Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)

1993-03-02 / 823. szám

ROMÁN KORMÁNYPROGRAM Tegnap reggeli interjújában Ni­­colae Văcăroiu miniszterelnök a kormányprogramról beszélt. Égető kérdéseknek tartotta a társadalmi védelem biztosítását és a gazda­ság fellendítését. Ez utóbbira az év második felében kerül sor. A miniszterelnök szerint a reformfo­lyamat) alapvető pozícióit képezik a május elsejei állami ártámoga­tás-megvonás és a július elsején bevezetendő állami forgalmi adó.­ TOVÁBBI ZÁR A DUNÁN A Duna 856. kilométerszakaszán, a Mehedinţi megyei Izvoarele hely­ség előtt továbbra is lezárt a fo­lyami hajózás. A szerb szállítási miniszter és a szövetségi hajózási cég vezérigazgatója Prahovóban tárgyaltak a hajózási szakszervezet képviselőivel, akik magukra vál­lalták a dunai blokád felelősségét. A Duna szerb szakaszát­, a Praho­vo helység előtt, 12 szerb uszály zárja le, azon a ponton, ahol a ro­mán folyami rész nem hajózható. A szövetségi hajózási cég vezér­igazgatója szerint tárgyalások út­ján a helyzet rendezhető, ám a román fél nem vesz részt a meg­beszéléseken, s csak akkor várható a helyzet normalizálódása, ha a román hatóságok nem zárják el a zsilipet a jugoszláv szállítóha­­jók előtt. A román szállítási mi­niszter szerint eddig nem kaptak meghívást tárgyalásokra, és román kormányképviselő nem tárgyalhat külföldi szakszervezeti küldöttek­kel.­­ CAMPEANU KIBUKOTT Vasárnap Brassóban eldőlt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) sor­sa. Az első fordulóban 576 kül­döttből 201 Mircea Ionescu-Quin­­tus volt­ igazságügy-miniszterre, 190 Radu Câmpeanura, 180 Viorel Cataramă újliberális pártelnökre szavazott. A második fordulóban Cataramă visszalépett a jelöléstől, s 361-en szavaztak Ionescu-Quin­­tusra. Radu Câmpeanu csak 215 szavazatot kapott. A továbbiakban kiderült, hogy Ionescu-Quintusra a Câmpanu-pártiak nyomást gyako­roltak, hogy ne jelöltesse magát a második fordulóban, ám a Cata­­ramă-pártiak az utolsó pillanatban meggyőzték Ionescu-Quintust, hogy mégis vegyen részt a jelölésen. Úgy tűnik, hogy a volt­ pártelnök, Radu Câmpeanu nem hagyja eny­­nyiben vereségét, és ellentámadás­ba kezd. Várhatóan Viorel Catara­mă jelentősebb szerephez jut a to­vábbi liberális párti tisztulási fo­lyamatokban. ÚJABB EGYSÉGPÁRTI KILÉPÉS . Tegnap délután 5 órakor Petru Burcă, Maros megyei román nem­zeti egységpárti (PUNR) képviselő a Ház előtt kijelentette, hogy a to­vábbiakban többé nem tekinti ma­gát a PUNR parlamenti frakció tagjának, és PUNR-tagságának kérdésében is kizárólag a Maros megyei fiókszervezet­ dönthet. Bur­că azzal vádolta a jelenlegi PUNR-t, hogy eltávolodott koráb­bi közép-beállítottságától, hogy intézkedéseivel zavart keltett vá­lasztóiban, hogy a PUNR álláso­kért, tisztségekért támogatta a Vi­­eăroiu-kormányt. Petru Burcă ko­rábban Radu Ceontea volt PUNR- országos elnök­helyettese volt, 1992 nyaráig, Ceontea erőszakos és hirtelen félreállításáig. Tavaly ősszel Radu Ceontea a Házban ki­jelentette, hogy függetlennek te­kinti magát a PUNR Parlaments csoportjától. 1993. MÁRCIUS 2. MUNKÁBAN AZ ÖNKORMÁNYZAT Nem szakadhatnak Zabola polgármestere, Ádám Attila javaslatára a helyi önkormányzat nyílt tanácskozásokat tervezett a köz­ség és a hozzá tartozó falvak lakói­val. A közérdekű találkozások célja — a közvetlen kapcsolat teremtése mellett— a felmerülő kérdések őszin­te feltárása és megvitatása. Az első találkozót a zabolaiakkal tartották február 20-án. Számos érdeklődő előtt részletes tájékoztatást nyújtottak az 1992. évi közigazga­ási és pénzügyi tev­ékenységről. A szám­adást követőe az 1993-as esztendő él a közösségtől kérdéseiről, legeltetésről, föld- és er­dőmérésről, közteherviselésről, kárta­lanításról stb. volt szó. A mindenkori vezetőséget fenyegeti az a veszedelem, hogy miközben sa­játos feladatát végzi, önhibáján kívül elszakadhat a közösségtől. Ezért a találkozás hasznosnak bizonyult. Az önkormányzat Páván, Székely­­tamásfalván, Szörcsén és Székelype­­tőfalván folytatja találkozóit. PÁSZTORI TIBOR ENDRE, BARTALUS JAKAB ZOLTÁN K­­iszelhet­ a garázshelyek árverése Bárót város helyi tanácsának feb­ruár 25-i, csütörtöki soros ülésén rég lappangó baj került terítékre: a város területén levő garázshelyek kérdé­sének tisztázása. Pontosabban azok tisztázatlan jogi helyzete, ugyanis, mint kiderült, azok építésére eleddig soha semmilyen engedély, írásos be­leegyezés az évek során nem szüle­tett. Magyarán: a mindenkori város­atyák hallgatólagos beleegyezésével épített ki-ki anyagi lehetőségei és íz­lése szerint garázst autójának. A csütörtöki ülésen alighanem pont került az előző évek szülte rendezet­len állapot végére, s a tanácsosok döntése szerint a garázshelyek négy­zetméterenkénti kikiáltási ára magán­­személyeknek 157, jogi személyeknek pedig 1570 lej lesz az elkövetkezen­dőkben. Azokra a területekre is, a­­melyeket a tanács a közeljövőben jelöl ki e célra. Ezzel párhuzamosan a korábban, engedély nélkül épített garázsok hely­zetét jogilag is tisztázni kívánja a ta­nács, törvényesítve egyúttal azok lé­tét; egyrészt a belterületek pontos felméréséért, másrészt meg azért, hogy a majdani garázstulajdonosok mellett a jelenlegiek is kifizessék az épület által elfoglalt terület után já­ró adójukat. (BENKÖ) 25 ÉVES A KÉZDIVASARHELYI COLUMBA KLUB Galambkiállítás Az idén március 3—7. között kerül sor Kézdivásárhelyen, a Gábor Áron tér 1. szám alatti galambász klub­­helyiségben a 15. dísz- és postaga­­lamb-kiállításra. Helyi, valamint szé­kelyudvarhelyi és kovásznai tenyész­tők vesznek részt. Az érdeklődők kb. 130 szegedi, komáromi bukót­, buda­pesti alacsony röptűt, páva-, paróka- és postagalambot láthatnak. Mint ahogy arról Varda Zoltán klubelnök beszámolt, klubjuk ez al­kalommal fennállásának 25. évfordu­lóját is megünnepli. A negyedszázad­dal ezelőtt induló klubot Szabó End­re ny. főkönyvelő alapította meg. Korelnökük a 89 éves Perdl Mihály, aki 1916-tól foglalkozik galambte­­nyésztéssel. Kizárólag csak magas röptű szegedi fajtát nevel. A klub a tavaly két lelkes tagot veszített el, Tódor János és Csurulya Tamás dísz-, illetve postagalambász elhalá­lozásával. Sajnos, nincs utánpótlás, a fiatalok nem kitartóak, hiányzik belőlük a veterántenyésztőkre jellem­ző galambszeretet és gyűjtési szen­vedély. A múlt évi megyei postagalambver­­senyen a legjobb eredményeket Sza­bó Endre, Oláh István, Tankó Lajos és Deák Costel Ferenc érték el. A nagy érdeklődésre számító dísz- és postagalamb-kiállítás naponta 10— 17 óra között tekinthető meg. (SOCHOM) HATÁRHELYZETEK *­­IRMAIERELŐ Pesten a Nyugati peronján, órával indulás előtt anyás­kodó idős asszony simogatja szemével is a huszonéves fia­talembert. Csomagjaim egy részét felkínlódom a vagonfo­lyosó belépőjéhez, indulnék egyéb poggyász után, de ri­adt féltéssel rám szól az asszony: „Ott ne hagyjál Lop­nak!“ — Amíg maguk itt vannak, addig, remélem, nem — szellemeskedem nevetve. A csomagmegőrzőnél senki, már­is fordulok vissza. Az asszony kezdi most is a beszélgetést célratörően, pontosan: honnan hová mennék? Mondom. Mert ő úgy örül ennek, mert akkor, Ugye, egy fülkében utazhatunk Zolikával. Zolika harminc év körüli, szíjas al­katú, kemény tekintetébe most valami elnézéses lágysá­got kever, szeme azt mondja: ez van. Ilyen a pesti nagy­néni. Cseppet sem érzem visszásnak a helyzetet, hisz erre a fiatalemberre inkább lenne nekem szükségem, mint a­­mannak rám. De a nagynéni őt félti. Zubog belőle a szó. Szabadságra jött át az unokaöccse Gyergyótölgyesből, kel­lett volna valami munkát is keríteni, de tél van, nem megy. Az IFET-nél dolgozik, a fakitermelésben tehát, s a havi keresetéből csak egy ilyen pesti forduló vonatjegyé­re futja. Képzeljem, tizennégyezer lejt kapott kézhez. Asszony, apró gyermek a családban. Hát pénz az? Maga csak tudja, ha odavalósi, hogy miféle pénz a.­ Tudom. A fiatalember topog, mosolyog, aztán lezárja a témát az ö­­rökzöld bölcsességgel: majd lesz valahogy! Ketten maradunk a fiatalemberrel. Sört bontok, töltök a műanyag pohárba. Köszöni. És mintha nem is a témát folytatná: nézze meg, it­t az emberek is másképpen öreged­nek meg. Tudja, hány éves? Mennyit adna neki? Na, se­gítek. Hetvennégy! Nálunk ebben a korban vén banya. Csúf. Hát adna hatvannál többet a nénikémnek? Nem. A „nénikém“ szó hívja elő a kérdést: maga csángó nén? Székely. Született­ székely. Tölgyesben székelyek élnek, s románok. A csángók arrébb... Szép szál és elegáns, ötven felé hajló férfi hajóbörön­­döt cipel. Református pápnak nézem. Fekete öltöny, villo­gó fehérségű ing, fekete nyakkendő. Magyarul válaszolok a román szóra, mondja, hogy érti ő, mit mondok, de nem beszéli jól a nyelvet. Svájcból jön, a határállomásig már az egész életrajzot ismerem. Több regényre való az. Mint mindenkié. De a fő téma azért a svájci út. Egynapi, ötezer literes, tejfeldolgozásra alkalmatos szupermodern beren­dezés megvásárlása. Marosújvári, tíz környékbeli faluból vásárolná fel a tejet. Habzik szájában a téma, amelyet a hárommillió lejes kölcsön sem savanyít­ meg. Csak a meg­szerzésének kálváriája. Pedig erre kapta a kölcsönt a ro­mán állam. Nem szidja, de mondja a magáét. Kellemes partner. A rönkhúzató fiatalemberrel a folyosón cigaret­táznak, hiába mondom, hogy engem­ nem zavar. Kettőjük között óriási különbség tájékozottságban, kultúrában, de ettől szót értenek. És itt van Biharkeresztes. A határ. Hatalmas tömeg, hányan lehetnek? Nyolcvanan? Százan? – hívja fel rájuk a figyelmem. A határőrök egyenként szólítják nevükön, és parancsolják fel a vonatra. Mert éppen nincs forintjuk, mert közismert, vámpecsétes csencselők. Tűrik, zavart vi­­gyorral, de békességgel. Útitársunk kiszól: így kell nek­tek! Ilyen elnökre szavaztatok, hát ez kell nektek! Mert mi „nem adjuk el az országot“, mi? Hát így kell nektek! — Nézze meg szerencsétleneket, mint egy nyáj! Mi? Mint egy békés turma. SYLVESTER LAJOS Szavainknak nincsen nyugta Kenyeret hordanak be a sarki bolt­ba. Valami viszály elé kerül a pult mö­gül, mert a korábbi szállítmányból hibádzott­ egy kenyér. Addig pedig a boltos nem ad nekik kitáncát. Nem írja alája a kitáncát. És járja nyelve ezt a kitáncás táncot, és nincsen ad­dig nyugta, amíg igazának érvényt nem szerez. A kenyér előkerül ugyan, de a nyelvéből ki­mu­tatott szó, a nyugta már aligha. Nem nyugtalan­kodik amiatt, hogy a valamilyen érték átvétele alkalmával kiállított elismerő okiratot, igazoló papírt nyugtának nevezik ezen a nyelven San Fran­­ciscótól Sidneyig, oda és vissza. Ezt azért mondom, mert a minap egy ti­zennégy esztendősen Ausztráliáig fut­tatott férfival beszéltem — hatvanegy éves korában —, s az ő hazulról vitt anyanyelvéből ott sem táncoltatták ki holmi kitenc­ákkal az olyan szava­kat,, mint a nyugta. Sőt, mondja. Nyá­rád menti származású felesége és ott született nagylánya,­­fia sem ki­­táncozik. De hát, Istenem, nem jut­hatunk mindannyian Ausztráliáig, hogy nyelvünknek ott­ legyen a ki­­táncoktól nyugta. Minek is mennénk, ha már a sarki boltnál el lehet ve­szíteni? Jó volna, ha nem lenne nyugtunk, amíg nincsen nyugtánk. (SYLVESTER) Bodoki bírhatom (folytatás az első oldalról) és a Mopaco Rt. között. Az ügy azon­ban a jogérvényesen dönteni hivatot­tak kezében van. Egyelőre — és ez a fontos — még sütik a három falu (Bodok, Oltszem és Zalán) kenyerét. Ottjártunkkor a 2 kilogrammos min­dennapit 250 lejben árulták. A Detk magyarországi testvérköz­ség meglátogatására készülnek a bo­­dokiak, a műkedvelő mű­vészegyüttes, Sorbán Piroska óvónő közreműködésével egy népszínművet mutatnak be. A fiatalok színjátszói is bemutatkoztak már itthon. Mun­kájukban Ferenc Edit segített. Még csak merje valaki mondani, hogy nincsen jó világ. Bodokon meg­jelent a legújabb helyi szokás: a narancsból! HÁROMSZÉK 2

Next