Háromszék, 1993. január (5. évfolyam, 783-802. szám)
1993-01-05 / 783. szám
CSAKIS A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM A Mihály király karácsonyi látogatása elé gördített bürokratikus akadályokkal kapcsolatban a külügyminisztérium szükségesnek látta a közvélemény tudomására hozni, hogy a volt román uralkodó látogatásának feltételei nem térnek el azoktól melyekben Meleşcanu külügyminiszter, akkori államtitkár C, a király közös nevezőre jutott tavaly októberben. Teodor Meleşcanu véleménye szerint Mihai Riccinek, a királyi ház megbízottjának csakis a külügyminisztériummal kellett volna felvennie a kapcsolatot, mert ez az intézmény az egyetlen arra feljogosított szerv, mely egy hasonló természetű látogatás feltételeinek megszabásra feljogosított. MEGÚJUL A PARASZTPÁRT? Mirg tartotta ez évi első sajtótájékoztatóját a parasztpárt. Mihály király látogatása meghiúsulásának okain kívül a párt belső életére vonatkozó kérdésekről tájékoztatták a sajtót és arról, hogy a közeljövőben, minden bizonnyal, változtatni fognak a szervezeti szabályzatukon. MOLDÁVIÁBA LÁTOGATOTT Ion Iliescu elnök különmegbízottjaként Traian Chebeleu román külügyi államtitkár. Mircea Snegur fogadta a romániai vendéget, és építő szellemben megvizsgálták a két ország közötti kapcsolatokat. NEM HAGYHATJÁK FIGYELMEN KÍVÜL Rendezni kívánja Románia Ukrajnával és Magyarországgal a kapcsolatait — nyilatkozta a román külügyminiszter a Budapesten megjelenő Népszabadságnak. Állítása szerint bár a kisebbségi kérdés jogi szempontból szigorúan belügynek számít, Európa egyetlen országában sem lehet a nemzetiségek elvárásait, követeléseit figyelmen kívül hagyni. VAN TANÁCS MAROS MEGYÉBEN IS Hosszas huzavona után megalakult Maros megye tanácsa is. Az ügy a PMNR és a FDSZ listáin bekerült tanácstagok távolmaradása miatt húzódott ily hosszasan el. Miután a két párt rájött, hogy a megyei tanács hiánya mindenkinek kárára van, engedett a huszonegyből, s mi 10 órai kezdettel a már élő testület megtartja első ülését. MŰVELŐDÉSI ÁLLAMTITKÁROK Mihai Golu művelődési miniszter hosszas egyeztetés és mérlegelés után kinevezte az általa vezetett minisztérium három államtitkárát. Mircea Tomus szebeni irodalomtörténész a műemlék- és patrimónium Mircea Iorgu Albulescu színész a művelődési intézények és Serafim Duihu ugyancsak irodalomtörténész a kultúr-menedzser-reform ügyosztályt fogja vezetni. Magyar államtitkár ebben a minisztériumban sem kellett. 1993. JANUÁR 5. ESZTENDŐKERESZTELŐ Erdővidékeit @ Erdővidék első szülöttje 1993- ban, fiú. Román Hunor 1993. január 2-án, reggeli 8.50 órakor született a baróti kórházban. A boldog édesanya Román Anikó Katalin, 23 éves székelyszéldobosi lakos Anya és fia: egészségesek. fia sürgősségen verekedés, késelés okozta sérüléseket nem jegyeztek. Az év első sürgősségi esete, sajnos, már január 1-jén, reggel 5.45 órakor történt. G. György 56 éves baráti lakost asztmás panaszokkal szállították kórházba. A baráti rendőrség tegnap reggelig egyetlen kihágást sem észlelt, senkit nem kellett megbüntetni, senki sem karambolozott, sehova sem törtek be. A baróti, baconi, bardóci, vargyasi és nagyajtai helyi tanácsoknál tegnap reggel 9 óráig még csak a kíváncsi újságíró alkalmatlankodott. Mindenütt csend és nyugalom honolt. A bölöni tanáccsal nem sikerült kapcsolatba lépnünk. Elromlott a telefonhálózat. Ez már kevésbé jó kezdet. Felső* hápomszéken Ti s Kézdivásárhely első újszülöttje január elsejéig 5 óra 47 perckor jött a világra, a 3,70 kg-os Boaca Madalina. Édesanyja 27 éves Boaca Anişoara. Madalina a Boaca család második gyermeke. A kézdivásárhelyi szülészeten január 4-ig még három gyermek születését jegyezték be. December 31-én 18 óra körül Szentlélek Kézdiszentkereszt felőli kijáratánál halálos kimenetelű gázolás történt. Az eddig ismeretlen gázoló áthajtott Betze Lajos helyi lakoson, majd kiszállt a gépkocsijából, a sánc szélére húzta a haldokló embert, és elhajtott a gázolás színhelyéről. Betze Lajost aznap ittasan látták. A haláles gázolást elkövető és a tett színhelyét gyáván elhagyó gépkocsivezető hétfőig még nem került elő, a rendőrségi kivizsgálás folytatódik. A rendőrség felkéri mindazokat, akik az esettel kapcsolatos bármilyen információt tudnak szolgáltatni, jelentsék be a legközelebbi, rendőrőrsön. Kézdivásárhelyen és környékén december 31.—január 3. között ez volt az egyetlen közúti baleset. BENKÖ LEVENTE IOCHOM ISTVÄN Baconi hfrhalom © Bacon községben tavaly több ima* 400 hektár búzát vetettek az azelőtti közel 120 hektárhoz képest Nem holmi szocialista mezőgazdasági jelentés nyomdokain haradunk e sorok írásakor, hanem tényleg egy jó hírt rögzítünk: ez a vetés s — adja a jó Isten — a termés már tényleg azoké, akik izzadnak érte: az embereké. A vetés szépen kikelt, a többi a téli időjárás, meg a vaddisznók dolga._Ha nem lesz különösebb baj 1993-ban közepes terméssel is biztosítva van a község kenyere. • Villanyégőket szeretnének vásárolni a tanácsiak, de a raktárak üresek. Nem lehet kapni 125 Wattos higanygőzös, utcai világításra alkalmas égőket, ezek helyett legfeljebb 150 wattos normálégőket vásárolnának, ha valaki megkönyörülne a baconiakon. Kisbaconban a helyi RMDSZ tagdíjakból összegyűjtögetett pénzéből vásároltak égőket, de ezek gyenge minőségüknél fogva már kezdtek kiégni. Pedig az éjszakai világítás megér egy éjjeliőrt — véli Demeter József polgármester és Zsigmond László alpolgármester. A tolvaj ugyanis a sötétben munkálkodik a legszívesebben. Már nemegyszer kihirdették, hogy a tanács éjjeliőrt keres, de 150 lejes éjszakánkénti őrködésért ezt a munkát senki sem vállalja. Ha ezt a díjat felemelnék 450 lejre — ami szintúgy kevés —, akkor a község az ehhez szükséges pénzalapot úgy tudná összeállítani, hogy az őrködésre köteles férfiaknak fejenként évi 1200 lejt kellene összeadniuk. Ám e havi 100 lej sokaknak soknak tűnik A helyi tanács nem rendelkezik éjszakai őrködésre előirányzott pénzalappal az elemi költségvetésből. BENKŐ LEVENTE Ki legyen (folytatás az első oldalról) kérdésfeltevés eleve hamis — eltereli a tényleges bajokról a figyelmet. A Domokos-féle politikai vonalnak ui. nem a kiállás hiánya volt a baja, hanem az, hogy az RMDSZ belső, építő, problémamegoldó feladatát hanyagolta el, hagyta mag őt sodortatni a román politika játékai által, illetve nem tudta energiáit megfelelőbben csoportosítani úgy, hogy tartásosan meg tudjon felelni az ellene, illetve a romániai magyarság ellen irányított támadásoknak, de ugyanakkor buldogmakacssággal szervezze a magyarság gazdasági és művelődési életét Az elnökség tevékenysége a parlamenti munka, az országos politizálás felé tolódott el. A „radikális" szárny Tőkés Lászlót szeretné előtérbe tolni, abban a reményben, hogy a harciasságáról jól ismert püspök majd vezetni fogja a radikálisok harcait, megerősítve helyzetüket a többségében „mérsékelt“ parlamenti csoporttal szemben. A „radikális“ vonal a magyar tömegek elégedetlenségét a saját céljaira próbálta kihasználni, s az elégedetlenséget nem kísérelte meg valamiféle aktív tevékenységbe kanalizálni, mert így azt is ki kellett volna mondani, hogy maguk a „radikális“ vonal képviselői sem teszik se dolgukat az elnök ? Radikalizmusuk mindenekelőtt az éppn hatalmon levő RMDSZ-csoportosuás elleni bírálatban nyilvánult meg, az autonómia mielőbbi deklarálásáért való szervezkedésben meg valamiféle populista harcosságban. (Az autonómia deklarálását a radikális szárny egyértelműen a saját nagy győzelmének próbálta feltüntetni, holott a mérsékeltek zöme is magáévá tette ezt az elvet, épp csak körülhatárolatlanságát hiányolta. A „populista harciasságot" csak példával tudom illusztrálni: egyik középszintű RMDSZ- vezetőnk — aki sokszor panaszkodott, hogy nem érti, miért tartják őt radikálisnak — eszményképe a váratlan, merész rajtaütéseiről a napóleoni háborúk idején híressé vált Simonyi e. bester, továbbá véleménye szerint a romániai magyarságnak nem kell óvakodnia egy esetleges véres konfliktustól, mert lehet, hogy néhány magyar elpusztul, de kivívjuk az autonómiát stb.) Nyilván, az elkövetkező években az RMDSZ nem néz nagy győzelmek elébe, hisz a román társadalom kb. a reformkommunizmus egy sajátos változatát éli, az átalakulásban jóval a szomszédos államok mögött tart — megfizetve a Ceausescu-féle román út árát —, s így egy radikálisabb RMDSZ politikának jelentős esélyei nincsenek. Lennének viszont esélyei egy építő, s „kis“ dolgokra odafigyelő gazdaságpolitikának, az elért eredmények konszolidálásának, kirajzolódó intézményrendszerünk megerősítésénk. Most kellene minden gazdasági lehetőséget felkutatni, a Székelyföld viszonylatában amFgy privatizálásra valamiféle elképzelést kidolgozni, fkiadni végre a „Bolyai-egyetemet — semmi mást“ öngyilkos jelszót, s mindenfajta magyar oktatási formát megerősíteni, minőségi szintjét emelni, végre pl. az EMKÉ-re is odafigyelni, az RMDSZ-aktivisták politikai képzésévels szükséges lenne foglalkozni, ki kellene végre adni a romániai magyarság fehér könyvét románul, angolul (amint azt még 90 ben elhatorozta az RMDSZ) és számos más részfeladatot megoldani! Ezekben a dolgokban kellene végre radikálisan változtatni, s nem kellene megelégedni azzal, hogy végre kimondtuk: nekünk autonómia kell! Reméljük, hogy kongresszusi küldötteink nem tekintik a választmány ajánlását többnek, mint egy csoport véleményének, hisz azt semmiféle konzultáció meg nem előzte! Lehet, hogy az adott helyzetben példul Markó Béla sokkal megfelelőbb lenne elnöknek, mint Tőkés László. Vegyük már észre, hogy hol élünk, s ne akarjunk kurucos rótartisoggal és buta mazochizmussal mindig a vesztő kártyára játszani. NYELVELŐ Védett nevek ? Kolozsvárott a magyar hivatásos színjátszás kétszáz éves évfordulójára A színháztörténet „helyszínelésének" könnyítése végett a meghívottak mappájába egy sematikus várostérképet is becsúsztattak. Két időszeletben, 1900 és 1991-ben tüntették fel az utcaneveket. Az ember nézi, nézi, s az érzékenyebbje, meglehet, el is sírja magát. Elsősorban nem is e patinás, történelmi személyiségek hírét századokon át hordani hivatott utcanevek eltűnése miatt. A sorozatos ország- és rendszerváltások kataklizmáiban ezek a nevek süllyednek el a világon mindenhol e leghamarabb. Arra, hogy a Széchenyi teret Mihai Viteazulra „korszerűsítették“ a névváltoztatók találhatnak magyarázatot. De arra, hogy a Szamos-parti városban az egykori Szamos utcát Argeş névre kereszteljék, ez elsősorban a régóti gyarmatosításra vall. Az Eötvös utcára is az egyirányú nyelvi terpeszkedés tengere ömlött rá a Constana névvel. Iaşilor ra honosodott a Nagyszamos utca. Még szerencse, hogy egyelőre az irányjelző, betájoló főutak közül a Tordai és a Monostori viselheti még a nevét. (Nálunk az új rend egyik bosszantó „vívmánya", hogy eltűnt a Brassói út.) Ha a régiók jellegzetes tájhoz kötődő utcaneveit a nagyromániás névexpanzió lefedi, számíthatunk, hogy több városunkba a Kisinyov, Bender, Tiraspol név is megérkezik. A változó világ ugyanilyen mohósággal takarítjael a közszavakból spontán midőn a népi szemlélet szülte szavakat. Bariţiura forgatták át a régi Malom utcát, Popovra hallgat a Fürdő utca, Cuza Vodă a Postaiért és így tovább. Senki sem vitatja azt, hogy a felsorolt művelődéstörténeti személyiségek kaphatnak-e utcanevet, avagy nem. Kapjanak, de ne a hagyományokig kapaszkodó, a történelmi azonosítást is lehetővé tevők helyett. Igen, az azonosítás. Olvashatunk Bolyai Ioán és Devid Francisc utcákról is. Kifordul az ember szájából a szó, különösen, ha arra gondol, hogy Kolozsvár mellett, Tordán januáriusban lészen négyszázötven esztendeje, hogy, éppen Dávid Ferencnek köszönhetően, Európában először kimondták az erdélyi vallástoleranciát. Ebbe a nyelvi türelmesség is belefoglalt?tótt. Vannak bizonyos nevek, amelyeket valamiképp védelem alá kellene fogni. De ki ? Kerülne bele elvi megfogalmazásban a készülő Kisebbségi Chartába ? Mert a többségiek szavait ritkán bántják. (SYLVESTER) HÁROMSZÉK 2