Háromszék, 1993. január (5. évfolyam, 783-802. szám)
1993-01-05 / 783. szám
t.* MAGASLES A kultúra (feneketlen) rongyoszsákja (Az írók és az írók ára) Minden külön értesítés helyett 1992. december 3-án bejelentette megalakulását minden oroszok kommunista (bolsevik) pártja ! Illetőleg újraalakítását?! A kérdés jogos, de a dolgok mai állása szerint megválaszolatlan, ugyanis Borisz Jelcin a tavaly, mint köztudott, egy kétbalkezesen szervezett és csúfosan megbukó puccs utóhatásaként betiltotta nevezett pártot, de a törvényhozók szerint — maguk is e betiltott párt lelkes tagjai „egykoron“ — eljárása úgymond törvénytelen, mert egy elnöknek csak bizonyos „irányító testületeket“ y£h joga betiltani, egy egész pártot nem. Mindenesetre tizenöt hónapos kényszerpihenő és „felkészülés“ után újra itt vannak az orosz kommunisták és irányt szabó programjukban (mindig pocsék stratégák voltak, de kitűnő taktikusok !) — fennen hirdetik örökzöld utópiájukét az eljövendő világok lehető legjobbikáról, a kommunizmusról, ahol megvalósul majd a régen vágyott és szívrepesve várt szociális egyenlőség. Eltévedek. Hol is kellettam erről utoljára harangozni ? Megvan. Honecker mintaállamának talán legvilághíresebb vívmányában, a De la Berlin stúdióban gyártott keletnémet marxizáló indiánfilmek egyikében mondotta egy különben szerb származású, amúgy kackiás-daliás, németül hadovázó indiánfőnök. Egy sziklán állott, szemben a lemenő nappal, és tátott szájú népe elé vetítette ama gyönyörű jövőt, amikor mindenki egyenlő lesz, így találkozott az Indiánmítosz és a „keletnémet kommunista eszme“. Akkoriban azért hazánkban már lefelé ment az írók ára. Megfizetni csupán az ötvenes évek elején fizették jól meg nálunk az írókat, akkor egy novelláért hat-hétszáz lejt is fizetett egy irodalmi lap, és egy néptanítói fizetés ötszáz lej körül mozgott. Igaz, megszabták nekik, miről zengedezzenek, s aki erre nem volt hajlandó, annak befogták pörös száját, és mehetett börtönbe vagy a deltába, nádat vágni... Aztán telt-múlt az idő, elmúltak a deltas nádvágások, nőttek-nődögéltek néptanítói fizetések is és minden egyéb, főként Ceauşescu aranykorszakában az életszínvonal, de a’ novella (vers, kritika, regény, újságcikk etc.) honoráriuma változatlan maradt. És az ma is, lassan egy novella honoráriumából az író egy fél kiló kávét sem vehet, hogy koffeinokkal csigázza fel lanyhuló fantáziáját, amelyet már a kommunista mítosz sem tud energiával feltölteni, megszűnt Honeckferrel és a Sziklás-hegység németül beszélő szerb és keletnémet kommunista Indiánjaival egyetemben. Félő, hogy ilyen körülmények között a romániai novella is megszűnik hamarosan- Mert minek ? A papírárak, a nyomdaköltségek, az újságok ára addig emelkedik, ameddig... felső szint a csillagos ég és a könyveké is, csupán a honorárium marad helyben, mint egy csökönyös középparaszt a kollektivizálás idején. A könyvek őre különben máris eléri a magyarországi könyvekét, míg a minőség s az író működéséért — hogyan is nevezhetnénk a lélek mérnökének kézzel vagy géppel írott dolgozatait munkának?!? — kifizetett összeg a régi. Egykori miniszterelnökünk, a nemzet könyvelője talányosan fejtegette, hogy az állam kivonul e kultúrából, az írók pedig keressenek Mecénásokat, régen is a Mecénások tartották el az írókat, s így született meg szinte az egész világirodalom !... Félő viszont : amíg a hazai író megtalálja a maga mecénásait, felkopije az álló, vagy a kedve megy el a vers- vagy regényírástól. Ez viszont már magánügy, különösen egy eredeti demokráciában ■ . ■ BOGDÁN LÁSZLÓ Perben a prókátor (2.) Nagy Dénest, Szárazajta 192. szám alatti lakost 1991 októberében megverte Bodosi István és felesége, Mária. Mint ilyen esetekben szokás, a sértett fél pert kívánt indítani bántalmazói ellen, s mert a perhez ügyvéd is kell. Nagy Dénes Kozma Lászlóhoz fordult, a 06775-ös nyugtával lefizetett 500 lejt, s megbízottja vállalta, hogy törvényes előírások szerint megindítja azt az eljárást, melynek eredményeképpen Nagy Dénes kárpótlást kap azoktól az emberektől, kik nem átallották testileg súlyosan bántalmazni. A helyzet nem így alakult. Kozma László nem indította meg a pert megbízója nevében, s mert a testi sértésért elégtételt követelő eljárásokban a határidő elég szoros, ügyvédi hanyagság miatt már nem is kerülhet erre sor. Nagy Dénes előtt egyetlen lehetőség áll. Be kell perelnie az ügyvédet, azt a Kozma Lászlót, kinek hanyagsága miatt nem élhetett törvény adta jogaival, s azt a kárpótlást, melyet bántalmazói fizettek volna neki, ha az a bizonyos per megkezdődik és lebonyoló■ dik, az ügyvéd úron kell törvényesen behajtania. Ezt a pert bármikor el lehet indítani, itt a határidő nem záros, de ehhez pénz kell: pontosan 28 000 lej, ennyi a bélyegilleték ma. Szárazajtai levélírónkat többfajta és más-más súlyú sérelem érte. El kellett szenvednie két falustársának a verését, és tudomásul kellett vennie, hogy vannak olyan prókátorok is, kik nem szakmai felkészületlenségből veszítenek el pereket, hanem egyszerű emberi hanyagságból károsítják meg azokat, kik bizalommal fordulnak hozzájuk. Kozma László hasonló természetű ügyfélkezeléséről már szóltunk lapunk hasábjain. Az esetet az ügyvéd úr nem vette tudomásul, nem reagált rá. De hogy az ügyvédi kamara etikai bizottsága sem tesz lépéseket a szakma tisztaságának megvédése érdekében, azon csak csodálkozni tudunk. Mert ez a betyárbecsület nem egyetlen ember nevét kormozza be, hanem úgy általában az igazságszolgáltatásét s különösképpen az ügyvédeket. (SIMO) A kongresszus fele. Kéz kezet fog. (ALBERT LEVENTE felvétele) Biztos jövedelmi forrás a Megtakarított pénzünk megőrzésének különböző módozatai vannak. A legbiztosabbak és legelőnyösebbek azonban a Takarék- és Letétpénztárak (CEC) által nyújtott lehetőségek. Országos szinten e takarékpénztár az egyedüli engedélyezett intézmény, amely szavatoltan megőrzi a lakosság megtakarított pénzét. A Takarék- és Letétpénztár a pénzmegtakarítás változatos és biztos lehetőségeit kínálja, amelyeknek előnyeit meghatározza a letett összegek után járó kamat és annak aránya a betét és kivétel rendszerétől függően. A megtakarítás módozatai közül utóbb a legszélesebb körben igényeltek az egyéves időszakra szóló betétkönyvek. E könyvecskéket legkevesebb 25 000 lej egy évre letett összeg ellenében a takarékpénztárak bármely egysége, kirendeltsége kiadja. A fenti pénzösszeget letevők kérésére a betétkönyvecskék névre szólóan vagy társnévre (purtător) bocsáthatók ki. Az előnyös megtakarítás bizonyítéka, hogy az egy évre letett összeg után évente ötvenszázalékos kamatot fizetnek a takarékpénztárak. A betétkönyv tulajdonosainak joguk van meghatalmazott és örökös személyek megnevezésére is. Takarék- és Letétpénztár! 009.1. JANUÁR 5. 22 millió ember ül a bőröndjén az orosz föderációban, s várja, most már világútlevél birtokában, hogy nekivághasson a nagy ismeretlennek Fehérebb kenyeret, több szabadságot s persze kalandot is óhajtanának a három, negyed százados koncentrációs táborszerű élet után, de a szép, új világ kapui lassan az orrukra csukódtak. Nyugat-Európa már régebben bebiztosította magát, már akkor, mikor rájött, hogy nem tudja kezelni a bolgár, román, albán, szlovák áradatot. A most következő keleti népvándorlás ellen már Lengyelország, Bulgária is megpróbál védekezni. Magyarországon is kidolgoztak egyfajta migrációkezelő válságprogramot. A múlt év utolsó napjaiban a román külügyminisztérium is észbe kapott, s olyan javaslatcsomagot kíván a kormány elé terjeszteni, mely bizonyos mértékig mérsékelni tudja majd az előreláthatóan Romániát is fenyegető beáramlási folyamatot, legalábbis annyira, állítja a minisztérium szóvivője, hogy az ne haladja meg az elviselhetőség határát. S persze, az új alkotmány szellemében meg kívánják előzni a tömeges letelepedést. Tudják, állítja a nyilatkozó diplomata, hogy mégis arra kell törekedniük, hogy az új intézkedések ne akadályozzák a természetes turistaforgalmat, s ne gördítsenek akadályt ez üzleti utazások elé. Megnyílnak hát lassan a volt szocialistának nevezett országok határai, de befogadó vendégszeretetre nemigen, számíthatnak sem az orosz föderáció lakói, sem mi, kik már tudjuk, hogy szegény ember számára a világútlevél mit sem jelent. (s.c.) Érzelem és üzlet, az kettő Testvérek, de... A múlt év végén a sepsiszentgyörgyi központi piacon árulta kocsimotor-olajszűrőjét a kisinyovi Ilie Dascalu. Aki felmutatta vámilletéknyugtáját — melyen a 30 ezer lejre értékelt szűrőért 3 ezer lejes adóösszeg állt —, és neheztelte, hogy bezzeg a testvérek, íme, a testvérek megvámolnak. Szintén 1992 végén érdeklődtük meg a Főúton túli moldvai románoktól, hazafelé menet ők is benzintartály,,pluszt“ fizetnek? Igenlő válaszuk után tudtukmeg, a román kormány felvetette annak esélyét, hogy a tartály-„adó“ ne terhelje a moldáviaiakat. Tehát még mindig terhelik őket. Ami azért meglepő, mert a Moldáviai Köztársaságot minden adminisztratív — újabban érzelmi — eszközzel „közelítik“ Romániához. Adrian Dohotaru román külügyminisztériumi államtitkár nyolc évre becsülte az újabb egyesülési időszakot , ami heves ellenkezést váltott ki Moldávában. S heves ellenkezést váltott ki az is, hogy a román ortodox egyház kiterjesztette hatáskörét a Moszkvához tartozó moldáviai egyházközségre. Meg kell jegyeznünk, hogy a Romániával való egyesülés mellett a lakosság alig 50 százaléka áll. DOMOKOS PÉTER HALLOMSZAK 5