Háromszék, 1993. február (5. évfolyam, 803-822. szám)
1993-02-02 / 803. szám
Szent György Kórházalapítvány Minden olyan kezdeményezés, mely egyre szegényedő, romló egészségügyünk javára válik, mely akár egyetlen lépéssel is segíti a korszerűsödés útján, felkarolandó. Ezért tartjuk fontosnak, hogy minél többen tudomást szerezzenek arról, hogy a múlt héten Sepsiszentgyörgyön megalakították a SZENT GYÖRGY KÓRHÁZ ALAPÍTVÁNYT. Elnöke dr. Sándor József, az alelnök dr. Cherester Irma, jogtanácsosa Szén Mária közjegyző, titkára Koródi Attila mérnök. A kuratórium tagjai: dr. Serben Adrián, dr. Székely Balázs, dr. Bálint István és dr. Pálmai Gyula, valamint az Engedjétek hozzám a kisdedeket elnevezésű, daganatos betegségekben szenvedő gyermekek kezelésére létrehozott békéscsabai alapítvány egy tagja. A ma Megyei Kórház néven ismert gyógykezelési intézet kapuit 1853-ban nyitotta meg, annak bizonyítékaként, hogy már 140 évvel ezelőtt parancsoló társadalmi szükséglet volt az intézményesített gyógyítás e tájon is. Az építkezés költségeit jórészt a vidék lakóinak önkéntes hozzájárulásából fedezték. Nos, a Szent György Kórházalapítvány létrehozói azt kívánnák, hogy ezt a közel száznegyven évvel ezelőtti szellemet élesszék fel, pezsdítsék meg, s lehetőséget teremtsenek e táj lakóinak, magánembereknek, intézményeknek, vállalkozóknak, hogy szerény vagy tetemesebb összegekkel hozzájárulhassanak egészségügyünk, kórházunk korszerűsítéséhez, a jobb betegellátás anyagi feltételeinek megteremtéséhez, a hatékonyabb egészségügyi neveléshez, a betegségmegelőzéshez, az orvosi továbbképzéshez, a környék természetes gyógytényezőinek jobb kihasználásához stb. Az alapítvány anyagi magvát az alapító tagok, pártoló magánszemélyek éscégek, valamint hazai és külföldi segélyek hasznosításából kívánják megteremteni. Ehhez, akár 140 évvel ezelőtt, összefogásra, önzetlen háromszékiekre lenne szükség. Hisszük, hogy számosan vannak ma is ilyenek. (SZMD) CURZIO MALAPARTE KAPOTT (?) A IAŞI-I PATKÁNYOK Szomorú ez az ember, azt, hogy „csak jöjjön”, azt úgy mondja, mintha tudná, hogy soha többé nem látjuk egymást. A levegő valóban csupa sötét fenyegetés, és a nép nyugtalan. Egyre-másra beköszön valaki a boltba, hogy „jó napot, domnule Kane’’, és Kane csak rázza a fejét, minden ez, csak nem jó nap, aztán róni néz és sóhajt. Ez az ostoba război, ez az ostoba háború. Belegyömöszölöm a zsebeimbe az élelemcsomagokat, hónom alá veszem a teás zacskót, letörök egy darab kenyeret, és rágni kezdem. — La revedere, domnule Kane. — La revedere, domnule căpitan. Mosolyogva szorítunk kezet. Kane, akár valami veszélyt szimatoló vad, félénken és bizonytalanul pislog. Már éppen indulnék, mikor kocsi áll meg az üzlet előtt. Kane az ajtóhoz siet, és földig hajol. — Jó napot, doamnă Prințesă — köszörű A kocsi errefelé még használatban levő, régimódi, fekete, ünnepies úri alkalmatosság, nyitott landauerfajta, amelynek leeresztett tetejét széles bőrszíjak tartják. Belsejét szürke szövet borítja, küllői pirosra vannak festve. A kocsi előtt két pompás, fehér, szoszszú sörényű moldvai ló, farok izzadtságtól fényes. A magas, széles ülésen fiatalnak immár nem nevezhető hölgy, akinek hiába fedi arcbőrét vastag púderréteg, hervadtságát ez sem takarja el: tetőtől talpig kékbe öltözötten, mereven ül, jobbjában csipkés szélű piros selyem napernyő. Széles firenzei szalmakalapjának karimája könnyed árnycsíkot von redőzött homlokára. Gőgöt szeme kissé fátyolos, s a rövidlátás e fátyla valami pontosan meg nem fogalmazható ködösséget kever szeme gőgjébe. Arca mozdulatlan, tekintete a mélykék selyem színében játszó eget kutatja, amelyen itt-ott fehér felhők libegnek — akár önnön tükörképük egy tó vizén. Sturdza hercegnő, a híres moldvai család tagja. Mellette, gőgösen s a világról tudomást sem véve, Sturdza herceg, egy még fiatal, magas, keszeg, pirospozsgás ember, tetőtől talpig fehérben, csupán nyúlszőr kalapja szürke, karimája alatt, homlokán, vékony árnyék. Magas keménygallérján szürke nyakkendő, a kezén szürke skót gyapjúfonalból kötött kesztyű, lábán gombolt csizma. — Jó napot, doamnă Prințesă — köszönti földig hajolva Kane. Látom, hogy zúdul a vér a nyakszirtjébe, hogyan dagasztja ki halántékán az ereket. A hercegnő nem viszonozza a köszöntést, apró halcsont pálcikákkal megtűzdelt csipkegallérjában szorongó nyakát sem mozdítja, csupán szárazon, parancsolóan rendelkezik. — Adja át a teámat Grigorénak. Grigore, a kocsis, a bakon ül, kissé színehagyott, nehéz zöld selyemkaftánja piros csizmájának sarkát verdesi. Fején piros meg zöld hímzéssel díszített, sárga szaténból való apró tatár tübetejka. Ő maga hájas, petyhüdt, sápatag. A szkopcok ortodox szektájához tartozik, a herészekéhez, akiknek Iaşi a szent városuk. A szkopcok korán nősülnek, s az első fiúgyermek után kiheréltetik magukat. Kane meghajol az eunuch előtt, valamit dadog, majd besiet a boltba, s néhány perc múltán már ismét ott áll a küszöbön, megint földig hajol, és reszkető hangon így szól: — Bocsánat, doamnă Prințesă, de már nincs semmim, egyetlen szál teafám se maradt... — Ide a teámat, gyorsan — mondja gorombán Sturdza hercegnő. — Bocsánat, doamnă Prințesă ... A hercegnő lassan feléje fordítja a fejét, szeme se rebben, úgy nézi a férfit, majd ernyedten így szól: — Miféle históriák ezek? Grigore! Az eunuch Kane felé fordul, felemeli az ostorát, azt a hosszú, bíborbojtos, pirosra, kékre, zöldre festett, faragott nyelű moldvai ostort, szemtelenül meglebegteti Kane válla felett, megcsiklandozza vele a nyakát. — Bocsánat, doamnă Prințesă... — hajtja le homlokát Kané. — Grigore! — sziszegi fojtottan a hercegnő. S ekkor, mialatt az eunuch lassan emeli az ostort, nyújtja a karját, mintha zászlórudat szorítana markában, s szinte feláll, hogy nagyobb ütést mérhessen a boltosra. Kané felém fordul, kinyújtja a kezét, reszkető ujjakkal megérinti a teás zacskót, amit a hónom alatt szorongatok , halkan, sápadtan, verejtékezve, könyörögve így szól: — Ne haragudjon, domnule căpitan... (folytatjuk) 1993. FEBRUÁR 2. // ECármentO IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIlllllllllllllllllll Kutyának is van agyara Messzire kóboroltam, mint a kutya, és amikor hazaérkeztem, egy lapkivágást és egy levelet tettek elibém. A cikkből idézek: Az elmúlt évben Bukarestben körülbelül 27 millióba kerültek a veszettség elleni oltások A városszerte kóborló kutyák rengeteg embert marnak meg. Előfordult olyan eset, hogy a megharapott kisfiút idejében beoltották, megúszta a «találkozást«, de édesanyja, aki az elszakított nadrágot megvarrta és a cérnát fogával szakította el, megbetegedett. Mint ismeretes, a veszettség még nem gyógyítható, csak megelőzhető, halálos kimenetelű betegség. — Ez nem mindig van így, morfondírozok magamban, miután a tusnádi Lőrincz Mózes szerkesztőségünknek címzett levelét elolvasom, aki engem a Kutyapecérek cím alatt közölt jegyzetemért sem úrnak, sem embernek nem nevez, mert a kóbor kutyákkal kapcsolatos töprengéseimre azt ugatja vissza, hogy aki ennyire a!-» tud süllyedni az alázatba és piszokba, az nem ember. Nem kezdek én most mentegetőzni, elnézést kérni a normális kutyatartóktól, hisz írásom világos: a kóbor kutyák ellen szólok, javallok ezt-azt, s horribile dictu, magam is szeretem a kutyákat. Levélírónk viszont erre rá sem ránt, a témától úgy elfut, mint a kutya az égzengéstől, és újabb bokros jelzőcsokrokkal tisztel meg, mint kutya a szegeletkövet. Írásomat „a gyalázat utolsó fokának“ nevezi, feltételezi, „valamelyik büdös cigány környékezett meg, hogy juttassam pecéri tisztségbe“, piszkosabbnak képzel Hitlernél, mert ő csak a gázkamrákba küldte a zsidókat, még „WC Tudornál is aljasabbnak“ tart, mert „a romákat ő először fogdába tenné, és azután adnak nekik egy életet élő golyót“. Aztán kioktat kutyatanból két oldalon, s végén újra nekem jön, mint kutya a mosatlannak mondván hogy ......jobb lett volna, ha a helyet a gyalázatos cik helyet elvesz egy’vedret és elhelyezi a biok lakása előtt és ráírja: A fölöseges ételmaradékot ide dobd a kőbőr kutyák részére.“ Az eredeti helyesírás szerint _ a kutya harapott volna ki az irkából egyet-kette t? —. szóval „maradok igazi gyűlöletei személye iránt"-szaru szavak odongenek a befejező részben is, mint a kutya hogyismondják jóban a savó. " " Mit mondjak? Kutya kutyával s guba gubával, s viszonzásként azt sem kívánom hogy legyen sok kóbor kutyához szerencséje. SYLVESTER LAJOS POLITIKAI-IDEOLÓGIAI NEVELÉS A KÉPERNYŐN Az új tévéigazgató fejtágítói Szombat estétől az új tévéigazgató, Paul Everac író véget nem érő okítgatási sorozatba kezdett. „Testvérek, szerezzük vissza méltóságunkat ! Nagy szükség van most erre.“ — szólt Everac úr szózata a több mint kétezer éves történelmű, történelmi küldetési — tévénéző — néphez. „Addig, ameddig méltóságunkat nem nyerjük viszsza, a társadalom alja népeként kezelnek minket!" — lobogtatta meg előttünk Everac úr a jelen és jövő rémképét. Történik mindez 1993 januárjában. Akkor, amikor Adrian Păunescu udvari költő, Nicolae Ceauşescu légykergetője Romániát képviseli az Európa Parlamentben, amikor az ország valutakészlete — Nicolae Văcăroiu miniszterelnök mondattal — nulla, amikor a Demokratikus Nemzeti Megmentési Front — Ion Iliescu elnök udvari pártjai — épp a Románia Mare Pártnak adja át nagyvonalúan egyik, az Európa Parlament ülésein részt vevő román küldöttség helyét. Történik mindez, amikor az országos legkisebb fizetés, bruttóban, még mindig 12 920 lej. Amikor hamarosan egymillió munkanélkülivel kell szembenéznie a kormánynak. (ZAGOM) ÖT HÓNAP UTÁN a genfi béketárgyalás, amely a bosznia-hercegovinai helyzetet volt hivatott békés úton rendezni, kudarcot vallott. A békekonferencia társelnökei, annak következtében, hogy a három érdekelt fél közül kettő nem írta alá a kidolgozott tervet, az ügyet az ENSZ Biztonsági Tanácsának ajánlotta fel megoldás végett A bosnyák hadierő parancsnoka kijelentette: nincs semmi lehetőség arra, hogy tárgyalások útján megállítható legyen a háború. Mi a szabadságért és a békéért harcolunk. Célunk et felszabadított Bosznia-Hercegovina. Mindezek ellenére Owen társelnök kijelentette, hogy meggyőződése szerint a konfliktus globális megoldása a közeljövőben va uió. MEMORANDUMOT KOZ a kisinyovi parlament újsága, a Sfatul ţării, amelyben 24 oldalon több mint ötven népfrontos, kereszténydemokrata és demokrata képviselő állítja, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik Mircea Snegur elnök inkompetenciája. Az elnök válasza annak franciaországi látogatása miatt várat magára. Ma ül össze a Moldáv Köztársaság parlamentje, hogy a politikai belviszályra megoldást találjon. ANTALL JÓZSEF egy angol lapnak adott interjújában felhívta a Nyugat figyelmét, hogy elhanyagolja Európa központi és keleti országait, pedig nem csak morális értelemben, de saját érdekeiket szem előtt tartva is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni e gócpontra. A magyarminiszterelnök szerint nem véletlen, hogy mind a két világháború Európa ezen részén robbant ki, és épp ezt a térséget hanyagolják el a világ és Európa hatalmi tényezői. szomália fővárosában tárgyalóasztal mellé ültek a szemben álló csapatok vezetői. A többtucatnyi Szomáliai kiskirály közül a két legnagyobb ült a zöldasztalhoz. Az amerikai erők arra jöttek rá, hogy ha nem sikerül kibékíteni a hadurakat, akkor a milliiókat sújtó élínségnek soha nem lesz vége. Az ENSZ diplomatái arra szólították fel a vezetőket, hogy legalább kössenek tűzszünetet, és adják le fegyvereiket. Megfigyelők szerint, erre alig van esély, hiszen a vezetők hatalma alól kicsúszott öt-tíz fős csoportok nem érdekeltek a békében, és addig fosztogatják az éhezőket, amíg valaki le nem lövi őket. APRÓPÉNZGONDOK CSEHORSZÁGBAN A pénzbeváltás zavart okozott Csehországban. A héten bekövetkező folyamat előzményeként, mivel az aprópénzt (a fémpénzt, a tízes, húszas és ötvenes bankjegyeket) egyelőre nem váltják be Prága üzleteiben, postahivatalaiban, már tegnap nem volt apró címlet. A cseh parlament ma fogadja el a szétválásról szóló törvényt, amelynek értelmében minden felnőtt és tartósan Csehországban élő személy, egyszerre négyezer koronát válthat át régiről újra, s ezt a személyi igazolványban is feltüntetik. A beváltás csütörtökön kezdődik és vasárnapig még együtt lesz érvényes az új felülbélyegzett és a régi jelöletlen pénz. Külföldiek számára szintén vasárnapig váltható be a régi csehszlovák korona. UAliüMSZ£K 3