Háromszék, 1993. február (5. évfolyam, 803-822. szám)

1993-02-02 / 803. szám

Szent György Kórházalapítvány Minden olyan kezdeményezés, mely egyre szegényedő, romló egészségü­gyünk javára válik, mely akár egyet­len lépéssel is segíti a korszerűsödés­ útján, felkarolandó. Ezért tartjuk fon­tosnak, hogy minél többen tudomást szerezzenek arról, hogy a múlt héten­ Sepsiszentgyörgyön megalakították a SZENT GYÖRGY KÓRHÁZ ALAPÍT­VÁNYT. Elnöke dr. Sándor József, az alelnök dr. Cherester Irma, jogtaná­csosa Szén Mária közjegyző, titkára Koródi Attila mérnök. A kuratórium tagjai: dr. Serben Adrián, dr. Székely Balázs, dr. Bálint István és dr. Pálmai Gyula, valamint az Engedjétek hoz­zám a kisdedeket elnevezésű, dagana­tos betegségekben szenvedő gyermekek kezelésére létrehozott békéscsabai ala­pítvány egy tagja. A ma Megyei Kórház néven ismert gyógykezelési intézet kapuit 1853-ban nyitotta meg, annak bizonyítékaként, hogy már 140 évvel ezelőtt parancsoló társadalmi szükséglet volt az intézmé­nyesített gyógyítás e tájon is. Az épít­kezés költségeit jórészt a vidék lakói­nak önkéntes hozzájárulásából fedez­ték. Nos, a Szent György Kórházalapít­­vány létrehozói azt kívánnák, hogy ezt a közel száznegyven évvel ezelőtti szellemet élesszék fel, pezsdítsék meg, s lehetőséget teremtsenek e táj lakói­nak, magánembereknek, intézmények­nek, vállalkozóknak, hogy szerény vagy tetemesebb összegekkel hozzájá­rulhassanak egészségügyünk, kórhá­zunk korszerűsítéséhez, a jobb beteg­­ellátás anyagi feltételeinek megterem­téséhez, a hatékonyabb egészségügyi neveléshez, a betegségmegelőzéshez, az orvosi továbbképzéshez, a környék természetes gyógytényezői­­nek jobb kihasználásához stb. Az alapítvány anyagi magvát az alapító tagok, pártoló magánszemélyek és­­cégek, valamint hazai és külföldi segélyek hasznosításából kívánják meg­teremteni. Ehhez, akár 140 évvel ezelőtt, ös­­­szefogásra, önzetlen háromszékiekre lenne szükség. Hisszük, hogy számo­san vannak ma is ilyenek. (SZ­MD) CURZIO MALAPARTE KA­POTT (?­) A IAŞI-I PATKÁNYOK Szomorú ez az ember, azt, hogy „csak jöjjön”, azt úgy mondja, mintha tudná, hogy soha többé nem lát­juk egymást. A levegő valóban csupa sötét fenyegetés, és a nép nyugtalan. Egyre-másra beköszön valaki a boltba, hogy „jó napot, domnule Kane’’, és Kane csak rázza a fejét, minden ez, csak nem jó nap, aztán róni néz és sóhajt. Ez az ostoba război, ez az ostoba há­ború. Belegyömöszölöm a zsebeimbe az élelemcsoma­gokat, hónom alá veszem a teás zacskót, letörök egy darab kenyeret, és rágni kezdem. — La revedere, domnule Kane. — La revedere, domnule căpitan. Mosolyogva szorítunk kezet. Kane, akár valami veszélyt szimatoló vad, félénken és bizonytalanul pislog. Már éppen indulnék, mikor kocsi áll meg az üzlet előtt. Kane az ajtóhoz siet, és földig hajol. — Jó napot, doamnă Prințesă — köszörű A kocsi errefelé még használatban levő, régimódi, fekete, ünnepies úri alkalmatosság, nyitott landauer­­fajta, amelynek leeresztett tetejét széles bőrszíjak tartják. Belsejét szürke szövet borítja, küllői pirosra vannak festve. A kocsi előtt két pompás, fehér, szosz­­szú sörényű moldvai ló, farok izzadtságtól fényes. A magas, széles ülésen fiatalnak immár nem nevezhető hölgy, akinek hiába fedi arcbőrét vastag púderréteg, hervadtságát ez sem takarja el: tetőtől talpig kékbe öltözötten, mereven ül, jobbjában csipkés szélű piros selyem napernyő. Széles firenzei szalmakalapjának karimája könnyed árnycsíkot von redőzött homloká­ra. Gőgöt szeme kissé fátyolos, s a rövidlátás e fátyla valami pontosan meg nem fogalmazható ködösséget kever szeme gőgjébe. Arca mozdulatlan, tekintete a mélykék selyem színében játszó eget kutatja, ame­lyen itt-ott fehér felhők libegnek — akár önnön tü­körképük egy tó vizén. Sturdza hercegnő, a híres moldvai család tagja. Mellette, gőgösen s a világról tudomást sem véve, Sturdza herceg, egy még fiatal, magas, keszeg, pirospozsgás ember, tetőtől talpig fe­hérben, csupán nyúlszőr kalapja szürke, karimája alatt, homlokán, vékony árnyék. Magas keménygal­lérján szürke nyakkendő, a kezén szürke skót gyap­júfonalból kötött kesztyű, lábán gombolt csizma. — Jó napot, doamnă Prințesă — köszönti földig hajolva Kane. Látom, hogy zúdul a vér a nyakszirtjébe, hogyan dagasztja ki halántékán az ereket. A hercegnő nem viszonozza a köszöntést, apró halcsont pálcikákkal megtűzdelt csipkegallérjában szorongó nyakát sem mozdítja, csupán szárazon, parancsolóan rendelkezik. — Adja át a teámat Grigorénak. Grigore, a kocsis, a bakon ül, kissé színehagyott, nehéz zöld selyemkaftánja piros csizmájának sarkát verdesi. Fején piros meg zöld hímzéssel díszített, sárga szaténból való apró tatár tübetejka. Ő maga hájas, petyhüdt, sápatag. A szkopcok ortodox szektá­jához tartozik, a herészekéhez, akiknek Iaşi a szent városu­k. A szkopcok korán nősülnek, s az első fiú­gyermek után kiheréltetik magukat. Kane meghajol az eunuch előtt, valamit dadog, majd besiet a boltba, s néhány perc múltán már ismét ott áll a küszöbön, megint földig hajol, és reszkető hangon így szól: — Bocsánat, doamnă Prințesă, de már nincs semmim, egyetlen szál teafám se maradt... — Ide a teámat, gyorsan — mondja gorombán Sturdza hercegnő. — Bocsánat, doamnă Prințesă ... A hercegnő lassan feléje fordítja a fejét, szeme se rebben, úgy nézi a férfit, majd ernyedten így szól: — Miféle históriák ezek? Grigore! Az eunuch Kane felé fordul, felemeli az ostorát, azt a hosszú, bíborbojtos, pirosra, kékre, zöldre fes­tett, faragott nyelű moldvai ostort, szemtelenül meg­lebegteti Kane válla felett, megcsiklandozza vele a nyakát. — Bocsánat, doamnă Prințesă... — hajtja le homlokát Kané. — Grigore! — sziszegi fojtottan a hercegnő. S ekkor, mialatt az eunuch lassan emeli az ostort, nyújtja a karját, mintha zászlórudat szorítana mar­kában, s szinte feláll, hogy nagyobb ütést mérhessen a boltosra. Kané felém fordul, kinyújtja a kezét, reszkető ujjakkal megérinti a teás zacskót, amit a hónom alatt szorongatok ,­ halkan, sápadtan, verej­tékezve, könyörögve így szól: — Ne haragudjon, domnule căpitan... (folytatjuk) 1993. FEBRUÁR 2. // ECármentO IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIlllllllllllllllllll Kutyának is van agyara Messzire kóboroltam, mint a kutya, és amikor hazaérkeztem, egy lapkivá­gást és egy levelet tettek elibém. A cikkből idézek: Az elmúlt évben Buka­restben körülbelül 27 millióba kerültek a veszettség elleni oltások A város­szerte kóborló kutyák rengeteg embert marnak meg. Előfordult olyan eset, hogy a megharapott kisfiút idejében beoltották, megúszta a «­találkozást«, de édesanyja, aki az elszakított nadrágot megvarrta és a cérnát fogával szakítot­ta el, megbetegedett. Mint ismeretes, a veszettség még nem gyógyítható, csak megelőzhető, halálos kimenetelű betegség. — Ez nem mindig van így, mor­fondírozok magamban, miután a tusnádi Lőrincz Mózes szerkesztőségünknek címzett levelét elolvasom, aki engem a Kutyapecérek cím alatt közölt jegyze­temért sem úrnak, sem embernek nem nevez, mert a kóbor kutyákkal kapcso­latos töprengéseimre azt ugatja vissza, hogy aki ennyire a!-» tud süllyedni az alázatba és piszokba, az nem ember. Nem kezdek én m­­ost mentegetőzni, elnézést kérni a normális kutyatartóktól, hisz írásom világos: a kóbor kutyák ellen szólok, javallok ezt-azt, s horribile dictu, magam is szeretem a kutyá­­kat. Levélírónk viszont erre rá sem ránt, a témától úgy elfut, mint a kutya az égzen­géstől, és újabb bokros jelzőcsokrokkal tisztel meg, mint kutya a szegeletkövet. Írásomat „a gyalázat utolsó fokának“ nevezi, feltételezi, „vala­melyik büdös cigány környékezett meg, hogy juttassam pecéri tisztségbe“, piszkosabbnak képzel Hitlernél, mert ő csak a gázkamrákba küldte a zsidó­kat, még „WC Tudornál is aljasabbnak“ tart, mert „a romákat ő először fogdába tenné, és azután adnak nekik egy életet élő golyót“. Aztán kioktat kutyatanból két oldalon, s végén újra nekem jön, mint kutya a mosatlannak mondván hogy ......jobb lett volna, ha a helyet a gyalázatos cik helyet el­vesz egy’vedret és elhelyezi a biok lakása előtt és ráírja: A fölös­eges étel­­maradékot ide dobd a kőbőr kutyák részére.“ Az eredeti helyesírás szerint _ a kutya harapott volna ki az irkából egyet-kett­e t? —. szóval „maradok igazi gyűlöletei személye iránt"-szaru szavak odongenek a befejező részben is, mint a kutya hogyismondják jóban a savó. " " Mit mondjak? Kutya kutyával s guba gubával, s viszonzásként azt sem kívánom hogy legyen sok kóbor kutyához szerencséje. SYLVESTER LAJOS POLITIK­AI-IDEOLÓGI­AI NEVELÉS A KÉPERNYŐN Az új tévéigaz­­gató fejtágítói Szombat estétől az új tévéigazgató, Paul Everac író véget nem érő okítga­­tási sorozatba kezdett. „Testvérek, szerezzük vissza méltóságunkat ! Nagy szükség van most erre.­“ — szólt Eve­rac úr szózata a több mint kétezer éves történelmű, történelmi küldetési — tévénéző — néphez. „Addig, amed­dig méltóságunkat nem nyerjük visz­­sza, a társadalom alja népeként kezel­nek minket!" — lobogtatta meg előt­tünk Everac úr a jelen és jövő rémké­pét. Történik mindez 1993 januárjában. Akkor, amikor Adrian Păunescu ud­vari költő, Nicolae Ceauşescu légy­­kergetője Romániát képviseli az Euró­pa Parlamentben, amikor az ország valutakészlete — Nicolae Văcăroiu miniszterelnök mondattal — nulla, amikor a Demokratikus Nemzeti Meg­­mentési Front — Ion Iliescu elnök udvari pártjai — épp a Románia Mare Pártnak adja át nagyvonalúan egyik, az Európa Parlament ülésein részt ve­vő román küldöttség helyét. Történik mindez, amikor az orszá­gos legkisebb fizetés, bruttóban, még mindig 12 920 lej. Amikor hamarosan egymillió munkanélkülivel kell szem­benéznie a kormánynak. (ZAGOM) ÖT HÓNAP UTÁN a genfi béketárgyalás, amely a bosznia-hercegovinai helyzetet volt hivatott békés úton rendezni, ku­darcot vallott. A békekonferencia társelnökei, annak következtében, hogy a három érdekelt fél közül kettő nem írta alá a kidolgozott tervet, az ügyet az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsának ajánlotta fel megol­dás végett A bosnyák hadierő pa­rancsnoka kijelentette: nincs sem­mi lehetőség arra, hogy tárgyalá­­­sok útján megállítható legyen a háború. Mi a szabadságért és­­ a békéért harcolunk. Célunk et­ felszabadított Bosznia-Hercegovina. Mindezek ellenére Owen társel­nök kijelentette, hogy meggyőződé­se szerint a konfliktus globális megoldása a közeljövőben v­a­­ uió. MEMORANDUMOT KOZ­­ a kisinyovi parlament újsága, a Sfatul ţării, amelyben 24 oldalon több mint ötven népfrontos, keresz­ténydemokrata és demokrata kép­viselő állítja, hogy egyre nyilván­valóbbá válik Mircea Snegur elnök inkompetenciája. Az elnök válasza annak franciaországi látogatása miatt várat magára. Ma ül össze a Moldáv Köztársaság parlamentje, hogy a politikai belviszályra meg­oldást találjon. ANTALL JÓZSEF egy angol lapnak adott interjújá­ban felhívta a Nyugat figyelmét, hogy elhanyagolja Európa központi és keleti országait, pedig nem csak morális értelemben, de saját érde­keiket szem előtt tartva is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni e góc­pontra. A magyar­­miniszterelnök szerint nem véletlen, hogy mind a két világháború Európa ezen részén robbant ki, és épp ezt a térséget hanyagolják el a világ és Európa hatalmi tényezői. szomália fővárosában tárgyalóasztal mellé ültek a szem­ben álló csapatok vezetői. A több­­tucatnyi Szomáliai kiskirály közül a két legnagyobb ült a zöldasztal­hoz. Az amerikai erők arra jöttek rá, hogy ha nem sikerül kibékíteni a hadurakat, akkor a milliiókat sújtó élínségnek soha nem­ lesz vége. Az ENSZ diplomatái arra szólították fel a vezetőket, hogy legalább kös­senek tűzszünetet, és adják le fegy­vereiket. Megfigyelők szerint, erre alig van esély, hiszen a vezetők ha­talma alól kicsúszott öt-tíz fős cso­portok nem érdekeltek a békében, és addig fosztogatják az éhezőket, amíg valaki le nem lövi őket. APRÓPÉNZGONDOK CSEHORSZÁGBAN A pénzbeváltás zavart okozott Csehországban. A héten bekövet­kező folyamat előzményeként, mi­vel az aprópénzt (a fémpénzt, a tízes, húszas és ötvenes bankjegye­ket) egyelőre nem váltják be Prága üzleteiben, postahivatalaiban, már tegnap nem volt apró címlet. A cseh parlament ma fogadja el a szétvá­lásról szóló törvényt, amelynek értelmében minden felnőtt és tar­tósan Csehországban élő személy, egyszerre négyezer koronát válthat át régiről újra, s ezt a személyi i­­gazolványban is feltüntetik. A be­váltás csütörtökön kezdődik és va­sárnapig még együtt lesz érvényes az új felülbélyegzett és a régi jelö­letlen pénz. Külföldiek számára szintén vasárnapig váltható be a régi csehszlovák korona. UAliüMSZ£K 3

Next