Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)
1993-03-12 / 831. szám
bizalmatlansági indítvány Tegnap délelőtt, a parlament két házának együttes ülésén Văcăroiu miniszterelnök és kabinetje válaszolt a kedden előterjesztett kormányzási reformstratégia és az eddigi tevékenységük kapcsán felmerült kérdésekre. Mivel a reformprogramot a demokratikus front és a kormány nem akarja a parlament szavazatával hitelesíteni és megerősíteni. Corneliu Coposu az ellenzéki pártok nevében bizalmatlansági indítványt kezdeményezett a kormány ellen. ELMARADT A MARA BEIGÉRT hajop-kód a Dunán. Ezt a szerb hajósok megtorlásként akarták alkalmazni, mert Románia feltartóztatta a Szerbia felé tartó kőolajszállítmányokat. Tegnap a Vaskapunál a folyami hajózás akadálytalan volt. NINCS AKADÁLY Az Európa Tanács romániai előadója, Friedrich König elutazása előtt tett sajtónyilatkozatában bejelentette, hogy semmi akadályát nem látják annak, hogy hazánkat felvegyék az Európa Tanácsba. ÖTVEN VAGON MÉREG Németország megkezdte tegnap a Szeben környéki vegyi hulladékanyagok visszaszállítását a környezetvédők felügyelete mellett. Mintegy ötven német vagonnal körülbelül negyvenkét tonna vegyi anyagot szállítanak el ezekben a napokban. VENDÉG ANNA KIRÁLYNÉ Tegnap délután Bukarestbe érkezett Anna királyné, I. Mihály román király felesége. Itt-tartózkodása alatt a királyné művelődési, egészségügyi és vallási intézményeket látogat meg, vasárnap részt vesz a délelőtt 10 órakor tartandó istentiszteleten, az eddig közzétett jelentések szerint felkeres egy többgyermekes munkáscsaládot és egy diákotthont is. A királyné hétfőn délután hagyja el az országot. Aláírták az országos SZINTŰ KOLLEKTÍV MUNKASZERZŐDÉST a Romániai Szakszervezetek Országos Szövetségének, a kormánynak és a munkáltatóknak a képviselői. A hosszasan elnyúló tárgyalásokat mind a kormány, mind a szakszervezet sikerként könyveli el, s bíznak abban, hogy bizonyos mértékig és ideigmegállítja az életkörülmények romlása miatt megélénkült tiltakozó megmozdulás-sorozatot. NEM KÍVÁNNAK POLITIKAI TŐKÉT KOVÁCSOLNI A tanügyi szakszervezetek kétnapos általános sztrájkjával kapcsolatban a Pro Universiada Szakszervezet, valamint az Oktatási Szabad Szakszervezet vezetői közleményben szögezték le, hogy a munkakonfliktus nyomán nem került sor tárgyalásokra, csupán eredménytelen vitákra, s elítélik az Oktatásügyi Minisztérium álláspontját, amely megpróbálta megmásítani a konfliktus igazi okát. A közlemény felsorolja az oktatás legsúlyosabb gondjait, a pénzügyi nehézségeket, és leszögezi: „semmilyen politikai érdekünk nincs, és nem óhajtunk ahogyan ezt többször állították, e küzdelemből politikai tőkét kovácsolni. Akciónk révén a fiatal nemzedék és a következő gén rációk csakis nyerhetnek s a felkészítés és nevelés megtalálja a társadalomban a megérdemelt és kiemelt helyet.“ 1993. MÁRCIUS 12. Ebédet a gyermekeknek (folytatás az első oldalról) hogy milyen körülmények között élnek tanulóink. A segélycsomagok időszaka bebizonyította, hogy még akkor sem a gyermekek élvezik azokat, amikor épp a rászoruló családokhoz kerülnek — sok esetben a szülők eladták, majd elitták az órát. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyetlen értelmes és sürgős dolog az volna, ha a rászoruló gyermek naponta egy meleg ebédet el tudna fogyasztani, így indultunk az év őszén 50 gyermekkel innen az iskolából. Második évben 80, a Mikó- és a Mikeskollégiumból pedig 24—24 gyermeket tudtunk már ingyenes ebéddel segíteni. Természetesen, a külföldről érkezett segélyek gazdaságos elosztásával.Az idénre ez közel a tízszeresére nőtt, és mind az öt várost, a gyerekek vallásától és nemzetiségétől függetlenül, be tudtuk vonni az akcióba. A szervezést összekötők révén bonyolítjuk le. Így Bodzafordulón Stanciu Vasile, az 1-es számú Általános Iskola igazgatója, Baróton Dimény János líceumi igazgató, Kovásznán Fehér Zoltán, szintén a líceum igazgatója, Kézdivásárhelyen Gábor Dezső, a Gábor Áron Szakközépiskola igazgatója az összekötő kapocs. A gyermekek pontos elosztása: Sepsiszentgyörgy 478, Kézdivásárhely 125, Kovászna 70, Bodzaforduló 40, tehát öszszesen 773 meleg ebédet tudunk biztosítani. — Hogyan mérték fel a szükségletet, hogyan döntötték el, hogy ki kell részesüljön? — Az év elején, az, ösztöndíjakra leadott igénylések alapján, viszonylag pontosan le tudtuk mérni az állapotokat. Úgy ítélem meg, hogy a legsúlyosabb eseteket ebben az évben nagyjából le tudtuk fedni. Vagy minden iskolából azokat segítjük, akik a legjobban rá vannak szorulva. Általában rendezetlen családok gyermekei, alacsony jövedelmű vagy sokgyermekes családok részesülnek az iskolai év folyamán segítségben. A vélt vagy valós igényeket, természetesen, nem tudjuk kielégíteni — Mennyit költenek az idén erre az akcióra? — A jelenlegi árfolyamban számítva erre az évre pontosan 14,5 millió lejt kaptunk, és ez előreláthatólag elég is lesz az iskolai év végéig. — Mennyiben egyeztetik a programot más segélyszervezetekkel? — A Vöröskeresztnél kezdetben még nem tudták, hogy mennyit tudnak ilyen jellegű tevékenységre áldozni. Később összenéztük a névsorokat, és pontosan két esetben volt átfedés — természetesen, megvontuk a segítséget. A jövőben azt szeretnénk, hogy „megosszuk“ a feladatokat: ők inkább az idősekre, betegekre, mi az iskoláskorú gyermekekre koncentrunk. Persze, hiányzik még egy átfogó, konkrét és előremutató szociális felmérés... Nagyon sok minden hiányzik még — tenném hozzá —, aminek okát a szülők felelőtlenségétől az egyre mélyülő, általános gazdasági válsághelyzetig terjedő sávon mindenhol megtalálni. És ezen állapotok legnagyobb „vesztesei" a testben, lélekben és szellemiekben egyaránt fejlődést, tehát odafigyelést igénylő és ennek ellenére sokszor alapvető szükségleteikben megkurtított gyermekek. (Egyik fővárosi sebész professzor panaszolta a minap egy tévéműsorban, hogy képtelen előkészíteni a gyermekeket egy egyszerű, kurrens műtétre: fizikai mutatóik az átlag alatt mozognak, mert évek óta szó szerint kiflin és teán nevelkedtek.) De íme két rászoruló család „adatai“: Pál Béla családjában négy iskoláskorú gyermek van, az anya munkanélküli, az apa, mivel építkezésben dolgozik, a téli hónapokban szintén az. A Bölöni család öt gyermeke egy keresetre maradt, a nagymama négy ebédet visz haza. „...drágaság van, s szegénység...“ MAGASLES MI EZ? — Mi ez? — kérdezi már az elején a valamirevaló nyelvkönyv. — Mi ez? — kérdezi az Élet fölös szigorral, lehetne azért kedvesebb is, nagyvonalúbb is, elnézőbb is velünk, sokat szenvedőkkel. — Mi mi? — kérdezek vissza csökönyösen. „Ha egy kérdést fel lehet tenni, meg is lehet válaszolni azt.“ (Wittgenstein) — Hát ez? Ez az egész? — Jaj, a hely, ahol élünk? Erdély. — De mi Erdély? — kérdezi az Élet! zordon fensőbbséggel a hangjában, mint Karinthy novellájában a jó tanár a rossz tanulót. — Mondottam már: a hely, ahol élünk! — Hogy mondják a ház azon részének, amelyik kicsiny — vagy mindenesetre nem olyan nagy — és átlátszó, hogy bejöhessen a házba a fény, s ki lehessen látni rajta? — Ablak. Fereastră. Das Fenster. — Ez az — örvendezik sunyin az Élet. — Most már jobb. Tehát Erdély egy nagyobbacska ablak a helyi omladozó hezon? — Mondjuk. Egy ideig kormos volt az üveg, se kinézni, se benézni — beleskelődni — nem nagyon lehetett. A fény se igen szivárgott be. Olyan sötét lett Erdélyben, mint a bika szarvában vagy némely aktivisták fejében lehet. — Aktivista? Az mi? — A párti ügyeinek propagátora, aki... — És a Párt? — néz rám sunyin az Élet. — A Párt az a szervezet, amelyik azon ügyek intézésére és állandó megoldására, túlhaladására született, amelyek nélküle nem is léteztek volna. — S az ablaküveg? Mosd már kevésbé kormos? — Egy fenét. Ki bíbelődött még azzal is, hogy megpucolja? — És akkor? Mert most már látom, ki lehet látni, be is lehet nézni, és a fény is vándorol közöttetek, mint egy mohamedán kerengő dervis. — Betörték. Egyszerű, nem Erdély az az ablak, amelyiket betörtek, nem bajmolódtak üvege tisztába tételével. Vélhetőleg ennek fogjuk még sokáig inni a levét — fejezem be egyoldalú párbeszédemet az Élettel, aki nevetve balra(!) él... Ha én Erdély lennék, de ezt hagyjuk Én Erdély immáron soha nem lehetek. Legfeljebb erdélyi. Egy erdélyi ablak. De nem. Az sem. Inkább ablakos. Közvetítő: túlhaladott ideológiák és ordas eszmék között — Mi ez? — kérdezi a vakondokgyerek, kidugva fejét a napfényes réten a földből. — Hiszen ez olyan szép! S mi mégis ott lenn élünk. Miért?! — Mert az a hazánk — felel a vakondok édesanya. Hát ez az? Szidjuk édes Erdélyünket mennyit s mennyiszer fölös idegességgel, bujkáló iróniával, felhalmozódó, más nemesi feladatokat nem lelő energiával. Pedig egy másfajta nézőpontból, mondjuk, a vakondokéból, ez is szép. NEKÜNK a legszebb. A hazánk... — Mi ez? — lép elő sunyin a paraván mögül az Élet, de én már nem válaszolok, csak körbemutatok, a mocskos utcákra, a megműveletlen mezőkre, az elfuserált gyárakra, az épületszörnyekre. Még minden megvan! EZ A HAZÁNK! BOGDÁN LÁSZLÓ Március 15. Erdővidéken (folytatás az első oldalról) Mózes Általános Iskola tanulóinak ünnepi műsora. Ezt követően, 13.30 órakor ismét gyülekező lesz a Diákdombon, ahonnan a gyalogosok 13.45- kor, az autóbuszok 14 órakor indulnak a véczeri emlékműhöz, ahol a 14.30 órakor kezdődő ünnepi megemlékezés során beszédet mond Nagy Károly, az erdővidéki református egyházmegye esperese, Kötecz József felsőrákosi unitárius lelkész, Ferenc István baráti római katolikus plébános. Fellép a Zathureczky Dalárda, szavalatok hangzanak el. ERDŐFÜLEN Hétfőn, március 15-én a helyi református templomban ünnepi istentiszteletre kerül sor, melynek során az eddig ismeretlen székely vértanúra, Nagy Józsefre, a fülei vésházror 48 as „puskamívesére“ emlékeznek. Az ünnepély meghívottja Kisgyörgy Zoltán újságíró, Erdővidék és Nagy József életének és munkásságának fáradlmatlan kutatója. A megemlékezést a Nagy József emlékére állított kopjafa leleplezése és koszorúzása zárja. Az ünnepség szervezői és anyagi támogatói: az erdőfülei református egyházközség, az iskola, az RMDSZ, a Delney kft., az óvoda a református nőszövetség, a Vöröskereszt, az erdészet és számos erdőfüles magánszemély. KÉZDISZENTKERESZTIEK A KÓRHÁZBAN Apa és fia fejszével támadt Március 7-én, vasárnap 20 óra 10 perckor három kézdiszentkereszti sebesültet utaltak be a kézdivásárhelyi kórház sebészeti osztályára. Opra Ferencet (37 éves) a jobb lábszárcsont darabos törésével és számos ütési nyommal, feleségét, Opra Saroltát (35 éves) hormlokcsontsérüléssel és fején tíz cm-es nyílt sebbel, Bandi Szilvesztert (35 éves) pedig koponyasérüléssel és több kisebb sebbel szállították kórházba. Február 9-én Opra Ferencet a megyei kórházba szállították. Aznap Bandi Szilvesztert a sebészeten kerestük fel. Az övé a szó: — Vasárnap este 19 óra körül a kocsmában voltam Tódor Bélával és Bokor Mihállyal, ahol megittunk kétkét üveg sört. Azelőtt juhokat nyírtunk. Elindultunk hazafelé. Még nem értünk a Pál Vincéék kapuja elé, amikor valami maszkatolást hallottam a hátam mögött, és mire megfordultam, hatalmas ütés érte a fejemet. Térdre estem, és így kaptam a második fejszecsapást. Elájultam. A kórházban összevarrták a fejemet vagy négy helyen, de a jobb szemem, alatt és az ajkamat is varrni kellett. Ma filmezték le a fejemet, hogy lássák, nincs-e koponyatörésem. Visszatérve az esetre: miután engem leütöttek, Tódor Béla elszaladt, mivel már azt gondolta, hogy meg is haltam. Bement Opra Feriékhez, a komámékhoz, a 43. szám alá, hogy jöjjenek és csináljanak velem valamit. Odajöttek mindketten. Ez lett a vesztük. Akkor támadták meg őket, szintén a fejszével. Ketten voltak, apa és fia, idős és ifjabb Pál Vince. Azóta sem tudom, honnan kerültek elő, én legalább egy hónapja nem is találkoztam velük Hogy miért vágtak fejbe, még mindig nem tudom. Fejszével támadtak rám. Már akkor este kiszállt a megyei rendőrség bűnügyi osztálya. Hétfőn is a faluban maradtak. A tegnap behozták ide, a kórházba az ifjabbik Vincét szembesíteni velem. Ő azt állította, hogy egyedül csinálta, pedig ketten voltak, a többiek az apját is látták. Azt mondja, hogy valami kutyát vezetett be a kapujukon, és én állítólag hozzárúgtam a kutyához. Én nem láttam akkor este sem kutyát, sem embert. Középen haladtam, úgy ütöttek fejbe hátulról. A bikát is le lehet ütni fejszével, az is elesik, nem? Eddig a történet. Az ügy kivizsgálása folyamatban van. SOCHOM ISTVÁN UAHUtoba EK 2