Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)

1993-03-02 / 823. szám

BOTRÁNY A FORRADALMI HARCOSOK VEZETŐSÉGÉNÉL Akár a saját birtokukon Szombaton 347 személy, küldött, képviselő jelenlétében tartották meg a decemberi forradalmi harcosok ér­dekvédelmi szervezeteinek országos tanácskozását. A fő napirendi pont: az immár — 1990 óta — negyedik or­szágos vezetőség viselt dolgainak is­mertetése, és egy ideiglenes ügyintéző bizottság megválasztása. A sajtó, a rádió és a televízió munkatársai előtt zárva maradt a gyűlésterem ajtaja. Niţu Smarandache, a Kovászna me­gyei szervezet elnöke részt vett a rendkívüli tanácskozáson, és — szer­vezete nevében — a következőket mondotta: „Én nem a Hargita—Ko­vászna Jelentést mutatom be, hanem a Kovászna és a Hargita megyei ha­lottakat képviselem, kérem, értsék meg, eddig a bizottságbeli honatyák velünk kapcsolatban mindig csak a Hargita—Kovászna Jelentést idézték fel. Szeretném, ha minden megyében lenne egy Fodor Ferenchez hasonló prefektus, aki helyi szinten szinte 100 százalékban oldotta meg bajain­kat.“ De nézzük az ANREM, a decemberi áldozatok országos szervezetének ve­­zetőségét, illetve annak viselt dolgait. Barbu J­an jogász, elnök a kezelésre szoruló sebesültek számára biztosított 60 helyből 30-at tartott fenn roko­nai, barátai számára, akik külföldön élveztek ingyenes egészségügyi ápo­lást; a forradalom halottainak gyer­mekeit külföldi táborokba küldték, ám a 80 helyből 40-et Barbu tartott fenn baráti körének; az elnök saját céljaira használta fel a szervezet ko­csiját; Barbu J­an 6 évig a Securita­te keretén belül dolgozott; az elnök saját kénye-kedve szerint rendelke­zett a külföldről érkezett segélyekkel — élelmiszerrel, ruhaneművel —, és e­­zekből bőven juttatott ismerőseinek. Barbu két helyről kapott fizetést, 140 ezer lej havi jövedelmet az orszá­gos érdekvédelmi szövetségtől, az ANREM-től, és egy másik fizetést egy medgidiai vállalattól, ahol jogtaná­csosként dolgozott be; az elnök a segélyként kapott valutáról nem ké­szített bevételezést, azt a saját céljai­ra használta fel; az elnök feb­ruár 20-án nyomtalanul eltűnt, és magával vitte az ANREM pecsételő­jét és irattárát; kiderült az is, hogy Barbu Joan törvénytelenül jutott hoz­zá a forradalmi harcosi sebesülését, tevékenységét igazoló okleveléhez, hiszen az 1989. decemberi események idején nem sebesült meg. DOMOKOS PÉTER (folytatjuk) A turisztika privatizál? (2.) Az egységek aktívaeladásos ma­gánkézbe juttatásában — mint láttuk — Háromszéken a turisztika kullog. Két ajánlattal készült el 1992 végéig. Abból csak egyet sikerült értékesíte­nie — s azt is csak a kezdőáron... Hogy miért nem többet? Hogy a tár­saság miért tartogatja továbbra is az állam kezében a turisztikai egysége­ket , annak számos és alig kifürkész­hető oka is van. Rusu Cornel, a pri­vatizációs ügynökség területi igaz­gatója úgy véli: a sikertelenség nem a­ turisztikai társaság vezetősége kez­deményezőkészségének a hiányával, idegenkedésével, érdektelenségével magyarázható, hanem azzal, hogy a kereskedelmi, termelő- és más kisebb szolgáltatóegységekhez képest a tu­risztika terén halmozott akadályokba ütközik a privatizáció, nehezebben tisztázható a területek jogi helyzete, az aktívak legtöbbjének az értéke messze­ meghaladja a vásárlóképessé­get... Természetesen, mindezt elfo­gadhatjuk érvként. De ezzel együtt aligha érthető, hogy a társaság igaz­gatója miért a már általa bérbe a­­dott Kárpátok Szálló iránt érdeklő­dő honvédelmi minisztériumi küldöt­tet kísérgeti például, és miért nem a magánkézbe vételt akadályozó szöve­vény kibogozásán fáradozik? A Kár­pátok Szálló csak a háromszékieknek lenne túl magas, túl rizikós, túl komplikált, túl drága — a hadsereg­nek nem? Hogy a kereskedelem, a mezőgaz­daság mellett­ éppen a turisztika len­ne az az „iparág", ahol a leghama­rabb és a legkönnyebben megvalósít­ható a privatizálás; nem mi találjuk ki. Ezt a szakértők hangoztatják úton­­útfélen — Romániában is. Ám min­denfajta deklarációnak homlokegye­nest ellentmond a háromszéki gya­korlat. Statisztikai adatok szerint a szál­láshelyek száma az 1989-es 63-ról­­a- INCZE IBOLYA (folytatása a 3. oldalon) ------------------ Máról holnapra --------­Milyen vagy, Európa? Természetesen Európa nem olyan, amilyennek messziről mutogatják fényeit, több, de kevesebb is. Ter­mészetesen Európa létezik mint kontinens, kultúra, társadalomfejlődési modell, politikai rendszer. Ezt senki sem tagadhatja. Az is bizonyos, amit a korszerű történetírás is kimutat, hogy nem egységes, gazdasá­gi-társadalmi fejlődése régiókra osztható, így megkü­lönböztetjük a nyugati, közép-európai, keleti és Bal­kán régiókat, amelyeknek története ha hasonlatos volt is, de nem volt azonos. Ez a kőbe (épületbe, városképbe stb.) fagyott történelemben is látható, elég Budapest, Bécs, Prága után Belgrádban, Bukarestben, Szófiában sétálni és találkozni emberekkel. A társadalmi fejlődés legtisztábban Nyugaton alakult. Kelet és Balkán nem tudott lépést tartani, erősebbnek bizonyultak a vissza­húzó erők és azok a hagyományok, amelyek nemcsak a szabadságintézményeket, hanem az azokhoz való ra­gaszkodás érzetét is elmeszesítették. Ezek nyilvánvaló igazságok, a tények mégis óva­tosságra intenek. Nyugatot sem lehet a tökéletes harmó­nia honának tekinteni. Erre éppen a nemzetiségi kér­dés megoldatlansága figyelmeztet. A franciák szeret­nek a szabadság bajnokaiként tetszelegni, de amikor a korzikaiak ügye kerül szóba, elkezdenek dadogni és tiltakozni. Húzódoznak az olyan szerződések (jórészt csak ajánlatok) aláírásától, amelyek a kisebbségek jo­gaira, nyelvhasználatára vonatkoznak, akárcsak az an­golok, akiknek gondot okoz az ír mozgalom mellett a skótok, walesiek öntudatosodása is. Egyébként a mostani áldatlan kelet-európai helyzetet ők rendezték ilyenné, a többek között fiktív nemzeteknek (csehszlovák, jugo­szláv) olyan nemzetállamokat csináltak, amelyek egy fél évszázad alatt kétszer bomlottak részeikre. Senki sem kérdezte meg a magyar kisebbségeket, hogy mit akar­nak? Erre Párizsban és Londonban nem voltak kíván­csiak.­­ Ennél is nagyobb veszély Nyugat — a nem létező európai ház — idealizálása olyképpen, hogy belépve egyszeribe minden elrendeződik, elérkezünk a létező világok lehető legjobbikába. Vigyázzunk, mert a meg­alapozatlan hitet a tökéletes teljesülésről máskor is hirdették, és sokan zsoldjába szegődtek. Azt is elhitet­ték, hogy nem lesz pénz, eltűnik az állam mint erő­szakszerv, a nemzet, a kisebbségek emancipálódnak. Ezt nem összehasonlításképpen vagy párhuzamként em­lítem, hanem példaként a megalapozatlan hiszékenység­re. Arra is gondolni kell, hogy a Nyugat nem mindig tájékozódik jó irányba. Kinek adták a Herder-díjat? Miért tartózkodó a délszláv polgárháború ügyében? O­­lyan folyamat is, mint a Duna, önhatalmilag el lehet terelni. Egyszerű a válasz: érdeke így kívánja, saját biztonságáért és nyugalmáért kész másokat is feláldoz­ni. Különösen nekünk, magyarok számára életszükség­let a megfontoltság. Németh László szárszói­­beszédé­ben olvashatjuk: „Az újkori magyarnak az európai esz­mékkel sokkal több szerencséje volt, mint az európai történelemmel. Azok természetében, vágyaiban elkeve­redve, termékeny mozgalmakban hajtottak ki; amit azonban az európai gondolkozástól kapott, azt az euró­pai történelem gonosz kezével mindig visszavette. Rá­kóczi, Hajnóczyék, Kossuth, sőt Ady is: mindnyájuk művét az európai történet tette semmivé." Nem kell sokat keresgélni, elég Rákóczi szabadság­­harcára. 1848/49-re, 1956-ra gondolni, az idealizált Nyu­gat ígért, agitált, biztatott, dicsért, aztán magunkra hagyott. Igaz, küldött a vészt túlélőknek kapott holmit, melyek nem tudták enyhíteni a történelem hidegét. Nem hiszek a történelem ismétlődésében, de jó bi­zonytalan időkben a szárszói beszédből is okulni. Ve­szélyes dolog csak másoktól várni a megüdvözítést. fábián ernő PREFEKTUSCSERE HÁROMSZÉKÉN A HÉTEN MEGTUDJUK Még csend van, de a héten meg­ismerjük a megye új vezetőit. Ad­dig is íme az eddigi Kovászna me­gyei vezetőség kinevezésének króni­kája: 1990. július 28., szombat. Ioan Bă­lan mérnököt, a tejgyár igazgatóját beiktatják prefektusi tisztségébe. 1990. augusztus 14., kedd. Az RMDSZ tiltakozásaira újabb vezetőséget ne­veznek ki: Fodor Ferenc mérnök — prefektus, Ioan Bălan mérnök — al­­prefektus, Benedek Levente közgaz­dász — alprefektus. 1990. szeptember 1., kedd. A Vatra Românească tiltakozásaira újra vál­tozik a névsor: Fodor Ferenc — pre­fektus, Ioan Mugur Topolniţchi mér­nök — alprefektus, Benedek Levente alprefektus. 1992. július 20., hétfő. Dan Ioan Telea mérnököt, a műanyaggyár ke­reskedelmi igazgatóját beiktatják pre­fektusi tisztségébe. Fodor Ferencet alprefektusnak nevezik ki. 1992. augusztus 11., kedd. Szeptem­ber 27-ig Kovászna megyét két egyen­rangú kormánymegbízott vezeti: Dán Ioan Telea és Fodor Ferenc. A pre­fektusi hivatal iratai csak a két kor­mánymegbízott aláírásával nyernek érvényt. D­r. BODOKI HÍRHALOM • A községközpontban befejeződött a birtoklevelek kitöltése. A szüksé­ges törvényes jóváhagyás is megszü­letett. A szakemberek a térképváz­latokon dolgoznak. A megművelhető és hasznosítható földterület orosz­lánrészét tehát kimérték. A pénz, a fizikai erő, a legszükségesebb felsze­relés birtokában, jöhet a tavasz? „Mint ahogyan másutt sem, a ránk köszöntő mezőgazdasági év megmunkálási dí­jait még itt sem ismerjük" — mon­dotta Fodor István, a község polgár­­mestere. „ A költségvetés hiányában is leltározták már a községközpontban a folyó év gondjait. Ha a szükséges pénzalapok birtokába juthatnak, sza­bályozni szándékoznak a Talamér patak völgyét, rendezik a bodoki sportbázist, befejezik a művelődési házban megkezdett­ munkálatokat, Oltszemen halaszthatatlanná vált az Olt összekötő hídjának javítása a­­ halom utcában, a bikaisthállót is ta­gozni kellene. Zalánban kavics szükséges a főútra, és itt is új kön­töst kíván a kultúrotthon. • Máig sem tisztázódott végérvénye­sen a községközpontban levő pékség gépi felszereléseinek a tulajdonjoga körül kialakult vita a jelenlegi kft. KISGYÖRGY ZOLTÁN (folytatása a 8. oldalon) HARMINCÖT ÉVES A MAROSVÁSÁRHELYI RÁDIÓ Légből kapott ünnep Harmincöt esztendeje érces a ma­gyar szó Székelyföld fölött a maros­vásárhelyi mikrofonokból, eggyé is öleli e tájegységet friss, napi Infor­mációival és igéivel. Próbálták el­hallgattatni is, hosszú évekre, de 89 decembere után, annyi sok mással e­­gyetemben, fojtottságából újratámadt.­­Sok szeretettel köszöntjük anyanyel­vünk légbe épített, de földünkön dol­gozó műhelyét születése napján, hosz­­szú, élő évtizedeket kívánva műkö­déséhez. HÁROMSZÉK CSÍZIÓ Kos, avagy Böjtmás Hava „Midőn a Nap a Kosban van, a föld felébred, a gyökerek erőt vesz­nek, a fák bimbóznak és zöldülnek, a források és folyóvizek kiáradnak, az emberek örvendeznek, a madarak énekelnek, bízván a szántó emberek szántásában és­ a jövendő időnek földi munkájában...“ Deríthet bennün­ket is jobb kedvre az ébredés és a tavaszelő várva várt hónapjának haj­dani leírása. Mert ha eleinte még itt, ott tartja is hadállásait a visszavi­­csorgó télutó, Gergely napja után már mind erőteljesebb a felmelege­dés. Sándor és József legtöbb eset­ben igazolja a régi népi megfigyelést, Benedek pedig 21-én —a napéjegyen­lőség napján — csillagászatilag is hitelesíti a tavasz beköszöntését. (U­­gyanakkor emlékeztetnünk kell rá, hogy nálunk ez az évszak a legsze­szélyesebb, s ami az időbeli határait illeti: a legbizonytalanabb. Ebből e­­redően az 5,8 fokos középhőmérsék­­letű március is tartogathat kellemet­len meglepetést. Tartósabban elural­kodhatnak a böjti szelek, csalódást okozhatnak a hőmérsékleti visszaesé­sek. Közérzetünket jobban próbára teszi a „tavaszi fáradtság“, életritmu­sunkat átmenetileg megzavarhatja a 28-án érvénybe lépő nyári időszámí­tás. Száraz március — a néphit sze­rint­ — esős áprilist és szép májust jövendöl. AZ ISKOLAI VALLASOKTATÁSROL — 4. oldal SPORT 6. oldal SEPSISZENTGYÖRGY 1993. MÁRCIUS 2. 823. SZÁM Szabadás­usitasban 20 LEJ Előfizetőknek 15 LEJ KEDD

Next