Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)
1993-03-02 / 823. szám
ROMÁN KORMÁNYPROGRAM Tegnap reggeli interjújában Nicolae Văcăroiu miniszterelnök a kormányprogramról beszélt. Égető kérdéseknek tartotta a társadalmi védelem biztosítását és a gazdaság fellendítését. Ez utóbbira az év második felében kerül sor. A miniszterelnök szerint a reformfolyamat) alapvető pozícióit képezik a május elsejei állami ártámogatás-megvonás és a július elsején bevezetendő állami forgalmi adó. TOVÁBBI ZÁR A DUNÁN A Duna 856. kilométerszakaszán, a Mehedinţi megyei Izvoarele helység előtt továbbra is lezárt a folyami hajózás. A szerb szállítási miniszter és a szövetségi hajózási cég vezérigazgatója Prahovóban tárgyaltak a hajózási szakszervezet képviselőivel, akik magukra vállalták a dunai blokád felelősségét. A Duna szerb szakaszát, a Prahovo helység előtt, 12 szerb uszály zárja le, azon a ponton, ahol a román folyami rész nem hajózható. A szövetségi hajózási cég vezérigazgatója szerint tárgyalások útján a helyzet rendezhető, ám a román fél nem vesz részt a megbeszéléseken, s csak akkor várható a helyzet normalizálódása, ha a román hatóságok nem zárják el a zsilipet a jugoszláv szállítóhajók előtt. A román szállítási miniszter szerint eddig nem kaptak meghívást tárgyalásokra, és román kormányképviselő nem tárgyalhat külföldi szakszervezeti küldöttekkel. CAMPEANU KIBUKOTT Vasárnap Brassóban eldőlt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) sorsa. Az első fordulóban 576 küldöttből 201 Mircea Ionescu-Quintus volt igazságügy-miniszterre, 190 Radu Câmpeanura, 180 Viorel Cataramă újliberális pártelnökre szavazott. A második fordulóban Cataramă visszalépett a jelöléstől, s 361-en szavaztak Ionescu-Quintusra. Radu Câmpeanu csak 215 szavazatot kapott. A továbbiakban kiderült, hogy Ionescu-Quintusra a Câmpanu-pártiak nyomást gyakoroltak, hogy ne jelöltesse magát a második fordulóban, ám a Cataramă-pártiak az utolsó pillanatban meggyőzték Ionescu-Quintust, hogy mégis vegyen részt a jelölésen. Úgy tűnik, hogy a volt pártelnök, Radu Câmpeanu nem hagyja enynyiben vereségét, és ellentámadásba kezd. Várhatóan Viorel Cataramă jelentősebb szerephez jut a további liberális párti tisztulási folyamatokban. ÚJABB EGYSÉGPÁRTI KILÉPÉS . Tegnap délután 5 órakor Petru Burcă, Maros megyei román nemzeti egységpárti (PUNR) képviselő a Ház előtt kijelentette, hogy a továbbiakban többé nem tekinti magát a PUNR parlamenti frakció tagjának, és PUNR-tagságának kérdésében is kizárólag a Maros megyei fiókszervezet dönthet. Burcă azzal vádolta a jelenlegi PUNR-t, hogy eltávolodott korábbi közép-beállítottságától, hogy intézkedéseivel zavart keltett választóiban, hogy a PUNR állásokért, tisztségekért támogatta a Vieăroiu-kormányt. Petru Burcă korábban Radu Ceontea volt PUNR- országos elnökhelyettese volt, 1992 nyaráig, Ceontea erőszakos és hirtelen félreállításáig. Tavaly ősszel Radu Ceontea a Házban kijelentette, hogy függetlennek tekinti magát a PUNR Parlaments csoportjától. 1993. MÁRCIUS 2. MUNKÁBAN AZ ÖNKORMÁNYZAT Nem szakadhatnak Zabola polgármestere, Ádám Attila javaslatára a helyi önkormányzat nyílt tanácskozásokat tervezett a község és a hozzá tartozó falvak lakóival. A közérdekű találkozások célja — a közvetlen kapcsolat teremtése mellett— a felmerülő kérdések őszinte feltárása és megvitatása. Az első találkozót a zabolaiakkal tartották február 20-án. Számos érdeklődő előtt részletes tájékoztatást nyújtottak az 1992. évi közigazgaási és pénzügyi tevékenységről. A számadást követőe az 1993-as esztendő él a közösségtől kérdéseiről, legeltetésről, föld- és erdőmérésről, közteherviselésről, kártalanításról stb. volt szó. A mindenkori vezetőséget fenyegeti az a veszedelem, hogy miközben sajátos feladatát végzi, önhibáján kívül elszakadhat a közösségtől. Ezért a találkozás hasznosnak bizonyult. Az önkormányzat Páván, Székelytamásfalván, Szörcsén és Székelypetőfalván folytatja találkozóit. PÁSZTORI TIBOR ENDRE, BARTALUS JAKAB ZOLTÁN Kiszelhet a garázshelyek árverése Bárót város helyi tanácsának február 25-i, csütörtöki soros ülésén rég lappangó baj került terítékre: a város területén levő garázshelyek kérdésének tisztázása. Pontosabban azok tisztázatlan jogi helyzete, ugyanis, mint kiderült, azok építésére eleddig soha semmilyen engedély, írásos beleegyezés az évek során nem született. Magyarán: a mindenkori városatyák hallgatólagos beleegyezésével épített ki-ki anyagi lehetőségei és ízlése szerint garázst autójának. A csütörtöki ülésen alighanem pont került az előző évek szülte rendezetlen állapot végére, s a tanácsosok döntése szerint a garázshelyek négyzetméterenkénti kikiáltási ára magánszemélyeknek 157, jogi személyeknek pedig 1570 lej lesz az elkövetkezendőkben. Azokra a területekre is, amelyeket a tanács a közeljövőben jelöl ki e célra. Ezzel párhuzamosan a korábban, engedély nélkül épített garázsok helyzetét jogilag is tisztázni kívánja a tanács, törvényesítve egyúttal azok létét; egyrészt a belterületek pontos felméréséért, másrészt meg azért, hogy a majdani garázstulajdonosok mellett a jelenlegiek is kifizessék az épület által elfoglalt terület után járó adójukat. (BENKÖ) 25 ÉVES A KÉZDIVASARHELYI COLUMBA KLUB Galambkiállítás Az idén március 3—7. között kerül sor Kézdivásárhelyen, a Gábor Áron tér 1. szám alatti galambász klubhelyiségben a 15. dísz- és postagalamb-kiállításra. Helyi, valamint székelyudvarhelyi és kovásznai tenyésztők vesznek részt. Az érdeklődők kb. 130 szegedi, komáromi bukót, budapesti alacsony röptűt, páva-, paróka- és postagalambot láthatnak. Mint ahogy arról Varda Zoltán klubelnök beszámolt, klubjuk ez alkalommal fennállásának 25. évfordulóját is megünnepli. A negyedszázaddal ezelőtt induló klubot Szabó Endre ny. főkönyvelő alapította meg. Korelnökük a 89 éves Perdl Mihály, aki 1916-tól foglalkozik galambtenyésztéssel. Kizárólag csak magas röptű szegedi fajtát nevel. A klub a tavaly két lelkes tagot veszített el, Tódor János és Csurulya Tamás dísz-, illetve postagalambász elhalálozásával. Sajnos, nincs utánpótlás, a fiatalok nem kitartóak, hiányzik belőlük a veterántenyésztőkre jellemző galambszeretet és gyűjtési szenvedély. A múlt évi megyei postagalambversenyen a legjobb eredményeket Szabó Endre, Oláh István, Tankó Lajos és Deák Costel Ferenc érték el. A nagy érdeklődésre számító dísz- és postagalamb-kiállítás naponta 10— 17 óra között tekinthető meg. (SOCHOM) HATÁRHELYZETEK *IRMAIERELŐ Pesten a Nyugati peronján, órával indulás előtt anyáskodó idős asszony simogatja szemével is a huszonéves fiatalembert. Csomagjaim egy részét felkínlódom a vagonfolyosó belépőjéhez, indulnék egyéb poggyász után, de riadt féltéssel rám szól az asszony: „Ott ne hagyjál Lopnak!“ — Amíg maguk itt vannak, addig, remélem, nem — szellemeskedem nevetve. A csomagmegőrzőnél senki, máris fordulok vissza. Az asszony kezdi most is a beszélgetést célratörően, pontosan: honnan hová mennék? Mondom. Mert ő úgy örül ennek, mert akkor, Ugye, egy fülkében utazhatunk Zolikával. Zolika harminc év körüli, szíjas alkatú, kemény tekintetébe most valami elnézéses lágyságot kever, szeme azt mondja: ez van. Ilyen a pesti nagynéni. Cseppet sem érzem visszásnak a helyzetet, hisz erre a fiatalemberre inkább lenne nekem szükségem, mint amannak rám. De a nagynéni őt félti. Zubog belőle a szó. Szabadságra jött át az unokaöccse Gyergyótölgyesből, kellett volna valami munkát is keríteni, de tél van, nem megy. Az IFET-nél dolgozik, a fakitermelésben tehát, s a havi keresetéből csak egy ilyen pesti forduló vonatjegyére futja. Képzeljem, tizennégyezer lejt kapott kézhez. Asszony, apró gyermek a családban. Hát pénz az? Maga csak tudja, ha odavalósi, hogy miféle pénz a. Tudom. A fiatalember topog, mosolyog, aztán lezárja a témát az örökzöld bölcsességgel: majd lesz valahogy! Ketten maradunk a fiatalemberrel. Sört bontok, töltök a műanyag pohárba. Köszöni. És mintha nem is a témát folytatná: nézze meg, itt az emberek is másképpen öregednek meg. Tudja, hány éves? Mennyit adna neki? Na, segítek. Hetvennégy! Nálunk ebben a korban vén banya. Csúf. Hát adna hatvannál többet a nénikémnek? Nem. A „nénikém“ szó hívja elő a kérdést: maga csángó nén? Székely. Született székely. Tölgyesben székelyek élnek, s románok. A csángók arrébb... Szép szál és elegáns, ötven felé hajló férfi hajóböröndöt cipel. Református pápnak nézem. Fekete öltöny, villogó fehérségű ing, fekete nyakkendő. Magyarul válaszolok a román szóra, mondja, hogy érti ő, mit mondok, de nem beszéli jól a nyelvet. Svájcból jön, a határállomásig már az egész életrajzot ismerem. Több regényre való az. Mint mindenkié. De a fő téma azért a svájci út. Egynapi, ötezer literes, tejfeldolgozásra alkalmatos szupermodern berendezés megvásárlása. Marosújvári, tíz környékbeli faluból vásárolná fel a tejet. Habzik szájában a téma, amelyet a hárommillió lejes kölcsön sem savanyít meg. Csak a megszerzésének kálváriája. Pedig erre kapta a kölcsönt a román állam. Nem szidja, de mondja a magáét. Kellemes partner. A rönkhúzató fiatalemberrel a folyosón cigarettáznak, hiába mondom, hogy engem nem zavar. Kettőjük között óriási különbség tájékozottságban, kultúrában, de ettől szót értenek. És itt van Biharkeresztes. A határ. Hatalmas tömeg, hányan lehetnek? Nyolcvanan? Százan? – hívja fel rájuk a figyelmem. A határőrök egyenként szólítják nevükön, és parancsolják fel a vonatra. Mert éppen nincs forintjuk, mert közismert, vámpecsétes csencselők. Tűrik, zavart vigyorral, de békességgel. Útitársunk kiszól: így kell nektek! Ilyen elnökre szavaztatok, hát ez kell nektek! Mert mi „nem adjuk el az országot“, mi? Hát így kell nektek! — Nézze meg szerencsétleneket, mint egy nyáj! Mi? Mint egy békés turma. SYLVESTER LAJOS Szavainknak nincsen nyugta Kenyeret hordanak be a sarki boltba. Valami viszály elé kerül a pult mögül, mert a korábbi szállítmányból hibádzott egy kenyér. Addig pedig a boltos nem ad nekik kitáncát. Nem írja alája a kitáncát. És járja nyelve ezt a kitáncás táncot, és nincsen addig nyugta, amíg igazának érvényt nem szerez. A kenyér előkerül ugyan, de a nyelvéből kimutatott szó, a nyugta már aligha. Nem nyugtalankodik amiatt, hogy a valamilyen érték átvétele alkalmával kiállított elismerő okiratot, igazoló papírt nyugtának nevezik ezen a nyelven San Franciscótól Sidneyig, oda és vissza. Ezt azért mondom, mert a minap egy tizennégy esztendősen Ausztráliáig futtatott férfival beszéltem — hatvanegy éves korában —, s az ő hazulról vitt anyanyelvéből ott sem táncoltatták ki holmi kitencákkal az olyan szavakat,, mint a nyugta. Sőt, mondja. Nyárád menti származású felesége és ott született nagylánya,fia sem kitáncozik. De hát, Istenem, nem juthatunk mindannyian Ausztráliáig, hogy nyelvünknek ott legyen a kitáncoktól nyugta. Minek is mennénk, ha már a sarki boltnál el lehet veszíteni? Jó volna, ha nem lenne nyugtunk, amíg nincsen nyugtánk. (SYLVESTER) Bodoki bírhatom (folytatás az első oldalról) és a Mopaco Rt. között. Az ügy azonban a jogérvényesen dönteni hivatottak kezében van. Egyelőre — és ez a fontos — még sütik a három falu (Bodok, Oltszem és Zalán) kenyerét. Ottjártunkkor a 2 kilogrammos mindennapit 250 lejben árulták. A Detk magyarországi testvérközség meglátogatására készülnek a bodokiak, a műkedvelő művészegyüttes, Sorbán Piroska óvónő közreműködésével egy népszínművet mutatnak be. A fiatalok színjátszói is bemutatkoztak már itthon. Munkájukban Ferenc Edit segített. Még csak merje valaki mondani, hogy nincsen jó világ. Bodokon megjelent a legújabb helyi szokás: a narancsból! HÁROMSZÉK 2