Háromszék, 1992. december (4. évfolyam, 768-782. szám)
1992-12-03 / 768. szám
VAJÚDÓ FALVAINK Ikafalvi hétköznapok Ki tudná megmondani, milyen is volt ez az Isten háta mögötti település évszázadokkal ezelőtt ? Létezett, és ez tény. Első okleveles említése 1332-re tehető. A pápai dézsmák regestrumában már Ikafalwa néven szerepel. A falut két úton lehet megközelíteni. Csernáton központjától 2,5 km-re fekszik. A Kézdivásárhely felöli rövidebb útszakasz 1981-ben készült el. Többnapos, tartós esőzés után azonban e kavicsos út szinte járhatatlanná válik, sártengerré alakul. Naponta két alkalommal jár autóbusz Kézdivásárhelyről. Reggel fél hatkor indulnak a faluból az ingázó munkások és diákok a város gyáraiba és iskoláiba. 179 házszám létezik a faluban, azaz ugyanenynyi porta Lakóinak szánta 237. Közülük 84 római katolikus, a többi pedig református vallású. Kónya Balázs református lelkész Kézdivásárhelyről, Tifán Lajos római katolikus plébános Futásfalváról jár át istentiszteletet, illetve szentmisét tartani. 1959—63 között a falu plébánosa a jelenlegi gyulafehérvári érsek, Bálint Lajos volt. Az I—IV. osztályos iskolában közel két évtizede Nagyoláh Ilona a tanítónő. Máskülönben ő az egyetlen itt élő értelmiségi Bardócz Zsófia óvónő, aki húsz óvodással foglalkozik. Felsőcsernátonból ingázik. A kultúrotthon 1938—41 között épült, az iskola pedig a század elején. A faluban 21 állami nyugdíjas él. Novemberben 32 Háromszék, 6 RMSZ és 5 Családi Tükör érkezett Ikafalvára. A falut egyetlen magántelefon-vonal köti össze a külvilággal. 52 rádió- és televízió-előfizető van. A csernátoni tanácsban ifj. Fábián Sándor és Fejes Adolf képviselik e kis település érdekeit. Ez év májusától a szövetkezeti bolt mellett egy magánbár is beindult, azóta egyre több az ittas ember, a verekedés ... E sommás „leltározás“ után hadd mondjuk el azt is, a véletlen játéka úgy hozta, hogy ikafalvi tartózkodásunk napján éppen gyűlést tartottak a kultúrotthonban — földmérés-ügyben gyűlt össze 35—40 atyafi. Jelen volt a községközpontból a polgármester, alpolgármester, a jegyző és a két kataszteri szakember. Mivel a gyűlést eredetileg a volt téesz egyik helyiségében szándékoztak megtartani, alkalmunk nyílt körülnézni a Volt gazdaság háza táján. A rombolás leírhatatlan. Teljes vagy félig lebontott épületek láthatók. Istálló, disznóhizlalda, irodahelyiség, juhakos esett ez ideig a barbár rombolás áldozatául. Potom pénzért kótyavetyélték el a téeszvagyont, és, sajnos, a legtöbb épületet nem is helybeliek, hanem idegenek vásárolták meg. Pedig valamennyi az itteni szegény nép véres verejtékével épült fel ! Egyelőre még áll egy istálló, s mérlegház, egy irodának használt helyiség (jelenleg tejátvevő „központ“, amelyik a legelemibb higiéniai követelményeknek sem felel meg). Sokan jogtalanul beálltak a földekre. Azt sem értik meg, vagy nem is akarják megérteni, hogy a félresikeredett földtörvény nem írja elő azt, hogy pont ott kell visszaadni az illetőnek a földjét, ahol eredetileg volt. Sajnos, ezt a rossz földtörvényt rosszul is alkalmazzák. Mi a további teendő? Kötelező módon fel kell mérni minden egyes parcellát. Nem újramérésre gondoltam, hiszen amit eredetileg már egyszer jól kimértünk, az úgy marad, de azt is újra kell mérni ! Ha jól, ha rosszul van kimérve, még egyszer ki kell mérni! Ez a lépés elkerülhetetlen. Több olyan személy akad, aki jogtalanul nagyobb területet bitorol. Egyszer kimérette a Főczerben, másodszor az Imolában ésharmadszor, miért ne ?, a sertéshizlaldának is odaadta megművelés végett. Mindezt senki nem ellenőrizte. Az lehetetlenség, hogy a hajdani határkiigazítások nyomán mindenki ott vegye vissza a földjét, ahol eredetileg volt — fűzi a fentiekhez Nagyoláh Sándor. — Ez egyszerűen képtelenség, ellenben az sem lehet, hogy a föld parlagon maradjon, a földnek minden körülmények között teremnie kell. Az idegen határokból „jött“ területeket azoknak kell kimérni, akiknek Torján, Futásfalván vagy Csernátonban volt földjük, és azzal álltak be az alakuló téeszbe. Nem lehet, de nem is szabad mindent összekavarni. Ez a kis faluközösség oda jutott, hogy apja gyermekével, testvér a testvérrel, rokon a rokonnal vitatkozik, civakodik a föld felett. Ide jutottunk! Egy dolog biztos: a földeket újra kell mérni parcellánként. Csak ily módon kaphatunk tiszta képet. .. A falubeliek gondjait Léva Lajos, 83 éves bácsi összegezte igen találó szavakkal és bölcsességgel: — Az igazolásokat e fődről senki nem kérte tőlünk a mezőn, amikor mértek. Annyit mértek ki, amennyit akartak, vagyis amennyit mondott az illető hasból. Ez miféle födmérés vót ? Megbízható embereknek tűntek, de végül is kiderült, hogy nem vótak azok Az is igaz, hogy jómagam is tagja vótam a fedosztó bizottságnak, de ha netalán szóltam el valamit. Ezt a választ kaptam, hogy fejbe vernek egy cövekkel, ha még jártatom a szájam, ha még szövegelek pluszba. Én most is meg tudnám mondani fejből, hogy kinek hol vót és mennyi vót a födje. De kinek hiányzik a cirkusz? Öregember vagyok immár, nem akarok magamnak bajt. A közel négyórás gyűlés eredménytelenül zárult, semmivel sem jutottak előre a földügyekkel. Egy érdekes álláspontra figyelhettünk föl: azok, akik 1990 elején a leghangosabban agitáltak e téesz azonnali felszámolása mellett, most beismerték, kár volt, nagy kár, hogy meggondolatlanul szétszedték e közöst, a falu vagyonát . .. SOCHOM ISTVÁN Az Ika-vári csonka torony Bölöni Dávid polgármester nem először jött át a községközpontból. Töviről hegyire ismeri a kis település mindennapi gondjait, nehézségeit. Higgadtan, józan ésszel érvelve magyarázza az egybegyűlteknek, nincs idő vitatkozni, gyűlésezni, szántani, vetni kellene, e munkálatok nem tűrnek halasztást. — Rengeteg a panasz itteni visszaélésekről — hangsúlyozza, többek között, a polgármester. —Hazafelé megállít Nagyoláh Sándor úr, a kézdivásárhelyi ALCO Rt. (volt AGROCOOP) igazgatója. 33 éve ingázik, itt született, és jelenleg is itt él családi házában. Négyoldalas válaszlevelet nyújt át. Válasz — e replika jogán — egy nemrég közölt olvasói levélre, amelyben, úgy érzi, a lap A Mátyás-szobor elleni merénylet (folytatás az első oldalról) rat alá irányította a táblát. Az újságírók kérdéseire a mérnök „kis tévedésre" hivatkozott, de mint kiderült, az Országos Műemlékvédő Bizottság faxon érkezett átirata tette meg a hatást, amely világosan kimondja, a megfelelő törvényekre hivatkozva, hogy engedély nélkül tilos bármiféle módosítást eszközölni a műemléken. Mindezek ellenére, a munkálatokat nem voltak hajlandók leállítani. „Erre csak a polgármester hivatott“ — volt a válasz, aki azonban elérhetetlen volt a tegnapi szomorú délután, 18.00 óra: Funar kegyeletsértő szobrászait a teológushallgatók gyertyák gyújtásával és egyházi énekekkel próbálták jobb belátásra bírni, az est beálltával a helyzet kezd drámaivá, félelmetessé válni. Az RMDSZ megyei vezetőségének nevében Buchwald Péter telefonon kéri a megyefőnököt, lépjen közbe. 20.00 óra: A városi rendőrparancsnok hangosbeszélővel csitítgatja a fiatalokat, és hazatérésre buzdítja őket, de azok egyházi énekeket énekelnek. Nemsokára egy román kórus zendít rá nacionalista dalokra, majd az állami himnuszra, amit meglepetésszerűen karácsonyi kolindák követnek. 20:45 óra: A rendőrkordon megindul, és kiszorítja a térről az éneklőket. Tegnap 15 órakor, a szobornál történteket látva, felhívtuk telefonon az Országos Műemlékvédelmi Bizottság tudományos igazgatóját, Cezara Mucenic asszonyt, akitől megkérdeztük, engedélyezték-e a módosításokat. Kategorikus nem volt a válasz. Majd tovább érdeklődtünk. — Egyáltalán fordult valaki önökhöz engedélyért? — Fél órával ezelőtt (hétfő, 14 óra 30 perc — szerk. megj.) értesített faxon a zónabizottság titkára, Virgil Pop úr arról, hogy mi is a helyzet pillanatnyilag a szobornál. És arról is, hogy jóváhagyását kérték egy olyan iratra, amit még csak nem is a helyi vagy az Országos Műemlékvédő Bizottsághoz címeztek. Olyan átiratról volt szó, amit egy kereskedelmi társaság intézett a polgármesteri hivatalhoz abból a célból, hogy a szobron bizonyos munkálatokat hajtanak végre. Természetesen, ilyen határozatokat egy személy nem hozhat nálunk, csak a bizottság. Ebben a pillanatban szövegezzük meg azt az átiratot, amit az igazgatóság részéről az Országos Műemlékvédő Hivatalnak egy órán belül el fog küldeni. Nyilvánvaló, hogy a beavatkozás törvénytelen, ugyanis a műemlékeken végzendő bármilyen átalakításhoz nélkülözhetetlenek a szükséges jóváhagyások. Ezért küldjük a polgármesteri hivatalhoz azt az átiratot, amelyben értesítjük őket, hogy olyan munkálatokat hajtanak végre, amelyek az érvényben levő törvénykezéssel ellentétesek. — Köszönjük a felvilágosítást. A délután folyamán megtudtuk, hogy az Országos Műemlékvédő Bizottság szoborügyben tiltakozást nyújtott be a Művelődésügyi Minisztériumba is. Ugyanakkor átiratban közölték a kolozsvári polgármesteri hivatallal, illetve a Transilvania vállalattal, hogy a 91/ 1990., 50/1991. törvények és a 27/1992. rendelet alapján bármilyen beavatkozáshoz a hivatal engedélye szükséges. Az átiratban leszögezik: „Ami a Mathias Rex feliratot illeti, az a műemlék történetének egyik korszakát jellemzi, s azt az országos műemlékjegyzék a 13—D 2 000 pozíciónál rögzíti Következésképpen a műemlékvédelem nemzetközi elvei szerint a feliratot a jelenlegi formájában kell megőrizni. A nemzeti ünnep rendezvényeihez szükséges zászlótartókat a műemléktől függetlenül, külön, annak közvetlen szomszédságában lehet felszerelni.“ A műemlékvédelmi bizottság átiratát a polgármesteri hivatal délután négy és öt óra között megkapta. Ha a törvényeket úgymond maximálisan tisztelő és betartó Gheorghe Funar véletlenül nem tudta volna, hogy az utasítására cselekvő Transilvania építkezési vállalat törvénytelenül jár el, akkor még leállíthatta volna a munkálatokat. Ezzel ellentétben kiküldte piszkos munkára kiszemelt igazgatóját, Aurel Coltor mérnököt, aki az utcanév-változtatás kivitelezője is polgármesteri szinten, hogy rendőri segédlettel fejezzék be a megkezdett munkálatot. Mikor emlékeztettem a Bukarestből küldött utasításokra, durván félrelökött, nem tud semmiről, hagyjak neki békét, menjek kommentálni a polgármesteri hivatalba. Mentem. Hiába. A polgármester házon és magánkívül volt a boldogságtól. Elérte, amit akart, és ünnepelt. Egyelőre. Hm. DECEMBER 3. anélkül, hogy ellenőrizte volna a valós tényeket, helyet adott október 23-i számában Mike Mátyás írásának. Mivel Bölöni Dávid polgármester a legilletékesebb személy ezen ügy tisztázásában, őt kértük meg, hogy szóljon röviden a vitás kérdésről. — Az ikafalvi Mike-birtokról a polgármesteri hivatalnak vagy a volt téesznek nincs semmiféle nyilvántartása. Sehol nem szerepel. Sem a gazdalajstromban, sem pedig más, 1959—60-as iratban. Ettől függetlenül, utólag megjelentek Mikéék nálam egy telekkönyvi kivonattal, és követelték viszsza a földjüket Ikafalva határában. A föld talán a nagyszüleiké volt. Ezt én nem vitatom. Ezt az ikafalviak jobban tudják, mint én. Mi a törvény értelmében jártunk el. Elég sok vitánk volt Mikéékkel. Végül is a bíróság helyet adott pimaszuknak, és visszaítélt nekik , ha 20 árt, amit ki is mértünk nekik a Rét melletti parcellában. De nekik nem ott kellett, hanem az ikafalvi határban ! Pedig a törvény rájuk is érvényes ! A végzésben csupán annyi áll, hogy „Csernáton község határában“ mérődik majd ki a föld. Szó sincs abban dűlőről, parcelláról, határlábról, nemhogy Ikafalváról- Véleményem szerint a cikkíró tévedett, Nagyoláh Sándor és Mátyás Dezső nem követett el törvénytelenséget.. . Keserű szájízzel vettünk búcsút a falutól, e kis „hangyabolytól“, ahol kétszáz-valahány ember nem tud békességben, családi egyetértésben élni. Kinek használ a széthúzás, a normális emberi kapcsolatokelmérgesedése ? A falu népének ? Semmiképpen ! , HA HOMSZ lett «.