Háromszék, 1993. január (5. évfolyam, 783-802. szám)

1993-01-05 / 783. szám

t.­* MAGASLES A­ kultúra (feneketlen) rongyoszsákja (Az írók és az írók ára) Minden külön értesítés helyett 1992. december 3-án bejelentette megalakulását min­den oroszok kommunista (bolsevik) pártja ! Illetőleg újraalakítását?! A kérdés jogos, de a dolgok mai ál­lása szerint megválaszolatlan, ugyanis Borisz Jelcin a tavaly, mint köztudott, egy kétbalkezesen szervezett és csúfosan megbukó puccs utóhatásaként betiltotta neve­zett pártot, de a törvényhozók szerint — maguk is e betiltott párt lelkes tagjai „egykoron“ — eljárása úgy­mond törvénytelen, mert egy elnöknek csak bizonyos „irányító testületeket“ y£h joga betiltani, egy egész pártot nem. Mindenesetre tizenöt hónapos kényszerpi­henő és „felkészülés“ után újra itt vannak az orosz kommunisták és irányt szabó programjukban (mindig pocsék stratégák volta­k, de kitűnő taktikusok !) — fen­nen hirdetik örökzöld utópiájukét az eljövendő vilá­gok lehető legjobbikáról, a kommunizmusról, ahol meg­valósul majd a régen vágyott és szívrepesve várt szo­ciális egyenlőség. Eltévedek. Hol is kellettam erről utoljára haran­gozni ? Megvan. Honecker mintaállamának talán leg­­világhíresebb vívmányában, a De la Berlin stúdióban gyártott keletnémet marxizáló indiánfilmek egyikében mondotta egy különben szerb származású, amúgy kac­­kiás-daliás, németül hadovázó indiánfőnök. Egy szik­lán állott, szemben a lemenő nappal, és tátott szájú népe elé vetítette ama gyönyörű jövőt, amikor minden­ki egyenlő lesz, így találkozott az Indiánmítosz és a „keletnémet kommunista­ eszme“. Akkoriban azért hazánkban már lefelé ment az írók ára. Megfizetni csupán az ötvenes évek elején fi­zették jól meg nálunk az írókat, akkor egy novelláért hat-hétszáz lejt is fizetett egy irodalmi lap, és egy néptanítói fizetés ötszáz lej körül mozgott. Igaz, meg­szabták nekik, miről zengedezzenek, s aki erre nem volt hajlandó, annak befogták pörös száját, és mehe­tett börtönbe vagy a deltába, nádat vágni... Aztán telt-múlt az idő, elmúltak a deltas nádvágá­sok, nőttek-nődögéltek­­ néptanítói fizetések is és min­den egyéb, főként Ceauşescu aranykorszakában az élet­­színvonal, de a’ novella (vers, kritika, regény, újság­­cikk etc.) honoráriuma változatlan maradt. És az ma is, lassan egy novella honoráriumából az író egy fél kiló kávét sem vehet, hogy koffeinokkal csigázza fel lanyhuló fantáziáját, amelyet már a kom­munista mítosz sem tud energiával feltölteni, megszűnt Honeckferrel és a Sziklás-hegység németül beszélő szerb és keletnémet kommunista Indiánjaival egye­temben. Félő, hogy ilyen körülmények között a romá­niai novella is megszűnik hamarosan- Mert minek ? A papírárak, a nyomdaköltségek, az újságok ára addig emelkedik, ameddig... felső szint a csillagos ég é­s a könyveké is, csupán a honorárium marad helyben, mint egy csökönyös középparaszt a kollekti­vizálás idején. A könyvek őre különben máris eléri a magyarországi könyvekét, míg a minőség s az író mű­ködéséért — hogyan is nevezhetnénk a lélek mérnöké­nek kézzel vagy géppel írott dolgozatait munkának?!? — kifizetett összeg a régi. Egykori miniszterelnökünk, a nemzet könyvelője talányosan fejtegette, hogy az állam kivonul e kultúrából, az írók pedig keressenek Mecénásokat, régen is a Mecénások tartották el az í­­rókat, s így született meg szinte az egész világiroda­lom !... Félő viszont : amíg a hazai író megtalálja a maga mecénásait, felkopije az álló, vagy a kedve megy el a vers- vagy regényírástól. Ez viszont már magánügy,­­ különösen egy eredeti demokráciában ■ . ■ BOGDÁN LÁSZLÓ Perb­en a prókátor (2.) Nagy Dénest, Szárazajta 192. szám alatti lakost 1991 októberében megver­te Bodosi István és felesége, Mária. Mint ilyen esetekben szokás, a sértett fél pert kívánt indítani bántalmazói ellen, s mert a perhez ügyvéd is kell. Nagy Dénes Kozma Lászlóhoz fordult, a 06775-ös nyugtával lefizetett 500 lejt, s megbízottja vállalta, hogy törvényes előírások szerint megindítja azt az el­járást, melynek eredményeképpen Nagy Dénes kárpótlást kap azoktól az emberektől, kik nem átallották testi­leg súlyosan bántalmazni. A helyzet nem így alakult. Kozma László nem indította meg a pert megbízója nevében, s mert a testi sér­tésért elégtételt követelő eljárásokban a határidő elég szoros, ügyvédi ha­nyagság miatt már nem is kerülhet er­re sor. Nagy Dénes előtt egyetlen lehetőség áll. Be kell perelnie az ügyvédet, azt a Kozma Lászlót, kinek hanyagsága miatt nem élhetett törvény adta jogai­val, s azt a kárpótlást, melyet bántal­mazói fizettek volna neki, ha az a bi­zonyos per megkezdődik és lebonyoló­­■ dik, az ügyvéd úron kell törvényesen behajtania. Ezt a pert bármikor el le­het indítani, itt a határidő nem záros, de ehhez pénz kell: pontosan 28 000 lej, ennyi a bélyegilleték ma. Szárazajtai levélírónkat többfajta és más-más súlyú sérelem érte. El kellett szenvednie két falustársának a veré­sét, és tudomásul kellett vennie, hogy vannak olyan prókátorok is, kik nem szakmai felkészületlenségből veszítenek el pereket, hanem egyszerű emberi hanyagságból károsítják meg azokat, kik bizalommal fordulnak hozzájuk. Kozma László hasonló természetű ügyfélkezeléséről már szóltunk lapunk hasábjain. Az esetet az ügyvéd úr nem vette tudomásul, nem reagált rá. De hogy az ügyvédi kamara etikai bizott­sága sem tesz lépéseket a szakma tisz­taságának megvédése érdekében, azon csak csodálkozni tudunk. Mert ez a betyárbecsület nem egyet­len ember nevét kormozza be,­ hanem úgy általában az igazságszol­gáltatásét s különösképpen az ügyvé­deket. (SIMO) A kongresszus fele. Kéz kezet fog. (ALBERT LEVENTE felvétele) Biztos jövedelmi forrás a Megtakarított pénzünk megőrzésének különböző módozatai vannak. A legbiztosabbak és legelőnyösebbek azonban a Takarék- és Letétpénztárak (CEC) által nyújtott lehetőségek. Országos szinten e takarékpénztár az egye­düli engedélyezett intézmény, amely szavatoltan megőrzi a lakosság megta­karított pénzét. A Takarék- és Letétpénztár a pénzmegtakarítás változatos és biztos le­hetőségeit kínálja, amelyeknek előnyeit meghatározza a letett összegek után járó kamat és annak aránya a betét és kivétel rendszerétől függően. A megtakarítás módozatai közül utóbb a legszélesebb körben igényeltek az egyéves időszakra szóló betétkönyvek. E könyvecskéket legkevesebb 25 000 lej egy évre letett összeg ellenében a takarékpénztárak bármely egy­sége, kirendeltsége kiadja. A fenti pénzösszeget letevők kérésére a betétkönyvecskék névre szóló­an vagy társnévre (purtător) bocsáthatók ki. Az előnyös megtakarítás bizonyítéka, hogy az egy évre letett összeg után évente ötvenszázalékos kamatot fizetnek a takarékpénztárak. A betétkönyv tulajdonosainak joguk van meghatalmazott és örökös személyek megnevezésére is. Takarék- és Letétpénztár! 009.1. JANUÁR 5. 22 millió ember ül a bőröndjén az orosz föderációban, s várja, most már világútlevél birtokában, hogy ne­kivághasson a nagy ismeretlennek Fe­hérebb kenyeret, több szabadságot s persze kalandot is óhajtanának a három, negyed százados koncentrációs tábor­szerű élet után, de a szép, új világ ka­pui lassan az orrukra csukódtak. Nyu­­gat-Európa már régebben bebiztosítot­ta magát, már akkor, mikor rájött, hogy nem tudja kezelni a bolgár, ro­mán, albán, szlovák áradatot. A most következő keleti népvándorlás ellen már Lengyelország, Bulgária is meg­­próbál védekezni. Magyarországon is kidolgoztak egyfajta migrációkezelő válságprogramot. A múlt év utolsó napjaiban a román külügyminisztéri­um is észbe kapott, s olyan javaslat­­csomagot kíván a kormány elé terjesz­teni, mely bizonyos mértékig mérsé­kelni tudja majd az előreláthatóan Romániát is fenyegető beáramlási fo­lyamatot, legalábbis annyira, állítja a minisztérium szóvivője, hogy az ne haladja meg az elviselhetőség határát. S persze, az új alkotmány szellemében meg kívánják előzni a tömeges lete­lepedést. Tudják, állítja a nyilatkozó diplomata, hogy mégis arra kell töre­kedniük, hogy az új intézkedések ne a­­kadályozzák a természetes turistafor­galmat, s ne gördítsenek akadályt e­z üzleti utazások elé. Megnyílnak hát lassan a volt szoci­alistának nevezett országok határai, de befogadó vendégszeretetre nemigen, számíthatnak sem az orosz föderáció lakói, sem mi, kik már tudjuk, hogy szegény ember számára a világútlevél mit sem jelent. (s.c.) Érzelem és üzlet, az kettő Testvérek, de... A múlt év végén a sepsiszentgyör­gyi központi piacon árulta kocsimo­­tor-olajszűrőjét a kisinyovi Ilie Das­­calu. Aki felmutatta vámilletéknyug­­táját — melyen a 30 ezer lejre érté­kelt szűrőért 3 ezer lejes adóösszeg állt —, és neheztelte, hogy bezzeg a testvérek, íme, a testvérek megvámol­nak. Szintén 1992 végén érdeklődtük meg a Főúton túli moldvai románok­tól, hazafelé menet ők is benzintartály­­,,pluszt“ fizetnek? Igenlő válaszuk u­­tán tudtuk­­meg, a román kormány felvetette annak esélyét, hogy a tar­­tály-„adó“ ne terhelje a moldáviaia­kat. Tehát még mindig terhelik őket. Ami azért meglepő, mert a Moldáviai Köztársaságot minden adminisztra­tív — újabban érzelmi — eszközzel „közelítik“ Romániához. Adrian Doho­­taru román külügyminisztériumi ál­lamtitkár nyolc évre becsülte az újabb egyesülési időszakot , ami heves el­lenkezést váltott ki Moldává­ban. S heves ellenkezést váltott ki az is, hogy a román ortodox egyház kiterjesztette hatáskörét a Moszkvához tartozó mol­dáviai egyházközségre. Meg kell je­gyeznünk, hogy a Romániával való e­­gyesülés mellett a lakosság alig 50 százaléka áll. DOMOKOS PÉTER HALLOMSZAK 5

Next