Háromszék, 1993. január (5. évfolyam, 783-802. szám)

1993-01-05 / 783. szám

CSAKIS A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM A Mihály király karácsonyi láto­­gatása elé gördített bürokratikus akadályokkal kapcsolatban a kül­ügyminisztérium szükségesnek látta a közvélemény tudomására­­ hozni, hogy a volt román uralkodó láto­gatásának feltételei nem térnek el azoktól melyekben Meleşcanu kül­ügyminiszter, akkori államtitkár C,­ a király közös nevezőre jutott ta­valy októberben. Teodor Meleşcanu véleménye szerint Mihai Riccinek, a királyi ház megbízottjának csak­is a külügyminisztériummal kellett volna felvennie a kapcsolatot, mert ez az intézmény az egyetlen arra feljogosított szerv, mely egy hason­ló természetű látogatás feltételeinek megszabásra feljogosított. MEGÚJUL A PARASZTPÁRT? Mirg ta­rtotta ez évi első sajtótájé­koztatóját a parasztpárt. Mihály király látogatása meghiúsulásának okain kívül a párt belső életére vonatkozó kérdésekről tájékoztat­ták a sajtót és arról, hogy a közel­jövőben, minden bizonnyal, vál­toztatni fognak a szervezeti sza­bályzatukon. MOLDÁVIÁBA LÁTOGATOTT Ion Iliescu elnök különmegbízott­­jaként Traian Chebeleu román külügyi államtitkár. Mircea Snegur fogadta a romániai vendéget, és é­­pítő szellemben megvizsgálták a két ország közötti kapcsolatokat. NEM HAGYHATJÁK FIGYELMEN KÍVÜL Rendezni kívánja Románia Uk­rajnával és Magyarországgal a kap­­csolatait — nyilatkozta a román külügyminiszter a Buda­pesten megjelenő Népszabadságnak. Állí­tása szerint bár a kisebbségi kérdés jogi szempontból szigorúan bel­­ügynek számít, Európa egyetlen országában sem lehet a nemzetisé­gek elvárásait, követeléseit figyel­men kívül hagyni. VAN TANÁCS MAROS MEGYÉBEN IS Hosszas huzavona után megala­kult Maros megye tanácsa is. Az ügy a PMNR és a FDSZ listáin be­került tanácstagok távolma­radása miatt húzódott ily hosszasan el. Miután a két párt rájött, hogy a megyei tanács hiánya mindenkinek kárára van, engedett a huszonegy­ből, s mi 10 órai kezdettel a már élő testület megtartja első ülését. MŰVELŐDÉSI ÁLLAMTITKÁROK Mihai Golu művelődési miniszter hosszas egyeztetés és mérlegelés után kinevezte az általa vezetett minisztérium három államtitkárát. Mircea Tomus szebeni irodalomtör­ténész a műemlék- és patrimónium­ Mircea Iorgu Albulescu színész a művelődési intéz­ények és Serafim Duihu ugyancsak irodalomtörté­nész a kultúr-menedzser-reform ügyosztályt fogja vezetni. Magyar államtitkár ebben a minisztérium­ban sem kellett. 1993. JANUÁR 5. ESZTENDŐKERESZTELŐ Erdővidék­eit @ Erdővidék első szülöttje 1993- ban, fiú. Román Hunor 1993. janu­ár 2-án, reggeli 8.50 órakor szüle­tett a baróti kórházban. A boldog édesanya Román Anikó Katalin, 23 éves székelyszéldobosi lakos Anya és fia: egészségesek. fi­a sürgősségen verekedés, ké­selés okozta sérüléseket nem je­gyeztek. Az év első sürgősségi ese­te, sajnos, már január 1-jén, reg­gel 5.45 órakor történt. G. György 56 éves baráti lakost asztmás pa­naszokkal szállították kórházba.­­ A baráti rendőrség tegnap reg­gelig egyetlen kihágást sem észlelt, senkit nem kellett megbüntetni, senki sem karambolozott, sehova sem törtek be.­­ A ba­ró­ti, baconi, bardóci, var­­gyasi és nagyajtai helyi tanácsoknál tegnap reggel 9 óráig még csak a kíváncsi újságíró alkalmatlankodott. Mindenütt csend és nyugalom honolt. A bölöni tanáccsal nem sikerült kap­csolatba lépnünk. Elromlott a tele­fonhálózat. Ez már kevésbé jó kezdet. Felső* h­­á­p­o­m­s­z­é­k­e­n­ Ti­ s Kézdivásárhely első újszülöttje január elsejéig 5 óra 47 perckor jött a világra, a 3,70 kg-os Boaca Mada­­lina. Édesanyja­­ 27 éves Boaca Ani­­şoara. Madalina a Boaca család má­sodik gyermeke. A kézdivásárhelyi szülészeten január 4-ig még három gyermek születését jegyezték be.­­ December 31-én 18 óra körül Szentlélek Kézdiszentkereszt felőli ki­járatánál halálos kimenetelű gázolás történt. Az eddig ismeretlen gázoló áthajtott Betze Lajos helyi lakoson, majd kiszállt a gépkocsijából, a sánc szélére húzta a haldokló embert, és elhajtott a gázolás színhelyéről. Betze Lajost aznap ittasan látták. A haláles gázolást elkövető és a tett színhelyét gyáván elhagyó gép­kocsivezető hétfőig még nem került elő, a rendőrségi kivizsgálás folyta­tódik. A rendőrség felkéri mindazo­kat, akik az esettel kapcsolatos bár­milyen információt tudnak szolgál­tatni, jelentsék be a legközelebbi, rendőrőrsön. Kézdivásárhelyen és környékén december 31.—január 3. között ez volt az egyetlen közúti baleset. BENKÖ LEVENTE IOCHOM ISTVÄN Baconi hfrhalom © Bacon községben tavaly több ima* 400 hektár búzát vetettek az azelőtti közel 120 hektárhoz képest­ Nem hol­mi szocialista mezőgazdasági jelentés nyomdokain ha­radunk e sorok írása­kor, hanem tényleg egy jó hírt rög­zítünk: ez a vetés s — adja a jó Is­ten — a termés már tényleg azoké, akik izzadnak érte: az embereké. A vetés­­ szépen kikelt, a többi a téli i­­dőjárás, meg a vaddisznók dolga._Ha nem lesz különösebb baj 1993-ban közepes terméssel is biztosítva van a község kenyere. • Villanyégőket szeretnének vá­sárolni a tanácsiak, de a rak­tárak üresek. Nem lehet kapni 125 Wattos higanygőzös, utcai világításra alkalmas égőket, ezek helyett legfel­jebb 150 wattos normálégőket vásá­rolnának, ha valaki megkönyörülne a baconi­akon. Kisbaconban a helyi RMDSZ tagdíjakból összegyűjtögetett pénzé­ből vásároltak égőket, de ezek gyen­ge minőségüknél fogva már kezdtek kiégni.­­ Pedig az éjszakai világítás meg­ér egy éj­jeliőrt — véli Demeter József polgármester és Zsigmond László al­polgármester. A tolvaj ugyanis a sö­tétben munkálkodik a legszíveseb­ben. Már nemegyszer kihirdették, hogy a tanács éjjeliőrt keres, de 150 lejes éjszakánkénti őrködésért ezt a munkát senki sem vállalja. Ha ezt a díjat felemelnék 450 lejre — ami szintúgy kevés —, akkor a község az ehhez szükséges pénzalapot úgy tud­ná összeállítani, hogy az őrködésre köteles férfiaknak fejenként évi 1200 lejt kellene összeadniuk. Ám e havi 100 lej sokaknak soknak tűnik A helyi tanács nem rendelkezik éjszakai őrködésre előirányzott pénzalappal az elemi költségvetésből. BENKŐ LEVENTE Ki legyen (folytatás az első oldalról) kérdésfeltevés eleve hamis — eltereli a tényleges bajokról a figyelmet. A Domokos-féle politikai vonalnak ui. nem a kiállás hiánya volt a baja, hanem az, hogy az RMDSZ belső, épí­tő, problémamegoldó feladatát hanya­golta el, hagyta mag őt sodortatni a román politika játékai által, illetve nem tudta energiáit megfelelőbben csoportosítani úgy, hogy tartásosan meg tudjon felelni az ellene, illetve a romániai magyarság ellen irányított támadásoknak, de ugyanakkor buldog­makacssággal szervezze a magyarság gazdasági és művelődési életét Az el­nökség tevékenysége a parlamenti munka, az országos politizálás felé tolódott el. A „radikális" szárny Tőkés Lászlót szeretné előtérbe tolni, abban a re­ményben, hogy a harciasságáról jól ismert püspök majd vezetni fogja a radikálisok harcait, megerősítve hely­zetüket a többségében „mérsékelt“ parlamenti csoporttal szemben. A „radikális“ vonal a magyar tö­megek elégedetlenségét a saját céljai­ra próbálta kihasználni, s az elége­detlenséget nem kísérelte meg valami­féle aktív tevékenységbe kanalizálni, mert így azt is ki kellett volna mon­dani, hogy maguk a „radikális“ vonal képviselői sem teszik se dolgukat­ az elnök ? Radikalizmusuk mindenekelőtt az ép­­p­­n hatalmon levő RMDSZ-csoporto­­su­ás elleni bírálatban nyilvánult meg, az autonómia mielőbbi deklarálásáért való szervezkedésben meg vala­miféle populista harcosságban. (Az autonó­mia deklarálását a radikális szárny egyértelműen a saját nagy győzelmé­nek próbálta­ feltüntetni, holott a mérsékeltek zöme is magáévá tette ezt az elvet, épp csak körülhatárolat­­lanságát hiányolta. A „populista har­ciasságot" csak példával tudom il­lusztrálni: egyik középszintű RMDSZ- vezetőnk — aki sokszor panaszkodott, hogy nem érti, miért tartják őt radi­kálisnak — eszményképe a váratlan, merész rajtaütéseiről a napóleoni há­borúk idején híressé vált Simonyi e­. bester, továbbá véleménye szerint a romániai magyarságnak nem kell ó­­vakodnia egy esetleges véres konflik­tustól, mert lehet, hogy néhány ma­gyar elpusztul, de kivívjuk az auto­nómiát stb.) Nyilván, az elkövetkező években az RMDSZ nem néz nagy győzelmek elé­be, hisz a román társadalom kb. a reformkommunizmus egy sajátos vál­tozatát éli, az átalakulásban jóval a szomszédos államok mögött tart — megfizetve a Ceausescu-féle román út árát —, s így egy radikálisabb RMDSZ politikának jelentős esélyei nincsenek. Lennének viszont esélyei egy építő, s „kis“ dolgokra odafigyelő gazda­ságpolitikának, az elért eredmények konszolidálásának, kirajzolódó intéz­ményrendszerünk megerősítésé­nk. Most kellene minden gazdasági lehe­tőséget felkutatni, a Székelyföld vi­szonylatában a­mFgy privatizálásra va­lamiféle elképzelést kidolgozni, fkiad­ni végre a „Bolya­i-egyetemet — sem­mi mást“ öngyilkos jelszót, s minden­fajta magyar oktatási formát meg­­erősíteni, minőségi szintjét­ emelni, végre pl. az EMKÉ-re is odafigyelni, az RMDSZ-aktivisták politikai képzé­sével­­s szükséges lenne foglalkozni, ki kellene végre adni a romániai ma­gyarság fehér könyvét románul, an­golul (amint azt még 90 ben elhato­­rozta az RMDSZ) és számos más rész­feladatot megoldani! Ezekben a dolgokban kellene végre radikálisan változtatni, s nem kellene megelégedni azzal, hogy végre ki­mondtuk: nekünk autonómia kell! Reméljük, hogy kongresszusi kül­dötteink nem tekintik a választmány ajánlását többnek, mint egy csoport véleményének, hisz azt semmiféle konzultáció meg nem előzte! Lehet, hogy az adott­ helyzetben péld­ul Markó Béla sokkal megfelelőbb lenne elnöknek, mint Tőkés László. Vegyük már észre, hogy hol élünk, s ne akar­­junk kurucos rótartisoggal és buta mazochizmussal mindig a vesztő kár­tyára játszani. NYELVELŐ Védett nevek ? Kolozsvárott a magyar hivatásos színjátszás kétszáz éves évfordulójára A színháztörténet „helyszínelésének" könnyítése végett a meghívottak map­pájába egy sematikus várostérképet is becsúsztattak. Két időszeletben, 1900 és 1991-ben tüntették fel az ut­caneveket. Az ember nézi, nézi, s az érzékenyebbje, meglehet, el is sírja magát. Elsősorban nem is e patinás, történelmi személyiségek hírét száza­dokon át hordani hivatott utcanevek eltűnése miatt. A sorozatos ország- és rendszerváltások kataklizmáiban ezek a nevek süllyednek el a világon mindenhol e leghamarabb. Arra, hogy a Széchenyi teret Mihai Viteazul­ra „korszerűsítették“ a névváltoztatók találhatnak magyarázatot. De arra, hogy a Szamos-parti városban az egy­kori Szamos utcát Argeş névre ke­reszteljék, ez elsősorba­n a régóti gyarmatosításra vall. Az Eötvös utcá­ra is az egyirányú nyelvi terpeszke­dés tengere ömlött rá a Constan­a névvel. Iaşilor­ ra honosodott a Na­gy­­szamos utca. Még szerencse, hogy egy­előre az irányjelző, betájoló főutak közül a Tordai és a Monostori visel­heti még a nevét. (Nálunk az új rend egyik bosszantó „vívmánya", hogy el­tűnt a Brassói út.) Ha a régiók jellegzetes tájhoz kö­tődő utcaneveit a nagyromániás név­expanzió lefedi, számíthatunk, hogy több városunkba a Kisinyov, Ben­der, Tiraspol név is megérkezik. A változó világ ugyanilyen mohósággal takarítja­­el a közszavakból spontán midőn a népi szemlélet szülte szavakat. Bariţiu­­ra forgatták át a régi Malom utcát, Popovra hallgat a Fürdő utca, Cuza Vodă a Postaiért és így tovább. Sen­ki sem vitatja azt, hogy a felsorolt művelődéstörténeti személyiségek kap­hatnak-e utcanevet, avagy nem. Kap­janak, de ne a hagyományokig ka­paszkodó, a történelmi azonosítást is lehetővé tevők helyett. Igen, az azo­nosítás. Olvashatunk Bolyai Ioán és De­vid Francisc utcákról is. Kifordul az ember szájából a szó, különösen, ha arra gondol, hogy Kolozsvár mel­lett, Tordán januáriusban lészen négyszázötven esztendeje, hogy, ép­pen Dávid Ferencnek köszönhetően, Európában először kimondták az er­délyi vallástoleranciát. Ebbe a nyelvi türelmesség is belefoglalt?­tótt. Van­nak bizonyos nevek, amelyeket vala­miképp védelem alá kellene fogni. De ki ? Kerülne bele elvi megfogal­mazásban a készülő Kisebbségi Char­tába ? Mert a többségiek sza­vait rit­kán bántják. (SYLVESTER) HÁROMSZÉK 2

Next