Háromszék, 1993. január (5. évfolyam, 783-802. szám)
1993-01-05 / 783. szám
az államelnök szilveszteri beszéde után VIHAR ELŐTTI CSEND? Az államelnök szilveszter este kilenckor beszélt, nem úgy, mint elődje, ki pontosan az éjféli óraütéssel egy időben tolakodott be lakásunkba. Igaz, sok köszönet, no meg változatosság sem volt szereplésében, örültünk annak, hogy szókincse nem 100 szóra redukálódik, mint N.C.-nek, hanem megközelíti a 200-at, s elégedetten nyugtáztuk, hogy 1993 küszöbén sem bújik ki bőréből az újraválasztott vezér, csendet kivon nekünk (vagy tán inkább magának), s óvatosan tudomásunkra hozza, hogy nehéz idők elébe nézünk. Na, persze ez is jobb, mintha a felhőtlen boldogságról és a jelentős sikerekről áradozott volna. Máskor, más hang, ha nem isannyira, amennyire e valóban zaklatott ezredvég s ez a változásra nagyon is rászoruló ország megérdemelné. Tehát nem is annyira az újévköszöntő beszéddel magával lenne bajunk, hanem annak egyetlen mögöttes, kijelentését szeretnénk pontosabban megérteni. Mondta Iliescu elnök, hogy november, december nyugalomban, csendben telt el, s reméli, ez nem egy nagy vihar előtti csend volt, hanem ez társadalmi megbékélés jele. Nos, ez a vihar előtti csend fogalma foglalkoztat. Mit is jelent, vajon mit ért az elnök vihar előtti csenden, s milyen vihartól tart? Netalántánem gondolná, hogy a választási kampány alatt baloldali maszkgal etetett hívei számon kérik majd, hogy ez a világ nem egészen olyan, amilyennek zsebre dugott kezű, ingujjas beszédeiben előrevetítette? Vagy tán ettől tart, hogy az ellenzék kunkorodik fel, szedi össze magát, s bizonyítja be, hogy az emanáció eredményeként hatalomra jutott réteg oly mértékben kompromittált, hogy azt már jó ízlésű ember szó nélkül nem tűrheti ? Vagy ne adj'Isten, arra gondolt volna, hogy most, mikor délen háborúk dúlnak, északnyugaton államszövetségek szakadnak, valamilyen meglepetés érhetné ezt az egységes, szuverén „nemzetállamot“ ? A vihart már három feltételezés egyike is kiválthatja. Mi lészen, ha azok netalántán egymásra csúsznak? SIMÓ ERZSÉBET Vékony hóréteg alatt békében csúsztunk az esztendők küszöbén; vajon mit hoz számunkra '93? (ALBERT LEVENTE felvétele) KEREKASZTAL SZÉPMEZŐN Hogyan tovább, mezőgazdaság ? Erről a sarkalatos kérdésről sokat lehet és kell még beszélni, amíg valamennyire rendes kerékvágásba zökkennek a dolgok. Hallgassuk meg tehát az illetékeseket, hogy mivel egészíthetik ki a szépmezői gazdaságban, a kerekasztal-beszélgetés alkalmával elhangzottakat. Ezúttal is szót kérnek a szakigazgatóságtól Bagoly Tibor, Veress László, Orbán Miklós, György Ignác agrármérnökök, valamint Ketó Béla igyefalvi tiszteletes úr, aki máris gazdag tapasztalatokkal rendelkezik a magángazdálkodás újjászervezésében. (Beszélgetésünk a 4. oldalon) KÁLVÁRIA (1.) Koós Géza hadifogoly-visszaemlékezéseit közöljük folytatásokban. Az emlékező 1921. szeptember 12-én született Torján, jelenleg Sepsiszentgyörgyön él és 6 évig ette a fogság fekete kenyerét. (Írásunk a 3. oldalon) ERDŐVIDÉK KENYERE Elárverezték a baróti pékséget Tegnap, január 4-én a MOPACO Rt. sepsiszentgyörgyi étkezdéjében, népes érdeklődő és szurkoló jelenlétében, kalapács alá került a cég baróti péksége. A kikiáltásos versenytárgyalást Zöldi György osztályvezető, Limbean Delia, az OPV Kovászna megyei fiókjának munkatársa és Sajgó Teréz könyvelő összetételű bizottság vezette. Két érdekelt fél pályázta meg a baráti egységet, egyfelől a Simon Csaba és Veress Emese mérnökök, valamint Boksa Miklós almérnök által képviselt munkaközösség, másfelől Antal Imre baróti lakos. Közel egyórányi licitálás során az egység a 20 millió lejes kikiáltási ár több mint 2,3-szörösén, 55 millió lejért kelt el, az alkalmazottak javára. (BENKÖ) MEGÉNEKLÜNK, ROMANIA Az első munkanapon a televízió esti adásában olyan új esztendőt köszöntő hazai hírekkel rukkolt elő, melyhez hasonlókat más években is értünk, de róluk nem beszéltünk, mert ha nem látjuk, és nem halljuk, akkor az nem is létezik, az nem a mi imágónk. És különben is jön az elnök, ő majd mindent tisztára mos, minden lehetetlen kérdésre pontos és kimerítő választ ad, s ha véletlenül nem fér be a skatulyába, akkor jól megleckézteti a hazaáruló kérdésfelvetőt... De, hál istennek, láttunk már képernyőnkön is olyan szilveszteri politikai fricskát, melyhez hasonlókat az új esztendőben is szívesen fogadnánk, mert amikor a mi Hapsingwayünk megtapogatta a fűtőtestet, kinézett a kenyérsorra, majd bekapcsolta a tévét és megjelent .... új év reggelén, akkor H. azonnal véget vetett szomorú életének... Na, az igen. Ám mit is láttunk az este: a főváros ivóvíz nélkül, Suceaván többnapos fűtéshiány után javul a hőmérséklet, szántatlanok a földek, nem osztják a birtokleveleket, 10 000 tonna, drága valutával vásárolt cukrot loptak el hazánkfiai. És a dollár már 460 lejre ugrott. Nos, ezek után: BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET az új esztendőben. (ts.) SbEaiaZENTGYÖRGY 1993. JANUÁR 5. 783. SZÁM Szabadárusításban 20 LEJ Előfizetőknek 15 LEJ KEDD AZ RMDSZ BRASSÓI KONGRESSZUSA ELÉ Ki legyen az elnök ? Az RMDSZ háromszéki választmánya Tőkés Lászlót javasolta a szervezet országos elnökének. A rövid közlemény nem indokol, nem próbál meggyőzni a javaslat helyességéről. Meghozói valószínű a tagság általános helyeslésére számítanak, föltehetően Tőkés László általános népszerűségéből kiindulva. Fölmérés nem áll a rendelkezésemre, mindössze néhány magánvélemény és mindenekelőtt saját töprengéseim nyomán jelentem ki, hogy Tőkés László elnökké választási súlyos hiba lenne. Vegyük hát fontolóra! Tőkés László hatalmas erkölcsi, politikai tőkével rendelkezik. Ezt a tőkét jól mozgósította a magyarság érdekében. Látszólag tehát ideális elnök lehetne. Csakhogy tiszteletbeli elnökként eleget tudott tenni püspöki feladatkörének, ami önmagéban is egy igen jelentős tény, másrészt nem kellett beleavatkoznia a szervezet napi gondjaiba. Emelte annak tekintélyét; a tiszteletbeli elnöki funkció lehetővé tette, hogy a nagyvilágban eredményesen képviselhesse érdekeinket. Elnökké választása esetén vagy le kell mondania a püspökségről, vagy el kell hanyagolnia püspöki feladatait. Ennél is nagyobb baj, hogy Tőkés László az RMDSZ utolsó esélye, kártyája, amit végveszély esetére kellene tartogatni, amikor csak egy vitathatatlan tekintély fellépése mentheti meg a helyzetet (pl. pártszakadás, kritikus belpolitikai helyzet). Elnökként neve, erkölcsi tőkéje rövidesen felmorzsolódna, s ez mindannyiunk kárára válna. Sajnos, ez törvényszerűen be kell következzék az alábbiak miatt: akik Tőkés Lászlót elnöknek javasolták Udvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, többnyire ez RMDSZ „radikális“ vonalához tartoznak. Különböző megnyilvánulásaikkal azt sugallják, hogy az RMDSZ egy radikálisabb fellépéssel jelentős eredményeket érhetett volna el, nem úgy, mint a Domokos-féle „megalkuvó“ politikai vonalvezetés, azt a meggyőződést hintve el a romániai magyarság körében, hogy kemény kiállással eredményeket fogunk elérni. Ez a KISS JENO (folytatása a 2. oldalon) --------- Máról holnapra --------------------------------------------------Amitől nem vagyunk függetlenek Átbuktunk az esztendőfordulón, s feltápászkodóban fölpillantottunk firmánkra: elfelejtettük kifényesíteni, pedig minden kisiparos megteszi ilyentájt. Különösen a lapunk fejléce alatti eligazító szavak késztettek önvizsgálatra: túl font°skodónak találtuk már a társadalmipolitikai napilap megjelölést, hiszen társadalmilag determinált itt ma már a kutyaól is, s miközben politikailag rúgkapál a szomszéd kecskéje, hogy lehetőleg láb alól el ne tegyék, visszajelzéseink azt igazolják hogy mi egyszerűen néplap vagyunk. Mely minősítés törekvéseinkkel teljességgel megegyezik, s ha mégis eléje biggyesztjük a divatos független jelzőt, csupán a gyengébbek kedvéért tesszük, kik még mindég úgy hiszik, a prefektúrának, de legalábbis az RMDSZ-nek kell bemutatnunk a heti laptervet. Azért óhajtunk néplap maradni, hogy a gyengébbeknek is kedvét leljük, például annak a kedves papnénak, ki falusi magányában úgy véli, mi szerveztük a nyomdászsztrájkot, hogy a kormány önkényét megtörve, gazdagodottan kerüljünk ki belőle. Ha egy lelkészfeleség is így vélekedik (látom egyházi férfiak mérges tekintetét, s így van jól!), akkor nekünk még nagyon sok tisztán érthető szót, egyszerű emberi szöveget kell leírnunk ezekre az oldalakra, hogy megértse minden társunk az együvé hajolásban: az ő újságja csupán a mai Románia politikai-társadalmi intézményrendszerétől független, polgármesteri hivataltól elnöki palotáig, de olvasójától soha. És ilyeténképpen az RMDSZ-től is független lenne, persze. Micsoda elbizonytalanodás-hullámot teremthetne, ha csak tájékozatlan emberek gondolják végig! Három év alatt bebizonyosodott ugyanis, e szervezet csupán megújulva fog magyarságunk érdekképviseletévé válni, addig csak csalódásérzet lengi körül, ami ebben józan, fontosságát kévülről érző, de mégis kívülálló kritikai hang óhajtunk lenni. Útját, sorsát szigorú tekintettel követjük. Mert ha önmagunkhoz sem vagyunk szigorúak, ne csodálkozzunk, hogy mások lesznek szigorúak mihozzánk. Szeretnénk, ha lapunk a háromszéki magyarság információs fóruma lenne, de nem tehetjük meg, hogy ne adjunk teret minden, e közösségből felgyűrűző véleménynek. Magyarságunkat nem eligazítani szeretnék válságos helyzetében, csupán mécseseket gyújtani sötétben, melyek léthelyzetét jelzik. Hadd lásson dologhoz mindenki saját lámpása fényénél, melynek világa amúgy is közös. Nem vagyunk próféták, igehirdetők. Sorsközösség vállalók csupán, annak mélyéről beszélek. Röpke felmérésünk alapján ha egy családban négy ember pillant újságba, több mint százezer ember olvassa a Háromszéket. A lap munkatársai, megköszönvén e három esztendőre visszanyúló bizalmat, hűségesek óhajtanak maradni ehhez az együvé tartozáshoz, s anélkül, hogy naponta elénekelnék a székely himnuszt, összközösségi szenvedélytől sem mentes szigorú tájékoztatási fórumnak tekintik az általuk szerkesztett lapot, néplapnak, de nem nevezik nevén mégsem ilyeténképpen, mert egyszerűen nem tudják, mi a nép. Magyarságot értenek alatta, összeset. Ezért csupán függetlenségét hangsúlyoznák e magyarságnak, mely ugyebár nem tény még, és nem való. Ez lenne hát csupán az árva tét, amitől nem vagyunk függetlenek: az erdélyi, jelesen háromszéki magyarság múltja, jelene, jövője. Új évnek vágván, kérjük olvasóinkat, ha szeretnek, szidjanak is bennünket! FARKAS ÁRPÁD