Háromszék, 1992. december (4. évfolyam, 768-782. szám)
1992-12-03 / 768. szám
társadalmi-politikai napilap kolozsvári értelmiségiek levele Felhívás a nyílt párbeszédre A vásárhelyi kongresszus óta eltelt időszakban a nyilvánosság előtt többen és többször megfogalmaztuk, miben és miért nem értünk egyet az RMDSZ-vezetőség egy részének jelenlegi politikai irányvonalával- Éppenséggel azt kifogásoltuk, hogy nincs is áttekinthető irányvonala, döntéseit a rögtönzés jellemzi. Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem támaszkodik a valóság alapos ismeretére, nem veszi figyelembe a romániai magyarok öszszes rétegeinek és csoportjainak mindennépi érdekeit, nem számol a romániai társadalom politikai éretlenségével. Sőt, inkább úgy tűnik, a közéleti kultúra hiányát arra használja fel, hogy politikai akaratát akár a társadalom valós érdekeinek rovására is minden áron érvényesítse. A gondjaink egészét átfogó hiteles érdekvédelmet elhanyagolva, a mai vezetés egy része ez RMDSZ-t saját homályos politikai ambícióinak eszközévé próbálja tenni. Folytonos probléma- és feszültségmegoldó tevékenység helyett, amely a romániai magyarok életének pozitív alakulását szolgálná, csupán előkészítetlen konfliktust vagy legalábbis zűrzavart keltő — politikai döntéseinek utólagos kimagyarázására szorítkozik. Segítő szándékkal előadott, párbeszédre is nyitott, jóhiszemű véleményeink azonban mindeddig süket fülekre találtak. A megkeresett RMDSZ- vezetők részéről sem a sajtóban, sem személyesen, sem szakértő közvetítésével nem érkezett érdemi válasz. Valójában nem is vesznek igénybe semmiféle szakértői vagy tanácsadói testületet. Csupán hívekkel és hivatalnokokkal veszik magukat körül, akiknek legfőbb erénye a feltétlen tekintélytisztelet. Minden okunk megvan rá, hogy kimondjuk: ez a vezetés zárt, belterjes, tekintélyelvű vezetési stílusa a demokratikus centralizmusra emlékeztet. Ugyanakkor tudomásunk van arról, hogy a közelgő kongresszust a vezetőség szóban forgó része nem közös problémáink érdemi megvitatására, hanem arra kívánja felhasználni, hogy a maga számára végképp megtisztítsa a terepet mindazoktól, akik útjában állnak átláthatatlan politikai elképzeléseiknek. A fenti okokból és a nyílt párbeszéd érdekében FELHÍVUNK minden RMDSZ-tagot, józanul gondolkodó polgártársat , ha tisztában vagy saját érdekeiddel, ha tudod, sorsunk a Te szavadtól is függ, ha nem akarod, hogy egy szűk kör kisajátítsa a döntés jogát, ha nem akarod, hogy dilettáns szinten képviseljenek, ha nem akarod, hogy nevedben hívek és hivatalnokok döntsenek sorsodról a kongresszuson, ha azt akarod, hogy ne szeszélyes önkény, hanem a szakértelem vezessen, ha azt akarod, hogy átlátható legyen a vezetők politikai akarata, ha azt akarod, hogy saját pártod ne legyen Tőled idegen hatalom, ha azt akarod, legyen nyílt párbeszéd, hogy számon kérhesd a képviseletet, ha azt akarod, hogy végre megegyezésre jussunk a közös érdekekről, MERT HÍVE VAGY A DEMOKRÁCIÁNAK, ne félj kimondani és aláírásoddal itt igazolni a miénkhez hasonló véleményedet ! Utána, ha az RMDSZ országos vezetősége ismét válaszra sem méltat bennünket, kénytelenek leszünk levonni a következtetéseket, és álláspontunkat a tagság tudomására hozni. Az aláírók december 15-ig várják a párbeszéd alkalmait. (...)• Balla Zsófia, Bányai Péter, Cs. Gyímesi Éva, Eckstein Kovács Péter, Feischmidt Margit, Fey László, Fodor Sándor, Kántor Erzsébet, Magyari Nándor László, Podhradszky László, Szilágyi Júlia, Szilágyi J. Sándor, Vincze Mária, Virág Zsolt A BARÓTI RMDSZ választmánya 1992. december 1-jén rendkívüli ülést tartott a kolozsvári Mátyás-szobor körül kialakult megalázó helyzettel kapcsolatosan A felháborító eseménnyel kapcsolatosan az alábbi nyilatkozatot teszi közzé : 1. Az UNESCO által bejegyzett és védett szobor talapzatára elhelyezett feliratos táblát szoborgyalázásnak és az egyetemes magyar kultúra elleni merényletnek minősíti. 2. Szolidarizál (és köszönetet mond) a szoborgyalázás ellen kivonuló kolozsváriakkal. 3. Felkéri az RMDSZ Országos Elnökségét, hogy tiltakozzon (s azt tegye közzé) a legfelsőbb hazai és nemzetközi fórumoknál (mert a háttérerők az etnikumok egymás elleni uszítását célozzák és kísérlik meg).’ 4. Elítéli a szoborgyalázást, tiltakozik ellene, és kéri az évszázados szobortól idegen tábla azonnali eltávolítását, és a vétkesek felelősségre vonását. Barát. 1992, december 1. AZ RMDSZ BARÖTI VÁLASZTMÁNYA A baj az, ha a rendőrség milíciaként viselkedik — írásunk a 4. oldalon SF.PSISZENTGYÖRGY 1992. DECEMBER 3. 768. SZÁM ARA : 15 LEJ. A Mátyás-szobor elleni merénylet NEM CSAK PROVOKÁCIÓ. TÖRVÉNYTELEN IS 10.00 óra: Kucsmás „szobrászművészek“ jelennek meg, kis teherautóról állványelemeket raknak le (amelyeknek később semmi hasznát sem veszik, mert a szobor talapzatáról is elérik a a „munkafrontot“). Apró vésőkkel és kis kalapácsokkal munkához látnak. 12.00 óra: Még egyetlen lyuk sem készült el, pedig célszerű eszközökkel a tábla már rég a talapzatra kerülhetett volna. A cél nyilvánvaló: csődület keltése. 1400 óra: Magyar fiatalok gyűrűje vastagszik a szobor körül. Nagyobb méretű vésők és kalapácsok kerülnek elő, nagyokat dong a szobor talapzata. Most már van, kit hergelni! 16.00 óra: Előbb a teológushallgatók, diákok alkotnak élő láncot a szobor körül, majd őket katonacsendőrök szorítják hátrébb, és egyenruhás sorfal védi a „műépítészeket“. A magyar fiatalok hurrogással kísérik a vésős, kalapácsos emberek ügyködését. Amint a vésőcsapások kijelölte felületből lemérhettük, nemcsak a sárgaidézetet tartalmazó tábla került volna fel az emlékműre, hanem maga a REJC felirat is áldozatul esett volna a szoborgyalázók ügyködéseinek. A megrettent munkások ugyan megkísérelték már lekoppintani a betűket a tömeg egyre erősödő méltatlankodása közepette, ám kis idő múlva a munkálatokat vezető Marcu építészmérnök egyszerre betömette a véső hasította lyukakat, és lejjebb, a Mathias Rex felé- NÉMETH JULIANITS ÁRPÁD SZÉKELY KRISZTA SZABADSÁG — A demokratikus közvélemény napilapja, Kolozsvár, 1992. december 2. (folytatása az 5. oldalon) MI TÖRTÉNT KOLOZSVÁRON? DECEMBER ELSEJEI KOSZORÚZÁS SEPSISZENTGYÖRGYÖN Közönség, kiskatonák és iskolásokI nyilatkozat A sepsiszentgyörgyi volt Gábor Áron téren tegnapelőtt a délelőtti órákban megkoszorúzták az 1982 szeptemberében felavatott Mihai Viteazul-szoborcsoportot. A téren 2-300 személy állt, többségében kiskatona és iskolás. Virágkoszorút helyezett el, többek között, Király Károly és Szabaday Rudolf a megyei RMDSZ képviseletében, dr. Iacob Cornel a megyei Román Nemzeti Egységpárt-fiók nevében, Dan Baicu és Ioan Lăcătuşu levéltárosok az Andrei Şaguna Művelődési Keresztényi Szövetség képviseletében. A tiszteletüket tévő küldöttségiek közül a legnépesebb volt a katonaságé — 10-15 tiszt — és a Román Nemzeti Egységpárté — 8-10 fő; az Andrei Șaguna Szövetséget ketten képviselték. Meglepő volt, hogy a kellemes, napsütéses idő dacára a 20-30 ezernyi sepsiszentgyörgyi román nemzetiségű lakosságot (hasonlóan a megyeszékhelyi színház román tagozati előadásokkal szembeni magatartásához) csak 100 kiskatona, 50-60 iskolás és 80-100 felnőtt — adminisztráció, rendfenntartás, oktatás stb. — képviselte: DOMOKOS PÉTER Hátrányos helyzetűek világnapja Az ENSZ-közgyűlés októberi ülésén december 3-át a hátrányos helyzetű személyek nemzetközi napjának nyilvánították. Ma a világon sok és egyre több rokkant ember él. A becslések szerint szellemi, fizikai és érzékszervi károsodások következtében több mint 500 millió ember él rokkantan a vi-AMBRUS ZOLTÁN, A Hátrányos Helyzetűek Kovászna Megyei Állami Felügyelőségének főfelügyelője (folytatása a 7. oldalon) ------ Msról holnapra -----------------------------------------------------Kontárok Mátyás lova lábánál A kolozsvári Mátyás-szobor feliratozása gusztustalansága miatt váltott ki belőlem csömörös émelygést. Történelmi kataklizmák idején hányszor előfordult, kisajátítottak vagy eloroztak műkincseket, átrendeztek és hitük képi világához idomítottak templomokat, iskolák, kulturális intézmények cseréltek gazdát, sokszor megsarcolták a kultúrát, a szellem világát. Korok fordulóján, népek történetében, bármilyen kegyetlen, imoráns dolgok ezek, lehetnek monumentálisak is. A kolozsvári nem az. Kisszerűen gonosz. Újrakiötlőiknek eszükbe sem jut, hogy egyetemes művészeti értéket aláznak magukhoz; nem. ők a magyarságot akarják heccelni. Itt II. Iorga Mátyás királyi életének egyetlen epizódjához fűződő, népe vitézi erényeit romantikusan felnagyító szöveget. Mást jelent ez könyvben olvasva, lapban betűzve, ezernyi filmkocka közül néhányon felmutatva. Mátyás hadviseléseihez, reneszánsz fejedelmi nagyságához mérve s a moldvabányai csata — Baia — ismeretében megmosolyogtatóan kedves, szellemes. Egy egyetemes értékű műkincs talapzatán feszengően primitív, nevetséges. Az 1902. október 12-én leleplezett szobor Fadrusz János fő műve, a Krisztus a keresztfán. Mária Terézia pozsonyi lovas szobra s a zilahi Wesselényiszobor mellett. A most ráltöltött felirat nélkül nyert alkotója díszdoktori címet a kolozsvári egyetemen, s eme szöveg nélkül kapott grand prix-t a párizsi világkiállításon Az 1894-ben kiírt szoborpályázat kivitelezésére az anyagi alapok előteremtésében az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE vállalt szerepet. Fadrusz a szobor monumentalitását nem áldozta fel a jelentéktelen részletek kedvéért; érdekességként mondjuk, hogy a kolozsvári Szent Mihály-templom szobortérre néző falait eredeti nagyságban építette föl otthon, a harmonikus arányok kialakításáért. A talapzat kétszavas eddigi felirata — Mathias Rex — hozza a latinos reneszánsz kultúra hangulatát, a reneszánsz fejedelem egyéniségét, a latin szöveg semlegesítette a nyelvi inoleranciát. Ehhez mérvést irritáló és kicsinyes bölcselkedés a „kiegészítés“. Gesztusértéke annyi, mint mikor berdolatlan fickók fa kérgébe vágnak,, templomok, várfalak, műkincsek oldalára vésnek barlangfalakra karcolnak szövegeket: itt jártam..., itt voltam..., szeretlek ... és így tovább. A Bucsecs Szfinxére is rákerül mindenféle szöveg. A Szfinx marad, ezt is kibírja, csak a normális emberek megvető ítélete sűrűsödik „perpembekák“ gusztustalan, történelmet prédáló buzgólkodása láttán. SYLVESTER LAJOS