokra szomjazik mindig?! Nem múzeum, véltem ilyenkor. De ebben a percben nem vélem. Inkább a tévedés válik bizonyos­sá, mely okoskodásom egyetlen biztos eredménye. Vagy nem tévedés talán, hogy mohón igyekeztem meg­tanulni új szavakat és divatos fogalmakat, s azokért régi szavakat és melegítő fogalmakat adtam cserébe a feledésnek? Itt van például ez a virág, melynek „Ör­döglötte fű” a neve. Micsoda pajkos képzelet van eb­ben a névben, s mint a csillagocska az éjt, úgy jelez egy világot, melyben látható és láthatatlan lények egy­aránt élnek. S én nem, vigyáztam arra, hogy megtart­sam magamnak, hanem kidobtam lelkem vázájából, s helyébe új szót ültettem. Talán azt a szót éppen, hogy „horogkereszt Kérdem hát magamtól: helyes, hogy effélét cse­lekszem? Bizony nem.­­folytatjuk) 1992. NOVEMBER 3- !! Erdély heggyel van kerítve Nagy foganatja lehet a bölcsnek éppen nem nevezhető külügyminiszteri rendelkezésnek, miszerint ki kell kaparnunk beszédünkből az Erdély szót: a kazettaárusok a szennyesbe tették a Csipkés k°mbinét, és naphosszat bömböltették reklámkazetofonjaikon az Édes Erdély, itt vagyunk kezdetű politikai slágert Egyik sem az én nótám, de, mit tegyünk, közhellyel szól­va, ízlések és pofonok különbözőek. Szívesebben hallgatnám, mondjuk, az Erdély heggyel van kerítve kezdetűt, bús-borongóssága néha hangulatomhoz igazodó, a „. .. mégis kimegyek belőle, szívszorongatóan aktuális és tragi­kus apadó nációnkra nézve. Az Erdélyországban van az én hazám kezdetű is emlékezetembe ötlik, nyelvemre nem, ez sem ízlésem szerinti, annál in­kább például az Erdélyi hajdutánc, s ennek is a tankönyvekből kipontozott strófája, a Májve­­csejre, Moldováre kezdetű, mert ebben is az erdélyi em­ber fut Havasalföldre, az ungur, hungur s amaz rumus... Ágyő, kedvenc és ellenszenves Erdély-szavas nótáink, ágyő, ha dúdolni merünk, meglehet, külügyéreink motraiban forrani kezd a hűtőfolyadék, s leáll az államgé­pezet, fogalmam sincs, mekkora apparátusuk lehet, hogyan tudják összefog­­dosni a nagyvilágban különféle nyelveken szétrajzott Erdély szavakat. Lesz ennyi szó-fogdmeg ? MA VÁLASZTANÁL elnököt az Amerikai Egyesült Álla­mokban, ahol nincs ka­mpánycsend, s a három jelölt még tegnap is fer­geteges ütemben tartotta kampány­összejöveteleit. A legutolsó közvéle­mény-kutatások arról beszélnek, hogy bár Bush elnök, népszerűsége nőtt, nem sikerül megelőznie fő el­lenlábasát, Bill Clintont. KIVONULTAK a Bosznia-Hercegovina sorsát rendez­­ni kívánó genfi béketárgyalásokról a bosznia-hercegovinai szerbek képvi­selői. Kijelentették: mindaddig nem térnek vissza, amíg nem veszik­i­­gyelembe a függetlenségét kim­on­dó szerb közösség önrendelkezési jogát. A küldöttség visszavonulásáról a Szerb Köztársaság vasárnapi parla­menti ülése rendelkezett. gyermekek a háborúban Egymillió délszláv gyermek sorsát veszélyezteti a térségben kirobbant háború. Eddig 1500 12 éven aluli gyermek vesztette életét, több mint 30 000 sebesült meg a harcok miatt — közölte az UNICEF, az ENSZ gyermekvédő szervezete, amely a gyermekek megsegítése végett egy­heti fegyverszünetre szólította fel a harcolókat. megbuktatják a PANICS-KORMÁNY­t? Belgrádban tegnap zárt ajtók mö­gött ülésezett Kis-Jugoszlávia Legfel­ső Állami Ta­nácsa. Az ülést az tette szükségessé, hogy a szerb nacionalis­ták a Panics-kormány lemondat­ás­á­­ra készülnek, mondván: az nem szolgálja az ország érdekeit Megfigyelők szerint a kormány félreállítása egyben Kis-Jugoszlávia széthullását vonná maga után, hi­szen Montenegró Panics­­jártján áll. KORMÁNYVÁLSÁGGAL küszködnek Bulgáriában is. A bol­gár-macedón fegyverügylet miatt megbukott Dimitrov-kormány utód­jának kijelölése érdekében tárgyalá­sokat kezdő Zselio Zselev államfő úgy értékelte: Bulgáriának erős, szé­les támogatottsággal rendelkező kor­mányra lesz szüksége, s ehhez kompromisszumot kell kötni. RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT Egy hónapra rendkívüli állapotot rendelt el Borisz Jelcin Észak-Oszé­­tiában és Ingusföldön. A rendelet tegnap délben lépett életbe. GRÚZ FEGYVERESEK orosz katonai raktárat foglaltak el az ország déli övezetében. Ezért ria­dókészültségbe helyezték az ott állo­másozó orosz csapatokat. A grúz fegyvereseket az elfoglalt lőszerrak­tár elhagyására és az öt foglyul ej­tett túsz szabadon bocsátására szólí­tották fel. MAGYARORSZÁG ÉS CSEH­ SZLOVÁKI­A közös keresetet készül benyújtani a hágai bírósághoz. Ebben az eset­ben az egyoldalú magyar folyamod­ványt visszavonnák — jelentette ki az országgyűlés tegnapi ülésén Je­szenszky Géza külügyminiszter a hő­si helyzetről szólva. Szlovákia el­jelentette: a háromoldalú szakértői vizsgálat idejére leállít egyes mun­kálatokat, KÍNAI KÜLDÖTTSÉG látogat Moldova Köztársaságba. Sne­­gur elnök november 5—10. közötti kínai látogatását készítik elő. A két ország a beruházások ösztönzéséről, védelméről, művelődési, tudomá­nyos-műszaki együttműködésről, il­letve egy Peking—Kisinyov közötti légi járat beindításáról készülnek megállapodásokat aláírni. HÁROMSZÉK 3

Next